Gyengélkedő

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Okt. 05, 2008 9:00 pm

*Arya már várja az álmot, hogy a szemére jöjjön, amikor megjelenik ez a bombázó nő. A lány annyira meglepődik, hogy még támadni is elfelejt. Azt, amit a nő mondd nem képes elfogadni, de ahogy Riley nevét kiejti a testén futótűzként ronhan végig a düh., Amikor meg aztán a szülei is szóba jönnek, nem bír magával.*-Maga átkozott nyomorék! Megölte a szüleimet, és Riley-t is! Ezért megfizet! Az erőmet akarja? Hát nem kapja meg... nincs nekem olyan sok erőm, de az a kevés is, amim van, az utolsó csepp mágiámig azért fogok küzdeni, hogy maga a feneketlen pokol bugyraiba kerüljön!-*Arya kedves mondókája alatt gyűjti össze az energiáját, ami egy kicsit problémás, tekintve, hogy nem véletlenül van a gyengélkedőn. Amíg ezt próbálja álcázni, mármint a gyengeségét, továbbra is ócsárolja a nőcit.*-És maga milyen gyenge! Milyen gyáva! Igen, igen gyáva! Nem akkor támad meg, amikor meggyógyultam! Nem maga csak egy gyengélkedőn fekvő elsős diáklányt akar megtámadni! Maga becstelen áruló!-*Közben érzi, hogy a vártnál nagyobb hullámokban tör rá a varázserő, így nem tudja magát visszafog, az undorát legyőzve a nő arcára tapasztja a kezét, és ki akarja szívni belőle a vizet. Már ami meg maradt neki.( a Nőnek). Közben olyan szavakra nyílik a szája, amiket még sohasem hallott. De mintha magától jönne. Az elemi víz szavai és még pár szó, amit nagyon nehéz beazonosítani.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Okt. 05, 2008 9:12 pm

*Arya bőre hirtelen visszanyeri a vizet, nincsenek égési sebek, kimondottan jó formában van.* Háháh, ostoba Nelson fattyú. *redukálja le am ondandóját, majd mikor Arya hozzáér, teljes erőböl megragadja annak kezét, és felemeli annál fogva. Egy kevés vizet így vesztett, de szikkadt arcbőrének már mindegy. Ellöki a lányt, az éjjeli szekrénynek csapja, majd ekkor Arya valami feszülést érezhet a kulcs-csontjánál, majd egy apró, kék szív jelenik meg, amely neonként izzik. Ez egy pecsét, amit még a szülei tettek rá születésénél, hogy csak egy erej maradjon a korlátlan vízi hatalomból. A szív szép lassan megtörik, és olyan erős jéghullám tör ki belőle, hogy majdnem Amalia is megfagy, de mivel ő is parancsolója a jégnek ,eltérííti azt.* Biztos vagy abban, hogy egy erőd van? Ostoba kis fattyú! *nevet a lányra, majd felhasítja a földet, és azzal hogy a jég megtörik, Arya teste a levegőbe emelkedik, és tündérré változik, majd egy apró vízcsepp indul el a kulcs-csontja felé, ami beleolvad testébe. Új képessége, a Hydrotix felerősíti a vízzel kapcsolatos erejét, és már képes a fagyasztásra is, a jégmágiára.* Ez az... fejlődj csak kis drága, fejlődj csak. *azzal eltűnik Amalia, és Perillin szobájából hatalmas nyögés, majd a nőt leütik egy hatalmas jégcsappal, ami súlyos fejsérülést okoz. A nőt felemlik a kis zöld démonok, és eltűnnek Amaliával együtt.* Egy hatalmas sárkány száguld el az ablak meleltt, tűzpiros lángban ég, szinte lávaereje van. Mögötte egy jeges egyed, aki a fuvallatával befagyasztja a tavakat és pocsolyákat, aztán mégegy, amelyik sziklákat lebegtet maga után, majd egy másik ami hanghullámokat, rezgéseket küld szerteszéjjel, és az utolsó mágneses erejével magához vonzz egy csomó fémet, amiből gömböt gyúr, és eldob. Ez az öt sárkány öt diák lelkének a megjelenése, szép lassan tehát mind felfedezik igazi valójukat. Akik viszont megkapták anno a DB-nyakláncot, most égető fájdalmat éreznek. Rachel időben leveszi a nyakláncot, Riley meghalt, Nirmanda pedig súlyosan mozgáskárosult lett, de levette időben. Liliana viszont szúrást érez, de mivel már alszik nem ébred fel a fájdalomtól. égbefagyva találnak rá szobatársai holnap reggel, holtan...*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Okt. 06, 2008 5:35 pm

*Aryában elviselhetetlenségig fokozódik a düh, és a bosszúvágy. Ha állat lenne, most habzana a szája. Mindegy. Szóval, már éppen újra támadt volna, hiába repedt meg egy-egy bordája az ütéstől, amikor Amalia eltűnik, és hallja Perillint, amint leütik.*-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!-*Arya üvöltve zokog, és mint a filmekben a térdére ereszkedik, és eláztatja a gatyáját. Igen ám, de még ilyen állapotban is érzi, ahogy a mágia fokozódik benne, és lassan, de biztos jóval erősebb tündér lesz, mint azelőtt volt. Kb. fél óráig egyfolytában zokog. Siratja Riley-t, siratja a szüleit, siratja magát, Perillint és mindenkit. Aztán egyszer csak elállnak a könnyei, és a fájdalom mellett elhatalmasodik a bosszúvágy. Feláll, és az egész teste tiltakozása ellenére elindul az igazgató felé, hogy válaszokat kapjon.*

Vendég

*Lucy lebeg át egyszerüen az ajtón minek nyísa ki hát nem?Szóval átlebeg az ajtón de mivel Perilin valószinüleg nem hallota meg őt és nem akart rátörni a gyógyítóra így bekopog az ajtón és ha Perilin itt van megvárja egy nnegyed órányit vár ha a nő nem jönn elelebeg.*~Anyáék, de jó lesz öket újra látni.~

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Okt. 21, 2008 10:27 pm

*Perillin, aki csak tegnap tudott elmenekülni Yosephín segítségével a farkasok elől, és egyátalán, mióta visszajuthatott a cellájából a kastélyba, már újra önmaga, mintha mi sem történt volna. Arya ugyan eltűnt, pedig még jócskán lenne mit javítani az állapotán, elhatározza, hogy majd megkeresi ha lesz rá ideje. Olyan összetört volt szegény lány mikor elrabolták... Talán már segíthet neki. Mia és Aimee pongyoláját vasalja, amikor meghallja a kopogást. Kissé még mindig fájó fejjel (jégcsákánnyal ütötték le) megy föl a lépcsőjén, és nyit ajtót az idegennek. Majdnem szívszélhűdést kap, mikor meglátja az ismerős, sápadt arcot, amit legutoljára a tisztáson látott. Az illető haja akkor szétterült körülötte, és egy egész földhalom esett rá. Most viszont megváltozott. Az arcán átlátni, akárcsak teste többi részén. Szellemként tért vissza e világra. Perillin szemeit elönti a könny, ahogy rájön, milyen alakban is látja tulajdonképpen viszont szegény Lucy Dicelt*
- Ó istenkém! *Suttogja remegő alsó ajakkal, és egy vászon zsebkendőt kell előhúznia a zsebéből, hogy felszárítsa könnyeit, amik kezdenek lefolyni az arcán* Istenkém.. *Ezt ismétli meg újra, és úgy nézi szegény halottat mint aki nem hisz a szemének. Ez talán rosszabb, mint mikor élettelenül látta meg, hiszen örök barangolásra ítélt testtel lebeg előtte*

Vendég

*Lucy bár felkészült pár reakciora erre azért nem szóval csak némán lebeg a padló fölöt kb 2 centivel lebeg a padloó fellett és tehetetlenül nézi Perilint. Végül is mit tehetne szegénykém.*-Ha baj elmegyek*Ajálja fel jobb ötlet híján és várja a választ. Sajnálja már, hogy idejött még időt kellet volna hagynia de ami megtőrtént megtörtént.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 22, 2008 3:30 pm

*Amikor már úgy-ahogy túlteszi magát a megrázkódtatáson, és a sírást is abba tudja hagyni, végre megszólal, nem túl magabiztos, szomorú hangon*
- U...uugyan, dehogyis... Mi lenne a...a baj? *Mély levegőt vesz, hogy ne akadozzon a hangja* Csak.. Olyan szomorú itt látni magát. Istenkém, úgy sajnálom hogy meg kellett halnia! Bár segíthettem volna magán! *Ha Lucy élne, most magához szorítaná a lánykát, de mivel csak szellemként lebeg előtte, ezt nem teheti meg. Helyette szaporán pislogé s összeszorítja ajkait, hogy ne törjön fel belőle a sírás újra. Leroskad az egyik ágy mellé a székre, úgy néz fel megint a gyöngyházfényű kísértetre*
- Kisasszony, remélem nem búslakodik majd örökké, ahogy néhány önhöz hasonló régi szellem tette, akikkel összetalálkoztam. Hiszen már megtörtént, nincs mit tenni... Úgy örülök, hogy olyan bátran kűzdött a boszorkánnyal! Valniess elmondta már, hogy történt... Istenkém, istenkém... *A sírás veszedelme már nem fenyegeti, ahogy beszél, egyre jobban megnyugszik. Magát is meggyőzi a szavaival, s már inkább csak magatehetetlenül figyeli a lányt* Na rendben, ne pazarolja rám az idejét. Igazán köszönöm, hogy meglátogatott, és tényleg ajánlom hogy minél hamarabb tegye túl magát a dolgon, és esetleg látogassa meg a szüleit... Job lesz, ha én most ledőlök... Minden jót, Dicel kisasszony *Valóban hálásnak látszik, főleg ha megnyugtatják hogy már belenyugodott a dologba Lucy. Megvártja amíg a lány átúszik a falon vagy valami, utána visszamegy lassan a szobájába, Lucyn merengve*

Vendég

**Szóval csak lebeg és szómórúan nézi a nőt *-Túltetem magm rajta hiszen már semmit nem tehetek ellene.*Szómórkásan mosolyog és a nőt nézi mi mást tenne.*-Ha valamiben segíteni tudnák...*Azzal mégegyszer megnézi a nőt odamegy az egyik éjei szekrényhez mgfog egy pzst a nőnek adja majd kilebeg az ajtón.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 22, 2008 5:28 pm

* Yvonne jelenik meg az ajtóban maga mögött vonszolva egy feltűnően sápadt lányt, Aryát. Yvonne fáradt, eldöntheti, hogy marad-e, vagy elmegy, de Aryát az ágyhoz cipeli,lefekteti, és aggódva nézi színtelen arcát. Perillin meghallja a zajt. A lánynak nincs különösebben nagy baja, csak nagyon kimerült, és elájult a túlzott szén-dioxidból. ÉS, megjegyzem, még mindig beteg, valamint csöppet szomorú a szülei, meg úgy egyébként minden miatt, ami most a nyakába szakadt. *

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Okt. 23, 2008 1:29 pm

*Bizony hallja a zajt, de mivel kicsit késő van, és nem is kopognak, saját hallucinációjának tekinti a hangokat. Aztán másnap reggel, vagyis ma amikor gyógyítói iskolai címeres ruhájában felér a lépcsőn és kitárja lakhelyének ajtaját, meglátja a tegnap még hiányzó Aryát az ágyban. Úgy néz ki mintha el se ment volna, pedig Perillin tisztán emlékszik mennyire aggódott érte amikor nem volt itt két napig miután visszatért. A homlokára teszi a kezét, és megállapítja, hogy még mindig van egy kis láza, vagy talán hőemelkedése. A gyógyszereket amiket már korábban is kirakott neki, most megint kihozza. Arya már tudja, hogyan kell használnia őket, tehát nem hagy cetlit vagy ilyesmit. A lebegő szék még mindig az ágya mellett van, s bár úgy tűnik, járni már tud, a betegséget is nagyjából leküzdötte, azért Perillin még ott hagyja, ha szükség lenne rá. Eztán Arya ebédjét készíti el nagy sürgés-forgás közepette, megint semmi nehéz étel, csak ami feltétlenül szükséges, meg az elmaradhatatlan tea. Amikor mindezzel megvan nekiáll szokásos feladatainak; takarítás, rendrakás, mosás és főzés...*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Okt. 23, 2008 2:25 pm

*A fekete hajú lány, Arya, kinyitja a szemét, majd a hirtelen világosságtól becsukja. Majd ezt megismétli addig, amíg a szeme hozzá nem szokik a fényhez. Akkor aztán felméri a helyzetet, hogy hol van. Gyengélkedő. Újra becsukja a szemét, és átgondolja az elmúlt napok eseményeit, hogy mennyire megváltozott az élete egy hét alatt. Újból felpislog, és észreveszi az ismerős gyógyszereket, és azt a nőt, aki valószínűleg odarakta őket. Fáradtan elmosolyodik, és megissza az összes teát, és vizet, amit maga a mellett talál. Egyből erőre kap, és feláll az ágyból. Először kicsit megszédül, de megáll a lábán. Oda lépdel Perillin mellé.*-Elnézést, Mrs Weinn! Hogy van? Sajnálom, hogy miattam vitték el innen? Mi történt magával? Ugye nem bántották?-*Arya szemében a sivárság mellett felcsillan az aggodalom. Ilyen tágra nyílt szemmel figyeli a gyógyítót, hogy meséljen, és hogy aztán Arya mehessen kinyírni azt a nőt, aki megölte a szüleit.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Okt. 27, 2008 12:23 pm

*Mivel úgy látta, hogy Arya az előbb még mélyen aludt, egyátalán nem számít rá, hogy a lány hirtelen mögötte terem, össze is rezzen a hangra, úgy megijed. Gyorsan megpördül, és megkönnyebbülten nyugtázza, hogy egyik szeretett kis diákja áll mögötte, aztán megint elkapja a rémület, mert áll. Az állon van a hangsúly. Áll, miközben beteg, ahelyett hogy a jó meleg ágyikóban szundikálna* - Nelson kisasszony, azonnal másszon vissza az ágyba, hiszen maga lázas! Nem szabad csak úgy kijönnie és sétafikálnia, gyerünk, gyerünk vissza *Maga előtt terelgeti a kis tündért, hogy még véletlenül se ellenkezzen, és visszadugja az ágyba, utána gondosan betakargatja azzal a melegítős takaróval, ami alapból is a lányon volt. Utána visszacsukja a szekrényt amiben épp keresgetett mikor a víztündér megzavarta, majd leül Arya ágya mellé a kis székre* Nagyon megható, hogy aggódik miattam, de most maga lázas és nem én. Egyébként is teljesen jól vagyok, és ne butáskodjon, mert nem maga miatt vittek el innen. Maga csak feküdjön itt szépen és végre-valahára gyógyuljon ki ebből a kis betegségből. Azt hiszem, jövő héten már visszamehet a hálójába, sőt, ha addig rendesen szedi a gyógyszereket, talán korábban is *Így a beszéd végére már elmosolyodik, olyan nagymamás-jóakarósan, aki nagyon szeretné minden diákját épségben tudni* Egyébként pedig örömmel látom, hogy már azért egy fokkal jobban érzi magát. És... Remélem már annak a bizonyos valakinek a tragédiájába is sikerült valahogy belenyugodnia.. Vagyis, bocsásson meg ha nem így van, csak abból következtettem, hogy már nem ... Szóval több önben az életkedv. *Zárja le a mondatot egy egész más befejezéssel mint amivel eredetileg akarta*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Nov. 02, 2008 10:47 pm

*Arya annyira meglepődik a reakciótól, hogy ellenkezés nélkül visszamászik az ágyába, és Perillin arcát fürkészve hallgatja a mondandóját.*-Nagyon sajnálom Mrs. Weinn, de és sokkal, de sokkal hamarabb el fogok innen menni. -*Arya hangja e pillanatban kicsit félelmetesnek hat, és a szemében sötét fény csillan. Aztán összeszedi magát.*-Örülök neki, hogy maga jobban van.-*Ezt már teljesen más hangon mondja. Szinte csöpög belőle a szeretet. Aztán az arca megint kicsit elkomorul*-Igen. Tudja, lehet, hogy feldolgoztam volna. És úgy is lett, de aztán az életem 180 fokos fordulatot vett, és immár három személyért kell bosszút állnom azon az álnok nőszemélyen.Sőt, azt sem fogja megúszni, hogy magával így bánt. Nem fogja megköszönni, ha a kezem közé kerül.-*Aj. Aj. A lány szemeiből süt a gyűlölet, száját összeszorítja, az arca komor. És ilyen állapotban el lehet hinni neki, hogy Amalia nem éri meg az öregkort, ami, ha úgy vesszük irtó vicces, tekintve , hogy a nő így sem, úgy sem öregszik. Na mindegy,akasztófa-humor. Aztán Arya megrázza a fejét, és mintha álomból ébredne, már tiszta tekintettel néz a gyógyító arcára.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Nov. 03, 2008 10:59 am

*Aggódva hallgatja betege szavait, és az elején még azt hiszi, a láz beszél belőle, így nem is veszi túlságosan komolyan. De aztán a lány komoly hangjától szinte megrémül, és attól meg főleg, amit a szemében lát. Még nem volt dolga ilyen makacs teremtéssel, mint Arya, de ha már három személyért akar megölni valakit (Perillin még a gondolatra is elszörnyed) akkor azok a személyek ugyanúgy közel állhattak hozzá mint Riley. És ezek szerint tévedett, ha megkönnyebbülésében azt hitte, hogy vége a csatának azzal az elviselhetetlen nővel akit az iskola pár hétre még igazgatójának is elfogadott, s közben a diákokat cellákba zárta... Szóval Arya komolysága egyátalán nem tetszik neki. Nagyon bátornak tartja ugyan a lányt, de túlságosan megkedvelte ahhoz, hogy ilyesmire biztassa. De azért még így is nagyon meghatónak találja, hogy a lány érte is bosszút akar állni. Szíve szerint azt mondaná, hogy menjen, győzze le Amalia-t, ő bízik benne. De ezt nem mondhatja, hiszen nem olyan* - Nagyon kedves öntől Miss Nelson, én is örülök, hogy épségben látom. nagyon bátor dolog, hogy ki akar állni Amalia ellen, de remélem tudja, hogy az a nő nagyon erős, és szörnyű lenne ha történne magával valami... *Habozva elhallgat, és egy kis vívódás után mégis arra jut, hogy nincs értelme visszatartania a víztündért. Hiába zárná be, hiába próbálná megakadályozni, hogy elmenjen - nem csak úgy mondja amit mond. Látszik rajta, hogy tényleg meg is akarja tenni* Rendben, ha megígéri, hogy vigyáz magára, kiengedem. De csak pár napra maradjon itt, kérem, hogy elmúljon a láza és jobban legyen. Mégis jobb lenne úgy szembeszállni Amalia-val, hogy egészséges. És talán az is jobb lenne, ha nem egyedül próbálná meg, hanem szólna a tanároknak, vagy valakinek... *Halálosan komolyba fordul az ő hangja is, de még egy része mindig aggódó és gondoskodó*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Nov. 03, 2008 11:32 am

-Köszönöm, hogy aggódik értem, de ennél nagyobb fájdalmat az a nő úgy sem tud okozni nekem, mint amit eddig is okozott. Mrs. Weinn, én már árva vagyok! Nincs családom, nincs rá ok, hogy miért ne tekerjem ki a nyakát annak az álnok nőszemélynek!-*Arya szemében felcsillan egy, majd még egy könny. Nem zokog, egyszerűen a keserűség csalta őket a felszínre. Szinte már kiabál, amikor észreveszi magát, és visszafogja a hangját.*-Sajnálom.-*Visszadől a párnára, és kitörli a szeméből a könnyeit. Erősnek kell lennie, különben nem fog menni.*-Rendben, Mrs.Weinn, maradok, de csak egy-két napot.De egyedül megyek. Nincs szükség rá, hogy még többen haljanak meg a környezetemben..miattam.-*A lány elfordítja a tekintetét, és felhúzza a lábát. Látszik rajta, hogy beszélget még a nővel, ha ő is úgy akarja, de az is, hogy nem erőlteti, számára elég volt ennyi is, nem akarja a vállán nyugvó terheket másra rakni. Önző módon magának akarja a fájdalmat, cipelni, amíg össze nem roskad alatta. Szinte jól esik neki, hogy ennyit áldozhat a családjáért.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Nov. 03, 2008 12:12 pm

*Már nem mond semmit, amikor meghallgatta a tündér kitörését és felemelt hangjának beszédét. Tudja, hogy értelmetlen lenne arra kérlelni, hogy ne induljon el egyedül, de annak minden esetre örül, hogy itt marad még pár napra. Ha megerősödik, talán nem esik baja... Még le is győzheti Amalia-t. Na jó, ez csak vérszegény nyugtatgatás. Elég kicsi az esélye annak, hogy Aryának semmi baja nem esik az Amalia-val folytatott harca közben. Hiszen egyedül lesz, egy elsős, gyenge víztündér! Már hogy lenne ő képes legyőzni azt a száz évet is megélő, öreg lelkű, de fiatal erejű és kinézetű tündért, akinek gonoszsága már inkább egy bosziénak tudható be. Tehetetlenül nézi az elfordult lányt. Ha nem tesz valamit, még meg is halhat, amit aztán egyáltalán nem szeretne. Talán mikor már elindult, utána kéne küldeni tanárokat, erős tündéreket akiknek egy kicsivel több esélyük van legyőzni azt a nőt... A gyűlölet ehhez biztos nem elég. Eldönti, hogy ezt fogja tenni. Nem hagyja, hogy Arya egyedül varázsolgasson, inkább segítséget hív, de majd megmondja nekik, hogy addig ne avatkozzanak bele semmibe, amíg úgy nem tűnik, hogy Arya nem bír el Amalia-val. Fogalma sincs, a lány hogyan fogja megtalálni, de azt tudja, hogy dühös lesz rá, ha rájön, hogy utána küldött pár tapasztaltabb tündért. Nem számít. Bármennyire is szomorú lesz miatta Perillin, akkor is meg kell tennie, különben lehet hogy szörnyű véget ér ez a szegény lány. Hiába nincsen családja, attól még nagyon is fontos az Ő számára. Megsimogatja a lány fejét, megigazítja rajta a takarót, és elindul az ajtó felé, miután megkéri rá, hogy pihenjen amennyit csak tud. De aztán az ajtóban megáll. Tényleg nem tudja mit tegyen, és a sok gondolatától hirtelen elbizonytalanodik. Lehet, hogy mégsem kéne segítség Aryának. Nagyon elszánt, bátor és ügyes is, és már volt része hasonló dologban, a hozzátartozóit is elvesztette...* ~Istenkém, bár tudnám mi a helyes...~ *Gondolja gondterhelten a nő, és inkább mégis visszafordul a szobája felé. Majd eldönti, melyik ötlet jobb, mert most tényleg, őrülten nem tudja mit kéne tennie. Ha segítséget kér, Arya megutálja, hiszen egyedül akar elbánni azzal a... Szóval vele. És még lehet, hogy a segítség sem lesz elég semmire, ráadásul Arya többé meg sem fog bízni benne, nem mond el neki semmit. Viszont ha nem szól, hagyja, hogy a lány esetleg a végzetébe fusson. Nehéz döntés... Homlokát ráncolva vonul vissza a lakosztályába, és a szokásos dolgaival próbálja meg elterelni a gondolatait*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Nov. 03, 2008 12:50 pm

*Arya továbbra is mereven az ablakot bámulja, de amikor Perillin betakarja újabb könny csillan a szemében. Legutoljára az édesanyja csinálta ezt. Vagy az is már csak egy démon volt?? Ki tudja. A lány hálásan pislog a gyógyító felé, majd visszasandít az ablakra. Gyilkos gondolatok cikáznak a fejében, alig bír magával. Hogy valamit kezdjen is magával, úgy dönt megpróbálja fejleszteni az erejét. Kezét előre nyújtva az ablakra teszi a kezét, és lassan koncentrálva éri, hogy a keze csak eszköz csupán, a mágia magától távozik az ujjain. Érzi, hogy az ablak részecskéiből kiszív minden nedvességet, és az üveg lassan szottyad. Fennáll a veszély, hogy összetörik, így Arya kipattintja a szemét, és elkapja a kezét. A folyamatnak vége szakadt, az üveg elég érdekesen néz ki. A vizet ami kiszívott, most visszalöttyinti az ablakra, hátha segít az valamit. Nem sok sikert aratott, teszem hozzá. Igaz, ez nem volt nagy varázslat, mégis Aryát megkönnyebbülés tölti el, hogy egy szemernyit sem fáradt el. A jég erejét meg sem próbálja, tudja, ennek nem most, és nem itt van az alkalma. Leereszti a kezét, és unatkozása elűzésére nyammogva nyugtalan, álomtalan álomba merül.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Nov. 08, 2008 1:24 pm

*Egy pixie repül ide, és a nehéz szállítmányát bunkó módon az alvó lány fejére ejti. Vékony kis hangján nyikkan egyet, ami lehetett felkiáltás, vagy elfojtott nevetés. Azért van annyi esze, hogy gyorsan távozzon is. A kézzel írott levélben ez áll:

Tisztelt Miss. Nelson!
Sajnálattal kell értesítenem önt, hogy az iskolánkban zajló borzalmak még nem értek véget. Amalia visszatért, senki sem tudja, hogyan. Fylia úrnő utasítása az, hogy a diákok ne tudjanak róla. De kérem legyen óvatos, és anélkül hogy a tanoncok tudomást szereznének róla, igyekezzen az órájában egy kevéske harci kiképzést is csempészni. Köszönöm a segítségét, és a megértését! További jó munkát!
Nasuada Jefferson
Növénytündér szakvezető*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Nov. 10, 2008 8:49 pm

*Hát, Arya nem éppen az igazak álmát alussza, amikor fejbe kólintja őt egy boríték. Sötét szemét dühösen mereszti a pixie-re, és éppen készül valami csúnyát mondani, de a kis lény szerencséjére gyorsan távozik. A lány, még mindig morcosan lát neki, hogy a borítékot felszakítsa. Abban a pillanatban, amikor a papír enged Arya ujjainak, a lap kihullik belőle. A lány vékony ujjai még időben elkapják, így el is tudja olvasni mindjárt.Az első sor után a szemei összeszűkülnek, a kezével erősebben szorítja a papírt, így élő, hogy leszakad..a két szeme közt kis ránc jeleni meg. Mihelyst végez az olvasással, már üvölteni tudna. Persze, Amalia visszatért, hiszen Arya is találkozott már vele. De a lány itt gyengélkedik, és ápolják, miközben az a sok diák, akiknek órát kéne tartania, Amaliától retteg. Arya felpattan az ágyból, és igaz, elsőre kicsit megszédül, de hát kit érdekel? A tündéreknek szükségük van rá, és a lány is szeretne végre bosszút állni AZON a nőn. A keze még mindig remeg az indulattól, így fordítja meg a lapot, amelyben értesítették, és nagy nehezen előkotor valahonnan egy tollat is. Az írása kicsit eltorzul, így, hogy nem bír parancsolni a kezének, de végül csak odakanyarít valamit. Aztán a köpenyéhez lép, amit kábé 2 hónapja hagyott itt. Mondjuk, 2 évnek érődik. Mindenesetre felkapja magára, még egy búcsúpillantást vet az ágyára, és a gyengélkedőre, kissé meghajtja a fejé, és szinte kirohan az ajtón, majdnem becsapva maga mögött az ajtót. A folyosón már csak egy elsuhanó sötét foltot lehet belőle látni. Az üzenetben ennyit lehet olvasni:
Kedves Miss. Weinn!
Köszönöm azt a sok gondoskodást, és szeretetet, amit legutoljára az anyukámtól kaptam meg. Bár, ki tudja, lehet, hogy azok már nem is az igazi szüleim voltak? Nem is tudom. De nem ez a lényeg. Egy tanárnő értesített róla, hogy Amalia már nyíltan is visszatért, így nekem most a diákok mellett a helyem. Elvégre tanársegéd vagyok. Meg próbálnom nekik segíteni a felkészülésben. Kérem, ne aggódjon értem! Nekem már úgy sincs mit vesznem. Még egyszer köszönök mindent!
Arya Nelson*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Dec. 04, 2008 7:00 pm

*Egy lapos sarok halk kopogása egy köhintés és újra lépkedés zaját hallhatná valaki ha halgatózna. egy csinos kis rakotszoknyába és egy sárga és fekete pulcsiba öltözöt hullámos barnahajú vékony szemüveges lány sétál a folyósón. Amúgy nem ronda de a pulcsi elég sokat ront az összhatáson. Haját hátul konyba tüzte, csak onan lehet tudni , hogy a haj igazábol hullámos, hogy egy két szál haj már kieset és azok ott tekeregnek de ezt csak hosszú és alapos vízsgálat útán lehet csak megállapítani. egy fekete laposarku csizmában járja a folyósót. De hogy mit is keres? A gyengélkedőt kersei. És mit vár? Talán azt, hogy nagy betükel ki lesz írva? Nem talán tényleg azt várja. Miútán végigmegy a folyóson és nem lát eféle dolgot rájön, hogy ilyen varázslat csak az ő ajtaján van úgyhogy benyit egy ajtón. Amint belép rájönn, hogy jó helyen van mert az a gyengélkedő. bemegy a kis ajtóhoz kopog és megvárja Perilint. ha az k9int van akkor nem is kopog.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Dec. 05, 2008 10:06 pm

*A függönyöket már elhúzta, így most már csak a gyertyák égnek, sejtelmes fénybe vonva a gyengélkedőt. Épp az üres ágyak lepedőinek ráncait igazgatja, (természetesen ő is tart a kezében gyertyát) amikor észreveszi Sidneyt. Még egy utolsó simítást végez, aztán felegyenesedik, és kérdően néz az ismeretlenre*
- Jó estét, miben segíthetek? *Teszi fel a kérdést magasba szökő szemöldökkel. Tényleg meglepő, hogy ilyen késői órán egy tanárnő bukkan fel a gyengélkedőn. Erre még az idei év során nem volt példa, és egyébként sem gyakran látogatják meg a kollégái. Csak néha találkoznak fent. És ez talán nem is egy tanárnő, hiszen olyan fiatal az itteniekhez képest... Netán egy harmadikos diák? Nem, hiszen még csak elsősök vannak. Érdekes. Kíváncsian várja tehát a kérést, kérdést*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Dec. 05, 2008 10:48 pm

*Elnézi a pislákoló gyertyákat majd rögtön a közepébe vág.*-Jó napot. Én vagyok az új pszichológus. Amiat kerestem fel hátha van valaki akit szeretne leküldeni hozzám esetleg ön szeretne-e beszélni velem? Ha bármelyik csak jöjön vagy küldje le az irodámba.*Végig komoly rezenéstelen arcal néz ki szemüvege mögül.*- Esetleg ha egy betegnek valami lelki baja is van leküldhetné hozzám.*Ha úgy látja, hogy untatja a nőt elköszön ha nem még marad.És meredten néz. Majd késöbb körülnéz és megcsodálja a nagy rendet és tisztaságot. Mindent megvizsgál aból a pontbó ahonan áll.*-Maga rendezte be?* Tetszik neki ez a stílus és a nyag rend.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 06, 2008 1:46 pm

*Lassú, megfontot léptekkel kilép az ágy mögül, aminek a lepedőjét az imént igazította meg, hogy szemben lehessen a nővel, aki az elhangzottak szerint se nem tanár, se nem diák. De azért mégis a vezetőség tagja, csak eddig még valószínűleg nem futott össze vele, vagyis ez nagyjából annyit tesz, hogy nemrég érkezett. A mondókájáról azonnal Miss Nelson jut az eszébe, de ő is tudja, hogy a lányt nem tudná ilyesmire rávenni. Mármint hogy elmenjen Ms Cane irodájába. Vagy talán mégis? Sajnos nem ismeri annyira azt a kedves leányzót, hogy pontosan tudná, mit reagálna egy ilyen kérdésre. És a fő probléma pedig az, hogy már arról sincs fogalma, hol tartózkodik ez a bizonyos tündér. A levelét, amelyben arról értesítette, hogy szembe kíván szállni Amalia-val, még mindig az íróasztala fiókjában őrizgette, de abban még egy véletlenül elejtett információ sem volt arról, hogy mik a pontos tervei a lánynak, s hogy hova ment. De azért szívből reméli, hogy jól van*
- Úgy lesz. Mostanában nincs sok betegem, de ha lesz, feltétlen megkérem, hogy látogasson be magához a teljes felépülése érdekében. Már ha nem csak egyszerű horzsolásai, hanem komolyabb sérülései lettek, és látom rajta, hogy nem csak külső sérülések miatt szenved. *az Arya-ról való elmélkedése és aggodalma az előbb annyira elgyengítette, hogy most kénytelen leülni az egyik fehér ágyra. A gyertyát, amit egyébként tartóval együtt fog, most lerakja az ágy mellé helyezett kissé kényelmetlen faszékre* Én rendeztem be, igen. Van még valami amit meg kíván osztani velem, vagy nyugovóra térhetek? *Nincs bosszúság a hangjában, igazából nagy fáradság sem, de hallatszik azért, hogy egyedül szeretne maradni a gondolataival. Így aztán fel is áll, felveszi a gyertyát, és ha a nő elmegy, lassan végigjárja a termet, és egytől egyig elfújja a gyertyákat. Majd a saját lakrésze ajtajába lép, s mivel ott benn még van elég fény, elfújja hát a kezében tartott gyertyát is, aztán lerakja a virágos váza mellé. Végül halkan becsukja az ajtót maga mögött, így teljes sötétséget borítva a gyengélkedőre..*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 06, 2008 3:56 pm

*Egy lebegő, és egy kézben hozott lánnyal a kezében tér be a gyengélkedő jó meleg helységébe. A szimulációs terembeli fagy után, a folyosó és a gyengélkedő hőmérséklete szinte forró, de kellemesen, nem égetően. Valniess maga is remegve hozza be a karjában az ájultnak tűnő Yvonne-t, előtte Lyvenna lebeg ugyanúgy, ahogy nemrég Lucy Dicel, az a szegény lány. Csakhogy nagy szerencsénkre Lyvenna és Yvonne is egézségesek és épek, csak éppen nagyon fázhatnak és ájultak is. Tehát mielőtt Perillinnek szólna, a tanárnő mindkét kis elsős tündért lerakja a gyengélkedő valamelyik ágyára. A hajukból és ruháikból csöpög a jéghideg víz, szóval hiába takargatja be őket, eláztatják a lepedőt és továbbra sem néznek ki jobban. Valniess miután betakargatta őket, szapora lépteivel Perillin ajtaja előtt terem, ami már nyitva kell hogy legyen, mert ilyenkor mindig fent van ,és hangosan koppint párat rá*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 06, 2008 4:11 pm

*Valóban fent van már, teát készít és a többi, amikoris meghallja a hangos, határozott kopogást. Abbahagyja teendőit, a teavíznek még úgyis forrnia kell, és gyógyító ruhájában, rajta főzőcskéző köpenyében felmászik a lépcsőn ami a lenti lakrészébe viszi le az idegeneket. Ahogy megpillantja Valniess-t, aggodalmas lesz az arca, ugyanis a legutóbb, mikor találkoztak, a nő rossz hírt közölt vele, Lucy halálát. De most, amikro felér a lépcső tetejére, és átpislog Valniess válla fölött, egyetlen lebegő halott diákot sem lát. Csupán két lecsukott szemű tünemény fekszik mozdulatlanul két ágyban, és bár azok is sápadtak, azért nem úgy tűnik mintha meghaltak volna, szóval megnyugodva köszönti kollégáját, és kilép a karészéből hogy szemügyre vegye Yvonne-t és Lyvennát*
- Mi történt szegény párákkal? *Kérdezi a fekete hajú nőt, miközben kitapogatja a pulzusukat a lányoknak, megnézi a lázukat, meg ilyenek. Miközben hallgatja a történetet, két tiszta fehér törölközőt és köntöst halászik ki az egyik szekrényből. A törölközőkkel megtörli a vizes kezeket, arcokat, aztán a szintén hideg vízben ázó hajukat csavarja bele. Majd a ruhájukat lecseréli a tiszta, meleg köntösre, ahogyan szokta, és új takarót meg párnát és lepedőt rak alájuk illetve rájuk, hogy ne fázzanak meg, habár sejtései szerint már így is megfáztak. De azért a tüdőgyulladást és a hasonló betegségeket jobb ha elkerülik. Amikor mindezzel végzett, megfogja a piszkos ruhákat meg a takarókat, stb, és a saját lakrészében lerakja őket ,hogy majd kimoshassa. Majd ismét feljön, kezében két tálcával, azon a már kész meleg teával és a vajas kenyérrel. Ezeket lerakja az éjjeliszekrényekre* Köszönöm, hogy felhoztad őket ide. Valószínűleg nincs komolyabb bajuk, szerintem csak megfáztak, de ez a szerencséjükön múlt. Most pedig kérlek menj, csend és nyugalom kell nekik *Biccent Valniess-nek, és tovább szorgoskodik a két lány körül*