Gyengélkedő

*Már alig bírja el magát, a lábai rogyadoznak, és semmire sem vágyik jobban, mint hogy lefekhessen aludni. Hiába, a Szellemtündérek erőinek használata ezzel jár. Az arca halottsápadt, ennél fehérebb színt már nem is ölthetne, és pluszba még hányinger is kerülgeti. Már volt része ebben az élményben egyszer, és akkor még rosszabb volt, mert tovább maradt átváltozva. Szinte belezuhan az ágyba, épp csak a cipőit rúgja le, és máris félálomban van. Rachelék beszélgetését már csak mintha távolról hallaná, és a csengő infója is alig jut el a tudatáig. Mély álomba zuhan*

*Bár hulla fáradt, elég álmatlan álomba merült, és sokszor felébred. Most is éppen fel van ébredve, és a plafont bámulja. Szeme néha lejjebb megyeget, de gyorsan visszatolja. Nem akar aludni, bármennyire kimerült is. Csak izzadna és utálná magát amiért átváltozott Szellemtündérré, amikor tudta, hogy ezzel jár. Amikor meghallja a szűk folyosón közeledő lépteket, alvást színlel. Ám amikor az ajtó kinyílik, és megpillantja Coline-t, teljesen kinyitja a szemét*
- Szia, tudom, emlékszem. Igen, Lyvenna vagyok. *Látszik rajta, hogy kicsit felderült a társaság miatt. Elég unalmas álmatlanul forgoldni egy ágyban miközben valahogy mégis hullafáradt vagy, és még társaságod sincs. A kérdésre először nem válaszol, a csengőért nyúlna, de annyira lefáradt, hogy nincs ereje fenntartani a kezét, és visszacsuklik a párnára. Úgy dönt, egyszerűbb, ha válaszol*
- Kopogj be azon az ajtón *fejével a bejárattal szemben lévő ajtóra bök, majd lehunyja szemeit, és ismét aludni próbál*

//fagy//

*Ez már a harmadik gyengélkedőn töltött napja, és már sokkal jobban érzi magát. A feje fáj egy csöppet, de aludni már zavartalanul tud, és sápadtságának nyoma sincs. Persze azért még álmos, de holnap újabb óráról fog lemaradni, hacsak nem szabadul ki innen valahogyan. Egy ásítás kíséretében ülő helyzetbe tornázza magát, az eddig feje alatt lévő párnát a háta mögé rakja, és annak dől neki. Az éjjeliszekrényen lévő csengőt most először rázza meg, olyan hangosan ahogyan csak tudja, nem törődve a fejébe nyilalló fájdalommal*

*Visszaköszön a belépő nőnek, majd ameddig az a függönyökkel foglalatoskodik, áthelyezi a tálcát a térdére. Nekilát elfogyasztani a reggelijét, a croissanttal kezdve. Ameddig azon nyammog, csöndesen figyeli, hogyan árasztják el a hatalmas ablakokon beszűrődő napsugarak a gyengélkedőt*
- Semmi, semmi, csak meg akartam kérdezni meddig kell még maradnom *Feleli egy kis fáziskéséssel, miután az egész croissant magába tömte* Ó, az jó lenne! Minél hamarabb, annál jobb. Nem akarok sok óráról lemaradni. *Teszi hozzá sietve, nehogy úgy tűnjön, mintha utálna itt lenni. Ugyanis nem így van. Szép hely, nagy és világos, de azért mégsem a saját hálója. És ameddig itt van, nem mehet el az órákra sem, pedig Tanársegéd, és illene ott lennie rajtuk. Így pedig még le is marad, méghozzá rendesen, már év elején. Bekapja a csokiját, csak hogy ne kelljen társalognia. A végén még valami rosszat mond, az pedig felettéb kínos lenne, hiszen Perillin kisasszony panaszkodás nélkül viseli gondját*

*Mintha csak olvasna a gondolataiban, megjelenik az ajtóban Cassandra, és kellemes meglepetésként könyveket is hoz magával. Pontosabban csak egyet, meg egy telejegyzetelt lapot. Ő is megöleli a tűztündit, majd Perillin tanácsára kortyolgatni kezdi a kakaóját*
- Annyira örülök, hogy eljöttél! Köszi mindent *Lenyeli az utolsó kortyot, majd az éjjeliszekrényre helyezi a tálcát, és átveszi a könyvet és a lapot. Mindkettőre vet egy pillantást, egyelőre túl fáradt ahhoz hogy most rögtön elolvassa, ezért azok is az éjjeliszekrényen kötnek ki* Majd elolvasom. A gyakorlást pedig alig várom! Viszont most szundítok egyet ha nem baj, hirtelen olyan hulla lettem... *Vissza fekszik, a párnát a feje alá rakja, elköszön és elalszik. Cassandra ezután elmegy*

//Cassandra userének mennie kellett//

*Csukott szemmel a gondolataiba méllyed, ezért meg sem hallja amikor Cassie bejön. Már tegnap óta remekül érzi magát, mintha legalábbis újjá született volna, tehát készen áll arra hogy elmenjen. Miss Weinn-t még nem kérdezte meg arról, hogy elmehet-e, mert tegnap végigaludta a napot, csak ebédkor kelt fel, de akkor meg már ki volt rakva az étel, és nem volt kedve fülsértő csengőket rázogatni. Határtalanul megkönnyebbül amikor valaki megrázza a vállát - habár először annyira megijed, hogy felpattan az ágyban, ülőhelyzetbe*
- Felbéreltek hogy megölj, mi? *Viszonozza Cassie vigyorát, és felkapja a fehér csokit. Megköszöni a finom ajándékot, és közben még csak enm is sejti, hogy a bűntudat miatt valaki ilyen szép dolgokra képes.* Elmehetek??? *Legszívesebben felugrana örömében és végigpuszilgatná az ágyakat, de mivel ezzel semmit sem érne el, felhagy az ötlettel* Remek, ott leszek! *Határtalan örömében még a csöndszabályt is elfelejti. Kipattan az ágyból, gyorsan megveti, és a fehér csokit megragadva elrohan a hálója felé*