Képességfejlesztés Szimulációs Terem

*Egy erősebb szél vonul át a termen, és Lyvenna megmarad, de Yvonne-t eltaszítja. Jéghideg szelek ezek, olyanniyra hogy rögvest jégtábla nő az ajtóra, az ablakokra és minden menekülési irányra, még a plafonra és a falakra is. Zöld szikra csap ki a terem közepéből, és egy szőke nő lép ki a füstből.* Szervusztok, kis drágáim. Lyvenna Cloweth és Yvonne hercegnő? Mily' bájos, hogy hercegnő és alárendeltje fognak ma elhalálozni... kivel is kezdjem...? Lyv, Lyvi, drááága, virágszálam. A zene am indened. EZ fog az őrületbe kergetni. *azzal felemeli a zöld szikrázó tárgyát, és Lyv felé csap, de még smemi sem biztos... mármint hogy eltalálja bármi is.*

*Hogy tévedett, az nem kifejezés. Csak egy kis gyakorlás a szimulációs teremben? Persze, miért is ne. De hogy közben egy őrült szőke nőci megpróbálja megölni őket, na az már kevésbé van rendben. A hirtelen támadt szélből már rögtön lehet tudni, hogy valami nem stimmel. Egyetlen ablak sincs nyitva, sőt, tán ablak sincs, hiszen a föld alatt tartózkodnak épp. De ha lenne is, és valami csoda folytán nyitva felejtették volna, ilyen erős szélroham egész biztos nem jut be rajta. Ha jól olvasta, a suli még az ilyenektől is védve van. És ez a hideg? Még kint sincs ilyen fagy, hogy bejegelje az ajtókat, falakat. Előbbi okokból kifolyóan nem is különös, hogy milyen meglepett a szél miatt, amit még csak nem is ő okozott. És ami olyan erős, hogy majdnem hanyatt esik tőle, de az utolsó pillanatban sikerül megtartania magát. A szőke nő, aki a jelenség után kilép a zöldes füstből, ismeretlen számára, nem is sejti, honnan tudhatja az a nevét. De a hangja és amiket mondd, egyátalán nem tetszik neki. Összezavarodva, földbe gyökerezve bámulja a szőkeséget. Alig jut el a füléig amit hall. Virágszálam? Itt vagy valami tévedés van, vagy... Nem is tudja, már ő maga sem. Csak akkor eszmél föl, amikor a zöld valami felé közeledik-akkor aztán teljesen automatikusan cselekszik, mégpedig úgy, hogy egyszerűen félre ugrik a tárgy útjából, és egyúttal begurul a székekkel összekapcsolt lépcsőzetesen süllyedő asztalok közé, ahonnan nem lát semmit, csak ami fölötte van. Vadul dobogó szívvel hallgatja a zajokat, és négykézláb, csendesen mászni kezd a padok között, valahova arrafelé amerre Yvonne-t látta elesni. Szeretné tudni, jól van-e. Átváltozni amúgy meg sem kísérel, tudja, hogy túl gyenge hozzá. Vagy ha sikerülne is, a varázslatai akkor sem erősek. De most nem is ez a lényeg, hanem hogy minél előbb kijussanak innen Yvonne-al, mert ez a nő nyilván elmebeteg*

Mit akar itt ez az agyhalott nő? *kérdezi, mikor a szél teljesen kizökkenti egyensúlyából.* Pusztulj innen, szöszikém! *mondja a földön fetrengve, és szemében szikra lobban. Vörös tűzben kezd izzani, és kezeit ökölbeszorítja. Nemrég itt tört ki belőel először a láva ereje, ideje ismét megidézni, ami azzal jár hogy Givenchy veszi át az irányítást az egész elméje felett.* Dögölj meg, szajha! *azzal a földből láva tör fel, egyenesen Amaliára.*

*Amalia harsányan nevetve figyeli, ahogy Lyvenna a széksorok közé ugrik. Bár most nem látja, tudja, hogy nem sokat érne el azzal, ha varázsolni próbálna, hiszen ahhoz túl erőtlen. Yvonne támadása csak fokozza a jókedvét, és a láva, amit a lány Givenchy énjével felé küld, egyszerűen átmegy rajta. Mintha csak... illúzió lenne. Mintha valaki direkt csak odavetítette volna a fekete korongra, ahol a többi illúzió is meg szokott jelenni az erőfejlesztés órákon. Könnyed mozdulatától újabb jeges szélroham söpör végig a termen, és Yvonne megdermed tőle, ahogyan Lyvenna is, hacsak nem védekezik. De nem a szél erejével, amit eddig mindig használt, hanem a hangokkal, a zenével... Egy új, különös erővel amit csak most kezd érezni magában*

*A padok alatt mászva hamarosan eléri a lépcsőt, de itt a padsornak vége szakad, és ő nem tud feltűnés nélkül tovább menni. Yvonne-t viszont pont látja innen, csak épp a székek takarják egy kicsit. Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy él, és semmi baja. Aztán boldogan látja, hogy neki van olyan nagy ereje, hogy lávatömeggel nekirontson Amalia-nak, és amíg ő ezt teszi, addig ő előrelátoan egy Dias le voga-val szellemmacskát idéz meg, ami, mivel nem hús-vér, könnyedén tsiklik a befagyott ajtón, és segítségért megy. Ezután Lyvi kiugrik a padok mögül, és az ajtóhoz rohan. Csakhogy útközben a gonoszul nevető nőn marad a tekintete, mert azon egyszerűen átsiklik a láva, mintha ugyan ott sem lenne. Akkor aztán földbe gyökerezik a lába a félelemtől. A jeges szél, ami megint feltámad, Yvonne-t (vagyis a különösen viselkedő másik énjét, akiről Lyvinek csak sejtései voltak a lány korábbi mondatait megítélve) már megderemszti, és kénytelen kitárni a karját, hogy egy melegebb és sajnos gyengébbnek ígérkező légáramlattal válaszoljon a támadásra és védekezzen is. Csakhogy a kezéből nem meleg levegő tör elő, hanem hangjegyek. Láthatatlan hang, amit tulajdonképpen nem is lát, csak mintha szellem lenne, a végsőkig átváltozott láthatatlan szellem. Érzi hogy ott van, hallja is, de nem tudja mit tehet vele. És végül nem is ér el vele semmit, mert a fagyos szél megállítja, ő maga is megdermed, és tehetetlenül zuhan a földre*

*Ahogyan elvégezte a dolgát, a gonosz illúzió már el is tűnik, és nem hagy semmiféle nyomot maga után. Rejtély, hogy mikor már sikerült harcképtelenné tennie a két lányt, miért menekeült el hirtelen... Hiszen megölhette volna őket, csökkentve az ellenség veszélyt jelentő embereit. Talán azt hitte, hogy Lyvenna és Yvonne nem jelentenek veszélyt rá nézve, de ezzel nagyot tévedett*

*Gyors léptekkel, majdhogynem futva követi a macskát, ki Nasuada lakosztályából, le a sok lépcsőfokon, egyenesen a pincébe. Azon belül is még éppen hogy elérik a szimulációs terem ajtaját, és a macskát az utolsó pár méteren már nem is látja, csak megy tovább arra, amerre az illúzió állat is tartott. Nem kell sokat keresgélnie a helyet, ahova vezetni akarták, mert az ajtó nagyon feltűnő így, hogy be lett fagyasztva belülről. Nagyot dobban a szíve, attól tart, valamelyik diák nagy kalamajkába keveredett, vagy hogy az egyik felelőtlen tanítványnak sikerült valahogyan elindítania egy veszélyes szimulációt. Odaront az ajtóhoz, és két tenyerét a hideg jégre teszi. Erősen koncentrálva tűztündér erejére lassacskán felolvasztja a jeget, ami nagy víztócsában összegyűl a földön, és befolyik a terembe is. Amikor végre sikerül a zárat is kiolvasztania, lenyomja a kilincset, és kitárja a kétszárnyú ajtót. Ahogy belép, először csak a jégbe fagyott falakat, plafont földet és székkel egybekapcsolt asztalokat látja, azután tűnik fel neki a földön fekvő, két megdermedt lány. Mindketten tanársegédek, így ismeri is őket és tudja, hogy nem lennének olyan felelőtlenek hogy jeges szimulációt indítsank el egyedül. Egészen biztosan nem ők voltak, hanem talán Rynill, vagy Fylia, de a legvalószínűbb hogy Amalia már megint bejutott valahogy a kastélyba. Vagy valamilyen illúzió képében, vagy máshogy, de hús-véren biztos nem, hisz a védővarázslat azt megakadályozza. Tehát komoly kárt nem tehetett a lányokban. De azért nem árt felolvasztani őket. Több kis forró tűzgömböt küld szét a teremben, amik körbe- körbe szállingóznak, és csak akkor tűnnek el, amikor már mindent felolvasztottak, és a keletkezett vizet is elpárologtatták. A két lányt Valniess saját két kezével olvasztgatja óvatosan, elég sok időbe telik. Mellettük térdel, és várja, hogy végre magukhoz térjenek. De ez nem történik meg, még negyed óra múlva sem, amikor már végre minden testrészüket kicsit melegebbnek érzi. A tűzgömbök még teszik a dolgukat nagyban, amikor az egyik lányt, Lyvit lebegve követésre kényszeríti a másikat pedig felkapja és a saját kezében viszi fel a gyengélkedőbe*