Gyengélkedő

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 06, 2008 4:25 pm

*Elmeséli a történteket, hogy hogyan talált rá a két lányra, és csak azt hagyja ki, hogy mit sejt, mitől volt ez a nagy jég odalent a szimulációs teremben. Nem akarja felizgatni az amúgy is kicsit sokat aggódó kedves nőt. Szóval mindenről beszámol, amiről feltétlen szükséges, és megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy Perillin nem érdeklődik az iránt, hogy vajon miért voltak jégbe fagyva Yvonne-ék. Ez volt a nagy szerencse, hogy sohasem kérdezte meg, mitől lett ez meg az, hogyan kapták a sérüléseket, meg ilyenek. Ezért is fordulnak hozzá nagy bizalommal a diákok. Egyetértően bólogatva elköszön, és elindul lassan vissza Nasuada lakosztályába, a megbeszélésre*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Jan. 06, 2009 9:27 pm

*Amikor korábban kirontott a hidegbe, hogy a segélykiáltás után járjon, az ajtót nyitva hagyta, mert enm akarta semmivel sem pazarolni az idejét. Így most nem kell babrálnia vele, egyszerűen besétál a sajnos pont rosszkor kinyitott ablak miatt kissé hűvös, sőt hideg Gyengélkedőbe. A kezében tartott, kortársaihoz képest pehelysúlyú, számára azért mégiscsak nehéz lányt óvatosan lerakja az egyik ágyra, aztán becsukja az ablakot hogy betegei meg ne fázzanak itt neki, s az ajtót szintén. Szerencsére nagyon jó a kastélybeli fűtés, ha szerencséjük van úgy egy fél óra múlva már megint kellemesen meleg lesz. Ha Tom is bevonszolta magát, leülteti a Mia melletti ágyra. Ha egyszer nem élet-halál kérdése hogy lefeküdhessne, jobb ha így marad, mert így sokkal könnyebben vizsgálhatja meg és láthatja el. Miután pár vizsgálódó pillantást vetett a diákokra, úgy dönt először inkább a fiúval kezdi. Ő súlyosabb sérültnek tűnik, mégsem ájult el... Ami azért nagy szerencse. Az állapotukat tekintve valami jó nagy döggel futhattak össze, és ha ő is elájul, biztos hogy nem élik túl a kalandot. Leveteti a Hőssel az ingét, ami már amúgy is használhatatlanná vált, és szakértő szemekkel, illetve egy pár gyors helyzetfelmérő érintéssel próbálja megtudni min is kell segítenie. Mivel a hátán és a kezén is folydogál a vér úgy tippeli, a sebekből, karmolásokból csupán ennyi lehet igazán komoly. A vér már néhány helyen rászáradt a fiú bőrére így nem látja tökéletesen mi is okozza ezt a nagy vértócsát, de a helyét így már be tudta mérni nagyjából, és arra a két helyre mondja el vérzéselállító gyógybűbáját, ami így hangzik:* Arsa *Mihelyst ezzel megvan, eltűnik a fürdőben pár pillanatra, és egy vizes kendővel tér vissza, olyan eldobhatóssal. Letisztítja a vért, aztán egy kis üvegcsében található csípős folyadékkal megakadályozza hogy elfertőződjön. Szebb ugyan nem lesz tőle, mert talán még rondább a színe mint a vérnek, de legalább hatékony, és ez a lényeg. Mindezt persze a lehető leggyorsabban követi el, hogy Tom nehogy elájuljon a kezelés alatt. Utolsó cselekedetként fáslihoz hasonló, csak annál sokkal puhább anyaggal bekötözi a sebeket, aztán int, hogy lefeküdhet, és kipihenheti a harccal járó fáradalmakat. Később sonkás pirítóst és teát hoz fel mindkét áldozatnak tálcán, hogy az energiájuk visszatérjen. Amikor Tommal végzett rögvest Miához lép. Rajta csak négy kétségtelenül karommal húzott sebet vél felfedezni, de hiába kevés, annál mélyebb. Így azért már érthető, miért ájult el, főleg ha manáját használva még varázslattal is védekezni akart. Az Arsa-t rajta is elvégzi, ahogyan minden mást is amit Tommal tett. Után betakargatja, és a sonkás-pirítósos tálcára egy szó szerint vérvörös pirulát rak, ami gyorsabban pótolja az elvesztett vért, így Tom például hamarabb visszanyerheti eredeti arcszínét. Dolga végeztével, amikor meggyőződött róla hogy egyik diák sincs már életveszélben, elfújja a gyertyákat és visszavonul, de óránként visszajön ellenőrizni a gyerekek állapotát*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Jan. 06, 2009 10:16 pm

*Perillinnek óriási szerencséje van. Tom, aki összeesett a gyengélkedő ajtajában, de elég rosszul.Kardja markolata beleáll a csípőcsontjába, és az odamaró fájdalom rögtön magához is téríti ájult állapotából. Miután felfogja pár másodperc után, hogy hol is van, nagy nehezen, inogva, és bizonytalanul tápászkodik fel. A mostanra már véres ujjaival kapaszkodik a falba, és a Perillinnek vélt nagy folt alakja felé menet lerogyik az első ágyra, ami a közelébe kerül. Nagy önuralom, és fegyelem kell neki, hogy megértse, mit mondd neki a nő, ahhoz meg pláne, hogy felemelje kezét, és kigombolja az ingét. Az oldala ahogy húzódik, Tom felszisszen, és csak azért nem kiált fel, mert a fogait gondosan összeszorítja. A véres, szanaszét kaszabolt inget a földre dobja, és csukott szemmel hagyja, hogy a varázslatot végrehajtsák rajta. Érdekes érzés volt. Valahogy bizsergett az oldala, és fokozatosan tisztulni kezd a látása, most hogy valamennyi vér oda is kerül. Párat pislog, majd a hátát is hagyja meggyógyítani. A szer enyhén csíp, de ez semmi ahhoz képest, amit pár perccel érzett. Az agya akkor zsibbadt volt a fájdalomtól, és nem tudott tisztán gondolkodni, most azonban mintha a rozsdás kerekek újra beindulnának. A pirulát hálásan beveszi, és most már rohamosabban tisztul a látása, míg ki tudja venni a nő vonásait. Rögtön belebújik az ágyába, és sem az, hogy nincs rajta ing, sem az, hogy majdnem mindene tiszta alvadt vér. Nem csak az ő vére, hanem Miáé is. A hajába is bele van ragadva egy pár csepp száraz vöröske, de azt nem is lehet észrevenni haja sötétsége miatt. Tom megköszörüli a torkát, és Perillinre néz.*-Köszönöm. Hogy van?-*Hangja a szokottnál érdesebb, és rekedtebb, talán ez is a vérveszteségtől van. Az, hogy fekszik, már is sokat javít az ügyén. A kérdés végén egy kis mozdulatot tesz a lány felé.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Jan. 07, 2009 7:03 pm

*Tom karjaiban vagy megint visszaájult a vérveszteség miatt, vagy mélységesen mély álomba merült, merthogy a további hurcibálásra nem kel fel, ahogyan a sebe ellátására sem. Pedig az az anyag számára olyan csípős, hogy visítania kell tőle, vagyis kéne ha fent lenne, de így még a szemhéja sem rezdül. A mai napon ez is a szerencséi közé sorolható sok más mellett. Az arca változatlanul falfehér akkor is, mikor már egy órája alszik a felmelegedett helység egyik ágyikójában, jól bebugyolálva a takaróba. Mozdulatlanul fekszik az oldalán, háttal sebesült társának, egyben megmentőjének. A fiú akiről szó van, még azt sem hiheti, hogy direkt megvárja amíg ő elalszik, s csak azután mocorog, eszeget, meg a többi, mert akármikor is szundikál és van ébren, a barna haj kócossága megmarad, ahogyan az ételek és a pirula is érintetlen tálcáján. Valószínű, hogy újonnan elájult, aztán álomba torkollt a dolog, mert ennyi ideig csak nem eszméletlen egy ember... de még egy tündér sem, manavesztés esetén. Csak gyenge. Eltelik legalább három óra, mire végre történik valami vele. Sötétség van a szemhéja mögött, és kicsit távolabbról valami fájdalmat is érez. Először csak halványan, aztán egyre magabiztosabban erődsödik az érzés. A szemét nem nyitja ki, mert fél, hogy a fájdalom, ami sejtései szerint a fejéből s a karjából jön, egy moccanásra is élesen beléhasítana. Jó ideig így, éberen pihenget, várja türelmesen hogy a fájdalom elmúljon, de csak nem akar enyhülni, így kinyitja szemeit. Sötétség. Sötétség veszi körül. A körvonalakat nagyjából látja, de nem tudja megállapítani hol lehet. A pokolban? Vagy tán a mennyország kapuja felé tart? De hát, ha meghalt, miért tudja ki-be csukni szemeit, miért lüktet a feje, s hogyan lehetséges az, hogy érzi minden testrészét, de nem bírna könnyedén fellibbenni a levegőbe? Lehet, hogy mégis utolérte a halál, és az az elmosódott fiú arc csak a képzeletének szüleménye volt? Ha így van, biztosan a pokolban van, vagy netalán tán a semmi közepén. Csakhogy a semmi az fehér, egy nagy nagy semmi, de ez itt sötét és körvonalak rajzolódnak ki benne. Mintha egy szobában lenne. Ismét lecsukja szemeit, elszámol húszig, s csak azután tekint ki a világba újra. Már többet lát. Rozoga ágyak fehér lepedővel, minden sarokban egy-egy poros szekrény. Az ablakokat függöny takarja, de nem valami vastag, így átsüt rajtuk a hold, és látni a közeli fák némán nyekergő, hajladozó ágait. Hova került? Nem ismerős a kőpadló, biztos nem járt még itt. Az egyetlen, amiben már biztos, hogy él, nem halt meg. Valaki, nagy valószínűséggel az a fiú akinek az arcát látta mikor magához tért, megmentette őt a vérfarkas karmai közül. De vajon honnan került elő, miért tette, és egyátalán ki volt az? Rengeteg kérdése van. Bár ne fájna így a feje! Sokkal könyebben tudna gondolkodni ha csak a karjában égő fájdalom gyötörné. Leszorítja a szemhéjait, aztán megint felnyitja, de a helyzet változatlan. Talán egy gonosz rabolta el. Csakhogy a gonoszoknak nincs olyan kedves arcuk, és nem viszik az embert ágyba ha megsérült. Óvatosan megérinti bal kezével a jobb vállát és karját, ott, ahol a vérfarkas fogai végigszántottak rajta. Be van kötve, és ez a fájdalom még mindig nem annyira elviselhetetlen mint amit korábban érzett, amikor még friss volt a seb. Tehát, a gonoszok be sem kötöznék a sebet, csak ha terveik lennének vele, és nem akarnák hogy rögtön meghaljon, hanem kínoznák. De erre kicsi az esély, mert a fogoly kényelmére ritkán figyelnek, ahogyan azt Amalia miatti raboskodása alatt megtapasztalta a hideg cellákban. Akkorhát az a srác a jó oldalon állhat. Természetesen csak Hős lehet. Mi van, ha elvitte a Hősképzőbe? Logikus lépés lett volna. De a Hősök nem gyógyítanak varázslattal, a kötése mégsem véres - pedig abból a sebből amit kapott ömlenie kéne a vérnek, tócsába gyűlnie a kövön, sőt, árvizet okoznia. Tehát nincs más megoldás: visszahozták a Tündériskolába. Kivéve, ha a srác a boszorkányoknak dolgozott, mert a boszik varázsolnak is, meg a gyengélkedőik is hasonlít az övékhez. De ha a boszisuliban lenne, vagy egy őr állna mellette, aki figyeli hogy felkelt-e, és megakadályozza, hogy kiszökjön, vagy le kéne lennie láncolva, de valahogy mindenképpen meg lenne akadályozva abban hogy elhagyja éjjel a gyengélkedőt. Ellenőrzésképpen egy kicsit erőlködve, hangtalanul és többnyire mozdulatlanul próbál áttekinteni a válla fölött. Csak egy pillanatig sikerül, aztán a fejfájása s vérveszteséges gyengesége miatt rögtön visszahanyatlik a párnájára. Senki. Az ég világon senki nincs vele, mármint közvetlen az ágya közelében biztos nem. Akkor tényleg a Twidare-ban van, biztonságban. Felpillant az éjjeliszekrényére, hogy lássa, van-e vize, vagy valami. Látja a bögrét, takarásban a pirítóst ami már biztosan teljesen hideg, és a pirulát. Ép bal kezével megpróbálja felküzdeni magát annyira, hogy meg tudja inni a teát anélkül, hogy kilöttyintené. Majd megragadja a bögrét és a pirulát - a nyelve végére helyezi ez utóbbit, és pár nagy korty teával küldi le a gyomrába. Kicsit gyorsan ivott, túl gyorsan, mert rögtön feltámad a hányingere. Visszaereszkedik az ágyra, felhúzza a takaróját, és várja, hogy elmúljon. Amennyire erejéből telik, vissza is tartja. A pirítóst képtelen megenni, már ha ránéz újból elfogja a hányinger. Amíg a fejfájás elmúlására is várakozik (mert biztos benne, hogy a pirulától elmúlik egy bő órán belül) hosszas akcióba kezd. Lajhárlassúsággal és óvatosan, ügyelve arra, hogy semmi hirtelen mozdulatot ne tegyen, vetkőzni kezd a takaró alatt. Sosem tudott ruhában aludni, még ha rosszul is van, akkor is muszáj átvennie azt a hófehér köntöst ami az ágya melletti széken hever. A megszokotthoz képest végtelenül lassan, valóban egy órán keresztül öltözik. A fekete kabátjába beleizzadt az ittléte alatt, de azt legalább könnyen le tudja venni, és a földre dobni. De a báli ruhája már nehéz eset - a fején keresztül tudja csak levenni, tehát sziszegni fog párszor, mikor a karját mozgatnia kell. Így is lesz. Most, hogy már nincs veszélyben, tud sajnálkozni azon, hogy kiszakadt a drága egyedi tervezésű ruha. Most majd kénytelen lesz hazaküldeni, hogy varrják meg neki. Amikor végez, és a köntöst is felvette illetve megkötötte magán, hasra fordul. Mozgás közben már jóval tompábban érzékeli a fejét ostromló hasogató érzést. Tehát a vérpirula tényleg segített a helyzeten. Fejét a másik oldalra rakja le, így most nem Perillin ajtaja felé néz mint korábban, hanem.... A HŐS! A minden értelemben Hős ott fekszik a másik oldalán egy hasonló ágyban, és addigre már elképzelhető hogy alszik. Nem akarja felkelteni, jobb ha kipiheni magát, hiszen talán még több sérülést szerzett be mint ő a megmentése közben. Lehunyja szemeit, és próbál aludni, kevés sikerrel*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Jan. 07, 2009 7:57 pm

*Tom csak a kérdés elhangzása után kap észbe, hogy a levegőbe beszélt, hiszen Perillin már elment szunyókálni. Egy hatalmasat sóhajt. Lehet, hogy neki is ezt kéne tennie. Óvatosan leteszi kavargó, és szokatlanul nehéz fejét a párnájára, de azonnal fel is szisszen. A pirulától csak jobban lett, de nem JÓL! Messze nem. Minden porcikája tiltakozik a mozgás, és egyáltalán a létezése miatt. Karizmai elcsigázva égnek, ugyanis nagyon messziről, sebesülten, és harc után kellett cipelnie ezt a lányt. Kellett? Á, dehogy. Senki nem kérte rá. Csakhogy Tom még akkor is elhozta volna, ha nem Mia lett volna. De ez most Mia volt. MIA! Hogy hagyhatott volna ott bárkit is? Ha csak annyi időre is, hogy segítséget hívjon...Sok minden megtörténhetett volna vele, azt pedig a srác sose bocsátotta volna meg magának. A háta most sajog, és ég, mivel még friss seb, és ő most azon fekszik. Ráadásul az a csepp kegyetlenül csíp, noha még mindig jobb, mintha nem csináltak volna vele semmit. A csípőcsontja, ahol a kellemes találkozása történt a markolattal szépen lassan bedagad, és vörössé válik. Egy picit le is van horzsolva. Hiszitek, vagy sem, ezt a sérülését a fiú eddig még csak észre sem vette. Ugyan, kit érdekel egy kis horzsolás, amikor szó szerint hiányzik egy darab az oldalából? Amiről már csak ne is beszéljünk. Ha a háta ennyire fáj, akkor vajon az oldala hogy lehet? Kis fáradságába kerül, mire sikerül megfordulnia, hogy hassal legyen az ágybetét felé, mert ez a legkevésbé fájdalmas pozíció. Legalábbis jelenleg. Hiába ólom nehéz a szemhéja, nem tud elaludni. Élvezi, hogy végre fekhet, és fáradt izmait is megpihentetheti. A kardját még lefekvés előtt maga mellé fektette. Anélkül sose megy sehova. Szinte hozzánőtt. Pláne, hogy most az életét is megmentette. És persze a lányét is. A kard pengéjén, és a markolatán most már valahol feketéllik a régi vér, a friss még csak bágyadt vörös. Mia felé néz, és ez az utolsó, amit elalvás előtt lát.*
*Az éjszaka nyugtalanul alszik. Nem mozgolódik, mert tudat alatt megtiltotta magának. Ugyanis akkor csak még jobban fájnak a sebei. Ez tapasztalatból tudja, mert az első fél órában vagy 5ször felébredt emiatt. Utána már nyugton maradt. Pár óra múlva kipattan a szeme. Először nem tudja, miért de aztán rájött, hogy mozgást hall. Amikor ilyen nyugtalanul alszik, gyakran megesik, hogy felébred a legapróbb neszre is, így ezen nem csodálkozik, és már hunyja is be a szemét, hogy aludjon tovább. Újabb nesz, ezúttal határozottan embertől jön. Tom tudja, hogy itt biztonságban van, de valamiért mégis az ajtó felé -azaz Mia ágya felé- fordul, halkan megragadja a kardját, de meglepetésében majdnem felkiált. A lány éppen öltözködik. Tom szem tágra nyílik, de aztán elengedi a kardot, és úriemberként a fal felé fordul. Megvárja, míg hallja, amíg a lány megint magára húzza a takarót, aztán most rajta a sor, hogy kibújjon az ágyból. Ing egyébként sincs rajta, mert már használhatatlan, de érdekes módon csak most zavarja, hogy az egész teste alvadt vérben úszik. Felsóhajt, és magához veszi a kardját. Azt is megfürdeti egy kicsit. Már nem azért, de nehogy már a vérfarkas vére legyen rajta. Már azért az túlzás lenne! Tom legnagyobb ijedtére, a kard összekoccan a székkel. A fiú azonnal odakap, és villámgyorsan megfogja a hüvelyét, hogy abbahagyja. Fáradozásának eredményeként a csörömpölés nem tart tovább egy tized másodpercnél, mégis félő, hogy a lány még nem aludt teljesen vissza. A fiú nem akarja feltartani az alvásban, így a véres ingét elfelejti, otthagyja az ágy mellet, és "felkapaszkodik" a lépcsőn, ami mellett a zuhanyzók jele van. Nehéz lesz úgy fürödni, hogy kötések vannak rajta, de még mindig jobb, mint poshadt vértől bűzleni.Amikor oda felér, végre kifújja a száján az addig bent tartott levegőt. Még azt sem vett, nehogy felébressze a lányt. Amikor végre magára zárja az ajtót, felkapcsolja a villanyt. A hirtelen fény egy pillanatra elvakítja, és kezét reflexből a szemei elé kapja. Lassan pislog egy párat, míg megszokja az új fényviszonyokat. Előrelép, és komótosan elkezdi magát kihámozni a véráztatta farmeréből. Azért komótosan, meg minden mozdulatnál fájtak a nyílt sebek, és a karizmai, így inkább a lassú, de kicsi rosszat választotta, mint a gyors, de kegyetlenül rosszat. Belép a zuhanyzóba, és lassan elkezdi magáról levakarni a kis foltokban rászáradt vért. Lassan halad, de a víztől felfrissül, új erőre kap. A haját is megmossa az ott talált samponból. Kicsit lassan halad, mert óvatosan kell bánnia a vízzel, nehogy a kötésébe menjen. Miután átvakarászta magát, kilép a fülkéből, immáron tisztán, illatosan, és helyesen, noha a fehér kötésektől kicsit olyan, mint egy múmia a fogpaszta-reklámból. A fogát is megmossa, miután átdörgöli magát a törölközővel. Most a kardja következik. Az ott talált ronggyal alaposan átmossa. Egészen addig vikszolja, míg fényesen csillog-villog, mint mindig. A fogason talál egy tiszta köpenyt, amit magára köt. Most már sokkal jobb a közérzete. Belepillant a tükörbe, de aztán hátat fordít, lekapcsolja a villanyt, és a farmerjával meg a kardjával a kezébe lemenetel a lépcsőn. Óvatos, nehogy még egyszer zajt csapjon. A cuccát az ágya melletti székre rakja. Ha ezzel megvan, elhelyezkedik az ágyában, hogy újra álomra hajtsa a fejét.Mielőtt azonban ezt megtenné, még felhajtja az ágya mellett talált folyadékot, ugyanis kapar a torka az szomjúságtól. Ezek után azonban, már tényleg útra kel az álmok világába, ahol szerencséje lesz mind harcban, mint szerelemben. Érdekes, hogy egyes helyzetekben mennyire hasonlít a kettő.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Jan. 09, 2009 10:44 pm

*Hamarosan a fejfájása már annyira nem érződik így fekve, hogy azt is hihetnénk, ilyen könnyedén elmúlt. De persze naivak lennénk, ha tényleg így gondolnánk. Mia tisztában van vele, hogy csak az állandó fekvés és mozdulatlanság az oka a kellemes köztes állapotnak, és ha megmozdulna rögtön belényilallna újból a fájdalom. Ha pedig sokáig talpon is maradna, a végén még el sem múlna teljesen hanem erős és teljes valójában visszatérne, akkor pedig gyógyszer hiányában szenvedhetne reggelig, Perillin újabb látogatásáig. Mert tudniillik a migrénes fejfájás egyik velejárója, hogy egész este vagy ötször fölkel az ember arra, hogy menten szétreped a feje, és az sokkal rosszabb mint amikor csak úgy simán, elalvás előtt agonizál. Ennek a tudásnak birtokában lévén próbál meg sem mozdulni, hanem igaz álmot hozni a szemére, de egyelőre ez sehogy sem sikerül, csak a nagyon álomtalan alvás megy neki, és így Tomhoz hasonlóan minden apró nesz felkelti. Szerencsére ebből nem sok van, még kint is viszonylag csendes az éjszaka. Épp mikor már végre a mély álmok legmélyére úszkál a sok ok nélküli felkelés után, felriad. Szemei hirtelenjében felpattannak, de aztán észbe kapva gyorsan résnyire húzza őket. Most biztos benne, hogy hallott valamit, valami közeli zajt ami bentről jött. És ha például egy tanár az, aki értesült a támadásról, jobb ha alvást tettet, mert ha rájönnek hogy fent van, ne adj Isten faggatni fogják reggelig, amikorra már robbani fog a feje, akár egy bomba, és akkor kitépkedheti a haját, annyira fog szenvedni. De hiába várja szempillái mögé bújva, hogy egy egyre szélesedő fénycsík jelenjen meg a padlón, hasonló sem történik. Viszont valami mozog a mellette lévő ágy lábánál...Ember lehet, ehhez késtég sem férhet. És ha már a megmentőjének ágylábánál van, akkor vagy Perillin az, vagy... Vagy maga a Hős! Rögtön bebizonyosodik, hogy ez utóbbi az igaz, mert a gondolatra teljesen kinyitja a szemét, hogy megnézze kiről is lehet szó, s így, hogy az illető az egyik ablaknál kevésbé elhúzott függöny előtt elhalad a holdfény egy pillanatig megvilágítja. Mia nem látta az arcát, de biztos benne, hogy nem Perillin az, mert a nő egészen máshogy néz ki, és a formáik sem megegyezőek. Tehát ez tényleg a Hős! De kár, hogy már csak a hátát látja! Oldalpillantást vet a srác ágyára, ahol már csak a fiú véres inge látható, és ha nem lenne ennyire hulla fáradt, amilyennek még sosem érezte magát, gondolkodni kezdene azon, hogy ki lehet az, sőt, megvárná amíg a fiú elkészül hogy megköszönhesse a jó cselekedetét. De mivel alighogy meghallja a víz csobogását, elnyomja az álom, erre sajnos reggelig nem lesz lehetősége. Addig a megmentője kiléte titok marad számára*
*Legközelebb csak délelőtt fél tizenegy körül kel fel, akkor is csak azért, mert az ablakon át, amit már nem takar függöny, a napsugarak az arcára kúsztak, és nem hagyták pihengetni. Első reagálása, hogy a fejére akarja rántani a takaróját, de a mozdulattól a karjában hirtelen annyira megnő a fájdalom, hogy önkéntelenül felkiált, és mihamarabb leereszti eredeti helyzetébe. Még mindig hason fekszik, Hőse felé fordulva, tehát szerencsésen megúszta a mozgolódásmentes éjszakát. Az a szerencséje, hogy sosem szokott alvás közben forgolódni. Nagyot sóhajt, mert további alvásra ilyen zavaró fény mellett már semmi reménye, meg aztán minek aludjon tovább, ha egyszer végre felkelt. Úgy dönt, a megmentőjéhez hasonlóan megmosakszik, de ahhoz először is fel kéne kelnie, szóval hajrá..! A karját próbálja némiképp lemerevíteni, hogy ne mozdítsa meg még véletlenül se, legalábbis csak lassan és óvatosan. Ez egész jól megy, nem olyan nehéz mint amilyennek hitte. Fel is ül ügyesen, ellenőrzi, hogy a Hős még ott van-e (az arcát épp nem látja a fekvőhelyzete miatt) azután a hasra fordulástól majdnem kibomlott köntösét újra megköti rendesen, és mezítláb mászkálva a kövön elindul a mosdó felé bármerre is legyen. Nem tart ám olyan sokáig megtalálnia, mint amennyinek ezt az időt érzi, mert úgy tíz perc múlva már nyitja is a fehér ajtót, és belép a csempés, kínosan tiszta helységbe. Az ajtót kulcsra zárja maga után, majd valami olyan helyre rakja a ruháit amiket levesz, ahol nem lesznek piszkosak. A zuhany alatt jó negyed órát eltölt, utál mocskos lenni, tehát még a haját is megmossa. A fogmosás sem maradhat el, végül pedig egy új tiszta köntöst szerez magának az ajtóra szerelt fogasról. A haját kifésüli, de száradáskor sajnos mindig behullámosodik egy kicsit... Akkor pedig csak a hajsütő segíthet rajta. De a hajsütője a szobájában van a ruháival együtt, és még nem kíván eltávozni a gyengélkedőről. Nem mintha vágyálma lenne hogy ott töltsön még egy éjszakát, de muszáj megköszönnie a megmentőjének, hogy... szóval, hogy megmentette ^^ Reménykedik benne, hogy ha visszaér a gyengélkedőbe, a srác nemcsak hogy még ott lesz, de fel is lesz kelve. Ellenkező esetben ő maga fogja felkelteni, nincs kegyelem. Nesztelenül lemászik a lépcsőkön (nem ám szó szerint) és a fiú ágya mellé lép, oda, ahol láthatja végre az arcát. Igen, itt is van. Csak kicsit közelebb megy az arcához, és leguggol, hogy tökéletes rálátása nyíljon. Öhhh, egy pillanat. Hiszen ez Tom! Igen, igen, az a Tom akit tegnap lehordott a sárga, sőt, már a piros földig, és akivel annyira szemét mindig. Mégis miért mentette meg, pont őt?! Hiszen nem kéne kedvelnie, hagynia kellett volna hogy meghaljon.... Így nem csak a saját, de mások dolgát is megkönnyítette volna, az egész világ hálás lenne neki.... Na jó, erős túlzás csapó egy. Csak két ember nem kedveli túlzottan Xilomenben, egyikük eddig Tom volt. De most egész más a helyzet, ezzel megváltozott róla a véleménye. Kedveli. Kedvelnie kell, mert ha nem, miért kockáztatta volna az életét érte? Bár ismerné az egész történetet! Sokkal egyszerűbb lenne következtetéseket levonni. Majd később kikérdez valakit, aki tudja. Ez a személy meg csak Tom lehet. Megdöbbenése, és sikkantása után (Ja igen, elfelejtettem említeni hogy halk sikkantást eresztett meg mikor rájött Hőse kilétére, azután pedig felállt és egy lépést hátrált) kezd belenyugodni a ténybe, hogy Tommal mindenütt összefut. Ha még csak összefutnának... De nem, mindig valami szerencsétlenséggel válnak el. A múltkor kibicsaklott a bokája, most csaknem megölték őket, korábban elrohant egy szemvillanástól... Idétlen helyzetek, nemde? Nem épp a legalkalmasabbak a barátkozásra, főleg ha az egyik fél még undok dög is, mint Mia. De ezentúl egészen máshogy fog vele viselkedni, ezt megfogadja. Hiszen ha már képes volt az életét kockáztatni érte, -oké, lehet, hogy csak mert ő ilyen rendes úriember, és senkit nem hagy csak úgy ott - akkor annyira mégsem utálhatja a sok szemétkedése ellenére. Szóval rendes srác. Ami azt jelenti, hogy neki is rendesebbnek kell vele lennie. S most, hogy csordultig tele a szíve hálával, nos, mi sem könnyebb ennél. Ha Tom nem ébredt volna fel a sikkantásra, szólongatni kezdi, ha igen, rámosolyog. Meg akkor is, ha csak a szólongatásra kel fel. De ez a mosoly nem az a fajta, amit magukra erőltetnek a lányok ha szépek akarnak lenni, és nem is abból a fajtából való, amelyik valami eszement viccen vicsorog mint egy víziló. Nem, ez egy igazán kifejező mosoly tele hálával, örömmel, meglepettséggel és főként egy különös tulajdonsággal: kedvességgel. Ha kéznél lenne egy fényképezőgép, azon nyomban le kéne kapni, mert soha sem lesz ennél szebb. A valódi mosolya teszi gyönyörűen ragyogóvá, még akkor is ha fehér köntösben, mezítláb, vizesen fejére tapadó, kicsit már hullámosodó hajjal ácsorog a gyengélkedő csöppet sem modelleknek való háttere előtt. A festőknek, íróknak mind ilyen múzsákra lenne szüksége. Egy egyszerű szépségre szelíd mosollyal. Túlspilázott divatos ruháiban soha el nem fogja érni ezt a szintet, és ez így van rendjén* - Jó reggelt! *Most hogy így írom, már rájövök, melyik önmagához lehetne hasonlítani ezt a Miát. Hasonló volt akkor is, mikor társai vele együtt veszélybe kerültek a cellákban, a föld alatt, csak ez annak a lánynak a boldog, elégedett énje. Szinte apácaként viselkedett, lehetetlenül a jelleméhez képest, mert ő soha-soha nem volt ilyen azelőtt hogy Xilomenbe jött. Csak egy elkényeztetett, szép fruska és kész, de ez a hely a furcsa történéseivel a jobbik énjét hozza ki belőle. Lecsüccsen a szomszédos ágyra, úgy nézegeti tovább Tomot úgy, mint aki nem is hiszi el, hogy ő a megmentője, pedig nem erről van szó. Ehhez már hozzászokhatott. Egyszerűen csak fogalma sincsen hogyan hálálhatná meg ezt a hősies cselekedetet, mert ezt nem elég egy-két "köszi"vel kimutatni. Az olyan hálátlan és távolságtartóan hűvös. De azért természetesen szóban is meg szeretné köszönni amit Tom érte tett, csakhogy ez még a kezdet lenne... Ha tudná mit tehetne még érte* Istenem, Tom! *Lehelli hát kezdetként. Csak hogyan folytassa? Mély levegőt vesz, és valahogy megpróbálja belesűríteni mérhetetlen háláját pár szóba* Köszönöm... Köszönöm, hogy megmentettél. Fogalmam sincs, hogyan tudnám meghálálni amit értem tettél! Ha te nem vagy, meghaltam volna *És tényleg fogalma sincs hogyan fejezhetné ki háláját, de szeretné, ha hirtelen ezernyi jó ötlet töltené be az elméjét. Hát, arra még biztos várni kell*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Jan. 09, 2009 11:30 pm

*Lakkozott cipők kopogása hallatszik a Gyengélkedő ajtaja előtt. Pár pillanat múlva valaki kinyitja az ajtót, és bedugja a fejét a keletkezett nyíláson. Először kereső tekintettel néz végig a szobán, majd amikor megpillantja Miát az ágyon ülni, egyszerre elégedett mosoly ragyog fel az illető arcán. Pláne akkor, amikor kényelmes belátása nyílik a lány köntösének dekoltázsába. Még jobban elvigyorodik, és lazán bevágja maga mögött az ajtót, de úgy, hogy majdnem leesik a falról a vakolat. Hogy ki ez a fiú? Nos, személy szerint Daniel, Mia apjának üzlettársának a fia. Bonyolult, ugye? Nos, Dan pontosan az a fajta ember, akinek minden mindegy, csak bizonyos időközönként megtapizhasson egy lányt, és hogy kellő lazasággal mutatkozzon kortársai előtt. Nos, azt hiszem, ennyiből fel lehet mérni, hogy Dan milyen ember. Hogy mit keres itt? Az egy jó kérdés. Apja megtiltotta neki a vadászatot a házuk környékén, mert, hogy ő mondja " ront az üzleti helyzetén".Na persze. Csak azért, mert az üzletemberek nem csípik, hogy a lányaikat kis híján lefekteti, hogy azután nyugodt lélekkel otthagyja őket egy nagyobb mellért. Nem túlzok, de komolyan. Undorító. És mindez a tiltás csak azért, mert az egyik csitri azt állította, hogy terhes lett tőle. Aha, naná. Tekintve, hogy tapizásnál tovább nem jutottak, Dan úgy gondolkodik, hogy a lánynak sürgős felvilágosításra lenne szüksége, hogy mitől lehet gyermeke, és mitől nem. Nos, mivel a fiú súlyosan korlátozva lett, engedélyt kért az apjától, hogy "megnézze Xilomen csodáit", avagy elérje végre a céljait Miával, és esetleg több tündérkével is megismerkedjen. Hát igen, mivel Mia sokszor lett vele összezárva atyáik ügye miatt, egyszer csúnyán rányomult a lányra, akinek ez..khm...nem tetszett. Azóta kerüli őt, és ez súlyosan sérti Dan büszkeségét. Tulajdonképpen amint megérkezett a faluba, egyből az iskolába sietett, és azóta az ajtókat nyitogatja, hogy hol találja meg. Az első pár másodpercig még fájlalja, hogy régi "barátnőjét" itt találja, de a mélyen dekoltált szerelés mindenért kárpótolja.*-Hellóka!-*Dobja be félszeg mosollyal, és tettetett ártatlansággal a srác. Odalép Miához, hogy üdvözölje, vagyis kapjon egy kis tartalékot addig az időig, ameddig komolyabb célokra rá nem tudja venni. Ez pedig annyit takar, hogy jobbról-balról megpuszilja a lányt, mint egy..khm..szóval az, de azt nem igazán lehet mondani, hogy kihagyta volna azt a lehetőséget, hogy megsimítsa Mia formás fenekét. Ezt persze lehet véletlennek is gondolni azzal az ártatlan képével, de szeme elégedett csillogását nem igazán tudja elrejteni.*-Ugye még megismersz, Cica?-*Kérdi pajkosan a lánytól, de aztán mintha észrevenné, hogy Tom is ott van.*- Hy! Dan Albriech vagyok, ha még esetleg nem ismernél. Mia régi ismerőse.-*Rebegteti meg gúnyosan a szempilláját, és kezet nyújt neki.*-És te?-*Érdeklődik minden kíváncsiság nélkül. Már azzal van elfoglalva, hogy a lány fenekét mérje fel kellően.Undorodom ettől az embertől. Gusztustalan.*-Nos, mi a helyzet errefelé? És miért dekkoltok itt? Fényes hely, meg kell hagyni, de valahogy olyan...öhm...gyógyszer szaga van. Ti itt laktok? Ismerek egy jó légfrissítőt. Ilyen tudjátok...na...hogy is hívják? Szóval...na mondjátok már, hogy van az, hogy magától működik.-*Gondolkodik el. De lehet, hogy csak belefeledkezett valamibe. A Gyengélkedő leírásakor azért egy kicsit körbepillant, de nem sok ideig pazarolja másra a figyelmét.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Jan. 10, 2009 10:35 pm

*Tom keményen, nagyon keményen küzd azért, hogy tudjon aludni, és még sokszor ez sem elég. Tíz percekre alszik el, hogy ez idő elteltével kínzó fájdalomra ébredjen. Szenved, nagyon szenved a sebtől, ami azt hiszem, érthető. Máskor meg azért nem tud elmenekülni az álmok világába a sajátja elől, mert a végzetes telihold fénye a szemébe süt. A srác most először gondolkodik el arról, hogy mit is tett, kivel...illetve, ha belegondolunk kikkel. Nem tud sokat a vérfarkasokról, csak annyit, amennyit hallott róluk. Tudja, hogy a telihold van hatással rájuk, és betegségüket a harapásukkal terjesztik. Ezért Tomnak kész szerencséje van, hogy pár komoly sebbel megúszta, de legalább eldöntheti, hogy mit csinál a telihold fényénél. Azt is tudja, hogy általában amíg emberi formájuk van, csoportban élnek, mert a társadalom kitaszítja őket, nem ok nélkül persze. Kivétel azt a néhány tisztességes egyént, aki nem tehet arról, hogy az, ami. De vadászni egyedül szoktak. Azt is furcsállja a fiú, hogy ezzel összetalálkoztak, hiszen Xiloment eddig elkerülték.*~Lehet, hogy megint Amalia szervezkedik.~*Rossz kilátások ezek, ha már sikerült neki becserkészni a vérfarkasokat is.Döbbenetes. Mint ahogy az is, hogy Miával mi történhetett volna, ha Tom nem téved el. A legjobb esetben vérfarkas lett volna belőle, legrosszabb esetben...nos, mondjuk ki, szerencsések lettek volna, ha a darabjait megtalálják. Így viszont a hős megmentette őt ezektől, noha nem vár se dicséretet, esetleg egy mosolyt, amit eddig még nem sokat látott. Ritka vendég a lány arcán. Ha csak tudná, hogy miért ilyen goromba Mia vele. Hiszen mit ártott neki? Semmit. Legalábbis Tom úgy tudja. Lehet, hogy téved. Az álmatlan éjszakáján gondol a családjára is, akik olyan messzire vannak innen. A nagyapja kardja most valami igazán jót tett. Már amennyiben a vér ontást jónak lehet nevezni. A fiú igyekszik a kényelmes testhelyzetet megtalálni, de ez eléggé nehezére esik, ugyanis még a legkisebb mozdulatra is az oldalába hasít a fájdalom. Már alig várja Perillint, mert a vérzést elállító ide nem sokáig tartott, vagy újból felszakadt, mert azon már kicsi pontokban szivárog át a vér. A vízpárától pedig egészen fura tapintása lett. Noha ez zavarja a legkevésbé hősünket. Szeretné látni, milyen lett az oldala. A háta úgyszintén érdekli. Eddig büszke volt a testére, és szívesen vállalja a hegeket, újabb sebhelyeket is, de látnia KELL, hogy meg tudjon barátkozni azokkal, mert már hozzá tartoznak. Még soha nem volt ilyen hosszú éjszakája a srácnak, ezt meg kell hagyni, de végre valahára eljön az a pillanat, amikor nem a holdfényre ébred, hanem a hajnal vörös színpompájára. A borús gondolatainak köszönhetően nyugtalanul aludt, és amikor felébred zihálva bámulja a plafont.Azt álmodta ugyanis, hogy a lányt több vérfarkas tépi darabokra. Kényszeríti magát, hogy oldalra forduljon, mert mindenképpen látnia kell, hogy Mia itt van, és ha nem is teljes épségben, de azért még egy darabban, és biztonságban van.Miután látja, hogy minden rendben, annak ellenére, hogy láthatóan a lány sem tud nyugodtan aludni, a megkönnyebbüléstől felsóhajt, és nyögve visszafordul az eredeti testhelyzetébe. Ahogy a hőssuliban tanulják, lassan kezdi venni a levegőt, és arra összepontosít, így lassan megnyugszik, és végre álomtalan álomba merül.*
*Most már csak egyszer ébred fel, és már nem is kívánkozik visszaaludni. Elvégre nem olyan nagy lustaság ő. Végre van olyan éhes, hogy az este kirakott szendvicsbe beleharapjon, de többet nem is kíván, így visszarakja a tányérjára, azt meg az éjjeli szekrényre. Unatkozik, mert nincs nála olvasnivaló, sem lap, hogy írjon, vagy rajzoljon. A sebe miatt a kardjával sem tud mit kezdeni, de azért kihúzza a hüvelyből, és egy kissé sziszegve az ölébe rakja. Végighúzza az ujjait a lapján, és elégedetten megállapítja, hogy a farkas vérét sikerült teljesen levakarnia róla. Olyan fényes, mintha új lenne. Tom nagy-nagy szeretettel nézi a kardját, elvégre kiskora óta vele van, és elég hűséges társa. Most meg megmentette azt a lányt, akit...nos, nem vet meg. Razz

Ettől függetlenül visszadugja a helyére, és óvatosan maga mellé helyezi. Egyrészt azért óvatos, hogy ne sérüljön meg a kard, másrészt, hogy ő maga ne sérüljön meg nagyon, de még így sem tud elnyomni egy szisszenést. Talán jobb lenne nem mocorogni. A fejét hirtelen nehéznek érzi, így visszaejti a párnára. Halk sóhajjal törődik bele, hogy most itt kell maradnia, és addig nincs mit csinálnia, amíg Mia fel nem kel. Ez nem sokat várat magára, ugyanis erre kb 10 percre rá, Tom hallja, ahogy feláll, és a zuhanyzó felé veszi az irányt, ahogy este ő is tette. Tekintetét a hatalmas ablakra fordítja, és egészen addig az elröppenő madarakat nézegeti, amíg Mia vissza nem tér. Legeslegnagyobb meglepetésére és döbbenetére a lány mellé ül az ágyon. Csillogó kék szemét a lányra szegezi, és kíváncsian próbálja felfedezni rajta szándékait. Persze ő nem a dekoltázsában keresi a válaszokat, mint egyesek. Nem, ő a szemébe néz.*-Jó reggelt!-*Mosolyodik el, mert ettől azért még nem kell félnie.*-Hogy aludtál?-*Kérdezi udvariasan, mivel nem szeretné őt kínos helyzetbe hozni. Látja, hogy Mia hezitál...talán azon, hogy mit mondjon. És ettől a bizonytalanságtól vezérelve, automatikusan fel akar ülni, de túl gyors volt a mozdulat, és mire úrrá lenne az arcán felszisszen, és fájdalmasan felcsillan a fájdalom, de hamar uralkodik magán, és újra normális kifejezésbe rendezi az arcát. A párnát lassan maga mögé rakja, hogy nekidőlhessen. Meg kell említenem, hogy nincs rajta ing. Ennek egy egészen egyszerű magyarázata van, mégpedig az, hogy nincs. Amije volt, az elszakadt, és csupa vér lett. Csak a fehér, illetve pár helyen piros kötés takarja izmos felsőtestét. A köszönetet hallva azonban pislog egy párat, mintha nem értené, hogy mit mond a lány.*-Mia, nem kell hálálkodnod. Ezt bárki megtette volna. Én pedig örülök, hogy időben érkeztem. És annak is hogy segíthettem.-*Ismét egy mosolyt küld felé, hogy megnyugtassa, és alátámassza szavait. Azt már nem teszi hozzá, hogy már ezért a ragyogó mosolyért, és a jóságos lányért megérte, mert az még korai.*-Egyébként...Hogy vagy Mia? Nem..Nem néztem meg az összes sérülésedet. Csak a válladat vettem észre.-*Vált egy kicsit komolyabb hangra, de nagyon-nagyon nagy harcot vív magában, hogy ne legyen mohó a tekintete, és ne jártassa végig a szemét arcának minden szögletén. Kényszeríti magát, hogy maradjon a szeménél. Aztán mélykék szem kitágul a döbbenettől, amikor egy szőke hapsi lép be a terembe. El is kezdi nyomatni a dumáját, meg sem várja, hogy visszaköszönjenek neki. Tom szeme fájdalmasan,féltékenyen és döbbenten csillog, miközben a srác dorombol "Cicának". Cica! Úristen, ez a srác olyan, mint egy...khm.. Hagyjuk. A fiú igyekszik elrejteni undorát, és vidám képet erőltetni magára, de ez nem túlságosan sikerül neki. Amikor a srác végre észreveszi, hogy Tom is a a teremben van, csak egy kicsit tudja enyhíteni ellenszenvét.*-Hello. Tom vagyok.-*Nem tartja fontosnak, hogy a vezetéknevét is benyögje, tekintve, hogy hogy ez a köszönés sem sikerül túl barátságosnak. Igazából nem nagyon tűnhet fel egy idegennek, de aki nagyon ismeri a fiút, kihallja belőle a hideg felhangot. Ráadásban jól meg is ropogtatja a srác kezét. Pláne, hogy Dan most éppen a lány fenekét stíröli minden leplezés nélkül.*-Ez itt egy gyengélkedő. Tudod, ahol beteg emberek vannak.-*Magyarázza úgy, mintha egy gyengeelméjűhöz beszélne.*-Automatikus?-*Kérdezi most már szem felvonva. Igyekszik a lelkében keletkezett űrt betölteni minden tudása szerint, de ez ide nem elég. Miára fordítja a tekintetét, ami most olyan, mint egy sebzett állaté. Egy pillanatig. Aztán elfordítja a fejét, nehogy valaki észrevegye, mennyire féltékeny. Hát persze. Miből gondolta volna ő, Tom, hogy most valami...valami különös van a levegőben a lány és közte, amikor neki BARÁTJA VAN! És minden bizonysággal ez az emberpéldány az, aki nem ismer fel egy gyengélkedőt, légfrissítőt ajánl nekik, és nem tud beszélni. Miának komolyan ilyen az ízlése? Majd kiderül. Ugyanis Dan és Tom olyan, mint tűz, és víz. Tehát ha Dan tetszik a lánynak, akkor Tom csomagolhat. Az pedig, amint valószínűleg sejtjük, nem biztos, hogy sokat lendítene a hangulatán. A tehetetlen féltékenységében megragadja a takaróját, és addig szorítja, amíg egészen el nem fehérednek a bütykei. Aztán feljebb húzza magán, és kérdő tekintetét szinte kapkodja a két fiatal között, akik most a gyengélkedőn tengetik az idejüket. És ha most nem jött volna ide ez a perverz egyén, akkor most normálisan beszélgethetne a lánnyal. De így? Tekintete ellágyul, mint aki beletörődik, és felsóhajt.*-Mia, ő a barátod?-*Teszi föl a Nagy Kérdést, és igyekszik, hogy semleges legyen a hangszíne

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Jan. 12, 2009 7:48 pm

*Az alvása felől érdeklődő kérdést nagyjából elereszti a füle mellett. Azt hiszem, Tomnak nem lehet nehéz elképzelni, hogyan is aludhatott csontig hatoló vérfarkasfogak szántotta sebekkel a karjában, egy halálközeli élmény után, úgy, hogy pluszban még a feje is majd' szétrepedt. De azért, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem figyelne, valami fejrázós-bólogatásszerűt csinál, ami végülis mégis azt jelenti, hogy nem figyel, vagy csak jelen pillanatban nem tartja fontosnak a kérdést. De ennek megvan az oka. Ekkor még mindig azon töri a fejét, hogyan fejezze ki háláját a hősének, akinek a felszisszenéseire sajnos nem sok mindent tud csinálni azon kívül, hogy együttérző pillantásokat vet rá. Ő is küszköd a fájdalommal, jól tudja, milyen most Tomnak, szóval a pillantások nem csak a színészi vénájának szüleményei. Amikor már túl van a köszönetnyilvánításon, elpattog a tekintete a fiú arcáról, és gyors helyzetfelmérést készít azon testrészeiről, ruházatáról, amit lát. Rögtön feltűnik neki a fehér köpeny, ami -néhány vérpöttytől eltekintve- ugyanolyan, mint az övé. Tehát nem csak álmodta, de nem is képzelte, hogy Tom az éjszaka során elvándorolt a fürdőbe valamit véletlenül megkocogtatva. Mert azon a köpenyen kívül, amit Mia még a mostani reggeli fürdése előtt vett magára az alváshoz, (ami amúgy tutira használt volt) és ami az ágyához közeli széken volt, szóval azon kívül nincs más használható ruha a helységben. Vagyis ez a fehér csempés tiszta fürdőből van, ahonnan nemrég ő is szerzett egyet. Ismét elmosolyodik ezen kis felfedezésen, habár nem is tudom miért kéne "ismét", amikor még az előző mosolyát sem tudta levakarni. Beteges, de komolyan.* Rendes vagy, de hidd el, nem mindenki tette volna meg. Ez akkor is nagyon bátor volt. *Azám, mostantól Tom számíthat ilyen kis mondatokra, amik ha nem dobogtatják meg a szívét ebben a hacukában a bájos kis mosolyával meg az egyre hullámosodó hajával, hát, akkor nem tudom mi fogja. A következő kérdésre önkéntelenül is a vállához rakja a kezét, és megtapogatja a sebet. Most rajta a sor, hogy felszisszenjen, mert még mindig rettentően szúr, fáj, és nem is tudom mit csinál az a seb. De lényeg a lényeg, utána már nem piszkálja többet a fájdalom forrását, mert a végén még megint ömleni kezd belőle a vér... Na az aztán nagy muri lenne. Szóval visszaereszti a kezét a combjára* Csak a vállamba kapott, semmiség *Erős túlzás csapó kettő. Mintha nem épp az imént bizonyította volna be, hogy azért elég komoly sérülésről van szó...* Neked több sebed lehet, és komolyabbak is. *Na igen, véletlenül épp észreveszi a köntös alól kikandikáló kötést, ami a Hős felsőtestének nagy részét eltakarhatja saccolása szerint. Sajnálatos módon nem sok ideje marad meggyőződni állítása igazáról (miszerint Tom több sebbel bajlódik mint ő) mert felhangzik a lakkcipők kopogása a folyosón. Túl későn hallja meg őket, már nincs idő elmenekülni... A francba! Hacsak nem kezdtek el a tanárnők lakkcipőket hordani, akkor ez nem lehet más, mint egy szörnyű rémálom, amiben a világ legperverzebb embere is szerepet kapott. Ez a kopogás ugyanis tuti lakkcipőtől való, eltéveszthetetlen. És az egyedüli, aki ismerősei közül ilyen szart hord, az nem más mint.... Dan! A srác az, tényleg, és ez nem egy álom - jelentem, csípéssel ellenőrizve. A lehető legrosszabbkor toppan be a gyengélkedőbe ez a felfuvalkodott hólyag. Főhősnőnk dühös gondolatait hamarosan találgatások válták föl: Honnan tudta Dan, hogy pont itt kell keresnie? Nagyon reméli, hogy nem Liz vagy valamelyik másik pletykafészek mondta el neki. De nem is ez a fontos, mert előbb-utóbb (inkább előbb) úgyis rá talált volna ez a píííp. Már bocsánat ezért a kisípolni való szóért, de most komolyan, csak rá kell nézni, és az ember egyetért vele. Hiszen ez egy dög. De mindegy, szóval a fő kérdés az: miért jött ide? Mi a jó életet keres pont Xilomenben? Az egyik terhes nőjével kéne lennie, vagy dolgoznia egy bányában hogy tudja fizetni a gyerektartást. Bár az igaz, hogy hulla gazdagok, hozzájuk hasonlóan, és még valami csoda folytán a porontyok is elkerülték, szóval mindkét állítás hülyeség a javából. De akkor is, MIÉRT JÖTT IDE?! Mia ledermed a látványtól, az agyában viszont csak úgy suhannak a gondolatok. Szerencsére hamar összeszedi magát* Öhhm.. Szia Dan. *Valami mosolyszerűt erőltet az arcára, de ez a mosoly már cseppet sem hasonlít a korábbi Tomra vetettre. Ez egyszerű, lélektelen arckifejezés, semmi más. Mivel észreveszi, hova is igyekszik Daniel tekintete betévedni, sietősen összehúzza magán a köntöst és szorosan megköti, hogy még csak véletlenül se tárhassa egy karmozdulattal ország-világ elé ami mögötte rejtőzik. A puszinál csak a levegőbe pusszant, undorodik akár hozzáérni is ehhez a disznóhoz. Attól pedig végképp kirázza a hideg, amikor intim részeinek egyikén egy kéz végigsimít. Szúrós, de kedvesnek tettetett tekintettel mered a srácra. Mégis hogy van az, hogy az embernek már a feneke sem lehet biztonságban? Ő nem egy tapizófal! Nem is érti így visszagondolva, hogy apja hogyan engedhette be a házukba "üzleti tárgyalás" ürügyén Dant meg a családját. Az anyja az övével sütögetett és fecsegett, az apák hülye üzletről beszélgettek, míg ők... Összeeresztették őket, többször is, érted?! Szegénykém... Azt hitte, ha eljön a bentlakásos suliba, majd lekopik róla. De neeeem. Úgy látszik, elfelejtette Mia többszöri visszautasítását. Pedig elég határozott volt. Mivel Tom egy időre tökéletesen lefoglalja Mr Disznót alias Albriech urat, meg tudja igazítani magán a köntös többi részét is, tökéletesen elrejtve mindent. Már csak azt kell elérni, hogy Tom ne menjen el, mert ha egyedül marad Dannel egy szál köntösben... Hadd ne mondjam mi fog történni. Kanos vadállat. A hős szerencséjére apró-cseprő dolgaival foglalatoskodik, és észre sem veszi a tekintetét, és csak akkor néz fel amikor elkészül, meg hát újabb kérdés áldozata lesz. Először, amikor meghallja ezt a hülyeséget, majdnem felnyerít ilyesféleképpen: "Trüffelkrém van az agyad helyén?". De aztán kattan neki valami, még időben, mielőtt kiszakadna belőle a fájdalmas röhögés. A barátja! Hát persze, arról aztán könnyű elfelejtkezni. Nincs erre a szerepre egyetlen ember se, csak Dan, aki eddig eszébe sem jutott. Ha most azt mondaná, hogy igen, nemcsak hogy hazudna (márpedig istenem, most mentették meg, és itt akar hálálkodni, mégis milyen szemétség lenne már egy hazugság?) de még Daniel további, feljebb és előrébb levő tapizásait is el kéne viselnie egy csomószor! Amit pedig nem lenne képes kibírni több héten keresztül, és még a bűntudat is gyötörné. Másrészről viszont ha egyszer nem mutatja be végre a barájtát, a végén még rájön, hogy hazudott. AZ pedig sokkal, de sokkal szörnyűbb lenne az előző lehetőségnél is. És ha már úgyis itt van, mondhatná... Mondhatná, hogy ő az. Akinek ügye volt Gvonea helyettesítőjével, meg aki megígérte hogy meglátogatja és bepótolják a bált... Csak erről még ő sem tud. Nehéz döntés, komoly dilemma, és a választ várja Tom. Ha hamarosan nem nyög ki valamit, meginog a hazugsága. Mégpedig nagyon* Igen, az *Sóhajtja végül félig akaratlanul, félig tudatosan. Oké. Ez tulajdonképpen nem hazugság, hiszen... Öööö... Dan úgy-ahogy a barátja. Üzleti kapcsolat vagy mifene. Szóval nem hazugság, tényleg nem. Mert a barát nem feltétlen jelenti azt hogy egy pár... Hanem sima barát. Természetesen, a sima barátra érti a válaszát, nem is másra. Szóval nem hazugság. Mégis bocsánatkérő a tekintete, ki tudja miért. Az is lehet hogy simán Dan viselkedése miatt*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Jan. 12, 2009 10:47 pm

*Dan kritikus szemmel, és összehúzott szemöldökkel most először méri végig a srácot. Ő meg érzi az ilyesmit. A srác mintha bele lenne zúgva Miába, aki minden áron tagadni akarja, ugyanakkor tisztában van vele, hogy mit érez. És hogy ez eltántorítja-e a srácot az akaratától? Őszintén? Vastagon szarik rá. (kösz a kifejezést Mia Razz

). Tehát, elégedetten elvigyorodik, miután eleget kapkodta a tekintetét a két egyén között.*-Aha, szóval gyengélkedő...-*Tágra nyitja a szemét, és körbenéz a helyiségben.*-Egész otthonos. A szaggal kapcsolatos kételyeimet már elmondtam. Tudjátok, az az automitikus, vagy mit is mondtál....Várjunk csak... Akkor TI mit kerestek?-*Néz Miára most először kicsit zavarodottan. És csalódottan, ugyanis fel kell fedezze, hogy kilátása a lány domborulataira súlyosan korlátozódtak. No, nem baj. Akkor ha semmit a szemnek, akkor mindent a kéznek...Ahogy mondani szokás. De ne lőjünk le minden poént. A szőke srác egy pillanatig sem lepődik meg azon, hogy Mia a barátjának tartja. Ki NEM tartja őt a barátjának? Mármint, a hetero férfiakon kívül...Rávillant egy vigyort a lányra, és most, hogy ő is kimondta, egyúttal szóbeli engedélyt is adott arra, hogy Dan közelebb húzódjon hozzá. Mondjuk, be kell valljam, a srác engedély nélkül is megtette volna a szükséges lépéseket a csókhoz, és esetleg egy kis melltartó alatti akcióhoz. Hááát....Ha a lányra nézünk, akkor kérdéses, hogy egyáltalán van-e rajta ilyen alsónemű...Ki tudja? A mai világban. Nos, akkor bízzuk rá ennek a kiderítését felfedezőnkre, aki épp most karolja át Mia vállát, és harapdálja meg a fülcimpáját. Már nem azért, de ez gusztustalan. És ezt egy vadidegen előtt! Undorító.*-Tényleg, édesem, ugye nem haragszol rám, amiért nem írtam neked többet? Az elválásunk körülményei után gondoltam hagyom, hogy megszokd a környezetet. Ugye nem baj, Cica?-*Most már meg sem próbálja palástolni az akciót, miszerint a jobbkezét lecsúsztatja a köntös hátán, egészen egy nagyobb domborulatig. Történetesen a lány fenekéig, és keményen belemarkol. Utána a csípőjére vándorol a mancsa, és magához húzza, a nyakát megcsókolja. Vagy akármit. Ez egy akkora perverz állat, amit a föld még nem hordott a hátán. Nem érdekli, hogy ki, hol, miért és mikor, csak az, hogy mit...És ez komoly problémát jelent.Még a szemének is van egy jellegzetes csillogása, ami a fanatikusságával és a perverzségével magyarázható.*-Remélem nem sokat felejtettél Cica!-*Ezt az utolsó mondatot csak azért teszi, hogy lássa mit reagál Tom erre. Őszintén kíváncsi, hogy mit fog tenni, ugyanis jól leplezi, de Dannek világos, hogy kissé beleesett a lányba, és most magában őt átkozza. Nos, ez a legkevésbé sem érdekli a srácot, de azért érdekes alanynak tűnik ez a kis párocska a kísérletezésre...A lány..khm...kóstolgatása csak az extra... vagy superextra. Ez Miától függ.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Jan. 15, 2009 7:09 pm

*Tom egy reménykedő pillanatban azt hiszi, hogy Mia le fogja tagadni azt, hogy Dan a barátja lenne. Így aztán, amikor bevallja, hogy igen, az, Tom azt hiszi, hogy itt helyben meghal. Tudom, azt mondják, hogy szív megszakadásban nem lehet meghalni, de a srác most komolyan elgondolkodik rajta, hogy ez mennyiben igaz. Aztán érdeklődő arckifejezést erőltet a képére, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy haldoklik.*-Ó!-*Mondja el a véleményét igen bőven, és értelmesen, de mit lehet tenni, ha egyszer ez csúszik ki a száján. Dan értetlenkedését alap fokozaton mulatságosnak vélné, de most csak idegesíteni tudja ez az analfabéta tökfej. Igen, az. Egy analfabéta és igen PERVERZ tökfej. Azt meg, hogy mi történt végképp nem fogja vele közölni. Majd Mia megosztja vele a Tudást, ha akarja. Hát igen, Tom nem éppen az a kifejezett dicsekvő típus. Az meg fel sem tűnik neki, hogy a lány nem éppen úgy köszönti Dant, mint aki vele jár. A ruháját összehúzza, az érintésétől meg láthatóan nincs oda meg vissza. Tom nem nagyon érti, hogy mit eszi rajta ez a lány. Mit lehet EZEN a fickón szeretni? Szereti egyáltalán? Amikor meg aztán elkezdi harapdálni a lány fülcimpáját, komolyan elgondolkodik rajta, hogy le fogja ütni...vagy lehányni adott esetben. Komolyan kezd rosszul lenni, és már meg is markolja a kardját, hogy kicsit elhessegesse onnan, de végül a keze elernyed, és beletörődően felsóhajt. Ha Mia ezt eltűri, az ő gondja. Tom most nem fog hülyét csinálni magából. Ezt viszont nem igazán tudja elviselni, és még ki tudja, mi minden fog itt történni? Hív gyorsan egy pixie-t, és keres egy papírt a szekrényben. Mivel nem talál, ezért fogja a szalvétát, amin a reggelit hozta Perillin, és a talált tollal írni kezd. Pár perc múlva a pixie már viszi is a levelet a hősképzőbe. A srác egy kis grimaszolással egybekötve felül, és a hátát nekitámasztja a falnak. Tekintetét kényszeredetten elfordítja, hogy ne lássa azt a hapsit, aki most éppen Mia seggét markolássza. Ha ez neki jó, akkor jó. És mégis milyen elválás körülményei? Nem úgy volt, hogy a lánynak írt ez a hapek, hogy nem tud eljönni a bálra? Ez egy kicsit gyanús. És mivel ennek szeretne utánajárni, és valamivel el is szeretné vonni az emberkék figyelmét a nyalakodástól, fennhangon szólal meg, hogy a férfi társa valahogy rájöjjön, hogy ez már egy kicsit sok lesz.*-Hát, Dan, egyébként kár, hogy nem tudtál eljönni a bálra! Roppant érdekes volt. És Miának is szüksége lett volna rád. Miért hagytad egyedül?-*Barátságos, puhatolózó a hangja, hogy ne hangozzon nagyon számonkérésnek. Ha már nem lehet vele a lány, akkor legalább a hivatalos párja bánjon jól vele. Amibe pedig nem tartozik bele a bálok kihagyása. És mégis mit felejtett volna Mia, és miről?? Ajjaj, Tomnak kezd egy nagyon-nagyon rossz gyanú megfogalmazódni az elméjében. De nem, a lány sose lenne ilyesmire képes...Hiszen még Tom se... Pfúúúj.Pislog párat, hogy megtisztítsa magát a gusztustalan gondolatoktól. Danből még ki is nézné, de Mia...ugye nem? Ugye nem lenne rá képes?Uff.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Jan. 23, 2009 5:30 pm

*Lehet, hogy kicsit komolyabban is át kellett volna gondolnia ezt a dolgot a "barátjával", mielőtt ilyen határozottan egyértelmű választ adott. Vagyis Tom számára biztosan egyértelmű, de Mia már nem olyan biztos a dolgában. Mert kifejezetten azt akarta, hogy NE legyen egyértelmű, tekintettel arra hogy a barát szócskát lehet ártatlanul és kevésbé ártatlanul is felfogni. Ő pedig a maga részéről rettentő ártatlanul fogja fel, de Dan sajnos, a közelebb húzódását és a fülcimpája megkóstolására tett kísérletét -sikerrel járt kísérletét- figyelembe véve a lehető legrosszabb módon értelmezte a hallottakat. Istenem, most mentsd meg ezt a szerencsétlent! Még Liz agyatlan kutyájának is több esze van mint neki, pedig az aztán nem több egy zseb-szőrpamacsnál ami ráadásul vizel is, meg ugat és bűzölög, de azért csak mértékkel, mert azért a gazdája mégis egy díva kíván lenni, és be szeretne törni a filmipar, vagy inkább a modellek csillogó-villogó műanyag világába. A steril környezet pedig nem nagyon bírja a kutyapisit, szóval hajrá szobatisztaság! Az ő seggét hetykén vakargató fejletlen perverz férfi kérdését valahogy próbálja anélkül lereagálni, hogy még több kérdésnek adjon helyet, és közben arcára próbál valamiféle elégedettséget kiültetni, hogy úgy tűnjön, mint aki igazán örül annak hogy gőzerővel tapizzák. Gusztustalan. Tehát a válaszmorgása úgy hangzik, mint a szokásos "Hosszú sztori..." aranyos kis mosollyal párosítva, ami olyan kietlen mint a puszta, vagy mint a Bátor a félénk kutya című rajzfilmben ahol él ez a rózsaszín, fekete pöttyös lény az idióta öreg, ősz hölggyel meg a goromba férjével, aki annyira utálja szegény állatot. Na, ők is valami ilyen kietlen helyen éltek, amíg leadták a sorozatot a Cartoon Networkön. Nem lehetett valami népszerű, tekintve hogy a kutya mindig rosszul járt, akár ufókról volt szó, akár másról, és a kicsik bizonyára eléggé megrémültek a sok torz ábrázattól, szóval valószínű hogy ezért vették le a műsorról. Na nem mintha ez számítana. Visszatérve arra, hogy biztos jól választotta-e meg a "párját", Dan megint rossz dolgot mond, olyasmit, amitől Tomnak,mivel nincs ész híján, támadhatnak bizonyos furcsa gondolatai. Hát igen. Ha még a szakácsnő fia vállalta volna a szerepet, neki elmondhatta volna, hogy tulajdonképp már leveleztek a bál előtt, és hogy valójában ismernie kéne Gvonea herceghelyettesítőjét, de Dannek az ég világon semmit nem mondhat ebből. Azt meg főleg nem mondhatja, hogy csak tettetniük kell, hogy járnak, mert akkor Daniel Albriechet ismerve, hamarosan mindenki megtudná, vagy csak még jobban kihasználná a helyzetet, és a végén még a ruhát is leszaggatná róla. Édes Istenem, ilyenre ne is gondoljunk, butaság, butaság, butaság! Khm, szóval, a katasztrófát próbálja elkerülni, ahogyan csak tőle kitelik* - Jaj, de buta vagy, hiszen a bál előtt is írtál! Tudod, amikor épp találkád volt *Úgy nevet Danre, mintha nem rettegne belül attól, hogy a srác pillanatokon belül elárulja. A szemében még egy kis kérlelés, könyörgés is látszik, de igazából, hogy Dan ne rontsa el az egészet még azt is hajlandó vállalni, hogy még több nyálas nyakpusziban lesz része. Az elsőt is engedi, most pedig tettetett szórakozottsággal végigsimít a srác arcán és nyakán, és ezzel talán még többre felhatalmazza. Kivételesen nem bánná, ha inkább tapizná, és befogná a száját. Vagy ha legalább úgy tenne mintha tudná miről van szó. Tom kérdésére is nagy sietősen válaszol Dan helyett, mert az képes, és a végén mindent elszúr. Az egyetlen reménye, hogy Dan is rájön, hogy ha elárulja, hogy nem érti az egészet, akkor vége a seggfogdosós murinak... Már elnézést a kifejezésért, ismét. PFUJ* Tudod, hogy dolga volt. Igazán megértem, hogy nem ért rá. De most itt van és biztos itt marad egy kis ideig *A szavakat most Tomhoz intézi, és mivel saját problémáival van lekötve, nem tűnik fel neki a különös viselkedése, meg féltékenységének árulkodó jelei. Próbál úgy tenni, mintha az, amit mondott boldoggá tenné. Mármint hogy Dan itt marad vele egy ideig. Remélhetőleg minél kevesebb ideig. Ő is hív egy pixie-t, ahogyan Tom, de ő nem ír levelet, hanem csak megkéri, hogy hozza el neki a ruháit. Részletes leírást ad a legegyszerűbb, hosszú farmeréről és a sima padlizsánszín garbójáról, ami elég hosszú ujjú és vastag ahhoz, hogy Dannek ne rögtön valami perverzség jusson róla az eszébe. Az igazat megvallva vannak sokkal szebb ruhái, de lehet hogy a közeljövőben egyiket sem veheti majd fel kivágottságuk, rövid ujjuk meg a többi miatt. Fehérneművel éppen rendelkezik, szóval semmi probléma, ha megérkezik a ruha majd rögtön átöltözhet és rohanhatnak el Tom közeléből. Minél messzebb vannak tőle annál kisebb az esélye hogy lebuknak. És persze Dantől is meg kell szabadulnia majd, elszállásolja a fogadóban vagy tudom is én... Lehet egyáltalán a fogadóban megszállni? Reméljük hogy igen, mert nem fog engedélyt kérni, hogy Dan vele alhasson. Az is szörnyű lenne, ha fordítva kéne lennie, pedig a fiútól kitelik, hogy ott marasztalja estére... Oké, nyugi, mély levegő. Menni fog ez, semmi probléma. Csak egy-két hét az egész. Aztán vége lesz, és pihenhetünk. Huh*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Jan. 29, 2009 6:33 pm

*Ismét lépések hangzanak fel a folyosó felől, de ezúttal inkább elnyűtt edzőcipőknek hangzik. Pár pillanat múlva felcsikordul az ajtó, és mintha egy halott lépne be a terembe. Először a szakadt, és véres mivolta tűnhet fel a fiataloknak, aztán a koszos, zsíros, vállig érő haja, majd a sápadt bőre. Az egyetlen, ami az élethez hasonlítja a lányt, a mélységes szomorúságtól csillogó szeme, meg persze a mozgása, és így tovább. Szemét rávillantja a társaságra és gyorsan felméri, hogy kikkel áll szemben. Még egy halvány mosoly sem tűnik fel az arcán, tekintete máris megállapodik Tom arcán. Közelebb lép hozzá, nem véve tudomásul a közben lezajló párbeszédet.*- Perillin itt van?-*Kérdezi minden köszönés nélkül. Aztán Miát is megvizsgálja és igen ismerősnek találja. Biztos egy tündér. De a mellette álldogáló fiút nem ismeri. De valahogy a kisugárzása miatt lehet, hogy nem is szeretné megismerni. Tekintete visszatér Tomra.*-Te Tom vagy, ugye? Annak a szőke fiúnak a barátja, nem igaz? Nem mondta meg nekem a nevét, és ő sem tudja az enyémet. Te se mondd meg-*Néz rá kételkedve először, aztán egy mosoly tűnik fel a száján.*-Veled meg mi történt?-*Idő közben Perillin valószínűleg nem lép ki az ajtón, így Miához fordul.*-Nem tudom, te ki vagy. Nem ismerlek. Meg tudjátok nekem mondani, milyen igét használt Perillin a gyógyításotokhoz?-*A kötést lehúzza a kezéről, és alatta csúnya véres, harapott seb tűnik fel.*-Szükségem lenne rá.-*Mintha egy nagyon halvány derű futna át az arcán. A fiúhoz nem szól, de nem is érzi szükségesnek. Mia halványpiros arcából ítélve nem lehet valami kedves egyén. Vagy talán túlságosan kedves? Ki tudja? Bármi lehet...Odalép a vizes kancsóhoz, két kezét rátéve egy halvány villanás látszik, majd mintha a víz folyamatosan tűnne el belőle. Mikor végez, tenyerét a karjára teszi, és megdörzsöli. Ennek nyomán a víz feltűnik, így mossa ki a sebet. Ara kemény, fájdalom nem látszik rajta, márpedig a félig szétszaggatott kezet megdörgölni nem lehet egy kellemes dolog. A tiszta sebet jobb begyógyítani. Mellesleg megjegyzem, hogy most perpillanat a seb melletti terület a legtisztább rész a lányon. Régóta nem mosakodott meg, mert egyszerűen nem érzi szükségesnek. Szaga csak azért nincs, mert néha, amikor már őt is zavarja, varázslattal elszívja maga körül. Nehéz, fárasztó meló, de legalább nem lesz vizes. Jó üzlet nem? Éles szemét le nem veszi a három fiatalról, de főleg Tomot méregeti magának egész barátságosan, mégis valahogy hidegen. Szimpatikus neki, valahogy jó a karmája. Nem tetszik neki, vagy ilyesmi, de valahogy olyan biztonságot sugárzik. Az igazság az, hogy a döntő érv nem ez, hanem az, hogy ő Michael barátja. Dant azért nézegeti, mert gyanús neki ez a teremtés. Az állandó harc, gyakorlás és készenlét igen érzékennyé tette az emberekkel szemben, olyan értelemben, hogy egy pillantásból nagyjából meg tudja mondani, hogy melyik ember veszélyesebb, és melyik kevésbé. Miát meg egyszerűen megbízhatónak gondolja. Lehet, hogy téved, de ez a lány nem úgy néz ki, mintha most rátámadna. De amikor meglátja Mia vonakodását, és Dan gusztustalan nyomulását, féktelen haragra gerjed, és Tomhoz ugorva kirántja a hüvelyből a fiú kardját. Vagyis, pontosan ugyanazt teszi, amit pár perccel ezelőtt Tom akart. A pengét ügyesen forgatva Dan felé fordítja.*-Engedd el azt a lányt! Nem látod, hogy sérült? És azt sem, hogy most nem akar veled játszadozni? Mert valahogy én így látom. De szólj közbe, ha nem így van.-*Pillant Miára. Ha nem lép hátra, akkor egy szökkenéssel ott terem, és a kardot lapjával a mellének nyomja, és úgy sziszegi.*-Azt mondtam hátrébb.-*Pár másodpercig ott áll farkasszemet nézve, aztán Tomhoz lép, és egy hanyag mozdulattal a hüvelybe löki a pengét.*-Kösz!-*Visszafordul Dan felé, és mostmár csak őt figyeli szúrós tekintettel, amíg meg nem kapja a válaszokat.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Jan. 29, 2009 7:07 pm

*Dan valahogy megérti Tomot. Nem lehet valami kellemes, hogy az orra előtt nyálazza össze Miát. De, láss csodát, ez egy cseppet sem érdekli. Tudja, hogy a lánnyal ezt megteheti, mert úgysem fog egy szót sem szólni az apjának, ugyanis akkor szép kis szidásban lenne része. Ergo, Dannek végre szabad a pálya, és a lebukás veszély egyenlő a nullával. Tom pedig, ezek szerint, túlságosan úriember ahhoz, hogy rátámadjon, pedig a harcias, szomorú szeméből Dan arra következtet, hogy valószínűleg most az összes teremben tartózkodó emberke a pokolba kívánja őt. És, kit érdekel? Ha megkapja, amiért jött, úgyis más csajokra fog bukni. Csak meg kell adni a módját. Természetesen félreérti a párbeszédet, így teljesen felbuzdulva bólogat Mia szavaira.*-Igen...szörnyen elfoglalt voltam. Ezt még Cica is megérti.-*Villantja ki hófehér, szabályos fogsorát. Igaz, hogy pl Tomnak is szép, szabályos a fogsora, de Dan-nek úgy csillog, hogy az már szinte természet ellenes. És ő, természetesen, a lányokra gondolt, és nem a herceggel való találkára. Ő a csajokkal volt IGENCSAK elfoglalva. Magába jót nevet Mia kétségbeesett arcán, amit nem palástol olyan jól, mint szeretné. De ne aggódjon. Amíg csak Dan megkapja, amit akar, tartja a száját. Hogy mit akar? Azt most nem részletezném. De látván, ahogy Mia végigsimít rajta, és a keze nyomán a hátán az összes kis pihe feláll, nem lesz túl sok gondja vele, hogy elérje, amit akar. Már éppen meg is csókolná, amikor Arya jön be a képbe. Dan még nem is látott ennyire szomorú, és meggyötört lányt. Igaz, még ilyen koszosat sem. Pedig nem lenne csúnya. Egy kis sampon, szappan és smink sokat segítene. Még helyes is lenne. Persze nem annyira, mint Mia, de hát... Mivel leginkább Tomhoz beszél, és Dan még itt sem volt, amikor meggyógyították őket, ezért csendben marad, de a mancsát nem veszi le Mia popójáról. Nem sokáig bírja ki, hogy nem ő van a középpontban, így vigyorogva közbeszól.*-Dan vagyok, örülök, hogy megismerhettelek. Mi vagy te, amazon?-*Ha lehet, még szélesebbre húzza a számát, de a lány már hátat is fordít neki, és valamit hókusz-pókuszozik, de olyat, amilyet Dan még sosem látott.*~Érdekes ez a lány. Vajon ellenállna nekem?~*A terve első szempontjában az áll, hogy féltékennyé teszi. Így aztán közelebb hajol a lányhoz, és a lapockáinál átölelve, nem messze a kötésétől odahajol hozzá, hogy megcsókolja. Legnagyobb meglepetésére és ijedtségére ezüstös villanást lát tőle jobbra, és tágra nyílt szemmel veszi tudomásul, hogy nem is Tom, hanem Arya támad neki. Dan kicsit hátrébb húzódik, és eléggé bosszús, hogy nem sikerült lesmárolnia a lányt. Aztán idegesen felnevet, és az ujjával ellöki a pengét az orra elől.*-Ne szórakozz a karddal, még a végén megvágod magad.-*Ami igen hitelese4n hangzik egy olyan valakitől, aki alig bírja el a kardot. Újból megpróbál Miához közeledni, de ezúttal egy tompa ütéssel tántorítják el az akaratától. Most már tágra nyílik a szeme, kicsit berosál ettől a lánytól. Igazság szerint nagyon gyáva, és nem is erős, csak jóképű, és macsó. Ez a nagy szerencséje. Kék szeme szikrázik a rémülettől, de nagyot nyelve bólint. Arya végre elteszi a kardot, Dan pedig fellélegezhet. Széles vigyorral igykezsik palástolni az előbbi rémületét, de ahhoz nincs bátorsága, hogy újból Miához húzódjon. Az egy méter távolságot megtartja, és gyűlölettel vegyes kíváncsisággal méregeti a lányt, időnként beszúrva egy vágyakozó pillantást Mia felé.*-Hol tanultál meg karddal bánni?-*Kérdezi még mindig hevesen dobogó szívvel. Alig várja, hogy kettesben maradjanak Miával. Akkor szépen felajánlja a számára kitervelt üzletét. Ami Aryát illeti....az előző gondolatát megválaszolva: Tuti, hogy ez a lány nem jönne össze egy olyan hapsival, mint Dan....*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Jan. 29, 2009 9:16 pm

*Halkan, szinte hangtalanul ölt alakot az egyik üres ágyban Meryona elgyötört teste. A főzetek által begyógyult sebei helyén kis piros foltok maradtak, de egy-két helyen még van sérülése, amiket Nasuadáék kicsinek ítéltek. Tehát a nő teste megjelenik az ágyban, de még nincs eszméleténél. A "beszélgető" négyest nem zavarja meg, esetleg az tűnhet fel nekik, hogy eggyel többen vannak. Mondjuk, egy ájult ismeretlennel, de az mindegy. A nő mellett egy kupac új ruha lesz az ő méretében. A komódon egy üveg tea, és egy kis elemózsia terem. Végül egy levél kerül mindezek tetejére, hogy tájékoztassák a boltost.*
Tisztelt Meryona!
Először is jobbulást kívánok a vezetőség nevében. Amennyire tudtuk, rendbe raktuk a sérüléseit, de semmit nem ígérhetünk. Köszönjük, hogy megvédelmezte diákjainkat. Maga nélkül lehet, hogy három diákkal kevesebb lenne az iskola tanulóinak száma.Ezúton közlöm, hogy mindhárman jól vannak, és csak apróbb sérüléseik lettek az ijedség és a fáardtság mellett. A ruhák magának vannak, az eredetiek használhatatlanok lettek. Az ételt és az italt fogyassza egészséggel. Ha őgy gondolja, hogy eléggé felépült, nyugodtan elhagyhatja a gyengélkedőt.
Vigyázzon magára, és ugye tudja, hogy itt mindig szívesen látjuk önt, és aki védelmet kér?
Mégegyszer mihamarabbi gyógyulást!
Nasuada Jefferson
Növénytündér szakvezető

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Feb. 02, 2009 6:05 pm

*Reagálásként Tom felvonja a szemöldökét, ezzel is igyekezve palástolni, hogy milyen csúnya-csúnya gondoltatok kavarognak a fejében. Hogy a legenyhébbet említsem, hogy képzeli ez a perverz seggfej, hogy itt marad több HÉTIG?! Megőrült ez? De most komolyan. Az undortól elfordítja a fejét, így nem veszi észre a párocska között lezajló kérést, meg beleegyezést. Hiába próbálja a gondolatait, meg a tekintetét is leterelni a fiatalokról, több-kevesebb sikerrel. Bár, ha jobban megnézzük, inkább kevesebbel. Legnagyobb megkönnyebbülésére a pixie visszatér egy fekete inggel, és egy farmergatyával. Végre kiereszti a benn rekedt levegő, és halvány mosollyal átveszi a csomagot. Az ingbe egyből bele is bújik, de a szokásosnál kicsit lassabban, mert nem akarja feltépni a kötését. Fáj neki, de nem rándul össze, és nem fintorog, csak a szája széle mozdul meg néha....nem akarja magát leégetni Dan és Mia előtt. Aztán megint feléjük fordul.*-Öhm...azt hiszem, én most felmegyek átöltözni.-*Közli kicsit zavarban. Feltápászkodik az ágyáról, és sok érzelemtől terhelve felbotorkál a lépcsőn. Hangos sóhajjal magára zárja a fürdőszoba ajtaját. Lehámozza magáról a köntösét, és felveszi helyette a farmerét. A kardját gondosan ráköti az övére. Ha már itt van, rendbe is szedi magát egy kissé. Megvizezi az arcát, megmossa a kezét, és sötét haján is végigsimít, hogy a tincseket kiszedje a szeméből. Vesz egy mély levegőt, és lemegy a gyengélkedő helyiségébe, ahol ki tudja, mi történik, amíg nem volt ott. Vet egy pillantást Miára, az ágyához lép, és kicsit rendbe szedi az ágyneműt. A levetett véres, szétszabdalt ingét, és hasonló állapotban lévő nadrágja a kukában végzi. Vagyis, végezné, ha nem jönne be a gyengélkedőre Arya. Kis homlokráncolás után szélesen elvigyorodik, ahogy felismeri a kis "amazont". Minthogy ő ismeri, ezért türelmesen válaszolgat is.*-Perillin nincs itt. Lehet, hogy elment utánpótlásért, még az este.-*A válasza közben azon agyal, hogy vajon Michael hol lehet, és mit csinálhat e pillanatban*-Igen, Tom vagyok. Tom Lightrowl. Ezek szerint akkor nem fogom megtudni a nevedet, és nem mondhatom meg a barátom nevét sem. Mindenesetre örülök a szerencsének.-*Mondja immár nevetve. Tetszik neki ez a helyzet. Michael érdekesen vadássza a barátnőit, de Tom az életbe nem gondolta volna róla, hogy még a nevét sem árulja el.*-Öhm, ez egy hosszú-hosszú történet. Majd egyszer elmesélem.-*Vet egy rövid pillantást Miára, aztán kis mosollyal újra Arya felé fordul. Biztos benne, hogyha tovább otthagyná a tekintetét, a lány simán kiolvashatná belőle az érzéseit.*-Azt hiszem, hogy valami Arsa, vagy valami hasonló. Nem értek a bájoláshoz.-*Ez egy kicsit kétértelmű, de most nem törődik vele. Most zavartan néz a lányra, de amikor feltűnik a sebe, elkerekedik sötét szeme.*-Hűűűha. Azt hiszem, neked is van mesélni valód.*-Pillant vissza a lány arcára enyhe hitetlenkedéssel, pedig neki ennél súlyosabb a sérülése. Még mindig meglepett tekintettel követi Aryát a tálig. Érdeklődve figyeli a bűvészkedését a vízzel, pedig tudja, hogy nem a műsor kedvéért csinálja. A varázslat mindig elámítja, pedig már sokszor látott természetfelettit. Mia felé fordul, hogy rámosolyogjon, de a mosoly az arcára fagy, ahogy megpillantja Dan próbálkozását. Így aztán egyáltalán nem veszi észre, hogy közben Arya hozzá lép, csak akkor pillant rá döbbenten, amikor a kard megszokott súlya hirtelen elillan az oldaláról. Elismeréssel néz a lányra, aki pontosan azt teszi, amit ő akart tenni. Ezt persze nem mondja ki, csak enyhe derűvel figyeli az eseményeket, és azt, ahogy Arya bánik a karddal. Látszik, hogy nem gyakorolt, de van benne valami tehetség. Már az is szép teljesítmény egy lánytól, hogy fel tud emelni egy kardot. Az ugyanis nem valami pehelykönnyű. Elégedetten nézi Dan félelmét, és a lány helytállását. Kicsit meglepődik Arya megfigyelésein, de most, hogy jobban megnézi a lányt, tényleg nincs oda a csókolgatásért. Ez némileg felderíti. A kardot visszakapva nem tud visszatartani egy mosolyt.*-Szívesen.-*Megkönnyebbülve látja, hogy Dan már nem merészkedik közelebb kedveséhez, viszont nem akarja megvárni, amíg ez a magaviselete megváltozik. Udvariasan megvárja, amíg a lány válaszolgat, ha akar, aztán megköszörüli a torkát.*-Azt hiszem, hogy én most megyek. A hősképzőben már biztos aggódnak értem a szobatársaim. Ha esetleg a hölgyet elkísérhetem...-*Mosolyog rá Aryára. Aztán Miára néz, és tekintete kissé szomorúvá válik.*-Remélem még találkozunk.-*Mondja kissé halkabban.*-Dan...-*Biccent a fiú felé. Kinyújtja a kezét Arya felé, de aztán megtorpan. Tollat és papírt vesz elő, és egy rövid üzenetet firkant rá.*
Ms. Weinn!
Mindent nagyon köszönök. Most átmegyek a hősképzőbe, de hálás vagyok vendégszeretetükért.
Tom
*Az üzenetet az ágyra helyezi, aztán megint Aryához lép*-Sziasztok-*Köszön el végleg az ifjúságtól. Aztán kilép az ajtón ez a félisten, akin, megjegyzem, nagyszerűen áll ez a farmer-ing párosítás. Kiemeli a meleg barna szemét, és helyes vonásait, hosszú, kicsit vizes haját. A farmer pedig az izmos lábát, és helyes fenekét (LOL).*-Nos hölgyem, merre megy?-*Kérdez rá látszólag jókedvűen, miközben kényszeríti magát, hogy ne pillantson hátra a válla fölött, nehogy meglássa, mi történik...*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Feb. 05, 2009 6:12 pm

*Csak a változatosság kedvéért, mit sem vesz észre Tom féltékenységéből, még csak egy kis darabkát sem, ami felkelthetné az érdeklődését s további arcvizsgálódásra kényszeríthetné, hogy minél több hasonló jelbe botoljon közben. Ez jelenleg épp azért van, mert lázasan igyekszik a lehető legfeltűnésmentesebben hátrébb húzni a fejét és kikerülni a cuppanós ajkakat. Bár ő neki lenne trüffelkrém az agya helyén! Akkor igazán semmiség lenne kibírni ezt a kis időt, amíg Tom el nem tűnik, meg konkrétan Dan is a maga perverz valójában. Bár ha jobban belegondolunk, még megeshet, hogy a bizonyos ételanyag belepte ragacsosan az agyát, mert különben hamar rájött volna, hogy az arcon való végigsimítás egyenlő egy hatalmas felhatalmazással vagy egy aláírt szerződéssel... Nagy kár, de úgy látszik mégsincs TELJESEN tisztában a természet bőkezű adományának férfiakra tett hatásával, vagy csak lehet, hogy a perverz idióta régi ismerősökhöz nincsen kézikönyve. Hátha van valahol valami poros kis könyvesbolt Xilomenben, amiben ráakadhat egy felvilágosító könyvre ezt a fajt illetően... Reméljük. De még az is lehet, hogy nem lesz rá szüksége, mert Dan hirtelen felhagy a csókpróbával, és az ajtó felé fordítja fogpasztareklámba illő fejét. Hogy mi van ott, nem tudni, mert ez a szőke bozont, amit hátulról még egy helyes fiúhoz is lehetne sorolni, és ami semmit sem mutat meg "viselője" valójából, eltakarja előle a kilátást. Ő meg az elnyűtt cípőcsoszogást nemigen hallotta nagy igyekezetében, szóval most szörnyű kíváncsian pislant ki Daniel háta mögül az érkezettre. Adja az ég, hogy nem egy újabb pasas jött a múltból, aki támadást intéz ellene, vagy simán egy ráinduló seggfej! Éééés az ima meghallgatásra talált. Megmentője egy szakadt, szörnyen kinéző lány, akit e pillanatban egy nagy öleléssel köszöntene ha nem lenne itt Tom, és elborítaná hálájával. Még jó, hogy a férfiak kedvéért, vagy inkább miatt lemond erről. Arya piszkosságával, sebeivel és zsíros hajával csöppet sem törődik, most csak az érdekli, hogy ez a lány, akárki is legyen éppen megme... Jéé, egy pillanat! Irtóra hasonlít ám ez a valaki egy egész másvalakihez. Na de kihez? Egy kis agyalás, és már lehet is tudni. Miának is eszébe jut minden, mármint a cellás történet, amikor összezáródtak a tündérrel, csak akkor még valamivel jobb állapotban volt. Haja nem volt ennyire zsíros, tán a ruhája sem ilyen koszos, és ami az arcszínét illeti, sokkal élettelibb volt, pedig úgy remegett mint a kocsonya. De még csak nem is a hideg miatt, hanem mert valami tüdőgyulladása volt, vagy mi, és mindenki rádobálta a takaróját. Jaja, így már rémlik, és ez megmagyarázza miért is volt olyan ismerős. Érdekes, hogy mennyire elhagyta magát a kaland óta. Talán még rosszabb állapotban van mint akkor, és ez nagy szó. Csendben nézi, ahogyan a lány Tomhoz lép, és beszélni kezd vele, de egyre inkább eltereli a figyelmét, hogy egy kéz van a hátsóján, és sziklaszilárdan markol bele. Hogy is mondjam, ez kissé zavaró. Főleg mert a kéz egy nemkívánatos személyhez tartozik, aki, úgy látszik, annak ellenére hogy a csók elmaradt, nem nagyon tágít. Ha ezt így folytatja, esküszöm, Mia valami komoly kárt fog tenni benne függetlenül attól, hogy most elvileg ő élvezi a "pasija" figyelmét. Aha, persze. Kis szusszanással veszi tudomásul, hogy most a fenékmarkolászáson kívül nem esik másmolesztálásnak áldozatául, úgyhogy van idő picit körülnézni. Az ablakot bámulja főként, Arya varázslatát észre sem veszi. A pixie-t várja, természetesen, gondolatban sürgeti meg minden, de csak nem akaródzik neki jönni... Pedig az a padlizsánlila garbó tutira ott van még a szekrényében, a hosszú farmere közelében, amit a múltkor, ha jól emlékszik, levágott a felakasztott ruhák alá. Csak nem lehet olyan nehéz megtalálni ezt a két ruhadarabot. Habár, a garbóban nem biztos. Lehet, hogy helyhiány miatt már réges-régen kidobta a kukába, akkor meg aztán várhat egy csomót, Dan már ledönti az ágyba mire a pixie megérkezik. Nincs más választása, mint húzni az időt. Tom nem hagyhatja itt egyedül, ezzel a vadállattal! Szörnyű hülye volt, hogy képes volt azt hazudni, hogy Dan a fiúja. Most komolyan, ezzel aláírta a halálos ítéletét, minden túlzás nélkül állítom. Épp visszafordul Dan felé, amikor az lapockán ragadja és közelebb húzza magához. Meglepetten, de főként remekül palástolt és rejtegetett rémülettel nézi, ahogyan az említett srác újabb kísérletet tesz a megcsókolására. Összeszorítja a szemét, hogy még csak ne is lássa a bűnös, kéjes élvezetet Dan arcán amikor véghezviszi azt, amit annyi éven át sikerült elkerülnie. És ha ez a második kísérlet sikerül, lehet, hogy már nem is lesz megállás... Egyedül abban reménykedhet, hogy miután végzett vele, rögtön tovább áll. Merthogy Dan ilyen. Valószínűleg nem fog leragadni pont nála, akkor sem, ha állati jól néz ki és mindene van, ami miatt ez a dög rászállhat. Könyörgöm, ugye nem így lesz? Próbálja a szorítást szemlehunyásnak álcázni, mintha olyan filmesen romantikusan lehunyná a szemét csók előtt, nem pedig undorában csinálná ezt. A rémes pillanat előtt hirtelen kettejük közé kerül valami... Nem más, mint egy kard. Miának rögtön felpattan a szeme a suhogó hangra, és döbbenetére nem Tomot, hanem Aryát látja a karddal egyensúlyozni a kezében. Rejtély, hogy hogy bírja el. Az meg mégnagyobb rejtély, hogy miért csapott le kettejük közé. Az előbb még Tommal beszélgetett, hiszen látta. Akkor meg mi késztette arra, hogy a csacsogást felhagyva karddal hadonásszon? Na nem mintha baj lenne, félre ne értse senki. Hiszen ez azt jelenti, hogy rövid időn belül másodszor menti meg a rémségtől, amit parasztosan csak smacinak hívunk. Most már komolyan tartozik ennek a csajnak. Háláját és megkönnyebbülését egyátalán nem mutatja ki, helyette meglepettséget és furcsállást próbál az arcára csenni. Az a baj, hogy amit Arya elmond, nos, az tökre igaz. Ami pedig ennyire el van találva azt nehéz letagadni* Tényleg kicsit szarul vagyok, de csak a karom miatt, semmi komoly. Bocsi, Dan. *Hülyén hangzik, de nem jut jobb az eszébe. Különben Arya nem távolítaná el a közeléből Dant, mármint ha mást mondana, pedig ez az állapot, amikor végre nincsen semmi a fenekén, egészen kellemes. Szóval jó lenne ha így maradna minden még jó ideig. Arya hamarosan elrakja az éles fegyvert, és már Tom is indulásra kész, csak az ő pixie-je késlekedik, ami nem valami jó hír. De aztán valami mégis feltűnik, még mielőtt Tomék elmennének, vagyis éppen akkor amikor a fiú már a levelén dolgozik. A kért ruhadarabokkal röppen be a Gyengélkedőbe a pixie akinek kiadta az utasításokat, és miután a kezébe nyomta a cuccokat, köszönetet sem várva eltűnik. Megkönnyebbülten áll fel végre, elgémberedett lábait megmozgatva* Sziasztok *szól oda a távozni készülőknek* és köszönök mindent, Tom. *Egy röpke mosollyal búcsúzik, aztán kattan az ajtó, és csend. Hümhüm. Egyedül vannak a gyengélkedőn, igen, jól sejti mindenki. Miának mégsem ez jár az eszében, úgy, amikor ott áll az ágyának lábánál, félúton a fürdő felé. Hanem egy bizonyos érzésen gondolkodik, ami megegyezik a féltékenységgel. Az agyába égett képet nem tudja kitörölni, pedig semmi jelentősége... Ahogyan Tom és Arya tréfálkozva, mosolyogva távoznak a gyengélkedőből, együtt. Nincs ebben semmi, amit annyira kéne irigyelnie, mégis szar érzés fogja el, és ettől csak úgy menekülhet, ha mással törődik, jelen esetben mondjuk az öltözéssel. Mielőtt Dan észrevenné tétova pillantását az ajtó felé, elindul a fürdőbe* Mindjárt jövök, csak felkapom a cuccaimat *Osztja meg terveit a fiúval, aztán szó szerint bemenekül az ajtón túlra. Nemrég fürdött, szóval semmi kivetnivaló nincs a kinézetén, még ez a majdnem-teljesen-megszáradt göndör fürtös haj is jól áll neki, ami nem csoda, szóval igazából csak öt perc kéne neki, amíg magára kapja a ruhákat. Ledobja a köntösét tehát, és óvatosan felvesz magára mindent, úgy próbálván ügyeskedni, hogy a karját, amibe beleharapott a vérfarkas, és ami olyan rettentően fáj neki, ne nagyon mozgassa. Azért ezzel a karral az öt percből lassan tíz perc lesz, de akkora már tényleg elkészül, és kénytelen kilépni a helységből. Könnyed léptekkel odamegy az ágyához, felkapja a kiszakadt estélyi ruháját és az ajtó mellé mendegél* Találsz magadnak szállást, vagy elkísérjelek? *Magában könyörög, hogy az első lehetőséget válassza a mi Danünk, mert nagyon feszélyezett lenne, ha el kéne kísérnie őt a fogadóba. Mi van, ha felhívja szobájába? Nem tud menekülni, vagyis nem olyan hatékonyan, mert csak öt körmöt használhat fájós karja miatt. Akárhogy is legyen, nem marad itt tovább, Dannel vagy nélküle de ő szépen kilibben innen, és vagy a szobájába suhan, vagy ha nem tud elmenekülni Dan elől, akkor sajnos vele megy, kifelé a kastélyból*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Feb. 05, 2009 6:53 pm

*Arya tudomást sem vesz a férfiak hitetlenkedéséről, de még Mia megkönnyebbült pillantását is csak egy szemvillanással reagálja le. A kapott igézetre rábólint, hiszen ő is hallott már róla, valamikor régen, csak még sosem kellett neki, így elfelejtette. kitisztított sebet alaposan szemügyre veszi, mielőtt munkához lát. A másik kezét felé tartja, hogy hatásosabb legyen a gyógymód, majd határozottan elmondja az igét. Kezén fény villan, és a seb helyén csak egy harapás alakú piros folt marad. Az is elmúlik, majd egyszer, de Arya nem gyógyító, mint Perillin, így a elsősegély-varázslatai sem a legerősebbek. Szórakozottan végigsimít a bőrén, aztán egyszerűen leengedi maga mellé. Csak ezután hajlandó megszólalni.*-Amazon lennék? Lehet. Őrült? Miért ne? De téged miért érdekel? A kardozási tehetségem egyenlő a nullával, a kérdés az, hogy az ellenfelemé milyen szinten van.-*Tesz egy igencsak csípős megjegyzést, amit nagyon-nagyon nehéz lenne félreérteni. Gúnyos pillantást vet Danra, aztán Tom felé fordul.*-Ha gondolod...Úgyis le kell mennem Xilomen-be. Hátha valaki azóta látta a boszorkányokat...-*Teszi hozzá az utolsó mondatot még halkan.*-Miának hívnak, ugye?-*Pillant a mellette álldogáló tündér felé.*-Mintha már találkoztunk volna. Mindenesetre, óvakodj a perverz disznóktól. Hátha összefutsz eggyel az utcán.-*Vet ismét egy pillantást Danre. 2-0 ide. Türelmesen megvárja, amíg Tom végez, aztán már fordul is az ajtó felé. A mozdulat közben megpillantja Meryonát. Csúnyán megsérülhetett. HA eszméleténél lenne, odamenne hozzá, hogy kihallgassa, ki támadta meg őt, de így...Képtelenség. Egy pillanatig tétovázik, de aztán Tom után indul.*-Viszlát!-*Köszön vissza Miának, de ha nagyon akarjuk, akkor belemagyarázhatjuk, hogy a búcsúzás Dannak is szólt. A csinos fenék mellett elbilleg egy helyes, de most elhanyagolt, súlyosan depressziós lány, aki legszívesebben seggbe billentené a gyengélkedőn nyálat csorgató úriembert. Hogy miért? Mert undorító, amit csinál. Arya nem is tudja, miért hagyja ezt Mia. Időközben visszarázódik a jelenbe.*-Nos, mint említetten, Xilomenbe mennék.-*Követi a fiút mindvégig, de nem szól egy szót sem. Nézegeti a környezetét, de egy idő után csak megszólal.*-Nem akarok én kíváncsiskodni, de a munkám szempontjából tudnom kell...Kik, vagy mik támadtak meg benneteket?-*Teszi fel végül a kérdést, miközben sötétbarna tekintete szüntelenül vizslat körbe-körbe.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Feb. 06, 2009 8:04 pm

*Dan egyre nagyobb érdeklődést mutat a lány felé. Lehet, hogy el tudná csábítani? Esetleg meg tudná lágyítani, ezt a látszólag kő szívet? Még mindig ezen agyal, de csak egy módon tudja kideríteni. De mielőtt ezt megtehetné...Nos, végignézi, ahogy Arya varázsol, hogy meg tudja dicsérni. A lány azonban megelőzi. Csak nem éppen hízelgő dolgot ad elő. A mondat eleje még tetszik is neki, legalábbis ha fogsor-villogtatás ezt jelzi. De azért a vigyor az arcára fagy és mintha egy pillanatra zavart és dühös lenne a pillantása. Gyorsan összeszedi magát, és ismét egy mosolyt erőltet a képére, igaz ez csak az árnyéka az előbbinek.*-Nos, drága Amazonom... Nem nehéz azt legyűrni, akinél nincs kard.-*Próbálja magát kivágni a kínos helyzetből, de nem úgy tűnik, mintha a mentegetőzése nagyon érdekelné a lányt. Ezt bizonyítja, hogy már nem is Dan, hanem Tom felé van fordulva. Dan magában átkozódik, amiért a kis kísérlete nem éppen úgy sült el, ahogy akarta. Az meg már szinte gusztustalan, hogy Tom mennyire jó fej, és udvarias. Kinek jutna eszébe, hogy köszönőlevelet írjon? Mr. Lightrowl-on kívül? Már alig várja, hogy ez az igen "kedves" amazon, és az udvarias párja elhagyja a gyengélkedőt, hogy aztán..khm...elfoglalja magát valakivel. Na, vajon kivel? Biztos Meryonával. Vagy Perilinnel Very Happy

. Egyébként abbahagyja Arya átkozását, még ha gondolatban is, mert azzal van elfoglalva, hogy kiszámítsa, mennyi időbe telhet Miáról letépni a ruhát. Hm...esetleg ha foggal tenné..Perverz gondolataiból az rángatja ki, hogy Arya ismét találatot visz be. Mindez ellenére Dan a legtündöklőbb mosolyát veszi elő.*-Majd ÉN vigyázok rá, hogy egy perverz seggfej se menjen a közelébe. Rendben? Pápá.-*Pislog rá a párosra, és ő észre sem veszi Mia féltékenykedését. Tulajdonképpen ez nem csoda, hiszen nem az arcát, hanem a dekoltázsába bámul ismét.*-Átöltözni? Én is mehetek?-*Teszi fel a szemtelen kérdést, de Mia olyan gyorsan hagyja el a termet, hogy a vékony, de kevésbé izmos Dannek esélye sincs utolérni őt. Na most aztán káromkodik magában eléggé. Vet Meryonára egy pillantást, de mivel a nő nincs eszméleténél, ezért helyet foglal Mia ágyán. Halkan dúdolgat, miközben tervezgeti magában az estéjüket. Mmm...Amikor Mia kilép az ajtón, Dan úgy pattan fel, mintha fenékbe billentették volna. Széles vigyorral az arcán hozzálép, átöleli, és a kinyújtja a karját, hogy Mia bele tudjon karolni.*-Nos hölgyem.-*Búgja a fülébe, utánozva Tomot.*-Gyere velem. Fogadót kell találnom. Hmm?-*Meleg leheletben végződik a mondata, és kissé meghajtva a fejét megcsókolja Mia nyakát.*-Gyere, Cica...-*A választ meg sem várva, útnak indul. Nem szól éppen semmit, csak egyszer-egyszer meg-meg tapizza szerencsétlen lányt, aki még nem tudja, mi vár rá. Ugyanis, Dan fél a sötétben...*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Feb. 07, 2009 4:23 pm

*Meryona az ájultságba menekült az éktelen fájdalom és kín elől, de mivel ezek nagy részét megszüntették, most már igazán magához térhet. Lassan kinyitja a szemét és megpillantja a gyengélkedő plafonját. Hát, mondhatom, hogy még sohasem járt itt, így nem ismeri fel a helyet. Megkönnyebbülve, mégis rémülten veszi tudomásul, hogy nagyjából meg van gyógyulva. Behunyja a szemét, és megpróbál visszaemlékezni a történtekre. Áhhh...igen. Már megvan. Amalia. Ő támadta meg Layni-t és Meryonát. De...volt ott még két másik lány. Az egyik nagyon bátran harcolt. A másik...Arra nem emlékszik, hogy a másik hol volt. Aztán már csak képek vannak. Hideg víz.. erős nedű csorog a torkán...levegőben repül valamin...két elmosódott arc, akik őt vizsgálják aggódva...és most itt van. Egyszeriben megnyugszik. Biztos a lányok hozták ide, ahol meggyógyították. Vajon a lányok jól vannak? És Elaynies? Mint akit áramütés ér, olyan gyorsan ül fel, de a hirtelen mozdulat ellen egyszerre tiltakozik minden idege. Arca fájdalmas grimaszba torzul és visszahanyatlik a párnájára. Lehet, hogy nem véletlenül hagyták még itt. Lehet, hogy még nem kéne elmennie. Talán gyógyulnia kell még. Óvatosan az oldalára fordul, és pár perc múlva már húzza is a lóbőrt.*

*Pár óra múlva kipihenten ébred fel. Elővigyázatosan, lassan felül és elégedetten tapasztalja, hogy már csak tompa zsibbadtságot érez a mozdulat nyomán. Ásít egyet, aztán hasonlóan lassan feláll, és körbenéz. Fehér köpeny van rajta. A véres ruhákat biztosan kidobták. A gyengélkedő egyébként üres. Az ágya mellett talál egy kupac új ruhát a méretében, egy üveg teát és egy kis ennivalót a tányéron. A kupacon található borítékot kinyitja, és gyorsan átfutja. Aztán a levelet az ágyára rakja, és átveszi az új gúnyáját. Mintha ráöntötték volna. Leül, hogy elfogyassza az ételt és az italt, aztán munkához lát. Beágyazik maga után, elmossa a tányért és az üveget a mosdóban, ahol ő is felfrissíti magát, valamint nekikezd egy levélnek, amit szintén az ágyára rak. A levélben ez áll:
Tisztelt Vezetőség!
Mindent nagyon köszönök. Nélkülük meghaltam volna. Küldeni fogok egy kis meglepetést hálámból a kastélyba. Köszönöm a ruhát és az ellátást, majd meghálálom. Most mennem kell a boltba.
Meryona
Sóhajtva körülnéz még egyszer, majd sietve távozik.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Feb. 10, 2009 6:38 pm

* Alyssa teleportálodik be ide. Végre elájult. Elég furán hangzik, hogy végre de hát most nzzük a körülményeket. A bbálon volt és ki akart menetrni egy látszólag halott lányt a tóból. Ez idáig rnedben van nem? Ő már csak ilyen. Már mindenki lment nagyjából csak Coline ült még fent de ő olyan mesze volt. Beugrott a jéghdeg vízbe és mint mindig selővé vált. Ez is stimt. Hozzá ért a lányhoz egy áramszerű ütést érzett és repült cirka 3-5 métert. A színpad szélére esett ami felvágta a hátá de nem volt a meglepetéstől ereje és ideje megmozdulni hogy hasra feködjön. A seb a hátán szörnyen fájt és még most is fáj neki. Ám hogy a gondokat tetézük egy vámpír a nyíkába harapot és onann is szívni kezdte a vérét de valmitő nem ájult el kérdé mitől talábn aTTÓL taRtott akkormeghal? Nem hiszem mert így sincs sok esélye. AZtán megjelent Gabriell és megmenettte őt. Dióhéjban a történet de ő a felére nem emléákszik. a repülésik mindenre de útána csak homályos képek és a mérhetettlen fájdalom Rynill hangj ahogy a füléábe beszél és GAbriell ahogy megmenti. De talán jobb is, hogy nem emlékszik. Fehér báliruhája már tiszta vörös a vértől. a haja is ilyen bár nem látszik mert amúgy is vörös. Mivel vízes lett most loknikbn van vállán. a nyakából is folyik az egyre világosabb vér. A lepedőt egy két másodperc allat ellepp ALyssa meleg piros vére. A lánynak már nincs sok esélye. Lehet hogy az ájulás örök ájjulás marad? Mindenesetre már nincs sok idő. A vére kezd elfogyni. az arca egyre fehérebb és hidegebb lesz. Még látni, hogy él hiszen a mellkasa lassan és nagy erőfeszítések árán de meg megemelkedik. Még jó hogy LAyt elvitte az ájulás hiszen mérhetetlen fájdsalomban lenne része. Segítség kell méghozzá sürgös. Vagy ALytől búsúzhatunk.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Feb. 11, 2009 7:36 pm

*Megviselt kabátjában, régi barna táskával a kezében lép be a gyengélkedőbe Perillin, egy nappal Alyssa felbukkanása előtt. Már napok óta nincs a gyengélkedőn, mert volt egy kis elintéznivalója, ami miatt sürgősen haza kellett utaznia. Szerencsére nem halt meg senki a távollétében, vagyis ha igen, még nem hallott róla. Körülnéz a szinte üres teremben, ami majdnem egy éve már az új otthonának számít a lenti kis külön lakosztályával együtt, s megállapítja, hogy Tom és Mia, a két vérfarkas által megtámadt diák már összepakolt és elment, ami nem túl jó fejlemény. Azt hitte, még azelőtt visszaér, hogy felkelnek, erre napokig húzódott a dolog, és végig azon aggódott, hogy vajon jól vannak-e szegények. Az egyik ágyon viszont új beteg fekszik: Meryona az, a boltos. Őt meglátva sietve leteszi cókmókját a földre, kabátját egy székre rakja, és már nézi is, vajon milyen sebek, illetve egyéb sérülések vagy betegség nyomai láthatóak rajta. Pár horzsolásnál, zúzódásnál azonban nem talál többet. Valaki már kezelhette előtte az ájult nőt, a gyógyító bájitalok jellegzetes fehér foltja jól látható, ha szemfülesek vagyunk könnyen észrevehetjük. Hamarosan majd eltűnik, de legalább tudja, hogy helyette is segítettek a bajba jutottakon a kollégái. Csak ne felejcse el mélységes háláját kifejezni. Egy csöppnyi szomorúsággal, keseregve pislog Meryonára. Rettenetesen bántja, hogy nem tudott ő maga segíteni rajta, és a csodakészítményeivel gyorsabban egézségessé tenni. Elintézi a szokásos dolgokat, hogy elvonja figyelmét a tényről, hogy szükség lett volna rá pont mikor nem volt elérhető, tehát ételt rak ki, a boltos ruháját köntösre cseréli, stb. Mikor mindezzel végez, felkapja sebtében lerakott dolgait, s leviszi őket a lakosztályába. Ezután szokásosan intézi dolgait, amikor pedig megtalálja a leveleket, mindkettőt meg kell mosolyognia*

*Következő nap délutánján egy új beteggel gazdagodik, mégpedig egy elég súlyos állapotban lévő beteggel. Természetesen Miss Clevareről van szó, aki felhasított háttal, össze-vissza sebesülve kerül az egyik ágyba, rögtön szétvérezve azt. Szerencsére percekkel a feltűnése után Perillin már rá is bukkan. Holtsápadt arcát látva ő maga is elfehéredik, és a lány pulzusát kezdi keresgélni. Szerencse, még él. Leszedi róla a takaróját, és fürgén a hasára fordítja. A rémületesen hatalmas sebet elnézve nem csoda hogy elájult. Vérveszteség, már megint. Valamiért mostanában túl sok lett a betege, és egyre csak szaporodnak. A vérzést elállító egyetlen varázsigéje, az Arsa az első amit most is használ. Sajnos a seb túl mély és túl nagy ahhoz, hogy a vérszivárgás teljesen elálljon, így csak lassítani tudta a folyamatot. Viszont, hogy teljesen elálljon, még bevetheti a gyógyszereket meg a többit, úgyhogy rögtön a legközelebbi szekrényhez siet, és egy kis türkiz színű zsákot húz elő. Ezzel tér vissza Alyhez. Egy marékkal vesz a zsák tartalmából, ami nem más mint színes por, és a sebbe szórja. Ettől az lassan zöldes színt vesz föl, aztán valamiféle vékony réteg jelenik meg rajta. Egészen úgy néz ki, mintha már több napos, hetes lenne. Sajnos az anyag rettentően csíp. Miután végzett rögtön bekötözi az egész sebet. A vérveszteség ellen a vérvörös tablettát alkalmazza, amit Toméknál is, csakhogy most nem várja meg hogy a betege felkeljen, hanem ő maga rakja a szájába. A tabletta le is megy, hála a jó égnek, szóval órák múlva már sokkal szebb arcszíne lesz ennek a szegény szerencsétlennek. A többi, kisebb sebet a Sarah-tól kapott bájitallal kezeli, amilyennel Meryonát is gyógyíthatták. HA mindennel megvan köntöst ad a lányra, és egy másik, tiszta ágyra teszi, amíg ő a korábbi fekhelyének lepedőjét, ágyneműjét kimossa. Mielőtt azonban ezt megtenné, kekszet és vizet rak ki Alyssa mellé, aztn megy a dolgára, és fél óránként ránéz, hogy javul-e az állapota*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Feb. 11, 2009 8:30 pm

* Még jó időben veszi őt észre Perilin. ELég gyenke és igazából teljesen el van ájulva, úgyhogy semitt nem reagáll. Mikor a hasára fordítják keze lelóg az ágyról de nem érdekli és ha érdekelné sme tudna semmít tenni érte sőt nem is tud z egészről hiszen ájultan fekszik. még szerencse, hogy el van ájulva mert a por szörnyen csípi. Egy pillanatra az éles fájdalomtól magáéhoztér de aztán rögtön visszájul. Mikor bekötözik nem ébred fel és mijkor szegény P4rilin letuszkolja a tabletákat a torkán akkor sem. Öltöztethetik is arra sem ébred fel. Túl sok vért vesztett meg fog gyógyulni de nem túl gyorsan sajnos. Ájultan fekszik az elkövetkezendő órában majd végül lassan kínyitja a szemét. Elégé szédül fáj a feje és 100-szor jobban a háta. Nem mer és nem bír megfordulni. Az sem tudja hol van és csak halványan emlékszik rá mi történt. Megpróbál felüllni de ahogy megemelné magát rögtön visszahanyatlik és felnyögg. Halkan. Konstatálja, hog yide lesz mnég "szögezve " egy darabig úgyhogy nem mozdul csak próbál rájönni hol van mi van rajt és egyáltalán hogy került ide. Rövid idő allat rájönn, hogy köpenyben van a gyengélkedön de szörnyen fáj a sebe és a feje. behunnyja a szemét de nem alszik el. Ha Perilin erre jár kér egy fájdalmcsillapított és kérdezösködni kezd.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Feb. 26, 2009 6:59 pm

*Furcsa hangok hallatszanak a gyengélkedőben, aztán egy elsuttogott varázsige, végül a zár kattanása és kitárul az ablak. Elvileg három hulla reppen be az ajtón. Az egyik félholtan, lila-zöld foltokkal, mély, nyíltan tátogó sebekkel, eszméletlenül. Ez a lány nagyon szép lehetett egykor, de most szörnyű állapotban van. Valószínűleg a bálból jött, de most egy négyzetmilliméter ép részt sem lehetne találni rajta. A másik, Arya minden úgy néz ki, mint egy hulla, de most nincs sebesülése, csak Linnyt cipeli ide. Arya testét is csupa alvadt vér borítja, igaz ez nem újdonság, tekintve, hogy hónapok óta nem öltözött át, és nem is mosakodott. Nagy nehezen lerakja terhét az egyik ágyra.*-Perillin! Perillin jöjjön gyorsan!-*Kiált hangosan, de meg sem várja a gyógyítónőt, az ő alapgyógyítói tudásával pár seb vérzését máris állítgatja el. Gyorsan jár a keze, de sajnos gyorsan fogy a manája is. Amikor már homályosul körülötte a világ, lerogyik a legközelebbi székre. Ha Perillin megjön, mesélni kezd.*-Nem tudom, mennyiben segít ez, de a sebeket démonok okozzák. Élve széttépték és összerugdosták. A fejét is csúnyán beverte. De nem vallott.-*Halkult el a hangja. Tisztelettel pillant rá Linny szétcincált, de helyes arcára.*-Szörnyű sors egy ilyen szépségnek, mint Linny. De Amalia meghalt.-*Teszi hozzá nyersen, hogy túl legyen rajta gyorsan. Az arca olyan fehér, hogy lassan tényleg kétséges, hogy dobog-e még a szíve.*-Megöltem.-*Suttogja maga elé meredve. Mindig erre vágyott, de most, hogy megtette, olyan koszosnak érzi magát. Gyilkosnak. De összeszedi magát és inkább arra összpontosítja az erejét, hogy aggódva bámulja szerencsétlen csajt.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Feb. 28, 2009 4:12 pm

*Rögtön Arya és sebesültjei érkezése után két újabb lány kerül a már-már majdnem zsúfoltnak mondható gyengélkedőbe. Ez mondjuk apró túlzás, mivel csak hatan vannak összesen, a megmaradt ikret, Ashleyt is beleszámítva. Perillinnel együtt már heten, de ez nem is fontos. A két lány, akiket a Nasuada által kialakított teleportrendszer hozott ide, két üres ágyba kerülnek. Egyikük Anastasia, akinek sürgős ápolásra van szüksége, mert ugyan kívülről nem látszik rajta semmi, belül több ere is megpattant, és belső vérzésekkel küszködik. Már nem hattyú, mert ahogy az iskola területére értek, visszaváltozott. Elizavetának az egyik bokájába mintha belevágtak volna, egy mély seb húzódik rajta, és már ő sincs átváltozva. Tulajdonképpen majdhogynem lötyög a bokájának a fele. Úgyhogy a probléma már megvan, ideje gyorsan orvosolni a helyzetet*