Vízesés

Tárgy: Re: Vízesés Pént. Nov. 07, 2008 11:49 pm

*Tom keveredik ide valahogy, hogy egy kicsit kitisztítsa a fejét. Eredetileg a jég-meleg forráshoz szeretett volna menni, de úgy el van foglalva magával, hogy itt köt ki. De nem is baj. Leül a vízesés aljába, és átkozza magát, hogy minek kellett azt a levelet elküldenie. Mert az egy kicsit félreérthető. Tom úgy érti a levelet, hogy ha nem akar vele találkozni, akkor legalább emlékezzen rá. De úgyis lehet érteni, hogy emlékezz rám, mert nemsokára leteperlek. Hát, azért lássuk be, van különbség. Ezen bánkódik, miközben a köveket dobálja sorban a nyughatatlan vízörvénybe.*

Tárgy: Re: Vízesés Szomb. Nov. 08, 2008 2:30 pm

*A szemerkélő esőben sétálgat többnyire céltalanul. Még mindig rajta van a fehér kabátja, ilyen időben nem is indulna el nélküle. Szőrös kapucniját felhúzta a fejére, de még így is kilóg gesztenyebarna haja alóla, Winter-es hópehely mintás zacsija tömve van ruhákkal, amiket véletlenszerűen nemrég vett, de a fogadóban bele került még egy vörös rózsaköteg is, meg egy levél. A rózzából pár szál kikandikál az esőbe, Mia nem tudta jobban belenyomkodni. Fogalma sincs, mit fog kezdeni vele, ha majd kicsit később a kastélyba ér. Szívtelenség lenne csak úgy kidobni, de ha vázába teszi meg minden akkor meg leginkább egy reménytelen szerelmesre hasonlítana valami nyálas filmből, és ha ránézne folyton Tom jutna az eszébe... De egy pillanat! Mióta érdekli egyátalán, hogy szívtelen? Lyvennát is szinte lecsövesezte az imént, és nincs miatta bűntudata. Talán csak egy picit. Dühösen szorítja össze az ajkait. Dühös magára, mert hülyén viselkedik mióta találkozott Tommal azon a szerencsétlen szökést kísérlő napon. Fura, de miután kijutott a cellából nem az volt az első gondolata, hogy haza akar menni. Csak úgy egyszerűen itt maradt. Egy hatalmas ásítás szakítja félbe az eszmefuttatást, kezét a szája elé emeli. Közben megy tovább, és csak akkor jön rá, hogy meg kéne állnia, de sürgősen, amikor leereszti a kacsóját. Szerencsére gyorsan kapcsol, megtorpan, és egy nagyon-nagyon közeli fa mögé ugrik. Ha valaki úgy gondolja, most vette észre a vízesésnél elmélkedő Tomot, jól sejti* ~Hogy a fenébe botlok mindig belé?!~ *Idegesen piszkálja a körmét és azon tanakodik magában, hogyan tűnhetne el észrevétlenül. Nem fordulhat vissza, hogy nagy kerülőt tegyen a kastélyig, mert ahhoz lusta. Vagy mert szíve legmélyén találkozni akar Tommal és.. NEM! Hülyeség. A fa törzséhez simul a hátával, és kipillog a veszélyes zónába, hátha a hős mozdulgat vagy valami, de mivel nem történik semmi, megkockáztatja a tervét. A száraz levelekre különösen ügyelve, és azokat kikerülve indul meg Tom háta mögött, olyan puha léptekkel, akár egy macska. Ami nem is csoda, mármint hogy ilyen hangtalanul képes mendegélni, tekintve hogy pille tündér. Ami csak azért furcsa, mert közben misztikus tündér. De mindegy, a lényeg hogy most lábujjhegyen közlekedik, és az egyetlen, amivel véletlenül zajt képes csapni, az a papírzacskó a kezében a ruhákkal meg a rózsákkal tele. És a probléma az, hogy meg is teszi*

Tárgy: Re: Vízesés Szomb. Nov. 08, 2008 3:28 pm

*A mi kis hősünk gondolataiba merülve, milyen meglepő, éppen Miáról elmélkedik, hogy milyen módszert alkalmazzon, hogy elfelejthesse. Normális esetben azt tenné, amit Michaelnek javasolt, hogy kibeszélné magából. De ezzel most nem fogja Mike-ot traktálni, amikor neki meg meghalt a szerelme. Tom fejében egymás után követik a képtelennél képtelenebb módszerek. Természetesen nem veszi észre a lányt a fa mögött. Még szerencse... De aztán mg hallja a szatyrok ismerős zörgését. Felpattan a szikláról, amin egészen eddig ült, és előrántja a kardját. Lassan, ahogy tanáritól tanulta, oldalazva közelíti meg azt a helyet, ahol a hang forrását sejti. Benéz a fa mögé, és amikor meglátja Miát, és a hófehér arcát megdobban a szíve, és kiejti a kardját a kezéből. A tehetetlen tárgy puha koppanással ér földet Tom lábai előtt. A fiú tágra nyílt szemmel néz Mia szemébe, aztán észreveszi magát, lesüti a szemét, szó nélkül felveszi a kardját, és visszacsúsztatja a hüvelybe. Megköszörüli a torkát, ugyanis meglepetéssel tapasztalja, hogy be van rekedve.*-Öhm..Khm... Szia! Sajnálom, nem tudtam, hogy...szóval, hogy te vagy az.-*Szinte motyog.*-Nos, nem is zavarlak tovább, azt hiszem, hogy sürgő..-*Tom szeme a begyömöszölt rózsára téved, aztán nagy nehezen felemeli onnan a szemét, és a lányt nézi. Azon belül pedig a pirosló száját. Érdekes, olyan csókolni valónak találja. Olyan szép telt, és szép ívű. Puha lehet. Mi lenne, ha csak odamenne és... Aztán megint eszébe jut, hogy lehet, hogy a lánynak kellemetlen a jelenléte.*-Elnézést, azt hiszem, hogy most csak útban vagyok. Még egyszer bocsi.-*A végét alig lehet érteni, aztán hátat fordít, és ha nem történik semmi különös vissza is megy a sziklához, és még mélabúsabban folytatja elmélkedését, mint a találkozás előtt.*

Tárgy: Re: Vízesés Vas. Nov. 09, 2008 5:51 pm

*A zacskó zörrenésére rémülten rezzen össze, bár közben maga sem tudja mi abban a szörnyűség, hogy Tom felfedezi. Rögtön ledermed, és visszaugrik a fa mögé, amilyen halkan csak képes ezzel a zacsival a kezében, amit az Isten tudja minek hozott magával. Amíg arra vár, hogy észrevegye a hang forrását kereső fiú, már kapná a kezét a rózsák felé, hogy elrendezze őket valamivel normálisabb pózba, de aztán visszahúzza, mert mit számít az, hogy hogyan vannak a rózsák? Talán ha meglátja őket a fiú, már lemond róla végleg, vagy mi... Menekülni már esélye sincs, vagyis észrevétlenül biztos nem tud elmenni. Viszont megpróbálhatná, mi történik ha a fa másik oldalán fut el a nagy semmi felé. Kicsit sem nézne ki hülyének. Egy lány, aki megijed a zacskózörrenéstől, kiugrik a fa mögül és már fut is mint valami idióta nyúl, miközben csak egy fiú van a közelében, nem pedig a vadász a puskájával. Szóval inkább megőrzi hidegvérét és méltóságát, teljes higgadsággal várja a találkozást, sőt, megelőzi Tomot, és már korábban kilép a fa mögül, így aztán majdnem frontális ütközésnek lehetünk tanúi. De ezt sikeresen elkerüljük egy japán akciófilmbe illő mozdulattal, minek következtében eltanyál a drága főszereplőm, tehát gyönyörű ívesen oldalra esik saját magát kigáncsolva. Taps, taps. Ez már a második esése az idén, és ez a férfiú itt előtte mindkettőt látta. Gyorsan feláll, és kisimítja az arcából a hajszálait, aztán a fejére is villám sebesen visszahúzza a kapucnit, -ami leesett róla az esés következtében- nehogy megázzon a haja. Ennek az esésnek csak két kedvező oldala van: Először is, Tom és Mia összemérhette humoros erejüket, de mivel Tom csak a kardja leejtését volt hajlandó bevállalni, Mia pedig egészen káprázatos produkcióval állt elő, azt hiszem, egyértelmű, hoyg ebben ki nyert. Másodszor, komolyabbra fordítva a szót, szerelmetes hősünk, -aki egyébként a hősnő megállapítása szerint lélegzetelállítóan édes amikor lesüti a szemét (már ha eltekintünk attól, hogy így nem látszik cinkos kék szeme, amit oly sokszor rajta felejt)- így legalább nem csak a saját zavarával lehet elfoglalva, de még harsány nevetéssel el is ronthatja porcelán kapcsolatukat Miával. Vagy úgy tehet, mintha meg sem történt volna az egész. Ebben az esetben a másik fél természetesen szintén így tenne a kardos incidensre tekintettel. Na mindegy, most hogy ilyen mélyrehatóan kitárgyaltam a dolgokat ideje egy kis beszédnek*- Szia *Köszön vissza félelmetes módon egy MOSOLLYAL. Érthetetlen. Teljességgel érthetetlen. Miért van az, hogy egyszer kedves, másszor meg irtó szemét ezzel a szegény ártatlan lélekkel? És főleg miért van az, hogy soha nem akar találkozni ezzel a fiúval, aztán amikor mégis találkoznak, szívesen van vele? Megsúgom: Azért, mert bár nem akarja bevallani magának, igenis odavan Tomért. Nagyon is. És fél a komoly kapcsolatoktól. Csak azért is leírom újra. Na és miért fél tőlük? Mert még egyben sem volt része, s mert így le kell mondania a könnyed kis szórakozásról ami a fiúk bolondításából áll. Remélem érthető. Komoly okok* Neeeem, dehogyis! *Válaszolja ijedten, attól félve, hogy elüldözi a fiút a gonosz rózsadologgal, ami amúgy tök kedves ajándék volt tőle, ő meg tök hálátlannak tűnhet jelen pillanatban. Azonnal belevörösödik a túlzott és feltűnő kedvességébe, ez pedig őrült ritkán fordul elő vele* Vagyis... izé... *Makogja elhaló hangon, mégjobban vörösödve. Micsoda romantikus, komolyan kifejtett szavak! Szinte vibrál a levegő a frissontól, nemde?* Szóval... ööö.. szia *Mondja végül, és színtelenül csillogó szájfényéről tudomást sem véve beleharap az ajkába. Amúgy attól függetlenül, hogy elköszönt tőle, követi Tomot a vízeséshez. Most kábé úgy néz ki mint egy óvodás, aki egy helyes fiú után caplat. Akárcsak a lúzerek. Idétlen és érthetetlen viselkedésén szégyenkezve lehuppan kicsit messzebb a sziklától a víz mellé, mintha amúgy is ide akart volna jönni és nem is csak azért lenne itt mert Tom is. Lehajtott fejjel nézi a vízben a tükörképét, gondolatban szidja magát a legcsúnyább szavakkal amik az eszébe jutnak. Arra is gondol, hogy a Hős aki olyan öt lépésre van tőle, ha újra megszólítaná, akkor már megszokott unott és sértő stílusában fog hozzászólni, hátha azzal rendbe hozhatja a dolgokat. Nem akarja, hogy Tom reménykedjen bármiben. Vagy talán ő maga nem akar reménykedni semmiben*

Tárgy: Re: Vízesés Vas. Nov. 09, 2008 7:10 pm

*Tom is érzi a frisson-t, de úgy dönt, hogy nem foglalkozik vele. Miután látja, hogy a lánynak nincs semmi mondanivalója Tom számára, ezért a srác sóhajt egyet, és ahogyan tervezte afelé a szikla felé veszi az irányt, ahol eredetileg is ült. Szomorúan foglalja el ismét a helyét, és annyira elmerül a sajnálatban, hogy észre sem veszi- a lány vele jött. A fiú a halakat szemléli éppen, amikor meglátja Miát a víztükrében. Egy érdekes hangot hallat, de van annyi esze, hogy ne álljon fel, és rohanjon oda, hogy végre megtapasztalja, hogy olyan-e Mia ajkának érintése, mint gondolja. Így aztán marad a sziklán, és csak egy kicsit emeli fel a fejét, Kék szemével a lányt pasztázza, de nem stíröli, csak úgy, mintha egy érdekes jelenségnek tartaná itt. Aztán észbe kap, és tekintetét visszaszegezi a víztükörre. Ott nézi Mia homályos, és a hullámzástól függően változó alakját. Nem szólítja meg, nem akarja elijeszteni. Aztán mégsem tudja magában tartani a kérdést, ami engem is érdekelne, hogy hogy jutott az eszébe.*-Mondd csak, te szereted a vizet? És a halakat?-*Teljesen normális hanglejtéssel kérdezte, mintha legalábbis barátok volnának, és csak hogy elverjék az idő csevegnek. De amint elhagyta a száját, már tudta is, hogy milyen idiótaságot kérdezett. Hogy lehet ilyet kérdezni egy LÁNYTÓL? Tom mit sem sejtve Mia példáját követi, és átkozza magát belülről. Hatalmas, izmos keze megint csak a kard markolata felé araszol, és azt kezdi piszkálgatni. Furcsa. Mindenesetre érdekes módon Tomnak eszébe sem jut, hogy most lehetne reménykednie. Nem. Ő inkább nem mondd magának semmit sem, és próbálja elhessegetni azokat a gondolatokat, melyben főleg Ő és Mia szerepelnek, amint végre magához ölelheti, vagy csak egyszerűen anélkül tudnának beszélgetni, hogy Mia el ne rohanna, vagy ne bunkóskodna. Hát igen, lehet, hogy Tomnak túl nagy a képzelő erője.*

Tárgy: Re: Vízesés Hétf. Nov. 10, 2008 10:11 pm

*A jelek, amelyekből arra következtethetünk, hogy Tom még nincs tisztában Mia zavaros, és számára egyes esetekben kedvező gondolataival ill. érzelmeivel: 1. Nem látta a MOSOLYT. Nagybetűvel kell írni, ritka esemény dimenziónkban, vagyis ettől a bizonyos elkényeztetett lánytól mindenképpen az. Most pedig természetesen róla van szó. 2. Még mindig elég hülyén viselkedik, pedig ha látta volna a MOSOLYT, vagy bármelyik másik árulkodó tényezőt, bizonyára nem így viselkedne. Huh! 3. Az univerzum legidiótább kérdését tette fel, amit valaha is hallottam. HALAK? Méghogy HALAK?! --> Mia benső gondolatai hullámos vonal nélkül, mert user lusta kitenni őket minden hsz elejére. Na mindegy, szóval csöppett meglepődik ezen a hülyeségen, és ha nem olyan lenne, amilyen, bizonyára elröhögné magát. Csakhogy épp olyan, amilyen. Ezért érthetetlen miért akar tőle bármit is ez az édi fiú itt a kövön, akinek az inge bizonyára Perwol Black Magic-kel van mosva, míg Miáé Tomi Kristállyal. (Úgy is mondhatjuk, hogy kissé különböznek. "Kissé".) Visszatérve a lényegre, mivel olyan, amilyen, csak döbbenettel vegyes lenéző képet vág, ezzel a remekművel pillog fel a Hősre. Ez utóbbi érzést kifinomultan kellett magára erőltetnie, ha lehet, ez alapján értékeljük. De aztán mégis, az arckifejezése ellenére nem hangoztat csípős válaszokat - helyette valahogy olyan furcsa, mosoly-visszatartó akcióba kezd amitől az arca igencsak különössé válik. Olyan... Boldoggá? Hm, olyasmi. Inkább újra a víz felé fordul, és megköszörüli a torkát* - Bál lesz *Bukik ki belőle akaratán kívül, és zavarában kénytelen megint megköszörülnie a torkát. Nem szeretné elveszteni az elérhetetlen lány szerepét, több okból kifolyólag, amiket már korábbi hsz-ekben szépen kitárgyaltam. Ennek a szerepnek a megőrzése érdekében abbahagyja a torokköszörülést, és magára szól vagy századszor, hogy viselkedjen természetesen. Nem szükséges bunkónak lennie (most hihetetlen, de nem tud az lenni) de legalább tegyen úgy mintha a helyzetet a kezében tartaná. Vagy mintha nem kezdene hasonlítani a visongó óvodás lányokhoz* Gondolom nem tudtad. A tónál tartjuk, közös lesz a Hős sulival, elvileg bárki eljöhet. Biztos, hogy az a pincérlány is meg szeretné ott villogtatni a béna báli göncét, szóval ha nem akarsz lemaradni róla, ott a helyed. *A burkolt üzenetet ki lehet találni, még akkor is, ha a hangja csöppet fensőbbséges, és amit mondd sem épp a legkedvesebb megközelítés. Igazából fogalma sincs, hogy Sabrina ott akar-e lenni a bálon, de nem is ez az ami a leginkább zavarja mikor átgondolja mit is mondott. A legazavaróbb tényező inkább az, hogy olyan, mintha féltékeny lenne. Ami abszolút nem igaz. Abszolút*

Tárgy: Re: Vízesés Hétf. Nov. 10, 2008 10:35 pm

//Szenyó! A mosóporosat ÉN akartam elsütni!XD//

*Tom magától is észrevette, hogy rosszat kérdezett, és legszívesebben, mint már említettem, pofán vágná magát, amit jelen esetben nem tesz, mert az olyan lenne, mint valami idióta. De nem az! Egyáltalán nem. Ő csak halakról kérdezi azt a lányt, akit minden valószínűséggel, habár nem vallja be magának, szeret. Ami azért más kategória, mint az idióta. A lényeg, hogy miután próbálja magát túl tenni az uszonyos incidensen meghallja Mia hangját, aki érdekes módon, nem a halakról beszél. Hanem valami egészen másról.*-Öö. Tényleg?-*Hát, igen, a srác megpróbál valami értelmes pofát vágni ,mint aki tudja miről van szó, vagy hogy ez egyáltalán hogy jön ide. Aztán a lány következő mondatából már kihall valami... Furcsát. Amit még sohasem hallott. Utálat, gúny, de még valami is belekeveredett Mia hangszínébe, amit Tom nem tud beazonosítani. Aztán le is mondd róla, mert válaszolnia kell. Ugyanis a mondat tartalma sem kerüli el a figyelmét.*- A pincérlány...? Sabrinára gondolsz?-*Hökken meg egy cseppet, de igyekszik visszafogni a feltörő magyarázat-áradatot. És érdekes módon, el is mosolyodik. Mellesleg azért nem vette észre Mia mosolyát, kedves user, mert éppen a földet pásztázta, nem mert Mia szemébe nézni, olyan édesek. *-Miért akarnám Sabrinát elhívni a bálra? Minden bizonnyal van neki saját barátja, akivel szívesebben menne, mint a haverjával. Mia, Sabrina a barátom, és nem a barátnőm!-*Hupsz, mintha Tom kicsit közelebb csusszanna Miához. Csak egy ici-picit. Alig lehet észre venni. Hogy megmagyarázzuk egy kicsit ezt a lépését, félbe hagyom most a történéseket. Tehát, csak annyi történt, hogy Tom elkövette azt a hibát, hogy Mia szemébe nézett, a sima bőrét, ami nagyon-nagyon puha lehet, a száját, ami annyira csókolni való, és a szemét ami furcsán csillog ugyan, de még így is ennivaló. persze Tom nem akarja megenni, tévedés ne essék. Azért nem kannibál. Csak képletesen. Tehát, amikor pár centivel közelebb került, eszébe jut, még egy érdekes kérdés, amit nem bír magában tartani.*-De, mondd csak Mia... A barátod honnan fogja hozni a szmokingját? Mármint, ha esetleg tudnál egyet javasolni.. Hogy ööö...-*Nem tud neki okot, adni, hiába igyekszik lázasan kiötleni valamit, nem megy. Így inkább elhallgat, mintsem hogy még egyszer leégesse magát. Amíg Mia válaszol újból inkább a vizet nézi, nehogy valami visszavonhatatlant tegyen azzal a piros szájjal amott, ni.*

Tárgy: Re: Vízesés Kedd Nov. 11, 2008 6:59 pm

*Tom kérdésére csak bólint egyet nagy komolyan, mert hát miért ne tegye, ha egyszer épp őt kérdezték? Amúgy meg igen, Sabrinára gondolt, aki az ő szemében mindig is csak egy pincérlányka marad otromba macskafülekkel. Az ilyesmi csak a modelleknek áll jól,bár ha belegondolunk még nekik sem. Inkább nevetséges lenne, semmint aranyos. Megintcsak a szerep javítása érdekében tekintetét leemeli a víz felszínéről, amiben a torz tükörképe úgy mozog, mintha legalábbis önálló életét élve rumbázna, és kedves Hősünkre figyel. Különösen szép szemeit belefúrja a fiúéba, miközben hallgatja, mert valahogy el akarja oszlatni a saját kétségeit, aminek a legjobb módja, ha például szembe néz a problémával - ebben a helyzetben szó szerint. A baj csak az, hogy hiába néz szembe vele, a helyzet csak romlani látszik tőle. Példnak okáért, szíve hevesebben kezd verni az átlagnál, ő pedig egyre kétségbeesettebben próbálja lenyugtatni, hiába. Legszívesebben elkapná a tekintetét az arcról, amit mostanában oly sokszor lát, amivel mindig valami véletlen folytán akad össze. Mintha csak a sors akarná így. De mégsem teheti. Ha elkapná a szemeit, könnyen kitalálható lenne, hogy zavarban van, talán életében először. De ha mégsem teszi, a végén még izzadni is fog mint holmi ló, az meg még az előzőnél is kínosabb lenne. Igazi csapda egy gyönyörű szempár. Főleg, ha az ellenkező nemből valakié, akit lassacskán mintha a nézője megszeretne. Fokozatosan, ahányszor csak találkoznak, erősebb lesz a zavaró tünetek sora. Hát igen... És ez a valaki csak most döbben rá igazából, ebben a szent pillanatban. Félelmetes. Megpróbálja elkergetni ezt az ostoba gondolatot, ami természetesen nélkülöz minden valóság alapot, helyette viszont újra lélegezni kezd, mert arra is rájön ügyesen és okosan, hogy elfelejtett levegőt venni. Reméli, nem volt túl feltűnő az elakadó lélegzetének hangja. De ha mégis, őt persze nem érdekli, mert most fel van háborodva a hallottaktól* - Úgy emlékszem, nem kérdeztem, hogy kicsodád. Tőlem aztán az anyád is lehet *Jelenti ki meglepően hűvösen. Ahhoz képest, hogy őrült rossz felfedezést tett az imént, hihetetlenül jól meg tudja tartani a hidegvérét, ahogy azt is megakadályozza, hogy az álarca csak úgy egyszerűen a földre hulljon. Időben elkapta, ahogy kell* És azt sem feltételeztem, hogy el akarod hívni. Csak mondtam, hogy ott lesz, hátha érdekel... *Ha Tom ismét a szemébe nézne véletlenül, láthatja, hogy azok ketten egész mások mint a kemény szavak. Lágyan nézelődnek, pásztázzák Tom arcát, és a tulajuk bármennyire is erőlködik, képtelen keménnyé varázsolni őket. A meglepettség eltűntetése, ami a kvetkező kérdés miatt jelenik meg az arcán, már sokkal könnyebben megy* Ő.. Ő nem ebbe a hősképzőbe jár *Rögtönzik gyorsan, mihelyst felfogta tulajdonképpen mit is akar tőle Tom* Az sem tuti, hogy el fog tudni jönni a bálra, bár azért remélem itt lesz. *Márpedig biztos nem lesz ott a bálon, hacsak nem szól valamelyik barátjának az otthoni dimenziójából, vagy a szobalányuk fiának... Biztos szívesen eljönne, és még egész helyes is. Amúgy bár nem látszik rajta, Mia eléggé bánja, hogy ennyit hazudozik itt össze-vissza. Ami újabb szörnyűséges tünetnek tudható be* Na és te kivel mész? *Teszi fel gyorsan a kérdést, mielőtt beszélgetőpartnere előállhatna egy másikkal, amiben a barátjáról érdeklődik. Jelenleg fogalma sincsen mit mondhatna még róla... Tekintve, hogy nem létezik*

Tárgy: Re: Vízesés Kedd Nov. 11, 2008 7:32 pm

*Tom a kemény szavakra riadtan hőköl hátra. (persze nem szó szerint) A szerencséje csak az, hogy ha akarná se tudná a tekinteté elhúzni Mia arcáról, szemeiről, így láthatja, hogy csak a szavak kemények. Erre kicsit megnyugszik, és újból a lány szavaira tud koncentrálni. Mit koncentrálni! Nem is akar, és amíg a hang tulajdonosa ilyen közel van hozzá, nem is tud 100%-osan figyelni. Mindenesetre igyekszik felfogni a szavak jelentését. A rokonos résznél majdnem hogy befogja a fülét, hogy ne kelljen hallania. Ezt persze nem teszi, de igen közel kerül hozzá. Pfú ez nem fog menni. pedig Tom nagyon igyekszik a vizet bámulni inkább, de valahogy ez nem jön össze. jah, és arra is külön koncentrálnia kell, hogy a szája ki ne nyíljon a gyönyörködése közben. Mindenesetre azon egy csöppet meglepődik, amikor Mia nem válaszol azonnal. Mintha habozna. A srác szemöldöke alig észrevehetően megrándul, és úgy hallgatja tovább a lányt.*-Hát, igen... Én is NAGYON szívesen megismerném AZT a fiút. Biztosan szépen mutattok együtt.-*A fiú igyekszik elfojtani a hangjában csendülő keserűséget, de meg kell hagyni, nem járt teljes sikerrel. De legalább ez a mondata elérte a várt hatást. Tom elfordítja a tekintetét Miáról, és inkább a vizet bámulja. Hogy mi ennek az oka? Hát az, hogy a szeméből meg pláne kiderülne, hogy abban az esetben, ha megismerné azt a fiút, nem biztos, hogy szerencsétlen túlélné a találkozást. Mia kérdésére azonban felkapja a fejét, és szerencsétlenségére újból Mia szemébe néz. Ettől egy pillanatra elfelejt válaszolni. De aztán összeszedi magát, és igyekszik kipréselni magából egy értelmes választ.*-Hát..öhm..én tulajdonképpen..öö.senkivel. Vagyis hát, szerintem a kardom szívesen eljönne velem.-*Tom mondata keserű mosolyba torkollik, a szeméből az összes mostani érzését ki lehet olvasni, mielőtt megpróbálná palástolni. Amikor ezt észreveszi megrázza a fejét, és inkább a tavat nézi.*-De lehet, hogy elmegyek egyedül, mármint a kard duóban. Megnéznélek a báli ruhádban. Nem hagyom ki.-*Megereszt egy bókot, habár ezt nem is annak szánja, csak egy ténynek, amit most közölt. De innentől kezdve igyekszik kerülni Mia pillantását. Ha még párszor belenéz abba a szempárba, fél,m hogy nem bírja türtőztetni magát. De ez a lány FOGLALT! És ezt Tom mindig is tisztelte. Amíg a lány nem lesz szabad, sajnos a srác még véletlenül sem teperheti le. De kár! *

Tárgy: Re: Vízesés Kedd Nov. 11, 2008 8:36 pm

*Elég hülye dolog, hogy mindketten kedvelik egymást, méghozzá úgy, és mégsem valószínű, hogy valaha is összejönnek. Egyikük be sem vallja magának az igazat, ráadásul azt hazudja, hogy foglalt, míg a másik túl becsületes ahhoz, hogy így kikezdjen vele. És lehet, hogy Mia nem is hagyná, hogy kikezdjenek vele. Mivel, ahogy már mondtam, még magának sem vallotta be a szerelmetességét. Néha-néha ezért, amikor már úgy érzi, kissé sokáig tartott a szemkontaktus, el-elszakítja ragadós tekintetét, hogy aztán ide-oda nézzen, mindenfelé a világban. De így sem kerüli el figyelmét a keserű hang, amit szinte nem is hallani hanem inkább érezni lehet. Megpróbálja figyelemre sem méltatni a dolgot, inkább újabb ásítással megint a vízre vándorolgat. Mármint a szemével. Érdekes lenne, ha valami vízen járó produkciót mutatna be ezúttal, az íves elesős után. A szíve egyre ritmikusabban dobog, amiért sikerül remekül elpillantania néhányszor másfelé is. De még így is megmarad a zavaró emléke, ami lehetetlen dolgokra akar következtetni. Jobb lesz, ha eltereli erőszakkal a gondolatait, például további beszélgetéssel* - Ó, nagyon aranyos fiú, biztos tök jól kijönnétek. Szeret ismerkedni. *Nem akar imponálni, ez egyátalán nem imponálás. Főleg mert Tom ki nem állhatná mindenféle képpen, már ha egyátalán méltóztatna létezni. Éspedig nem méltóztat. Viszont ennek a beszélgetésnek a folyamán azt is megtudjuk, hogy mi a hátránya annak, ha az ember lánya pont olyan humort tart viccesnek, amilyet nem kéne. Történetesen Tom humoráról van szó, amivel eléri azt, hogy Mia megeresszen egy kuncogást. De komolyan, nem vicc! Kuncogást. Most bonyolultan elmagyarázhatom, miért is történik mindez: Igaz, azt mondják, a lányok képesek egyszerre több mindenre is odafigyelni, de annyi mindenre amennyire most Miának kellett volna biztos nem tud senki. Mert először is küzdenie kell a szemével, hogy ne legyen olyan kedves, aztán az arckifejezését is meg kell tartania, és az álarchoz hozzátartozik a tökéletes szemmozgás, tehát nem nézhet állandóan Tom szemébe, néha el kell pillognia másra is. Aztán válaszolni is akart épp, és azon gondolkodott, mit mondhatna, ehelyett hát feltört belőle az a végzetes, mindent tönkretevő kuncogás, amitől az álarc amit az előbb sikeresen elkapott, most újra leesik, és ezúttal el is éri a földet véglegesen. Mondhatni darabjaira törik. A kuncogásból halkabb nevetés lesz, (hála a kard duónak) de sikerül ezt az egész egyveleget egy erős mosollyá összegyömöszölnie. De most miért, a mosoly mégiscsak jobb mint az eszetlen nevetés egy olyantól, mint Mia, nem?* -Olyan szerencsétlen vagy! *Jelenti ki félig magyarázatképpen, félig mert valahogy muszáj lesz így is kicsit gonoszabban megszólalnia mint egy olyan embernek, aki épp az előbb röhögte magát halálra a barátja viccén. Csak hát képzelhetjük, mennyire gonoszan hangozhat ez egy kőszívűnek hitt lány szájából, aki még mindig nem tudja, egyszerűen nem képes abbahagyni a mosolygást. Hát, kábé úgy mintha valami bolyhos kis nyuszi mondta volna*

Tárgy: Re: Vízesés Kedd Nov. 11, 2008 9:06 pm

*Igen, valóban hülye dolog, meg kell hagyni. Nos...tehát. Tom Mia barátjának jellemzésére a gyomra görcsbe rándul. Ez pedig, feltehetően nem egy gyomorrontás miatt van. Erre már inkább nem is szól semmit, mert fél, hogy a szavaiból csak úgy csöpögni fog a merő ellenszenv. Így nemes egyszerűséggel csak bólint. Nos, azt hiszem, hogy itt kéne beszúrnom egy kevés információt Hősünk állapotáról. Mind fizikai,mind lelki helyzetéről. A haja, mint mindig most is rakoncátlanul csücsül a fejét. Ez azért van, mert ellenáll mindenféle fésülésnek. Az arca igencsak helyes. Kék szemében el lehet merülni, az orra is szépecske. A szája szép ívű, férfias, tehát nem piros, de nem is rózsaszín, hanem valami érdekes átmenet. A teste izmos, de nem gusztustalanul, mint a testépítőéké, hanem mint aki rendszeresen vív.Ami, ugyebár nem meglepő. A keze dolgos, kicsit meg van keményedve, igaz mégsem szúr. Most éppen egy hosszú farmert hord, ami meglehetősen jól áll neki, és mg lehet benne nézegetni, a khm.. hátsó felét. A pólója egyszerű barna póló, de ez jól illik a haja színéhez. Nos, most lelkizzünk egy kicsit. Ugyebár eg sok érzelem kavarog most benne. Egyrészt iszonyatosan beleesett Miába, habár ezt érzi, nem kíván róla nagyon tudomást venni, vagy ha vesz is, rögtön elkergeti magától a gondolatot, hiszen a csaj FOGLALT! Másrészt a kétségbeesés, és a keserűség is kezd úrrá lenni rajta, mivel minél többet tud meg a lányról, annál elérhetetlenebbnek tűnik. Aztán még ott van a félelem...a mitől is? Mindegy, akkor nem érez félelmet. Gyászol Michael miatt, és szintén miatta aggódik is eléggé. Szóval, meg kell hagyni, ez a helyes fiú, eléggé...összetett. De most vegyük fel történetünk szálát és folytassuk ott, ahol abbahagytuk.Tehát. Annak azért örül, hogy Miát sikerül megnevettetnie. Legalább ő jól érzi magát. A barátja van. Hú, tényleg nem ajánlom annak a nem létező srácnak, hogy megismerkedjen Tommal, mert különben végre lenne a fiúnak egy alanya, akin kipróbálhatná az új vívási technikáját.*-Öhm...Mia? Kérdezhetek valamit? Hogyhogy eddig olyan rideg voltál velem, most meg... Barátságos vagy?-*Tom kínosan ügyel rá, hogy ne találkozzon a tekintete Miáéval. Azt azonban nem volt nehéz észrevennie, hogy Mia is igyekszik más fele nézni, és valahogy ő is úgy reagál rá, mint Tom. Valahogy mindig visszaszegeződnek a szempárok oda,ahova valóak.Ezt a fiú nem tudja mire vélni, de nem veszi túl komolyan, hiszen ennek a lánynak BARÁTJA van! BARÁTJA! Ne! Ne! Ne! De. A. Francba. Tom miközben erre gondolt ránéz Miára, és úgy érzi, hogy a szívét kitépték, és cápáknak dobták. Nem bírja elviselni ezt. Felpattan a szikláról, és mindent eláruló tekintettel mered továbbra is a lányra. Ha Mia szemfüles, azt is kiolvashatja belőlük, hogy mi volt az oka a hirtelen mozdulatnak.*-Sajnálom Mia, én azt hiszem, hogy én megyek...mert, mert...Én..-*Szegény fiú, kezd kétségbe esni.*-Öö... Megyek, merthogy ö...órám lesz. Igen.-*Bizonygatja, pedig már sötétedik, mindenki tudja, hogy a hősöknek nincs ilyenkor edzésük.A kardja csak úgy csörög utána, amikor leugrik a szikláról, és szinte macska ügyességgel ér földet.*-Sajnálom. Szia. Mia.-*Most már szinte csak motyog, és teljes kétségbeesésben, letargiában, és tehetetlen dühvel elhagyja a tett helyszínét.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 13, 2008 8:52 pm

*Nem is veszi észre magát ezzel a mosolygós dologgal, csak nézi Tom szemeit nagy érdeklődéssel, és magához képest túl derűsen és szelíden. De tényleg, ha mosolyog, egyszerűen nem feltételezné róla a fene sem, hogy milyen egy nagy dög néha. Vagy mindig.... A lényeg, hogy merülget a merülhetőben, nem is figyel oda a fiú kinézetére, pedig megnézhetné, ha már egyszer kezd elhatalmasodni rajta ez a szörnyű, szörnyű érzés, aminek nagyon nem kéne, és amitől retteg. Ez az egész szerencsére csak addig tart, amíg Tom gyorsan meg nem töri a varázst a kérdésével. Akkor aztán rájön, hogy milyen hülyeséget csinál, és hogy tulajdonképpen mekkora egy idióta. A mosolya nyomban lehervad, szemei sikeresen szúróssá lesznek, hála a jó égnek. Tehát mégsem agyi problémával állunk szemben, ez azért megnyugtató. Elkapja a tekintetét a víz felé, annak ellenére, hogy megfogadta, nem teszi* - Inkább ne kérdezz *Micsoda terjedelmes válasz, de hát nem is számítottunk másra. Ijedten rezzen össze, amikor a hős hirtelen, látszólag minden komolyabb ok nélkül csak úgy felpattan mellőle a szikláról. Már majdnem rá is ordít, hogy hogy képzeli, hogy csak úgy ijesztgeti, de végül elfojtja ezt a vágyát nagy bölcsen. Lassan és a lehető leglenézőbben rápillog a fiúra, de már semmit nem tud kiolvasni a tekintetéből. Igazából nem is baj, mert legalább nyugodtabban alszik. Hogy ne kelljen kicsavarnia teljes tesdtét, odafordul egészen ahol a hős hebeg-habog valami óráról vagy miről (jahm, az éjszaka közepén...) és unott-türelmesen várja, hogy kinyögje végre amit akar. Amikor ez a pillanat is eljön, vállat von, mint akit teljesen hidegen hagy a dolog, és visszafordul a víz felé. De közben már lázasan gondolkodik azon, hogy valójában mi lehetett a távozás valódi oka. Ha jól tudja, ő nem adott rá okot, hacsak nem az a mosoly ijesztette el így. Ha így lenne, még örülne is tulajdonképpen, mert meglenne a fegyvere a bamba fiúkkal szemben, de tökéletesen tisztában van vele, hogy egy mosolytól, de még egy MOSOLYTÓL sem menekülne el egyetlen drága hős sem. Inkább azonnal a karjaiba kapná, és szájon át lélegeztetésbe fogna, hogy finoman fejezzem ki magam. Szóval az ok ismeretlen, és hiába próbál úgy kinézni, hiába beszéli be magának, hogy nem, elég egyértelmű, hogy igenis érdekli. De azért ez már haladás: Most nem Mia hagyta ott Tomot, hanem pont fordítva. Gyönyörű hősnőnk megereszt egy újabb ásítást (nem sokat aludt az éjjel) majd feltápászkodik, és rózsákkal tömködött szatyrát a kezébe kapva indul meg a kastély felé. Minél előbb a pihe-puha meleg, kerek ágyikóba kerül, annál jobb*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 20, 2008 7:17 pm

*Tomnak tetszik, hogy ide jöjjenek, úgyhogy a kávézóból erre felé veszi az írányt és közben válaszolgat. VAgy Linnyt hallgatja.*-Nekem csak jobb ha hamarabb találkozhatunk szóval ott leszek érted.*Hát igen neki is az az érzése mint Linnynek de ő nem fogja vissza magát szóval egy iszonyatos nagy vígyoral az arcán sétál a vízesés felé. Bár Linny íránt gyorsult csak ennyire fal a szíve és tetszik neki ez az érzés és hát milyen is lenne ő ha most nem értené meg amit érzése már kiabálnak. A szív gondok az ahogy CSütörtökön érezte magát és, hogy csak Linny jár az eszében és semmi tényleg semmi kivetnevalót nem talál a lányban és amikor Linny belékarolt mintha a szíve mégjobban kiesne a helyéből ami a fiúknál is szokatlan de Tomnál meg végkép óval tudja, hogy most igazán de igazán szerelmes.*-Akkor amikor híányzol?*Itt hagy egy kis hatás szünetet hisz már megtanulta így a lány talán mégjobban oda lesz a bókért .*-Akkor nem is hayghatsz ott egy másodpercre sem.*Na reméli ez telitalálat volt. Lassan a parthoz érnek ahol Tom leül és Linny tükörképét nézi a vízben hátha zavarná Linnyt, hogy őt nézi így úgy nézheti, hogy nem nézi bonya de hasznos dolog.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 20, 2008 7:36 pm

*Linny csak mosolyogni tud Tom vigyorgásán, és kicsit megbillentve a fejét halad tovább a víz esés mellé. Amikor odaérnek a lány is letelepedik a fiú mellé, és fel sem tűnik neki, hogy még mindig őt nézi. A reszkető árnyékokat figyeli a vízben, és a meg-meg csillanó holdfényt. Csodálatosnak tartja most mindazt, ami most körülötte van. Kedvtelve nézeget egy alvó madarat, aztán szembefordul Tommal, hogy újból ráirányítsa a figyelmét. De amikor az a bizonyos bók elhangzik nem pirul el, nem süti le a szemét, nem húzódik, nem fordítja el még a tekintetét se. Egyszerűen csak mélyen Tom szemébe néz, az arca mintha enyhe kíváncsiságot, gyanakvást, és még valamit tükröz, amit nehéz értelmezni. Mindenesetre igyekszik nem elfelejteni lélegzetet venni, és a világért sem szólalna meg. Nem. Ő csak Tom arcát fürkészi csöndben. Már amennyire ez kívülről látszik. A valódi állás azonban az, hogy az agyában csak egyetlen gondolat maradt, a többit nem hajlandó figyelembe venni. Az meg, hogy a szája kiszáradt hirtelen a keze meg izzadni kezdett csak mellékes tény azzal egyetemben, hogy félő, hogy a drága szívecskéje most azonnal kiugrik a helyéről. ami nem szerencsés, tekintve, hogy az pumpálja a vért meg minden.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 20, 2008 7:47 pm

*Hát most ő sem tud mit mondani. Tökéletes környezet tőkéletes lány hát miért is töné meg a csendet ám amikor Linny ráemeli tekintetét (ezt a vízben látja) ő is odafordul hát igen ilyen helyzetben szokot elcsatani a regényekben egy csók. De ze sajnos nem egy regény és Tom tiszteletben tartja Linny kérését hogy lassítsanak és ha Linny nem kezdeményezi ezt hát nem fog megtörténi. *Amit tud megpróbél kielemezni Linny szeméből majd egy idő útán ha semmi nem történik a vízre fordítja a tekintetét.*- Szép itt. ~Akárcsak te~*Ezt viszont már nem mondja ki hangosan.*-Hányra kell visszaérned? *Kérdezi ha Linny sermmit sem szól és újra beáll a csend. Amúgy feváltva bámulja linnyt és a vízet.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 20, 2008 8:08 pm

*Linny, nem is tudja miért, de hirtelen belemar a csalódottság tőre.De miért? Hét ezt nem tudja. Éppen ezért, szinte Tommal egyszerre ő is a víz felé fordul, és úgy motyog.*-Addig maradok, ameddig akarok.-*Ami aztán most történik, nem vállalok felelősséget, ugyanis Linny, ahogy felkapja a pillantását odahúzódik Tomhoz, mint aki fél, és olyan szorosan, mintha nem egy másik ember, hanem Tom része lenne. A két karját kicsit bizonytalanul Tom köré fonja, és csendben üldögél ott. Hihetetlen, hogy ő kérte, hogy lassítsanak, és most ő majdnem megtette azt, amit jól tudja, hogy még nem lenne szabad. Majdnem megcsókolta a fiút. Amikor ez az eszébe jut, kirángatja őt ebből a helyzetből, és egy kis összerezzenéssel zavartan elengedi, és lehajtott fejjel várja, hogy történjen valami. Mert most aztán teljesen össze van zavarodva. Ennél jobban nem is lehetne. Egyik része biztatja őt, hogy tegye meg, és élvezze. A másik része viszont emlékezteti őt arra, hogy ő nem ilyen, és botorság lenne a részéről, ha ő kezdeményezne. Már az is eszébe jut, hogy a fiú sem fog kezdeményezni, hiszen tudja, hogy a múltkor itt romlott el minden. Ezekkel a gondolatokkal viaskodik idő közben.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Nov. 20, 2008 8:22 pm

*Linny kijelentése megnyugtatja hiszen nem sodorná bajba a világért sem a lányt és az , hogy ő nem fog esetleg visszaérni egyáltalán nem érdekli. Meglepődik amikor Linny odabujik hozzá a lassítsunk után de kifejezeten örül. Majd mikor Linny odébment ismét kicsit elszomorodik de ez nem ül ki az arcára xcsak egy pillanat az egész. Aztán eszébe jutt egy film amit anyja nézet és csak azt a részt látta belőle de most fel tudja hasznosítani mikoer is a valami víz mellet a lány és a srác táncolni kezdtek. Feláll aztán meghajol Linny előtt és kinyujtja a kezét.*-Szabad egy táncra hölgyem? HA a válasz igen mgevárja mig Linny felkel majd a lány szemébe néz.*-És hogyan szeretne táncolni?*Kérdezi. HA a válasz nem csak lehupan a földre és egy pillanatnyi csalódótság ül ki az arcára és azért csak egy pillanatnyi mert útána gyorsan eltüntetei az arcáról.*

Tárgy: Re: Vízesés Szomb. Nov. 22, 2008 8:07 pm

*Linny arcán halvány mosoly jelenik meg, de a világért sem akarná kimondani gondolatait. Szó nélkül feláll, és lép egyet Tom felé, és suttogva, nagyon halkan így szól.*-Uram, csak nem el akar csábítani a Bál előtt? Na de kérem.-*Szeme vidáman csillog, amikor megfogja a fiú kezét.*-Ne kapkodj, táncolok veled. Csak nem most.-*Hogy biztosítsa azt, hogy ne bántódjon meg a fiú lábujjhegyre ágaskodik, és egy puszit nyom a srác arcára.*-Gyere, sétáljunk tovább!-*Hogy nyomatékot adjon szavainak anélkül, hogy elengedné Tom kezét, lassan, de biztosan indul tovább a kastély fel. A szája bizsereg az előbbi megnyilvánulásról, de Linny már megtanulta, hogyan kell figyelmen kívül hagyni az efféle zavaró körülményeket. Most az ő nyelvén van a kérdés, hogy mikor találkoznak újból, de neki, mint lánynak illik visszafogni magát, és ez Linny esetében működik is. Be kell látnunk, ez a lány vagy valamit nagyon jól csinál, vagy valamit nagyon elront. A fiún múlik, hogy melyik verzió lesz igaz rá. A lány hosszú szoknyája susog a száraz avaron, maga Linny pedig haját hátravetve nézegeti a Holdat, a csillagokat. Az ajka mosolyra húzódik, és sokatmondóan rápillant Tomra. Aztán gyorsan visszakozik, előre tekint, és lassan, de biztosan halad a következő állomásuk felé.*

Tárgy: Re: Vízesés Szomb. Nov. 22, 2008 10:00 pm

-De az volt a tervem , hogy elcsábítom kisaszoy. *Mosolyog bár nem őrül neki, hogy Linny még táncolni smem hajlandó vele de a puszi valamennyire kiengeszteli. Engedi magát hogy Linny kézen fogja és a kastély indul.*-Oké sétáljunk.*Majd már magától is sétál a kastély felé hát neki is tetszet az előző de hát mivel éppen annak örül nagyon hogy Linny eljött és a bálba is eljön vele nem tud viszatqrtani egy olyan szapanoperás jófiús mosolyt. Ő most épp nem azon gondolkodik, hogy mikor is találkozanak legközelebb hanem azon hogy hogy fog kinéznini a gyönyörü tüdérkéje.*-Akkor majd érted jövök.Nézi a szép tájat és azon gondolkodik, hogy mit is mondjon de mivel semmi értelmes nem jut az eszébe csak ránéz a lányra és szótlanul megy melette.*

Tárgy: Re: Vízesés Hétf. Jan. 12, 2009 8:58 pm

*Jean az új hős aki mellesleg francia és nagyon helyes de túl öntelt ballag le ide. Fekete haját mélg mielött megérkezet volna belötte a hját aztán megérkezett lepakolt a hősképzőbe és elindult úgy valamerre. Ésd ezzen a gyönyörü heklyen találéta magát. *~ Szép ez a hely föleg most, hogy én is itt vagyok. A kisugárzásom miatt szép minden ezzen a környéken. Nem tehetek róla ha valki közelébe megyek akkor az megpróbálja kihotzni magából a maximumot. ~ * Hát igen erről beszélek a srác sajnos kétszer állt sorba amikor az egot osztoták és mindkétszer böséges adagott kapot. Odamegy a vízhez és elkezdi a tükörképét bámulni. Fekete haja a sok kencének köszönhetöen simán a fejére omlik mint a képen. Ingje félig betürve a szük farmerjába ami hagyjuk meg laza eleganciát kölcsönöz neki. A vigyor az arcán hogyha sokáig nézzük mindent elárrúl ami odabent van. Szemei feketén ragyognak még így a sötétben is. Persze sokat "dolgozik" érte, hogy ilyen legyen vagy legalábbis az egoja.*- Hát még mindig én vagyok a legtökéletesebb lény a világfon. *Mondja és áll tovább meg persze bambulja a saját tükörképét.*

Tárgy: Re: Vízesés Hétf. Jan. 12, 2009 9:16 pm

*Sabrina jön le ide mint sok este ha a levegőtoronyban vannak. Ezen a két helyen nagy a csend és lehet gondolkozni vagy egyszerűen csak olvasni. Ahogy megy mindent megnéz a acélosan holdtól fénylő fákat a a holdat a csillagokkal teleszórt eget amiről millió és több ragyog le rá ahogy az úton megcsillan egy egy homokszem ahogy az elfagyott füvön a kisebb jégdarabok ragyognak ahogy egy két még a fészkébe vissza nem talált madár vagy állta elsurran vagy elrepül körülötte ahogy néha felütnek a rovarokat vagy gyümölcsöket kereső denevérek ahogy a tücskök hangversenyt rendeznek a hogy a lába mellől elugrálnak a még ébren lévő szöcskék és legfőképpen azt, hogy bárhogy is néz ő ki mégis valahogy ide tartozik ide a természetbe ide ahol minden nap más és más kihívásokat rejteget Ide ahol mindenki összhangban meg tud élni ahol csak az van ami tényleg megterem nem tolnak mindent a seged alá, hogy aztán úgy irtsd azt ahonnan minden jön ahonnan te őseid is jöttek a kezdeteben. Nem teljesen csak szimpla lányként jön ide bár úgy is jöhetne de nem is macska inkább egy macskalány. A fülei a szemei és a farka mint egy macskának. De amúgy mint egy rendes lány. Vörösesszőke haját fel-fel fújja a szél. Macskaléptekkel suhan elörre amikor meglátja a vízesést. A vízen ezüstösen megcsillan a hold ahogy zudul le a köveken a csobogás minden más zajt elnyom a közelbnen de az egész annyira de annyira szép sőt lélegzet elállító. Egy pillanatig csak áll majd közelebb megy a vízeséshez így nem vezsi észre az alkaot aki a vízet bámulja mire észreveszi a srác már simán észrevette a vízben őt valószínüleg. Kedve lenne most lelépni és elmenni a harmadik helyre ahol szokot lenni ha mindjkétt helyen vannak de már úgy dönt késő.*-Öhhh szia. Hogyhogy ilyenkor itt vagy? Senki nem szokot itt leni rajtam kívükl.*Természetesen zavarja az, hogy itt a fiú mde ezt udvariassan akkarja a tudtára adni. A fiú rtáadásul nem is olyan helyes mint Tom akibe titokban szerelmes de a srác egy libára hajt. Szóval áll és megpróbálja ltüntetni a fiút.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Jan. 15, 2009 5:25 pm

* Még mindig a tükörképét nézegeti a vízben és közben magát dicséri.*-Nem sokat változtál mióta megnézted magad.*Azaz két perce.*-De amit változtál..*Odébb fújódott talán egy két hajszál?De lehet, hogy még annyi se!*- De az mind jó irányba volt. Sőt mit is beszélek? Mivel már előtte jó voltál már tökéletes vagy.*A holdfénynél ha rosszul áll néha úgy néz ki mint egy hulla de így egész elmegy. Amúgy helyes meg minden de mivel minden idejét bent a tükör előtt vagy hasonlókkal tölti ezért a bőre elég fehér. Persze ha van ideje elmegy valahova de az ön csodálásból sosincs elég úgyhogy nincs sok ideje. És ezen kívül néha rettentő bunkó. De hát mit várunk el egy ilyen idiótától mint ő? Aki szerint azért szép az éjszaka mert ő kint van? Na szerintem inkább semmit ne várjunk mert még a végén elveszítjük a pasikba vagy legalábbis a helyes pasikba vetett hitünket Na mindegy nem is látja Sabrinát egy ideig még közel nem ér a lány tükörképe az övéhez. Mivel Sabrina valahova mögé néz a vízesésre de ha akarjuk a tükörképbe beleláthatjuk, hogy Jeant nézi. Na és Jean pont ezt látja bele. Mikor a lány megszólal nagy kegyesen odafordul és felméri Sabrinát *~ Hát igen majd bíztos rendbe szeddi magát itt a közelemben mert így olyan mint egy szürke kisegér átvitt értelemben szóval olyan semilyen ezek a fülek meg áhh rendben lehetne a csaj dehát na mindegy én kettőnk helyet is elég szép vagyok.~* Tettetet fígyelemmel hallgatja a lánty viszont igazából nem érdekli már miért is érdekelné egy ilyen ostoba lányka aki nem olyan szép mint ő? Mármint persze ő fiú de értitek hogy értem? Vagy nem de sebaj.*- Hát kijöttem. Gondoltam ha kint vagyok bíztos valami megváltozik szebbé lesz és holnap mindenki azzon fog csodálkozni.*Nem veszi Sabrina üzenetét sajnos.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Jan. 15, 2009 6:59 pm

* Sabrina bár nem szereti a feltünést attól még tudna,ha akkarna. Hiszen a haja épphogy hullámos és természetesen halvány vörösesszőke ésépp annyi van belőle amennyi kel. A vége semm töredezet de nincsen fazonra vágva csak néha egy pisit vágat belőle amennyit muszáj. Nem sokszor szokta hátrafogni. Régen sosem fogta hátra ,de most ha pincérkedni megy bár nem mondák tudja, hogy hátra kell fognia így a kávézóban lófarokba kötött hajal egy fehér felsöben és valami fekete szoknyában vagy nadrágban szokott lenni. Kék szeme csak kor feltünő ha valaki direkt azt nézi vagy ha Sabrina boldog mert akkor csillog. Amúgy nem egy nádszál csaj, de kövérnek sem nevezhető. Olyan tipikus alkata van. Nem áll jól neki az összes ruha de igazából ezekkel nem is veszödik sokat. Általában a szobarészében nagy a kupi. A koszos ruhái mindenüt szanaszét úgyhogy csak kikap valamit a szekrényből álltalában és ha már kevés ruha van a szekrénében réászánja magát és összepakol meg elküldi a mosásba a többit. Most csak egy sima farmer egy kis fekete kabát és egy sima fekete rövidszárú csima van rajta ami látszik is. Igazából lehet, hogy tényleg egy szürke kisegérnek tünik viszont ha kínyilik valakinek akkor az ilető nagyn megkedvelheti hiszen elég romantikus és bár lusta de ha rájönn valami elég segítőkész. És sajnos allaergiás a kutyákra.És ha valki felbosszantja álltalában udvariasan beszél vagy elvonul. Na hát igen ez a mi Sabrinánk. Igazából idegesíti, hogy a fiú így elvan szálva magától. Na mindegy.*-Öh értem itt már minden elég szép. SZerintem. ~Csak egy kivétel van te. Hogy lehet így beszélni magadról? Úr istenem ettől a sráctól kiráz a hideg és nem a jó értelemben.~*Talán még nem emlitettem de Sabrina a világon létező összes romantikus könyvet el akkarja olvasni de csak azt sajnos.*~És már bocsánat hogy lehet valaki ilyen bunkó?~*Persze ezeket már csak gondolatban kérdezi meg mert tudja a választ. ÍGy. És nem akkarja megsérteni a srácot mégha megérdemelné is.*

Tárgy: Re: Vízesés Csüt. Jan. 15, 2009 7:43 pm

* Sabrinával Ellentétben nagyon szereti a feltűnést figyel az öltözködéséren a haját mindig valami profi csinálja és nincs oda a romantikáért. Szóval egy bunkó alak. És persze öntelt.*-Aszem a te napod már csak jó lehet hiszen megismerkedhetél velem. Úgy gondolom most legszívesebben elmondanád azt, hogy milyen helyes vagyok de ettől most eltekintek. Igazad van jót tett a kisugárzásom de még maradok egy picit. *Ezt úgy gondolja, hogy nagy kegyesen marad még egy picit hogy ez a kis csaj hagy nézegesse őt kedvére. Vízafordul a vízhez és megnézi magát. Megbámulja magát majd visszafordul. És rávillant Sabrinára egy émelyítően fehér mosolyt. Ha ezek a fogak mesélni tudnának! Nem bírnák megszámolni hányszor voltak már fehérítve- Na de mindeg yszóval áll és bámulja magát Sabrina szemeiben.*

Tárgy: Re: Vízesés Pént. Jan. 16, 2009 8:06 pm

* Már nagyon idegesíti ez a beképzelt srác aki valljuk be kicsit hasonlít az egyik könyvében olvasott főszereplő barátjához. És azzal is mi let? Megöregedett és kinyírta magát. Reméljük ifjú egoista barmunkra nem ez a sors vár. De addig is amíg kiderül várnunk kell és a mostani gondra kell összpontosítanunk. Szerintem azt bátran kijelenthetjük, hogy Sabrina nem kedvelte meg túlzottan Jeant akár francia akár nem akár így néz ki akár nem bár azt be kell vallani, hogy helyes csak ő ezt magában eltulozza ettől ilyen. Ügyi vagyok mi akkár pszichológusnak is elmehetnék azt hiszem. Bár ha ilyen emberek jönnének be azt hisszem egyből leütném öket és kész. Most mit is csinálhatnák romboljam le az önbízalmuk? Na mindegyí vissza a témához.*-Pfhö.*Szalad ki a száján erre a kijelentésre. *~Hacsak nem íroniál ezt tuti nem így lesz. De hogy lehet ilyen iudiota bunkó egoista barom? Igen szívesen elmondanálak én bárminek aminek köze sincs ahhoz, hogy helyes lennél.~* Na igen ebből is látszik nagyon bejöhet Sabrinának. Undorral nézi a fiút de még mindig nem szól be neki. csak úgy néz rá mint ha kutyaszarr ragadt volna a fogára. Hát igen ez ő a csendes de cveszélyes típus.*