Gyengélkedő

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Feb. 28, 2009 6:07 pm

*Szokásához híven éppen külön kis lakosztályában szöszmötöl, a gyengélkedőben használatos köntösöket hajtogatja, közben teát is főz, mikor meghallja a lépteket és a nem sokkal ezután jövő kiáltást. A hang, amiben egy kis aggodalmat vagy kétségbeesést vél felfedezni, nagyon ismerős számára, de már régóta nem hallotta. Nem késlekedik sokat, azonnal abbahagyja tevékenységét, és felszalad a kő- és egyben csigalépcsőn a lakosztálya kis előterébe, ahol a betegek közös zuhanyzójához vezet az út, meg ahonnan magába a gyengélkedőbe nyílik az ajtó. Ez utóbbiba nyit be sietősen, és rahogy meglátja a sérült osztagot, tágra nyílik a szeme. Egyszerre ennyi súlyosan sérült betege ebben az évben még nem nagyon volt, úgyhogy most nagyon sietnie kell, hogy mindegyiket életben tudja tartani. Bár azért reméli, hogy csak külsőre látszanak életveszélyesnek a sebeik. Arya, ahogy sejtette, ott áll Linny fölött, és varázslattal próbál segíteni rajta. Mire Perillin odaér mellé, már le is rogyik egy székre. Mégsem ez a szakmája, és mégiscsak gyerek, hiába ügyes. A lányokon Perillinnek kell segítenie. Amíg felméri Linny állapotát, és megpróbálja különféle varázslatokkal, de főként szekrényből előkotort gyógykészítményekkel javítani az állapotát, az egyedüli eszméleténél lévő tündér szavait hallgatja* Ó, istenkém, istenkém! *Mormolja maga elé a démonok hallatán. Már megint Amalia keze van a dologban. Ezeket a szegény, ártatlan lánykákat bántja! De aztán alighogy ezt végiggondolja meghallja Arya utolsó szavait, és ledermed. Arcából nyomban kifut az összes vér, szinte már őt magát is az ájulás kerülgeti. Sosem volt valami erős idegzetű asszony, mármint ha ilyen dolgokról volt szó, mint gyilkosság, vagy egyéb. Munkájából adódóan sok vérző egyént lát nap mint nap, és halottat is figyelhetett már meg, történetesen Lucy Dicelt, de az ilyesmit mégsem bírja ki. Vékony vonallá szorítja ajkait, szeme kissé mintha jobban csillogna mint eddig. Egy szót sem szól, csak némán végzi tovább a munkáját. Nem tudja, mit is mondhatna. Örül, már hogyne örülne, hiszen meghalt Amalaia, a rettegett nő, aki mindeddig a legkomolyabb támadásokat intézte az iskolájuk és szegény kislányai ellen. De egy diákja ölte meg... Egy rettentően bátor diákja, aki olyan határozott volt a múltkor, amikor bejelentette, mit is szeretne tenni. És megtette. Büszke rá, hogy sikerült megszabadítania a félelemtől az itt élőket amikor a tanároknak ez sehogy sem jött össze, ugyanakkor valamiért idegennek érzi a lányt. Annyi érzés kavarog benne, hogy nem tud megszólalni. És nem is akar. Mégis mit mondhatna? "Jól van kicsikém, remekül csináltad"? Ez hogyan hangzana már? Amikor Linnyt sikerül nagyjából stabil állapotba állítania, s köntöst is adott rá, tovább megy, és némán ellátja Ashleyt, Alyssát, meg a többieket is. Mire végez mindenkivel, az összes gyengélkedő diák be lesz takarva, és tiszta köntösben fekszik a helyén. Elizavetánál és Anastasiánál kicsit több időt tölt mint a többieknél, hiszen előbbinek a lábára kell valami jót kitalálnia, míg az utóbbinak a belső vérzését kell megállítania. Az biztos, hogy Eliza jó pár napig nem fog tudni lábra állni, Ányába pedig annyi vérpótló tabbletát tömött, hogy a szokásosnál biztos pirosabb lesz egy darabig. Linny szinte tetőtől-talpig be van kötve, míg Aryához hozzá sem ért. Mindenkinek az éjjeliszekrényén van egy tálca bőségesen megrakodva finomságokkal, hússal, kenyérrel és egy kevés sütivel, emellett egy pohár víz és egy bögre tea is van, kinek amit szeretne. Csak így, jó fél vagy negyedóra után néz Arya szemébe, de még most sem szól semmit Amaliával kapcsolatban* Fel tudsz már állni? *Ha a válasz igen, megkéri, hogy álljon fel, és minden előzetes bejelentés nélkül megragadja a kezét. Egy tiszta köntöst kap fel valamelyik székről, utána betolja Aryát a fürdőbe, a kezébe nyomja a ruhadarabot, és rácsukja az ajtót* Azonnal fürödj meg! Csak akkor gyere ki, ha fogat is mostál! *És ennyi. Soha életében nem volt még erőszakos diákkal, de ezt már erőszaknak lehet nevezni, hiszen akarata ellenére ráncigálta be a lányt a fürdőbe. De istenem, hiszen már úgy bűzölög, mint egy rinocérosz! Muszáj volt megtennie. Tudja, hogy Arya nem fog ellenkezni, ha már egyszer bent van, úgyhogy nyugodt szívvel hagyja ott őt és a betegeket. Egyenesen Nasuada szobájába igyekszik*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Feb. 28, 2009 8:33 pm

*Aryának ez a csendes némaság jobban fáj, mintha tőrt forgatnának a szívében. Mindig is felnézett Perillinre, pótanyjának tekintette őt. És most biztos gyilkosnak gondolja. Mert az is! Még ha a világot nagy gonoszságtól szabadított is meg. Ő sem szól semmit, csak csenden figyeli, ahogy a nő dolgozik, elles tőle pár dolgot, megjegyzi a varázsigéket. Elhatározza, hogyha nem utálja meg a nő őt egy életre, akkor egyszer eljön hozzá, hogy megtanítsa őt még több varázslatra. Gyógyítás terén igencsak silány a tudása. Amikor Perillin hirtelen nekiszegezi a kérdést, kissé összerezzen, negyed óra csönd után. Felnéz a nő arcára, aztán lassan bólint, és mintha bizonyítani akarna valamit felpattan a helyéről. Már éppen nyitná a száját, hogy elmondja terveit ma estére, amikor a nő betuszkolja a fürdőszobába. Tiltakozna ő, tiltakozna, de az ajtó csukódik az orra előtt. Arya halkan felsóhajt, és lelkileg felkészíti magát arra, amit vagy egy hónapja nem tett meg. Szép lassan kihámozza magát irtókoszos ruháiból, és ledobja őket a padlóra. A tükör elé lép, ahonnan döbbenetére egy tiszta kosz, csomós hajú, szomorú szemű hulla néz vissza rá. Aztán belép a zuhanyzófülkébe és jó forróra állítja vizet. Szinte élvezi, ahogy a forró víz vörösre perzseli bőrét. Lesikálja magáról a hónapok óta összegyülemlett koszt, a haját is megmossa vagy kétszer. Csak mikor nyolcadjára öblíti le magáról a szappant veszi észre, hogy rázza a zokogás és könnyei a koszos vízzel együtt folynak el. Gyorsan leállítja magát, kilép a fülkéből és ledörgöli magáról a vizet. Reszketőn felsóhajt a sírás miatt, aztán a mosdókagylóhoz lép, előkotor valahonnan egy hajkefét és elkezdi kifésülni a mára már teljesen egy csomóban lévő haját. Hosszú, fájdalmas egy művelet, de jó 10 perc múlva a lány fellélegezve rakja le a kefét. Keres egy ollót is, amivel gyorsan levagdossa kéz- és lábkörmeit. Perillin tanácsát megfogadva a mosdónál fogat mos, még hozzá jó alaposan. Mikor végez, becsukja a szemét és ismét a tükör elé lép. Óvatosan kinyitja, és elképedve veszi szemügyre az eredményt. Egy teljesen idegen arca tekint vissza rá. Hogy miért? Mert ez más, mint a régi arca volt, és más, mint az egy órával ezelőtti koszos énje. A megnőtt, hosszú, barna haja már simán omlik le hófehér vállára. Arca a sok megpróbáltatástól elvesztette a gyermeki vonásait, és le is fogyott. Melle megnőtt az utóbbi időben, így vékony, csodás alakja lett. De persze nem minden tökéletes, ugyebár. A sok harc nyomát a lány még magán viseli. Állkapcsán horzsolás húzódik, a szemöldökét vágás "ékesíti". Csuklóján piros zúzódás mutatja a bilincs helyét, ahogy a testén sok már lilás-zöldes folt is megtalálható. Három perc után észbe kap, hogy dolga van, így magára kapja a tiszta köntösét, és kisiet a gyengélkedő helyiségébe. Magához rendel egy pixie-t, hogy hozzon neki ruhát, amit az gyorsan meg is tesz. 8 perc után már itt is van, mintha felfogná a helyzet súlyosságát. Arya belebújik régi ruháiba, aztán végigjártatja szemét a gyengélkedőn szenvedőknek. Lehet, hogy gyilkos lett, de Amalia megérdemelte, amit kapott. Egy utolsó pillantással elbúcsúzik ezektől az emberektől, és új külsejével irányt vált. A bálterembe igyekszik.A vezetőségnek tudniuk kell a dolgokról.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Márc. 01, 2009 9:57 pm

*A Dimitrov-lányok tehát sikeresen bejutottak a gyengélkedőbe, habár Elizaveta mit sem tud erről, ugyanis szinte félájult volt, mikor végre elérték a kastély területét, és mire Nasuada varázslata életbe lépett, ő már eszméletét vesztette. Azóta ugyanebben az állapotban fekszik az egyik hófehér ágyneműs ágyikóban, és jó ideig még nem is fog magához térni, ha jól sejtem. Végtelenül kimerült a mocsári úttól, ahogyan a cella-beli eseményektől is, ráadásul rettentő sok manát vesztett az átváltozásával. Ezek így együtt a megnyugtató sötétségbe kergették, ami jelen esetben még csak nem is olyan rossz, hiszen azon kívül hogy végre kipihenheti magát, a bokájával sem kell törődnie. Ha most fent lenne, biztosan majd' belehalna a fájdalomba, olyan szörnyen mély lett az a vérfarkas által vágott seb. Lábfeje lifegne, ha nem lenne erősen bekötve és valamennyire rendbeszedve Perillin által. Valami varázslattal nagyjából össze lett húzva, szóval komoly probléma nincs, csak az a szúró, belehasító fájdalom ne lenne...! Hát, amíg békésen szunyókál, addig nem kell emiatt aggódnia. Sajnos, ez a szunyókálás nem sokáig tart. Dél körül kerülhetett a gyengélkedőbe, estére pedig már magához is tér. Igaz, csak nyolc körül, de akkor is. Ahogy kipislog a vakvilágba, már érzi is a szúrást. Mintha millió aprócska, megfoghatatlan, éles tű- vagy üvegdarabka szúródna egyszerre a bokájába, és a fájdalom kiterjed a lábfejére is, teljesen elzsibbasztva azt. Majdnem felvisít, de mivel a gyengélkedő kellemes sötétségbe van borulva, és a halk szuszogásokból arra következtet, hogy minden egyes ideiglenes ittélő alszik, inkább csak egyszerűen beharapja az alsó ajkát. Ezzel viszont nem oldódik meg a problémája, kénytelen felülni az ágyában. Egy pillanat! Ágyban fekszik? És milyen jó meleg van! Havat pedig még csak elolvadva sem lát. Tehát valahogy mégiscsak elvergődött idáig, a kastélyba. Ez megnyugtató. Várnia kell egy keveset, míg hozzászokik a szeme a sötétséghez, addig pedig próbálja nem mozgatni a bokáját, hátha úgy kevésbé fáj. Neveltetését figyelembe sem veszi amíg így ücsörög az ágyban olyan rettenetesen görnyedt háttal, hogy a nevelőnője azonnal a körmére csapna ha látná, de minimum szívrohamban hunyna el. A ne-nyúlj-hozzá-akkor-nem-fáj módszer nem feltétlen vált be, úgyhogy most inkább a masszírozósat próbálja ki. Ez sajnos ugyanolyan sikertelen, és az érintéstől méginkább visítani támadna kedve. Feladja a fájdalom enyhítésére tett próbálkozásait, inkább körülpislog, vajon itt van-e a nővére is. Nem kell sokat keresgélnie: Ánya közvetlenül mellette kapott helyet. Látszólag nincs vele semmi baj, csak a gigantikus ablakon át bevilágító holdfényben mintha kissé vörös lenne az orcája. Mint amikor az ember lánya fejen áll, és a fejébe száll az összes vér. Az éjjeliszekrényen lévő tálcát is észreveszi ám, és mivel a foglyul esésük óta nem evett semmit, szörnyen éhes. Egy kenyeret ragad magához, amit nagy kínok közepette elrágcsál, (mármint a lába miatt, nem a kenyér olyan rossz) azután magába töm egy brióst is, és.. Vége. Ez volt aztán a farkasétvágy, mi? Még azért a teát elkortyolgatja, mert teljesen kiszáradt a szája, de ennél többre nem is lehet számítani tőle. Soha nem evett valami sokat, és ezt mi is elismerhetjük, ha elmondom, hogy neki ez volt a nagy lakoma. A kastélyukban a szakácsok nem is igen szerették etetni, mert mindig otthagyta a nagyrészét. Pedig istenifinom volt, ez nem is kétséges, csak hát... Elég vékony is a karja, ő pedig tiszta vézna, de legalább nem olyan szinten mint azok, akiknek kiáll a csontjuk. Normálisan, egészségesen néz ki, csak vékonyabb az átlagnál, de nála ez a normális. Valójában fűzőt sem kéne viselnie, mert nem sokat tudnak rajta húzni, de a családi háttere, meg az úrihölgyek öltözködési szokásai megkövetelik az ilyen dolgokat. Kész csoda, hogy a nevelőnőt nem küldték el velük a suliba, hogy ügyeljen rájuk. Ezen agyalva észreveszi, hogy nem esti viselete van rajta, hanem egy puha köntös, azonos színű az ágytakaróval. A ruháinak akkor a közelben kell lenniük. És igen, ott van szépen összehajtogatva azon a fa széken. Még csak nem is piszkosak, pedig élénken él az emlékezetében a kép, amikor lenézett rá miután a földre húzta a vérfarkas varázslata. Akkor még a színe sem látszott a kosztól, most pedig mintha új lenne. Ezután a megállapítás után visszafekszik, és magára húzza a vastag takarót. Fészkelődik egy picit, vet még egy pillantást Ányára, után lehunyja a szemét és próbál elaludni*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Márc. 07, 2009 6:57 pm

*Anastasia még kevesebbet tud a történtekről, mint Elizaveta. Ő már hamarabb elvesztette az eszméletét, mert több helyen megszakadtak az idegei, szó szerint, belső vérzései lettek,ezért az agya leállította magát. A saját erőtartalékaiból adott Elizavetának, hogy kibírja valahogy a kastélyig, így neki még kevesebb maradt, mint a húgának. Talán ezért is lehet az, hogy ő később ébred fel, mint Liza. Este 10 körül egyszerre érzékelni kezdi maga körül a világot. Egyenként fogja fel a fertőtlenítőnek, és a betegségnek a jellegzetes szagát, aztán a lassú, szabályos pihegést, amit a húga ad ki, valamint Linny szabálytalan, lökésszerű lélegzését. Érzi a puha takarót, amivel valaki gondosan betakarta. Óvatosan kinyitja a szemét, hogy a szeme is befogja a látványt. Ami, mondjuk, nem egy túlságosan érdekes dolog, elvégre a plafont méregeti, de a feketeséghez, amit egyébként látott. Sajnos, az ébrenléttel együtt megjön a sajgó érzés a fejében, a furcsa kábultság, és a zsongó érzés különböző helyeken, ahol a vérzések kezdődtek. Ha ez még nem lenne elég, a lány gyötri szegény, megviselt fejét. hogy eszébe jusson, mi is történt velük. Szép lassan, folyamatosan emlékszik vissza a cellára, a vérfarkasra, a menekülésre, meg úgy egyáltalán mindenre. Vesz pár nagy lélegzetet, és becsukja a szemét, hogy enyhítse azt az iszonyú migrént, ami kínozza őt. Próbaképpen kinyújtja a tudatát, így megérzi, hogy magán kívül még jó pár ember van itt. Az ismerős elmében felismeri húgát, és kicsit távolabb egy teljesen idegen, fájdalmakkal tarkított elmét: Linnyét. Van még egy másik is, ami gyanúsan aktív. De a borzasztó fejfájása miatt lemond arról, hogy utánanézzen. Kelletlenül visszahúzódik magába, és igyekszik elaludni, vagy elájulni, bármit, csakhogy elmeneküljön a fejfájás elől. Igaz, az nem olyan súlyos fájdalom, mintha levágnák a kezedet, de elég idegesítő lehet, nekem elhihetitek. Miután vagy egy órát próbálkozik, hasztalan, óvatosan felül az ágyban, hogy körülnézzen. Igen, jól sejtette, Elizaveta itt szunyókál mellette. Arrább meg ott fekszik, egy -úristen- múmiakinézetű tündérke. Anastasia elkapja a tekintetét, így észreveszi a mellé helyezett italt, és étel. Magához kapja a vizet, és egyhuzamban leküldi az egészet. Igen, ez jól esik neki. Aztán szépen, lassan hozzálát az étel elfogyasztásához is. Miután elfogyasztott minden elfogyaszthatót, kicsivel jobban érzi magát. Visszadől az ágyába, és ismét a plafont kezdi fixírozni. Két kezét a halántékához érinti, és lassan, gépiesen elkezdi masszírozni. Mmm, mennyei. De a fejfájása nem akar szűnni, max egy kicsit enyhülni. Ezzel a megállapítással még mélyebbre bújik a takaró alá, összekucorodik, és a fal felé fordul. Pislog rá párat, aztán a szemét lehunyva próbál elaludni, vagy legalább az álom és az ébrenlét közötti állapotot elérni.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Márc. 07, 2009 7:34 pm

* Már gyógyúló félben van egy két nap és vágre kiszabadul inen már elégé unja a helyzetét és a háta meg a nyaka is csak néha fáj neki. Bár a legkülönösebb pilanatokban. Ám a hírek eljutotak hozzá. Látta már a testvéreket ahogy ide kerültek és kihalgatta ARyát így azt is tudja, hogy Amalia meghalt. Majdnem öröm táncot járt de ő éppen "aludt". Már miért ne járna. Hiszen vagy miata vagy az egyik csatlósa miat fekszik itt már kb. egy hete. Igazából nem emlékszik rá de inkább csatlósra gyanakszik mivel Amali úgy tudj, hogy nem vámpír de akkor is azok a szegény lányok akiknek megölte a szüleit vagy akár őket az a gonosz nbő. Rémségben tartot egy csomó embert semmi lelkiismerte furdalás nélkül. Na mindegy . A múltkor vagyis úgy délútán 3 körül hozatot egy könyvet az egyik pixivel a könyvtárból. Azt olvasa lámpa fénnél mivel nem bírhja abbahagyn9i. A paravánt az ágya és a többiek közé rakta, hogy az alvókat ne zavarja a fény. Éppen egy izgalmas résznél tarta amikor mocorgást hall. Nem tudja, hogy esetleg az egyik DImitrov láűny vagy Linny jár itt vagy valaki akinek nagy segítségre lenne szüksége vagy csak picire így lerakja a könbyvét és kiszál az ágyából kmajd kilesa a parván mögül. Látja, hogy Anastasia fekszik vissza az ágyába. Mivel hallja, hogy egy ideig még Anastasia mocorog és a könyvét úgy is kiolvasta eltolja a paraván t lefekszik az ágyába de forditva. Így elég közel van Aa lányhoz azon belül is a lábához.*-SZia!*HA van válasz folytatja.HA nincs akkor nem* Alyssa. Veletek mi történt? Mármint gondolom testvérek vagytok . Mert úgy hasonlitotok és amúgy is egysszree hoztak be titeket.*Mosolyog és elnézi Ányát . NA mindegy. HA ANastasia mesélni kezd érdeklődve halgatja, ha nmár elaludt akkor visszafordul a helyére és megpróbbál ő is.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Márc. 09, 2009 6:47 pm

*Negyed óra szenvedés után végre valahára eléri azt a szintet, tudjátok, amikor félig már az álomvilágban vagy, de egy részed még homályosan érzékeli a valóságot. Éppen emiatt fordulhat elő az, hogy enyhül a fájdalma, de az öntudata is. Egészen addig, legalábbis, amíg egy óvatos, de a kelleténél hangosabb hang ki nem rángatná a kényelmes állapotából. Kelletlenül kinyitja a szemét, és egyből belé is hasít a fájdalom. Kezével a fejéhez kap, a száját összeszorítja, aztán a pár másodperces görcsös mozdulat után lassan kifújja a levegőt és figyelmét inkább a mellette fekvő lány felé fordítja.*-Szia Alyssa.-*Mondja nem túlzottan hangosan, de nem is suttogva, hanem törődött, fáradt hangon. Ajjaj! Akkor milyen lesz Linnyé, ha magához tér?*-Anastasia vagyok, de általában Ányának hívnak. Eldöntheted, neked melyik a szimpatikusabb.-*A mondat végén egy kis sóhaj van elrejtve, mert úgy érzi, mindjárt szétrobban a halántéka. Az éjjeli szekrényen lévő poharat magához veszi, belekortyol, aztán a viszonylag hideg üveget a homlokához szorítja.*-Sajnálom, de iszonyúan fáj a fejem.-*Úgy érzi, muszáj valami magyarázatot adnia a különös viselkedésére, mielőtt teljesen félnótásnak hinnék őt. Egy hercegnőt pedig ritkán hiszik bolondnak.*-Igen, ő a húgom, Elizaveta.-*A szája szélén mosoly bujkál minden fájdalma ellenére. Szeretetteljes pillantást vet a szuszogó lányra, aztán a tekintetét visszavezeti Alyssára.*-Ez egy nagyon, nagyon hosszú történet. Tulajdonképpen nem is tudom, hol kezdjem. Az a lényeg, hogy Amalia már régebben is utálta a családom, többször megtámadott minket. A legutóbbi alkalomkor Nasuada úrnő mentett meg. Most viszont egy csatlósa rabolt el minket. Ki tudtunk szökni, de az őrünk utánunk eredt, megsebesített. Nem tudom, hogy. Távolból csinálta, nem hallottam a bűbájt, az elmémmel meg a húgomra figyeltem.-*Teszi hozzá az utolsó tagmondatot kicsit halkabban, motyogva. Nem biztos, hogy Alyssának máris tudnia kell mentális képességeiről.*-És te? Hogy kerülsz ide? Mármint, ahogy látom, már teljesen berendezkedtél.-*Pillant körül a gyengélkedőben, Alyssa részén. A tekintete megállapodik Linnyn, és halkan felsóhajt.*-Ismered őt? Szörnyű, amit vele tettek. Nem tudod, kik tették, és mit?-*Még mindig Linnyt nézi, aki eléggé rosszul fest.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Márc. 09, 2009 8:46 pm

*Vígan nmosolyog mivel Ánya vagyis Anastasia visszaszól nkei. (igen nem találtam normálisabb szót) -Nekem mindegy de mivel így hívnak a legtöbben akkkor ánya.*Nem nézi hülyének a lányt miért is nézné? Ő sokkakl rosszabb volt mikor bekerült bár neki a hátát vágták fe de mindegy.*Nem tudom ha nekem is szokot fájni a fekjem én is ezt szoktam. Kérjek neked egy gyógyszert??*Választól függö ez a következő cselekménye. HA igen akkor elmegy Perilinhez ha nem akkor bármily meglepő is nem megy el. Arcán megértő mosoly van. Csak én vettem észr, hogy majdnem mindig mosolyog? Pedig ő már csak ilyen optimista már hetek ta ott döglik a gyengélkedőn de rendületlenül mosolyog seaj bíztos típus hiba vagy valami vagy csak túlzottan jó kedvű általánban. Az igazat megvalva én tiuti nem tudnák ilyen helyzetbe mosolyogn i de ez nem én vagyok és csak helykitöltésnek kellet úgyhogy térjünk is vissza Alyssához. Nah szóval nézi ahogy Ánya ránéz a húgár. Lűátja a szemében a szeretettet meg még vagy száz pozitiv dolgot csak lusta vagyok. Vaqlahogy így rez ő is a tesvérei íránt. Mind a három felé köldi a szeretetét. (mépg egy nyakatekert mondat) Érdeklődve hallgatja amit Ánya mesél. ÉS most az egyszer nem vígyorog. Háháhá nem tudtátok, hogy ilyet is tud mi? Tuttttam.Mivel megkérdezik ő is elmeséli mi miat rostokol már itt hetek óta de elöbb elmond egy öröm vagy egy nem örüöm hírt bnézőpont kérdése.*-Gondolom nem tudtad, de Amalia meghalt. Arya ölte meg. A víztündér tanársegéd.*Ésss már megint mosolyog. Kérdezem én milyen ember az ilyne na mindegy szerintem az arcára núőt vavyhgn nem tudom de hogy lehet ennyit msolyogni? Katasztrófa. Ha nagyon jókedvű már senkinek sem tünik fel mert mindig mosolyog. Komolyan észvesztés a köbbön. Ba mindegy. Hányszor írtam már ezt? Komolyan mondom az egész hszben többet írtam errról hoogy én mit csinálok mint arról, hogy ő mit csinál.* A bálon voltam még a régin és a vízet néztem amúgy már mindenki elment de lyan gyönyörü votl ahogy a kis fodrozódásokoon megcsilant a fény. GYönyörü szép volt. Hirtelen csobbanást hallotam. Odafordultam és egy lány ringatózót a vízen holtan vagy áhjultan nem tudom. Valamihez hozzáérhettem már nem emlékszem annyira de hírtelen a levegőben találta mahagam. EZt egfy szörnyen fájdalmas becsapodás követte a színpad szélébe ami felvágta a hátam. Ömlöt belöle a vér de ha nem bj ezt most nem részletezném. EKkor megjelent egy vámpítr alószínúüleg Amalia csatlosa. Nnem voltam elájulva de csak halványan emléjkszem rá mit mondtot de az sem volt valami fényes. Itt egy kicsi rész kieset teljesen a következő már csak az, hogy megharapja a nyakam és ott is folyni kezd a vérem. AZtán megint nem emlékszek semmire csak egy női alakra aszem MIss. Swoire lehetet és arra, hogy itt felébredek. Rem élem nem untatalak el túlságisan.*A végén ismét mosoloyog hát a szokáséos formáája.*

//Miel ez tragikusan szörbnyü lett ne hibáztasatok csak idöközben megettem az agyam vagy ráültem vagy elvittwe az idióta repülö ami itt repked nem tudom ennyit tudtam. Bocs Petra hogy ilyen nagy szart írtam//

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Márc. 17, 2009 6:49 pm

*Ánya fáradtan, bágyadt mosollyal pillant Alyssára.*-Nem köszönöm, nem kérek gyógyszert. Szerintem el fog múlni. Ha meg nem...hát, így jártam.*-Vonja meg a vállát. Az igazat megvallva szeretne ő gyógyszert, de nem szeretné szegény lányt ugráltatni. Elméjével óvatosan súrolja az övét, ami -mily meglepő- nincs védve. Miért lenne? De visszaemlékezve nevelőnője szavaira, nem merül bele mélyebben, hisz nincs annál nagyobb udvariatlanság. Így hát visszavonul saját bástyái mögé. Még épp időben, különben leszédült volna az ágyról.*-Meg...meghalt? Ez biztos? Nem ismerem Aryát...-*Ez nem meglepő, hisz tulajdonképpen senki nem ismer itt a testvérein kívül. Összevont szemmel hallgatja Alyssa beszámolóját, és annál a résznél, hogy felvágta a hátát, kicsit felszisszen. Nem lehetett egy kellemes érzés. Mondjuk, minden relatív. Mihez képest? Az sem volt egy kellemes élmény, amikor elpattant öt ér a teste különböző pontjain. De Linny...! Szörnyű lehetett. Komolyan, most már rosszul van a sok vértől.*-Nem mondom, hogy egy ember halálának illendő örülni, de hálás vagyok Aryának, hogy végre megszabadított bennünket ettől az Amalia nevű szörnyűségtől. Hány diák halt meg miatta! Hány ember vérzett el majdnem! Hány ember nyomorított meg! Megérdemli, amit kapott.-*Sziszegi lassan, tagoltan. Aztán hirtelen kisimul a homloka, mintha a görcs oldódott volna fel a testében.*-Hagyjuk azt, ami elmúlt. Csak elszomorít bennünket, amikor pedig ünnepelnünk kellene. Lényegében...-*Teszi hozzá bizonytalanul, mert, ugyebár épp most mondta, hányan haltak meg.Hogy leplezze pillanatnyi zavarát, kiissza a maradék teáját, és a csészét visszateszi az éjjeli szekrényére.*-Nem ismerek itt senki a húgaimon kívül. Elá...-*Nem tudja befejezni a mondatát. Hogy miért nem? Egyszerű. A torkához kap, szeme kigúvad és elkezd levegőért kapkodni. Ez csak egy 5 másodperc, aztán zokogva a párnájába veti magát, öklével meg az ágyat kezdi verni. Egész teste belerázkódik ebbe, de aztán 3 perc múlva kicsit alábbhagy, és borzas fejjel, kivörösödött szemmel felül az ágyában.*-Tat...Tatiana halott.-*Csordul ki egy kövér könnycsepp, de a lelkébe már tudatosan kezdi elzárni a szomorúságát. Ha Eliza felébredt a zokogására, szüksége lesz a nővérére, erősnek kell lennie. Gondolom, érdekel, ezt aztán meg honnan a fityfenéből tudta meg. Megmondom. Az évek során annyit volt már a fejében, gyakorlásképpen, vagy más alkalommal, meg különben is, testvérek, így egyetlen egy gondolatszál mindig összekötötte őket, amin a súlyosabb dolgokat anélkül is érzi, hogy konkrétan a húgára összpontosítana. Amikor az első fájdalomhullám elérte a tudatát, sietve megkereste Tatut, és...a kapcsolat felerősödött, meg hát Tatiana nem is védekezett Anastasia tudata ellen, így...így Ánya tudta meg legelőször. Már csak egy testvére van.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Márc. 24, 2009 7:09 pm

*Éppen nagyban hallgatja hogyan vélekedik Amalia haláláról a lány és hogy senkit nem ismer itt ép mondana valamit de elé fura dolog történik úgye Ánya most kap a torkához. Na most egy külső szemlélőnek vagy legalábis Lyssának olyan minttha a lány elkezdeni folytogatni magát. Egy pillanatig ledermed és foalma sincs mihez kezdjen. Sok dolog cikázik át az agyán. *~Talán depreszzios roham vagy csak szimplán örült a csaj? Nekem egész normálisnak tünt. Most mihez kezdjek Mérg a végén megfolytja magát de ha elszedem a kezét talán enhgem vesz célba. Hívja Perilint vagy csak sikítsak? De lehete hogy közveszélyes és még rátámadna valakire.~*Szép gondolatok mi? Na mindegy épp sikitana amijkor Ánya leveti magát az ágyra is azt kezdi el ütlehgelni. Úgy dönt így már csak nem nyírja ki magát így nem síkit.*-Khhmmm Jól vagy?*Kedvesen kérdezi és legszívbesebben elröhögné magtá hiszen elég fura a helyzete és tök nyugisan megkérdezi, hogy jól van-e . Kiséé megijed hiszen az elöbbi rendezet ányból hát elégé feldult lány lett de ez csak egy pillanat. (üsetek csak le már én is unom magam.)*Ohh sajnálom.*Na ez az egy nem futott át az áűgyán de kérem mi ő gondolat olvasó?Tudja hogy lehetne benne több tapintat de kakor is túl kíváncsi természet.*-Ne tarts túl unónak lécci de ki az a Tatiana?*Hát ignen ez méár ő leplezetlen őszinteség vidámság (bár ez most éppen nem játszik) és kíváncsiság.*-Van kedved beszélni róla? Úgynolyan jól tudok hallgatni mint beszélni.*Most felmnerülhet a drága olvasóban hogy hát normálisan beszélni se tud akkor hogy tudna hallgatni. Ha ez felmerülne az olvasoban akkor szeretnbém közölni vele hoyg Lyssának csodáűlatosan nagy szája van és mégnem is sejpit így szuperül beszél amiből pőedig az következik hogy? Igen igen elég jól halgat. *

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Márc. 29, 2009 7:57 pm

*Mivel egy elég fegyelmezett és agyon nevelt lányról van szó, ezért viszonylag hamar túlteszi magát az első gyászhullámon. Tulajdonképpen még fel sem fogta a dolgot igazán. De nem is akarja. Tatiana halálának tényét egy elkülönített részbe zárja, és ezzel a résszel most még nem hajlandó foglalkozni. Megvárja, amíg Elizaveta túl lesz az egész gyászosdin, és akkor majd ő is kiélheti magát. Igen. Mint legidősebbnek, ez a dolga. Alyssáról szinte teljesen elfeledkezik nagy agyalásában, és érzelemözönében, így egy kicsit összerezzen, amikor megszólal a lány. Ködös tekintettel néz fel rá, mire tudatosul benne, hogy most teljesen és tökéletesen úgy viselkedik, mint egy nagytiszteletű idegbeteg. Most már csak el kéne kezdenie az orrában turkálnia, aztán tapsolva, ugrándozva körbe szaladnia a gyengélkedőn, azt ordítozva, hogy "akkor a seggem, mint egy páviáné!". Szerintem hiteles lenne. De nem most. Mert most halt meg a húga. És az ember ritkán kezd el ordítozva, és tapsikolva ugrándozni, ha gyászol. Mármint, normális esetben. Igaz, ha Tatiana nem halt volna meg, akkor se gyakran tenné ezt meg. Habár...Ha jobban belegondolok...*-Nem, nem vagyok jól. De még megvagyok, köszönöm.-*Motyogja alig hallhatóan. Tényleg hitelesen alakítja az idegbeteg szerepét, annyi szent. Csak nehogy Eliza is felébredjen. Meg kell gyógyulnia, mielőtt megtudja az igazságot. Ki tudja, milyen őrültséget tenne, ha megtudná? Nagyon fiatal még. Bármi kitelik tőle. Na meg aztán, egy vérből származik Anastasiával. Aki, ugyebár, épp most kezdte el zokogva püfölni az ágyát minden átmenet nélkül. Azt hiszem, így teljesen érthető lenne, bármilyen butaságot is művelne Liza.*-Bunkónak? Hát, annak nem foglak. Tatiana a húgom. Pontosabban, volt.-*Könnyei megint szabad utat találnak a már amúgy is vörösre dagadt szeméből. A csepp végigfolyik az arcán, de egyik ujjával oda kap, és gyorsan letörli onnan. Megköszörüli a torkát, és igyekszik egy kis határt szabni száguldó gondolatainak. Pontosabban annak a hiányának. Az első percekben alig bírta felfogni, aztán megrohanták a gondolatok, a szörnyű hiányérzet, most meg....most meg nincs más, mint a szín tiszta üresség. Meg az ólom fáradtság. Kissé hátradől, és lassan, pihegve veszi a levegőt. A mentális tevékenysége attól még varázslat, és manát igényel, ugyanúgy, mintha egy másik, hétköznapi dolgot művelt volna. De nem alszik el. Szinte megtiltja magának. Ébren fog maradni. Egyrészt néhai húgáért virraszt, másrészt azért, hogy a még élőt megnyugtathassa, ha felébred. Alyssa meg csak egy másik tényező, amit nem jó most csak úgy itt hagyni. Túl sokat tud, gyanakodhat, és Ányának most már csak a pletyka hiányozna, de tényleg.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Márc. 29, 2009 8:33 pm

*Alig halja a választ csak a hugos részt. Bár a szeme így is elkomorodik és a mosoly megint eltünik az arcáróol. Eszébe juttnak a nővérei és úgy dönt, hogyha ezen túl lesz mindenképírni fog nekik. Bár még azelőző levelet sem olvasta el. Igazából nem tudja mihez is kezdjen most.*-Oh nagyon ... hümm.. sajnálom. Ere az eészre tudom nincs jó szó.*Odamegy nés megsimogatja a lány vállát. Hát igen jobb nem is jut eszébe föleg mivel Anastizia kle is fekszik. Gyorsan viszamegy az ágyába és elvezsi a kis szekrényről a kaja mellől az ott fehérlő botritékot. Ovatosan tépi fel majd kivesi a papirt. Annya gyöngy beüi vannak rajta és kellemes levendula szaga van. Egy pillanartra behunya a szeméát és úgy szagolja meg a lapot. Elfuttja a sokm emlék hiszen ez az otthona illata mindent körüleng a lveendula . Hát igen mediterán környezetből vealó. SAz ő sajtár kényelmes ágya az állandó beszélgetés beszürö9dik az ajtón an napfény szikrákat vett az ágyra és a párkányon ott a levendula ház minden szegletében van egy. Aztán nekilát az olvasásnak. Könnyek szaladnak a szemébe ahogy elolvassa a levelet amint beszámol az otthon történtekről és megkérdezi hogy van azóta. Hiszena múltkiori levlben egyenesen megmondta, hogy nem alkar hazamenni bármi történt uis nagyjából elúlt a veszély. És szülei elfogadták. it maradhtat és párnapo múlva szabadul. GYorsan berakjaa levelet a párnája alá a másik mellé majd viszamegy Ányához ha még ébren van.*-Jobban vagy? Kérsz egy teát? Vagy egy kis csokit? Hidd el segitene.*Mondja ha kér valamit gyorsan ad neki. És vár hátha akar beszélni a lány vgy valami.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Márc. 31, 2009 6:25 pm

*Igen, igen, jól sejtitek. A teremben lévő, eddig meg sem moccanó lány végre mutat valami életjelet. A homloka úszik a verejtékben a sebláz miatt, arca pedig teljesen fehér a vérveszteség miatt. Nagyon-nagyon nehezen fog felgyógyulni, és még akkor sem lehet garantálni, hogy olyan kecsesen szép lesz, mint azelőtt volt. Majdnem élve MEGETTÉK! Előreláthatatlan sérülései lehetnek, méghozzá maradandóak. Hát, szurkoljunk neki, hogy ez ne így legyen. Ha nem lesznek ennek az incidensnek nyomai, azt egyedül csak Perillinnek lesz köszönhető. Reménykedjünk. Az életjel alatt természetesen nem azt értettem, hogy felpattan, hogy elmenjen a mosdóba. Nem. Csak megrebben a szemhéja, és halkan felnyög. Nincs még teljesen eszméleténél, de a tudata már szeretne újra élni. Egyedül a sebek tartják vissza, mert ha magához térne, a fájdalomba halna bele úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De küzd derekasan, hiszen úgy szeretett élni! Nem adja fel egykönnyen, az biztos. Annyi befejezetlen dolga is van a világban. Ott van...ott van például Thomas! Ha most meghal, sosem tudja meg, szerette-e őt valaha, vagy csak egy kis futókaland volt. Ez pedig FELTÉTLENÜL meg kell tudnia. Tom fontos neki, ezt nem tagadhatja, de hogy szereti-e, ezt még ő sem tudja. Az Isten szerelmére, hiszen ehhez is idő kéne! Hogy rájöjjön, mit érez valójában...Na jó, nem kamuzok. Igenis SZERETI Tomot, és szüksége van rá. De ha ő nem szereti viszont, akkor meg kell bűnhődnie, vagy mit tudom én. Linny csak annyit tud, hogy fel kell épülnie. Egyszerűen MUSZÁJ! Ott van az édesanyja is. Az az asszony belehalna, ha a lánya eltávozna közülünk. Mivel mindez megvan a tudatalattijában, hamarosan kinyitja a szemét. Persze miatt, hanem tudatosul benne az is, hogy úgy néz ki mintegy múmia. A teste valószínűleg teljesen szét van roncsolódva. Persze nem kipattan, vagy ilyesmi, hanem lassan, óvatosan pillog ki a "nagyvilágra". Szinte egyből úgy érzi, mintha lángra lobbanna teste minden porcikája. Szeme könnybe lábad, és nyöszörögni kezd. Nem csak elviselhetetlen fájdalom és kín mpkodni kezdi a levegőt, a szeme tágra nyílik, de aztán fokozatosan lenyugtatja magát, és már valamivel higgadtabb állapotban van, amikor végre valahára, legnagyobb megkönnyebbülésére elméje ismét felmondja a szolgálatot a sok kín ellen, és az eszméletlenség kellemes voltába csöppen vissza.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Márc. 31, 2009 6:59 pm

*Anastasia teljesen magába merülve ücsörög az ágyon, és csak kis fázis-késéssel veszi észre, hogy Alyssa megint rá figyel, hozzá beszél. Ráemeli tekintetét, és alig láthatóan megrázza a fejét. Most nem csokira van szüksége. Hiszen meghalt a húga! Ilyenkor az ember nem feltétlenül csokival akarja teletömni magát.*-Köszönöm, de nem kérek.-*Ismétli meg azért hangosan a gondolatait, hogy egyértelműsítse a dolgot. Nagyon nincs kedve beszélgetni, de ha hallgat, csak emlékképek törnek fel Tatianáról, az érzések megrohanják és tudja, így nem fogja kibírni zokogás nélkül Elizaveta felébredését. Próbálja valahogy elterelni a gondolatait, ennek az érdekében pedig Alyssához fordul.*-Mondd csak. Neked vannak testvéreid? Tudod, mi hárman voltunk testvérek. Én vagyok a legidősebb, és...-*Kezd bele történetének elmesélésébe, de még bele sem tud melegedni, amikor a nyöszörgés meghallja. Egyből elemében van, hogy végre van mit csinálnia, felpattan az ágyáról és Linnyhez siet. Megrohanja a szánalom szegény, tetőtől-talpig bekötözött lány iránt, de gyorsan elnyomja magában ezt az érzést, felkap egy rongyot, belemártja a hideg vízbe, és óvatosan a lány homlokára helyezi. Lassan kezdi el letörölgetni a verejtéket, utána pedig otthagyja a hideg anyagot forró homlokán. Mindeközben nyugtatóan, lassan beszél hozzá, és nagyon igyekszik, hogy a hangja ne áruljon el semmit. Kezébe veszi Linny sebes, forró, izzadt, de még így is szép formájú mancsát, és arra is csöpögtet pár csepp hideg vizet. Aggodalmasan rápillant Alyssára, hogy most mi legyen.*-Annyira sajnálom ezt a lányt, Alyssa. Nem tudunk rajta valahogy segíteni? Olyan szerény, szép leányzónak látszik....-*Összeráncolja a homlokát, ahogy gondolkodik, amikor eszébe jut a mentő ötlet. Kockázatos Ányára nézve, ez igaz, de mi lehet tenni? Egyszerűen muszáj rajta segítenie. Sóhajt egy nagyot, összeszedi az erejét, becsukja a szemét, elméjét pedig az előtte fekvő lányra összpontosítja. Valószínűleg nem ütközik túl nagy ellenállásba a lány rossz állapota miatt, így könnyedén bent van az elméjében. De teljesen mást tapasztal ott, mint amire számított. A fájdalom csak csekély részben van jelen a lány tudatában, helyette képeket lát egy fiúról, ahogy nevet, egy helyes, de gondterhelt asszonyról és pörgő képeket egyéb, jó vágású emberekről. De érzi a mély kétségbeesést is, így elismételi mondandóját Linny elméjében is.*~Linny...Figyelj...Biztonságban vagy...Nyugodj meg. Súlyosan megsérültél, de túl fogod élni. Koncentrálj! Légy erős! A világnak még szüksége van rád! Csak ne add fel, mi vigyázunk rád. Ha felébredsz, ne mondd el senkinek, hogy beszéltem veled...Áhh...~*Sóhajt fel végül fáradtságában és sietve visszavonul saját tudatának falai mögé. Kipattan a szeme, de szinte azon nyomban fáradtan nekidől a falnak.Nem alszik el! NEM! Rápillant Linny arcára, és nagyon reménykedik benne, hogy használt valamit a szövege. Ha más nem, egy-két óra múlva újra megpróbálja. Hátha segít! Megereszt Alyssa felé egy bágyadt, halvány mosolyt, aztán leveszi a vizes rongyot, hogy újra megmártsa a vízben...*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Ápr. 07, 2009 6:18 pm

-Bíztos nem kérsz? Nyugi nem akarlak megmérgezni hizsen gondolom te sem szeretsz ide bezárva lenni. *Mosolyodik el a mérges részt viccnek szánta bár iulkyen időkben lehet hogy tényleg mindig mondani kéne.Késöbb kap észbe, hogy a lány most ébred fel így nm igazán tudhatja mien is itt hetekre bezárva lenni mikor minden perc felér egy ével és úgye ott a fájdalaom ami mégjobban megkeseríti a bentlévők életét legyen az fízikai vagy akár lelki erredetű mint egy testvér halála . Hát igen és még a gyógyszerszagról a steruil környezetről és a bármijkor bármi bajod lehetről nem is beszéltünk. Az igaz, hogy addig nm kell óréára járni de ki ne akarna varázs órákra járni föleg ha megvédheti magát azzal amit ott tanulnak attól ami itt véár rá. Ráadásul ha az ember egyedül van és már unja az olvasást jmit csinálhat ?*-És?*Közben fígyelt Anastiziára de a nyöszörgést előszőr meg sem halja Linny nyöszörgését. de mikor Ánya felpattan automatukusdan ő is úgy teszb és pár másodpercel késöbb meg is is hallja az erőtlen kis nyöszörgést. Ő is odasiet de nem igazán jut eszébe semmi, hogy mit is tehetne tehetnének vagy tehetne.*-Nem tudom nem vagyok túl jó emberismerő és nem sokan türnek meg. Aztán egy másodpercre az a fura érzése támad, hogy Ánya elaludt pedigál és elég fura lenne egy álló aklvó lány nem gondoljátok? Bár az időre nézve annyira nem már kezd pirkadni nrem baj majd alaszqnak délután vagy.... vagy majd valmikor. Ám mikor a lány szemei kipattanak meg is nyugszik meg nem is. Kétségek gyötrik hisz mit fog akkor teni ha valmi nagyobb baj lesz. Na mindegy.*-Látom elég fáradt vagy. Menj feküdj le ha nem akarsz nem muszáj aludnod csak pihnej egy picit mondja és elveszi a kendőt Ányától és folytatja amit a lány kezdet ha Ánya nem alszik csak lefekszik halkan odaszól.*-HA van kedved folytasd csak a mesélést.*Mosolyog bátoritoan a lányra.De közben tivább törölgeti linny arcát amig ilyen szörnyen meleg.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Ápr. 22, 2009 8:49 pm

Kora hajnalban már itt jár a mi hősünk Tom. Hallota, hogy szerelme megkerült és, hogy itt fekszik a gyengélkedön ájultan. a hír éjfélkor fogadta őt amikor is elcsípte egy beszélgetés végét. Íyg gyorsan erre jött egy szál vörös rózsa kiséretében, hogy meglátogassa. Szóval elképesztő helyesen mint mindig eg kockás kékfehér ingeben egy szimpla farmerban egy edzőcipöben és teljes szöke önmagában ynyítja ki az ajtót és tér be ide. Első megállapítása, hogy jó helyre jöt mivel: - az ajtóra ki van írva, hogy gynegélkedő,-gyógyszer szagvan ,-és minden tök steril és fehér. Szóval végig megy minden ágy mellet és szemével Linnyt keresi. De lsőre nem veszi észre csak a többi lányt meg egy tiszta kötés alakot. Mivel mást nem lát aki hasonlítana Linnyire két választás van Linny már elment ami elég hihetletlen lenne vagy ő a múmia lány. Tom lazán megszolitja és reméli nem téveszt célt. Milyen lenne már ha egy srác válaszolna? Vagy valami 100 éves öreg nöci.*-Helló. Linny?!* Nem tudja hogy kérdeze vagy mondja így olyan közepes hangsúlyt választ. *-Ja igen helló csajok Tom vagyok.* A kislibusokról meg is feéledkezet pedig az egyik egy szemrevaló kis vörös csajszi épp a mnumia lánynal van a másik kettőből egy alszik egy meg ébren van viszont hasonlitanak és mindeketten nagyon szépek .*-Bennetk kit tisztelhetek?*Kérezi bár nem is érdekli a válazs nha Linny fölébredne cska vele kezdene el foglalkzni.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Ápr. 24, 2009 9:14 pm

*Linny seblázban égve fekszik az ágyban, nem érzékelve a külvilágot, csak a saját, magányos küzdelmét szeretteink képével teletűzdelve. Már hajnal felé jár az idő, amikor egyszer csak egy tiszta hang csendül az elméjében. A forró, pörgő gondolatokat kicsit lehűtő hang hatására Linny lélegzete egyenletesebbé válik, habár nem szabályossá. Ánya nem is tudja, mennyit segített csak ezzel a pár mondattal. Linnyben ugyanis az is felmerült, hogy még mindig Amaliánál van, és csak arra várnak, hogy felébredjen, hogy folytassák a kínzását. Így aztán úgy tesz, ahogy a hang tulajdonosa mondja. Próbálja magát lenyugtatni, és nem a halálán agyalni, hanem minden erejét arra összpontosítani, hogy élnie KELL. MUSZÁJ. Zihálása kimerült pihegéssé csendesül, zaklatott arca valamennyire alvó ember ábrázatot ölt. Ettől függetlenül ne higgyük, hogy jól van. NINCS JÓL! Távolról sem. Folytatja ezt az állapotot egészen addig, amíg a füle mellett nem hallja meg azt a hangot, amiről egész seblázában fantáziált. Szinte kényszeríti magát, hogy kinyissa a szemét, igaz, már ebben a pillanatban is tudja, mit fog tenni. Mit KELL tennie. Egy ilyen édes fiú nem maradhat egy nyomorék lánnyal. Ez az élet rendje. Szóval nagy nehezen kinyitja a szemét, és kis fókuszálás után fel is ismeri a dögös srácot. És ez a fiú őt választotta. Mennyire mellé fogott!*-To..Tom...-*Lehelli nagy nehezen. Elég gyenge a hangja, egyrészt, mert baromira ki van száradva, másrészt a pillanatonként égető fájdalomtól, azt hiszem, senki nem kiabálna. Inkább a suttogás.*-Neked nem szabadna itt lenned. Nem szabad így látnod. Soha. Tom...-*Suttogja halkan Linny, elég szakadozottan, mert akárhányszor a fájdalom a húsába mar, megrándul az arca. Pláne a mély vágástól ami végighúzódik rajta.*-Nézz rám. Nyomorék lettem. Boldog voltam veled. Talán életemben a legboldogabb. De... de neked egy ép lány kell. Aki...aki minden kívánságodat teljesíti.-*Hiába igyekszik Linny, szemébe forró könnyek gyűlnek, pedig ő maga már rég kiszáradt. Érdekes.*-Menj Tom. Szeretném, ha boldog lennél. Menj!-*Fordítja egy kicsit oldalra a fejét. Nem tud tovább nézni a fiúra. Fél, hogy könyörögne neki, hogy ne menjen el, csak hajoljon már le, és csókolja meg. Ezt meg nem teheti egy emberrel sem.Különben még ő sem tudja, mennyire lesznek maradandóan a sérülései, de semmiben sem lehet biztos. Azt meg nem várhatja el Tomtól, hogy ölbe tett kézzel szépen várjon rá, mint egy öleb. Meg kell neki adni a szabadságot. Vagy legalábbis a lehetőségét. Nagyon drámai, igaz? Pedig esküszöm, nem direkt csinálja. Ő ilyen, és kész. Ilyen az életfelfogása. Már eleve azt érdekesnek, de csodálatosnak találta, hogy egy maga fajta szolgálóval miért kezdene egy ilyen helyes fiú? Na ez meg már végképp ellentmondana a világ minden törvényének, ha még ÍGY is együtt akarna maradni. De nem. Kár a gőzért. Linny nem hagyja magát meggyőzni. Nem szeretné, ha sajnálatból lenne együtt vele valakit. Na, jó, dráma a köbön. De nem mindegy?*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Május 06, 2009 7:33 pm

*Mikor az ágyból meghallja linny hangját bár elég furán hangzik de szíverése kissé lelasul a megkönnyebüléstől viszont nLinny miat hgorsul szóval kicsit lassul csak mert az elöbb dupla volt a stressz de mindegy is. ggodva megy Linnyihez elveszi LAytől a kendőt félrelöki a lányt és ő maga kezdi el Linny homlokát törölgetni.*-Igen kedvesem én vagyok.*Kedvesem milyen mjeggondolatlan szó is volt ez. Hiszen Linny már öntött csak az a kár, hogy Tom még ezt nem tudja nem minha akkor nem próbálná meg úgy tartani a lányt ahogy tudja. Nem most az egyszer Tom nem enged a 48-ból (hihhihihi). Teljes megdöbbenésel fogadja, hogy Linny hogy kezd. Mi az, hogy nem szabadna itt lenni-e sokszor volt már itt mármint a kastélyban persze.*~ Talán ezzel veszálybe sordortam őt vagy a karrierjét?~-Linny miket beszélsz? Hogy így látnom? Gyönyörü vagy mint mindog. Sőt a fehér jól áll neked. Most is magam elött látlak és nem érdekel milyen súlyos bajod van én nem hagylak el.* Egyre jobban leesik az álla most valahol a föld másik végén tarthat. Szegény ál náélkküli Tom. Nah hümmm.*-Ép lány? Ezt hogy érted? Te tökéletes vagy száámomra. N3em érdekel azb arcod már rég nem én csak azt a Linnyt akarom akit szeretek*Muhahah rajta kaptuk kimnondta.*- És nem érdekel az arca máűr rég nem. Nekem nem egy kis pincsi kjell hisz bakkor az állatkereskedésbe lennék nem itt. Nem kell, hogy minent megcsináljon. Linny nem érted één téged SZEREETLEk.* Orditja.*-HA gondolodf kikiabálom az egész viláágnak csak ne tedde ezt velem kérlek Linny szeretlek. Találn túl kevésszer mondtam? vagy mond mond mi a baj?*Teljes kiétségbeesés,l ha ez egy boxmecs lenne Linny győzőt volna K. O.-val az bíztos. Tom arcán nyoma sincs a mosolynak.*-Azt mondod menjekL? Jó most lehet, hogy elmegyek de nem foglak elhegyni érted szeretlek és kerül amibe kerül éán akkor is szeretni foglak. És egnap majd te is rájössz én ott fogok várni rád. Ezt megigérhetem.* Hát elég furaa lenne ha most lehgajolna és mgcsókólná úgyhoyg nem teszi a rózaét lerakja a szekrényre és orrát logatva elindul az ajtó felé ha akarja linny még megállíthatja . Most minden a lányon múlik.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Május 11, 2009 6:54 pm

*Hát igen, Tom túl úriember ahhoz, hogy egy szakítás után a képébe röhögjön az illetőnek, és lazán elbattyogna. Linny sejtette, hogy ez lesz, de azért ENNYIRE nem. "A fehér jól áll neked?" Akármilyen hülyén is hangzik, Linny majdnem elmosolyogta magát. Nem kéne ennyire törnie magát a srácnak. Örüljön, hogy megszabadult egy nyomorék szolgától. Azért az ordítás meg a vallomás már kicsit sok volt a lánynak. Minden vallomás ellenére elfordítja a fejét, hogy Tom ne lássa, ahogy a forró sós könnycseppek útjukra indulnak, hogy aztán csípjék a lány sebeit. De Linny nem tehet róla. Szinte fizikai fájdalom, hogy ne vesse magát a srác nyakába.*-Isten veled, Tom.-*Suttogja alig hallhatóan, és még ez is csoda mert nagy csatát vív. Egy része azonnal elismételné Tom vallomását, hiszen igen, Linny is szereti. TÚLSÁGOSAN is. És Tom is bevallotta. De mennyire, hogy be! Hát nem ezt akarta? De igen, ezt. Csak ez még az előtt volt, hogy egy őrült nő tönkre ne tette volna az arcát a testét, kicsit még a lelkét is. Linny nem tudhatja. Tom szerelmében mennyire játszik fontos szerepet a kinézete, vagy a jelleme, így igyekszik megmenteni őt attól, ami bizonyosan bekövetkezne, ha hagyná annyiban: A kínlódástól, mert Tom tuti sajnálná a lányt, nem szakítana vele. Linny meg nem szeretné, ha puszta szánalomból maradna vele. Így alighogy Tom kilép a szobából, csöndesen zokogni kezd, egybevegyítve minden testi, és lelki fájdalmát, és még az akaratot is, hogy ne sikítson fel hangosan, hogy ne tépkedje saját haját...Egy fél óra zokogás után álmatlan álomba sírja magát. Ez neki túl sok volt...*

[Egy héttel később]

*Linny minden napja a héten ugyanúgy telt el. Reggel felébredt, evett, elmélkedett, halk sírásba kezdett, hogy ne zavarja a többieket, aztán ebben annyira kimerült, hogy aludt este hatig, amikor megint evett, egy kicsit beszélgetett a többiekkel, de ebben is kimerült annyira, hogy egy-két órát aludjon. Aztán este megint felébredt sírni egy kicsit. A változatosság csak annyi volt, hogy három nap után a sírás könnyezéssé, majd üres, tépődő tekintetté alacsonyult. Mindehhez hozzájárul a rettegés. A rettegés, hogy Tom visszajön. És a düh, hogy ez az esemény valószínűleg ugyanannyira földöntúlian boldoggá tenné. Igaz, nem tudná ezt még egyszer végigcsinálni. Így csendben azért imádkozott, hogy tényleg ne jöjjön vissza. És lényegében könyörgése meghallgatásra talált: a srácnak színét nyomát nem látta a héten. De ma eljött a nagy nap. A nap, amikor kiderül, hogy az elmúlt hét fájdalmai, a még fájdalmasabb kezelések, és a rengeteg gyógyszernek milyen eredménye van. Ma veszik le Linny kötéseit. A lány egyrészt izgatottan, másrészt közömbösen várja az eseményt, hiszen neki úgyis mindegy. Egy szempontból legalábbis biztosan. Éppen ezért már ébren, de vívódva várja Perillint, hogy elvégezze rajta amit kell.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Május 11, 2009 8:29 pm

*Perillin természetesen azóta is folyamatosan feljár és végzi a dolgát, amibe beletartozik a betegeinek többféle ellátása is, mint etetés, gyógyszeradagolás miegyebek... Tehát, attól függetlenül hogy user lusta volt nap mint nap leírni a tevékenységeit részletezve a mosdási szokásait, meg a többit a kellő hosszúság elérésének érdekében, ő azért szorgalmasan tette amit tennie kellett. A mai napon is már többször járt fent, főleg hogy a diákjainak jó sok vastag takarót hozzon a hideg éjszakákra, mert mint ugye az időjárás jelentésben olvashattuk, a kastély fűtésével komoly probléma adódott az idő pedig cseppet sem segíti őket a megfagyás elleni védekezésben. Igazából ez a "többször is járt fent" elég megtévesztő lehet, mert inkább ez "többször is járt lent"ként lenne helyes, ugyanis napközben végig fent sürög-forog, teával vagy gyógyszerekkel a kezében. Na de ez nem is olyan fontos, Linny kötéslevétele viszont annál inkább. A mostani hosszasan itt időző betegei közül ő az egyetlen, akiért komolyabban aggódhatott, elvégre a teste tele van vágásokkal, egyik mélyebb mint a másik. Arya óta nem volt ilyen súlyos betege, de legalább a lelki világának problémái nem olyan súlyosak mint a fent említett szegény szerencsétlen teremtésnek. Ő legalábbis így hiszi. Ezzel a betegével a gyengesége miatt annyira nem tudott elbeszélgetni, kicsit vigasztalni, de hátha most alkalma adódik egy kis csevegésre. Nem kis idő lesz míg lefejti róla azt a hosszú, véres anyagköteget, ráadásul utána még lesz egy kis tennivalója vele, talán újra be is kell kötnie a továbbra is mélyeket. Egy bögre forró teával a kezében sétál oda a tündér ágyához, és mivel az egyetlen szék már hetek óta az ő ágya mellett áll, nem kell odavonszolnia ahhoz hogy leülhessen. A bögrét az éjjeliszekrényre helyezi, aztán melegen rámosolyog a lánykára* Nos kisasszony, ideje kibogozni. Segítsek felülni? *Ha valahogy közös erővel, vagy csak a kislány egyedül feltornázza magát ülő helyzetbe, elkezdődhet az akció. Az enyhén szólva már elég piszkos anyagot megragadja a kéz tájékán, ahol bebújtatta egy korábban feltekert réteg alá a kötés végét, és úgy ügyeskedve, hogy ne fájjon a kis törékeny tanoncnak, előszedi letekerhető állapotba. Óvatosan, ráérősen elkezdi leszedni a foszló, sárguló részt, bár tulajdonképp minden része így néz már ki, s ha könyökig sikeresen megszabadítja ettől Linnyt, akkor rögtön a kezébe is nyomja a gőzölgő teát, ami már eléggé kihűlt ahhoz, hogy iható legyen*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Május 20, 2009 4:55 pm

*Linny izgatottan, és kicsit félősen tekint a közeledő javasasszonyra, tekintve, hogy az elmúlt egy-két hétben alig tudott megmozdulni fájdalom nélkül, most meg hosszabb akcióba kezdenek a testével: ez tuti nem lesz egy kellemes élmény. Azért mindennek ellenére várja is már a dolgot- mindene viszket a géz alatt, ráadásul kezd bűzleni is. Ráférne egy jó kis mosakodás. Csak úgy mellesleg.*-Jó reggelt!-*Köszön rá a nőre elég józan hangon. Legalábbis ahhoz képest, ahogy érezi magát. A félelem lassan, de biztosan csillapul, míg végül közömbösségé alakul át. Végül, nem tök mindegy neki? Szolgálóként olyan nyolc, hogy hogy néz ki, nem igaz? A segítséget elfogadja, de még így sem tud teljesen elfojtani egy fájdalmas grimaszt, ahogy a vállában húzódó mély vágáson dörzsölődik a géz. Érdeklődve figyeli, ahogy a foszló anyag lassan letekerődik a kezéről, így csak pár másodperc, és egy kis szédülés után veszi észre, hogy elfelejtett levegőt venni. Ezt pótolandó, gyorsan vesz egy mély levegőt, hogy friss oxigén juthasson a szervezetébe. Kicsit oldalra dönti a fejét, mikor teljesen csupasszá válik a keze, hogy jobban lássa. Hát igen, a karmolások nyomai ott maradtak a kézfején, de igaz, hogy pirosak, teljesen nyilvánvaló,hogy egy-két hét, esetleg egy hónap múlva teljesen eltűnik még a helye is. Linny elgondolkodva veszi el a feléje nyújtott bögrét, és azonnal bele is kortyol. A bőre elég sápadt, szinte fehér a kötés alatt, és érzékeny is. Idő kell hozzá, hogy megint olyan legyen, mint régen, de még így is jobb a helyzet, mint amire számított. De ez még csak a kézfeje. A mélyebb vágások, karmolások, harapások még hátra vannak, így Linny gyorsan felhajtja a bögre tartalmát, hogy aztán hálás mosollyal köszönje meg Perilinnek. A bögrét a szerkényre teszi, és várakozóan pislog a nőre, hogy mikor folytatja. Nem mintha kellemes lenne, értitek, de azért kíváncsi rá, hogy mi maradt az egyébként majdnem hibátlan testéből. Ha Ms. Weinn folytatja, amit elkezdett, a lány továbbra is valamilyen furcsa szorongással várja minden újabb testfeleletének megpillantását. Az már biztos, hogy a helyzet határozottan jobb, mint várta, de egy ép lányhoz képest még így is katasztrófa. Gyógyulófélben lévő vágások testének minden négyzetcentiméterén, azonkívül vagy 15-20, továbbra is mély és vérző sebe is van. Azt majd meglátjuk, Perillin mit tud kezdeni ezzel az egésszel, de megjegyezném, hogy ezek még csak a vágások. Jó pár zúzódás, és horzsolás is éktelenkedik különböző helyeken. A többnapos bekötöttségtől Linny olyan sápadt lett, mint a fal, a vörös vágások meg csak még nagyobb kontrasztot adnak színtelenségének. Mint már említettem, mindenhol, ahol már begyógyultak a vágások, és félig-meddig ép bőr fejlődött, elég érzékeny helyek. Vékony még rajtuk a bőr, így jó lesz vigyázni addig, amíg megerősödnek. Linny kb ennyit tud felméri látásból, és aggódva tekint Perillin arcára további diagnózist várva.*-Ms.Weinn, kérem! Mennyire súlyosak a sérüléseim? Meg fogok gyógyulni?-*Csúsznak ki a száján a kérdések, mielőtt a lány megválogathatta volna a szavait.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Május 21, 2009 8:08 pm

*Ha éppen ápolt betege megitta a teáját, természetesen rögtön folytatja is a műveletet. Tudja, hogy a bőr ennyi idő után a kötés alatt már elég érzékeny lesz, fehér, és ez nem túl kellemes érzés, főleg Linnynek nem, hiszen neki nem csak ez a problémája, hanem többek között az is, hogy néhány sebe annyira mély, hogy még mostanra sem gyógyult meg rendesen. Vérezni ugyan már nem valószínű hogy vérzik, mert azért egy hét sok idő, a gyógyszerek pedig sokat segítenek, de biztosan sokkal rosszabbul néznek ki mint a többi, apróbb karcolás. Az anyagot emiatt óvatosan tekergeti. A művelet közben jónéhány szebb sebet is lát, ha lehet ilyet mondani, amik már vagy csak hegként őrzik korábbi fájdalmas emléküket, vagy rózsaszínes, gyógyulófélben lévő kinézetet kaptak. Viszont a kar végeztével már egyre rosszabb állapotúakra akad rá, amik még mindig túl mélyeknek tűnnek, és ez aggasztó. Rendszerint megáll az ilyeneknél, hogy valami zöldes löttyöt öntsön nagyobb vattapamacsokra, és bekenegesse vele őket. Sajnos ez Linnynek nem lehet kellemes élmény, tekintve, hogy az ilyen fajta löttyök mindig erősen csípős érzést váltanak ki, de mint tudjuk, csak így hatnak. Komolyabb ellátást addig nem tervez, amíg nem végez a géz eltüntetésével, főleg mert így nem látja, mihez mit kell szereznie, és mennyi súlyosabb sérülés van. Ha például őrülten sok lenne, amik semmiféle jelét nem mutatták a javulásnak, még az is lehet, hogy a legdrasztikusabb módszereket kéne bevetnie. Szerencsére azért van itt-ott egy olyan mély seb, ami igaz, hogy elég fájdalmas lehet még mindig, de emlékszik rá, hogy ennél sokkal rosszabb volt amikor a lány betoppant ide. Szóval, valami gyógyulásról azért csak van szó. Olyan jó fél óra múlva, a várthoz képest egész rövid idő alatt végez a foszladozó anyag letekerésével, mindenhol. A lefejtett, megsárgult részeit rögtön ki is dobja, egy kis türelmet kérve a betegétől, a többit pedig valahova elkeveri, nem tudni, pontosan minek is. Aztán egy normális, újjal tér vissza, ami jó hosszú, és a még mindig mély sebeket ezzel köti be (így már nem olyan mint egy múmia) miután valami barna trutyival is kenegetett, aztán hideg sprayt fújt rá, ismeretlen hatásokkal. Vagyis, a diákok számára legalábbis. Ő azért szerencsénkre tisztában van vele. Aztán a tündérke kezébe nyomja az utolsó vérpótló tablettát, és tádámm! Már készen is vannak, ha azt nézzük. Meglepetten hallja Linny kérdését tehát, amit valahoyg nem is ért, miért firtat* Jaj kedvesem, hát persze, hogy meg fogsz gyógyulni! Ezek elvégre csak sebek... Mélyebbek, mint a megszokott, ezért sokáig tart amíg teljesen begyógyul az összes, de olyan egy-két hónap, és olyan leszel mint új korodban. *Bátorítóan rámosolyog a lányra* Pár nap múlva már vissza is mehetsz a hálódba, csak aztán jönnöd kell még egy ideig, hogy adjak esetleg fájdalomcsillapítót, meg hogy kötést cseréljünk... Ez így van jól, nincs miért aggódnod. *Ha Linnynek semmi kérdése vagy megosztani valója, akkor már megy is a dolgára, bár előtte még tájékoztatja, hogy ha fürödni szeretne az éjjeliszekrény fiókjából halásszon elő valami zacskófélét a kötésekre, és lehetőleg csak néhány óra múlva ejtse meg ezt a dolgot*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Május 26, 2009 7:35 pm

*Linny váltakozó hangulattal nézi, ahogy a teste nagy része végre megszabadul ettől a több méter hosszú tehertől. Egyszer szorong, máskor izgatott, aztán szomorú, aztán megkönnyebbült, és a végén közömbös. Már elszokott attól, hogy az érzéseit elemezgesse. Mostanában túl sok elemezni-való lett volna. Az a kis égető fájdalom, amit érez a folyadék mentén, apró tűkként fúródik érzékeny bőrébe, de nem is törődik vele, hiszen a régi, igazi fájdalomhoz képest ezek csak szúnyogcsípések. Azt azért megemlíteném, hogy még mindig óvatosan mozog, tekintve, hogy a mélyebb, gyógyulatlan vágások a hátán vannak, s ezek a hirtelen mozdulatoknál égetnek, fájnak. Teljesen szótlanul tűri, hogy újrakötözzék, mert már teljesen máshol jár az esze. Ezt már megint jól megcsinálta. Túl drámázta azt, amit nem kellett volna. Tom mindig olyan rendes volt hozzá, annyira megértő. Most meg egy ilyen- na jó, nem apróság- dolog miatt eldobta magától, s lehet, hogy végérvényesen sikerült magát megutáltatnia. Pedig már gyógyulófélben van..és még csak kb egy hónapja fekszik itt. Egy-két hónap, és olyan lesz, mint újkorában, mint ahogy azt Perillin is mondta. Mit tett? És a legfontosabb: van neki joga ahhoz, hogy ezek után odamenjen hozzá megkérni, hogy fogadja vissza? Ez mondjuk nem esne túl nehezére, már most futna, hogy térden csúszva kérjen tőle elnézést gyerekes viselkedése miatt- de ez a módszer tuti, hogy nem lenne kifizetődő. Először is megalázó lenne mindkettőjükre nézve. Másodszor lehet, hogy Tom már igyekszik túllépni ezen az őrült nőszemélyen, és valaki olyat keresni, aki meglátja benne ugyanazt, amit Linny látott. Hét igazságos lenne ezt megzavarni? Igazságos lenne újra feltépni Tom sebeit? És akkor még feltételezzük, hogy lettek sebek- hogy igazat mondott, és tényleg szereti Linnyt. De állj! Ez már megint gonoszság. Mi oka van a lánynak feltételezni, hogy nem mondott igazat? Azon kívül, hogy ez túl szép lenne, és Linnyvel ilyesmik nem történnek. Lizette-tel, esetleg. De Linnybe nem szoktak szőke hercegek csak úgy beleszeretni. Pedig már találkozott igazi hercegekkel is. Persze lehet, hogy az volt az oka, hogy Linny mindig szolgálóruhába, lehajtott fejjel ment az uraságok között, ha egyáltalán ment, mert ez általában az anyja dolga volt. De hagyjuk a régi dolgokat! Ami történt, megtörtént. Ezen Linny már nem tud változtatni, és nem is fog. Nem, ezt már elhatározta. Hagyja Tomot békén, ő pedig inkább csendben átkozza magát, és jól megérdemelt gyötrődés-hónapjait tölti majd le. Eljár dolgozni, ahogy azt most is kéne, meg fog gyógyulni, visszatér a régi, túlszerény énjéhez, és ha befejezi a sulit, visszamegy az anyjához dolgozni. Nos, ez egy szép terv. Időközben az összes kötés, aminek rá kellett kerülnie, rákerült, és Linny elégedetten veszi szemügyre, hogy nem feltétlenül ő a gyenge- még jó pár sebet be kellett kötni, tehát a fájdalmát nem csak képzelte.*-Köszönöm, Ms Weinn!-*Mosolyog rá a jótevőjére, és engedelmesen bólogat szavaira. Már nagyon szeretne felállni, menni pár lépést. Ahogy Perillin elmegy, el is határozza, hogy akármennyi fájdalommal jár is, szeretne sétálni egy kicsit. Izmai teljesen elsorvadnak, ha így folytatja, úgyhogy óvatosan lábra áll. Kicsit billeg, és nem áll stabilan, de ezt a mozdulatot még elviselhető fájdalmakkal meg tudta tenni. A cél az, hogy a folyosón sétáljon el, meg vissza, aztán visszafekszik, és mára elég volt a sétafikálásból. Ezzel az elhatározással, és az egyre égetőbb fájdalommal el is jut az ajtóig. Persze lassan, de nem szaggatott a mozgása, csak lassú, óvatos, és csak az arca rándul meg egyszer-egyszer. De nem adja fel. Muszáj kicsit kijutnia. Ezt el is éri pár perc múlva. Már kint is van a folyosón. De ott csak pár lépést tesz meg, mert túlbecsülte magát. Tehát, a mi kis Linnynk a folyosó falának dőlve, kicsit pihegve néz körül.*

Vendég

~Jarod felment a hosszú íves kőlépcsőn, és lassan kinyitotta az ajtót kicsit persze meg kellett kapaszkodnia mert megint elkapta az émelygés, ráadásul még neki is tántorodott az ajtónak eközben. Lassan de biztosan besétált az ajtón. meglátta a nővérkét és odament hozzá.~
-Jónapot kívánok, tudna nekem segíteni valahogy nem érzem jól magam már reggel óta émelygek és ma reggel még el is ájultam, csak azt nem tudom hogy hogy vagy miért, nem szerettem volna idejönni de nagyon nem érzem jól magam.-
*Remélem nem tűnök puhánynak azért mert idejöttem de ez az állandó fejfájás és émelygést már nem lehet kibirni.
Ez a nővér eléggé furcsán néz rám lehet hogy azt hiszi megőrültem vagy hogy ferőzést kaptam, remélem semmi komoly bajom nincs. dehát majd kiderül*.