*Mind a zajlik, mind az élet szócska túlzás egy csöppet arra, ami most itt van; inkább csak úgy szöszmögnek, vagy mi, jóllehet, Conchie szívesen változtatna ezen a helyzeten. Első lépéskén reagál Tom közlendőjére, hiszen addig sem ostromolják a fiúból áradó negatív hullámok, na meg a fránya unalom.*-Manapság elég sokaknak ez a véleménye, s lehet, hogy igazuk, igazatok van. Ellenben az én verzióm sokkal varázsosabb, fantáziacsiklandóbb, izgalmasabb; ha pedig egyikre sincs biztos magyarázat, miért is ne élne az ember a kellemesebb-mesében?*Szemei normál állapotban is egy kissé dülledt hatást keltenek, de mikor magyaráz, extrémül gigászi méreteket öltenek, így akár még ijesztő is lehet egy idegen számára. Főleg, ha az ember még csak pár éves és erősen hisz a dülledt szemű törpeharuksinyban, aki vörös sörényéről, gülü szemeiről és gyerekevő szokásairól híres. Persze Conchie-t még senki sem nézte dülledt szemű törpeharuksinynak, de nézhették volna.*-Hogy nem ismered ezt a számot? Mondd, hogy nem ismered Antonio Banderast sem és akkor lemegyek hídba.*Érthető meglepettsége, hiszen hazájában még a fiúknak is a félmeztelen Antonio van a falukon, mint példakép és még a kapucsengőjük is a Canción del Mariachi-ra tilinkózik. Nem kell sokáig háborognia ezen a főbenjáró-bűnszerűségen, mert megérkezik a felmentősereg, ha minden jól megy, és nem kell tovább folytatni ezt a remek egyoldalú beszélgetést. Nem mintha nem élvezné saját maga társaságát, mert élvezi, csak azért ez egy kicsit skizo.*-Ó, el sem tudod hinni, hogy mennyire örülök, Cassarah. Én Carmen Conchita Cortés vagyok, szintén az iskolából.*Épp csak egy apró szünetet tart, majd folytatja.*-Hogy drágakövek? Kedves, nem hiszem, hogy azt egy közönséges barlangban találtál, de még a bizsuk nélkül is remek programnak ígérkezik. Részemről indulhatunk; persze csak ha nem zavarok...zavarunk. Te is jössz, Tom? Nem lenne hátrány, ugyanis nagy buzgóságomban el is felejtettem: Én sem tudom, hogy találhatnák itt egy barlangot.
Pént. Szept. 18, 2009 5:24 pm
