Nasuada Jefferson lakosztálya

Vendég

*Coline végre döntött, nem halogathatja tovább a kérdést, egyszer úgyis fel kell tennie és minél hamarabb annál jobb. Legalább megtudja a választ a kérdésre ami már, mióta az eszét tudja, nyomja a lelkét. Hogy felkészült-e? Na szerintem erre a kérdésre csak egy másikkal lehet felelni: Föl lehet egyáltalán készülni erre? Bár az a sok év magány, a sok halál, ami útját keresztezte és együtt haladtak volna tovább, de mindig közbeállított a sok fájdalom amit azok hagytak maguk után, akiket szeretett vagy legalábbis kedvelt. Ez a sok veszteség tette ilyenné amilyen most, vagyis zárkozottá életunottá és legfőképpen harciassá na meg persze undokká. Ehhez képest a haja nem csimbókokban áll, és bár nem annyira, de ruhája elég tiszta. Haja csak azért tiszta mert untakozott és már ideje volt megmosni. Mivel ideje nagyrészét a szobájában egyedül a falat bámulva tölti így egyik nap inkább megmosta a haját. A mélybarna tincsein szikrázik a nap és vidám lenne de az öltözködése nem az ellenkezőjét sugallná. Fekete pulcsiján semmi minta, csak egyszerű feketeség. Elnyűtt farmere szintúgy fekete és kopott. Cipője egy ősrégi edzőcipő ami még abból a korszakából maradt mikor még volt családja. Így nem csoda hogy kicsit már kicsi rá és szakadt, koszos. Persze tőre is ott van nála. A nadrágján van egy öv és arra van erősítve egy kis táska semmi más nincs benne csak egy tőr. Arca sápadt, beesett mivel napfényt már csak nayon ritkán lát. Kicsit olyan hulla színe van de miért is érdekelné őt ha ez arra buzdítja a többieket, hogy mégjobban elkerüljék ő csak örül annak. Halk léptekkel közeledik az ajtó felé kicsit izgul és bár eljött de még mindig fél a választól bár már sejti de ő bizonyosságot akar. Már az ajtóban áll és be is kopogtat, tudja, hogy már nincs vissza csak előre. Ha Nasuada beengedi akkor belép és hangosan köszön.*

Tárgy: Re: Nasuada Jefferson lakosztálya Pént. Feb. 27, 2009 6:23 pm

*Nasuada egy teljeses napot átolvas, kiolvassa a könyvet, de este muszáj felkelnie, ugyanis mardossa a gyomrát az éhség. Pixievel rendel magának valamit, addig pedig gyorsan lezuhanyozik. Ha végre megjön a kajája, akkor elgondolkodva eszegeti kajáját. A könyv tanulságos volt, sokminden kiderült belőle. Rengeteget tudott meg újonnan, így gondolatai csak úgy zsongnak a hirtelen sok információtól. Mire végre végez, elég késő lesz, így leoltja a villanyt, és jól betakarózik. Szeme ég a fáradtságtól, és már vörös a sok olvasástól, de mégsem tud elaludni egy jó óráig.*

*Reggel úgy ébred, mint aki nem emlékszik rá, mikor is aludt el. Kelletlenül kimászik az ágyból egy eggeli zuhanyzásnak. Jogosan kérdezhetnétek, hogy minek zuhanyzik ennyit, de megvan rá a válaszom. Mivel majdnem több napig nem tudott zuhanyozni, most kiélvezi a pillanatnyi békésebb időszakot. Gőzfelhő kíséretében, egyí farmerban és fekete felsőben lép ki a szobájába. Barna haja fésülten lobog utána és már éppen készülne, hogy tiszteletét tegye az igazgatónál, amikor halk, de határozott kopogás hangzik fel. Nasuada felegyenesedik és gyanakoda összehúzza a szemöldökét. Mindezek ellenére odasiet az ajtóhoz és lassan kitárja. Zavart arca nyomban kisimul és mosolyba megy át, amikor megpillantja tanársegédét.*-Coline! Illetve...Miss. Sanders! Minek köszönhetem látogatását? Csak nincs valami baj?-*Ha belép a lány becsukja mögötte az ajtót, és egy kényelmes székbe tereli a lányt. Leül vele szemben, és egy kézintésére tea és süti reppen ki a konyhából. Elegánsan lehuppannak az asztalra. Nasuada derűs szemmel, de már elkomolyodott arccal néz segédére.*-Nos?-

Vendég

*Határozottan lép be és ül le a székre amihez Nasuada vagyis Miss Jefferson odaküldi*-Jó napot! *Nem tudja hol és hogy is kezdjen hozzá, hiszen kicsit fura lenne, ha hűvös nyugalommal megkérdezné csak így, hogy "mi történt a szüleimmel?" Lehet hogy zárkózott és nem kevésszer bunkó vagy makacs de most mégsem menne neki, ráadásul kimondani a kérdést sem olyan könnyű mint gondolta. Pedig ezerszer elgondolta az egészet ha nem többször, és ott a gondolataiban olyan könnyűnek tűnt, most viszont így igaziból nehéz lenne csak úgy neki szegeznie a kérdést a nőnek. Gondolataiba merül egy percre majd dönt: meg kell kérdeznie* -Lehet hogy kényelmetlen lesz önnek de kérnék egy nagy szívességet. *Izgatottan és félelemmel telve várja, hogy megtudja végre a választ de úgy döntött nem ront ajtóstúl a házba. Megvárja Nasuada válaszát. Ha kérheti a szívességet akkor így folytatja*~Most vagy soha!~ -Kérem mondjon igazat. Mi történt a szüleimmel? *Hmm nem tudom ez mennyivel volt kevésbé bunkóság és nem is így akarta kérdezni, de egyszerűen csak kibukott belőle. Tenyere izzad kezei kicsit remegnek. Elég ideges és mindemellett sok érzés, további kérdések kavarognak a fejében. Próbál a külvilág számár semmit nem mutatni az egészből. Ennyi év elszigeteltség mellett elég könnyen megy ez már neki. Kezeit a lábára rakja, szemeiből minden érzést eltűntet, így csak hideg barnaság marad, semmi nem olvasható ki belőle. Ha a nő nemmel felel akkor azon gondolkodik hogyan tehetné fel mégis a kérdését. Úgy érzi muszáj most megtudnia amit akar mert még egyszer nem lenne képes eljönni ide és megkérdezni. Szóval nagyon várja a választ*

Tárgy: Re: Nasuada Jefferson lakosztálya Szomb. Feb. 28, 2009 6:16 pm

*Nasuada aggódó arcot vág látván, hogy Coline mennyire sápadt.*-Jól érzi magát, Miss Sanders?-*Látja a lányon, hogy nagyon izgatott, sőt mintha félne is valamitől egy kicsit. Nasuada nagyon reméli, hogy nem tőle, mert az igazán kényelmetlen lenne. Mármint, ti mit szólnátok hozzá, ha valaki félne tőletek? Kicsit kínos lenne. Mert az azt jelenti, hogy ijesztő vagy. Nasuadáról meg mindent el lehet mondani, de nem látszik túl ijesztőnek. A diákok szemében legalábbis biztos, hogy nem, így nem érti segéde izgalmát.*-Szívességet?-*Na, most már tényleg kíváncsi.*-Az attól függ, hogy tudom-e teljesíteni. Nem szívesen ígérek olyat, aminek nem tudok eleget tenni.-*Közli igen bölcsen. Az Amaliával vívott harcok megváltoztatták. Arcán értelem, és keménység is tükröződik, szemében szintúgy. Teljesen más szemmel nézi a világot és ez bölcsességet adott neki. A kérdés azonban még így is ledöbbenti.*-Te...vagyis maga nem tudja?-*Kérdezi elkerekedett szemmel, hitetlenkedő hangon. A száját majdnem nyitva hagyta, de gyorsan tesz róla, hogy ez ne történjék meg.*-Igazat fogok mondani, de csak akkor, ha bírni fogod a válaszomat, rendben? Készülj fel rá, hogy nem lesz kellemes.-*Nasuada nagy levegőt vesz, és kortyol egy nagyon a teájából. Átpörgeti magában, hogy most mit fog mondani, aztán neki kezd.*-Nézze...Ez egy nagyon hosszú, több szálon fonódó történet. Ahhoz, hogy az egészet ismerje más embereket is meg kell hallgatnia, mert nekem nincs jogom hozzá, hogy elmondjam az ő történetüket is. Rendben? Tehát...20 évvel ezelőtt, amikor én olyan idős voltam, mint maga, megalakult egy társaság, aminek Amalia volt a vezetője.Nos, ennek a csoportnak a világuralom és a tündérek elnyomása volt a célja. Épphogy nekikezdtek ennek a végrehajtásához, amikor egy nagyon idős jósnő azt jósolta nekik, hogy születni fog öt gyermek, akik megtörik a hatalmukat és uralmukat romba döntik. Amalia csatlósai megijedtek. Sok év munkája veszne ezzel kárba. Amalia már ekkor gonosz volt. Velejéig romlott volt, ezért elhatározta, hogy minden áron meg fogja ezt akadályozni. Ezzel egy időben egy másik társaság is alakult, aminek pont az ellenkezője volt a célja. Hogy Amalia társaságát legyőzze. Nos, én is a tagja voltam ennek a csoportnak. Engem küldtek kémnek. Kiderítettük, hogy melyik öt lány lesz az, akiket keresnek, és elbújtattuk őket szüleikkel együtt. Kiderítettem mindig, hogy éppen kiket akarnak megtámadni, közéjük tartoztam, de természetesen nem öltem meg senkit. Egy idő után feltűnt nekik, hogy besúgó van közöttük, és persze nem sokkal később meg is találtak engem. Harcoltam velük...nem vettem észre, hogy Amalia közben elment.-*Nasuada lesüti a szemét és felsóhajt*-Lehet, hogy az én hibám. Mikorra feltűnt, hogy elment utána eredtem. Nem tudom, hogy, de sikerült megtalálnia a szülőket és gyermekeiket. Szörnyű látvány volt. Már csak azt tudtam megakadályozni, hogy a gyerekek ne haljanak meg, és épphogy sikerült kitörölnöm Amalia emlékezetét, mielőtt elteleportált. Az öt gyermek nagy veszélyben van, de ma is közöttünk járnak. Az egyik te vagy. Az öt gyermek, az öt tanársegéd. Az ő történetük belefonódik ebbe. Ha ők elmondják neked, megtudhatod az egész történetet. Később, Amalia kezdte kiszabadítani magát átkom alól, mert erős egy boszorkány. Rájött, mit rontott el, elkezdte összegyűjteni csatlósait és a többit már ismerheted.-*Most végre felemeli szomorú tekintetét és Coline-ra szegezi.*-Sajnálom a szüleidet, Coline. Nem is tudod mennyire. Lehet, hogy az én hibám volt. Lehet, hogy nem. Csak arra tudlak kérni, hogy ne gyűlölj ezért. Van egy másik kérésem is hozzád. Amit itt hallottál, titok. A diákok nem tudhatják meg. A tanársegédekkel beszélhetsz erről. Van kérdésed?-*Még egyet kortyol kihűlt teájából, szemében ködös árnyék jelenik meg, ahogy újra átéli a történteket. *-Remélem, mindenre válaszoltam.-*Sóhajt fel, aztán feláll, egy szekrényhez masírozik, kihúzza a fiókot és kivesz belőle egy lapot. Végig húzza rajta az ujját, mire abból kettő lesz. Az eredetit visszarakja a szekrénybe, a másikat viszont Coline kezébe nyomja. A képen ott állnak az öt tanársegéd szülei, újszülött gyermekeikkel, boldog mosollyal az arcukon, mit sem tudva jövőjükről....*

Tárgy: Re: Nasuada Jefferson lakosztálya Szomb. Feb. 28, 2009 6:48 pm

*A meghitt társalgást, ami igazából nem is meghitt, sokkal inkább szomorú, hangos, futó léptek zavarják meg. Egyértelmű, hogy a tündér, avagy a léptek tulajdonosa Nasuada lakosztálya felé tart, merthogy egyre tisztábban kivehető, egyre hangosabb lesz, aztán végül hirtelen abbamarad. Egy pillanat sem telik el, és már hallatszik is a kopogás, aztán választ sem várva tárul az ajtó, és a lihegő gyógyító, Perillin tűnik fel mögötte* Nasuada...! *Ez szakad ki belőle, csak ezt tudja kinyögni, annyira elfáradt ebben a nagy rohanásban. Kapkodva veszi a levegőt, nem nagyon van hozzászokva, hogy 2 emeletnyi magasságot ilyen tempóban tegyen meg, főleg ebben a kastélyban, ahol olyan hosszúak a folyosók és olyan össze-vissza vannak, hogy nem is látni a végét. Nagy sietségében egyszer el is tévedt idefelé jövet, és zsákutcába futott. De itt van és ez a lényeg. Azonnal beszélnie kell Nasuadával, halaszthatatlan az ügy. Bevágja az ajtót, habár nem direkt, és az egyik karosszékbe rogyik* Nasuada, fontos hírem van *Pihegi fáradtan, és már épp folytatná amikor észreveszi Coline-t, aki bizonyára őrültnek hiszi, de legalábbis nagyon meg van döbbenve. Kérdő tekintetét a növénytündérek szakvezetőjére emeli,homlokát cseppet ráncolja. Reméli, a nő érti, hogy tényleg rettenetesen fontos amit mondani akar, és talán azt is tudja, hogy Amaliáról van szó. Arra vár, hogy Sanders kisasszony kiküldje, ám ha mégis beszélhet előtte megteszi. Elvégre, mint az most feltűnik neki, az Amalia ellenes mozgalom védenceinek a képét tartja a kezében a kislány. Ő is egy tanársegéd, a jelvényéből kiderül, de nem tudja, beszélhet-e a további teendőkről meg hasonlókról az orra előtt. Azért nem árt figyelembe venni, hogy még csak elsős, és ha a szüleiről is most értesült, talán jobb ha nem terhelik túl. Akárhogy is, amikor végre elmondhatja amit szeretne, beszélni kezd* Amalia meghalt *Közli lehunyt szemmel, remegő hangon* Egy diákunk ölte meg... Arya Nelson a neve. Épp az előbb láttam el őt és a társait. *Nasuada reakcióját várja, és bár előre tudja, mit fog mondani, még nem tesz semmit*

Vendég

*Miért is félne NAsuadától? A szakvezetőjük és az a csomó védővarázslat ami kint van az iskola körül abból sok az ő műve ha meg meg akarja védeni őket akkor meg minek féljen? Hát igen ennek a kérdésnek még nagy súlya lehet számára de akkor is meg akarja tudni mi történt. Éredklődve hallgatj mit mond NAsuada erre az egéstz re majd mikor a nő azt mondja, hohgy oké elmondja akkor vaélahogy eggy picit megnyugszik. NA ne szerintem COline olyan hülye hogy kellemes dologra készült. (bovcs NAs de msuzáj volt) SZóval igen arra készült hogy szívárványokról ponikról meg virágokról lesz szó. Csak bólint hogy készen áll már amennyire lehet. AZ bíztosa mint már írtam nem lenne képes eljönni mégeygszer hogy megkérdeze. Érdeklődve és félelemel fogadja az éegészet de mikor NAsuada azt mondja nem mondhatja el az egészet és meg kell hzallagtnia másokat is tudja, hogy meg fogja hallgatni hiszen akkarja tudni az igazságot talán ha az első részét megtudja könnyebb lesz tovább és tovább kérdezösködnie. MIndne szóra nagyon fígyel egyet sem akar elmulasztani hiszen az lehet akár a kapocs is. Úgyhogy megint csak bólint. Meg fogja keresni az embereket ebben bíztos . Az elejét kicsit unalmasnak tartja hisz a társaságokról tud de annyit és kész de azt is végighallgatja, hiszen az is a történethez fog tartozni. Azt nem tudta, hogy szakvezetője is tagja volt ennek a csoportnak oplyan fiatalon és kockára tete az életét érte és a szüleiért na mge a másik 3 családért ettől még nagyobbra nőtt a szemében pedig már így is nagyra tarttota sokkal jobba tiszteli őt éd valahogy majd ki szertné mutatni. Aztán jön a rájuk vonatkozó rész. Bár nem olyan részletesen mondta el mint szrette volna mégis megértete nem lehte kellemes emlék de őket mehmentte. Kicsit elborzadva de megnyugodva kezeli a tényeket.*-Nem az ön hibája volt.*CSak ennit mond de reméli hogy érzödik ogy igazat mond. A legtöbb lány bíztos sírna már de őt megedzette a magány. A szemében még egy könnycsaepp sem csillan egy sme gördül le az arcán. SZüleit kénytelen volt már rég eltemetni így már nem síratja őket minden nap tudja, hogy erősnek kell lennie semmi nem látszik rajta egyedül NAsuada csodákata és MAalias íránt érzet undrora nő meg nagyon semmi más. A képre nem néz rá akkor nem bnírná tovább bárv így nem érez semmit de úgy kedve lenni valamit csinálni amit még megbánna tervezgeti,, hogy majd beszél a többiekkel is. Mivel valószínüleg NAsuad kicsit kénylemetlenül érzi magát Colinenak meg levegőre van szüksége feláll a székből.*-Köszönöm, hohgy mindezt elmondta. De most ha lehet mennék. HA mehet akkaror elindul sétálnia kel, egymagában és gondolkodnia. HA nem akkor áll és várja mit akar még a szakvezetője. Mármint kimenne amikor is PErilin ront be. Tudja, hogy most el kell mennie végkép úgyhogy köszön és elmegy. VAlószínüleg még hallja amit Perilin mond mármint hogy AMalia meghalt. Egyszere megtorpan és közelebb megy az ajóthóz Ám csak ARya nevét hallja meg. *~Hát megvann kuvel fogok elsőnek bezsélni de ez már nem ma lesz~*Mondja és elindul kiszelőztettnin a fejét.*

Tárgy: Re: Nasuada Jefferson lakosztálya Szomb. Feb. 28, 2009 11:36 pm

*Nasuada megértően bólint.*-Menjen csak, Miss Sanders, menjen csak.-*Hátat fordít az ajtónak, mert már menne dolgozni, amikor meghallja Perillin reszketeg hangját.*-Perillin! Az ég szerelmére, mi történt?-*Amikor meghallja a választ ő is elsápad, akárcsak Perillin.*-Mikor? Arya? Szegény lány. Beszélnem kell vele.-*Felkapja a pulcsiját a szék támlájáról és gyorsan bele is bújik. Mmmm.Fincsi. Meleg. Sejtette, hogy Amalia nem sokáig fogja már húzni, de azt, hogy egy diák öli meg, sosem gondolta volna. Gondolatai csak úgy kergetőznek a fejébe. Egyiket sem vizsgálja meg közelebbről, mert akkor, azt hiszem, bele is őrülne.*-Várjon egy pillanatot, aztán vezessen hozzá! Kérem...-*Teszi hozzá, mert kissé faragatlannak érzi magát. Az ablak felé fordul, és egy hosszú varázslatot kezd el mormolni. Mikor végez egy vörös csík húzódik a varázshatárnál.*-Mostantól se be, se ki nem jöhet senki! Legalábbis ma este. Ki tudja? Lehet, hogy Amalia csatlósai bosszút esküdnek!-*Fordul vissza Perillinhez, és úgy gondolja, megérdemel egy magyarázatot szegény nő. Úgy látszik, nagyon megviselték az események.*-Nyugodj meg. Most már vége van. Aryáék nincsenek veszélyben. Legalábbis egyelőre. Perillin. Nem is tudom, hány diákunk életét mentetted már meg! Gondolj erre, amíg ilyen idők járnak!-*Nasuada közelebb lép hozzá, és megnyugtatóan a karjára teszi a kezét. Az is feltűnhet, hogy hirtelen tegezni kezdte...De hát most nem fog figyelni ilyesmire, mikor szegény asszony itt mindjárt elájul. Igaz, Nasuada sem sokkal nyugodtabb, mert ez azért elég szokatlan esemény. Felkap az asztalról két teasüteményt, és a nő kezébe nyomja.*-Ezt kötelező megenned! Mielőtt még elájulnál itt nekem! Most pedig, kérlek, vezess Aryához!-*Kéri kedvesen a gyógyítót és lassan kifelé kezdi terelgetni. Reméli, nem volt idegesítően közvetlen, de nem tehet róla. Nem szereti, ha a közelében emberek szomorúak. Ha Perillin elindul, Nasuada követni fogja.*