Rét

Tárgy: Re: Rét Szomb. Márc. 21, 2009 12:24 am

*Rendezgeti a virágokat, mosolyogva, hiszen örömteli ez a nap. Mennyire hiányolta a meleget, a napsütést, és most megvan. Úgy érzi, mintha kinyújthatná karjait és övé lenne az összes virág ezen a réten, meg a nap egy kicsiny darabja. Rég nem érezte így magát. Mikor Brooke felpattan csak ránéz, és megkérdi magától, hogy ennyire ijesztô lenne.*
- Ashley? Nem ismerem. *Jelenti ki, majd barátságosan rámosolyog az álneves lányra.* - Örvendek, Brooke. Elizabeth Greenweld vagyok, Misztikus tündér, szintén Twidare-os diáklány. De nevezhetsz, ahogyan akarsz, csak Ellie-nek ne. Azt nem szeretem. *Nagyban mosolyog a gesztikuláción, habár ügyesen barátságos gesztusnak álcázza.*
- Igen, szépek. *Helyesel.* - A tavaszi virágok a legszebbek. Minden oyan friss, életteli és új. Tessék. *Azzal odanyújt néhány hóvrágot és krókuszt, lilát és sárgát, Brooke-nak.*
- Itt a réten szedtem ôket. *Válaszol még utólag a lány kérdésére. Még rendez egy-kettôt a csokron, de utána Brooke köti le figyelmét, aki repülni próbál. Mikor elesik, Beth elfoljt egy nevetést, de mikor sikerül, megtapsolja a levegôtündért.*
- Szép volt, gratula. Én még sajnos nem tudom, mi az erôm. *Rémülten nézi, ahogyan zuhan a lány, felpattan, hogy esetleg elkapja, nem, mintha elég erôs lenne hozzá, de Brooke megoldja.*
- Még egyszer? Na ne! Még összezúzod magadat. *Vádló tekintettel néz a lányra. Neki nem kell erôdemonstráció. Kissé felvágósnak látszik szemeiben. Újra letelepszik, nekidôl a fának és halkan dúdolva nézi a rétet.*
- Mondd, Brooke, *Kezdi, de nem néz a lányra. Sokkal jobban szeret beszélni, ha csak hallja a másik személy hangját.* nem te vagy véletlen Ashley? Csak azért is, mert a Brooklyn egy férfinév és eléggé elárultad magad a hezitálással. *Jó megfigyelô, annyi szent. Ô hipphopp átlátja a dolgokat. De nem tervezi, hogy beköpi a lányt, nem lelne benne semmi örömet. Nála a titok biztonságban van.*

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 4:11 pm

Oké, akkor Lizzie leszel. Vagy Eliz, esetleg Liza. *mosolyog Elizabeth-re, majd kócos haját próbálja megigazítani, fésűje segítségével, amit a táskájából halász elő.* Ó, igazán? Talán jobban körül kellene néznem, mert eddig még nem találtam erre virágokat, amik ilyen szépek lennének. Hogy érted, hogy nem tudod mi az erőd? Hiszen a Twidare varázssugárzása minden eddig fel nem fedezett erőt előbújtat! Beszélned kéne az igazgatóval, mert ő tanítja az erőfejlesztést. Biztos tudja mi ilyenkor a teendő. Azt hallottam, hogy olykor elfojtott érzelmek miatt nem tört elő egyeseknek az ereje. Például ha valaki fél valamitől, de senkinek sem mondja el, nem lesz képes felszínre törni az ereje. Nekem eleinte csak akkor volt használható az erőm, ha megijedtem valamitől. Sőt, ahogy láthattad, még most sem vagyok egy nagy tündér. Kötve hiszem hogy valaha is Őrtündére leszek bárminek. De még a Charmix-nak is örülnék. *mondja halkan, majd hátrasimítja a a haja végét.* Szerinted lehetséges, hogy valaki ne fedezze fel az erejét? *kérdezi, miközben kiragad egy tincset a bal copfjából, és azzal kezd játszadozni. Tegnap még töredezett volt a hajvége, de ma vágtak belőle, hogy Brooke-osabb legyen.* Igaz, talán egy matraccal teli szobában kéne. *vigyorog Elizabeth-re, és már épp kérdezne valamit, amikor az egy kérdést szegez neki. Mit csináljon? Nem mondhatja el bárkinek, akivel összefut.* Ehm... Lizzie, dehogy is! Ugyan miért lennék... jó, én vagyok. De bele tudsz gondolni milyen érzés az, hogy nem tudsz semmit tenni a félelemtől, és a nővéred koponyáját a szemed láttára robbantják szét? Kicsi hiányzott, hogy meghaljak, és Linny meg Arya már mindenkinek elmondták az egészet, és biztos mindenki elítél, csak mert én nem vagyok olyan harcias, és nem mentem fejjel a falnak... ezért a másod unokatestvérem személyiségét és külsejét vettem fel, hogy Ashley-ként ne kelljen szégyenkeznem. *mondja zokogásban kitörve, és csak maga elé mered.* ~Idióta, ezt megcsináltad!~

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 4:58 pm

- Kérlek, inkább ne nevezz Lizának. Ismerek egy Lizát. Vagyis ô volt a macskám. *Becsukja a szemeit és fejét nekidönti a fának, így élvezi az idôjárást, közben figyelve ál-Brooke hangját, mondanivalóját és hanglejtését.*
- Pedig vannak. Olyan helyeken dugják ki az évben elôször hajtásaikat a földbôl, ahová mindig, ha süt a nap, elérnek a sugarak. Itt van néhány fa, nehéz lesz találni, de ott hátrébb, a szabad téren sok van nagyon. *Tájékoztatja kedvesen évfolyamtársát.*
- Úgy értem, ahogyan kifejezem magam. Még nem fedeztem fel. Semmi szokatlan dolog nem történt velem eddig. Olyan vagyok, mint amilyen otthon voltam. *Brooke javaslatánál kinyitja szemeit, pislog párat, hiszen hírtelen éri újra a napfény, majd felvont szemöldökökkel néz a lányra.*
- Gondolod? *Kérdezi csodálkozva. Nem olyan tipus, aki rögtön rohan a tanáraihoz, tudtával meg érzelemit sem szokta elfojtani. ha sírhatnéka van, sír, ha nevetni akar, akkor nevet.*
- Brooke, közülünk elsôsök közül senki sem az legendás tündér tipus, mint például Chalice, Amensha vagy Philomena. Most kezdted az iskolát, ne légy magaddal túl szigorú. *Brooke következô kérdésére csak bólint.*
- Miért ne lenne? Nézd, ebben a világban létezik mágia, varázslat, sôt, teljesen más dimenziók is. Akkor miért ne lenne lehetséges, hogy valaki nem fedezi fel erejét? Garantáltan nem gyakori eset, de nem lehetetlen. *A matracos megjegyzésre halkan kuncog, de menten újra komoly lesz. Nagyon meglepôdik, mikor Brooke könnyekbne tör ki. Ezt nem akarta.*
- Ashley... *Ô, ha Ashel kettesben van, garantáltan nem fogja többé Brooke-nak nevezni.* - Ashley, ez nem szégyeny. Inkább szomorú. Részvétema nôvéred miatt, de semmi meglázó nincs abban, hogy valaki paralizált a félelemtôl. *Mondja szoksásos halk és nyugodt hangján, miközben feltápászkodik és odasétál Brookehoz, akinek vígasztalóan vállára teszi kezét.*
- Nem szégyen. A nôvéred nyilván azért halt meg, hogy meg tudjon védeni, egészen biztosan. Te meg ezt letagadod. Nem szégyen, ha valami mellett kiállsz és büszke vagy rá. És ne félj, én nem mondok semmit senkinek. hallgatni fogok, mint a halottak. *ha tudná, mi zajlik most a temetôben, nem mondana ilyesmit.*
- Tudod, Ashley, ha fejjel mentél volna a falnak, te is meghaltál volna. Oktalanul feláldozni magadat lett volna a szégyen. *nyugtatási taktikája nem a legjobb, hiszen kimondja, amit gondol, nem biztos, hogy ez jó hatással lesz a lányra.*

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 5:30 pm

*Fylia érkezik ide, egy lezser dresszben, és egy pár fekete szandálban.* Sziasztok! *köszön a két lányra, derűs mosollyal az arcán.* Milyen szép virágok, Elizabeth! *mosolyog a lányra, és a vállára teszi a kezét.* Véletlenül hallottam azt, amiről beszéltetek. Elizabeth... a képességed bármelyik percben megmutatkozhat, gondolj csak bele. Elegendő várnod, és felfedi magát előtted. *végigsimít a virágokon, és hátralép három nagy lépéssel.* Brooklyn, kérlek lépj hátra. *közli a lánnyal, és a virágcsokor csillogni kezd. A virágszirmok kígyófejjé alakulnak, és egy csapásra kígyócsokorrá válik a szép virágadag. Sziszegve tekerednek a lány kezére, de még nem harapják meg.* Gyerünk Elizabeth, menni fog! *kiáltja a lánynak, miközben varázslatra készen tartja a kezét maga elé.* Hagyd, hogy előtörjön a belső tündér! Engedd el magad!

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 5:43 pm

Áh, köszi... rendes vagy. *mondja zsebkendő után kutatva. Ekkor előbukkan Fylia, és annyira megijed, hogy hátraugrik, és azzal a lendülettel a levegőben köt ki.* Gyááá, segítség! *kiáltozik, és a táskáját elejti, majd tovább sikít. Mikor a kígyókat is meglátja, még nagyobbat ordít, és eljut az agyáig az a mondat, hogy "véletlenül hallottam a kis beszélgetéseket" és amint rájön, hogy Fylia nagy eséllyel hallotta, hogy Lizzie Ash-nek hívja, még jobban megijed, és már lassan a felhők felé emelkedik.* SEGÍTSÉG! *kiáltja, és elkezd zuhanni. Lehunyja a szemeit, és elrugaszkodik egy képzeletbeli faltól. A levegőben próbál úszkálni, és már nem is zuhan annyira.* Sikerült! *nyikkan meg, mikor már kontrolláltan képes repülni.* Azt a mindenit! SIKERÜLT! *sikoltja Fylia-ék felé, és madárszerűen kezd repülni, aztán felvesz egy Superman alakot, és kuncogva megfordul.* Sok sikert a kígyókhoz! *kuncog, mert azt hiszi, azok csak illúziókígyók...*

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 5:58 pm

*Látván, hogy Ash zsepi után kutakodik, magát is végigméri, hátha van neki. De nincs, nem szokott vinni magával felesleges dolgokat. Tekintetével követi a lányt, aki a levegôben köt ki, de nem is próbál segíteni rajta, hiszen itt az igazgató. Akkor ô nem aggódik kicsit sem Ashley miatt, szerinte nem lesz semmi baja. Azért fel szemmel rá figyel.*
- Jó napot, igazgató asszony. *Köszönti Onesymet és kuncogni kezd Ash akciói miatt.*
- Brooke, gyere le, itt nics matrac! Tudom, hogy menni fog! *Kiáltja neki és vidáman integet felé, továbbra is kuncogva a lány miatt. Végül látszólag megoldja a helyzetet, így nem foglalkozik többet vele.*
- Köszönöm szépen. *Fordul az igazgatóhoz és újra rendezgetni kezdi a virágokat.*
- Ó, tudja, én nem sürgetem. Ha van tehetségem, erôm, az majd kimutatkozik, nem erôltetem. *Ismét felvonja a szemöldökét, mikor az igazgató hátrálni kezd. Kérdôn néz a nô szemeibe. Mikor a csokra kígyócsokorrá változik, meglepetten, halkan felkiált. Érzi hideg, pikkelyes testüket rátekeredni alkarjára, hallja ôket sziszegni is, csak nem tudja, ezzel mit kezdjen. Karját lassan felemeli és megnézi a kígyókat. Hegyes, hosszú fogak. Látszólag mérgezôek. Szívás.*
~ Hagyd, hogy elôtörjön a belsô tündér. Engedd el magad. *Ismétli az igazgató szavait.* ~ Ekkora hülyeséget rég nem hallottam. *Sóhajt egyet. Csodás állatoknak tartja a kígyókat, elôször nem is gondolt semmit sem, de mostmár egyre jobban úrrá lesz rajta a félelem. Szabad kezével próbálja elkapni az egyik kígyót, de az villámgyorsan ujja felé kap, Bethnek pedig éppen, hogy sikerül idôben elhúznia kezét. Hol a kígyókra, hol az igazgatóra, hol kezére néz. Most mit csináljon?*

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 6:19 pm

Elizabeth! Sikerülni fog. *mondja ismét, és várja, hogy a lány ereje végül felfedje magát.* Gyerünk! Koncentrálj már jobban! Gondolj arra, hogy rád támadtak a kígyók, és hogy csak koncentrációval győzhetőek le. *szól a lánynak, majd látva Brooke akcióját, csak a fejét csóválja.* Vigyázz magadra! *kiáltja a lánynak, és ismételten Ellie-re pillant, és tapsolni kezd.* Megcsinálod! Sikerülni fog! Hajrá! Tedd fel minden erődet egy lapra! Nyírd ki a kis lábatlanokat! *biztatja továbbra is a lányt, szinte már önkívületi állapotban.* Gyerünk-gyerünk!

Tárgy: Re: Rét Vas. Márc. 22, 2009 6:29 pm

*Látva, hogy a kígyók igaziak, egyensúlyából kizuhan, teste vízszintesből függőlegesbe csúszik, de fejjel lefelé zuhan. A külvilágból semmit sem lát, az arcába repülő tincsek miatt.* Segítség! *fut ki a torkán a segélykérés, és abban a pillanatban elájul a szédüléstől, és az zuhanás sokkjától. Felsője alsó gombja leszakad, és felreped a hasán a szövet, mert egy fa kiálló ágában fennakadt. És a szakadás után már zuhan tovább, a kemény talaj felé... tehetetlenül vonzza őt a gravitáció... ajkain egy szomorú szájtartás lesz úrrá, és úgy érzi, hogy hamarosan a földdel érintkezik, ha nem avatkozik közbe senki.*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Márc. 28, 2009 6:43 pm

*A lehető legtávolabb tartja magától alkarját, felsőtestét kissé hátradöntve. A félelem úrrá lesz rajta. Félelem! Mennyire utálja ezt az emóciót! Utálja, hogy átveszi rajta a hatalmat, utálja, hogy nem tud miatta gondolkodni, utálja, hogy gátolja a mozgásban. Igazából csak egyetlen dologtól retteg: magától, a félelemtől. Akárhogy próbálja leküzdeni, mindig visszatér, mindig erősebben, mindig… félelmetesebben.*
- Mi fog sikerülni? Az égvilágon semmit nem csinálok, aminek sikerülnie kellene! *Nyugalmat próbál magára erőltetni. Pont egy ilyen szituációban nem vesztheti el a nyugalmát. Szemeit behunyva próbál lenyugodni, sikertelenül.*
- De… *Hangja elcsuklik.* - De én nem akarom őket megölni! Joguk van az életre! Akkor sem fogok véget vetni életüknek, ha nekem kell cserébe távozni az élők világából. *Utolsó mondatát már halkan, elcsukló hanggal, bizonytalanul mondja, nem olyan határozottan, mint szerette volna. Lehet, hogy csak magának akarja bebeszélni, de mintha érezné a kívánságot, hogy kioltsa a kígyók nyomorult életét. Vagy Beth hal meg, vagy a kígyók, akár tetszik, akár nem, ez a két lehetőség van. Választania kell.
Töprengéséből Brooke sikolya zökkenti ki. Szemeit a lányra szegezi, bal, kígyómentes kezét szája elé kapja.*
- Úristen. *Nyögi ki halkan, majd a kezdeti sokkot leküzdve körbenéz. Hogyan lehetne megállítani a lányt? Persze, átváltozhatna és elkaphatná reptében, de ahhoz túl gyenge és lassú, sosem repült még. Pár nappal ezelőtt azt sem tudta, hogy tündér. Hektikusan körbepillant, szemeit a fára szegezi. Hát persze, a levelek! Ha elég gyorsan elég nagy kupacot lehetne rakni, amibe Brooke belepottyanhat, puhán landolna. Csak ez egy lehetetlen művelet. Továbbra is töpreng, hogyan menthetné meg a lányt. És hírtelen a falevelek remegni kezdenek, először észrevétlenül, majd egyre erősebben, míg végül elszakadnak a fától. Lágyan a földre hullnak, s míg Brooke zuhan, egy nagy kupacot formálnak, ahová a barna hajú lány beleesik. Beth kábulatából magához térve nézi a levélkupacot. A levelek minden egyes mozdulatát átérezte, mintha… mintha életet adott volna nekik és kontrollálta volna őket. Pontosan azt tették, amit Beth akart. Csak kimerítették a lányt. Ezzel a ténnyel mit sem törődve a lány megindul Brooke felé, a kígyókról megfeledkezve. Odaérve ásni kezd, míg megpillant egy barna hajzuhatagot, Brooke-ét. Kábé a levél halom közepén fekszik most, nem esett a földre. Beth megkönnyebbülten felsóhajt és Onesym felé fordul.*
- Brooke szerintem rendben van! A levelek lefékezték zuhanását és… *Mondatát fájdalmas ordítással fejezi be. Az égő fájdalom miatt, amelyet egy kígyómarás okoz jobb csuklóján. Fájdalmasan felnyögve, próbálva visszatartani a könnyeket, rogy a földre. Semmi ereje sincs, kimerült, ráadásul égetően fáj a marás, ami lassan elkábítja a lányt. Fájdalom könnyei peregnek le orcáján, melyeket már nem tudott visszatartani.*