Udvar

*Kathleen érkezik ide óvatosan, lassan. Ő is a ruháján tartja a kezét, ahol valószínűleg egy tőr van. Távolról megpillantja a barátságos, mégis ébernek tűnő nőt. Kicsit megkönnyebbül, de a kést nem engedi el.*-Maga Meryona, a boltos?-*Miután megkapta a feleletet, kis mosollyal lép oda a nőhöz.*-Hogy van?-*Mivel látja, hogy a nő nem szándékozik indulni, sejti, hogy várnak még valakit. Éppen ezért nem lepődik meg túlságosan, amikor Alyssa valószínűleg felbukkan. Elpirul és elfordítja a tekintetét, noha sejtette, majdnem hogy tudta, hogy jönni. Összeszedi minden bátorságát, és köszön neki. Aztán se szó, se beszéd a kezébe nyomja a rajzát, amit nemrég készített. Hihetetlen szép rajz, amiből sugárzik a szeretet, a barátság és a természet. Egy erdővel körülvett tónál öleli egymást két lány mosollyal az arcukon. Az egyik lány Kathleen, a másik Alyssa. A természet is alaposan ki van dolgozva, szinte hallani lehet, ahogy a szél susog és zörgeti a faleveleket. Néhány madár és egyéb állatpéldány is megfigyelhető.*-A tiéd lehet, ha kéred.-*Emeli fel a tekintetét Kathleen és Alyssa szemébe néz. Valahogy elfelejti, hogy Meryona is ott van. Sodródik az eseményekkel, és amikor indulnak, rákérdez, hogy miért követi aló minden kivetés nélkül. Érdeklődve hallgatja a választ, de közben sunyiban Alyssát lesi, mintha nem hinné el, hogy ott van.*

*Kathleen szélesen mosolyogva és beszélgetve közeledik a védővarázslatok határhoz Alyssaával a nyomában. Eddig nem történt velük semmi katasztrófa, max az, hogy szegény lánynak már majdnem teljesen feltörte a lábát a cipő. Az újdonsült házi kedvence kíváncsian mereszt hatalmas szemeket a tájra Kate védelmező karjai közül.*-Hát Alyssa, valóban sok minden történt velem azóta, mióta utoljára láttalak. Gyakorlatilag más ember lettem. Képzeld, mélabúmban sokat sétáltam a kastélyban, amikor egyszer csak leszólított egy igen furcsa nő, hogy menjek be vele teázni. Magam sem tudom, miért, de bementem. És megváltozott az életem. Sokat segített nekem feldolgozni a...a dolgaimat. Én pedig, ha minden jól megy, nem fogok annyira durva lenni, mint eddig. És képzeld....Kiderült, hogy van egy különleges képességem, és emiatt nem megy jól a többi varázslatom. Vagy legalábbis nem annyira, mint más tündéreknek. A rajzot, amit adtam, és rajzoltam, kb negyed óra alatt. És bármit le tudok rajzolni, amit csak elképzelek, és olyan rövid idő alatt, hogy még te sem hinnéd el!-*Hadarja lelkesen a fiatal lány. Hangjából süt a boldogság és az elégedettség, hogy végre van valami indoka saját bénaságára. Mert, ugyebár, eddig minden ok nélkül volt béna.Mikor elérik a Twidarét védő varázslatok határát, Kathleenen furcsa érzés lesz úrrá. Mintha egy hatalmas vödör hideg vizet zúdítanának a nyakába. Ezen nem lepődik meg, hiszen Meryona megmondta, hogy a rájuk rakott védőbűbájok a varázshatárnál erejüket vesztik. Onnantól, a boltos úgy vélte, nem lesznek veszélyben.*-Mit szólsz ehhez Alyssa? Én olyan boldog vagyok. Nincs kedved velem tölteni majd egy délutánt? Beszélgethetnénk. Mesélhetnél nekem az otthonodról, a családodról, meg mindenről, amiről szeretnél. Szinte semmit nem tudok rólad. van barátod? OLYAN barátod? Áhh...miket kérdezek, egy ilyen lánynak, mint neked, tuti, hogy van.-*Egyszerűen hihetetlen. Tényleg olyan, mintha kicserélték volna Kathleent. Csak beszél hadarva, lelkesen, szorgalmasan a barátnőjére pillantva. Aztán egyszer csak elakad a szava és aggódva pislog a lány felé.*-Ugye nem idegesít, hogy ennyit beszélek?-*Közben már majdnem elérik a kastélyt. A cicák igen jól neveltek, nem vinnyognak a hosszú út miatt. Ki tudja? Talán az állatok okosabbak, mint az emberek...Ők legalább nem háborúznak szinte ok nélkül.*

-Biztos te is nagyon szépen rajzolsz. Egyszer megmutathatnád.-*Nevet felszabadultan.*-Hát...nem is úgy gondoltam, hogy végig csak te fecsegsz, én meg hallgatok. Igazán nem engedem, hogy elvedd tőlem a posztot.-*Most már teli tüdőből kacag. Amikor végre sikerül levegőhöz jutnia, még akkor sem sikerül letörölni a képéről a mosolyt, és még így is meg-meg rándul a szája széle.*-Nem baj, Alyssa, cseppet sem baj. Még van pár éved, hogy találj magadnak egy valamirevaló barátot. Válogasd meg aztán jól, mert igencsak rosszul járhatsz! Hidd el, hallottam pár igencsak csúnya esetet. De sajnos, vagy nem sajnos megtapasztalni még nem tapasztaltam meg. Igazából, mindkét nemet elriasztottam eddig magamtól a viselkedésemmel. Egyedül te maradtál meg. Hmm...Mi a titkod? Tágtűrésű vagy drágám?-*Kacag fel újra.*-Szerintem most hagyjuk a beszélgetést. Nem mintha nem szeretnék, de a kiscicáknak meg kéne mutatni a helyet, meg elhelyezni őket. Szerinted nem?-*Közben már a kapuhoz érnek.*-Nem, nincs testvérem. Szerinted miért lettem, olyan magamba zárkózó? A Mekka szerintem meg tökéletes név egy kismacskának. Semy és Mekka. Szép kis páros.-*Nevet fel ismét.*-Hát akkor, Alyssa, remélem, hogy hamarosan találkozunk. Sok szerencsét a cicához! Szia!-*Puszit nyom barátnője arcára, aztán kipirosodott arccal a főhadiszállása felé veszi az irányt, hogy az újdonsült lakótársát megetesse és megmutassa neki a birodalmát. Igaz, már egyedül van, de a boldog mosoly az arcáról nem tűnik el, hiszen még sincs egyedül. Mert egy napon kapott egy háziállatot, egy jó ismerőst és ami a legfontosabb, egy barátnőt. És ez több, mint amennyit egész eddigi életében szerzett. Azt hiszem, így már érthető, hogy miért lebeg pár centivel a föl felett.*

*Tyrande megérkezett a vörös sárkánnyal a twindare tündériskolához és már izgatottan várja hogy mien új dolgokat fog látni és mien új emberekkel fog meginsmerkedni.A sárkány lehajtotta fejét és Tyrande egy könnyed mozdulattal lecsusszant róla egy biccentéssel megköszönte a sárkánynak és nézte a távolodó alak körvonalait míg teljesen bele nem olvadt a felhők színes kavalkádjába.*

*Tyrande összeismerkedik egy másik tűztündérrel is és beszélgetnek a szállás felé menet*
- Amy te mióta vagy az iskolában?
*Tryrandét mikor mekérdezi Amy honnan jött visszagondol saját hazájára és hogy milyen messze is van tőle
de azért elmondja*
-Én Suramarból jöttem, és igen szeretem az állatokat. És te honnan jöttél ?
*Majd Amy útán indul*

*Egy eléggé bosszúsnak látszó lány közeledik a kastély felé. Már távolról látszik rajta, hogy ő nem egy szerény, jó tanuló kislány. Nem. Ő egy elkényeztetett liba. A haja profi módon megcsinálva verdesi a vállát, vörös topja a legutóbbi divatot követi, még akkor is, ha lefagy benne a feneke. Fekete bőr szoknyája olyan rövid, hogy inkább egy nagyon vastag övnek mondható. A hozzáillő magassarkúról már nem is beszélve...De várjunk csak...Csak az egyik van rajta. A másik tökéletesre manikűrözött lába mezítláb van. Talán ezért olyan bosszús a lánynak az agyonsminkelt arca. Mert agyon van sminkelve, annyi szent. Persze nem undorítóan vannak rákenve a rétegek. Tökéletesre kihúzott szeme most villámokat szór, ahogy a millió bőrönd alatt majd leszakad a karja. Magában roppant választékosan káromkodik folyamatosan. Lassan eléri a kastélyt, de a lába máris elkoszolódott. Ledobja magáról a cuccokat, tekintetét végigvezeti az épület vonulatain, aztán elégetten bólint egy aprót. Jó helyen van. De hogy jut be? ÉS egyébként is. Még az a nyolc bőröndje, amit kint kellett hagynia. Hogy hozhatja majd be? Létfontosságúak azok a ruhák. Neki SZÜKSÉGE van rájuk. Rúzstól fényló ajkait összeszorítja, profin kiszedett szemöldökét összehúzza az összpontosítástól. Tanácstalanságában a műkörmeit kezdi piszkálgatni. Na ez már több a soknál. Ez olyan prolis! Így aztán abbahagyja és ismét felveszi a szikrázó pillantást, amivel újra végigméri a terepet.*

*Raicy már majdnem a hisztihatárt súrolja, amikor végre feltűnik egy emberi lény a közelében. Mint minden menőjenő, ő is először lentről felfelé végigméri a lányt, gúnyosan elvigyorodik és csak utána szólal meg.*-Szia-mija. Na, az van, hogy most itt velem irtóra kiszúrtak. Úgyhogy tök szupicsek lenne, ha most kihúznál engem a lókakiból. Jah, amúgy Raicy vagyok. Levitündi. Te valami szolga vagy ilyesmi? Tök király. Nem is tudtam, hogy itt ilyen menő cuccok is vannak.-*Hadarja el egy szuszra, rágóval a szájában, úgyhogy minden szótag végére valami elfojtott "nym" szócskát lehet hallani. Ezzel nagyot sóhajt és szegény Sabrina kezébe nyomja az 1000 tonnás táskáit.*-Ó, muszáj volt pár tatyót hoznom Néhány még kint is maradt. Na most képzeld. Amíg az asszisztensem nem hozza utánam, tapadásgátlós foszforeszkálós Tündi Bündi körömlakk nélkül maradok. Nos, merre az arra?-*Pillant Sabrinára úgy, mintha a világ összes súlya a vállán lenne.*-És még a lábam is hót poros lett. Újra kell csináltatnom a francia manikűrömet. Na most szólj hozzá...És ááá!-*Sikolt fel hirtelen elfehéredve a lány. Illetve, csak fehéredne, ha a pirosítóktól, egy az alapozóktól látszana a bőre. Hisztérikusan felsikkant még egyszer, aztán lemondóan elfordítja az arcát.*-Letört a körmöm.-*Suttogja még mindig oda sem nézve, de tökéletesre manikűrözött ujjával a lábujj körmére mutat, ahol egy milliméternyi kis körömdarab valóban hiányzik. Igaz, ezt csak nagyítóval lehet észrevenni. De ez a csaj most komolyan ilyen, nem megjátssza magét.*-Na, ez a nap is tök szar lett. Komolyan, ha déli tizenkettő előtt fel kell kelnem, már el van cseszve az egész. Na, gyere már, Samantha. Szükségem van egy light kólára, vagy azt még megemlegeti a vezetőség.-*Mormogja sötéten, aztán felsóhajt és az előző rohamától függetlenül egész vidáman trappol befelé, Sabrinát hátrahaygva a millióegy csomagjával.*

*A bőröndök puffanására hátra fordul, és tágra nyitja a szemét.*-Mégis mit képzelsz, ki vagy te? Az egy Prada bőrönd volt, ha nem tudnád.-*Forgatja a szemét, de persze nem megy oda, hogy esetleg felvenné.*-Jajj, anyám, de hisztis vagy-*Aham. No comment.*-Tündér vagyok igen. De ha nincs itt a körömlakkom, hogy teljesedjen ki a személyiségem? Ha ilyen okos vagy, te nagy agy, vagy mi a szösz, akkor ezt mondd meg.-*Most már csípőre teszi a kezét. Kezd belejönni a szópárbajba.*-Akkor menj csak, SABRINA, megvárom Samanthát.-*Mondja gúnyosan, és gondosan kifestett szemét összeráncolva nézi a távozó lányt. Amint észreveszi, hogy mit csinál, a homlokához kap, és elkezdi kisimítani az apró ráncokat. Kis sikolyt hallat.*-Wá! Miattad ráncos leszek! Ráncos!-*Kicsit zihál a dráma kedvéért, aztán kedvetlenül felveszi a földről a táskákat, és bevánszorog az előtérbe. Vagyis vánszorogna, ha nem szakadna le a keze útközben. Dühösen ledobja ismét a cuccait, és hív egy-két pixie-t, remélve, hogy a kis "szolgálók" megsegítik a nagyok helyett. Szegény apró kis lények meg is jönnek, de ketten alig bírnak el egy szatyrot. Raicy csak hívja,és hívja a pixie-ket, míg van annyi, hogy elvigyék az összes cuccát. Unottan megszemléli a körmeit, míg szerencsétlenek nagy nehezen elindulnak a főhadiszállás felé. De Raicy úgy dönt, lefekvés előtt körülnéz az épületben. Úgy hallotta, bál van, és ez nagyon neki való.Még ha csak a végére ér is oda. Biztos izgalmas egy kaland lesz.Jah, persze. Vagy inkább megszemléli a helyes fickókat a nagyteremben, hogy szépet álmodjanak. Az ilyen események Raicy számára olyan, mintha maga a Kánaán lenne.Minden fiú szbad préda bája előtt. Vagy nem.*

*Ahogyan azt az előbbi hszben olvashattuk, Lyv épp próbál visszaemlékezni a szüleire, hogy hasznos infókat mondhasson róluk, Amaliaról és a szüleiket védő, Amalia-ellenes mozgalomról. Valahol a közelben ténferegve futott össze a lánnyal, és úgy döntöttek, kijönnek sétálni, közben pedig elmondják egymásnak amiket tudnak erről a fontos témáról. A lány még nem kezdett bele a beszámolójába, előtte még összeszedi a gondolatait, de alighogy végre eljut addig, hogy elmondhassa amit tud, és már elkezdené a mondandóját, amikor tágra nyílt szemmel, meglepetten veszi észre a hatalmas víztömeget és a jégtömböket. Pont akkor kerülnek oda az udvarra, amikor az egész támadás megkezdődik, tehát az elejétől látják az egészet, csak épp az okozójáról nem tudnak semmit. Lyvi személy szerint Nasuada tanárnő elképzelésére gyanakszik, tehát hogy a főgonosz halálát akarják megbosszulni a segítői, de valószínűleg nincs igaza. A víztömeg rohamosan közeledik, a jéghideg víz már rojtos edzőcipőjét áztatja, úgyhogy Coline-hoz hasonlóan úgy dönt, gyorsan cselekedik valamit. Sajnos, mint tudjuk, ereje elég gyenge, vagyis nem is az ereje, inkább ő maga, valami ismeretlen okból. Alkait kérdés lehet. De a lényeg, hogy varázslattal még nem próbálkozik, inkább gyorsan elkiáltja magát* Pixie! *És a kis lény már ott is terem előtte, kettő is. Lyvenna hadarva elmondja nekik a feladatot, ami annyi ,hogy szólnak Jenkins és Clarounm tanárnőnek a veszélyről. A pixiek a vészhelyzet miatt a szokásosnál is gyorsabban tűnnek el, és ezután már a tanársegéd sem ússza meg, muszáj segítenie Coline-nak, aki még az fh-ja védelmével van elfoglalva. Cuppogó cipővel (bár ez amúgy sem hallatszik, mert már vádliig ér a víz, és az előtérbe is beszivárgott) rohan az udvar közepére, és minden erejét bevetve, erősen koncentrálva próbálja a szél erejével megfékezni a vizet. Két tenyerét maga elé tartva, összeszorított fogakkal indít egy erős szélrohamot a víz irányába, így talán sikerül leállítania a rohamot, viszont vissza nem tudja küldeni az eredeti helyére, mert ahhoz már főleg nincs elég ereje* Mindjárt jönnek a tanárok *Lihegi vissza máris fáradtan, de ennél többet nem is mond, mert a végén még elájul a nagy erőlködéstől*