Nagyterem

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Márc. 26, 2009 10:24 pm

*Tom, azzal a biztos tudattal, hogy végre valahára minden rendben lesz, sétál egyet a holdfényben Miával, elindul kifelé, amikor mint derült égből villámcsapás, Dan alkoholtól reszelős hangja utoléri őket. A srác szinte megdermed a hallottakon, arca elsápad, szeme furcsán megvillan. Lassan, nagyon lassan tekintetét a mellette szintén lecövekelt lányra emeli, aki kétségbeesetten próbálja elhallgattatni kedvesét. Biztos nem akarja, hogy rossz benyomást keltsen. Mekkorát téved! Teljesen rendben van, hogy a seggrészegen a földön szeretkezett ezzel a perverz állattal. Mi ezzel a gond? Áhh, semmi. Csak Tom üvölteni tudna. Frissen elernyesztett kezét ismét használatba veszi, ökölbe szorítja, nehogy felüvöltsön. Tudniillik, Dan folytatja mondókáját. A srác már nem bírja tovább, megfordul, és döbbent tekintetét a fiúra szegezi. Már miért akarna ő lefeküdni Miával? Aki mindjárt megfullad egy csokis keksztől? De az még semmi, de Dan azt mondja, látta már mással is. Tom állkapcsán megrándul egy izom. Dan a legeslegnagyobb szerencséjére távozik, különben nem érte meg volna a holnapot. De még így sem tudom biztosítani a testi épségét, ha Tom utoléri. Pár másodperc feszült csend után a srác Mia felé fordul, aki láthatóan már nagyon közel áll a síráshoz, de Tomban rengeteg gondolat, és érzelem kavarog ahhoz, hogy mondjon neki akármit. Csak néz döbbenten, és valahogy fájdalmasan a gyönyörű lányra, miközben valahol belül úgy érzi, mintha valami megszakadna. Talán szíve? Vajon szívmegszakadásban meg lehet halni? Szemeiből eltűnik a csillogás, de nem tesz, vagy szól semmit, amikor Mia távozik a teremből. Tom valahogy nem tud ezzel mit kezdeni. Egyrészt szeretne a lány után futni, megölelni, megvigasztalni...másrészt...hát...MIÉRT??? Óriásit csalódott, és ha belegondol, hogy lehet, hogy most is valamelyik bálozó ficsúrral hancúrozik...hát, az undornál, és a hányingernél nem tudok pontosabbat mondani. Tom felsóhajt, és elindul kifelé a kastélyból. Már majdnem kimegy a szabadba, amikor eszébe jut az a hülyeség, hogy itt kell aludni. NAGYSZERŰ! Akkor most Dannal töltheti az éjszakát. Vagy mit Dannel, hiszen ő Miával fog részegen szeretkezni a francba is! Öklével belevág az ajtóba, és pár mélyebb levegővétel után lassan feltornássza magát a lépcsőn. Komolyan el kéne gondolkodnia Tomnak azon, hogy miért érzi úgy, mint akit pofon vágtak, megrugdostak, aztán lehajítottak a Grand Kanyonba. Mondjuk, erről nem tudok pontos információt adni, mivel ENGEM még sose dobtak le a Grand Kanyonba, sőt, még csak meg se rugdostak. De MIÉRT? Ő nem úgy ismerte meg Miát, mint aki egy csélcsap, gatyavadász, kelendő örömlány lenne. Sőt, Tommal kifejezetten bunkó volt egész eddig. Egyszer sem próbálkozott be vele. Sőt, senkivel, akit ismer. Lehet, hogy későbbre tartogatja magát. Vagy Night Clubokban dolgozik, az Istenért! Tomnak FOGALMA sincs mit higgyen ezek után. Csak annyit tud, hogy le akar feküdni, és a plafont bámulni üres tekintettel. Vagy...hát itt van Michael? Mire jó ő, ha nem arra, hogy egy majdnem teljesen idegen lány szexuális életét kitárgyalja vele? Hm?*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Ápr. 29, 2009 9:50 pm

*Arya mosolyogva lép be a terembe, ami kb. egy évig ritka vendég volt ajkán. Ez a mosoly a kísérőinek szól, akik történetesen fiúk: Michael és Tom. Igyekszik tudomást sem venni Tom csöppet letört hangulatáról, de azért néha el-elkap egy-egy távolba meredő tekintetet. Fogalma sincs, mi baja lehet, de ahogy látja, jobb, ha most nem zaklatja, így teljesen hétköznapi témákról könnyedén beszélget. Azért beszélGET és nem beszél, mert igyekszik belevonni Michaelt, és Tomot is. Kivételesen jókedve van, és nem hagyja, hogy most ők szomorkodjanak. Akármi bajuk is legyen.*-Azért furcsa lesz f fiúkkal együtt reggelizni. Egyébként is régen voltam lent rendesen, amikor a többiek, de hogy most egy szájhőssel és Tommal is meg lettem áldva. Ég tudja, mi lesz ebből.-*Kacsint Michaelre játékosan. Időközben megérkeznek a nagyterembe, ami már a bál óta vissza lett rendezve. Több hatalmas asztal húzódik, körülöttük millió-egy székkel. Arya megszokásból a kedvenc helyére indul, vagyis az egyik asztal végébe, ahonnan az egész termet lehet látni, de nem túl feltűnő hely. Azon kívül a reggeli órákban beszűrődik a napfény, vidámságot árasztva. Ezt persze csak most vette észre a lány, mivel az elmúlt egy-két hónapban kb hetente egyszer jött le, akkor is csak egy kifliért, vagy ilyesmiért. És nem éppen a napfénnyel foglalkozott.*-Hát, ez lenne a helyünk. Én legalábbis itt szoktam ülni. Ha máshova szeretnétek ülni, természetesen már pattanok is.-*Szólal meg végül kissé bizonytalan hangon a srácok felé fordulva. Milyen égő már, hogy több fiú barátja van, mint amennyi lány valaha is volt...Ha itt foglalnak helyet, a lány leül, de ha máshova szeretnének menni, persze követi őket. Amint helyet foglalnak, Arya tüzetesen megnézi a kínálatot.*-Nos, ilyen lenne egy tündér reggeli. Vegyetek, amit akartok, mert kétlem, hogy még ebben az évtizedben hősök itt reggelizhetnének. Még az ilyen szájhősök sem, mint te vagy.-*Böki oldalba egy vigyorral kísérve újdonsült barátját.Egy pillanatra rajtahagyja tekintetét, de aztán sietve elkapja, hogy kenyérért nyúljon. Soha nem érdekelte különösebben, miben hány kalória van, de most meg aztán végképp nem tud még rá gondolni sem. Válogatás nélkül egy kis paradicsomért nyúl, amit egyből bekap, és egy-két rágás után már le is nyeli. A kenyérre vajat ken, és hozzá sonkát, sajtot és zöldséget vesz. Egy kenyérre, és nem többre valót. Nem is kívánja, hiszen nem sokat evett az elmúlt időben. Egymásra pakolja a hozzávalókat, szemrevételezi, és pár igazgatás után elégedetten beléharap. Ezt is lenyeli, aztán hirtelen kiböki:*-Köszi, hogy mellettem álltatok, amikor eléggé...magamba zuhantam. Kábé ti voltatok az egyetlenek.-*Közli teljesen természetesen, egy cseppnyi érzelemmel fűszerezve. Hű, már megint a kaja...Tehát, hol is tartottam? Jah, igen. Tehát oda sem nézve, de jól érthetően megköszöni a dolgot, aztán egy újabb falattal tömi be a száját nehogy többet is mondjon, mint amennyit szabadna. Kulturáltan eszik, de nem finomkodóan, nem gusztustalanul, de nem is elegánsan. Csak úgy, mint aki azért jött, hogy egyen, és nem azért , hogy bájologjon, vagy hogy szanaszét köpdösse a kaját. Kábé a szendvics felénél tart, amikor Michael és Tom felé pillant. Reméli, nem idegesíti őket. Igaz, nem különösebben zavarná, de mégiscsak a barátai. Talán az egyetlen barátai. Szájhős...talán ő még rendben is van...de Tom? Neki mi baja lehet? Nem kifejezetten depressziós, mint Arya volt, de a gondolatai határozottan máshol járnak. CSak el ne felejtse a lány kikérdezni Michaelt a dologról...*

Tárgy: Re: Nagyterem Vas. Május 10, 2009 6:05 pm

*Hosszú az út a vendégszobától a nagyteremig, három emeletnyi magasság, és rengeteg lépcső. Az érdekes, festményekkel díszített kőfolyosókról meg ne is beszéljünk, amik úgy kanyarognak össze-vissza, hogy Michael komolyan csodálni kezdi a tündérek tájékozódó képességét. Vicces, de tegnap este fel sem tűnt neki, hogy ennyit kellett sétálnia, sőt, az utat is tudta, simán eltalált a vendégszobához segítség nélkül. Lehet, hogy tudtán kívül egy titkos folyosón jutott el oda. Vagy az is lehet, hogy azért tűnik ilyen hosszúnak az út, mert már annyira éhes, és valamilyen szinten kíváncsi az étkezőhelyre amikor nem bálteremként funkcionál. A kajáról nem is beszélve. Aztán egy idő után végre valahogy odakeverednek az előcsarnokba, ahol kedves Hősünk elégedetten tapasztalja, hogy ismerős terepre léptek. Merthogy látja már a nagy tölgyfaajtót meg a szárnymintás padlót, és a szabadság ill. udvar felé vezető utat. De előtte, még mielőtt kinézne ebbe az irányba, a Nagyterem, a zajongó diákok és az ínycsiklandozó ételek várják őket. Amint Arya után belép ebbe a terembe, csodálkozva néz körbe, s egy pillanatra meg is torpan. Nem azt találja ilyen érdekesnek, hogy most egész máshogy néz ki a terem mint a bál idején, s hogy valamivel átláthatóbb is, hiszen nincs az az álló tömeg, mindenki ücsörög. Inkább azon lepődik meg, hogy ennyien annak. Több százan, de tényleg, legalábbis úgy néz ki. Mind a négy egymással párhuzamos asztalnál ülnek, talán még a rájuk merőlegesnél is a tanárok, alig van néhol egy üres hely. Az oké, hogy a bálon olyan sokan voltak, de az Isten szerelmére, oda mindenki elhívta az ismerősét, barátját a másik dimenzióból és a többi bolygóról, meg ott volt az elején az összes Hős. Csakhogy azután sokan éjfél előtt elmentek, amikor még nem volt érvényben a varázslat, úgyhogy azt hitte, alig lesznek páran. Náluk sem szokott az összes lakó lejönni a reggelihez, inkább alszanak sokat ha nincs órájuk, vagy kihagyják az étkezést és csennek valamit a konyháról. Annyira nem szokott fontos lenni, a harcgyakorlás, a kardozás már inkább. Gyorsan összeszedi magát, és beéri Aryát, nehogy már elveszítse szem elől. Amíg keresnek egy helyet, a többieket figyeli. Lát jó sok tündért, akik a közéjük ült Hősökkel társalognak, sokan hisztérikusan kacagnak, elég kellemes hangulat uralkodik bent* Hát, Szépség, jobb ha hozzászoksz. Ez a Szájhős mostantól sokat fog rajtad lógni, főleg ha néha elhozhat innen valami finomat *Amennyi tömérdek kaja itt van, nem tűnne fel senkinek a hiány. Mivel neki egészen mindegy, hova ülnek, helyet foglal Arya mellett a szokásosnak mondott helyén. Öltönyét, amit eddig a karján tartott, most a széke háttámlájára teszi, és a lányhoz hasonlóan végigméri a kínálatot. Úgy látja, néhány dolog csak egyes asztaloknál van, de az is lehet, hogy a többin már kifogyott, és azért nem látja. Van egy olyan érzése, hogy ha kiadós reggelit szeretne, akkor járkálnia kell kicsit, vagy pedig vár addig amíg odaér hozzájuk a kiválasztott étel. Az előbbi gyorsabbnak és praktikusabbnak tűnik, szóval elnézést kér, felkapja a tányérját, és körbejár a teremben. Az első zsákmányát, a kenyeret könnyen megszerzi, mert abból még van a kosárban előttük, viszont vajat, lekvárt, húst, satöbbit nem lát arrafelé. Néhány vihogó lánykától a közelben elkéri a vajat, gyors mozdulatokkal nem valami szépen megkeni a két kenyerét, aztán visszaadja a pirosabb arcúnak. Valami rántottaszerűt is lát, amiből természetesen szerez egy nagyot, mellépakol pár szalámit, egy kis "doboz" ragacsos reggeliző mézet amit a kenyerére szán, és végezetül a narancsleves üveggel a kezében tér vissza a helyére, ami szerencsére még szabadon van. Tölt magának a poharába a narancsléből, aztán a vele szemben ülő álmatag tekintetű lány elé rakja* Nem mondom, érdekes. Minden nap ennyi időt kell szánni a kajaszerzésre? Külön expedíció is van? Vagy csak most fogy ilyen rohamosan a készlet? *Kérdései többnyire költőiek, de nem bánja ha válaszolnak rá, mert legalább valamiről beszélgetnek, és nem csendben ülnek mint a kuka. Bár reggelizés közben nem az a legfontosabb hogy társalogjanak, de neki akkor is kényszeres ez a tevékenység. Letépi a reggeliző mézéről a fóliaszerű tetejét, és az egyik kenyerére kotorja a tartalmát, majd elkeni rajta. A másikra a szalámikat tornyozza, és végre nekilát az evésnek. A két kenyeret percek alatt eltünteti, aztán amolyan férfias vágásokkal a rántottát is több részre szedi, és elpusztítja. Ekkor tör ki SzSzből a köszönetnyilvánítás, amit egy nem-teliszájas vigyorral, egy vállrándítással, meg egy "semmiség" felszólalással reagál le. Aztán magába dönti a narancslevet, és végez is az étkezéssel. Na jó, nem teljesen, mert még jópár süteménnyel gazdagítja a tányérját, ezeket aztán csak lassabban eszegeti, néha-néha bekap egyet és közben érdeklődve nézi tovább a teremben az érdekes arcokat, társaságokat...*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 12, 2009 7:27 pm

*Tom meglepően normálisan viselkedik, legalábbis egy kívülálló szemében. Szája sarkában ott játszik egy felragasztott mosoly, ami rögtön fel is tűnik valakinek, aki jobban megnézi, hiszen a szeme nem mosolyog. Udvariasan bólogat Arya szavaira, és szívesen mondanám, hogy valahogy máshol jár, de ez így nem igaz. Küzd saját magával, hogy itt maradjon, beszélgessen, érezze jól magát. Így tulajdonképpen nincs elszállva...csak majdnem. A lényeg, hogy annak igazán örül, hogy Arya felszabadultabb, mint ahogy valaha is remélte, és Michael is kezd belerázódni a normális életbe. Már amennyire normális lehet az, aki tündérek között jár-kel nap minden nap. De mindegy. Nem biztos, hogy minden hősnek a tündérek társaságát kéne keresnie. Persze nem is boszorkányét, de vannak olyan tündérek akik képesek és...o-ó. Tom nyaka megfeszül a gondolatra, de megforgatja párszor, mintha csak elzsibbadt volna. Ez az! Már egyre jobban megy. Csak nem szabad rá gondo....Hupsz. Összeszűkült szem ezúttal a reakció. De hamar túl van rajta, és miközben már rég leülnek az asztalukhoz, eljut arra a szintre, hogy úgy tud vitatkozni magával, hogy ne gondoljon Őrá...aki miatt mindez van. Aki erről az egészről tehet. Na jó, ez így nem igazságos. Tomnak is szép része volt a dologban, méghozzá elég nagy része. Miért kell neki mindenkivel barátkoznia, MIÉRT? Hiszen csak kedves akar lenni az emberekhez...senki nem gondolta volna, hogy jön majd valaki, egy tündér, aki több lesz, mint puszta barát...vagy legalábbis egy olyan személy, akit Tom többnek szeretne...De tényleg ezt akarja? Azok után, amit megtudott róla? Szégyen és gyalázat, de mélyen legbelül a srác tudja: igen. Ezt akarja. Legalábbis nem volna rossz. Na, állj. Nem arról volt szó, hogy nem is gondol rá? Gondol, gondol, gondol, de mire? Ja, tényleg, Arya és Michael itt vannak mellette. És mintha hozzá beszélnének...Hoppá.*-Öhm, hm...-*Közli roppant értelmesen a mondandóját, aztán bátorítólag Aryára mosolyog.*-Ne törődj velem, reggel mindig hasznavehetetlen vagyok.-*Ami távolról sem igaz, de kit izgat? Jobban hangzik, mit az, hogy "Tegnap este tudtam meg, hogy a lány, akibe minden jel szerint totál beleszerettem, egy olcsó utcalány. Vagy még rosszabb. És barátja van. Egy perverz, görény barátja. És még ott van az a tény is, hogy részegen szokott hemperegnie különböző ismeretlen hapekokkal. Egyébként, figyelj, ideadnád a vajat?" Na ne. Akkor már inkább a reggeli fáradtság. Egyébként sem akarja Miát (megfeszített kar) bemószerolni. Majd ő elmondja annak, akinek akarja. De ha már itt van a srác, mikért is nem eszik? Nem túlságosan kívánja a kaját, mert csöppet rosszul van, de azért udvariasságból elveszi a legkisebb kenyeret, megkeni vajjal, és gépiesen rágni kezd. Mintha homokot enne. Vagy még rosszabbat. De jópofát vág a dologhoz, és megeszi. Felhajt még egy pohárka teát, aztán mint egy megmagyarázva ritka kicsi étvágyát, hozzáteszi derűen.*-Valami baj van a gyomrommal.-*Michael persze tudja az igazságot, de minek terhelni egy olyan lányt, mint Aryát, aki csak most van gyógyulófélben a depressziójából? Mellesleg mi az ő ügye, Arya bánatának okéhoz képest? Ilyenkor el tudja magát szégyellni Tom. Mia és az ő kapcsolata (ökölbe a kéz), vagy annak a hiánya eltörpül, szinte el is tűnik Arya családjának a tragédiájához képest. Valamivel jobb kedvvel, de semmivel nem vidámabban folytatja a társalgást, és a nézelődést meg csak azért nem, mert félő, hogy meglát egy barna kobakot, megigéző zöld szemekkel, csodás alakkal...*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 12, 2009 9:03 pm

*Egy pöttöm, kötött piros pulcsit viselő, pufók arcú lányka nyitja ki a Nagyterem ajtaját, és a lehető legészrevétlenebbül oldalog be. Minél kisebb feltűnést kelt, annál jobb. Túl szégyenlős meg félénk ahhoz, hogy kibírja elpirulás nélkül, ha egyszerre többen fordulnak felé és vetnek rá furcsálló pillantást mint azt megszokta. Épp emiatt gyors helyzetfelmérést tart az üres helyek állapotáról és elhelyezkedéséről, majd normális tempónak álcázva a lábkapkodását odasiet a legszimpibbhez, és megpróbál nem elesni a padban mikor leül. A kiszemelt hely mellett egy álmatag, félig még alvó lány nézeget ki a fejéből. Látszik rajta, hogy nem ébredt még fel igazán, és hogy legszívesebben asztalra hajtott fejjel aludna vissza. Valószínűleg csak azért jött le ilyen korán, amiért a többiek is (leszámítva azt a kisebb tömeget akik mindig lejönnek időben): mert tudták, hogy ma többen lesznek a megszokottnál, és túl hamar el fog fogyni az étel. Na jó, meg talán az is közrejátszott, hogy minden tündér tisztában volt azzal, hogy ma Hősökkel esznek. Az én kis Mazsolám igazából inkább az állandó időben reggeliző társasághoz tartozik, de csak mert ezzel is szeretne hozzászokni a tündérsuli hangulatához, meg reménykedik egy jó beszélgetőtársban. Már jó ideje itt van, de Adamen kívül nincs igazi barátja. Nem mintha ez őrülten bántaná - elég jól megvan, szereti a magányt. De mégis, egy barátnő nem ártana. Na de most hanyagoljuk ezt a témát, inkább törődjünk a jelennel, ami egész érdekes dolgokat hoz. Példának okáért, mikor Maryola a sok lépcsőzéstől pihegve vesz el egy kenyeret a kenyeres kosárból, éppen egy olyan személyen akad meg a szeme, akin nem kéne. Tom. Igen, igen, Tom az, a regényhős, valami szőke herceg meg egy tündér oldalán. Az legalább vigasztaló tény, hogy ez a tündér nem Mia, hanem egy ismeretlen, aki - a mosolyából ítélve - kedvesebb lehet, mint a bokakicsavarodós évfolyamtársa. Ámde az amúgy is hiányos önbizalmán az már nem sokat javít, hogy a kinézete neki is határozottan jobb az átlagnál. Amikor sikeresen megállapította mindezt, folytatja félbehagyott mozdulatát, és egy lekvárt is kerít magának, s aztán, mintha csak most venné észre az ismerőst, kicsit látványosabban fordul oda hozzá az előbbinél* Ööö, jé, szia Tom! *Próbál egy természetesnek tűnő mosolyt kicsavarni magából, úgy tűnik, sikerrel. És, kész csoda, de a hangja sem remegett meg. Még csak nem is váltott egér-frekvenciára, a találkozásuk harmadik fejezetének örömére. De hát ez el is várható a hangszálaitól, mert a harmadik találkozásnál azért már mégsem kéne bepánikolnia. ANNYIRA azért nem félénk. Vagyis de, simán van annyira félénk. Csakhogy most mégis képes normálisan viselkedni, legalábbis normálisabban mint az eddigi találkozásaik alatt. Elvégre nincs mitől félnie, Tom rendes fiú. Bár most mintha kissé fura lenne, főleg, ha ezt a felragasztott mosolyt figyelembe vesszük, ami persze rögtön szemet szúr neki. Igyekszik nem leégetni magát, miközben kenegeti a kenyerét, és utána sem, amikor a kakaóját keveri meg, amit a közeli kancsóból öntött magának. Néhány csepp ugyan ráfröccsen a pulcsijára, de nem zavartatja magát. Már csak egy probléma van: hogyan egyen? Nem fog tudni valami gusztustalan attrakció nélkül betömni két kenyeret Tom társaságában, ahhoz túlságosan ideges a közelsége miatt. És persze tuti akkor fog ránézni amikor elköveti egyik baklövését. De valamennyit muszáj ennie, hogy természetesnek látsszon. Egy apró harapást megenged magának a szamócalekváros kenyerének a végéből, de ezután ameddig csak bírja hanyagolja a további falatokat, és inkább azon gondolkodik lázasan, miről is beszélhetne a Hőssel. Mirét van az hogy ennyire leragad az agya amikor összefutnak? Muszáj valamit kinyögnie, nem ülhet csak úgy itt mint egy zsák! Gyerünk, találj ki valamit, gyerünk gyerünk...* Eh, milyen a kenyér? *És már röppen is az állatság, ki a szájából, bele minden egyes mozgó lény fülébe. Jézusúristen, talán mégis jobb ha nem szólal meg. Zavart mosoly, vörösödés, jaj ne... Valamivel helyre kéne hoznia ezt a hülyeséget* ...Mármint, a vaj? *Oké, ez egyre rosszabb... Meg merne rá esküdni, hogy a félálomban lévő lány elvigyorodott egy pillanatra* Úgy értem, kicsit más az étel mint nálatok... Úgy tudom... *Hebeg-habog, és hadar is meg persze vészesen jön az egérnép hangja. Próbál úgy mosolyogni, mintha nem gondolná komolyan, nem úgy, mint egy hibbant vén szenilis kecske. Ennél még az is jobb, ha eszik. Szóval, újabb falatokat kap be, ezzel is betömítve ideiglenesen a száját*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 12, 2009 9:05 pm

* Reggel mint mindig tollászkodot így csak most ér le a nagyterembe. Szőke haja két copófba van fogva ami a válla elöt himbálodzik. Amúgy loknikban van mivel megint begöndörítette kivétel egy két szálat a jobb oldalon mert a szeme elött van kiegyenesitve és kiengedve. Mint mindig egy egész házra való vakolat van rajta az alapozok a blabalalbal a lényeg za, hogy a szeme kékre van kifestve és nem csak így egyszrerüen hanem az orra melett sötétebb és egyre halványodik. Trem,észetesen mint már emlitetem mindene ki van kenve. Kék kötöt garbós térdig érő de hosszú újú ruga van rajta a mi természetesen kék. Cipőnek egy kék félcipőt vettt fel ami magassitott sarkú az elején egy csinos kis masnival A ruhán egy ezüst fonalas kék gyöngyökkel kirakot öv van. Kezében egy kis felül összehuzott rövidpántos kék retikül van. A füleiben egy Kék karika fülbevaló karjain meg vastagabb kékk karperec. Amerre megy enyhe mézzes-mandula illatot áraszt mivel a samponja mézzes a tusfürdöje.. igen talált mandulás. Rem,élhetőleg MIa társaásgában nyít be a termbe. HA a lány nem akart lejönni hát lerángatja. Szóval benyít és mindtha csak valami kifutón libegne keresztül ahol profi fotósók kattingatnak a reflektorfénybenahogy száz meg száz szempár tekint rá... hupsz kicsit elragadtatam magam. Egyik keze a csípőjén és úgy vonul el a fiúk illetve a lány mellet, hogy elfoglalhassa kedvenc helyét. HA minden igaz pár másodperc múlva már a széken ül és nyúl egy kis salátáért valami joghurtos öntettel vagy valami ilyesmi anti elhizos kaja felé Igazából még nem köszönt de ha eddig senki nem kösönmt neki elereszt egy sziasztokot ha köszöntt akkor is. Reményei szerint Mia mellételepszik és majd jól elbeszélgetnek valami csajos hülyeségen.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Május 14, 2009 4:28 pm

*Ha már ilyen szépen összegyűlt a társaság, természetesen Daniel sem hiányoztak. Igaz, nem teljesen ugyanaz a Dan. Ne reménykedjünk, ugyanolyan perverz parazita, mint amilyen eddig volt. De kívülről...az arcán ott van, sőt még ott is marad egy ideig Tom ütésének nyoma. Az orrán csúnya zúzódás éktelenkedik, a szája is fel van repedve. Az arcán egy kis vágás húzódik. A szeme alatt pedig sötétkék karikák csúfítják arcát. Hát igen, az éjszakai események után nem tudott túl sokat aludni. Így már korán reggel, az első vállalkozó kedvű emberkékkel együtt felkel, hogy valami tisztességes ennivalót kerítsen a maga számára. Az sem utolsó szempont persze, hogy Miát idegesítse. Hiszen azt az elhatározását még Tom sem tudta kiverni a fejéből, hogy igenis tönkreteszi azt a lányt. Na jó, a kiVERNI kicsit túlzás, hiszen csak egy ütés volt, de ha Lightrowlon múlt volna, nem ússza meg ennyivel. Csak akkor komoly büntetésre számíthatott volna. De így...így több, mint valószínű, hogy megússza. És ez iszonyatosan dühíti Dant. Így most még jobban megerősödött benne az a szándék, hogy Tomot el FOGJA választani Miától. Ezek ketten nem lehetnek együtt. Sőt, Mia mással sem lehet együtt. Senki mással, Danen kívül. Így nagy nehezen félreteszi a büszkeségét, és eltorzult arcával együtt az egyik hosszú asztalhoz vonul, hogy egyen valami szendvics félét. Igaz ugyan, sosem volt nagy szakácsművész, így a szendvicsnek csak egy nagyon enyhe utánzatát tudta létrehozni táplálkozás céljából. Az íze mindenesetre nem rossz, és a srác még sokáig el is piszmog vele...Mindenképpen látni akarja ma reggel a két legnagyobb ellenségét. Két? Hát, azért ennél már sokkal több van, ha beleszámoljuk az olyanokat, mint Arya, vagy Michael. És kitartásának hamar lesz gyümölcse, hiszen megpillantja Tomot és társaságát. Ilyen távolból nem tudja megállapítani, hogy van Tom, de azt tudja, hogy nincs kicsattanó jókedve, így viszont Dan hamar felderül. Nem sokkal később Liz is betoppan, mire Dan elvigyorodik...ha Liz itt van, Mia sem marad távol sokáig. Belevigyorog a teás poharába, és elegánsan feláll. Öles léptekkel, feltűnően Mia elé masírozik, aki bizonyosan itt van, hogy mindenki- Tomot is beleértse- lássa. Látványosan rámosolyog a lányra, igaz, meg is rándul az arca, a fájdalomtól, aztán felemeli a mancsát és egy hatalmas színpadias csókot nyom rá.*-Jó reggelt, hölgyem!-*Karon fogja és elvezeti a Tommal szomszédos asztalhoz, úgy, hogy Tom lássa őket, és Mia is Tomot. Ő maga háttal ül neki, így gúnyosan rá tud vigyorogni Meuwbottra. Tudja, hogy nem fog engedelmeskedni, így én is kíváncsi vagyok a drága user következő hszére.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Május 21, 2009 6:07 pm

*És lőn, az emberekkel és tündérekkel zsúfolt, hatalmas étkezőben, ahol mindenki nevetgélve és vidáman csacsogva fogyasztja el kiadós, vagy épp fogyókúrás reggelijét, megjelenik az, aki eddig hiányzott a sok ismerős arc közül - természetesen Miára gondolok. Lizette-től egy kissé lemaradva, (de azért nem úgy, mintha kiscsirke követné az anyját) elgondolkodva, ugyanakkor idegesen jutott el eddig, és most, az ajtóban, ahogy végignéz a furcsán megnövekedett tömegen, kezdi úgy érezni, hogy nem elég bátor ehhez. Nem az a probléma, hogy érdekli, mit gondolnak róla az emberek. A lehető legmagasabbról, és jó vastagon szarja le. A gond egy itt lévő személy, akit ugyan még nem lát, de meg van győződve róla, hogy össze fognak futni, és úgy retteg ettől a találkozástól, mint még soha semmitől. Nem is érti, miért csinál ekkora ügyet belőle. Elvégre, hé, ő csak egy srác! Az, hogy utcalánynak nézi teljesen mellékes, nem kéne foglalkoznia vele. De mégis... Hajj, nehéz ezt megérteni. Még ő maga sem érti. De egyet biztosan tud: hogy ha már idáig eljutott, nem fog megfutamodni. Reggel döntött, ez a döntés pedig nem változtatható meg. Főleg azért nem, mert még ha el is akarna szökni, akkor sem tehetné meg, merthogy egy olyan ismerős kerül az útjába rögtön, ahogy megteszi az első lépéseit, akiről teljesen elfeledkezett, és aki még nagyobb idegességet képes kicsikarni belőle mint az előtte említett emberke. Naná, hogy Dan az. Mint egy megelevenedett rémálomban, kedves "barátja" egy különös vigyorral az arcán kacsón ragadja, és hamis színjátéktól nyáladzó csókot nyom rá. A különös jelző okára Mia csak később jön rá - mármint azokra a szép kis sebekre a patkány arcán. Addig amíg jobban meg nem nézi, fel sem tűnik neki. Teljes egészében azzal van elfoglalva, hogy a lehető legszívből jövőbben tudjon válaszként rámosolyogni a srácra. Szeme viszont gyűlöletről tanúskodik, amit ügyesen próbál leplezni. Azt már belátta, hogy amíg van ez a kis hazugsága, azzal nem sok jót ér el, ha ellenséges Daniellel. Így tehát, a tegnap esti sokáig tartó gyötrődés során, amikoris megpróbált elaludni, végigvette ezeket a fontos dolgokat, és elhatározta, hogy csak azért is jól fog kijönni az egészből. Dan nem szégyeníti meg ismét, ha azt hiszi, megnyerte magának, amellett pedig ha vele is kedvesen viselkedik, megmutathatja ezzel Tomnak, akárhol is legyen, hogy ő felülemelkedett ezen az egész helyzeten. Persze ez nem igaz, de bárkivel el tudja hitetni, hogy így van, ha egy kicsit erőlködik. Tulajdonképp ezért is döntött úgy hogy lejön ma reggel, és megmutatja a világnak, hogy nem érdekli mi a véleménye róla. Ezzel az okkal hagyja magát elvonszolni a lehető legrosszabb helyre. Útközben ehhez a lidércnyomáshoz próbálja nem észre venni, milyen sokan sugdolóznak a közelben és vihognak látszólag ok nélkül. Na jó, valszeg nem róla van szó. Tuti nem. Mindenesetre próbál méltóságteljesen, és a tőle megszokott hűvös eleganciával végigmenni az asztalok között. Bár mondjuk, ezt nehéz farmerben, mert most pont az van rajta. Plusz egy hosszú ujjú, fehér sima póló, és fölötte mellrésznél begombolt világoskék kockás ing. Túl egyszerűnek hangzik hozzá képest, nemde? Én is meglepődtem rajta, de egyébként alig venni észre a különbséget a márkásabb ruhái meg ezek között, mert mindegyikben ugyanolyan gyönyörű. Főleg ezzel a hullámos, néhol kissé göndörebb hajjal, amit direkt nem simított ki. És ha már itt vagyunk, szót ejtenék arról is, hogy új gyümölcsillatú tusfürdőkkel gazdagodott. A mai napon jó kis eper illatot áraszt, a haja meg citromosat, de nem az a szörnyű bolti gumicukor vagy nyalóka ízű-illatú citrom egyveleg. Dehogyis, az valami irtó gusztustalan. Inkább a frissen facsart citromléhez hasonlít. Olyan... valódi. És ez a valódi, sminkmentes tündérke végre eléri a neki kiszemelt helyet, amire lepuppanva rögtön fellélegezhet. Mély levegő, lassú kifújás, persze csak feltűnés nélkül. Tehát nincs itt. Eddig legalábbis nem látta, úgyhogy nem valószínű hogy a közelében fog ülni. Ez azért megnyugtató. Éppen maga elé húzna egy tányért, amikor cseppet megkésve észreveszi. Pontosan a vele szemben lévő asztalnál ül, szemközt vele, ha nem tévedek. A francba is! Elkapja a tekintetét, próbál úgy tenni mint aki nem látja, vagy csak nem foglalkozik Tommal. Helyette inkább elkezdi összeszedegetni a reggelijét ami évek óta egy kiadós adag lesz, bizony. És persze azt is figyelmen kívül hagyja, hogy a keze feltűnőbben remeg, mint szokott. Amíg gyűjtőmunkát végez (vagyis a közelében lévők elől veszi el a kaját, hogy aztán szedjen magának egy jóleső mennyiséget) végre marad ideje arra, hogy beszélgessen Dannel akinek a gúnyos vigyoráról tudomást sem vett az imént. A hangja is normális, nem árulkodó, pedig iszonyúan ideges még mindig. Még valamiféle aggódást is képes belecsempészni az utolsó mondataiba* Remélem, jól aludtál tegnap. Nem valami kényelmes ez a padló, még kijózanodni sem lehet rajta rendesen. Vizet? *Neki ugyan nem kell, de ha már egy rossz kancsót vett el valamire csak felajánlhatja. És ez az a pillanat, amiről korábban is szó volt - amikor észreveszi a zúzódásokat* Hű, Dan, veled meg mi történt? *Lopva odapillant Tomra, mint aki már az előtt is sejtette a választ, mint hogy feltette a kérdést. Leteszi a vizes kancsót, és nekilát az evésnek. Jóval több minden van a tányérján, mint Liznek, de biztos benne, hogy képes lesz az egészet elpusztítani, bűntudat nélkül. Ez annak is köszönhető, hogy ha ideges, tömi magát, és úgy eszik, hogy nem gondol a futásaira. Ez mondjuk nem szerencsés az ő hízásra hajlamos alakjával. De sokkal inkább az az oka, legalábbis ma, hogy tegnap meghozta ugye a mindenki által ismert döntést, csakhogy még nem mondtam el róla mindent. Eredeti terve az volt, hogy beszed egy molett ruhát, és csokin él élete végéig -vagy épp a suli végéig- így tehát önkéntes száműzetésre ítéli magát a civilizációtól. De mivel azért ez nem hangzott annyira csábítónak mint abban a pillanatban, amikor Dan földbe tiporta, meg egyébként is van egy kis önbecsülése, ezért úgy döntött, kombinálja ezt, meg a másik lehetőségét, így kiélvezve mindkettő előnyeit. Bár mondjuk a gátlástalan zabálás csak mára érvényes, utána, ha nem hal bele a mai napba, továbbra is futni fog, ahogy azt kell, és zsírszegény, kalóriamentes élelmiszeren él. De addig is, lássuk mit kapart össze. Egyik tányérján sok finom, friss eper kapott helyet, ez olyan normális adag és nem is hizlaló végül is. Ámde -és itt a lényeg- az eperhez tartozik még egy kis aranyos üvegtálka, tele csokiöntettel vagy mi ez, amibe belemártogat máris egy szemet a gyümölcsből, hogy aztán összeszorult, pillangóktól telített gyomrába küldje. Egy újabb tányéron két manduladarabkákkal teleszórt tetejű kalács fekszik egymáson egy kis karamellás beütéssel, mellette egy szelet abból az isteni almás pitéből, amiből eddig még csak egyszer evett, pont mikor megérkezett. A harmadik, egyben utolsó sütis tányéron étcsoki bevonatú muffinok álldogálnak, szám szerint négy darab. Mogyoródarabkákkal és mogyorókrémmel vannak megáldva belül, úgyhogy ilyen reggeli láttán semmi kétsége afelől, hogy ez a nap csak jól alakulhat. Mármint, ha képes megfeledkezni a kalóriákról. Az egészet mellesleg egy dupla habos cappuccinoval koronázta meg, amire már tegnap este óta őrülten vágyakozik. El nem hinnétek milyen megnyugtató ez a finom ital. Az eper után rögtön kortyolgat is belőle egy keveset, aztán nekikezd úgy igazán a reggelizésnek. Közben egy percig sem feledkezik meg róla, hogy Tom tökéletesen rálát*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Május 25, 2009 4:39 pm

*Arya már 2-3 szelet kenyéren túl van, amikor Michael felé fordul, és kissé felvonja a szemöldökét. "Szépség"?! Így aztán még sosem nevezték. Pláne nem Szájhős. Már éppen nyitja a száját, hogy ezt el is mondja, de mielőtt egy szó is elhagyná a száját, meggondolja magát. Nem biztos, hogy ebből épkézláb kikerülnének kínos helyzet nélkül. Végül is visszafordul az asztalhoz, de furcsa mód nem szól többet. Persze nincs olyan tipikus, kínos csend, hanem az az eszünk-és-nem-beszélünk-az-asztalnál-típusú-csend. Amit persze egyből megszakított Maryola egérhangja. Arya ismételten meglepetten pislog fel, mivel nem túlságosan ismeri ezt a lányt, de igyekszik barátságos lenni mindenkivel, így egy futó mosolyra alakítja meglepetését. Már éppen felajánlaná a helyet a lánynak, amikor az magától is helyet foglal. Arya Michael mellett ül, aztán következik Tom, és Maryola minden bizonnyal a sráccal szemben ül le. Úgy tűnik azonban, hogy Maryola nem velük akar beszélni, csak Tommal, így Arya mosolya szélesebbé válik, ahogy felismeri a helyzetet, és Michael felé hajol.*-Te, figyelj, ki ez a lány? És miért tűnik úgy, hogy mindjárt összeesik az idegességtől?-*Suttogja felé még mindig mosolyogva. Kicsit megcsóválja a fejét, sajnálja szegény lányt. Annyira rajongva néz Tomra, és annyira nyilvánvaló a szerelme, hogy csodálja, hogy Tom nem veszi észre azonnal. Persze viccesnek találja a helyzetet, mégis úgy szeretne véget vetni Maryola szenvedéseinek. Így látván hatalmas zavarát, megpróbálja enyhíteni a dolgot.*-Igen, sokan mondták már, hogy a minden varázslat más ízűvé teszi az ételt. Jól tudtad. Hogy jobb, vagy rosszabb, azt nem tudom. Nem ettem még a hősképzőben.-*Mosolyog rá biztatóan a lányra. Tomra pedig figyelmeztető pillantást vet, hogy beszélgessen Maryolával. Szegény lány... Arya széles mosollyal visszafordul Szájhőshöz, hogy ne érezzék magukat figyelve. Ekkor lép be a terembe Mia és Lizette, Arya pedig szinte ösztönösen felkapja a fejét, hiszen Dan egyből elébük siet, és igaz ugyan, nem hallja tisztán, mit beszélnek, SzSz nem tudja róluk levenni a szemét. Olyan furcsa négyes. Olyan furcsa érzések vannak közöttük. Dannek meg a mozdulatai, olyan...nem is tudom...kiszámítottak. Arya ismeri őket, hiszen találkozott már velük. A gyengélkedőben. Ahol Mia nem nagyon értékelte Dan nyomulását. Ahol Arya akadályozta meg a katasztrófát. És most Mia mégis, mintha beletörődött volna. Most engedelmeskedik. Mi történhetett? Aryának száguldanak a gondolatai a különböző verziókkal, és akaratlanul is Tomra pillant....hiszen a gyengélkedőben nem voltak egyedül. És valahogy a lánynak van egy olyan érzése, mintha egy színdarabot látna, amiben ő is játszik...egy színdarabot, ami valakinek szól. De kinek? Bárkinek szólhat a teremben.*~Állíts le magad!~*Utasítja magát Arya, hogy ne kombináljon tovább. A színházi érzése tovalibben, és próbálja magát rábeszélni, hogy csupán három barátot látott leülni enni, semmi több. Barátot? De hiszen Mia és Dan...És Tom? Oké, ez nagyon bonyolult. És hogy kerül oda Liz? Vagy a sors iróniája lenne, hogy Maryola meg pont itt ül? És Michael meg Arya oldalán? Azt tudni kell, hogy Arya nagyon eszes lány, születésétől fogva érti az emberi természetet, de túl sok időt töltött egyedül, társaság nélkül, elszokott az emberektől. A régi megérzéseinek csak az árnyéka maradt meg, és ez annyira zavarja, hogy rögtön el is határozza, utánajár a dolognak. Legegyszerűbb verziót választja. Kicsit leállíjta a gondolatait, hogy rendezze őket, aztán ismételten Michaelhez hajol, és lehalkított hanggal kérdez tőle.*-Mondd csak, mi van Mia és Dan között? Úgy igazából? Nehéz kiigazodnom rajtuk. Múltkor Mia annyira vonakodott...Most meg...Tudsz erről valamit?-*Mindeközben Arya egy pillanatig sem veszi le tekintetét a díszes társaságról, és szüntelen járatja az agyát, vajon mi lehet a megfejtés? Meg kell mondanunk, az igazságnak még a közelében sem jár...csak annyival közelebb, mint egy kevésbé gyors felfogású ember le van maradva. Hát igen, újra gyakorlatba kell jönnie, ha segíteni szeretne barátjának. De azt hiszem, a legelső lépés az lenne, hogy felismeri a problémát, a helyzetet. Csak utána jöhet szóba segítség. De megfigyeléshez hozzászoktatott, éles szemét gyorsan jártatja köztük, és a teremben evő emberek között. Na jó, most már tényleg elég. Szemét inkább a tányérjára szegezi, amíg valamennyire megnyugszik, és gondolatait illő irányba tereli.*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Május 25, 2009 6:32 pm

*Michael számára nem valami felüdítő látvány, hogy egyik szomszédja az asztalnál alig bírja lekaparni magáról a műmosolyt, amit -a legnagyobb jóindulattal mondom-, csak a szépségkirálynők örömkönnyei mellé felvett mosolyhoz lehet hasonlítani. Ez mondjuk még nem is lenne akkora baj, csakhogy neki, akinek már júniusban lesz egy éve, hogy ismeri, szörnyen feltűnő, hogy milyen rosszul érzi magát. Nem a gyomrával van baj, ahogy mondja, hanem az érzelmeivel. Nyálas, de ez van. Kedves Hőstársának egyébként állatira segíteni szeretne, de nincs semmi ötlete, amivel felvidíthatná. Amellett, ezt a problémát csak ő tudja megoldani, tekintve, hogy milyen személyes jellegű. Együttérzően Tomra néz a szeme sarkából, aztán vagy észreveszi vagy nem. Gondolatlezárás. Ezt meg kell jutalmaznunk egy finom apró sütivel a tányérjáról, mondjuk ezzel a nagyon csokis perecszerűvel. Mmm.. Lassan elnyammog a sütin, közben lustán járatja a szemét körbe-körbe, többször is a nagy ajtó felé nézve, hogy elsőként lássa meg az ismerős arcokat, meg a nem kívánatos személyeket, és mondjuk, ha arra kerülne sor, mint egy kommandós eltakarja Tom szemét aztán kicibálja a teremből. Kis túlzás, de jobb ötlete nincs. A két kitekerendő nyakú személy helyett viszont a legújabb belépő egy kis tündérke, valami nagyon egyszerű öltözetben. Alacsony termetén kívül elég átlagosnak, visszahúzódónak tűnik, szóval nem is nézne rá többet ha nem arrafelé venné az irányt amerre ők ücsörögnek nagy békésen (már aki). Azon már nem lepődik meg, hogy pont eléjük pottyan le olyan esetlenül, mert a közelben máshol már nincs hely, azon viszont annál inkább, hogy Tomot ismerősként üdvözli. Az mellékes, hogy neki és Aryának nem sok figyelmet szentel, de mivel nem akarja bemutatkozással és további formaságokkal zavarni Tomot meg a beszélgetőtársát, aki talán jó időre el tudja terelni a gondolatait a kis butaságaival a rémes témákról, ezért nem is teszi. Helyette inkább Arya felé fordul, hogy beszélgetést kezdeményezzen, amikor a lány magától is feltesz pár érdekes kérdést. A választ persze nem tudja egyikre sem, de most hogy így mondja, tényleg fura ez a nagy pironkodó mosoly... Feltűnésmentesen elvigyorodik, de ezt ne úgy fogjuk fel mintha kiröhögné Maryolát, mert nem egy olyan szemét dög ő, hanem csak... Hát nem is tudom. Fiúk. Talán csak jót derül rajta, hogy össze-vissza beszél szegényke. Amolyan kedves formában derül jót* Fogalmam sincs. Talán csak ilyen alkat *Teszi a hülyét, mintha ugyan neki nem lenne tiszta az egész. Pedig az, mert az ilyesmit mindenki észreveszi, csak az nem akinek szól. Meglepődve veszi észre, hogy SzSz milyen segítőkészen siet a lányka segítségére, és ment ki a kínos helyzetből. Nem mondom, eléggé jó dolog, hogy ilyen kedves az ismeretlenekkel is. Nem mintha ő nem lenne az, de valamiért ez mégis olyan rendes gesztusnak tűnt. Amíg ezen mereng, Sz hirtelen felkapja a fejét, ő pedig önkénytelenül is követi a tekintetét, így ráakadva két lányra, köztük valakivel akit már korábban is látott távolról. Nem tölti el kellemes érzéssel a tündér szépsége, inkább csöppnyi aggodalom keletkezik benne. Ezt az aggodalmát Tomra nézve ki is használja. El tudja képzelni milyen szar érzés lehet a srácnak hogy itt libeg el előttük a lány, aki annyira tetszik neki, és közben egy közönséges bordélyhölgy. Ráadásul ott van az oldalán Dan is. Michael nem tudja, hogyan került oda, csak az látta, ahogy kiválik a tömegből, előtte észre sem vette, hogy itt van. Végig követi őket a szemével, ahogy elszlalomoznak az asztalok között a velük szemben lévőhöz. A lehető legrosszabb helyre, amit csak találhattak. Mia szemvillanása is feltűnik neki, pedig inkább Dan hátát nézi, és azt fontolgatja, Tom helyett is beledöfjön-e egy kardot. Összehúzott szemmel méregeti a hármasfogatot, aztán egy pillantást vet Tomra. Nem tud neki mit mondani, és nem is kell, mert Arya már megint kérdez, és illene válaszolnia* Hát, úgy tudom járnak... Fogalmam sincs miért vonakodhatott, végül is a barátja *Próbálja azért úgy alakítani a válaszát, mintha nem lenne olyan jól informált a dolgokról. Ha ez feltűnne Aryának, mint mondana, honnan tudja? Nem biztos, hogy Tom örülne neki, ha a lány tudomást szerezne a dolgokról... Meglátjuk, mennyire sikerült kielégítő választ adnia*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Május 25, 2009 7:39 pm

*Tom, "a közönség", aki egyike annak a párosnak, akik körül ez az egész nevetséges színjáték folyik, maga elé meredve, robotosan folytatja étkezését, mivel Michael és Arya is végre úgy döntöttek, esznek. Ugyanazzal az ábrázattal ül ott, mint amilyennel megérkezett, mintha kőből volna az arca, és abba vésték volna bele ezt a kifejezést. Nagyon reméli, hogy hamar befejezik a kajálást, és ennek több indoka is van. Először is, még nem futott össze Miával, vagy a drágalátós Dannel, de ez könnyen előfordulhat ebben a teremben. Jobb lenne minél hamarabb lelépni, és kizárni még a lehetőségét is annak, hogy ez a találkozás megessék. A második oka, hogy Arya és Michael olyan jókedvűek..olyan kedvesek...nem érdemlik, hogy Tom nyomasztott hangulata lehúzza őket az ő szintjére. De hát nem nevetséges? Hogy egy olyan srác, mint Tom, pont egy olyan elérhetetlen, és kőszívű lányba szeressen bele, mint Mia? Egy olyan lányba, akit nem érdekel semmi jó, aki számító, és rideg. Ez teljességgel lehetetlen. Legalábbis nem lehetetlen, mint a tények is mutatják, de ez ANNYIRA nem jellemző Tomra, hogy valami hiba tuti, hogy van ebben az egészben. De...hoppá, már megint valaki Tomhoz beszél. Jé, ez Maryola! A srác meglepetten néz fel a reggelijéből -ami, ha már itt tartunk, fogalma sincs mi- és szinte automatikusan ráköszön az ismerősére.*-Szia Maryola!-*Még egy leheletnyi mosolyt is hozzátesz a mondathoz, aztán iszik egy korty teát, észre sem véve Maryola ügyetlenkedését. Miért is venné észre? Éppen most ezerrel szidja magát azért, hogy rossz lánynak adta érzései legjavát. Súlyos, nagyon súlyos hiba. Mire észbe kap, hogy valószínűleg baromi udvariatlan, ahogy viselkedik, már Maryola elégeli meg a helyzetet, és szólal meg, igaz, olyas valamit kérdez, amire Tom a legkevésbé számít. Annyira meglepődik, hogy felragasztott mosolya igazi, szívből jövő mosollyá alakul, és már éppen válaszolna, amikor Maryola még nagyobb bolondságot mond, mint amit eredetileg. És Tomnak csak most tűnik fel, hogy valamiért furcsán viselkedik ez a lány. Kissé oldalra hajtja a fejét, és el is felejt válaszolni, ahogy azon gondolkodik, hogy vajon miért is olyan furcsa ez a helyzet. Hihetetlen, néha annyira naiv tud lenni! Vagy csak boldog, hogy végre másra is gondolhat egy bizonyos nőszemélyen kívül, és ezt a gondolkodást igyekszik minél hosszabbra nyújtani, nehogy vissza kelljen térni az eredeti témára. Eszébe sem jut a srácnak, hogy ilyen viselkedéssel kínos helyzetbe hozhatja a lányt, csak akkor, amikor meghallja Arya tiszta, józan hangját felcsendülni- csak ekkor jön rá, hogy szegény Maryolának válaszolnia kéne. Ismét apró mosolyt vesz fel, félúton a mű és az igazi között, és úgy felel.*-Szerintem itt jobb a kenyér, mert puhább. Az ízét nem tudnám megmondani, mennyire különbözik...-*A hangulatot enyhítendő rámosolyog a lányra. Milyen furcsa, hogy az ő jelenlétében fel tud oldódni! Lényegében.*-Régen láttalak, Maryola. Hogy s mint vagy?-*Érdeklődik udvarias-barátságosan, amikor hirtelen megmerevedik ültében, és szinte látszik, ahogy megfeszülnek a kemény izmok az alkarján, asztalon lévő keze meg mintha megrándulna. Tekintete egy bizonyos pontba fúródik. Egy ijesztő másodpercig arcán érzések milliói vonalnak át az arcán, a következő pillanatban elsötétül az arca, félelmetesen megvillan a szeme, aztán meg ugyanilyen hirtelen egész testében elernyed, arca közömbössé, majdhogynem érzéketlenné válik, és legvégül tekintetét visszavezeti Maryola kis arcára, és egy műmosollyal nyugtatja meg, hogy nincs semmi gond. Pedig hogy a fenébe ne volna! De most erre inkább nem is gondol, és folytatja a társalgást Maryolával. Illetve, nem sokáig, mert gondol egyet, elnézést kér az asztalközösségtől, feláll, és egy pillanatnyi gondolkodás után Mia felé indul. Lassan, óvatosan mozog, mint aki még bizonytalan a célban, de a végére már határozott lépésekkel ér célba Mia mellett. Halkan megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*-Ehm...Elnézést, Mia, beszélhetnék veled egy pillanatra? Négyszemközt.-*Teszi hozzá nyomatékosan, Dan kipreparált képébe nézve. Apró elégtételt érez, amikor látja, ökle pontosan olyan munkát végzett, mint amilyet elvárt tőle. Nagyon reméli, hogy Mia nem meri megtenni, hogy nemet mond, és ha belegyezik, pár lépéssel arrébb vezeti a lányt. Nem mennek messzire, csak egy oszlop mellé, hogy ne lássák, és ami még fontosabb ne hallhassák őket. Ha Mia vele jön, Tom nagy levegőt vesz, és sorba rakja a gondolatait, lehiggasztja magát, mielőtt megszólalna.Az azonban, akik jobban ismerik, feltűnhet bárkinek, hogy a jobb keze erősen szorítja a kardmarkolatot, cserébe azért, hogy a hangja higgadt, és nyugodt maradjon.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 26, 2009 6:12 pm

*Nem mintha nem örülne neki, hogy a vele szemközt ülő Hős arcán végre valódi mosolyt lát, de azért, mit ne mondjak, őrült kínos egy helyzet ez, s a fiú reagálásától csak még inkább zavarban lesz. Mégis ki a jó fene kezdene beszélni a kenyerek ízének különbségéről, ha nem ő? Ráadásul pont kedves Tomunk társaságában, a találkozásuk harmadik fejezetének kezdetén. Hála a jó égnek, a szőke vigyori mellett ücsörgő lány kimenti ebből a rémes helyzetből kedves felszólalásával. Amint meghallja a szavait, végtelen hála tölti el, és ezt egy röpke köszönöm-hogy-segítettél mosollyal ki is mutatja, úgy gondolván, hogy azért ebből valamennyit biztosan vissza kell adnia - csak még nem tudja hogyan. Így már képes ő is valami kuncogásfélével felelni, miután Tom kifejtette véleményét a nevetséges témával kapcsolatban, és a kenyér puhaságának ecsetelésével le is zárta azt. Még vár egy percig, hátha kitör valakiből a röhögés, aztán mivel -hála a jó égnek- mindenki teljes nyugalommal ücsörög tovább, ezen felbátorodva hátrább tolat a széken, magyarán kihúzza magát még a "feltűnő" határai alatt, és valamivel vidámabban, talán feloldódottabban eszeget még valamennyit a kenyeréből. A válasza már valamennyivel magabiztosabb (már ha beszélhetünk Mazsola esetében magabiztosságról) mint korábban, ami azt jelenti, hogy az egérhang egy végső kis köszörüléssel el is tűnik, szóval eljött az ideje a válaszadásnak* Amalia halálán kívül nem sok minden történt de végre.... Mi az? *Ez az ő formája. Végre igazán bő választ adna, már amennyire tőle telik, amikor valami/valaki megzavarja a csevegésüket. Tom olyan feltűnően furcsa lesz, mosolytalan, kemény... Egyáltalán nem olyan amilyen alapból, és ez ijesztő. Odapislant a háta mögé, az ajtó körül nézelődik, és meg is találja a probléma forrását. Mia. Hümm, legjobb ha elzárjuk a gondolatcsapot, mert nem akar gonoszkodni, még kevésbé féltékenykedni. Nagy bociszemeivel felméri a helyzetet, majd mintha mi sem történt volna, visszafordul. A válaszát sem fejezi be, el is felejtette mit akart mondani, és hiába próbál csak a kenyérrágásra koncentrálni, a fejéből semmiképp sem tudja kiűzni az aktuális gondolatait. Hogy lehet valakire úgy féltékenynek lenni, hogy az ember az égvilágon semmi jobbat nem talál a másikban, mint önmagában? Ráadásul ez nem is igazi féltékenység, inkább csak csöppet elszomorodott, és olyan furán érzi magát. Nem is tudná pontosan megmondani miért... Talán mert tudja, hogy soha nem lenne esélye olyan fiúnál mint Tom. Vagy mert utálja hogy ilyen egy kis nyuszi. Mindenesetre a kedve az étvágyát is elrabolgatja, úgyhogy odébb tolja a tányérját. Nem, ez még sem jó megoldás. Most jön rá, hogy a tányéreltolással csak azt éri el, hogy éhesen várja majd az ebédet, meg hogy ami a legfontosabb, nem tudja nyammogással rávenni magát, hogy ne forduljon hátra. Mert ez a nyammogás ilyenkor jó kis pótcselekvés, úgyhogy kaja vissza* Bocsi, hogy nem mutatkoztam be *Szólal meg bizonytalanul, próbálván megütni a normális, természetesnek tűnő hangszínt* Nem tudtam, hogy... együtt jöttetek. Maryola vagyok. *Egy kényszeredett mosolyt ereszt meg a két megmaradt emberke felé, ha nem számítjuk a jobb oldalán lévő többi idegent, illetve a bal oldalán alvó, mindjárt a tejbe belefekvő lányt. Elszontyolodva bökdösi a kenyerének megmaradt csonkját, amíg rá nem jön, milyen hülyének nézhet ki. Akkor inkább abbahagyja, és beszélgetni kezd. Kezdene. Csakhogy nem a szavak embere, ha már itt tartunk, és ha erőlködik sem jut eszébe semmi téma, szóval ez az ötlet is elvetve. Tom biztos ott marad Mia asztalánál... Talán már nem is látják egymást ma. Miért kell ilyen helyesnek és rendesnek lennie? Muszáj lesz elfelejtenie, mert neki őrülten elérhetetlen, még ha csak azt a masszív rágógumit is nézzük ami leragasztotta a kapcsolatukat a barátságnál. Csak hogyan felejtsen el egy ilyen srácot? Nem lesz könnyű az tuti. Pedig egy időre már azt hitte, kedveli, vagy tetszik neki, de mondjuk ez eleve lehetetlen. Ő nem szép, nem is okos, még csak nem is vicces, nincs benne semmi vonzó. Beszélgetni sem lehet vele rendesen. Miért is hitte, hogy van esélye? És miért fáj neki ennyire, mikor mindig is tudta, hogy hülyeség a rendes fiúkat megkedvelni. Minden kivételes fiú foglalt, és ez így van rendjén. Összeszorítja ajkait, és lassú légzéssel tér vissza a forró csokijához. A csoki bármilyen formában képes megnyugtatni, és most sem lesz másképp*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 26, 2009 7:43 pm

*Liz is érzi természetesen a feszültséget de az lenne csoda ha nem érezné. Szokták mondani, hogy a feszültségtől meggyulladt valami. Ha ez a mondás igaz, az épület percek alatt láng porlasztotta romokban fok állni. Sőt, már a feszültséget tapintani is lehet. Na jó abbahagyom a közmondásokat. Tudja, hogy a belépőjükhöz van köze, de inkább Miáéhoz mint az övéhez. Ő csak egy mellékszereplő egy brazil olcsó szappanoperába is beillő történetben, bár igazából még jobban bele szeretné fúrni magát, hiszen nem fog egy ócska kis pár mondatos szerepben tetszelegni. Mikor Miát a helyére kíséri a srác és látja a lány arcát meg azt a nyálas figurát amit a srác hoz, rögtön rájön, hogy ő a nem kívánt Dan akiről tegnap a pizsipartyn szó volt. Aki azt terjeszti a barátnőjéről, hogy utcalány. Majd ugye leülnek és Miát elhívja egy másik srác aki, bár kevésbé helyesebb mint a vele szemben ülő, de rá sem lehet panaszkodni. Ha Mia elmegy vele, rögtön lépni kezd. Csak nem fogja hagyni, hogy a barátnőjét ez a srác itt molesztálja! Így ha a lány elmegy, előre hajol elkezdi egyik szabadon maradt hajtincsét csavargatni és mézédes hangon szólal meg.*-Helló. Liz vagyok. Te ha nem tévedek Dan. A hírneved előbb utolért. *Könnyed kacajjal fejezi be. Nem akar összejönni vele bármilyen helyes is, de hát ennyit még ő is megtehet a barátnőjéért és közvetlenebb pletykákat kaphat, és még később is emlékezni fognak rá. Szóval egy-két hátsó és egy nem kis fedőszándék keretében vág bele flörtölésbe. Persze azt nem említettem még, hogy mániája felszedni és lekoptatni pasikat, és azon sem akadna ki, ha kurvának titulálnák, és olyan pletykák keringenének róla mint Miáról. Legalább egyre több srácnál lenne esélye. Na de ezt a részt hagyjuk. Előre hajol, keresztül az asztalon, és rebegteti szempilláját. A folytatás sok mindentől függ, hogy reagál a srác Mia visszajön-e meg hogy kirobban-e valami esetleg Tom neki esik Dannek mint ahogy már egyszer megtette vagy akármi. Bár Lizette kifejezetten örülne valami balhénak de ha nem hát majd ő csinál egy kis kavarodást nem nagyot csak, hogy beszélni lehessen róla. Hogy miért van így oda, hogy róla beszélnek? Egész életét így élte: akkor keresel ha beszélnek rólad. Anyja modell ugye és ha egy modellnek van valami amiről beszélhetnek nem tűnik el és több helyre hívják. Apja meg a ruha gyártásban van élen szóval neki is az a jó. Így nem egyszer jelentek meg cikkek hasonló címmel vagy ezekkel, hogy Éden a paradicsomban és jött a cikk, hogy a szülei már a válást tervezik és hogy épp azon vitáznak kihez kerüljön a lány meg hasonlók csak a reflektor fény kedvért mivel eddig egyszer nem akartak elválni vagy ilyesmi. Így érthető ha a lányuk is ezt csinálja nem? Nem jó de érthető és talán elfogadható. Ha Mia nem ment el Tommal akkor kicsit körülményesebben kezdi el végrehajtani a Dan lekoptató tervet. Először csak szemezni kezd a sráccal aztán meglátja mit eszik Mia így muszáj egy kicsit a lánnyal foglalkoznia és megkérdeznie, hogy tudatában van-e annak, hogy mennyi kalóriát nyel be most. És hogy akkor mi lesz a közös ruhaterveikkel ha meghízik és valami 10 xl-es méret kell neki satöbbi. Ha ezekkel végzett ismét Dant próbálja becserkészni*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Május 26, 2009 8:34 pm

*Danről meg lehetne mintázni minden rossz megtestesítőjét. Legalábbis az olyan rosszaságoknak, amik az ő korában előfordulnak, tehát nem a lopásra, az ölésre meg effélékre gondolok, hanem a gonoszkodásával, az önzőségével és a perverzségével viszi a pálmát. Ha már a színházi hasonlatokkal élünk, a mi kis ördögünk baromira élvezi a kegyetlen rendező szerepét, és jó is ebben, így ehhez mérten próbál eleget tenni a követelményeknek, példának okáért még ennél is jobban megkeseríteni Mia és Tom életét. Nagyszerű móka, nem de? Ő háttal van Toméknak, így sajnos nem láthatja a reakcióját, de azzal tisztában van, hogy elsőosztályú lehet. Azt pedig nem is sejti a mi kis rendezőnk, hogy a színdarabjába akaratán kívül olyan jó elemek vegyültek, amik még izgalmasabbá, vagy adott esetben szörnyűbbé teszik ezt az egész nevetséges színjátékot. Már éppen bevetné a következő trükkjét, amivel megszégyeníthetné a lányt, amikor észreveszi Lizette közeledését. Gonoszul megvillan a szeme, és kéjesen rávigyorog a lányra.*-Szia, Liz. Eltaláltad. Én Dan vagyok, Mia legkedvesebb barátja, aki mindent megtesz szerelme boldogságáért.-*Közli, ha lehet még szélesebben vigyorogva, mint eddig, pedig a méretet, meg a fehér fog villogtatást nézve, ez már szinte lehetetlennek tűnik. Viszont ő sem süket, meghallja a lépteket, és Liz arckifejezéséből ítélve olyan látogatót jósol meg, akinek itt az ideje egy jelenetet bevágni. Felkap egy epret, belemártja a csokiba, és úgy nyújtja Mia szája felé. Csapó.*-Örülök, hogy ízlik neked a csoki, Mia. Minden bizonnyal a múlt éjszakára emlékeztet...engem is...Soha ilyen jól nem éreztem magam, cica. Igazán jó formában vol...-*Kezdi el duruzsolni, de nem olyan halkan, bensőségesen, ahogy az ilyesmit, hanem jó hangosan, legalábbis annyira hangosan, hogy Tom és a legközelebbi szomszédjaik minden bizonnyal meghallják. Aztán úgy tesz, mintha most venné észre Tomot, félbehagyja a mondatot, amikor már úgy érzi, elég világos, hogy mit akart mondani. Meglepetten felnéz, és elmosolyodik, már amennyire felszakadt szája engedi.*-Áhh, Tom! Jó reggelt. Hogy aludtál?-*Kérdezi mindent tudóan mosolyogva. Komolyan hányok ettől az embertől. Szegény Mia. Egyébként ahhoz képest elég magabiztos, hogy tegnap este ez a srác ~~rakta helyre.~~ preparálta ki a képét. Derült képpel nézi, ahogy elmegy minden bizonnyal Miával együtt, így már minden figyelmét a kacérkodó barátnőnek szentelheti, akiről természetesen úgy hiszi, hogy azért szemezik vele, mert nincs eléggé felvértezve a sármja ellen. Mondtam már, hogy Dan is tud néha naiv lenni? Vetkőztető pillantással végigméri a lányt, aztán elégedetten mosolyog rá ismét.*-Hogy vagy, szivi? Azért neked is kijut néha a jóból?-*Vigyorog rá bajtársiasan, mert úgy érzi, végre itt egy elvtárs. Szemével elidőzget különböző testrészein, de már nagyon várja Miát vissza. Muszáj lesz még tovább aláznia. Addig kell a vasat verni amíg tüzes...te, ez nem egy idióta népdalban volt?*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Május 29, 2009 10:51 am

*A cappuccino által szája fölé került habbajuszt egy gyors mozdulattal letörli a fehér pólója ujjával, és már kezd is mártogatni egy újabb epret az ínycsiklandozóan finom csokiöntetbe. Aki még nem evett így epret, annak feltétlen ki kell próbálnia, mert mennyei. Kár, hogy a mi hősnőnk egyáltalán nem tud figyelni az ízére, mert folyton-folyvást Tomon jár az esze. Azon, aki megmentette az életét -és a bokáját- már nem kevésszer, meg akivel mindenfelé összetalálkozik. Mintha csak a sors szeretné összehozni őket, bár ha így van, elég szerencsétlenül csinálja, mivel egyre inkább eltávolodnak egymástól. Most például éppen az utálat, lenézés szintjén állnak, legalábbis Tom biztos így néz rá, pedig fordítva nem így van. Sőt, Mia éppenséggel kezdte megkedvelni a vigyorgó tejbetök fejét. Mármint olyan értelemben, mint aki kezdi elfogadni a másikat, de a barátnál azért még nem tart. Ha belegondolunk ez elég fura. Ha az embert megmentik attól, hogy az erdő közepén szaggassa szét egy vadállat, az a minimum hogy hálás baráti kapcsolatba kerül az illetővel aki ezt tette. Talán náluk is kialakult volna valami ilyesmi, ha Daniel hirtelen nem jelenik meg a megható beszélgetésük közepette, és nem teszi tönkre a kapcsolatukat rögtön a második napon. Egyszerűen biztos volt benne a tündérkém, hogy ez a rohadék egyszer még tönkreteszi az életét, és bosszút áll azért az esetért a dimenziójukban... És milyen igaza lett! Pedig annyi de annyi lányon bosszút állhatna, akik visszautasították vagy beperelték őt! Ő még csak nem is említette meg, mennyire szemét vele a srác. Na jó, arról esett szó, hogy rühelli, de nem kifejezetten mondta meg, hogy őt is molesztálja a többi lányhoz hasonlóan. Úgy gondolta, meg tudja oldani a helyzetet mint erős nő. Összeszorított fogakkal próbálja elfelejteni a förtelmes emlékeket, amik csak még rosszabb hangulatba sodornák, mikor már eleve nincs jó passzban, amikor meghallja Dan mézesmázos hangját, meg észrevesz egy praclit az arcában. Elfogja az undor attól, hogy most be kéne kapnia azt az epret ott a pracliban, szinte már érzi, hogy mindjárt elhányja magát, szóval inkább kézzel fogja meg, és a csokiöntetbe dobja* Még nem elég csokis *Magyarázza nyugodtan, ahhoz képest, hogy az imént majdnem az asztalra ürítette gyomra tartalmát. Ő maga is meglepődik rajta, hogy ilyen jól megy a színészkedés. De talán csak mert az elkövetkezendő évei függnek a színjátékától. Egy röpke, "szerelmes"nek álcázott mosolyt küld Daniel felé, csak hogy biztos ne fogjon szagot, majd még mindig kis undorral de bekapja a szétáztatott gyümölcsöt. Rögtön ezután kezdődik is a leégető szónoklat, csakhogy Dan ezzel eléggé melléfogott. Barátságosan megsimogatja a vállát az asztalon átnyúlva, (közben majdnem pofán csapja a dögöt, valami légyre hivatkozva) és úgy mosolyog, mintha az év viccét hallotta volna. Nyugi, Mia. Ez a színjáték része. Tartsd meg a nyugodt álcát és minden simán fog menni. Csak mint tudjuk ez nem megy könnyen* Danny, ne butáskodj! Nem kell féltékenységből ilyesmit terjesztened, tudod, hogy téged... *Ha ki tudná mondani, hogy szeretlek, azt hiszem, egyből a világ is összeomolhatna, szóval gyorsan másik szót helyettesít* ... kedvellek. Elvégre a barátom vagy. És te is tudod, hogy tegnap te mindenki mással lent aludtál, Liz pedig tanúsíthatja, hogy fent voltam vele. *És ezzel le is van tudva a válasz. Belül ugyan őrjöng, de kívül nem mutatja, max annyiban, hogy az asztal alatt ökölbe szorítja a kezét, frissen festett körmeivel pedig a combját szántja fel fájdalmasan. Nehéz megakadályoznia magát abban, hogy egy tányért vágjon a srác fejéhez, aztán a muffinokat, a csokiöntetet... Bármit, ami a keze ügyébe kerül. Aztán újabb probléma következik: Tom - már megint. Az a helyzet, hogy nem vette észre, hogy oda került mögé. Azzal volt elfoglalva, hogy kedves arcot csikarjon ki magából ahelyett, hogy visítva szétzúzta volna a termet, vagy egy személy fejét. Márpedig nem akarta, hogy hallja ezt a baromságot, például, hogy "kedvellek". Az mondjuk nem baj, hogy hallotta a kifogását, tisztán és érthetően, mert biztosra veszi, hogy neki inkább kell hinnie mint Dannek. Hiszen ésszerű volt a válasza! És végül is nem hal bele, ha azt is hallja, hogy a barátja. Hiszen ezt hazudja neki már jó egy éve. Talán el is hitte, szóval emiatt nem lehet, hogy megutálja. De mégis, akárhogy győzködi magát, a torkában gombóc nő, és valamilyen ismeretlen okból kifolyólag hangosan, szaporán kezd verni a szíve, mikor Dan köszönti a srácot. Vagy mindjárt elájul, vagy szívrohamban fog meghalni, csak ez a két lehetősége van. Odapislog a fiú asztala felé, amit korábban jó ideig meg tudott állni, de meg kell állapítania, hogy Dan nem viccből köszön a falnak. Tom nincs ott Aryáék mellett, viszont valami új kiscsaj is csatlakozott, akit mintha már látott volna. De őszintén ,nem hulla mindegy ez neki? Nem tudja leállítani magát, egy rémült pillantást vet Lizette felé, akinek egyébként rettentő hálás a próbálkozásáért, meg hogy aggódott a kajamennyisége miatt, de a szokásos nem figyelő "ühüm" és "aha" mellett még nem nagyon mondott neki semmit, és ezzel is csak letudta a kajára vonatkozó megjegyzéseket. A körmei belemélyednek a combjába, még az előbbinél is jobban, mikor hátra fordul a torokköszörülésre, és szembe találja magát az emlegetett szamárral. Nagyot nyel, de próbál közömbös maradni mikor válaszol* Persze, miért ne? *Ezernyi okot fel tudna sorolni, hogy miért ne. Kitolja a székét, és odaáll a srác mellé. Mintha minden hang megszűnt volna a teremben, és jézus, még izzad is? Mi a fene van vele? Lassú légzés, semmi baj... Követi Tomot oda ahova vezetgeti, és várakozón pillant rá, de nem egyenesen a szemébe. Arra nem lenne képes*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Május 29, 2009 4:23 pm

*Aryának gyakorlata miatt nem szükséges túl sok idő, hogy ugyanolyan higgadt és nyugodt maradjon, mint szokott lenni. Arca megint kisimul és halvány derű költözik rá, ahogy látja, hogy Tom szóba elegyedik Maryolával, de aztán olyan hirtelen változik meg a tartása, hogy Arya szemöldöke meglepetésében a homlokáig szalad, és egy pillanatra elfeledkezik róla, hogy Michael talán hozzá beszél, és illene neki válaszolni, vagy legalábbis reagálni.*-Hát, láttam, amit láttam. Ha engem kérdezel, szerintem ezzel a kapcsolattal nincs minden rendben. De ez nem az én dolgom, jobb lenne nem beleavatkozni. De Tom a barátom...És nem tudom, te észrevetted-e, de szerintem...szerintem Tommal sincs rendben valami. Én aggódom érte...-*Arya egy pillanatig elgondolkodik, de aztán bizonytalanul ismét rámosolyog Michaelre.*-De Tom nagyfiú már, nem igaz? Tud vigyázni magára. Remélem...-*Egy újabb falat kenyérrel hallgattatja el magát, hogy ne mondjon többet. Hogy ne tűnjön úgy, mint egy aggodalmas nagymama. De Maryola ismét elég elhagyatottnak tűnik, Michael meg szintén elég aggodalmasnak. Lehet, hogy nem tévedett akkorát, mint gondolta? Lehet, hogy van valami, amit nem tud. Ezen el kell gondolkodnia egy pillanatra, de nem jut túl messzire a gondolatmenetben, hiszen Tom felugrik, elnézést kér, és elmegy. A lány csodálkozva, de immár higgadtan tekint utána. Belenyugodott, hogy erről az ügyről nem fog többet megtudni, hacsak nem bíznak meg benne annyira, hogy elmondják. Nem tud segíteni, ha nem ismeri az ügy természetét. Ez van, így járt. Sóhajt, mint egy beletörődése jeléül, és csendben figyeli az eseményeket. Bízik Tom ítélőképességében, de eszes a srác, mert egy pillanat múlva már kisétálnak a látóterükből, így az utolsó falat kenyér után már ismét Michaellal kéne társalognia.*-Te mennyire ismered ezt a Miát? ÉN még csak párszor találkoztam vele, és meg kell mondjam, bármennyire barátságtalan volt, nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen pocsék ízlése lenne fiúk tekintetében.-*A lány most méltatlankodva megrázza a fejét és csak utána folytatja.*-Hát, ízlések és pofonok. Mindig is mondták, hogy az ellentétek vonzzák egymást, na de ennyire? Neked mi a véleményed erről a lányról? Ne kímélj.-*Mosolyog a srácra. Tényleg kíváncsi, hogy csak ő találja-e olyan furcsának ezt a párost, vagy más is. Várakozóan pislog tehát Michaelra, és érdekes, de furcsán másmilyen szempontból is érdekli a választ. Fogalma sincs, mi ez az érzés. Hogy miből fakad. De nem is foglalkozik vele, elhessegeti a gondolatot, és kíváncsian várja a feleletet.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Jún. 02, 2009 7:20 pm

*Egy pillanatra megdermed, mikor Arya említi a Tomon észrevett tüneteket, de ez csak a másodperc töredékéig tart, aztán újra normális lesz, és addig is, amíg meggondolja mit feleljen, beleharap az egyik házi süteménybe (az utolsó darabok egyikébe). Végül maga a lány menti ki szorult helyzetéből, mert magától is leszáll a témáról, nem is tudva, mennyire megkönnyebbül ettől beszélgetőpartnere. Egyszerűen nem lenne képes ennek a kedves lánynak hazudni, akivel mostanában lóg, (hát igen, az a kemény pár nap) és akit már eléggé megkedvelt. Azonban mégis ez lenne a helyes cselekedet, ha nem akarná, hogy Tom megorroljon rá, amiért személyes titkokat fecseg ki, amiket nem feltétlen akart megosztani még vele sem. Mert hát, senkinek semmi köze hozzá. Így aztán nem lenne szép ha kérdezés nélkül továbbadná egy lánynak amit tud. Amúgy sem egy pletykás alkat, inkább a lányok szoktak azok lenni. Viszont akkor meg mi a jó fenét mondhatna Aryának? Az a kis gyomorbajos mese nem túl hihető. Szóval azt hiszem megérti mindenki, miért ilyen tartózkodó ettől az ügytől Arya előtt. Vállat von tehát a lány meghatározására, amolyan igen is nem is értelmezésűt, hogy még azzal se áruljon el semmit. Jó lenne valamit kitalálni, nehogy visszatérjen erre a témára. Egyébként most jut eszébe hogy nem kommandózta le Tomot az asztal alá, de még egy hülye ronggyal sem takarta el a szemét. Pedig egy baráttól az a legkevesebb hogy elterelje a másik figyelmét arról ami zavarja vagy bántja. Na hát akkor, kérdem én, milyen barát ő, ha még ezt sem teszi meg érte? Viszont most már késő bánat, mert Tom felpattan mielőtt bármit tehetne, mondjuk bevonhatná a társalgásukba amit éppen el akart kezdeni, és ami röviden az átlagos órákról szólna. Meg az időről. Mint egy igazi angol úriember, szerintem órákat képes lenne hangosan elmélkedni azon, hogy vajon az eső miért nem esik már, és hogy igazán szép az ég, eltűntek a felhők. Arya meg néha hozzászólhatna azzal hogy "ühüm" és "aha". Ja meg a horkolásával. De mivel Tomot nem tudja megállítani abban, hogy valami őrültséget tegyen, kénytelen elvetni az ötletét. Figyeli, ahogy megy kivirágoztatni a kapcsolatát Miával, közben pedig el tudja képzelni, hogy lázasan jár az agya valami igazán normális beszéden. Amellett pedig látja, hogy a kardján azért szorul az ökle. Kíváncsian várja, hogy a rövid párbeszéd alatt, amíg az asztalnál ácsorog, vajon lesuhintja-e Daniel fejét, de legnagyobb csalódására ez pont elmarad, aztán meg jól eltűnnek azok ketten szem elől. Hűha. Kíváncsi lesz rá, hogy vajon mennyi idő alatt esnek egymásnak. Egyszerűen nem tudja őket elképzelni úgy egy párként, hogy ne vesznének össze jó néhányszor jelentéktelen dolgokon. Így elbambulva hirtelen ráébred, hogy most egyébként hozzá beszélnek, méghozzá nem is akárki, hanem Arya* Ööö, még személyesen nem nagyon beszéltem vele, szóval nem igazán ismerem. De azt hiszem, nem valami kedves. Az viszont biztos hogy a barátja egy vadállat, és egyáltalán nem illenek össze. Egy ilyen fiú senkihez sem illik *Összehúzott szemmel vizslatja az említett hátát, aztán mégis inkább visszafordul Aryához* Ha befejezted, akár mehetünk is, Szépség. *Vigyorog rá Aryára nagy hirtelenjében, és feláll az asztaltól. Látja, hogy már többen is ácsorognak meg mendegélnek az ajtó felé, bár ők biztos nagyon korán jöttek, mert a nagy többség még mindig az asztaloknál cseveg buzgón. Ő viszont mindenképpen tolatni akar innen kifelé, mert ha itt maradnak egész biztos Tom marad a téma, az pedig jelenlegi helyzetét nézve nem valami vidító, sőt, szörnyen lehangoló lenne. Ő pedig utál lehangolódni, inkább az a vidám típus. És mivel már jó negyed órája egyszer sem mosolyodott el a kicsattanó jókedve miatt, ezért sürgősen ki kell szállítani a friss levegőre* Már feloldották a varázslatot, igaz? Akkor gyerünk, sétáljunk egyet kedves hölgyem *kitartja a kezét, hogy SzSz karoljon bele, mint a régi filmekben, aztán vigyorogva kivezeti, de persze csak miután elköszönt Maryolától, és bátorító mosolyt villantott rá. Szerencsére neki nincs olyan sminkelt pofája, mármint mint az embereknek a filmekben mert ha az lenne, már rég bajban lennénk. Arya oldalán viszont tele van hülyeséggel, és ezt néha ki kell élnie. Majdnem mint régen, amikor minden héten más lánnyal ült be valahová a környéken. Szinte most is elfogja ez a "vadász" érzés. Ez valami olyasmit takar, hogy próbálja elkábítani az áldozatát a lehető legmurisabb fiús baromságaival. Nem egy megszokott cselekvés... De mint írtam, csak szinte! Ez azért mégsem ugyanaz... Vagy igen? Lassan ki is érhetnek az előcsarnokba, már ha Arya vele tart, ott pedig elindul a kivezető ajtó irányába*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Jún. 03, 2009 6:47 pm

*Tom meglehetősen nehezen uralkodik magán, de ökölbe szorított kezét még jobban megszorítva képessé teszi magát arra, hogy uralkodjon a vonásain, és amennyire tud, a tekintetén. Hát ezen nem tud sokat segíteni, tekintve, hogy süt belőle az undorodás ettől az egész jelenettől.*-Hát, nálad biztosan jobban, ha elnézem a képedet.-*Mosolyog rá szívélyesen, palástolva tomboló dühét és csalódottságát. Most már Mia is bevallotta: kedveli a srácot. De legalább nem töltötte vele az éjszakát. Haladás, nem? Még csak az kéne, hogy a SULIBAN csinálják. Immár Tom is közel áll hozzá, hogy azt a két falatot is, amit legyömöszölt nagy nehezen a torkán, ne okádja egyenesen Dan képébe. Lehet, hogy nem lenne szerencsés. Ezt a gondolatmenetet mindenki, de főleg saját maga legnagyobb csodálatára higgadt, kifejezéstelen arccal tudta végiggondolni. Aztán vesz egy nagy levegőt, hiszen most Mia itt áll mellette, és mondania kéne valamit. A gond csak az, hogy hirtelen elfelejti, mit is akart mondani. Egyáltalán miért jött ide? Hirtelen mazochista lett? Látni akarta, ahogy Mia és Dan turbékolnak? MIÉRT kellett idejönnie? Miért nem maradt a biztonságot nyújtó Michael mellett? Aki mellesleg most elhagyta a termet? ELMENT? Mostmár félő, hogy a kard markolata eltörik, hősünk úgy szorítja. Tudja, hogy hatalmas tévedés volt idejönnie. Inkább el kéne mennie messzire, elfelejteni a lányt...Igen, ezt fogja tenni. Ezt kell tennie. Ez a helyes. Éljen boldogan...ha Dannal boldog, akkor Dannel.*-Ehm...Figyelj Mia. Sajnálom, hogy elvontalak a barátodtól.-*Ezt a szót különösen megnyomja, hogy emlékeztesse magát, ez a lány foglalt. Ami elég nehéz, mert igen közel áll hozzá, és úgy tűnik, illatot váltott. Ez van. Éppen ezért, szerintem megérthetjük, hogy a következő mondatokban keserűvé válik a hangja, ami elég furcsa. És elég könnyű félreérteni a hangsúlyt. Szinte bármit ki lehet belőle olvasni, amit csak Mia bele tud magyarázni.*-Én csak...Szeretném, ha tudnád, hogy én nem foglak megítélni a barátod alapján...É-és az alapján, amit mondott.-*Visszafojtott düh. Csöppet remegő hang. Ebből nem fog semmi jó kisülni.*-Legalábbis igyekszem elfelejteni. Legjobban tennéd, ha te is ezt tennéd velem. Csak belekavarok az életedbe, folyton ott vagyok, ahol nem kéne...Ez nem fog többet megtörténni. Légy boldog, Mia.-*A végére egész halk lett a hangja, hűvösen udvarias, aztán sarkon fordul és megnyújtott sietős léptekkel, visszamegy az asztalhoz, ahol Maryolát hagyta. Ismét egy hatalmas levegőt vesz, egy pillanatig lehunyja a szemét, hogy lenyugodjon és csak utána lép hozzá.*-Bocsi, Maryola, ezt el kellett intéznem. Ha befejezted a reggelit, volna kedved eljönni velem sétálni? Ki kéne szellőztetnem a fejem, tudod?-*Mosolyog rá savanyúan, és ha Maryola is jön végre, akkor kivezeti őt a teremből, a kastélyból az erdőbe. Hogy miért kellett Maryolával mennie? Ennek több oka is van, amik mind önzőségből fakadnak. Pedig Tomnak nem szokása önzőnek lenni. Na mindegy. Az első indok azaz, hogy Maryolával mindig tud beszélgetni, ő meg jobb kedvre tudja hangolni. A második: hogy ha egyedül maradna, csak önmarcangolást tartana, természetesen Miával kapcsolatban. A harmadik: félő, hogy Maryola nélkül visszamenne. Amit kétlek, de jobb a békesség. ÉS van egy negyedik is, amit kivételesen nem csupán önzőség vezérelt: udvariatlanság és bunkóság lett volna otthagyni szegény lányt egyedül. Egy kis győzködés után Tom bemagyarázza magának, ha most sétál egyet a lánnyal, abban nincs egyáltalán semmi rossz. Egyáltalán semmi. Talán még Maryola is örül neki....*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Jún. 05, 2009 6:20 pm

*Tom barátai nem nagyon törődnek vele, miután ő maga elmegy, de nem is hibáztathatja őket ezért. Elvégre, nem is ismerik, tán az előbb nem is hallották a bemutatkozását. Vagy motyogva és halkan beszélt, ami gyakran megesik, vagy eleve nem mondta ki amit akart, hanem csak képzelgett róla. Mondjuk az meg most épp nehezére esne, mert azon van gőzerővel, hogy meggyőzze magát, Tom csak élelemszerző expedícióra indult, azért hagyta ott olyan hirtelen a társaságot. Az meg mellékes, hogy nem kevés étel van körülöttük felhalmozva kisebb-nagyobb tálcákon, meg hogy már megette amit elvett. Biztosan valami finomat keres, amit a közelükben nem talált meg. Akármilyen magyarázat megfelel neki, mindegyiket el akarja hinni, csak azt az egyet nem, ami az igazság - hogy Miához indult beszélni.... Talán még oda is ülni. Próbálja figyelmen kívül hagyni azt a tényt is, hogy pont arra indult el amerre ő van. De még inkább az összeszoruló gyomrát. Semmi oka arra, hogy féltékeny legyen, vagy bármi más. Hiszen Istenkém, még csak háromszor találkoztak (ezt is beleszámítva), mégis úgy tesz mintha hét éve össze lennének zárva, és ebből legalább fél évet az epekedésre szánt volna. Beteges. Kezdjük ott, hogy nem is ismeri igazán. Semmit nem tud róla az égvilágon, talán azt hogy Hős, meg hogy 15 év körüli, de ezt bárki megállapíthatja aki ránéz. Na jó, meg hogy jófej. De az ilyesmiben sosem lehet biztos az ember, mert mi van ha kiderül, hogy csak addig kedves amíg van türelme olyan kis pufi-lufikhoz mint ő. Lehet, hogy nagyon labilis, hiszen az előbb látta, milyen hirtelen szorult ökölbe a keze! Szóval jobban teszi ha elfelejti, nem kell rögtön az első Hősbe belehabarodnia, aki egy kicsikét is hasonlít a kedvenc könyve fiú főszereplőjéhez. De tényleg. El is dönti, hogy távol tartja magát tőle, amíg végre képes uralkodni a tinédzserkorban szokványos hormonhullámai fölött, és ráébred, hogy puszta barátságot érez iránta. A múltkor olvasott valami ilyesmit a könyvtárban, mármint a hullámokról, amikor egy jó állapotú, régi bűbájtan könyvet keresett. Mint láthatjuk, nem pont azt találta, de annyira nem kötötte le a dolog, hogy kivegye a könyvet amiben volt. Szóval elhatározásához hűen cselekszik, mert azonnal be is kapja az utolsó falat kenyerét. Michael és Arya e pillanatban állhatnak fel, és egymásba karolva kisétálnak. Valami köszönést hallott Michaeltől, még egy mosoly is lehetett az arcán, ha nem tévedett, szóval talán annyira nem tartják elviselhetetlennek és gyerekesnek, csak belemerülhettek a beszélgetésbe. Egy pillanatra megfeledkezve a sietségéről bámul a furcsa páros után. Ahogy így nézi, rájön, hogy teljesen összeillenek, el is könyveli őket rögtön egy párnak, habár ezzel jól melléfog. Megbabonázva figyeli a jó kedélyű társaságot, beleértve ebbe mindenkit a teremben. Jelenlegi látószögéből egyetlen mosolytalan arcot sem lát, kivéve talán a horkolásra váltó, most már egészen biztosan szundikáló szomszédját, akinek homloka a narancsleves poharán pihen. Amint legújabb ismerőseit elnyeli a tömeg, felocsúdik álmodozásából, s felpattan a helyéről nagy szerencséjére mindenféle csetlés-botlás nélkül. Nem hozott le semmit, nem is visz tehát el semmit, egyszerűen elindul kifelé. Még semmi programötlete nincs a mai napra, de mondjuk, egy kiadós olvasás/pihenés az eldugott természeti helyek valamelyik fájának tövében mindig beillik minden délutánra. Talán meglátogatja Mogyit. Amellett rengeteg lehetősége van, még Adammel is járhat egyet a közelben. Végtére is, ma nincsenek órák, csak kitalál valamit. Ám mielőtt bevethetné magát sűrű napi programjába, vagy akár egy lépést tehetne, elévágódik a probléma teljes valójában, a semmiből előkerülve. Mazsola egy pillanat alatt elfelejti a terveit, amint a szemébe néz a megszólításra. Kérdem én, mégis hogyan lehet így elkerülni egy embert, ha ilyen őszintén jóindulatú szemei vannak? Mintha csak most pottyant volna le az égből, miatta. Álljunk meg a képzelődésben! Ha már elkerülni úgysem tudja, mert képtelen lenne nemet mondani, azért mégiscsak jobb ha megpróbál normálisan viselkedni vele - pont mint Adammel. Hm, Adam. Megpróbálhatjuk. A lényeg a természetesség. Nem is olyan nehéz természetesnek lenni, ha ezt a savanyú mosolyt látja... Mert ezt a mosolyt vidámmá kell tennie, azt pedig nem csinálhatja félénken. Sugárzó mosollyal bólint, és ő is elindul a fiú után. Ebben a boldogságban ami így hirtelen utolérte, azért van csöppnyi szerepe annak is, hogy Tom visszajött hozzá, de nem is elköszönni, hanem sétálni hívni, ahelyett, hogy Miával maradt volna. Az ok rejtélyes, de nem is kell tudnia. Viszont ha kiérnek, eltökélten a lovak "szállása" felé terelgeti Tomot az eredeti, erdei úti cél helyett*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Jún. 05, 2009 6:57 pm

*Liz időközben még mindig a fiú elhóditásával van elfoglalva hiszen bármilyen fölényeskedő pletykás és bunkó is most végre az egyszer úgy érzi, hogy meg kell menteni a barátnőjét ettől az alaktól mert látja, hogy mással lenne boldog csak éppen mindketten rossz úton járnak. és ha már neki nem jött össze legalább Miának sikerüljön. Jesszus fel kell ébresztenübnk ezt a lányt. VAgy.. vagy inkább mégse hátha megmarad ilyen rendesnek és önzetlenek, mert, hogy valami baja van az biztos. A vetköztető pillantást észre veszik ezt most nem azért mondom de már volt egy pár alakalom, hogy így mérték fel mert úgya már mondtam bár bíztos, hogy kisebb bemutatokon volt már ő model. AZ egészre csak egy kis kuncogással felel. Kezeit összekulcsolja és arra teszi állát na és persze ábrándozó pillantásokat félreérthetelen ábrándozó pillantásokat küld Dan felé.*-Hát igazából nem.Még nem vol barátom senki. *Na ha az a senbnki sőt inkéábvb senkik itt lenének hát 20-40 bíztos lennének dehát ez van.*-De vban valaki aki tetszik nekem.*Tesz rá még egy lapáttal és egy kis szégyenlős pillantással.*Szerinted mit tegyek, hogy velem járjon? Úgy értem van egy barátnője de ....*Abbahagyja a mondatot és remnéli a fiú előjön valamivel jobban nem bírja rávezetni, hogy hagyja ott Miát és jöjön vele aztán ő majd levakarja dehát úgy tűnik nem megy mert a srác túlzottan ragaszkodiik a terveihez. Előréb dűl égy a pőolója dekoltázsa mégjobban lejjebb megy.*-Na mit gondolsz bejövök neki?*Kérdez rá mégegyszer.*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Jún. 05, 2009 10:19 pm

*Ez egyszer Danben is háború dúl: az egyik, józanabbik fele inkább figyelte volna Miáékat, ahelyett, hogy Lizettet bámulná, de egy másik, átlagosabb fele azonnal ráugrana a kínálkozó prédára. Végül úgy dönt, Lizette most van itt, Miát nyúzhatja később is.*-Hát, pont jóhoz jöttél. Menő vagyok szerelmi ügyekben..-*Ühümm, vagy inkább testi ügyekben. Na mindegy*-Liz, meg kell mondjam, szerintem a srácnak nagyon bejön a dekol....a temperamentumod. -*Most már Dan is közelebb hajol, pár centire Liz arcától, annyira közel, hogy érzi a meleg leheletet az arcán.*-Tudod mit? Beszélek a srác fejével. Szerintem nincs ellenére a kettős élet, ha neked sincs. Esetleg találkozhatnátok később...-*Folytatja elgondolkodó, vigyorgó képpel, de határozottan kiesett a rendező szerepéből. De nem sokáig. Egyből felkapja a fejét, hogy egyszerre több dolog is történik. Michael, meg az az amazon elhagyták a termet, Tom pedig otthagyta Miát, és elég furcsán nyugodt, higgadt arckifejezéssel visszament ahhoz a lányhoz, akivel együtt ült. Dan eltöprengve, de kárörvendően mosolyogva próbálja megfejteni az arckifejezését nem sok sikerrel. Nem valami nagy emberismerő, annyi szent. Még jó, hogy nem. Ha jó emberismerő lenne, már rég feljelentette volna magát az állatkertnél, hogy elszökött a páviánok ketrecéből, és még ahhoz a viszonylag kultúrált állatokhoz sem engednék be őt. Hát, így járt. Egyelőre még nem gondolkodott azon, hogy ha nagy lesz, pávián lesz. Sokkal nagyobb gondja mostanában, hogy tönkretegye álbarátnője életét. Keményen lefoglalja a szabadidejét. Egy pár percig teljesen elfeledkezik Lizetteről, amíg vizsgálgatja az embereket, és várja, hogy Mia visszajöjjön az asztalhoz, önként alávetve magát az elkövetkezendő válogatott kínzásoknak. De úgy tűnik eddig, még nem jött ide. Érdeklődve néz vissza Lizettre, felvonva a szemöldökét, teljesen kiesve az előbbi, nagy donhuán szerepből.*-Szerinted mi történt itt?-*Kevés a valószínűsége, hogy Liz, pont Liz tudná, de Dan inkább magának motyogja, mint hogy a lánytól kérdezné. Ha már itt van, ezzel az elgondolással az első ehetőt a kezébe veszi, és elmajszolja, amit az asztalon talál, de nem nagyon érzi az ízét, annyira türelmetlenül várja, hogy Mia visszatérjen közéjük. Már kezdem kicsit megsajnálni Dant. Úgy értem, lehet, hogy nem tehet róla, hogy ilyen. Na jó, igenis tehet, de meg tudna változni. Ha mondjuk szerzetesrendbe zárnák. Mondjuk lehet, hogy akkor vagy nemet, vagy a vonzódásának tárgyait változtatná meg. Igazából, mindkét eshetőséget kinézem belőle. Nagyon kéjsóvár egy emberke lett belőle. Undorító. És a legszörnyűbb, hogy tudja magáról, hogy bosszút áll, tudja, hogy ez Miának nem jó, mégsem érzi azt, hogy esetleg bármi rosszat tenne. Teljesen magától értetődőnek veszi, hogy Miának kijár ez, mert olyan csúnyán visszautasította. Az első szerelme volt. Vagy legalábbis az első, aki kiérdemelte a figyelmét. Hogy szerette-e? Ezt nem tudnám megmondani. Tulajdonképpen ő sem tudja, és akkor sem tudta. Csak annyit fogott fel belőle, hogy el lett utasítva, visszadobva, megalázva, és az ő elkényeztetett agyának ez egyenlő volt a háborúval. És ebből az érzésből fakad az is, hogy most itt ül, a legközelebbi csúnya fogását tervezgetve.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Jún. 09, 2009 8:34 pm

*Az a rövidke kis idő, amíg a vele szemben álló személy a mondandóját fogalmazza magában, neki egy egész életnek tűnik. Legszívesebben visszafutna az asztalához, vagy nem is, mert ott Dan van. Sokkal inkább a szobájába, de nem az ittenibe, hanem a saját otthonában találhatóba. Kulcsra zárná az ajtót, maxra tekerné a CD lejátszó hangerejét és teljes erőből nekivágná az összes cuccát a falnak fájdalmában. Annyira rettenetes itt állnia Tom előtt mély hallgatásban, anélkül néznie rá, hogy mélységes bűntudata támadna. Még soha nem élt át ilyen kínokat, pedig tulajdonképpen semmi nem történik vele jelen pillanatban, konkrétan csak pár másodpercig pislogva kell ácsorognia egy Hős személlyel, aki mondani készül neki valamit, és már szörnyen fúrja az oldalát hogy mit is. De hát mégis... Gondoljunk bele a helyzetébe. Jó fél éve hazugságban él, és ez a hazugság egyre nagyobb lesz - erről Dan saját kezűleg gondoskodik. Ez a vadállat egyszerűen tönkre akarja tenni az életét, és ez a tökéletes alkalom rá. Anélkül égetheti és tiporhatja a földbe, hogy Mia bármit is tehetne ellene, mivel a srác már a hazugság része. Ha csak egy kis ellenállást is tanúsít, már ki is derül minden, és ez a Hős vele szemben azon nyomban megutálja, pedig ő meg éppen most kezdené megkedvelni. Élete során még egyszer sem szégyellte magát ilyesmi miatt. Halálosan nagy vágyat érez rá, hogy kikottyantsa itt helyben az igazat, aztán térden állva bocsánatért esedezzen. Már eljutott arra a pontra, hogy a büszkesége, és a hírneve sem zavarná... Már-már meg is teszi amit az imént villámsebesen kigondolt, amikor Tom végre megszólal, és megakadályozza a katasztrófát. Bár, ahogy Miát ismerem, képes lett volna visszafogni magát néhány megnyugtató ténnyel. Nem is érti, miért érez így, elvégre Tom csak egy barát... Jó, igaz, egy barát aki már többször is megmentette, ha nem is az életét de egyes testrészeit, meg a valódi jókedvét ami eltűnni látszott, de mégis. Nem fog összedőlni a világ, ha nem tudja meg az igazat a "fiújáról", nemde? Attól még lehetnek barátok, és Daniel sem marad itt örökre hogy gyötörje. Egyébként, most hogy így visszagondol fogalma sincs arról, miért hazudott eredetileg. Úgy értem, ezzel nem ért el semmit. Sehogy sem tudja felidézni a hatalmassá terebélyesedő hazugság eredetét, de most nem is ez a fontos. Most annak jött el az ideje, hogy egészen ártatlan meglepettséggel nézzen fel Tomra. Ez hiba volt - a szeme ott ragad a fiú íriszén. A meglepettség -ami a barátod szó megnyomásától keletkezett- most teljes komolyságba megy át. Nem valószínű, hogy Tom azért hívta félre, hogy poénkodjon neki egy sort, úgyhogy várakozva figyeli, mi sül ki ebből az érdekesnek ígérkező párbeszédből. Az biztos, hogy az eleje nem tetszik neki, és hogy valamilyen ismeretlen okból egy félelemhez hasonló érzés kezdi a hatalmába keríteni. Ez lehet az előérzet. De valamit rosszul sejthetett, mert a következő mondatok neki csak jó hírek, hiszen ezek szerint a barátja marad úgy is, hogy Daniel őrültségeket terjeszt róla. De mégis, ez a hang akkor sem az a fajta, ami túl sok jóval kecsegtetne. Most már komolyan nem tudja Tom mit akar ebből kihozni. Ám nem kell sokat várnia, perceken belül ki is derül minden - ő pedig azt hiszi, rosszul hallott valamit. Csakis ez lehet az oka annak, hogy ilyesmi a fülébe jutott* Tessék? *Még hogy belekavar? De hiszen megmentette! Viszont Tom tényleg elfordul, az arca nem túl vidám és elmasírozik rettentő hamar. Miában csak akkor tudatosul, hogy pedig igenis jól hallott mindent, mikor már az ajtónál jár egy barna lobonc társaságában. Talán Arya az. Ha az előbb égető vágyat érzett a nevetséges tettekre, mint bocsánatkérés és bevallás, akkor most már egyenesen megőrül hogy megtehesse. Hiszen mégiscsak ő miatta lélegzik még mindig! Próbálja bemagyarázni magának hogy csak emiatt bántja ennyire a hamis szó amit beadott ennek az ártatlan srácnak, pedig beláthatná már, hogy valami más is közrejátszik ebben. Egyszerűen szóhoz sem jut kétségbeesett döbbenetében, és ilyesmi ritkán fordul elő vele. A gyomrában ököl méretű gombóc keletkezett, a szeme pedig furcsán ég. De hát mitől van ez? Összeszorítja a száját, és kinéz az oszlop mögül (vagy amögül ami mögé elbújtak a fürkésző szemek elől) hogy biztosra vehesse, Tom elment. És igen, az asztalrészük üres, viszont Dan és Liz még mindig a helyükön ülnek. Nem érez magában elég lelkierőt ahhoz, hogy visszatérjen és szerelmes mosolyt öltsön magára, amikor ennyire zaklatott, úgyhogy inkább fürgén beslisszol a kiinduló tömegbe. Úgy érzi, ha nem kerül ki innen megfullad. Kocsonyás, remegő lábaival nehezen sétál, a látása pedig mintha kissé elhomályosodott volna. Ha ez nem lenne elég, utálja magát amiatt, hogy Lizt egyedül hagyta Daniellel, de talpraesett lány és ő akárhogy védekezhet ellene. A mennyei falatokra viszont szerencsére már gondolni sem bír. Az a gombóc a hasában teljesen elvette az étvágyát. Kiérve a nagyteremből feltűnés nélkül elválik a kifelé igyekező, napsütést kiélvezni akaró emberektől, és valahova föl megy. Nem figyeli merre tart, a lépcsőktől fáradó lábait sem veszi figyelembe. A gondolataiba merül, amit ugyan nem lenne szabad, mert csak még jobban elkeseredik tőlük. Nem s csak azért érzi magát szörnyen, mert Tom elhatározta hogy többet nem fut össze vele véletlenül sem, hanem már az egész barát-ügy miatt. Képzelhetjük, milyen kilátástalannak gondolja a helyzetét... Talán a Kilátó hűvös levegője segít valamit... Vagy az első emeleté, ahol útközben mégis leáll egy kevés időre, és egy elhagyatott részen egy oszlop tövébe kuporodva a térdére hajtja a fejét*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Jún. 10, 2009 6:12 pm

*Lizi is belátja, hogy kicsit mellé fogot mivel a srác már a kettős életnél tart így úgy gfondolja be kell még vettnie egy pár dolgot és elő kell vebnni a rági áskálodó Lizt.Elöször is sejtelmes hangon megszólal.*-Nem nekem az nem elég. Nekem teljesen kellesz.*Mondja és megfogja a fiú ingjének vagy polójának a nyakát közelebbhuzza magához és megcsókólja de olyan szenvedélyesen ahogy csak tudja.*-Felejtsd el Miát csak egy mmocskos ribanc. Itt vagyok neked én. Hidd el százszor jobb vagyok mindenben.*LIhegi ki kicsit kifulladva a hosszú hacsak a fiú nem akarta xcsók után*Dodbd valami nyilvános rendezvényen vagy vvalami tipord porba vay bármi de tud nem fogok rád sokáifg várni. ÉS döntened kell vagy MIa vagy én.*Mondja és feláll reméli jól süll el hiszen elég szar lenne ha a srác Miát választaná.*-NYugi van gondolkodási időd ha kitaláltad írj és tud én jobb vagyok...*MIondja és rádöbben, hogy már ketten vannnak csak itt. Feláll eltolja magátol a széket és elindul az ajtó felé. El akarja mondani Miának mit tett érte de nem vezsi észre a folyosón sirdogáló lányt így elmegy a wc-be.*

Tárgy: Re: Nagyterem Pént. Jún. 12, 2009 10:16 pm

- Na hát de nehezen találtam ide! De végül is megjöttem...de hosszú még az út, és közben valamit tenni kell...
*Kezd el dúdolni Rhoslyn, aki ezzel a tavalyi ballagására gondol és a régi barátaira, majd egy kicsit elkezd könnyezni, de úgy dönt inkább most nem sír, főleg, hogy bárki beléphet. Körüljárja a Nagytermet, és megállapítja, hogy ez egy elég NAGY terem. Meglátja a roskadásig telerakott asztalokat, és hirtelen nem is tud dönteni, hogy mit egyen. Kb. 5 percig tétovázik, mire megkordul a gyomra.*
- Jól van na, akkor egy kis omlettet eszem, zöldségekkel...nyamii!
*Elveszi az omlettet, majd lehuppan egy székre unottan. Bepakolja a gyomrába a kaját, bár sohasem szerette annyira az omlettet, a zöldségeket, gyümölcsöket viszont annál inkább. Elindul az egyik telerakott asztalhoz, és tölt magának egy kis teát, citromosat. Visszaül székre, majd szépen komótosan elszürcsölgeti a forró teát.*
- Úgy tele vannak ezek asztalok, én meg csak egy omlettet eszem? Na ne...kell az energia a suli felfedezéséhez. Úgy megkívántam a gyümölcsöt...nézzük mi van itt? Húú egy nagy gyümölcstál!! Erről aztán lehet válogatni...
*Összeszed magának sokfajta gyümölcsöt, és jóízűen megeszi. Érzi, hogy tele van, ezért eldönti, hogy inkább el kellene menni sétálni. Vegyes érzelmek kavarognak benne, nem is tudja mit gondoljon erről a suliról. Eddig jó volt, de mi van ha a diákok kiközösítik? Vagy ha utálni fogják? Ekkor megint eszébe jutnak a régi barátai. A legjobb barátnőjével mindig le szoktak dőlni az asztalra. Most is így tesz. Behunyja a szemét és emlékezik...eszébe jut az a tragédia...*
- Na jó azóta a baleset óta már új életet kezdtem...nem is akarok erre emlékezni! Na jó innentől ünnepélyesen megígérem magamnak, hogy csak a jövővel foglalkozom, és beleadok apait-anyait ebben a suliban! Én leszek a legjobb diák! És a legjobb barát! És a legjobb csaj!
*Na jó, most már tényleg elindul körülnézni.*
// Ez nem lett olyan hosszú, de remélem elég... Very Happy

fagy. //

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Jún. 15, 2009 6:33 pm

*Rhoslyn jön ide, egy piknikkosárral a kezében.*
-Na mit vigyünk magunkkal? Néhány gyümölcs, néhány szendvics, némi innivaló. Ennyi pont elég lesz.
*Bepakol, majd a sok pakolástól és öltözködéstől máris elfárad, és lehuppan az egyik székra.*
~Biztos, hogy elmegyek oda? Olyan messzi van...És már most fáradt vagyok! Bár egy kis fürdőzés nem árthat. És lehet, hogy találkozok más tündérekkel is...Na jó elmegyek! Ha már bepakoltam és ennyit fáradoztam mindennel...~
*Majd feláll és dúdolva kimegy.*
//Bocsi, hogy ilyen rövid lett de nem ez az igazi úti célom. fagy.//
//A Barlang-tónál olvadok ha valakinek van kedve játszani.//