Lugas

Tárgy: Re: Lugas Hétf. Okt. 06, 2008 10:36 pm

-Olyan biztos, mint az, hogy én most itt ülök.-*Linny-nek már kicsit sok ez bókolás. Nem győzik elpirulni, akráhányszor csak ez a fiú hozzászól Hihetetlen!*-Igen, nagyszerű asszony.-*Linny-nek nosztalgikus mosoly jelenik meg az aajkán, és mér mondana valamit, de becsukja a száját*-Figyelj, Tom!Ugye hívhatlak Tom-nak? Nekem most mennem kell, mert kezd besötétedni, és tudod, még van egy kis dolgom! De.. de én... szóval, remélem, hogy még találkozunk!-*Linny újból elkapja a tekintetét, mily meglepő! Aztán vet még egy pillantást a hősre, és ha az meg nem akadályozza, vagy nem szól utána, kiviharzik a Lugasból, egyenesen a kastélyba.*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 07, 2008 4:32 pm

-Persze úgy hívsz ahogy akarsz.*Persze bájvígyora még mindig nem olvadt le. * - Sajnálom hogy mened kell dehát nem tarthatlak vissza.*Azzal ő is felll. Kicsit nézi a lányt majd kardját visszarakva elindul a hösképző felé.*~Kicsit más ez a lány tényleg szeretni való.Nem olyan mint egyes kettesek~

Tárgy: Re: Lugas Vas. Okt. 19, 2008 7:57 pm

*Tom sétál ide egy kicsit letörve. Már helyet nagyon nem talált, így ide, a virágok tengerébe jött, hogy egy kicsit rendbe rakja a gondolatait. Leül az egyik padra, és távolba meredő tekintettel gondolja végig a Miával való beszélgetését, minden egyes reakcióját.*~De hiszen kezdte jól érezni magát! Láttam rajta! Akkor meg miért rohant el? Kész rejtély ez a lány. De komolyan! Mit tegyek még? Állandóan a nyakán lógok, szinte mindenhol belebotlok, pedig nem is mindig keresem szándékosan a társaságát. Lehet,hogy ez a baj? Vagy pedig Tom egyszerűen túl ronda hozzá. Lehet. Vagy talán...~*Így elmélkedik a mi kis hősónk, okot, vagy esetleg okokat találni arra, hogy miért menekült el Mia. Mert hogy azt csinálta. Mindenesetre nem fogom leírni, hogy mi mindenre gondol. Két óráig itt ül, és ha senki nem jön, vagy semmi nem történik, akkor hangos sóhajjal feláll, és visszaindul a hősképzőbe.*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 21, 2008 8:44 pm

*Csakhogy két órát se kell várni, Michael feltűnik a színen. A szőke, túlontúl helyes uraság láthatóan teljesen nyugodt lelki állapotban járja a természetet, amikor is rátalál Tom Lightrow-ra, egyik Hőstársára. Zöld szemében derűs fény csillan, és egy vigyor terül el az arcán. Kétséget kizáróan örül, hogy találkozott végre valami értelmes lénnyel, vagy lehet, hogy csak megjátssza. Sosem lehet tudni, nála meg aztán végképp. Túl jó a megjátszásban*
- Helló *Ledobja magát Tom mellé a padra, és hátradől* Minek ülsz itt? Egy csomó tök jó csajjal akadtam össze, köztük lesz az új barátnőm is *Megszokott stílus, megszokott levakarhatatlan vigyor, amitől a lányok valszeg olvadásba kezdenének, ha lennének itt egyátalán* De tényleg, miért nem azzal a barna spinével vagy? Tudod, akivel a kávéházban ütköztél *Természetesen pont beletrafál a Hős gondolatainak tárgyába. Nem is ő lenne...*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 21, 2008 8:57 pm

*Tom gondolataiból kirángatva tekint először ködös tekintettel Michael-re, először fel sem fogja, hogy ki lát. Aztán felismeri a nőcsábász hőstársát.*-Áhh...Szia!-*Rosszallóan hallgatja a fiú fecsegését, mert ő azért nem nézi le a lányokat, ez a félisten meg annál inkább. Túlon-túl helyes.*-Miért? Ki volt a régi barátnőd? Felsorolod őket?-*Vigyorodik el Tom*-Igen? És megvan már az új, szerencsés kiválasztott?-*Tom arcán is vigyor ül.De amikor a drága Michael megemlíti Miát, az arca elkomorul, és másfelé néz.*-Michael! Mia NEM a barátnőm! Sajnos..-*Teszi hozzá alig érthetően.*-Miért kérdezed?-*Kérdezi Tom, de csak azért, hogy egy kicsit elterelje a témát a fájdalmas pontokról. Valamilyen szinten még örül is neki, hogy a fiú megjelent, mert legalább nem kell állandóan Miára gondolnia. Még mindig jobb ezt a beképzelt fiút hallgatni, mint Miára gondolni.*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 21, 2008 9:23 pm

*Hogy lenézni a lányokat? Uuuugyan már, dehogyis. Mind egy-egy tündöklő gyémánt a szemében, főleg a legszebbek. Na jó, lehet hogy mégis lenézi őket, de csak egy egész aprócskát*
- Áhh, már nem emlékszem mindre. De Lilliana volt az utolsó, nagyon helyes lány, kár hogy nem bcsoátott meg nekem... *Merengő tekintet, hangjába bánat vegyül, de épp csak annyira amennyi ide kell. Egy lány miatt azért nem fog komoly depresszióba zuhanni, az nem az ő stílusa* Nem, de már gondolkodom rajta... Olyan unalmas az élet magányosan *Hátraveti a fejét, és ledobja maga mellé a sapkáját. Összerezzen, amikor Tom a megszokottnál egy kicsit hangosabban szólal meg olyan hirtelen* Nyugi, nem is mondtam ilyet.... Szóval Miának hívják? *Érdeklődik talán udvariasságból, talán valódi kíváncsisággal. A szeméből semmi nem olvasható ki, főleg mert lehunyja* Csak úgy. Aranyosnak tűnt. Miért nem jössz össze vele? Tök jól passzoltok *Fél szemét kinyitja s Tomra irányítja, a reakcióira várva*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 21, 2008 9:37 pm

*Micheal barátnő jelentésére bólint, a Mia-kérdésre keserűen felnevet, elgondolkodik, majd hosszas megfontolás után válaszol*-Tudod, én nem is tudom. Olyan fura az a lány. Kemény. Visszautasító. És, hát, én nem vagyok olyan helyes, mint egyesek. Így nehezebben "csípek fel" csajokat. És, lehet, hogy tőle kicsivel többet szeretnék, mint holmi flörtölést.-*Néz rá Michaelre, majd komolyan elgondolkodik róla, hogy a 10-es skálán hanyas szintű baromnak minősül az, aki egy majdnem idegen srácnak csak úgy kitálalja a legbelsőbb érzelmeit. Olyan 8-as szintnél tart, amikor eszébe jut valami.*-Miért, te még nem voltál vele?-*Kérdi Michael-től, nem pusztán csak udvarias érdeklődésből.*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Okt. 21, 2008 9:57 pm

- Nem, de tervezem *Vigyorog társára most nem olyan olvadósan, inkább ugratósan. Aztán mielőtt bármilyen kéz lendülne felé, hogy megfojtsa vagy esetleg hasonlót tegyen vele, gyorsan visszakozik is* Bocs, hülye vicc volt. *Mondja lehervadó vigyorral, normálisabb hangnemben, aztán ugyanazzal a komoly ábrázattal hallgatja végig a flörtölésnél többet akaró Tom beszédét. Neki nincs gyakran ilyen érzése, de mondjuk jelenleg úgy-ahogy meg tudja érteni Tom álláspontját, mivel ő is mintha kicsit többet érezne Lill iránt, mint kellene. Általában az ilyesmi messze elkerüli, de abban a lányban megfogta valami. Szegény, még nem is tudja, hogy "szerelmének tárgya" halott* Áh, értem. Hát, ha elég kitartó vagy, biztosan lesz valami a végén. Nem vagy te ronda, Mia meg nem tűnt olyan hülye tyúknak aki csak úgy elengedne téged. Hidd el nekem, lehet hogy lassan de össze fogtok jönni... És biztosan nem csak egy kis flört erejéig *Hű, milyen nagy komoly szavak a flörtkirálytól. A végére azért már nem tartja meg a hót komoly arcot, hanem lassacskán újra visszakúszik arcára a derűs vigyor. Ettől függetlenül komolyan is gondolhatta amit mondott. De lehet, hogy csak egy szappanoperából szedte*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Okt. 22, 2008 5:01 pm

*Mivel Michael egyből visszakozik, csak mordul egyet tiltakozása jeléül. *- Jó, hogy ezt mondod, de lassan kezdek kételkedni benne. Áh! Csak lehet, hogy én vagyok a hülye! Mindenesetre nem hiszem el, hogy neked nincs barátnőd. Neked, aki ilyen félisten is vagy, meg ahogy látom, nem is egy bunkó robot!-*Tom értetlenül néz Michaelre, majd egy hangos sóhajjal elkapja a tekintetét.*-Mindegy, nem kötelességed, hogy az én lelkemet ápold. Szeretsz vívni? Még nem volt közös óránk, így nem láttalak, de ha van kedved, vívhatnánk egyet most, vagy valamikor? Nem muszáj, persze.-*Tom most is a kard nyelét piszkálja. Újfent Michael-re néz, és most komolyabban megszemléli hőstársának arcát, és meglepetten veszi észre, hogy a válla nem tűnik gyengének, így szeretne Tom vele megküzdeni. Már csak úgy gyakorlásképpen is. Mivel a hősöknek kevés órájuk van, és Tom azokra sem szeret járni, mivel az oktatójuk gonosz, és durván tanít. A fiú reménykedve vár Michael válaszára.*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Okt. 22, 2008 5:24 pm

- Áh, úgysem tűnt úgy mintha érdekelném *Morogja válaszul Tomnak a Miás dologra, aztán elgondolkodik a bunkó robotos témán is, amiben ugye csak igaza lehet Hős társának, mert tényleg nem bunkó. Vagyis legtöbbször nem. Inkább beismerő és kedves, de inkább az első az oka annak hogy futkosnak utána a csajok. Mert hány fiút lehet felhozni, akit felpofozott egy lány és ő ezt azzal fogadta, hogy bocsánatot kért amiért a képébe ásított, és ráadásul mindezt mosolyogva? Nagy önuralom kell hozzá, nekem el lehet hinni* Most pedig pont nincs, de majd lesz, figyeld meg. Vívni meg melyik vadbarom ne szeretne, aki a Hősképzőbe csapódott? *Ez nem komoly, nehogy valaki megsértődjön rajta, főleg ne az illetékes Hős társ. Egyébként meg attó függetlenül, hogy ezt mondja a válasza nagyon is elutasító* Mindegy, most nincs kedvem, bocs. Tündérhiányban szenvedek, megyek is és ismerkedem. Nem jössz te is? *Kérdő tekintettel várakozik, aztán a válasz után elballag valamerre, lányradarjára hallgatva*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Okt. 22, 2008 5:40 pm

*Michael első mondatára Tomnak magasba szalad a szemöldöke, mert nem tudja elképzelni, hogy Miát valaha is komolyan fog érdekelni egy fiú. Ő csak olyan flörtölgetős típus, nem az a legyünk-együtt-ameddig-bírunk-típus. Elmosolyodik, hiszen ő sem ismer egy hőst sem, aki ne szeretne vívni. Vállat von, habár lett volna kedve most vívni egyet, csakhogy levezesse dühét. Aztán már csak ismételni tudja önmagát, újból vállat von, és követi Michael-t tündérezni. Még mindig jobb, mint egyedül csücsülni, nem?*-És mondd csak Michael, neked volt már, olyan ....khm..Komoly kapcsolatod? Csakmert akárhányszor látlak, mindig valaki mással vagy. Egy lánynál sem állsz le? Hogy nem szeretsz bele egybe sem mélyebben?-*Hát igen, Tom magában elérte a tízes idiótasági szintet a lépcsőjén, mert ekkora marhát, aki ilyenekről beszélget egy machóval, mágián kéne elégetni. Vagy legalábbis megvonni tőlük a hamburgereket. Azt hiszem, mind kettő elég nagy büntetés.*

Tárgy: Re: Lugas Vas. Nov. 23, 2008 9:23 pm

*A hópelyhek kavargó tengerében, a tájat egyre jobban belepő fehér vattaréteg hangulatos világában egy vörös kabátba burkolózó alak üldögél csendesen az egyik padon, és néma hallgatásba merül. A gyönyörű látvány teljesen magával ragadja, gondolatai csak e körül forognak, és szinte észre sem veszi hogy fázik. Pedig vastag kabátja és piros kesztyűje alatt libabőrös mindene. Ami onnan látszik, ahol épp üldögél, az teljesen magába foglalja egy újabb kis csoda fogalmát. A szűz, érintetlen hóba bele sem mer lépni, nehogy elrondítsa - ez az egyik oka annak, hogy nem áll föl és indul vissza a meleg kastélyba, ahol forró csokival és süteménnyel ünnepelhetné meg a tél beköszöntét. Ő már csak ilyen furcsa teremtés. Arca csakúgy, mint az utolsó alkalommal, amikor láthattuk, jól láthatóan kivörösödik. Amúgy is nagy szemei még tágabbra nyílnak ahogy feszülten figyel. Egy hirtelen mozdulata sincs, mintha ezzel is vigyázni akarna a táj szépségeinek megmaradására, mintha az az egyik pillanatról a másikra egyszerűen csak eltűnhetne az ő hibájából. Kezét is nagyon óvatosan nyújtja csak ki - meg szeretné figyelni közelebbről is a pelyhek ezreinek egyikét, gyönyörködni benne, amíg csak el nem olvad. Néhány belehullik a kezébe, és benne is marad, de nem sokáig. A kesztyű már túlságosan is át van melegedve, és amint közelebb húzza arcához a szerzeményét, az már szinte el is tűnik. Nem szomorodik el, de belátja, hogy a próbálkozása hiábavaló volt, így inkább békén is hagyja a természetet. Eddig törökülésben ült, de most felhúzza a térdét, s azt átkarolja. Szemhéját lassan leereszti, fejét hátrahajtja, és hagyja, hogy a hó az arcába hulljon*

Tárgy: Re: Lugas Vas. Nov. 23, 2008 10:15 pm

*Egy fiú sötét sziluettje bontakozik ki a hópelyhek tengerében. Nem úgy tűnik, mint aki céltudatosan megy valahova, inkább úgy, mint aki nem igazán figyel oda, hogy merre jár. Ahogy a lugashoz közeledik, egyre több részletet lehet rajta megfigyelni. Többek között a fekete dzsekijét, és a sötét farmerét, a zsebre dugott kezét, ami valószínűleg kesztyűmentes, ezért kell melegebb helyekre száműzni. Barna haja kicsit borzasan áll össze-vissza, most mégis mintha szomorkásan lekonyulna. Ennek egyszerű a magyarázata. A hópelyhek, amelyek elolvadtak a hajszálai között, most vízként tapasztják össze. Amikor már egészen közel ér Maryolához, láthatóvá válik a zöld szeme, ami néha kicsit barnásnak tűnhet. Szája egy kicsit lilás a hidegtől. Kicsit ködös tekintettel nézi az utat maga előtt, így csak pár perces késéssel veszi észre a tündért. Először elkapja a tekintetét, mint akinek rossz az, amit lát, de ez nem így van, csak éppen most fogja fel, hogy hova került, és mielőtt köszönne közelebb lép a havas növényekhez, amik elég gyönyörűek, pláne a vörös rózsák, amiknek a szirmain megmaradt a hó. Miután kinézegette magát.(ez kb 5 percet vett igénybe), odaslattyog a lányhoz.*-Szia! Leülhetek?-*Kérdezi teljesen barátságosan, és a választ meg sem várva csupasz, hidegtől vöröslő kezét előhúzva lesöpri a padról a havat. Aztán rekord gyorsasággal visszabújtatja azt a zsebébe, mert félő, hogyha kint hagyná, meg kéne kérnie ezt a tündérkét, hogy olvassza fel valamilyen hókuszpókusszal.Miután meggyőződött róla, hogy elég jól be van takarva az említett testrésze, csillogó tekintettel fordul padszomszédjához. XD*-Mondd csak, te szeretsz kint fagyoskodni mínusz 20 fokban, vagy csak várod, hogy megérkezzen a Télapó a szánján? Mert, nekem személy szerint mindjárt összefagy a szám.-*Adam kicsit felnevet, de rögtön eszébe jut, hogy tulajdonképpen ő is önszántásból fagyoskodik kint, mégpedig azért, hogy lássa a természetet az első havazáskor.*-Hát nem gyönyörű a természet ilyenkor? Sokan bolondnak tartanak emiatt, így aztán te is nyugodtan leüthetsz, ha úgy gondolod, hívsz mellém egy elmeápolót, de én nagyon szeretek ilyenkor csak kint ücsörögni, és fagyoskodni, és hát... bámulni a természetet.-*Adam maga elé mered, és vált egy hihetetlenkedő pillantást a sövénnyel. Mert hát ő igen beszédes típus, de ENNYIRE? Ez már túlzás. Addig nem is néz Maryolára, amíg az le nem üti, vagy nem reagál valahogy máshogy.*

Tárgy: Re: Lugas Vas. Nov. 23, 2008 10:44 pm

*A vastag hótakaró miatt egyátalán nem hallja meg a közeledő Hős lépéseit, de talán akkor sem hallaná, ha meleg nyári este lenne, és csak a fűszálak tompítanák a hangját. Teljesen jól elvan a saját kis világában, ahol nyugalom van és béke, és csend honol mindenütt. Nem is csoda hát, hogy az ismeretlen fiúhangra (látványosan) úgy rezzen össze, mintha legalábbis egy marék havat öntöttek volna a pólójába. Ami természetesen lehetetlenség, mert a kabátja tökéletesen zárt mindenütt, de hát ez csak egy hasonlat volt. Nagyokat pislogva, most már szégyenkezve néz fel a fekete dzsekis srác arcába, és némileg megkönnyebbülten állapítja meg, hogy nem Tom az - mert ha ő lenne, őt ismeri, és biztosan élete végéig szégyenkezne amiatt, hogy kiderült, mekkora egy félős kis nyuszi. De mivel azt aki előtte áll, nem ismeri, nem is számít igazán, mit csinált, túl is teszi magát rajta hamar. Nem fél attól, hogy egy veszélyes alak akar mellé csüccsenni, mert a veszélyes alakok nem így néznek ki - de főkétn nem így viselkednek. Elmosolyodik, és magához képest fesztelenül, nem a szokásos idegenekkel szemben megszokott cincogó egérhanggal felel* Persze *Kissé odébb csusszan, mert eddig jóformán a pad közepén ült, és az egészet ő meg a bumszli kabátja foglalták el. Így legalább már nagyobb helye lesz Adamnek, hogy elterpeszkedjen. A kezéből csak egy pirosas villanást lát, mert csak akkor néz oda a hókotró eszközre, amikor az már a zsebbe visszafelé csusszan. Azt viszont látta, hogy nincs rajta kesztyű, csak így, csupaszon remeg a hidegtől. Míg az ő kezecskéi a vastag pihe-puha kesztyűben is majd' megfagynak. Nem fordul a fiú felé a szavait hallva, inkább tovább figyeli a természet kincseit, de közben nagyon is érdekli Adam mondanivalója is. Nem gyakran lát az ember, főleg nem ő, ilyen hősöket, akik csak így kijönnek a hidegbe akárcsak ő maga, és lehuppannak mellé minden szó nélkül. Na jó, igaz, nem is minden szó nélkül, mert ez csak amolyan költői túlzás, ugyanis Adam épp az előbb kérdezte meg hogy lepihentetheti-e az ülepét. A különös kérdésre, amin ő maga is elmélkedett tulajdonképpen, kuncogással felel. Nem azzal az órákig gyakorolt, huncut kuncogással amilyet a lányok többsége hallatni szokott. Hanem igazi, gyakran használt kuncogással, amiben benne van a válasz, és ami már magában elárulja, hogy tényleg humorosnak találta Adam beszólását, nem pedig imponálni akar neki. Végül is, csak egy idegen, aki első látásra még a közelébe sem ér Tomnak, jelenlegi elérhetetlen ideáljának, akivel csupán egyszer találkozott. De kuncogása azonnal elhallgat, mosolya is rögvest leolvad az arcáról amikor a folytatás megüti a fülét. Érdekes arccal fordítja most már végre Adam felé a fejét* - Komolyan? *Döbbent szavak, és most már látszik, hogy az arcán is meglepettség ül* Azt hittem, csak én vagyok ilyen gyengeelméjű *Teszi hozzá mintha magyarázkodna különös viselkedéséért, és pironkodva újra előre fordul* Valószínűleg mi vagyunk az egyetlenek, akiket valóban érdekel az első hó csodája *Jegyzi meg újra meleg mosolyt csalva szinte teljesen színtelen ajkaira*

Tárgy: Re: Lugas Hétf. Nov. 24, 2008 9:40 pm

*Adam-nek igen szimpatikus ez a lány, de nem úgy, hogy mindjárt leteperi, hanem úgy, mint akivel az összes dolgát megbeszélheti. Rámosolyog a lányra, de ezzel együtt neki is a meglepetés süt az arcáról. Mert, ha belegondolunk, elég kicsi az esély rá, hogy két sült bolond---vagy nagyon is értelmes---tinédzser találkozzon.*-Hát, akkor örülök, hogy egy hozzám hasonló elmeállapotú személlyel találkoztam. Hogy hívnak, te hó-csoda?-*Mostmár tényleg érdekli, hogy ki lehet ez a lány.Aztán tűnődve tekinget jobbra-balra.*-Nagyon szép így a táj. Olyan, mintha a sáros ősz után kimosnák a tájat. Ebben a fehérségben el lehet veszni. Az egyetlen gond a téllel, hogy hideg. Mondjuk, az is hozzátartozik a hangulathoz.-*Szép szemeit újra Maryola felé fordítja. Kicsit kétkedve néz a lányra, mintha azt várná, hogy a pofájába röhög ez a kicsi csaj, és közli vele, hogy ez a Kész- átverés show*-Nah jó, most komolyan nem ugratsz?-*Továbbra is gyanakodva pillog felé, mert még megvan a viccnek az eshetősége. Adam kicsit megborzong a hidegben, de igyekszik ezt egy kicsit leplezni. Hajában meg-meg maradnak a hópelyhek, ahogy a dzskijén is. Cipője orrával szórakozásképpen a hóba rajzolgat kicsit összehúzott szemöldökkel. Közben elmélázik azon, hogy hogy hozhatta össze a sors egy ilyen barátságos lénnyel. Még mindig ne értsük félre, nincs beleszeretve a lányba, de barátnak nem tudna elképzelni jobbat. Vegyes érzésekkel nézi a lehulló hópelyhekkel, és az egyik jéggé fagyott kezét ki is nyújtja, mint az ovisok, hogy ráhulljanak a pelyhek. Még egyszer rámosolyog a csajra. Felfelé ívelő szájjal tekint az égre, de sajnos a sűrű fehér, kavargó hótól nem látja a csillagokat. Cseppet sem csalódottan néz megint a lányra, és vidáman csillogó szemmel rávigyorog.*-Furcsa, az elmúlt években alig volt néha egy kis hóesés, most meg reggel óta szinte abba sem hagyja. Remélem, hogy ilyen vastagon meg is marad, mert jó lenne hógolyózni egyet a hősökkel. Mondd csak, te milyen tündér vagy? Úgy értem, úgy hallottam, a Twidarében szakokra osztják a tanulókat. Mondjuk lehet, hogy rosszul hallottam.-*Kicsit bizonytalan arckifejezést ölt fel direkt Maryola számára, de lassan a kétkedésbe vidámság, és barátságosság szűrődik bele, végül egy érzelmi tumultus után megint melegen szemléli azt a kis testfelszínt, amit a lányból lát a hatalmas kabáttömegek alól.*

Tárgy: Re: Lugas Hétf. Nov. 24, 2008 11:06 pm

*A szimpátia a másik félre is igaz, mármint jelenleg még az, de csak ha ez nem egy marha jó vicc az agyatlan Hősök egyikétől. Nem mintha a Hősök agyatlanok lennének, de azért vannak olyanok, akiknek a koponyájuk kong az ürességtől. Vagyis ő így képzeli el a dolgot, de lehet hogy jó nagyot téved, mert hát sem Tom, sem ez a srác itt mellette nem tűnik elmebajosnak, leszámítva azt, hogy a szörnyűséges hidegben kijött a havat nézni. De ez rá is igaz, és ez a fajta butaság még elfogadható, mert szeretik a természetet és ha leesik az elős hó, ki akadályozhatná meg őket abban, hogy kijöjjenek gyönyörködni benne?* - Szintén *Mármint szintén örül, hogy elmeállapotuk azonos és még találkoztak is* Maryolának, hát téged, jégherceg? *Oké, ebbe a mondatba most vegyült egy kicsi a cincogó hangból, de ez végülis nem számít sokat. Ilyen a természete, s hiába találkozik a lelki társával egy ilyen különösen szép éjszakán, attól még az most ismeretlen neki, és ha valakit nem ismer, akkor azzal cincog. Meg azzal is cincogva társalog, akit ismer, de fülig bele van zúgva. Ezzel most Tomra célzok, nem Adamre - őt nem találja olyan különösen helyes könyvből kilépett fiúnak. A megállapítására, miszerint kimosták az őszt, csak elgondolkodva bólogat, mert ilyen furcsa hasonlatot még sose hallott. Ami nem jelenti azt, hogy nem is tetszik neki. A kétkedő hangot hallva kénytelen felnevetni, mert neki is vannak kételyei, de ugyanabból az okból, amit válaszként mond, nem ad hangot a sajátjainak* Szerinted csak azért, hogy kiröhögjelek, odafagynék a padhoz, miközben a havat bámulom? *Egy pillantás a fiú felé, nem több, aztán megint ahópelyhek kötik le a figyelmét. Sajnos nem elég szemfüles ahhoz, hogy feltűnjön neki Adam megborzongása - tekintve hogy nem is rá néz. De a hiányos ruházatainak hátránya így is szemet szúr neki, főleg a pirosodó csupasz kéz miatt, meg a vékony dzseki miatt. Már a látványa is remegésre készteti. Megkérdezné, hogy nem fázik-e, de a válasz elég egyértelmű. Viszont ő még szeretne kicsit kint lenni, így nem tudja hogyan fogalmazhatná meg a kérdést. Mert az, hogy "Nem akarsz visszamenni a Hősképzőbe? Csak mert szerintem fázol..." egyátalán nem hangazan bénán, mi? Amíg pislog a szemet kápráztató fehér hóra, és élvezi a pillanatnyi csöndet, Adam kinyújtja a kezét. Pontosan, de tökéletesen pontosan ugyanúgy, ahogyan az imént ő tette, ameddig egyedül volt. Megint kerekedő szemeket vált ki belőle az akció, mert még sosem találkozott senkivel, aki ennyire hasonlított volna hozzá. Vagyis, most tényleg, mennyi hasonló kötnivaló hülye él egy dimenzióban? Valószínüleg nem sok. Elég fura, hogy kettőt mégis összehozott a sors* Jól hallottad *Feleli elmélkedő arccal* Tűztündér vagyok. Te pedig mindjárt megfagysz. Add a kezed *Furán hangzik, az biztos. De egyszerűen csak kicsúszott a száján. Nem szeretné, ha szegény ismeretlen szenvedne a hidegtől, mikor ilyen jó szíve van, és ennyire úgy néz ki, hogy komolyan hasonlítanak. Két tenyerébe veszi Adam kezeit, már ha az megengedi neki és nem nézi teljesen idiótának, aztán lehunyja szemeit és az erejére koncentrál. Még nem sokat használta, de azért mindent megtesz amit tud, és próbálja felmelegíteni. Nem is csak a fiú kezét, de úgy az egész srácot szeretné felmelegíteni, (nehogy megfagyjon), több-kevesebb sikerrel. Aztán megint elpirul (hála a jó égnek nem látszik a hidegtől kicsípett arcán) mert ez most írtó hülye szitu. Elengedi gyorsan Adam kezét, helyette megint a tájba merül, próbálván úgy tenni mintha mi sem történt volna*

Tárgy: Re: Lugas Hétf. Nov. 24, 2008 11:54 pm

-Maryola? Az igazán szép név. Adam vagyok.-*Mosolyodik el a lány kérdésére.*~Odafagy a padhoz? Haj, ha én mén érezném a fenekem~*Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak Hősünk fejében, de egyik sem akadályozza meg abban, hogy hangosan felnevessen.Gyorsan abba is hagyja, mert fázni kezd a nyelve. Az meg nem lenne jó, ha pont most fagyna le. Adam kicsit felvonja a szemöldökét, de azért minden teketória nélkül kinyújtja átvörösödött, jégkocka mancsait. Tekintetét, érdekes módon nem is a kezére szegezi, hanem a lány koncentráló arcára, amin a két szemöldöke között egy kis ránc jelenik meg, a száját is kicsücsöríti egy kicsit. Adamnek megrándul a szája, mint aki mosolyogni készül, de aztán tágra nyílik a szeme, és akaratlanul is letekint a két hatalmas kezére, ami, mint minden hősnek erős, és kicsit kérges. Jelen esetben pedig frissen melegített.Hirtelen úgy érzi, mint aki most ivott meg egy liter meleg teát, ami azonnal átmelegíti. Az ujja hegyétől, a feje búbjáig. Mint aki új kezet kap, úgy emeli fel karjait hősünk, hogy megcsodálhassa, és megbizonyosodhasson arról, hogy valóban az övé. Kicsit megforgatja, majd lazán a zsebébe visszacsusszantja.*-Imádlak.-*Sóhajt fel, de Maryola példáját követve ő is fülig vörösödik egy pillanatra, de összeszedi magát, és adja a szokásos, közvetlen stílusát.*-Köszönöm. Nagyon ügyes vagy. Kár, hogy a hősök nem tudnak egy kicsit se varázsolni.-*Jártatja a száját.*-Habár, nincs miért panaszkodni. Szeretem a Hősképzőt, mert lényegében megőrizhetjük a szabadságunkat attól függetlenül, hogy most suliba járunk. Hát nálatok, mi a helyzet?-*Sandít a lányra, hogy ne tűnjön úgy, mint aki csak magáról tud beszélni. Mert nem is olyan típus.Amíg Maryola válaszára vár, szórakozottan figyelni kezdi, hogy a lehulló pelyhek a lány vállán is megmaradnak, ahogy az övén. Tényleg úgy tűnik, hogy most egy igazi lelki társra talált. Habár, ha belegondolunk, ezt nem lehet ilyen egyszerűen eldönteni. Ahhoz több időt kéne, hogy együtt töltsenek, nem 20 percet.*-Tényleg, te mit szólsz a kövekhez?Az ásványokhoz? Én személy szerint nagyon kedvelem őket. Csodálatos tagjai a természetnek. Nézd csak..!-*Adam az újjáélesztett ujjaival beljebb nyúl a zsebeiben, majd kihúz egy gyönyörű zöld színben ragyogó, csiszolt követ. A kőben mintha néha kis mozgások lennének. A hős szeretettel néz a kőre, majd Maryola arcára.*-Sárkányszem, avagy Zöld Opál. Erőt lehet benne elraktározni, és később felhasználni. Még a dédnagyapám raktározott bele valamicskét az erejéből. Tudod, ő is tündérfiú volt. Azóta öröklődik a családban, mert még senki nem használta fel benne az erőtartalékot. Mindemellett igen ritka ásvány, nehezen megtalálható, és értékes. Hogy tetszik?-*Ha tetszést lát a lány arcán, akkor finoman a kezébe csúsztatja a finom felületű tárgyat.*-Majd elfelejtettem, hogy nem hatnak rá a külső sérülések. Nagyon nehéz elpusztítani. Nem lehet megkarcolni, és eltörni sem. Tudtommal, csak az illetékesek tudják kinyitni. Akik nem azok, hát, ők meg fekete mágiával... De én csak beszélek, beszélek. Most te jössz, Maryola.-*Adam a végén már inkább leveszi a tekintetét a lány arcáról, mert az már félreérthető, amennyit az bámulja.Hogy ezt leplezze, a másik zsebében is kotorászik egy kicsit, mire abból is kihúz egy követ, ami sokkal kisebb, és nincs is megcsiszolva, de mg így is gyönyörű*-Ezt...Nem tudom, hogy ez mire jó, de nekem tetszik. Én találtam kb 3 hónap egy hegységben. Ha tetszik, neked adom. Vedd úgy, hogy szerencsét hoz.-*Mosolyodik el újra a Hős, és bizakodóan várja a tündér reakcióját.*

Tárgy: Re: Lugas Csüt. Nov. 27, 2008 8:18 pm

- Köszi *A jól ismert elpirulás legalább enyhülni kezd a bók hatására. Ami azért különös, tekintve hogy az ember akkor szokott elpirulni, amikor dícsérgetik, és senki sem akkor szokta visszanyerni eredeti arcszínét. De ennél a lánynál kicsit másképp működnek a dolgok, főleg mert Tom az, aki tetszik neki, úgy, ahogy van. Szóval bonyolult, bonyolult kislány, de azért annál okosabb, mint amilyennek tűnik. Szerencsére ő nem lesz megint rákvörös az "imádlak" miatt, hanem inkább megkönnyebbül, hogy sikerült a kísérlet. Őszintén szólva attól félt, hogy Adam egyszer csak lángolni kezd, mint a flambírozott banán, vagy valami. Az azért elég kínos lett volna* Semmiség, örülök, hogy segíthettem *És ez így igaz. Tényleg örül, hogy örömet okozhatott valakinek, és megakadályozhatta, hogy gyufaárus kislány... Vagyis kisfiú sorsra jusson. Mert nem kell a segítségért sem pénz, sem más. Elég, ha látja a boldog mosolyt, és máris jobban érzi magát, mintha egy rakat aranyat tukmáltak volna rá. Talán ezért is tartják némelyek bolondnak. Meg a több ezer hasonló furcsasága miatt, amikről most jobb ha nem is esik szó* Hát... Mi meg harcolni nem tudunk. *Jól tudja, hogy nem arra válaszolt, amire kellett volna, mert kicsit összekeverte a dolgokat amíg gondolkodott Adam szavain (mindegyik mondatát végiggondolja, mert még igazából nem sokan beszéltek hozzá ilyen egyszerű dolgokról ilyen természetesen) de most már nem is zavarja, hogy butasággal válaszolt, és nem is túl hosszan, ahogy várható lett volna. Szűkszavú, az biztos. Csak elmosolyodik, és ennyi. Aztán érdeklődve hallgatja a következő szóáradatot is, amiben már az ásványokról esik szó, és közben nem győz csodálkozni azon, hogy először is Adamnek hogy nem szárad ki a szája ennyi beszédtől, másodszor, hogy miért nem pattant már föl és ment el valahova máshova, értelmesebb társaságot keresve,(nem mintha szeretné, mert ő jól szórakozik) és harmadszor, miért nem zavarja, hogy alig beszél, szóval ha úgy vesszük nem valami szórakoztató, kifejezetten unalmas a társasága? De csakhamar rájön, hogy egyátalán nem érdekli, miért van így - csak örül, hogy van valaki akivel most éppen tud beszélni erről-arról (már ha ezt beszélgetésnek lehet nevezni). És amikor a természetcentrikusnak tűnő gondolkodású iú a kezébe nyom egy zöld csiszolt követ, majdnem felsikolt. De hamar észbe kap, és csak ennyit mond helyette:* Milyen gyönyörű! *Nem győz betelni a mozgó belsejű kővel, amire valószínűleg minden más diáktársa csak annyit mondana, hogy "jé, de szép" aztán pár perc nézegetés után megunnák és elhajítanák. De ő védelmezőn tartja a tenyerében, és nagyokat pislogva figyeli. Íme, a vaskos magánszótárába újabb csodát jegyezhet fel. A Zöld Opál csodáját. Még soha sem találkozott olyan kővel, ami a nyomába ért volna ennek, és még csak nem is azért mert szép csillogós, hanem mert egészében annyira... Fantasztikus. Leírhatatlanul. És hogy még megkarcolni sem lehet... Ez még rejtélyesebbé és nagyobbá teszi azt az aprócska kavicsot Maryola szemében. A bámulás fel sem tűnik neki, de ha feltűnne, akkor sem vörösödne bele, mert jól tudja, hogy Adam is inkább csak azért figyeli őt ennyire, amiért fordítva - mert ugyanúgy érdekesnek találja, külsőre is belsőre is, amiért ugyanaz érdekli őket, stb. Vagyis ő így gondolná, ha feltűnne neki a dolog. De nem tűnik, csak azt veszi észre, hogy újabb kődarab landol a tenyerében, ezúttal csiszolatlan darab. Egymás mellett nézve, ez egyátalán nem tűnhet olyan nagy számnak, tulajdonképpen csak egy szép kis kőnek, de még ha csak az is, Maryolának tetszik. És sokkal többet lát benne, hála a képzeletének. Ki tudja, mennyi kiránduló, jó és rossz szándékú, ember vagy állat lépett rá vagy ment el mellette úgy, hogy észre sem vette, pedig nagyon is különleges. Hosszú-hosszú története lehet, amit nem tud elmondani senkinek. És még csodaszép is, pedig csak egyszerű hegyi kő. De nagy értéke mégis csak azért van, mert valakitől kapta... Valakitől, aki szintén megbecsülni látszik. Meghatottan csúsztatja a zsebébe a követ, és elhatározza, hogy mindig magánál fogja tartani, mint valami szerencsehozó talizmánt, ahogy Adam is mondta* Köszönöm, úgy lesz *Nagy boldogságában már majdnem átöleli a Hőst, de az azért különösen hülyén venné ki magát. Jobb is, hogy végül mégsem teszi, mert nem akarja zavarba hozni. Visszaadja a másik ásványt, a szeme mindent elárul arról, mit is gondol róla* Lehet, hogy mennem kéne *Jegyzi meg szomorkás hangon, amikor feltűnik neki, mennyit nőtt a hóréteg az elmúlt kb fél óra alatt, és mennyire sötét is lett hirtelen. Alig lát el a padig, pedig rajta ül. Így nehezebb lesz átgázolnia a havon, mint gondolta* Hát, jó éjszakát Adam. És köszönöm. *Feláll a padról -ezek szerint mégsem fagyott oda- és egy kislányos mosollyal búcsúzva a Twidare felé veszi az irányt, lassan haladva a nagy hóban*

Tárgy: Re: Lugas Pént. Dec. 05, 2008 4:34 pm

*Adam várakozóan mered a lány arcára, és lassan felderül a képe, mikor látja, hogy a csaj nem kezd el röhögni vagy fintorogni. A lelkében a boldogság dagadozik, mert végre talált valakit, aki ilyenkor nem egyből az ápolónője telefonszámát kéri el, hogy panaszt tegyen a páciensre. Igazi társra lelt Maryolában. Mondjuk, nem olyat, mint az a -ejha-minjárt-le-fogom-roanni-érzés, hanem az az igazi lelkitárs, és őszinte barátság. Vagy valami ilyesmi. Miután levonta eme csöpögős érzelmeket lány nézése közben, a tekintete automatikusan a kőre siklik, mivel Maryola is azt nézi. Onnan gyorsan lecsúszik, és a hóra, a környewzetre tapad. Adam halkan felsóhajt.Olyan ygyönyörű, és tökéletes minden. Az meg, hogy Maryolának tetszik az ajándéka már csak "hal"(XD) a tortára. Megmosolyogja a lány örömét, és ő is legszívesebben megölelné, de ő inkább attól tart, hogy efagynának az ujjai, ha kivenné a helyükről őket, nem pedig attól, amitől a lány.Követi a szemével a kő útját a zsebbe, aztán újvól a lányra figyel. Viszont amikor Maryola közli, hogy neki mennie kell, arcáról lehervad a derű, és szomorkás csillogás veszi át a helyét.*-Miért? Mindegy, nem vagyok kíváncsi. Menj csak! És vigyázz magadra! -*Mostmár újra mosolyog, és ezzel a kifejezéssel az arcán nézi, ahogy a lány elslattyog. Megint felsóhajt, de már semmi kedve nincs itt ülni, mert már komolyan kezdenek lefagyni egyes részei, amihez Maryola nem igazán érhet hozzá. Köszünésül rápislog a padra, és elindul a Hősképző felé, a korom stöétben. Illetve, nem is korom sötét, mivel a hold fénye visszaverődik a vastag hórétegről. Az útján találkozik néhány eltvévedt nyulacskával, akiket vigyorral a képén meg is simogat. Gyönyörködve nézi a tájat maga körül, és igazán mély gondolatokkal foglalkozik, mint mindig, amikor nincs másról.*~Közeledik a karácsony, és még kéne vennem pár ajándékot. Be kéne mennem Xilomenbe.~*Ugye milyen mélyen szántó? Szerintem igazán az. Hatalmas, férfias kezével megmarkolja a kabátja szebében lévő követ, és visszapörgeti magában az elmúlt fél óra eseményeit. Igazán kedves lánnyal találkozott, akivel, ha Adam jól érti, barátságot kötött. És ettől nagyon boldog. Kevés barátja van, mert senki nem érti meg az ő rajongását a természet iránt. Hát ez van. Ilyen az élet. Lassan megpillantja a horizonton Xilomen városát, vagy faluját, vagy mit, és feltűnik a színen a Hősképző is. Adam boldogan, de kimerülten, és sok gondolattól terhesen lép be a kapuján*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Szept. 15, 2009 8:09 pm

*Tom ballag ki ide. Ide ahol elöször találkozott Linnyvel. Nem is tudja mit remél, hogy a lánynak is fáj ami történt és idejön és bocsánatot kér és újra összejönnek? *~Térj észhez Tom. Szakitott veled. Bíztos már rég túl van rajtad külömben miér6t tete volna? Nem fog idejönni a kardoba omlani is sírva bocsánatott kérni bárhogy is akarod.~*Szóval jobbnál jobb gondolatok keringenek a fejében ahogy elsétál a rózsákhoz és leül a padra a padra ahol elöször meglátta a lányt. Igazából bár túl volt már egy két szakitáson de egy se fájt még neki. MErt általában ő szakitot, vagy elérte hogy a lány szakitson vele. De most... most nem tudja mit szurt el és, hogy hogy hozhat ná rendbe. Amúgy még régi önmaga árnyékába sem ér. Szöke haja mivel nem mosta se fésülte a szokásos belött frizura helyet kezdetleges rasztákban van. Polója teljesen gyüröt és nem az a megszokot ing hanem valami régi szakd poló. A nadrágján néhány helyen fű foltok vagy sár éktelenkedi és máskor fényes cipője helyet egy szakadozot koszo edzőcipő van a lábán. Mindig életvidáman ragyogó kék szeméből eltünt minden csillogás. Egyedül régi kardja bvan jobb álapotban mint volt. Túl sok szabadidejében gyakorol vagy tisztitja a szerszámot így az fényesen csillog a tartójában az övére akasztva. Szóval üveges szemmekel a rózsákra meredve ül a padon.*

Tárgy: Re: Lugas Kedd Szept. 15, 2009 8:28 pm

*Sokan vannak manapság, akik megvetik olyan embertársaikat, akik hisznek a természetfeletti erőkben, itt ragadt lelkekben, megmagyarázhatatlan jelenségekben. Még többen vannak, akik szívük mélyén hisznek az ilyesmiben, csupán letagadják, nem másért, mint, hogy megfeleljenek; és roppant kevesen vannak azok, akik felvállalják e téren alkotott nézeteiket, s a gabonakörök világnapját nemzeti ünnepnek tartják. Ilyen Carmen is, az ifjú spanyol szépség, kit vörös hajjal áldott meg az ég, így álcázva nemzetiségét, hisz köztudott, a hispán népség mind barna bőrű és sötét hajú; legalábbis ez a sztenderd.
Hosszú, zöld ruhát visel, ami remekül leplezi csöppet tán teltnek mondható alakját; lábát fűzős saruba bujtatta. Loknijai hevesen lobognak utána, mivel nincsenek összefogva: gonoszság lenne, szerinte a hajnak is szíve van. A hajnak, a körömnek, a fognak...Sokáig körmöt sem vágott, mert mi van, ha fáj neki. E nézetről szerencsére sikerült lebeszélni, mikor már jó hét centisre nőttek karmai, de loboncától semmi pénzért nem válna meg, az felérne akár egy kannibalizmussal is.
No, tehát neki ünnep ez a mai, így nem is csoda tán, hogy gitárral a kezében érkezik, s roppantul felvidul, mikor meglátja a padon ücsörgő Tomot. Társas lény lévén rögtön megrohamozza, persze csak kultúráltan, finom hölgyhöz illően. Mikor odaér megköszörüli kicsit a torkát, s a lehető legbájosabb, de cseppet sem mű mosolyát ölti fel.*-i Hola! Remélem nem zavarok ezen a mesés napon. Fel sem merül bennem, hogy nem tudod, de azért elmondom, hogy ma van a gabonakörök világnapja. Ha számításaim nem csalnak már csak két hónap és négy nap van hátra a közelgő jeles eseményig, mikor as a szaturnusz-ködben élő barátaink tiszteletüket teszik nálunk. Nem akarlak megijeszteni, remélem nem hiszed, hogy szomszédaink bármi ártó szándékkal érkeznének. Sajnos manapság egyre többen szajkózzák ezt a tévhitet. Badarság.*Elsőre talán kicsit sok lehet belőle, de nem szokott ám ilyen lenni. Csak ugye új hely, új ismerős, ráadásul pont egy ilyen fantasztikus napon. Egy kicsit visszavesz magából, s a fiú elé ül le a földre, afféle török pózt felvéve. Gitárját az ölébe fekteti, s egy spanyolt dalt kezd játszani, mely öreg gyíkokról szól...abszurd!*-Que viejos son! Qué viejos son los lagartos...!

Tárgy: Re: Lugas Kedd Szept. 15, 2009 10:20 pm

*Annyira elbambul, hogy meg sem hallja a lány közeledtét pedig h formában lenne már rég elenörizte volna a kinézetét és megpróbálna bevágodni., de ahogy A külsöje Tomnak a belsője is gyökeresen megváltozott és nem igazán keresi a hölgyek társaságát. NA mindegy ez van. KLegalább nem közveszélyes a női nemre. Egyenlőre. Legalábbis reméljük. Mikor a lány megszólal teljesen melepödik és fel sem fogja hogy nem egyedül van még egy jó fél percig aztán sajnos rögzült szokásként szép lassan centiről centire végigméri a lányt. A vörös hajáról ezsébe jut milyen gyönyörüen szikrázott mindig Linny haja. Ahogy a lány szemébe néz várja az ismerős érzést azt, hogy nem tud kiszabadulni a szemek fogságáűból, de ez sajnos elmardt. Aztán lassan szomorkás mosolyt eröltet az arcára és felbnéz a lányra.*-Öhmn...izé... helo.*Hát igen kijöt a formájából. Mondhatni. Aztán elkezd gondolkodni azon, hogy valószzínüleg halucinál vagy... vagy... vagy csak álmodik igen bíztos csak álmodik. Bár nem érti, hogy akkor miért nem Linny jön hozzá vissza. NA mindegy. Hogy miért gondolja, hogy álmodik? Hát csak onnan , hogy a lány valami gabonakörök világnapjáról meg az ufó földreszáálásáról beszélt. Megcsípi magát de semmi nem történik még mindig itt ül a fura lánnyal szemben.*-Öhhhmm. mit mondtál? Nem értetem kristálytisztán. Mintha valami gabonakörök napjáról vagy miről beszéltél volna az előbb.~Kezd agyamra menni ez az egész. Ennyire nem őrjíthet meg egy szakítás. GYerünk légy újra az aki voltál. Légy férfi. Ő már bíztos tovább lépet. IDeje neked is ezt tened.~*NAgy nehezen felerölteti magára szapanopera mosolya gyenge utánzatát.*-Amúgy Tom vagyok. ÉS te? Téged hogy hívnak?*DE ez is csak úgy hangzik mint az eredeti 10. vízhangja. Mikor a lánby elkezd valami idegen nyelven énekelgetni csak ül és néz.*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Szept. 16, 2009 4:48 pm

*S mint oly sokan, Tom is a lehető leghétköznapibban reagál belépő-monológjára, amiben a gabonakörökről és a tejútrendszerbéli barátainkról ejtett szót. Hozzászokott már az értetlen tekintethez és a "Nem értettem elég jól" vagy a "Mit is mondott, kedves?" kifejezésekhez, így már meg sem lepődik, jóllehet, eddig azt hitte, hogy tömeges halláskárosulásról van szó. Éppen ez a megszokott reakció váltja ki belőle a fitymáló arckifejezést, majd a lemondó sóhajt, amit egy alig észrevehető fejrázás követ.*-De, minden bizonnyal remekül értetted, tényleg a gabonakörökről és a földönkívüli testvéreinkről regéltem neked. Fájdalom, de úgy érzem, nem igazán vagy vevő az ilyesmire, de javíts csak ki, ha esetleg tévednék.*Valószínűsíthető, hogy a törökülés az oka a lábában élénken masírozó kis hangyáknak, ezért úgy dönt, hogy testtartást vált; térdeit felhúzza. Ennek következtében derék módon állba vágja magát gitárjának nyakával, de még csak fel sem szisszen, olyannyira szokványos esemény ez. Annak idején legalább egy "jellemző"-t motyogott ilyenkor, de mára már abba is belefáradt; ez persze nem is csoda, ha az ember esek-kelek-aranyérmes.
Ahogy a rút gitár kárt tesz benne, ismét eszébe jut egy bájos spanyol dal, amivel talán kicsit feldobhatja a hangulatot, hiszen - még a vak is látja - a fiú nincs éppen a toppon. Nem érdekli különösebben, hogy mi ennek az oka, nem ért a vigasztaláshoz, s nem is rajong e tevékenységhez; csak a nemes cél érdekli, s mi is lehetne jobb módszer, mint a zene? Hát, Linny, de erről ő nem tud, csak a hátulja, aki ezeket a sorokat gépeli.*-Me gusta tocar guitarra, me gusta cantar el sol...Na, gyerünk! Tudom, hogy ismered!*Rendületlenül mosolyog, s közben buzgón penget; hirtelen bevillan neki: még be sem mutatkozott.*-Ó, udvariatlanságom hatalmas méreteket öltött, ne haragudj. A nevem Carmen Conchita Cortés, egyenesen a tüzes Spanyolországból, bár jóllehet, kinézetem nem éppen ezt tükrözi. Volt egy idő, mikor használtam barnítókrémet és hajfestéket, de otthonomban elkerülhetetlen a napfény és a fürdőzés. A hajamat kimarta a só, a bőrömről pedig foltokban csorgott le a krém. Meglehetősen vicces jelenség voltam, meglehet, én kevéssé nevettem a dolgon.*A muzsikával nem hagy fel, folytonosan pengeti a spanyolos dallamot, lábával dobol közben. Könnyen lehet, hogy még táncra is perdülne, ha egy kicsit vidámabb lenne a hangulat; Tom negatív hullámai megszállták őt. Segííítség! Invázió!*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Szept. 16, 2009 5:32 pm

*A lány válasza még egy fél percig ott cseng a fülében mármint hogy nem vevő az ilyesmire.*-Nem nem azt mondom, hogy kapitális baromság csak nem tudom.. Lehet, hogy vannak földönkívüliek bár ezt elég valószinütlenek tartom. mármint mindere lehte magyarázatot adni. Szerintem az egész egy meséből vagy egy viccből alakulhatott ki. Mármint ez a gabonakör izé. HA lennének ufók és azt akarnánk, hogy tudjunk róluk akkor nem ilyen alátámaszthatatlan bízonyitékokat hagynának maguk mögöt, ha meg azt akarnák, hogy ne ntudjunk róluk akkor még ennyi nyomot sem hagynának sőt ide sem jönnének. De ez az én véleményem ami közel sem bíztos...*Itt veri magát álba a lány.*-Jól vagy?*DE nem kell fel a székből söt tök közönyös az arca. HA még Linny elött lenénk már rég a lány mellé ült volna egy széál virágot nyomot volna a lány kezébe és ugy tet volna mintha sem valami értelme mármimnt mintha csak egy hülye fiú lenne a bájvigyorral és hit volna a lány minden szavának legalábbis látszolag. NA mindegy ilyen az aki gyüjti azrt, hogy háyn lánnyal járt. Ilyen volt az apja a nagyapja a dédnagyapja és még jó sokáig visszamenöleg de most ahogy mindenkit egyszer kétszer elsöpörte a szerelem vagy..vagy csak fáj neki, hogy a lány dobta? Sértia becsületét és úgy érzi, hogy így már egy senki? Hogy így már nem menne neki az udvarlás. Ezt bizony még ő sem tudja, hogy mennyire komoly a dolog de úgy dönt hamar ki kéne heverni a dolgot és újra belecsapni a lecsoba. ÉS most jön, hogy énekeljen. NA most ez ellen három érv is szól. 1: Utál énekelni mert szerintem az nem illik a stilusához. 2: Nem is ismeri a dalt 3:Nincs éppen dalolos kedvében.*-Nem nem ismerem.*Kemény ho9sszú v álasz de hát ez van. NA és az, hogy a láyn spanyol egy kicsit változata a szemléletein. Szereti spanyolországot föleg a spanyol lányokat.*-BÍztos nagyon szép a város vagy a hely ahol felnötél.*Itt a lányra bízza a folytatást hioszen addig is nem neki kell beszélnie de miközben ő beszél egy fokkal erösebb bájvígyor van az arcán.*

Tárgy: Re: Lugas Szer. Szept. 16, 2009 6:32 pm

*A Lugasban zajlik az élet, egy lány és egy fiú épp beszélget, és egy újabb lány, szintén Tűztündér érkezik ide. Maga sem tudja milyen apropóból, tulajdonképp egyedül szeretett volna lenni. Mikor meghiúsult vágyának tárgya, a magány édes lehetősége szertefoszlik, felölt egy bájos mosolyt, úgy közelít Carmen és Thomas felé. Barna haja feltűzve, mogyoróbarna szemei pedig szokás szerint érdeklődve szemlélik a külvilágot. Egy zöld dresszet visel, ami combközépig ér neki, bár nyilván ha egy magasabb lány venne fel ilyesmit, bugyit villantana. Kedvesen int a két jelenlevőnek, aztán észreveszi, hogy mezítláb jött. Hát persze, hiszen kalandvadászatra jött! Ki más lenne olyan kalandra éhes, mint Cassarah? Kicsit elpirul, hiszen zavarban érzi magát, tudván hogy a többiek viselnek lábbelit. Megvakarja a fülcimpáját, aztán köszön, és illedelmesen bemutatkozik, de nem nyújt kezet, csak integet.* - Sziasztok. Cassarah Rose Whiteley vagyok, a tündériskolából. *Részéről a beszélgetés első fele ennyi volt, ugyanis nem történik semmi érdekes, amit kommentálhatna, vagy tehetne valamit. Válláról egy apró, kézi szövésű kis táskaszerűség ló, de lényegesebben kisebb méretű, mint egy rendes iskolatáska. Ebben csak néhány fontosabb könyv van.* - Nem tudjátok, hol találhatok errefelé valami barlangszerűséget? Csak mert éppen különös kőzetek után kutatok, a könyvtárban találtam egy érdekes könyvet a drágakövekről. *Elő is veszi a megviselt darabot, és megmutatja nekik, a "Drágakövek mágiája" címet viselő kötetet. Nem szól többet, csak érdeklődve néz a harcosra és a szaktársára.*