Udvar

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 26, 2008 11:54 am

*Amint fúrnak, keresgélnek, a romok között felbukkan egy csapat köhécselő, alig a lábukon álló diáksereg. Az egyikőjük egy lilásfekete hajú, kékszemű lány, mögötte halad egy víztündér, akin látszik hog igencsak beteg, aztán egy reszkető lány, folttal a gatyáján, kezében állatokkal, egy hős és egy boszorkány.* Kijutottunk. *hangzi kaz egyhangú válasz, és körbenéznek. Az a döbbenet, ami urrá lesz rajtuk, kifejezhetetlen. Valniess elmondja a történteket, és egy lány sikolya hallatszik a romokból.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 26, 2008 12:01 pm

- Ha mindenki rendben van, menjetek Xilomenbe. Majd ott az egyik kollégám eligazít titeket. *Elterelgeti a kis csapatot a lebegő busz megállója felé, majd visszasiet a romokhoz további embereket keresni. Nem tudja, vannak-e még egyátalán, de amíg át nem vizsgálta az összes romossá vált helységet, nem fog elmenni innen. Delilahnak megköszöni a segítséget, és kéri, hogy még az állatokat ne küldje vissza, nézzenek körül ők is mégegyszer. Addig is ő lemegy a pincébe, vagyis oda, ahol a romjait sejti*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 26, 2008 12:14 pm

*Fylia érkezik ide, a romokat homokká alakítván, hogy ne legyenek olyan nehezek. Biccent Delilahnak, és Valniessnek, aztán a romok alá néz be, maiket szép lassan egyenként kell homokká alakítania. Amint tud, kihúzza a bent rekedteket, de mivel jelengleg semmit sem lát, követi Valniess-t lentre.*

Vendég

*Továbbra is egy oszlop alatt fetreng, a lábait nem érzi a jéghidegvíztől, és ahogy tud, úgy kiáltozik.* Seh... sehegíítsé... éhég...! *préseli ki a szavakat a szájából, miközben alig-alig van már eszméleténél. Éjfekete haja ázottan tapad arcához, ajkai szinte lilák, annyira fázik. Még mindig tündérré van alakulva, maga sem tudja miért maradt így.*

Tárgy: Re: Udvar Pént. Szept. 26, 2008 12:30 pm

*Chryssa vállán egy fura jel jelenik meg... a varázsereje megragadt, azért nem változott vissza. Túl nmagy ereje volt, így Amalia varázspecsételte képességeit, amit igencsak nehéz lesz feloldani... de nem egyedi probléma. Cassandra is kapott egy ilyet.*

Vendég

*Jake jön ide hiszen mielőtt. még elindult itt tudot bejönni. De most csak áll és nem tudja mihez kezdjen. odamegy a romokhoz és hirtelen meglát valami csillogó dolgot de ott hagyja ahol van. Inkább ál és azon tanakodik, hogy juthatna be kedves kartonjai közé.Áll és újjonan beszerzet botjára támaszkodik mivel már kifulladt mert itt a közelben sehol sem lehet botot kapni így felszált a uszra és most ért haza. Itt áll és várja, hátha kijönn valaki.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 28, 2008 7:05 pm

*Fransis lélekszakadva rohan ide, a diszkrét szoknyája fel-fel lebben, miközben kecses lábaival fut. Hogy megmagyarázzuk, miért jött ki a könyvtárból, ahonnan alig-alig dugja ki az orrát, el mondanunk, hogy a tornádó ideje alatt, ő bent tartózkodott a könyvtárban, viszont amikor Salina tornya leomlott, egy egészen apró darab átszakította a mennyezetet. Fransis azonnal védőbűbájt bocsátott a könyvekre, hogy meg ne sérüljenek, viszont, amit éppen olvasott az asztalon hagyta, ahonnan elvitte a szél. Ebből az okból szalad most a könyv után Cleerton, mint egy kerge marha. A könyv most is ott lebeg előtte, amikor végre annyira legalább a közelébe kerül, hogy egy megállító bűbájt motyogjon, mire a könyv lehullik a földre. Fransis zihálva lehajol a könyvért, és szeretettel megsimogatja a borítóját, amin ez áll."Hogyan hasznosítsa az erejét egy gyönyörű tündér?". Éppen felegyenesedik, amikor észreveszi az öregurat bottal a kezében. Fransis elpirul, de azonnal magára parancsol,hogy ez nem az ő stílusa. Elegánsan kihúzza magát, és peckesen ellibben a férfi előtt. Azért udvariassából ráköszön, de ha a férfi nem mondd semmi, akkor ezzel a mozdulattal el is lépdel.*

Vendég

*Épp már azt tervezi, hogy átmerészkedik a romhalmazon. Mikor egy nő igyekszik le az előbb emlitet törmelékeken keresztül.És hát tudjuk Jake milyen így amikor a nő lehajol megnézi magának.Halott valami mendemondát arról, hogyAmalia volt az új igazgató mist meg valami Fylia vagy ki., Így mivel Elettra valószinüleg eltünt a képbő bátran beszél a nőhöz.*-Jó napot. Mi történt itt?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Szept. 28, 2008 7:30 pm

*Épp az idős úr mellet sétál el, amikor meghallja a szokásos kérdést.Lassan, úri módon megfordul, és egyenesen a férfi szemébe néz. Az arcáról, tartásáról azt hihetnénk, hogy egy fennhéjázó, nagyképű úri hölgy. De a szeme mást mond...*-Nem tudom pontosan, tudja, dolgoztam. Azt hiszem, valamiféle tornádó, vagy hurrikán lehetett. Mindenesetre nem irigylem, aki itt tartózkodott éppen.Maga mit keres itt? És meg tudhatnám, hogy hívják az urat?-*Úgy tűnik, hogy csak udvariasságból kérdezi ezeket, pedig igazából tényleg kíváncsi, csak szereti a felnőtteket így lerázni. A könyvek társasága biztonságosabb. És tényleg egy kicsit szigorú, és fennhéjázó, de nem ilyen nyíltan, és nem ennyire.*

Vendég

~Tornádó? még jó, hogy elmentem.~*Áh én itt dolgozom, csak nem tudok bejnit. gondnok vagyok.És JAke Wilch a nevem de nyugodtan szólitson Jakenek. És mi kegyed elbüvölö neve?*Áll és a törmelék halmazt nézi. HA végre bejut szedheti rendbe az aktákat és az egész szobát.Haj az utóbbi egy pasinak nem megy olyan könnyen.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Szept. 30, 2008 10:39 am

*Úgy tesz, mintha csak udvarias érdeklődéssel hallgatná az urat, és egyébként egyáltalán nem is érdekli. De miért is érdekelné?*Franis Cleerton vagyok. MRS. Fransis Cleerton. Az iskola könyvtárosa.-*A férjezettségét mutató kis szócskát eléggé kihagsúlyozza, hogy Jake lássa, semmi esélye. Igaz a férje évek óta meghalt, az még nem azt jelenti, hogy Fransist érdekelnék a férfiak.*-És maga szereti a munkáját? Én imádom... A könyvek a mindenem....Tulajdonképpen mit csinál egy gondnok?-*Most, hogy a szokásos udvarias kérdéseket, hogy fenttartsa a beszélgetést feltette, a tekintete újból a távolba mered.Reméli, hogy nem túl bunkó, de semmi kedve most ismerkedni.*

Vendég

-Ó értem, és hogy hívják a férjét? Nem is tudtam, hogy ide Aa családunkat is hozzhatjuk, de bíztos ha ön is itt lakik és férjnél van.*Mondja és cseppet sem szomorú.*-Ó csak ezt azt megjavítani dolgokat rendbetartani a diákokt aktáit és ha valami rosz van elkapni a diákokat és persze ha kell segíteni mindenkinek.*áll és még mindig a bejutáson gondolkodik.Közben a botjára támaszkodik.*

Tárgy: Re: Udvar Szer. Okt. 01, 2008 5:07 pm

-Hát, Franknek hívták.És nem lakik itt. Neki mér a mennyben van az otthona, Isten nyugosztalja!-* Az arcán, és a szemében egyszerre jelenik meg a szomorúság, a gyász, és mégis valami nosztalgikus vidámság is. A tekintete már nem a távolba mered, hanem egyenesen Jake szemébe néz.*-Maga nagyon fontos munkát végez az iskolában, büszke lehet magára, de most mennem kell, mert az ebédidőmnek hamarosan vége szakad és vissza kell térnem könyveim társaságába!Viszontlátásra!-*Ha nem mond semmit Jake, akkor hátat fordít neki, és elsiet.*

Vendég

-Ó igazán sajnálom nem akkartam.....Jé be tudunk menni!!! Ó bocsánat.Igen igen büszke is vagyok, hogy ilyen sok csinos hölgy is van az iskolában.De a könyvtár fontosabb.*Mondja és botával együtt elindul a szobája feléÉs mivel, a hölgy is menni akkar úgy dönt megy vissza íratokat rendezgetni.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Okt. 04, 2008 5:14 pm

*Nirmanda, ahogy elmúlt a vihar, kikecmereg földbéli fedezékéből, és lassan, de biztosan visszabotorkál a Boszorkány Képzőbe. Semmire sem vágyik jobban, mint egy jó meleg fürdő, meg egy pihepuha ágyikó.Nos, lássuk hogy néz ki a mi ki Nirmánk: A haja gubancos, és tele van földdarabkákkal. Az arca csupa por és kosz, a füléből úgy kellet kivernie belőle a földet. A ruháján hatalmas szakadások láthatók, és ez is földes. Minden egyes négyzetcentimétere. A cipője majdnem tele van földdel, így hát érthetjük, mitől akadt ki úgy Nirmanda. Hát, hogy valamennyire segítse magát, egy jó kis széllöketet csinál, ami leviszi róla a kosz nagy részét. Ilyen állapotban barangol hazafelé.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 09, 2008 8:10 pm

*Amíg csak úgy unalmasan, csendben ballagnak a semmi közepén, a zacskóinak rázogatásával foglalkozik, és már el is felejti, hogy tulajdonképpen egy fiú karjaiban van, úgy belemerül a gondolataiba. Felsorakoztatja lelki szemei előtt a most vett ruhákat, és mindegyiket elraktározza egy-egy eseményre, összekevergeti őket, elképzeli magán, stb. Kis megszállott. A sötét eget bámulja közben, meg fehér, kapucnijánál szőrös mellényének cipzárját is huzogatja. Valahogy így érkeznek meg az udvarra, és akkor tér magához. Nem tudja, hogy EZ itt, aki elvonszolta eddig be is viszi-e az épületbe, fel a könyvtárba, de azért felkészül rá, hogy a földre dobják mint valami értéktelen tárgyat, és ott hagyják éjszakára. Megmozgatja a lábát próbaképpen, hogy hasznát tudja-e venni ilyen helyzetben, de a fájdalom még mindig belényilall, csak valamivel halványabban. Ha nagyon muszáj, talán képes ráállni, és aúzva el is juthat a könyvtárig, de ez nem rajta múlik, hanem Tomon, akinek nem mellesleg még mindig nincs felsője, és egész tökéletesen lehet látni innen közelről az izmait*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 09, 2008 8:28 pm

*Tom egészen arra összpontosít még mindig, hogy nehogy elejtse a lányt, tehát, hogy épségben visszajuttassa a főhadiszállására. Ha egyáltalán jól tudja, mi az. Közben elérik az udvart, és érzi, hogy a lány mozgolódni kezd, de nem kezdi erősebben fogni, hiszen az nyilvánvaló, hogy a lány nem szabadulni akar. Tulajdonképpen az agya munkába kezd, hogy mit akarhatott, és arra az eredményre jut, hogy a lábát próbálgatta Tom számára ismeretlen okokból. Viszont itt Tom egy pillanatig Megtorpan, és persze nem rakja le a lányt, viszont derűs, és kérdő tekintettel néz le a lányra. Rámosolyog.*-Mondd, hova is vigyelek? Úgy értem, hol van a szobád?-*Ha megkapja a választ továbbindul, és óvatosan, hogy az ajtókba be ne üsse ezt a kis, törékenynek tűnő lányt, halad a kastélyban a megadott helyre.*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 09, 2008 8:43 pm

*Szinte megható, hogy ez a pasi ennyit szerencsétlenkedik csak azért, hogy ne verődjön be hősnőnk feje az ajtófélfába meg hasonlók. Vagy mondjam inkább úgy, szánalomra méltó? Legalább úriemberesen nyomul, nem úgy mint abban a szeméttelepes dimenzióban a buszmegállóban állók. Azok csak annyit mondtak, hogy "jössz egy körre kislány?" amihez hozzátartozott hogy kivillantották eléggé förtelmes módon fekete fogaikat, és az embernek kedve lett volna meghánytatnia magát miután találkozott velük. Vagy esetleg kiugrania az ablakon. Na de ez most nagyon nem tartozik ide, a lényeg hogy Mia még így sem tartja sokra az óvatosságot. Odaveti a fiúnak a címet (3. emelet, könyvtár) aztán körömágyának részletes megvizsgálásába kezd bele, csak hogy ne kelljen úgy meglátnia valakinek őt, mintha élvezné ezt a hercehurcát. Ha élvezné, biztos Tom mellkasának döntené a fejét, és valahogy átölelné vagy valami ilyesmi, mint a hercegnők meg egyéb béna népek. De tekintve, hogy most durcázik, ez kifejezetten hülyén venné ki magát*

Tárgy: Re: Udvar Csüt. Okt. 09, 2008 8:49 pm

//Sorry az off-ért, de a következő hozzászólást már a könyvtárba írom.//

Vendég

- Dehogy, nem lesz gond. Otthon is szoktam korán kelni, hogy segíthessek a lovásznak. *Válasza olyan vidám, amilyet még egész biztos senki nem hallott tőle. Egyfolytában vigyorog mint a vadalma, vagyis csak ennek a szelídebb változata, mert igazából mosolyog, de mindegy. Reméli nem lesz hosszú az út, mert már nem sokáig bírja ki. Nagyon szeretné látni azt a híres farmot, amiről talán már olvasott is az egyik lovas újságjában ha jól emlékszik* Hát akkor várjunk *Ez már akkor hangzik el amikor az udvaron járkálnak ide-oda. Rachel irtó izgatottnak látszik és az is. Imádni fogja a következő hetet, tuti. Egyébként a kedvenc zöld hosszú tunikája van rajta hozzá pedig egy farmer térdgatyát húzott magára*

Vendég

-Akkor jó.*Ő is mosolyog mert hát miért is ne.Várjunk.~Végre mindjőárt otthon leszek. Sok volt ez a tornádó dolog.~*Lovát simogatja és nyugtatgatja m,ajd Scarlet mellé veztei. Ő maga nem ideges és nem is izgul de örül annak, hogyy Rachelel mehet HAZA. Megsimogatja Scarletet is majd Rachez fordul.*-Ha gondolod átveszem.

Vendég

*Megrázza a fejét Amy javaslatára, jobb szereti maga mellett tudni Scarletet, de azért kedves ajánlat volt. Megáll az udvar egy füvesebb területén, ahol lova nyugodtan legelészhet, mire pár perc után végre leszáll eléjük az örzőtündér meg a hatalmas lila sárkánya. Rach megkönnyebbülten, és mégjobban növekvő izgalommal lép a nőhöz, és már épp felszállna amikor eszébe ötlik valami* A lovak sehogy se tudnak velünk jönni... Szólok az inasunknak, biztos szívesen elviszi nekünk őket, csak akkor lehet hogy reggelre se lesznek ott... Remélem nem baj.. *Amint Amy rábólint az ötletre, előhúzza mobilját a zsebéből, és benyomogatja a számot. Ezután pár perces beszélgetés következik, végül visszacsúsztatja a telefont a helyére* Oké, azt mondta azonnal indul. Hagyjuk itt a lovakat, hadd legeljenek amíg ideér. *Kiköti Scarletet egy fához, aztán a cuccait felkötözi a sárkányra, és ő maga is felkapaszkodik rá. Ha Amy is így tesz elméletileg el is indulnak*

Vendég

-Ezen tényleg nem gondolkoztam oké bár nem szívesen hagyom itt az én csillagomat.*Még egy pár percig simogatja a lovat majd kiköti puszit nyom az orrára.*-Hamarosan találkozunk szépségem.*Azzal felkapja böröndjét a séárkányra erősíti majd még útóljára ránéz lovára aki boldogan legelészikfelpattan a sárkányra és még el nem tünik a szeme elől a Twida udvarát és azon belül is 2 pontot néz.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 7:33 pm

*Lassan ballag Kate mellet.*-Jaja tényleg bocs de szerintem aranyos dolog egy cica vagy valami mágikus állat is.*Megy a lány mellet és tudja, hoy lassan elválnak útjaik hiszen neki a barlangi tó felé kell mennie azt nem tudja a lánynak merre megáll és hozzáfordul.*-Nekem másmerre kel mennem úgyhogy elválnak útjaink egyidőre hamarosan találkozunk.*Ha Kate nem fűz hozzá semmmit elindul a barlangi-tó felé és be az fh-ba azon belül a szobájába.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Okt. 21, 2008 7:39 pm

*Elizaveta a hideggel nem törődve, egy szál fehér lenge ruhában ül a hatalmas kétszárnyú ajtó előtt a kőlépcsőn, és zokog. Mellette egy kastélybeli őr áll, akit az anyja bízott meg, hogy mentse ki Amalia elől, és hozza ide, az új suliukba, Twidaréba. A lánynak ez volt a báli ruhája, ugyanis sokkal jobban kedveli az egyszerű mégis szép darabokat, mint a túlcsicsázott hercegnőseket. Szemfestéke tisztára elmaszatolódott a sok sírástól. Szegény lányak elképzelése sincs arról, hol is vannak a testvérei, és egyátalán élnek-e még. Bánatosabb már nem is lehetne. Szoborszerű, sápadt arcán megállás nélkül folynak végig a könnyek, és semmit sem tesz hogy ezt megakadályozza. Sorban potyog le mind az álláról, ő pedig reszketve, libabőrösen bámul maga elé, abban a reményben, hogy a közeledő Ányára és Tatura egyszer csak ráesik a kastély fénye. Ujjaival görcsösen szorítja bőröndjét, úgy vár valamire, bármire ami életre utal a közelben... Kathleen és Alyssa megjelenésére egy pillanatra reménykedni kezd, de aztán rájön, hogy csak újdonsült iskolatársai közelednek, s újra szomorú hallgatásba méllyed*