Rét

Tárgy: Re: Rét Kedd Szept. 09, 2008 7:43 pm

*Amíga tündér valamire látszólag nagyon koncentrál, ő elvégez pár varázslatot amik éppen az eszébe jutnak. Az első hatására jéghideg víz kezd el folyni valahonnan a burkon belül, s rohamos tempóban önti el a védett részt. A következő varázslata az oxigénbuborék lenne amit saját maga számára akar előidézni*
- Tast evulan braarit! *Ez az utolsó átok sárragaccsal vonja be Lucy szárnyait, így aztán azok amíg meg en mossa őket, s meg nem száradnak, repülésre képtelenek. Pont mikor végez az utolsó elhadart átokkal megjelenik az arcán valami rózsaszín ragacs, plusz a térdén is, és úgy elkezdi égetni a bőrét, hogy alig bírja ki. Megpróbálja lerángatni magáról, az erejét is beveti, s ha sikerül élessé varázsolja, s újabb átkával Lucy szíve felé röpteti*

Tárgy: Re: Rét Kedd Szept. 09, 2008 7:49 pm

*A jéghideg vízzápor, mint ezernyi szúrós tű rögtön elárasztja a burkot. Öt másodperc sem telik el, s már egy csöppnyi levegő sincs a burokban. Clemencé képtelen az izgalomtól oxigént varázsolni magának, ellenben a ragacsnak hála nem fullad meg - mintha az raktározná a levegőt. Ez az állapot nem sokáig marad viszont meg, mert a ragacs (mivel kissé gyengére sikerült) hamar lekerül Clemence arcáról egy pár égési sérüléses nyomot hagyva maga után. Így már a boszi sem kaphat levegőt. A lejött ragacs ahogy kell, éles tőrré válik, és igen, a vizet átszelve pont Lucy szívébe fúródik... Közben az eső is elkezdett már esni egy ideje, és egyre jobban rázendít... már itt a vihar...*

Vendég

*Mive a kígyos varázslat sikerül pillanyatni örömámor lesz úrá rajta. Ám felpillantva már látja is a vicsorgo farkasokat . Minden gondolat távozzik a fejéből hisz ez már a bíztos halál. Az egyik farkas feléugrik ekkor egy piros fénycsova is felé repül a falról. egy ideg versenyt futz a farkasal aztán lkeelőzi VAnessából feltőr egy utörsó félelemelteli sikoltás majd a fénycsova mellbetelálja.Ájultan rogy le a föltre majd kiterül mint egy szerencsétlen rongybaba. Inentől már semmit sem érez. Arcát és mindenét szétépik.De akkárhány farkas is rávetti magát már mindegy Vanessa már messzejár. A Gonoszsága visszaütöt magára.Mostmár az örök állom foglya lett.A farkasokk gyomrában nyugodjék békében

Vanessa Jane Fadel Élt 1994-2008 Nyugodjék békétlen lelke békében!

Vendég

*Egy fa darabra koncentrál és a rózsaszín ragacsal akkar ráégetni egy szöveget Ha sikerül az valahogy így nézne ki.ˇTündérek mindanyian vesszélyben vagytok. A boszorkányok rátokfognak támadni és kémeik is vannak.ˇÉs bár a ragacs sijkerült tudja,hogy nem fog megmenekülni elkezd szemerkélni a víz vagy eső vagy minek is mondj pillanatok alatt átnedvesedik a szárnya mire lezuhan ám ettől csak eszméletét veszti*De mielőtt még lezuhana elkezd kiálltozni.*-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ*Magashangon síkit már semmi nem érdekli.Az ájult Lucyt az emelkedő víz egyre feljebb és feljebb visszi.Mignem a buborék tetejébe ütközik. Eltörhetet pár csontja vagy az oxigén hiány miat de Lucy ismét eszméleténél van.Fuladozva próbál oxigénhez juttni de hiábba elkezd homályosodni előtte a világ ám még látja a felé suhanó ragacsot nincs értelme és ereje sincs már hozzá hogy kitérejen előle. Egy éles fájdalom hasít a szívébe éd az nem doben többet. Lucy még egy hangtalaan sikoltást hallat majd elettelenül lebeg tovább a víz felszínén.Ennyi az optimist lánya egy peszimista meghalásával számotaevő halálal halt meg. Hogy mi vár a többi jóra azt talán senki se tudja de Lucyt ez már nem érdekli holotan fekszi a víz felszínén. Rózsaszín haja kibomlott és most körüllebegi elenben ruhája kifogástalanul áll rajta.Így ment tovvább Lucy Dicel.
Lucy Dicel 14 évet élt.
1994 májús 30-2008 szeptember 9 Nyugodjék békében.

Tárgy: Re: Rét Kedd Szept. 09, 2008 8:33 pm

*A hideg víztől libabőrös lesz a keze, fedetlen karját mintha ezernyi tű szurkálná. Tudja, hogy ő is elpusztul ha nem varázsol magának valami oxigénszerűt, de semmit sem tud mondani ettől a hülye ragacstól. Talán a saját vesztét önmaga fogja okozni? Ebbe azért csak nem törődik bele! Mikor már a víz az egész burkot elárasztja, megérzi a forró ragacs "levegőjét", amit mohón be is szív. Egy mély levegő után letépi magáról, a térdéről is, majd azt elengedve, nem is törődve Lucyval és a sorsával, őrült gyorsan elmotyog valamit. Miközben beszél, szájából buborékok törnek fel. Ahogy elhallgat rögtön eltűnik a burok, a víz pedig szétfolyik a földön, cuppogós sártócsává téve a földet a körülötte lévő óriási területen. Clemencé köhögve borul a földre. Rengeteg vizet nyelt, de szerencsére túlélte. Kell neki pár perc mire összeszedi magát, aztán feláll, és végignéz magán. Tiszta víz a ruhája és a köpenye, szintúgy a haja, ami a fejéhez tapad. A tenyere sáros, mivel leborult az előbb a földre, fekete szoknyás ruhája alatt a térde is, de azon ennél sokkal feltűnőbb az égési sérülés. Az arca is így nézhet ki, hála annak a szörnyű ragacsnak, ráadásul égeti is. Vet egy gyors oldalpillantást széttépett boszorkánytársára, majd a szíven szúrt tündérre. Egy pillanatra fagyos mosoly terül el az arcán, aztán el is tűnik. Majd később ünnepel, előbb rendbe kell hoznia magát. És jobb lesz ha minél hamarabb eltűnik*
- Teleport! *Fordul egyet, mire máris a kastélyban találja magát*

Tárgy: Re: Rét Kedd Szept. 09, 2008 8:37 pm

*A vihar már javában tombol, villámlik és mennydörög, egy fekete csuklyás nyúlánk alak mégis megjelenik a réten. Úgy néz ki Xilomenbe tart. Sietős léptekkel vág át a réten, s csak akkor áll meg hirtelen, mikor érzi, hogy valami nagy tócsába lép. Lassan jobbra fordítja fejét, és észreveszi, hogy ez a tócsa nagyobb, mint ami a tündériskola udvarán áll. Igaz, az eső már régóta esik, de ez azért mégiscsak túlzás.... Az alak hirtelen mozdulattal szája elé kapja a kezét. Tekintetével ebben a pillanatban akadt rá a leszúrt lányra... Az egyik tündérükre.... S nem sokkal mellette most távoznak a farkasok. Valniess mély lélegzettel közelebb lépked az áldozatokhoz. Rögtön meglátja a ragaccsal írt feliratot, s csak miután elolvasta néz körbe. A boszorkány maradványaival nem tud sokat tenni, de ami maradt, azt varázslattal elássa mélyen a földben. Aztán Lucyhoz fordul, s egy intéssel felemeli a lány holttestét a földről. Az a levegőben marad ernyedten, aztán a visszaforduló nő után lebeg, akinek márványfehérré vált arcán egy könycsepp gördül le*

Vendég

//Khm-khm, ezt egyáltalán nem így kellett volna kijátszani, de mivel már nem vagyok fejes, mindegy^^//

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 12:17 pm

//Ez a játék most úgy vesszük, hogy reggel hat körül játszódik, csak userek lusták voltak felkelni//

*Barackillatú jégkirálynő szokásos reggeli futását végzi a természetben, ehhez használatos sportruháinak egyikében. Az általános reggeli hideg miatt mostanában nem futhat irtózatosan rövid sortban és topban, ezeket le kellett váltania már egy ideje rózsaszín melegítőre, melynek külső oldalain fehér csík húzódik, és sötétrózsaszín bő pulcsira, amin pedig bal oldalt alul fekete playboy nyuszi virít. Vagy egy macska. Vagy valami olyasmi. Edzőcipője fekete-fehér, haja frissen mosottan hullik a vállára. Fáradhatatlanul kocog össze-vissza, és fájó szívvel tekint Xilomen felé. Most éppen azért, mert nem hozott magával pénzt, és nemugorhat be egy kávéra a kávézóba, vagy egy pár új cuccért Galbea ruhaboltjába. Igaz, hogy tegnap vett egy rakatot, de sebaj.Szóval kocog, kocog, jelenleg éppen át a réten, és néha megáll egy-egy helyen, hogy két kezével bokája felé hajoljon, ilyesmik. És ha már a bokájánál tartunk, tegnap óta tökéletesen begyógyult, ha valaki tudni szeretné*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 1:06 pm

*Mint ahogy Tom eltervezte erre jön, hogy Xilomenen keresztül az iskolájába jusson. Gyönyörködik a természetben, és a szép virágokban a lába alatt. Egyszer-egyszer le is guggol, hogy közelebbről megnézzen egyet-egyet. Már nagyjából kiverte a fejéből Miát, legalábbis most öt percre. Egyik ilyen leguggolása után felegyenesedik, na és kit lát meg? Na kit? Hát a jégkirálynő Miát, aki immár egészséges lábbakkal rója a köröket.Tom már nyitja a száját, hogy köszönjön neki, de aztán meggondolja magát és becsukja. Ha a lány tegnap este nem köszönt neki, ő miért is tegye?? Tom leszegi a fejét, és ha nem történik semmi, akkor meggyorsítva a lépteit, elsiet Xilomen felé.*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 1:20 pm

*Már elég sokat futott ma, mert az iskolától idáig azért nem kevés idő az út. Leheveredik a fűbe, és hanyatt veti magát. Szaporán szedi a levegőt a futás miatt, aztán mikor már eléggé kilihetge magát hirtelen felül, kinyújtott kézzel, és mintha tornaórán lenne, így próbál meg párszor felülni. Úgy a harmaddik alkalommal veszi észre a háttal levő Tomot, aki már biztos elhaladt előtte, és még csak nem is köszönt. NEKI nem köszönt! Felháborodottan néz a fiú után. Észre kellett vennie, hogy itt fekszik a fűben, és mégsem köszönt neki. Egyátalán nincs hozzá szokva, hogy ennyire semmibe vegyék. Már úgyis vissza akart indulni a kastélyba, gyorsan felpattan, s kocogva Tom után siet. Megalázó dolog, mert úgyis vehetjük, hogy fut a fiú után. Pedig neeeem. Csak épp kocog és pont ott van valami pasas a hősképzőből. Nem utána fut. Dehogyis. És nem rémlik fel benne egy pillanatra sem, hogy milyen állati jó felsőteste van az illetőnek aki erre vetődött. Ugyan már, minek nézik őt?*
- Helló *Köszön hangosan mikor odaér "megmentője" mellé, és kicsit lelassít, hogy ne kelljen hátrafordulva beszélnie. vagyis szinte egy helyben fut. Azon gondolkodik, mit mondhatna még. A köszönés túl kedvesre sikeredett, de valahogy mégis meg kellett hálálnia, hogy nem hagyták a hidegben megfagyni kibicsaklott bokával. Viszont ezt is ellensúlyoznia kéne valami nem túl sértő, de azért nem is túláradó szeretettel teli mondattal* Vak vagy, vagy mi? Nem is köszöntél. *A második mondatba egy kis sértettség is vegyül, mintha olyan fontosnak tartaná, hogy Tom köszönjön neki. Pedig ez is inkább olyan egoizmusos dolog, mert mi az hogy nem veszik észre? Vagyis, Mia ezt próbálja bebeszélni magának, ki tudja, mi igaz ebből. Még az is lehet, hogy egész más okból sértődött meg ezen. Lehet, hogy ha más nem köszön neki akit ismer, le se szarja. De akkor Tommal miért nem ezt teszi? Kész rejtély ez a lány*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 1:56 pm

*Tom, amikor meghallja Mia hangját, meglepetten megtorpan, és ő si megáll. A meglepetéstől még vissza is köszön neki.*-Szia!-*A következő megállapításánál, hogy ő vak, vagy valami ilyesmi, Tom szája félszeg mosolyra húzódik, hogy a lány nem szenvedett súlyos agyhártya gyulladásban, csak egy kicsit kedves akart lenni, vagy lehet, hogy ő is a meglepetéstől köszönt neki.*-Nem, nem vakultam meg, nagyon is észrevettelek, egy ilyen lányt ki nem venne észre? Nem, nem ezért nem köszöntem. Csak, gondoltam, nem akarsz velem beszélni, tegnap például még nem akartál, Egy köszönésnyire sem.-*Tom ezt nem sértődötten mondja, nem is felháborodva, hanem tényként.Meg egy kicsit el van foglalva azzal is, hogy ne legyen feltűnő, hogy alig tudja levenni a szemét Mia kipirosodott arcáról.*-Na, mindegy. Látom, a bokád jobban van, ennek örülök. Így legalább tudtál szólni a barátodnak, hogy mi a helyzet.-*Itt Tom elkapja a tekintetét Miáról, a cipőjét kezdi bámulni.Mivel, ha belegondolunk cseppet sem kínos más barátnőjét félmeztelenül hazacipelni. Kicsit el is pirul, de ez nem látszik, mert a reggeli, kicsit csípős szél már így is piros rózsákat varázsolt az arcára. Kicsit félénken pillant vissza Mia arcára, de igyekszik ezt a félénkséget leplezni, mint ahogy az összes többi érzelmét is, amik most viharként kavarognak benne.Egy fiúnak nem szabad szabadjára engednie az érzéseit bármikor.*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 2:12 pm

- Jaa, hát tegnap fáradt voltam. Azért kösz, hogy hazacipeltél. De attól még ne hidd, hogy most ezért majd kárpótolni akarlak *Ez is valamiféle bocsánatkérés, nem igaz? Na hát akkor, haladunk emberek. Barackos nőszemély is meglepődik rajta, milyen rendes volt Tommal, és a végén még el is mosolyodik, hogy a fiú ne vegye komolyan. Értitek? ELMOSOLYODIK! Ő! Mintha megint az az apáca angyalka lenne aki a cellákban volt. Jééézusom, elmosolyodott, érted, elmosolyodott! Ez egy igazi világszenzáció. Kezével laza mozdulattal a háta mögé dobja szemébe lógó haját, és igyekszik leplezni mosolyát, pedig egyátalán nem bánja, hogy van valaki akivel rendes is tud lenni. Agykárosodott. Valaki vigye korházba, de azonnal*
- A barátomnak? Milyen barátomnak? *Kérdezi zavart arccal, amelyről eltűnik a mosoly nem kis megkönnyebbülésére. Már ő is aggódni kezdett magáért. Visszagondol a tegnap estére, de még mindig nem ugrik be, mit is hazudott egy bizonyos barátjáról, aki nem is létezik. Még egyetlen barátja sem volt egész életében, vagyis fiú barátja, akivel együtt lettek volna. Nem azért, mert régen ronda lett volna vagy valami hanem azért mert eddig senkit sem tartott érdemesnek arra, hogy összejöjjön vele. Ez persze még változhatna. Hacsak nem rontaná el a dolgokat úgy mint most. Mi a fenét mondhatott a "barátjáról"? Erősen töri a fejét, de nem jut eszébe semmi. Szerencsére így a félénk pillantás és a pirulás is teljes mértékben elkerülik a figyelmét*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 7:51 pm

*Tom csak pár másodperc fáziskéséssel mosolyodik el, hiszen ezt a lányt még nem is látta eddig mosolyogni. Na most, abban a fáziskésésben a lányt csodálja.*-Nem, dehogy hiszem. De szívesen tettem.-*A fiú látja, hogy Mia szeme sarkában egy kis aggodalom-fejtörés ránc jelenik meg. Ezt már megfigyelte, hogy ha valamelyiket csinálja éppen, az kis ránc megjelenik. Ez nagyon édes, és egyáltalán nem áll rosszul Miának. A nevető ráncai meg egyenesen imádni valóak, csak kár, hogy ritkán lehet csak látni őket. Viszont Tom azt felfedezi, hogy most Mia nagy gondolkodóba esik, és ezen a fiú is meghökken. Nem jut eszébe a barátja??? Hát, az elég érdekes, ha a saját pasijára nem emlékszik. Irtó fura ez a lány. De mindegy, végül is....Ahány ház, annyi ember, vagy valami ilyesmi. Jah, nem az ahány ház annyi szokás, de sebaj. No. Tehát Tom egyrészt ezt furcsálja, másrészt viszont csalódott, hogy Mia abbahagyta a mosolygást. Pár óráig még gyönyörködött volna benne, de sebaj, Talán még ebben az évben mosolyog egyszer. Ki tudja? A fiúban hirtelen bekattan valami. Felcsillan benne a remény, hogy talán az a fiú vagy nem létezik, vagy ha létezik is, annyira nem lehet komoly a dolog, ha egyszer ez a csaj nem is emlékszik rá.Mindenesetre Tom újból elmosolyodik, és így szól Miához.*-Mia, figyelj, épp Xilomenbe tartottam, amikor elkezdtünk beszélgetni. Nincs kedved velem meginni egy kávét, hátha addig beugrik a barátod!-*Tom most már vigyorog, és nagyon-nagyon bízik benne, hogy a lány kivételesen igent fog mondani.*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 8:14 pm

*A ráncokról szívesen lemondana, bár elég fután nézne ki az ember nevető-gondolkodó, egyéb ráncok nélkül, szóval akkor már génkezelt lombikbébinek is nézhetnék arra pedig semmi szüksége. Visszavezetve a dolgot az elejére, az első mondat el sem hangzott. Gondolkodását félbeszakítja, és inkább leáll az egyhelyben kocogással, helyette sétára vált. Amikor megkérdezik tőle, szeretne-e kávét szürcsölgetni abban a boltban ahol az a fura cicalány hozta ki a kávét a múltkor, végre leesik neki a tantusz. Áh, szóval az a barátja! Igen, eljutott a tudatáig, hogy hazudott, és nem, egyátalán nem pirul el és nem kezdi szégyellni magát. Jobb az, ha úgy tesz, mintha tényleg lenne barátja, már csak a poén kedvéért is, hogy ne derüljön ki a hazugsága. Aztán egyszer majd előáll azzal hogy szakítottak, majd ha összejött valami igazi fiúval. Mi sem egyszerűbb! Visszaerőlteti magára közömbös arckifejezését, vállat von, és elindul Xilomen irányában. Úgysincs semmi más terve a mai napra, bár jó lenne találkozni Yvonne-al és Lisette-el valamikor, hogy közös progikat csináljanak. Bár mostanában nem punnyad, szóval annyira nem fontos. És amúgy is, Lisette-el minden nap összefut, mivel egy szobában laknak. A lényeg az, hogy most egy hős társaságában kávézni megy, és jelenleg semmi szüksége Yvonnékra, de az ikrekre meg főleg*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Okt. 11, 2008 8:31 pm

*Tom örömmel nyugtázza, hogy ugyan választ nem kap, de legalább a meghívását elfogadták. Felzárkózik Mia mögé, és úgy bandukolnak Xilomen felé. Tom igyekszik úgy tenni, mintha ez hétköznapi átlagos dolog lenne, de igazán megküzd ezért a látványért.*-Mia, öhm...khm...szóval, azt szeretném kérdezni, hogy nem mesélnél nekem magadról? Hogy hol laksz, meg ilyesmik. Csak hogy tudod, ..khm.... Nekem azért kell tudnom... mert...khm... szóval.... kíváncsi lennék rá, hogy ott, ahol élsz, minden lány ilyen csinos-e!-*Hát igen. Tomnak hosszú másodpercekre volt szüksége, hogy kitaláljon valami érvet, hogy miért is kéne neki tudnia pár dolgot Miáról. Reméli, ez nem túl tolakodó, és hogy esetleg Mia teljesíteni is fogja a kérését. Hát, meglátjuk. Mindenesetre odaérnek Xilomen határához.*

//És éppen ezért Mia, te már az utcákra írj, vagy a boltba, ahogy gondolod, jó?//

Tárgy: Re: Rét Hétf. Nov. 24, 2008 11:19 pm

*Anne el indül be tér a rétre mert nem hagy hat ki valamit a csodás kastély ból.*-De szép rét. *mondja kicsit csodálkozva de már megszokta hisz a könyvtár meg minden más ahol járt.*~Bárcsak lenne végre akivel tudok beszélni.~*Kicsit fázik és arra vágy hogy bár lenne egy szánkója vagy valaki jöne és elhívná hógólyózni*-Jaj*shóhajt egy jó nagyot.A gondolatai elkalandoznak a régi évekre enlékszik.Közben a kutyusa ott ugrál mellete.*

Tárgy: Re: Rét Pént. Jan. 02, 2009 10:24 pm

~Rohadt tündi-bündik! Annyi hókuszpókuszt raktak a kastély köré, hogy nem jutottam be Rynill-hez. Ezt nem fogom bosszú nélkül hagyni. Nem ám! Megkapják a magukét azok az...~*Hát igen, Liana közeledik a rét felé. Kicsit ki van borulva, hogy nem juthatott be Rynillhez. Magában átkozza az összes tündért, akit valaha hátán hordott a föld. Neki meg nemsokára vissza kell mennie a cellákhoz, hogy a kicsi Dimitrovokat ellenőrizze. Mert ő csak erre jó...! Fenéket! Mást is tud ő csinálni! Hiszen a vérfarkasok vezetője! És RÁADÁSUL boszorkány is! Most nem fogom leírni az összes gondolatát, mert túl sokat kéne belőle cenzúrázni. Friss húsra vágyik, méghozzá azonnal! És a kínok.... A kínok, amik mindig átjárják a testét, amikor átváltozik...Igen... Valamikor az a mennyország...De most tényleg a kínok kínja, hiszen nincs áldozat. Liana már csak sántítva tud járni. A szeme már kezd besárgulni, és pupillái összeszűkülni. De most hirtelen felkapja a fejét, ás állatmódjára kezd el szimatolni. Vér...! Meleg vér szagát érzi. Pár méter még tud előre sántikálni, épp annyira, hogy láthatóvá is váljon számára a leendő áldozat, aki nem más, mint a hazafelé siető Mia Meuwbott. Liana nem tudja, hogy meglátta e őt, de amint a lány láthatóvá válik számára, nem tud uralkodni magán. Az égre tekint, ahol a felhők mörül előtűnik a telihold. Morogás és nyüszítés hangjának keverékét hallatja, és a földre borul. Ruhái szétszakadoznak, bőre alól szőr kötegek kerülnek felszínre. Pár másodpercig csak fekszik, állati orrából pára gomolyog elő. De aztán lábra kászálódik, és dühös morgás hagyja el a szájt. Kicsit nekifut, hogy a finom husikát röptében tudja elkapni. Hatalmas fogakkal teli száját kinyitja, és a lány torka felé irányozza magát. Ha a csaj nem tesz semmit, hamarosan vérfarkas-vacsora lesz belőle.*

Tárgy: Re: Rét Pént. Jan. 02, 2009 11:21 pm

*A leendő áldozat teljesen gyanútlanul vág neki a rétnek kabátzsebre tett kézzel. Pilletündérekre jellemzően hang nélkül, szinte a sötétségbe olvadva mendegél az utat bámulva és látszólag elmerül a gondolataiban, mint a mély óceánban. Mindenféle eszébe jut, csak egy témát kerül gondosan. Azt hiszem, nem szükséges leírnom ki az, akinek a nevét még gondolatban sem ejti ki, s próbálja elfeledni minden áron. Még a kedvenc mű- kígyóbőr táskáját is elárverezné ha ettől eltűnne az életéből az a bizonyos személy. A telihold fel sem tűnik neki, csak a fényének hálás, amiért így nem kell teljes vaksötétségben hazamennie, mert megvilágítja természetes fényével az "utat" vagy inkább a füvet. Eléggé szörnyű, hogy a bál kedvéért sem hosszabbították meg a buszok menetidejét, főleg most, hogy nemcsak bál, de még boszitámadások is vannak, újra. Azért ennyit igazán hozzátehetnének a tanulók védelméhez. Nem beszélve arról, milyen leereszkedő és fárasztó dolog a füvön át sétálni a kastélyba. Igazán értelmes elmélkedését valami távoli morgásféle zavarja meg. Rögtön megdermed a hangra, és feszülten fülel, hátha hall még valamit, de az éjszaka csendes. Talán csak bebeszéli magának, ahogyan azt is, hogy figyelik. Ha az ember félni akar, mindig talál valami ürügyet rá, és ez a tündéreknél sincs másképp. Csak az a különbség, hogy ő nem akarja elhitetni magával, hogy csak a fű susogott, hanem teljesen biztos benne, hogy hallotta a morgást, és ez rettentő ijesztő. Újra elindul, mert a hang nem ismétlődik meg, de azért szaporázza a lépteit. Alighogy két lépés tesz, valami erőteljesen felé lendül. Egy pillanat alatt odakapja a fejét, s egy hatalmasra nyíló, hegyes fogakkal teli szájat pillant meg, amitől első reakcióként ledermed, de aztán még épp idejében sikerül annyira összeszednie magát, hogy rettegésén felülkerekedve kicsit odébb mozduljon. Védekezni nem tud, ilyen rövid idő alatt nem jut eszébe egyetlen mentővarázslat sem. De a mozdulat segít rajta, a torka így nem lesz eltalálva, viszont a vállán a kabátot és az egyénileg rászabott, különleges ruháját kiszakítják a fogak, és véres csíkokat húznak rá. Most szakad csak ki a torkából a sikoly amit eddig nem tudott kiengedni, részben a fájdalomtól, részben a félelemtől. Karjával a vállához kap, és ha épp egy filmben lennének, tutira felkiáltana dühtől remegő hangon eképpen: "Ez volt a kedvenc ruhám!". Ami amúgy igaz lenne a kabátra is. Csakhogy nem filmben vannak, hanem a való életben, és egyes- egyedül, sebzetten néz szembe egy vérfarkassal. A vérfarkasokról pedig annyit azért tud, hogy a vér szagára megvadulnak. Tehát vagy tesz valamit, vagy megint rá fogja vetni magát és széttépi. Kinyögi az első varázslatot, ami az eszébe jut* Lux Luminax! *És láám csak, egy védőbuborék kerül köré, ami azonban kissé gyengécske, és talán csak a varázslattól véd. Csakhát, az a baj, hogy támadóvarázslatot még nem tanultak, és védővarázlsatból is csak ezt az egyet tudja itt használni, a felhő erővel meg ugyan mire megy? Max eláztatja egy esőfelhővel. Közben már folyik a könnye a vállába maró fájdalomtól, hiába markolássza kétségbeesetten. A seb igen mély lehet, de ha eszébe jutna a vérzést elállító varázslat, legalább azt használhatná. Csakhogy hiába gondolkodik rajta lázasan, nem akar beugrani a szó, és tulajdonképp így szörnyen védtelen. De nem az a fajta, aki csak úgy lebénul aztán megölheti aki akarja. Nagyonis harcias fajta, s így az első ijedség után már tud tenni valamit. Szokásos szilárdszerű felhőjét varázsolja elő, arra ráül és felrepteti magát magasra, hogy ne érje el a farkas, aztán a homokos varázst süti el. Terra el formentum. Egyszerre elég sok manát veszít így, és nem tudja meddig képes fent maradni a levegőben amikor még a karja is így fáj... Úgy érzi, menten elájul. Hogy őszinte legyek, el is ájul. Tényleg mély seb lehet! És talán a manavesztés is közrejátszik. Egy pillanat volt, amíg felrepítette magát, de alig maradt fönt, máris ugyanennyi idő alatt leesik tehetetlenül a földre, a felhő eltűnik, a buborékkal egyetemben. A homokviharkezdemény, amivel el akarta kergetni az ellenséget, egyszerűen mielőtt leérne köddé válik, és máris ki van szolgáltatva Liana-nak*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Jan. 03, 2009 1:10 am

*Tom a kezdetek kezdetén nem tudta merre indul. Annyira el volt gondolkodva, hogy mikor már észhez tért, eltévedt. Tévedés ne essék, nem esik kétségbe. Egész gyakorlatias fiú, így a mohák, és csillagképekből kikövetkezteti az égtájat. Kb. beméri magának, hogy merre van a hősképző, de nem jut eredményre. Majd csak kijut valahova. Így történik, hogy ifjú hősünket megint magával ragadják az elmélkedések, megint nem figyel, hogy merre megy. Ezúttal viszont szerencséje (vagy talán épp balszerencséje?) van, így nem még beljebb, hanem ellenkezőleg, az erdőből KI keveredik. Nézegeti az avart, a lehullt terméseket, amik kikandikálnak a hótakaróból. Ezt ő magától nem tenné. Vagyis, szereti a természetet, de sosem akarta úgy igazán megismerni, úgy, mint Maryola, vagy Adam. De most akármit nézegetne, hogy ne jusson eszébe újra és újra az ő kudarca. Mélabús gondolataiból egy női sikoly téríti magához. Nem ismeri fel a hangot, hiszen nem igazén hallotta még Miát sikoltozni. De akárkit megvédene, mert hát csak nem hagyhatja ott a veszélyben?! Eszeveszetten rohanni kezd a rét felé, ahol a szeme előtt kibontakozik a végzetes jelenet. Látja, ahogy a lány kétségbeesetten próbálkozik, de a vérfarkas erősebb annál! Tom még mindig nem ismeri fel a küzdő alakot, de nem is érdekli, csak az, hogy valahogy segíteni tudjon rajta. Futtában kirántja a kardját, és hála a sok edzésnek, jó erősen meg akarja vágni az állat testét. Akárhol, mindegy, hogy hol, csak fájjon neki. Ezután a lányhoz ugrik, aki elájult. Tom felismeri. Azt hiszi, menten szívrohamot kap. A tétovázásának biztos lesz ára, de akármi történjék, a fiú felugrik, és Mia előtt állva, lihegve várja a támadást. Eszébe jut a lány fehér arca, és már nem hajlandó tovább várni. Előre ugrik, és vágni, döfni, karcolni akar. Nem hagyhatja, hogy baja essék Miának. Mert ha neki baja esnék, akkor azt minden bizonnyal Tom sem élné túl. Egyszerűen nem lehet. Mert lehet, hogy ez a lány bunkó, de azért szereti. Na tessék, leírtam. Mármint, Tom kimondta magában. És ezt már nem lehet visszavonni, mert ez kétségtelenül így is van. Éppen ezért elszántan küzd. Nem is magáért, nem CSAK magáért, hanem a lányért, aki annyit szemétkedett vele. Izgi, mi?*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Jan. 03, 2009 1:30 am

*A vérfarkasokról azt is tudni kell, hogy nem sokat logikáznak, vagy gondolkoznak. Ők a vér szagára mennek, és ész nélkül harapdálnak ide-oda, míg végül beleharapnak egyáltalán valamibe. Ezt persze csak képletesen értettem. Nos, arra azért számított, hogy a hölgyemény nem fogja odatartani a fejét, hogy harapják le. Éppen ezért túlteszi magát azon a csalódáson, hogy a lány elhajol előle, köszönhetően annak, hogy édes vérének ízét a szájában érezheti. Üdvözült boldogság, annyi szent. Mármint Lianának, nem Miának. A farkas elégedetten morog, de amikor újra támadna, egy gyengécske védőfalba lelassul, és a meglepetéstől meg is áll, varázslat nélkül is. Orrát úgy mozgatja, mintha büdöset érezne, és dühösen morog. Ez azért már pofátlanság, ha megbocsátotok! Még hogy varázslatot..? Liana ellen? Az tuti, hogy Mia nem éri meg a holnapot. A kezdő homokviharba is nagy szerencséjére pont beleugrik, így aztán a szemében kerülő porszemektől nyüszíteni kezd, de ahogy földet ér, üvölteni kezd. Ez a lány a bolondját járatja vele! És hogy veszi ahhoz a merszet, hogy elájuljon? Így nem olyan nagy dicsőség egy farkasnak, hogy fel tud falni egy alvó, magatehetetlen áldozatot. No de sebaj. Eljött a vacsi ideje! Liana közelebb lép, de ekkor égető fájdalmat érez a jobb vállában. Tom kardjának nyoma. A nehéz acél még a csontját is megrepeszti. Felüvölt, és a dühtől remegve veti magát Tomra, aki Mia felé fordul. A vérfarkas épp akkor éri el, amikor fordul meg, így a hátát végigkarmolja irdatlan nagy karmokkal. Gratulálok Liana! 1:1. Arra, hogy a fiú azonnal vissza fog támadni, nem számít. Egy másodperc töredékével később ugrik el, így az oldalába is kap egy mély sebet. Sárga szemei fájdalomtól, és eszeveszett dühtől villognak. Nem fogja most felszabdaltatni magát egy tökkelütött hősdiákocskával! Az ám, de a sebei fájnak, meg kéve gyógyítani őket. De ha most leül, akkor ez a srác tuti felaprítja. Egész jól forgatja a kardot. Liana gyorsan mérlegeli a dolgot, bosszúból oldalra ugrik, és villámgyorsan oldalba támadja Tomot. Ha minden igaz, a karját is végigszántja mancsával, de most igazán mélyen. Elégedetten dorombol, aztán elvágtat az erdő mélye felé. Hosszú még az éjszaka.... Akárkit megtámadhat még.. Ott az egyik mohás szikla mellett boszorkány lévén kicsit enyhíti a fájdalmat, és összébb húzza a sebet. Vérfarkasként csak ennyi futja. De ha egyszer elkapja ezt a hőst, vagy a kislányt, azt mindenki megemlegeti...!*

Tárgy: Re: Rét Szomb. Jan. 03, 2009 4:20 pm

*Tom a hátába hasító fájdalommal mit sem törődve, harcra készen szegezi előre a kardját. Forró vércsíkok csorognak végig az ingén. Látja a vérfarkas dühét, de a fájdalmát is. Ő azonban nem követi el azt a hibát, hogy elbízza magát. Hiszen első éves! Ha Liana túl kitartó, akkor dupla vacsorája is lesz. Azonban az oldalra támadásra nem számít. Hiába is ugrana el, a karmok elérik a húsát, és oldalába mély sebek keletkeznek. Tom összeszorítja a fogát, de még így sem tudja elnyomni teljesen a feltörő üvöltését. A fájdalom azért mégiscsak fájdalom. Megfeszíti izmait, hogy még ne ejtse el a kardot. Döbbenten tapasztalja azonban, hogy a farkas feladja, hogy elkódorog, hogy újabb áldozatokat szedjem magának. Egy fél percig csak Hősünk zihálása hangzik a réten. Mivel a farkas nem bukkan elő, előre botorkál pár lépést aztán kiejti a kezéből a kardot, és térdre esik az eszméletlen lány mellett. Kétségbeejtően fehér az arca... Lehetséges volna, hogy elkésett? A válla vértől piroslik, ez egyértelmű. De lélegzik, és pulzusa is van. Ezek szerint csak elájult. Tom gondolkodás nélkül leveszi az ingét, és hasít belőle egy csíkot. Ami megmaradt belőle, azt visszaveszi magára, mert azért mégis csak hideg van! A csíkkal óvatosan körülveszi a vállát, és jól megszorítja. Jó, oké, ez fájdalmas, de legalább nem fertőződik tovább...már ha fertőzött volt...Tom arca sem kevésbé fehér, de igyekszik megőrizni a lélekjelenlétét.*-Mia...? Mia ébredj! Hallasz engem?-*Nem tehet róla, hangjából süt az aggodalom. Jól kimerítették a lányt, és még sebet is kapott. A gyengélkedőn van a helye. Azt persze észre sem veszi a srác, hogy a saját fehér inge most vérvörösen csillog a sok vértől. Kezét előrenyújtja, és óvatosan megsimítja vele a lány haját. A kardjához kap, és visszadugja a tokjába, úgy, ahogy van. Véresen. Saját kínjával mit sem törődve hátára fordítja a lányt, és felemeli. Szegény csajnak máris piros lesz a ruhája Tom vérétől, meg a sajátjától. Olyan érzése van, mint amikor azért cipelte a lányt, mert kibicsaklott a bokája. A sors érthetetlen fintora, hogy a helyzet ugyanaz, és mégis annyira különböző. Menet közben folyamatosan keltegeti a lányt. Szavakkal, persze, mivel a keze le van foglalva. Jól követhető egy ideig a nyomuk, mert vércseppeket világít meg a telehold a füvekre cseppenve.A hős mozgása most egy kicsit darabos, mert minden lépésénél meg kell feszítenie az izmait, amik elfáradtak. A sebeiről már ne is beszéljünk*

Tárgy: Re: Rét Vas. Jan. 04, 2009 4:15 pm

*Sajnálhatja, hogy lemarad a mentőakcióról amit az ő Hőse hajt végre, mert biztos élvezné, elvégre nagyrészt az ő megmentéséért harcol vérfarkas és ember. Vagyis a vérfarkas nem, ő megölni akarja, ellenben az ember, akinek kilétét számára homály fedi, nos őa megmentésére sietett. És ha most nem a valóságban lenne, hanem a korábban említett filmben, ez lenne a legkedvesebb gesztus és legromantikusabb hőstett amit valaha is átélt. Lehet, hogy azért nem kedvelte eddig Tomot mert azt hitte, hogy egy puhapöcsű, (elnézést a cenzúrátlanságért) lányos srác? Nem kinézetre, hanem mert például néha az elején elpirult amikor beszéltek, és akadozva beszélt, vagy szappanoperába illő udvarlásszerűségnek szánt kérdéseket tett fel. Nos, ha korábban így is gondolta, már megvan az oka rá, hogy visszavonja mindezt, és átértékelje a fiút gondolatban. Merthogy a saját életét kockáztatta azért, hogy megmentse, és most vérben ázva viszi haza a kastélyba őt, ahelyett hogy először magát látná el. Még az ingét is elszakította miatta! Hát mi ez, ha nem önfeláldozás? Soha életében nem volt hozzá senki ilyen kedves a családtagjait és rokonait leszámítva. Ezért is annyira szörnyű hogy lemaradt a harcjelenetről. De még mindig van esély rá, hogy megtudja mi is volt pontosan amíg ő ájultan feküdt a vérétől pirosra vált hóban és azt hitte, másodperceken belül meghal. Az ájultsága mindez idáig tökéletes tudatlanságban tartotta, de most mintha ébredezni kezdene a fiú karjaiban, amikor már visszafelé tartanak, remélhetőleg biztonságban. Először csak halkan mocorogni kezd, majd egy kis idő múltán lassan, fáradtan kinyitja a szemeit. Látszik, hogy még nem teljesen fogta fel hol van és mit is keres itt egyátalán, de a farkasra és a támadására valószínűleg élénken élnek még benne az emlékképek, mert nem sikít fel rémülten, mikor a véres ingű Tomra téved a tekintete, mégis egyfajta bódultság látszik a szemében, mint aki félálomban van, de közben mégsem. A vérveszteségtől sápadt arca nem fogja egyhamar visszaszerezni a színét, de már az is bíztató, hogy felkelt... Valamennyire. Szinte öntudatlanul nézi pár pillanatig a hordozója arcát, de nem úgy néz ki, mint aki felfogná ki tartja a karjaiban ismét. Ez a fiú egy álom. Mindig ott van ahol lennie kell, és kihúzza Miát a bajból. Hálás, halvány mosoly költözik a szájára, aztán újra lehunyja szemeit, és közelebb bújik Tomhoz, még a karját is a nyaka köré fonja. Így egészen olyan, mint egy védtelen, törékeny lány, aki csak a védelmezőjére vár*

Tárgy: Re: Rét Pént. Márc. 20, 2009 5:30 pm

*Újdonsült frizurájával, vadi új nevével Ashley érkezik ide. Egykor szőke, göndör haja most rövid, barna és hullámos. Egy rózsaszín mintás fehér top van rajta, amihez egy világosbarna sortot vett fel.* ~Beteges. Komolyan beteges! Brooke bőrébe bújni, hogy ne ítéljenek el... anyának nem is lehetnének hülyébb ötletei. Anissa alighogy meghalt, máris engemis az öngyilkosság peremére sodor ezzel a fiúnévvel. Elvileg valami másod unokatestvéremnek is ez a neve, és az ő nevét vettem fel... beteges!!!~ *gondolja a lány, miközben néhány fa árnyékát keresi. Kellemes, tavaszias idő jár ma, amihez társul egy kis hűs szellő, ami gyengéden simogatja Ashley csupaszon maradt testrészeit. Kék szemeivel a tájat kezdi pásztázni, majd haját két alacsonyan megkötött copfba rendezi, frufruját egy vörös hullámcsattal tűzi félre. Leül az egyik fa alá, és nyugodtan kezd el pihenni, a nagy átalakulása után.*

Tárgy: Re: Rét Pént. Márc. 20, 2009 5:41 pm

*Beth lépeget át a réten. Régen volt ilyen szép idô, otthonában szinte mindig csak esik az esô. Mennyire hiányolta a napot. Térdig érô világoszöld ruhát vett fel, hozzá egy kardigánt, hogy ne fázzon, és egy harisnyát. Mindkét utóbbi darab kellemes narancssárga. Lilás haját coffba fogta. Kicsit azért még hüsi van, de ez ôt nem zavarja kifejezetten. Inkább didereg egy kicsit, minthogy túlzottan melege legyen és ne élvezhesse ki teljesen a tavaszias idôt. Nem hiába ez a kedvenc évszaka. Halkan dúdolgat egy dalt, amit régen tanítottak még neki nagyon és közben szed néhány virágot. Még nem nyílt ki túl sok, tulipánok például nincsenek is, de néhány krókusz és hóvirág kidugta szép fejét itt, ott. Csak néhányat szed, nem akar sok növényt elvinni természetes élôhelyükrôl, de nem tudja megállni a kísértést. Lassan közeledik ex-Ashleyhez és mikor észreveszi, meglepetten pillant fel és abbahagyja a dúdolást.*
~ Nem túl hideg ez? Nekem ez éppen megfelel, de ô még árnyékban is ül. *Gondol egyet, dönt és odamegy Brooklynhoz, majd letelepedik és nekidôl a fának, növényeit nézegetve.*
- Szia. *Köszön halkan és kis csokorba rendezgeti a növényeket. Majd rakhat valamit szobájába. Régen mindig sok növényt szedett, mikor végre voltak, és egész szobáját kidíszítette velük. Nem volt hosszú a tavasz, se a nyár, ezeket a ritka idôszakokat mindig élvezte és kihasználta.*

Tárgy: Re: Rét Pént. Márc. 20, 2009 11:20 pm

*Annyira sikerült kizárnia a külvilágot, hogy Lizzie köszönése fél perccel később kelti fel a leányzót. Egyből felriad, felugrik a cseppet talán valóban túl hűvös árnyékból, és hátrálni kezd. Ekkor megpillantja a lányt, és a tarkóját kezdi vakarászni.* Ehm... szia! *szinte felkiált, úgy köszön.* Ash... vagyis... igen. Ashley J. Rogers másod unokatestvére vagyok, Brooklyn Cairo Styde. Levegőtündér. Ide járok a Twidare-ba. *mondja derűs mosollyal az arcán, miközben kezével túlságosan gesztikulál, és mindenfélét mutogat, legyintget, és így tovább.* Brooke-nak is hívhatsz, azt jobban szeretem. *teszi hozzá mutató ujját begörbítve, mintha egy pontocskát nyomna oda a levegőbe, cseppet perfekcionista mozdulattal.* Mondd csak, honnét vannak ezek a virágok? Szépek. Szebbek, mint amilyeneket valaha is láttam. Mmmm, képzeld, szárnyak nélkül is tudok repülni, ez az erőm. *elrugaszkodik a földtől, majd egy laza mozdulattal visszaesik.* Áúcs... *mondja sajgó fenekére pillantva, amin elhelyezkedő nadrágja tiszta fűfolt.* Á, majd elfelejtettem. A madarakra kell gondolnom, eddig még csak úgy sikerült. *lehunyja szemeit, majd bő két perc csend után a levegőbe emelkedik. Körülbelül két centivel lebeg a föld felett, aztán egyre feljebb és feljebb. Kinyílnak szemei, és minél inkább lejjebb akar menni, annál inkább csak emelkedik. Egy magasban eltöltött pillanatban azonban ereje elfogyni látszik, és egyszerűen lezuhan. Az utolsó két méternél hatalmas sikolyt hallat, teste vízszintesből függőlegesbe fordul, és pár pillanattal később egy karcolás nélkül földet ér.* Hű! *nyögi ki pár pillanat sokk után, és kócos hajával nem is törődve felkiált.* MÉG EGYSZER! *Brooke biztos valami ilyesmit tenne, ebben a helyzetben. Nagyon maszkulin lány, szóval nem csoda, ha az ilyen kalandokba életvidáman lép át. A probléma, hogy az ikrek nagyon is femininek voltak... de nekik annyi. Most a feminizmust ötvözi a maszkulin léttel.*