Nagyterem

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Feb. 25, 2009 11:35 am

*Támolyogva átöleli a fiút, és felkuncog.* Táncolni? Ilyen állapotban? Te viccelsz? *nevet fel halkan, az alkohol úgy tűnik egyből ak özponti idegrendszerére hatott, ami biztos pusztulásnak indul, ha csak erre az éjszakára is. Még hangosabban nevet, mikor Daniel szépségnek nevezi.* Általában azt mondják a fiúk, hogy sosem járnának velem, mert olyan színű a bőröm, mint egy hulláé. De te nagyon kedves vagy velem. Ginger Richards vagyok... azaz... vááőőh. Genevive Reynold. *mondja halkan, aztán ide-odak ezd dőlöngélni.* Pezzzzsgő? Hát nem is tudom, talán... oké. *vágja rá végül, habár tudja, nem ez volt élete legbölcsebb döntése. Amint elindul a fiú felé, a sarkak túlságosan magasak, és egy tócsa közeleg felé. Egy csúszás, és elesik, hacsak valaki nem avatkozik közbe. Felkel, leveszi a cipőjét, és a földhöz csapkodja a sarkát. Letörik annak a sarka, és a másikkal is így tesz.* Éljen a lapossarkú! Nesztek, ribancok, nyomjátok fel magatoknak a sarkaitokat! *mondja hörögve, majd ak ét tízcentis sarkat Yvonne-hoz vágja. Belebújik a cíipőbe, és elindul Dan felé. Átöleli, és elkezd beszélni.* Ki mehetnénk egy kicsit? Kezdem úgy érezni, hogy idebent elfogy a levegő. *mondja ismételten eléggé halkan, és a fiúba csimpaszkodva megpróbál kifelé menni.*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Feb. 25, 2009 6:01 pm

Oké, puszi. *köszön el barátnőjétől, majd hátralöki haját. Mindezt ugye Layitta kisebbfajta kizárásával beszélték át, így most odafordul hozzá.* Hapci, kérlek. Hoznál nekünk innivalót? Nagyon szomjasak vagyunk. *mondja kérlelően Layittá-ra meredve. Ha a lány elmegy innivalóért, Lizette-re mosolyog.* Oké, Liz. Ketten maradtunk. Hajrááá! *mondja, majd hátraveti fekete haját.* Most pedig tér... *ekkor éri őt Genevive két cipősarka, ami a derekát, és a gerincét találja el.* Hogy mered...? *ordítja a lánynak, majd kiveszi Lizette kezéből a poharat, és leönti Genevive-t, odalent.* Úúú, Ginerva bepisilt! *ordítja, de azátn rájön, hogy Genevive.* Azaz Genevive. *mondja halkan, majd vállat, von és elindul Layitta után.* ~Mia túlontúl titokzatos. Pasija van?~ *gondolja a suli elitjének tagja, majd vállat von, és ha Layitta ad neki, elveszi a pezsgőt, ha nem, maga szerez. A hideg folyadék remekül esik a lánynak, és így kicsit lehűti magát. Talán egy kis éjféli fürdőzés izgisebb lenne, beavatásnak.* Hapci! Gyere ki egy kicsit, légy szíves. *mondja mosolyogva, és elindul kifelé. A tó felé indul el.* Le kéne hűtenem magam. Túl meleg van odabent. *teszi hozzá, majd a vízbe ugrik, és felfrissülve ledobja az álarcát.* Kinek kell ez a szarság? *kérdi költőien Layittát, és kimászik a vízből. Letépi a szoknyarész nyolcvan százalékát, és a két ujját is. Így sokkal kényelmesebb! Ismételten beleveti magát a vízbe, haját felköti egy egyszerű hajgumival, és úszkálni kezd.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Feb. 26, 2009 6:10 pm

*Két daliás malac tolja be a képét a Nagyterembe, ami most éppen Bálteremként üzemel, és egyikük nézelődésbe kezd. Aryától még a csarnokban elköszöntek, legalábbis ami Michaelt illeti, ő így tett, habár sokkal jobban örült volna neki ha a lány velük tartott volna. Már így is elég hullának néz ki szegény, és a bál helyett most is poros könyveket ment bújni. Szinte aggódik érte. Ahogy látja, Tom barátja hiába lesz vele végig (már ha ez egyáltalán így lesz és nem csak ő gondolja) akkoris egy bizonyos lányt fog figyelni, akit a múltkori bálon is csodált. Nem is érti, miért nem lép, vagy tesz valamilyen egyértelmű utalást, de eldönti, hogy most jobb dolga nem lévén ki fogja faggatni erről a tündékréről. Ha megismeri az egész sztorit, talán majd ő is belátja, hogy nincs semmiféle megoldás az ügyre, és jobban megérti majd a Barna Herceget. Miután végigmérte a teremben tartózkodókat, és megállapította az általános értelmi szintet, odaslattyog az egyik asztalhoz, hogy valami buborékos vízszerűt ragadjon magához, amit még akár pezsgőnek is nézhetnek... de persze nem nézik annak. Ezt a bizonyos majdnem-pezsgő-de-mégsem italt iszogatja remélhetőleg még mindig a barátja oldalán amikor felhozza a témát* - Szóval, hm. Hogy vagy azzal a lánnyal? Jutottál valamire a bál óta? *Tom tekintetét követi beszéd közben, hátha ő is meglátja a lányt, akit úgy keres. Már ha keresi*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Feb. 26, 2009 6:12 pm

* Liz nem igazán tud eligazodni se Mián se Yven. ZA előbb még hozzá beszél aztán káromkodva veszi ki a kezéből a pezsgőt. Már éppen bezsolna de csak finoman a lánynak amikor meg is látja mittől ilyen a lány és meg tudja érteni. Legszívesebben leütni a csajszit és ha őt ütöte volna meg a cipősarokkal biztos beszólna neki vagy valami. De most nincs hangulata az egészhez inkább vegy egy italt nem feltétlen pezsgőt nekidől a flanak lábai persze kersztben. A ruhája szorosan rásimul így látni hogy nincs rajta egy gramm fölösleg sem meg a lábán sem. Kicsit feljebb húzza ruhályát mivel a pántnélkülik könyen lecsúsznak és megigazítja a haját is. A táskájából elökerül egy kis kézi tükör amiben megnézi magát majd mivel elbüvölönek találja magát elrakja Az álarca mögül úralkodó tekintettel néz kifelé mivel gyönnyörü kék szemében megjelenik hogy igazából szerinte ő a legszebb itt. Az ajtón tartja a szemét így látja hogy bejönn egy srác aki nincs kiöltözve felé tart és sajnos Brad az. Hogy miért sajnos? Mivel a srác egyáltalán ninc kiöltözv ez pedig egy bál Amúgy Brad csak éfjfélig kell hogy maradjon. és hogy használja a szemét. NA mindegy mikor Brad ide ér és egyenesn azt mondja hogy ő Liz amit ő tud de még nem akarja hogy Brad megtudja bár tudja úgyhogy kénytelen lesz letagadni és elövenni olyan szavakat amiaz igazi Liz karierjét veszélybe sodorná de így egynlőre még belefér.*-Mi bajod he? Ki a fészkes fene az a Miss Milon? Az lehet hogy gyönyörü vagyok de tuti nem Milonak hívnak arra emlékeznbék.*Hát igen értelmiség 4ever! Na mindegy szóüval ott marad és reméli Yv nem tér vissza és szólitja meg. Igaz eddig észre sem vette hogy eltünt. De érekli is őt? Hát nem szegény Brad még ma nem ussza meg Liz elégé fusztrált. Miútán így tett elindul kideríteni ki lesz a bosszú másik fele mármint a srác aki rosz helyen van rosz időben.Fura előérzete vqan valami miat tudja, hogy most kell megtennie. A hatodik érzék. Áhh dehogy csak úgy most van hozzá kedve még mielőtt Brad elmenne és az a szerncsétlen aki az útjába kerül Mike. Oda megy a sráchoz és megcsókólja. *

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Feb. 26, 2009 7:19 pm

*Dan épphogy meg tud ragadni két pohár pezsgőt, amikor Genevive utána megy és elég szép balhét csap. A srác furcsán elvigyorodik és a kezébe nyomja az egyik poharat.*-Szépségem...a bőröd színe gyönyörű!-*Búgja mélyen és elkezdi kikormányozni a lányt a szabadba. Mondanom sem kell, hogy nem a csípőjébe, hanem a fenekébe csimpaszkodva. Ne kérdezzétek, hogy sikerült az neki. Miáról már lemond éjfélig. Kiegyezik magában abban, hogy elég lesz majd csak éjfél után tönkretenni a hajnalát. Elégedetten nézi részeg társát és ettől csak még nagyobb bátorítást kap. Kiérnek az iskolából a szabad ég alá. Az világért nem kérdezné meg a lánytól, hogy fázik-e, mert isten ments, akkor még nemhogy levetkőzne, de még fel is öltözne. Odalép mellé, és a bal karjával átöleli és magához húzza. Száját a szájához nyomja, és kezét leengedi a csípőjéhez és magához szorítja Genevivet. Csókolja egy ideig, de mivel a lánynak alkohol szagú a lehelete, ezért inkább abbahagyja, és rávigyorog azzal a fogpaszta reklám-anyagával. Karját a saját karjába ölti és arrébb vezeti egy sötétebb zugba. Ott nekidönti a falnak és kegyetlenül nyomulni kezd rá. Mármint, ezt ne úgy értsétek, hogy a fogával tépkedi le róla a ruhákat, hanem úgy, hogy nekinyomja a falnak, csókolgatja a nyakát, és gátlástalanul taperolja melleit és egyéb domborulatait. Elég hevesnek bizonyul, de ő is ivott egy pár pohárral és nehéz visszafognia magát. Kb 5 perc után, amikor éppen a nyakát, meg a fülét nyálazza össze (néha szó szerint) szólal meg suttogva, mély hangon.*-Nem mondták még neked, hogy finom a hajad, Guinevra?-*Na ennyit erről a srácról. Még a nevét se tudja megjegyezni. De mit várunk el egy ilyen seggfejtől, mint ez? Hm? De most őszintén. Folytatja a tevékenységét ettől függetlenül. Szegény lány ilyen állapotban nem szabadul egyhamar a karjai közül.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Feb. 26, 2009 7:59 pm

*Hogy Brad hasonlatával éljek, egy újabb pingvin lép be a terembe, fekete álarcban, minden színpompájában. Helyes egy emberke, okos, humoros és kedves. Ezt persze nem minden magáról gondolja, de én tudom, hogy az. Szóval, minden tulajdonsága meg van, amit csak egy lány kívánhat, mégsem lehet az övé az a lány, akit szeret, még ha ezt még magában sem vallja be teljesen. Michael egyrészt igaza van, mert csillogó barna szeme az álarc mögött egyből fürkészni kezdi a termet, de csak azért, hogy elkerülje a Mia és Dan párost, nem azért, hogy az ő enyelgésüket bámulja egész nap. Szinte tudat alatt követi barátját az asztalhoz és vesz egy pohárka folyadékot, akármi is legyen benne és egyből egy jó nagyot kortyol belőle. Nem értsétek félre, nem tartozik a tervei közé az, hogy leigya magát, de már igazán szomjas volt. A kérdés elhangoztával Michael arcára emeli a elkerekedett szemét, aztán kicsit elmosolyodik.*-Emlékszel még az én kicsinyes problémámra? Nos...ha érdekel, elmondom: Sehogy nem állok vele. És ezt értsd a szó szoros értelmében. Harcoltunk egy vérfarkassal, aztán a gyengélkedőig cipeltem, ott töltöttünk egy napot, míg befutott a halál undorító barátja, aki egyből ott helyben végig tapogatta minden lehetséges helyen. Aztán jött az amazonod, begyógyította a saját sebét, az én kardommal megfenyegette a srácot, hogy hagyja békén Miát, aztán elkísértem a lányt Xilomenbe, mert boszik után kutatott.-*Foglalja össze gyorsan az utolsó pár nap történetét.*-Ott találkoztunk, most pedig itt vagyunk. Látod? Értelme nincs az egésznek.-*Gyorsan kortyol még egyet a pohárból.*-De ne foglalkozzunk most az én hülyeségemmel. Mi van veled? És azzal a kedves, bátor leányzóval? Honnan ismered?-*Kérdez vissza, hogy elterelje a témát magáról. Mivel biztosan nem kap kimerítő válaszokat Michaeltől sem, ezért úgy dönt, ha már itt vannak, élvezzék is ki. Ezt meg is osztja a fiúval ha befejezte beszámolóját.*-Tudod, mit? Menj egyet táncolni! Én is megyek, szerintem. Senki nem fog felismerni. Legalább táncolunk egy jót. Ha van valami, vagy nem olyan jó a buli, akkor éjfélkor találkozzunk itt, és hazamegyünk. De ha nem...-*Pillant sokatmondóan Michaelre. Ha beleegyezését adja, akkor rávigyorog és a poharát lerakva elindul a terem másik végébe. Ott látott valami harapnivalót...És már majdnem odaér...amikor... beleütközik Miába. Majdnem feldönti szerencsétlen lányt, de reflexből kinyújtja a karját és megtámasztja. Kicsit felfogja a helyzetet, aztán állóhelyzetbe állítja a lányt, és zavartan pillant rá. Természetesen nem ismert még rá.*-Elnézést, kisasszony! Figyelmetlen voltam. Sajnálom.-*Ahogy így a szemébe néz, lassan felméri az egész lényének valóját. Tény és való, valahogy úgy érzi, ismeri, de mivel ez lehetetlen, ezért az egy pohár pezsgő számlájára írja. Végre összeszedi magát és rámosolyog a lányra.*-Ha már így feldöntöttem, nem táncolna velem?-*Szegény srác. Nem tudja, kivel áll szemben. De természetesen viselkedik, mint minden lánnyal. Megvárja, hogy Mia válaszoljon, de a választól függetlenül mosolyog. Ha a válasz igen, akkor finoman megfogja a kezét, közelebb húzza és egy jó kis dülöngélés következik egyik lábról a másikra. Egyesekkel ellentétben Tom meg sem próbálja kihasználni a testközeli helyzetet, kezét szigorúan a csípőjén és a lapockáján tartja, hogy aztán a szám végeztével levegye a mancsát onnan.*

Tárgy: Re: Nagyterem Szomb. Feb. 28, 2009 9:25 pm

*Most nincs semmi kipp-kopp. Ugyanis az illető, aki érkezik, nem olyan, mint a többi lány. Távolról sem. Egy új Arya lép be ide. Az első különbség az az, hogy nincs rajta álarc, de így sem fogja felismerni senki, nekem elhihetitek. A másik különbség az az, hogy nincs kiöltözve. Egy egyszerű farmer van rajta egy fekete kinyúlt pólóval, de már haladás, hogy ezek tiszták. A harmadik különbség, hogy ez a lány az egyetlen túlélő a családban. A negyedik különbség az az, hogy ez a lány többet szenvedett, mint a teremben bárki. Vagy legalábbis mentálisan. Az ötödik különbség az, hogy megölte Amaliát. Hát igen. Nem valami gyakori tulajdonság, nem igaz? Az ok, amiért nem ismerik fel, egyszerű. Mert még ő sem ismerne saját magára. Egykor, régebben kicsit teltebb, életvidám lány volt. Aztán kiderült, hogy a szülei még kis korában meghaltak és azóta démonok nevelték. Többször is elrabolták, aztán végig kellett néznie, ahogy az unokanővérét megöli Amaila, így a külsejét elhanyagolva a boszorkányok után kutatott, harcolt, vadászott rájuk. Koszos, ápolatlan, csimbókos hajú lány volt akkor. De ma, miután megölte Amaliát, és a gyengélkedőn Perillin bekényszerítette a fürdőszobába, megváltozott. Haja most, frissen mosottan, simán hullik vállára. Arca a történtek hatására elvesztette gyermeki gömbölyűségét, szép arca lett, amiből szomorú, éber, csillogó barna szem néz ki. Természetesen nincs rajta smink, mert azért még nem teljesen átlagos lány. Nem tartja fontosank, hogy sminkelje magát, meg egyébként is minek? Nincs kinek tetszenie...Az összlátványt csak apróbb sérülések rontják el. Az állkapcsán horzsolás húzódik végig, a szemöldökét kis vágás virít, testén és csuklóján horzsolások éktelenkednek. De persze ezekből csak néhány látszik a ruhájától. A melle az utóbbi időben megnőtt, teste lefogyott, megedződött, szép alakja lett. A lány átvágja magát a tömegen, Fyliára szegezvén tekintetét. Mikor odaér, felpattan a színpadra, és Fyliához lép.*-Nem tudom, emlékszik-e rám. Arya vagyok. Amalia halott. Két diákunk meghalt. Az egyik áruló volt. Gyászoljon az iskola. Gyászolja a harcban elhunytakat, és örvendezzen, mert nagy gonoszságtól szabadult a világ. Amaliát én öltem meg. Gyilkos vagyok.-*Fejezi be határozott monológját, ezzel hátat fordít és elhagyja a színpadot. Sima macskajárásával ügyesen manőverezik az emberek között, de éber pillantásával a tömegben csak egy embert keres. Hirtelen megállapodik a tekintete valahol és sietősen elindul abba az irányba. Michael-höz érve elé lép, kicsit elmosolyodik.*-Helló, idegen.-*Hogy miért ehhez a sráchoz megy? Fogalma sincs. De úgy érzi, hogy zilált lelki állapotát egyes egyedül csak ő értheti meg. Pontosabban érthetné, ha nem lenne egy másik lány nyelve a szájában. Hát igen, ez azért elég zavaró körülmény lehet. Arya udvariasan hátrál pár lépést, de nem csak zavart érez, hanem valami más, furcsát is. De sebaj. Megvárja, amíg Michael befejezi fontos tevékenységét, aztán kicsit közelebb merészkedik. Újból felveszi az apró mosoly, csillogó szem arckifejezést, újabban egy kis zavarral fűszerezve, aztán Michael elé lép.*-Öhm...Nem is tudtam, hogy barátnőd van. Az előző bálon hol volt?-*Érdeklődik udvariasan, habár nem is a barátnője felől, hanem egész másról szeretne beszélni. De mit lehet tenni? Odamész egy sráchoz beszélgetni, de mire odaérsz egy szőke bombázóval smárol, te meg miután befejezte, odalépsz hozzá, hogy "szia. Megöltem Amaliát. Két diákot darabokra szedett. Egy lányt halálra kínzott. Egyébként milyen volt a napod?". Na nem. Ezt nem kéne. Inkább az udvarias érdeklődés.*

Tárgy: Re: Nagyterem Vas. Márc. 01, 2009 6:13 pm

*Éppen körbe-körbe pillant, és már oldaná fel a varázslatot, hiszen mindjárt éjfél, mikor Arya megjelenik a színpadon. Megbotránkozva pillant a lányra, jóformán köpni-nyelni nem tud. Kezéből egy apró fénylő madár száguld ki, és elhalad minden bálozó arca előtt. Az álarc tartója elszakad vagy meglazul, és minden álarc a földre hull. Elcsodálkozó, vidám és szomorú arcok csarnokává válik az a hely, ahol ezidáig derűs bálozók vártak, hogy lehulljon a lepel arról, akit a legjobban megszerettek, vagy épp megutáltak az este folyamán. Látni arcokat, melyeknek gazdái boldogan ölelkeznek össze, akad olyan is, amelyik dühösen szegezi tekintetét a másikra. Mind közül azok az arcok a legélethűbbek, és igazak, melyekről lerí a gyász. Köztük van Fylia, és talán az egész tanári kar. Megköszörüli torkát, és látva Arya rezzenéstelen arcát, tudja, igazat mondott. Látva a sok tekintetet ami belefúródik a lány hátába, a színpadra áll, és beszédbe kezd.* Khm, tehát ünnepeljünk, és örüljünk a győzelemnek, és gyászoljuk a hősként meghalt diákunkat, aki halált megvető bátorsággal szegülhetett Amalia Lyniss-nek, az ördög lányának. Szeretnék megkérni minden jelenlevő Tanárt és Tanársegédet, hogy a bál végén keressenek fel az irodámban! További szép estét, és csínján bánjatok az alkohollal, fiatalok. *teszi hozzá, és kisiet a bálteremből.*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Márc. 02, 2009 7:30 pm

*A sok táncikáló pár között halad, át a tömeg sűrűjén. Nincs igazi úticélja, talán csak az, hogy rátaláljon egy újabb asztalra, ahol puncsot is lehet szedni, nem csak pezsgőt. A buborékos italoktól mindig megfájdul a hasa. És igazából arra sincs túl nagy szüksége, hogy leigya magát bánatában, amiért ilyen ramaty ez a parti, és még egy nyamvadt beszélgetőpartnere sincs, sőt ,egyetlen egy facér jóképű pasit sem lát, aki elfeledtethetné vele a bánatát, mert a végén még kábult berúgottságában rátalálna Dan, és akkor aztán már nem csak az első csók csodálatos élménye menne füstbe... Pedig olyan szép a ruhája, hogy az valami csoda, és ez a ruha igazán megérdemelné, hogy kicsit jobban igénybe vegyék. (itt mondjuk nem kifejezetten Daniel igénybevételére gondolok) Többet úgysem fogja felvenni, mint tudjuk. Ha ez most egy film lenne, egészen biztosan dühös pofát vágna, és és rezzenéstelen arccal lökdösné el az útonállókat. Csakhogy ez nem egy ilyen meseszép film, ő meg csontos könyök hiányában van, szóval eltart egy darabig, amíg egyes csomópontokon át tud vergődni anélkül, hogy felpofozna bárkit is. Miért is lett hirtelen ilyen rossz a hangulata? Áhh, ki tudja. Valószínűleg a bubis pezsgő tehet róla. Az az oka mindennek. Ha nem egy kristálypoharat tartana a kezében, amit egy olyan lány mint ő, tiszteletben tart, bizonyára a földhöz vágná azt a pár cseppet tartalmazó üveget. Nehéz az élet, úgy ám. Az egyik pörgősebb számnál valamelyik kánkánt ropó turbékoló galambpár egyik tagja a lábára lép, amitől mégjobban felmegy benne a pumpa, és már utánuk is fordul, hogy azonnal viszonozza a kellemes élményt, amikor.. Puff! Egy titokzatos, álarccal takart arcú Tom-pingvin ütközik belé, ő pedig a földön találja magát. Vagyis csak majdnem, mert az idegen, aki fellökte, időben megtámasztja. A hátsó fele kis híján a cipőtalpaktól egyre inkább piszkolódó talajnak ütközik. Farcsontja eléggé megsínylette volna a dolgot. Az ember azt várná, hogy most már végképp kiboruljon, robbanjon, mint egy bomba, csak hogy méginkább súlyosbítsa amúgy is eléggé elkeserítő helyzetét, de nem. Ahhelyett, hogy ezután a sok apróság után amin felhúzta magát dühöngeni kezdene, sokkal inkább elszomorodik. Ajkai legörbülnek, mint amikor sírni készül, de ez is elmarad, csak a szemeit futja el a könny, de azt is csak annyira, hogy éppen csak látsszon, nem ez a legjobb napja. Rémesen szánalmas, hogy a saját problémáit más, ügyetlenül lépő embereken akarja megbosszúlni. Ő maga is szánalamas, méghozzá rettenetesen, és most már el kell ismernie. Hogy lehet az, hogy egyáltalán van ember, aki a közelébe megy? Mint például ez a balfácán itt, aki fellökte. Hát hogy nem jön rá, hogy csak bajt hozhat rá, mert egy idegesítő kis senki? Némán megrázza a fejét a bocsánatkérésre, jelezve, hogy semmi baj, de nem szólal meg. Fél, hogy a hangja remegne, vagy még rosszabb esetben elcsuklana. Ennyire pedig mégsem hagyhatja el magát, hogy egy idegen társaságában sírjon. Lehet, hogy egy titokzatos erő küldte hozzá ezt a srácot, hogy legyen legalább valami jó is az estében. Csodálja még valaki, hogy ilyen filozofálás után azon problémázik, hogy senki sem fogja szeretni? Na de mindegy. Ennél rosszabb már úgysem lehet, szóval mosolyt erőltet magára, és próbál vidámnak tűnni* De, persze, miért is ne? *Hát, legalább nem teljesen feleslegesen vette föl az álomruhát. Fel sem tűnik neki, hogy Tommal van dolga, annyira lefoglalja a saját problémája. Keringőszerű tánchoz helyezkedik, és végig a fiú vállán nyugtatja a fejét. Az illata valahonnan ismerős neki. Olyan ez min a déja vu - olyan érzésed van, mintha már jártál volna egy adott helyen, vagy már lettél volna bizonyos szituációban. Hát, neki az az érzése, hogy már érezte ezt az illatot, de sehogyan sem tudja hová rakni. Amikor vége a számnak, elengedi a srácot és egy lépést hátrál* Hát, köszi. Puncsot? *Ezt már csak azért teszi hozzá, mert ebben a pillanatban látja meg a puncsostálat. A fincsi rózsaszín ital csak úgy világít a félhomályban. Feltéve, hogy félhomály van. Akármi is legyen a válasz, továbbra is kicsit könnyes, pirosas szemmel (méghozzá ZÖLD szemmel) a puncsostálhoz ballag, és kiszed magának egy keveset, aztán tomporával az asztalnak dől, és a puncsot kortyolgatva vizslatja a tömeget*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Márc. 02, 2009 8:25 pm

Ó... *Megütközve néz a földöntúli szépségű teremtésre. Megesküdött volna rá, hogy Liz az, hiszen nála szebbet még életében nem látott, és biztos, hogy senkivel sem tévesztené össze. Legalábbis eddig biztosra vette. Most mégis úgy látszik, tévedett, ami eléggé megrendítő. Hogy is lehetett ilyen bunkó szegény idegennel? Csak így letámadja, miközben azt sem tudja, valóban ő e az akit keres* Ez esetben elnézését kérem.. Igazán sajnálom. *És már tovább is áll, bár azért míg továbbra is Lizettet keresi, hátranéz néhányszora hasonmására. Vagy inkább találóbb lenne a klón megfogalmazás, mert teljesen ugyanolyanok. Sebaj, ideje tovább nézelődni. Lát néhány szöszkeséget, de egyikük sem hasonlít még csak kicsit sem Lizre, kivéve egyet, aki -amíg meg nem fordult- tökéletes ikertesója lehetett volna neki. Azután kiderült, hogy akkora orra van mint egy karvalynak, és ezt még az álarc sem tudja eltakarni. Miután már vagy ötször végigmérte a terem minden egyes bálozóját, meg kell állapítania, hogy a nem-Milon csajszin kívül igazán senki nem lehetne Liz. Akkor tehát vagy kikosarazták, vagy ennyire rossz a szeme. Nagy sóhajjal elvesz vaktában az asztalról egy pezsgős poharat, ami valószínűleg előtte valaki másé lehetett, és magába önti a tartalmát. Sebaj. Úgysincsen bálhoz öltözve, szóval igazán nem veszített sokat, akár el is mehetne. Valljuk be, nem is az ő stílusa ez a kiöltözős, cicomázós bál a nyálas zenékkel meg a táncikálással. Visszarakja az asztalra a poharat, és csak a biztonság kedvéért újra végignéz a termen, nehogy az legye, hogy Liz mégis itt volt csak nem vette észre, és majd ő hiszi azt, hogy lapátra tette. Ééés ekkor indul el a szörnyű, mindent tönkretevő álarclehullató varázslathullám, ami végigvonul a termen, és egyenként szedi le mindenkiről az álarcot. Még mielőtt elmenne, ezt azért végignézi. Mindenkire vet egy pillantást miután lekerül róluk a dísz, és hamarosan ő is álarc nélkül marad. Ahogy Lizette is. Igen, igen, jól sejtitek, Lizette ott van a teremben. Az a fehér ruhás az. Aki letagadta az imént. Úgy van. És tudjátok mit csinál? Egy srác ajkán csüngg.
Döbbent csend.
...
Reccs.
Brad kis híján egy oroszlánt megszégyenítő ordítást hallat, de még idejében befogja a száját. A reccsenés a szíve megszakadását akarja jelképezni. Az pedig eléggé fájhat. Ezért az ordítás. Remek. Ez a nap is jól indul. Mint tudjuk, éjfél úgy egy fél perce elmúlt szóval az új napnak ez az első eseménye. A lehető legrosszabb eseménye. Próbálj megnyugtatni magát olyanokkal mint "nem is szeretted" meg "tévedés az egész" de ez a második például egész biztosan nem igaz, és még magát sem tudja becsapni, akárhogyan is akarja. Az első viszont még igaz is lehet. Hogyan is szerethetné, ha egyszer nem is tett irányában semmilyen lépést? Pedig néha elég egyértelműen nyomult rá, az angyal álarcán keresztül is. Vagyis ő így fogta fel, de most nem így tűnik. Vagy lehet hogy mégis? A srác, akit lesmárolt meglepettnek tűnik. De hát miért? Számítania kellett rá. Járniuk kell, különben nem csókolta volna meg. De ha járnak nem kéne meglepettnek lennie. Ez sajnos nem tudja megnyugtatni, csak bebeszéli magának, egyértelmű. De még ha nem is lenne köztük semmi, Lizette egyértelművé tette számára, hogy nem akar vele beszélni, sőt, nem akarja, hogy bármi közük legyen egymáshoz. Így hát semmi értelme nem lenne odamennie hogy megkérdezze, csak úgy mellékesen, hogy ki az a fiú akit lesmárolt. Eszébe jut, milyen stílusban rázta le Liz amikor hozzászólt, és ettől már tényleg enyhül kicsit a fájdalom. Ő nem ilyen Lizbe szeretett bele. Nem ebbe. Neki a kedves, aranyosan mosolygó lány tetszett meg, vele találkozgatott szívesen... Ez a Liz viszont már nem ugyanaz a Liz. Csakhogy ezen akkor sem tudja könnyen túltenni magát, mert ugyanolyan szép mint eddig, meg... Na jó, hagyjuk az érzelmeket, szerintem mindenki meg tudja érteni mit érez. Így érthető is, miért fordít azonnal hátat, és siet ki a teremből*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Márc. 02, 2009 9:20 pm

*Tom már attól megnyugszik valamennyire, hogy a lány nem utasítja el, akárki is legyen az. Azért csak úgy megjegyzem, hogy elég vicces, hogy itt állnak egymás karjai között, ismerősek egymásnak, de mégse tudják hova tenni a másikat. Az meg pláne vicces, hogy Tom azon agyal közben, hogy vajon Mia itt van-e.*~Tuti, hogy itt van. Nem hagyna ki egy ilyen puccos eseményt. De akkor Dannek is itt kell lennie valahol.~*Legszívesebben elfordulna a lánytól, hogy utánanézzen annak a perverz férfiállatnak, de a tánc elkezdődik, Mia pedig szinte hozzábújik, a fejét pedig a vállán nyugtatja. Ettől hirtelen minden kitörlődik az agyából. Dan, a problémája, a bál, Arya meg egyáltalán minden. Miát kivéve. Az ide-odadülöngélés közben még jobban magához öleli a lányt. Nana! Azért ne szabaduljon el a fantáziátok. Ez nem az a fajta kapcsolat teremtés, aminek a végére már nincs olyan terület a lányon, amin nem kalandozott volna a fiú. Nem. Ez olyan fajta, amikor valaki a derekadat megfogja, és magához húzza, szinte teljesen ártatlanul. A szinte nem véletlenül van ott. Csak megjegyzem. Aztán valami megcsapja Tom orrát. Itt sem kell rosszra gondolni, mert nincs semmi gondja az emésztéssel. Tehát, valami gyümölcsös illatot, amit már érzett valahol. És jó emlékek csatolhatók ehhez az illathoz. Pedig még azt sem tudja, hogy mikor, meg milyen emlékek, de hogy kellemesek az biztos. Mikor véget ér a dülöngélés, mintha extázisból ébredne a srác, ahogy ellép tőle ez a gyümölcs-lányka.*-Öh..-*Motyogja roppant elmésen.*~ Szedd már össze magad! Olyan vagy, mint egy tízéves!~*Kicsit megrázza a fejét és rámosolyog a lányra.*-Én köszönöm.-*Odalép Mia mellé, aztán megütközve néz rá.*-Van puncs is? Nem mondod komolyan. Én azt hittem, hogy kénytelen leszek pezsgőn élni egész este. Nem gyakran járok bálba.-*Ez az! Én szurkolok neki. Odanyúl egy pohárért és megtölti a finom nedűvel. Amikor belekóstol úgy érzi, kitisztult végre a feje. Pocsék volt az a pezsgő.*-És te? Gyakran jársz dülöngélni tehetségtelen hősökkel?-*Apropó, hősök. Említettem már, hogy a kardja most is nála van? Díszövön, de ott lóg az oldalán. Mondjuk, ez eléggé elárulhatja Mia szemében, ha ezt meglátja. Ami mondjuk, miért lenne olyan rossz? Mármint, ő sem tudja, hogy kivel áll szemben.*-Tudod, mit? Megmondhatod, ha nem akarsz velem beszélni. Látom, hogy valami nincs rendben, és hogy őszinte legyek, meg tudlak érteni. Amennyi láb már rád taposhatott! Csoda, hogy még egyben vagy. Meg tudlak érteni...-*Mondja nagy komolyan. Ez csak úgy jön neki, igaz, úgy tűnhet, hogy poénkodik. Mire rájön, hogy mit mondott, zavartan elfordítja a fejét.*-Csak hogy tudd, én sem szívesen vagyok itt. Engem ide HOZTAK. Pedig nem nagyon vágytam rá, hogy lássam, ahogy egy tök idegen fickó ölelgeti az...-*Na, pont ezt a pillanatot választja Fylia, hogy leszakítsa róluk az álarc. A fekete álarcot, ami alatt már kicsit viszketett a bőre Tomnak, már nem érzi magán. Utána kap, hogy visszategye, mert azt hiszi, hogy véletlen volt, amíg fel nem néz, és meg nem látja, hogy mindenkivel ez a helyzet. Partnere felé fordul, hogy elköszönjön, de amikor meglátja ki az, a szeme tágra nyílik, az arcából kifut minden vér, ahogy elképzeli, mi lett volna, ha befejezi a mondatot.*-Mia...-*Nyögi ki nagy nehezen, mert köpni-nyelni nem tud. MIÉRT?! MIÉRT KELLETT MEGINT PONT NEKIK ÖSSZEFUTNIUK?! Ugyanakkor...hol van Daniel?*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Márc. 03, 2009 8:20 pm

*Hát igen tőkéletes volt az időzítése. SZóval leszáll a srácról de még oda súg a fülébe.*-Ne bízd el magad csak kelletél a boszsúmhoz.*Mombdja aztán még áll egy picit megvárja mit szól hozzá a srác.Tényleg ti mit is szólnátok ha egy csaj csak oda menne és lesmárólna? Na mindegy szeme sarkábnól Bradet fígyeli. Úgy érzi telibe találta. Tudja,hogy a srác igazából még magának se valota behogy szerti legalábis sejtgi Deb neki már annyi pasija votl de mind egynkis undormány volt. Mostmrá szegény Barad is ide tartozik az igaz hogy nem volt a pasija de mivel Liz ideveszi hiszen most törte össze legalábbis reméli a szívét. Lehajol a álarcáért mert úgye az leeset és bár valószínüleg soha többé nem veszi fel de fölveszi. A bál szuámára azt hozta amit akara akkor m most mehet is nem? De nem nem elégszik meg ennyivel. Persze angyali mosolya az arcán van de msot elrejti az üzenetett mint mindig az üzente pedig egyszerű nyertem és véged Barad vagy valami hasonló izé persze ki lehet olvasni de a mosoly nem változik aján vígyorrá vagy akármivé. Lerakja a pohartá amit eddig észre sem vett pedig végig a kezébe fogta. Megigazítkja a ruháját és úgy dönt megy. unalmas a bál miostmár Yv is eltünt mindegy. De eszébejut még valami útközben még Bradet útbaejt. *-Bocsi, hogy lekoptatalak csak dolgom volt....*Hát igen fogalma sincs hogy hívják aszőke sréácot hisz számára csak egy eszköz volt. a srácal.*Mutat Mikera. Csodás kimentés mi.*-Remélem nem haragszol. Szia*Mondja és kiliben a terembőkl elég volt a sok unalomból. *~Itt már úgy sem történik semmi~*Gondolja . És persze kimegy.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Márc. 03, 2009 8:42 pm

*Felhajtja a kezében tartott pohár tartalmát, és közben a bálozókat figyeli. Fél füllel hallja amit Tom mond, és nehogy félre legyen értve, nagyon is érdekli a beszámolója, mivel nem éppen mindennapi dolgokat ecsetel, és nem utolsó sorban szeretne valami okosat benyögni a végén. Valami hasznosat. Amit tényleg fel is tud használni, mint tanácsot. Csak közben szereti szemmel tartani az álarcosokat meg a tanári kart. Arra vár, hogy lehulljon az összeeszkábált, díszes arc-takarók sora. Érdekes lesz végignézni a kibontakozó aprócska jeleneteket, az egyszer biztos, főleg, mert már most is rengeteg minden történik a teremben. Nem gondolta volna, hogy ilyen sokan kihasználják majd, hogy nem látszik az arcuk. Mert hát oké, ez egy álarcos bál lényege, hogy valaki másnak adjuk ki magunkat vagy csak titokzatosan elvonuljunk éjfél előtt mint Hamupipőke. De akkor is. Úgy tűnik az emberek többsége itt bent nem szórakozásra, hanem valami egész másra használja a lehetőséget. Pedig itt szórakozni kéne. Ezen egy kicsit eltöpreng, de még épp időben kap észbe, hogy most Tomra kell figyelnie, akinek látszólag nincs több mondandója* Oké, feladom. Reménytelen helyzet, ha már gusztustalan barátja is van. Vagy talán mégsem, hiszen itt van egy másik, rendes srác, aki még csak nem is néz ki rosszul. Könnyedén átpártolhat hozzád. *Persze ez csak amolyan búbánat feledtetős baráti ugratás, de igazából nem mond nagy hülyeséget. Mert mégis ki választaná inkább Dant mint Tomot? Aki mégis így tesz, az nem normális és kész* A Szomorú Szépségre gondolsz?A múltkori bálon futottunk össze. Rendes lány, csak kicsit összeomlott, és meg is tudom érteni amilyen sokan meghaltak körülötte. Na de ne foglalkozzunk most ezzel, elvégre valami bálon vagyunk, vagy mi. *És erre jön a táncos móka ötlet, meg a többi szép sorjában. Egy minden szórakozásra kész vigyorral egyezik bele a dologba. Igen, igen, végülis ezért vannak itt, hogy szórakozzanak, ezt ő maga is megállapította az előbb. Ráadásul most még a szokásosnál is jobb lehet, mert kellemes kis titokkal tehetik meg ezt, az arcuk felfedése nélkül. Így talán soha nem derül ki kivel is ropja a parketten, ami egészen izgalmasan hangzik. Fel is kér egy lányt, fene sem tudja kit, aztán a tánc végeztével továbbáll. Sétálgat a teremben, végül megállapodik egy másik asztalnál, ahonnan tovább figyelheti az embereket. Beszélgetőtársat nem nagyon talál, de nem is fontos. Azon is roppant érdekes elmélkedni, hogy a sokezer ember közül itt a teremben ki kit ismerhet, kit ver át, kivel vagy együtt... Egy szóval az élet dolgain mereng, miközben próbálja kitalálni a mimikákból meg a többiből hogy mi is történik a közelében, mi játszódik le két tündér vagy Hős között. És amikor ilyen jól elvan, végre meglátja a fénylő madarat, amire várt. A furcsa lény végigrepül a termen, és amerre elhalad leválnak az álarcok. Hozzá is elér, de csak egy pillanatra látja, nem tudja jobban megfigyelni. Fekete, sima álarca tehetetlenül lehullik a földre, de nem is próbálja elkapni. Amúgy is csak egy olcsó bazárban vette, és eredetileg valami zorró-álarcként adogatták azoknak, akik meg akarják szabadítani a szegényeket. Michael ugyan nem tudta mi a fenét magyaráz neki a csaj, dehát álarc volt amiről magyarázott, ide meg az kell, szóval szépen megvette, és remélte hogy nem valami elátkozott holmit sóztak rá. Már éppen elkezdené végigjártatni a szemét a társaságon, hogy hol csattan el egy-két pofon vagy valami ilyesmi, amikor belebeg a képbe egy semmiből jött szőkeség, és rácuppan a szájára. Na jólvan, akkor most mégsem esett le az álarca, hogy ez itt összekeveri valakivel? Érdekes. Pedig megesküdött volna rá, hogy az előbb még a földön látta. Mit ne mondjak, kellemetlen, ha az ember szájában egy ismeretlen személy (lehet, hogy férfi?!) nyelve matat, miközben ő épp azon agyal, hol is van az álarca, és épelméjű-e egyáltalán még. Ráadásul hiába fogjuk rá, hogy jól csókol a csaj, ez akkor is rémes érzés. Liliana óta senkivel sem csókolózott, és hogy őszinte legyek, nem is tervezte. Liz szerencséjére nem az a fajta srác, aki csak úgy leordítja az ember fejét mert le meri smacizni. Sőt, néha túlontúl lazán veszi a dolgokat. Még ezt is sikerül úgy felfognia, mint új élményt a mai napra. Úgysem nyelvpárbajozott még senkivel pontban éjfélkor. Amint lecuppan róla a szőkeség, már épp megkérdezné, hogy nem haladnak-e túl gyorsan, (azzal a menő pajkos szemcsillanással) amikor a lány magától közli miért is kellett csak úgy lesmárolnia* Semmi probléma. Legalább érdekes a bosszúd *Azzal rávigyorog, s már fordul is a most érkezett Aryához mintha mi sem történt volna. Hogy lazán veszi a dolgokat, az nem kifejezés. Kár, hogy Lill halála fölött nem tudott ilyen könnyedén átsiklani. Egyébként most jövök rá, hogy Michael egyik meglepetésből a másikba esik. Az előbb ismeretlen csókot kapott, most Aryát pillantja meg, akit hirtelenjében fel sem ismer, s csak azután jön rá rögtön ki is ő, miután kihírdetik Amalia halálát. Ez a két dolog ugyanis összefügg egymással. Tágra nyílt szemekkel bámul a névtelen lányra. Teljesen megrendült ettől a két hírtől így egyszerre. Amalia meghalt. Ennek így hirtelen nem tud örülni, pedig annyival könnyebb lesz így az életük, hogy csak na. De azért elég nagy traumát tud okozni ez a hír, mert hát mégis a suli ősellenségéről van szó, aki már annyi diákot megölt.. Az ember szinte arra gondol, hogy "Hé! De hiszen nem halhatott meg csak úgy!". És mégis, hát látod. Zavart tekintettel néz le Aryára, és bár még csak most kezdi el igazán felfogni és feldolgozni az eseményeket, egy félmosoly már ott bujkál a szája szélén* Igaz ez? Amalia tényleg meghalt? *Ha megkapja a megerősítést, kell neki pár perc amíg értelmezi a szavakat, rájön, hogy ez mit is jelent a jövőre nézve.. És már azt hiszem, a nagy részét sikerül megértenie. Úgy igazán* Húúúha, kicsináltad a csajt, mi? *Egyszerűen muszáj volt benyögnie, bocsássatok meg neki. Az még nem jutott el az agyáig, hogy ez a "csaj" ölte meg élete szerelmét, Lillt. Nem. Ez még a holnapi nap folyamán sem biztos, hogy teljesen leesik neki, mert hát ez tényleg komoly súlyú hír, nem tudja csak úgy hipp-hopp feldolgozni. De ha majd eszébe jut, biztos, hogy a megtorlás és a bosszú vágy valamilyen szinten elpárolog belőle, és úgy fogja gondolni, hogy Lill végre békében nyugszik, mert meghalt a nő aki őt a sírba vitte. És ezzel együtt ő is könnyebben ereszti el. A sokféle érzésből ami majd emiatt az esemény miatt meg fogja rohamozni, egyelőre csak az öröm van meg. Sokmindennek örül, de főként annak, hogy Arya végre megfürdött. De komolyan, ez a legjobb neki az egészben. Na jó meg az, hogy végre talán boldognak is láthatja majd, mert megbosszúlhatta a szüleit, és mindenkit akit ismert...A barátnős kérdésre nem is figyel, hiszen Arya hallhatta mit mondott Lizette, meg hát ez most nem is fontos* Tudtam, hogy jót fog tenni neked egy fürdés *Jegyzi meg, csakhogy végre ki is mondjon valamit abból amit gondol. Előkap két pezsgőspoharat, egyiket Aryának adja a másikat ő dönti magába. Csak az ünnep kedvéért*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Márc. 03, 2009 9:04 pm

*Fylia lelépése után nemsokkal a zene elhal, és Nasuada Jefferson tanárnő felerősített hangja zúg végig a termen.*-Kedves diákok, hősök! Mint hallhatták, iskolánk nagy ellensége, Amalia meghalt. Egy diák ölte meg. Két tanoncunk meghalt, az egyik áruló volt. Egy másik diák súlyosan megsebesült. És ezek még csak a végső harc áldozatai. Örvendjünk, hogy vége Amalia Lyniss hatalmának, de gyászoljuk elvesztett társainkat, hiszen azért haltak meg, hogy mi élhessünk. Van egy másik közlendőm is. Nem tudhatjuk, hogy Amalia hűséges csatlósai mit terveznek, ha egyáltalán terveznek valamit, ezért óvintézkedésként az általános varázslatokon kívül még egyet érvénybe hoztam. Senki nem léphet be a Twidare területére, és senki nem léphet ki sem. Éppen ezért, akik most itt tartózkodnak, készüljenek fel, hogy itt is fognak éjszakázni. A harmadik emeleten van egy vendégszoba, de aki nem fér be oda, annak itt, a nagyteremben lesz lehetősége a lefekvésre.-*Ebben a pillanatban kb 10 hálózsák jelenik meg a nagyterem egyik eldugott sarkába.*-Ha reggelig nem történik semmi, feloldom a varázst, és aki akar, szabadon távozhat. Ne feledjék, mindez óvintézkedés és az önök érdekeiteket szolgálja! A tanársegédeket és a tanárokat, mint Fylia úrnő is mondta, várjuk az igazgatói szobába.-*Itt beszúr egy hatásszünetet Nasuada.*-Most pedig egy perces csendben emlékezzünk meg halottainkról, akik hősi halált haltak, és élő hőseinkről, akik kibírták Amalia kínzását.-*Az egy perc leteltével újra felcsendül a termen a szakvezető hangja*-További jó mulatást és jó éjszakát!-*A hanghatás megszűnik, a zene pedig újraindul. Megint mehet a jól összehangolt dülöngélés.*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Márc. 04, 2009 7:12 pm

*Aryára nincs túlságosan nagy hatással az, hogy az álarcot körülötte mind lerepkedtek, hiszen rajta eleve nem is volt. Az viszont valahogy jobban érdekli, hogy amikor végre lecuppan Michaelről a szőke kisasszony, mindent lát rajta, csak szerelmet, vagy szeretet nem. Max kárörömöt.Kicsit felvonja a szemöldökét, de amikor megszólal a földre-szállt-angyal-kisasszony, kiderül számára minden. Na jó, majdnem minden. Mármint, csak az nem tudja felfogni, hogy miért volt jó egy lánynak egy tök idegen fickót lesmárolnia, csak úgy hobbiból. Vagy bosszúból, de ez most lényegtelen. Az meg, hogy Michael-t ez teljesen hidegen hagyja, még jobban elképeszti. Szegény lány. Még nem tudja, milyenek a férfiállatok. Aztán belegondol, hogy most semmi értelme nem lett volna kivernie a balhét, így az, hogy a srác poént csinált az egészből, tulajdonképpen még jópofa is. Erre egy kicsit elmosolyodik, aztán már a figyelmét Michaelnek szenteli.*-Igen. Igen, tényleg meghalt. Már amennyiben ember volt.-*Válaszolja színtelen hangon, aztán elveszi a pezsgőt és egyből ledönti a felét. Gyilkos. Gyilkos lett belőle. Vajon mennyien fogják ezért elkerülni? Esetleg még egy a Szőkeség is itt hagyná? Amikor aztán meghallja a vidám hangot, óvatosan felpillant az arcára.*-Hát...Így is lehet fogalmazni.-*Mosolyodik el ő is, aztán a maradék pezsgőt is megissza. Éppen megkérdezné Michaelt, hogy milyen a bál, meg hogy hogy van, amikor a zene egyik pillanatról a másikra megszűnik. Arya reflexből a zsebéhez kap, amibe egy tőrt rejtett, de amikor meghallja az egyik szakvezető hangját megkönnyebbülten ernyeszti el a kezét.A szöveget csak félfüllel hallgatja, hiszen ő tudja a legjobban, hogy halt meg az az átokfajzat nő, és inkább a bálozók reakcióját figyeli. Valószínűleg sokan elképednek, és úgy bambulnak egymásra, mint a tehenek, akik nem tudják, hova lett a fű. Már csak pár jól méretezett tőgy hiányzik róluk, meg néhány sötét folt a csillogó ruhán. A bejelentésre viszont, hogy a hősök itt alszanak, csatlakozik az elképedt tehén társaságoz, és nyugtalanul Michaelre pillant. Csak azt ne kérdezzétek, miért. Egyébként teljesen egyetért a vezetőség döntésével, hiszen így biztonságos, meg minden, de fiúk a TÜNDÉRKÉPZŐBE? Ez azért abszurd. A "néma csöndet" természetesen megtartja, de nem kell hozzá túl sok akaraterő, mert egyébként sem szólalt meg, de mindegy. A zene újraindultával a bálterem olyan lesz, mint egy felpiszkált méhkas. Egyesek biztosan örülnek, mások megrendülnek, ki tudja? Arya egyébként sem csípi túlságosan a bálokat. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy lényegében itt ugyanazok az arcok vannak, amiket mindennap látsz, csak csillogóbbak. És valahogy tisztábbak. Itt van például Arya. Mondjuk, az is igaz, hogy nem a bál kedvéért fürdött meg, de na. A másik, ami mondjuk kézenfekvőbb, az az, hogy nincs kivel mennie. De nincs ám. Őt nem szokták csak úgy egyik pillanatról a másikra lesmárolni. A régi külsejével már az volt maga a forradalom, ha a közelébe mentek, de még akkor is, aki a közvetlen közelébe került, már menekült is. Az újjal meg...majd meglátjuk. De még most sem olyan tökéletes, tekintve apró sérüléseit amik a testén éktelenkednek, valamint azt a tényt, hogy a lány egy farmerben, és egy régi kinyúlt pólóban feszít. De hát, nézzük el ezt neki. Kicsit késve, de Michael felé fordul, és nagy vigyorogva odasomfordál közvetlen mellé.*-Hát. Úgy tűnik, most itt alszol, te szájhős.-*Teszi hozzá az utolsó két szót még nagyobb mosollyal.*-Ugye tudod, hogy itt, a tündériskolában, milyen régen fordult elő, hogy fiúk is itt alhattak? Nagyon aggódhat a vezetőség. Figyelj. Még mindig nem tudom a neved, de ez nem is számít. Csak azt akartam, hogy tudd...mindegy. Öhm...Megmutassam neked a vendégszobát, vagy itt alszol Tommal? Tanársegéd vagyok, jelenésem van au igazgató szobájában.-*Arya igaz, hogy zavarban van, de nem pirul el. Sápadt bőre csak úgy világít sötét haja alól. Ha Michael itt marad, akkor kis mosollyal elköszön tőle, ha nem, akkor szótlanul mutatja az utat. Ha kíváncsiak vagytok, azt akarta mondani, hogy :"Csak azt akartam, hogy tudd, Liliana gyilkosa meghalt, és szerintem megérdemled, hogy ne kínozd magad tovább." De nem mondta ki, mert fél, hogy ezzel ismét eszébe juttatja az egyébként jó kedélyű srácnak elhunyt barátnőjét.*-Egyébként, ne félj. Reggel én foglak ébreszteni, és gondom lesz rá, hogy el ne tévedj a szép kis tündérkék között.-* Akármit is választ a fiú, Arya azért még ennyit vigyorogva hozzátesz, hogy egyértelműsítse: ugratja a srácot. Ügyesen kimanőverezik a teremből és a döntéstől függően vagy a vendégszoba, vagy az igazgatói felé veszi az utat.*

Tárgy: Re: Nagyterem Szer. Márc. 04, 2009 9:19 pm

*Ha jobban figyelne a mi gyümölcsillattól túltengő lánykánk, már biztos észrevette volna, hogy aki itt mellette hablatyol nem más mint Tom. Nem nehéz felismerni a Hős hangját, ha már vagy naponta találkozik az illetővel, és mondanom sem kell, akkor is egy életre megjegyzi ha megmenti őt egy vérfarkastól. És mivel ők kifejezetten gyakran futnak össze, s még csak nem is önszántukból, még én is érdekesnek találom, hogy egyikük sem csap a homlokára mint egy idióta, és kiáltja el magát ilyesfélén: "Jajj de hát én ismerlek!". Hát igen. A megfigyelés nem lehet az erősségük. Mivel az Élő Női Gyümölcs tökéletesen elmerül a gondolataiban annyira, hogy észre se vegye ha hozzá beszélnek, nem csoda, hogy csak utólag esik le neki, hogy kérdeztek tőle valamit. Úgy érzi, már képes megszólalni anélkül, hogy sírógörcsöt kapna, szóval meg is teszi* Bocs, mit mondtál? *Na igen, a koncentrálóképesség hiánya is megmutatkozik. Ha Tom elismétli a kérdését, elgondolkodik rajta, mit is mondhatna rá, ami legalább egy csöppnyi szellemességről árulkodna. Lehet erre egyáltalán szellemeset felelni?* A dülöngéléshez mindenki ért. Nem lehetsz benne tehetségtelen. *Nem akar feltétlen barátságtalan lenni, nehogy bárki azt higgye, csak kicsit depis lett a hülye önmarcangoló elmélkedésétől, úgyhogy a mosolyok teljesen elmaradnak a mondatok végéről. Ez annyiban jó -a barátnői számára legalábbis-, hogy kezd hasonlítani régi mosolytalan önmagára, aki hűvös eleganciával kezelt mindenkit, és amikor csak tehette leszólta az emberkéket. Egyébként egy csöppnyi jóindulattal felfoghatjuk előbbi mondatait dicséretként is - elvégre azt mondta, Tom nem tehetségtelen a táncolásban. Bár ez hatásosabb lett volna, ha hozzá teszi, hogy szerinte kifejezetten ügyesnek tűnt. De már csak a szokás kedvéért marad az egyszerű, kibogozandó mondatainál. Olyan csomósan köpi ki őket, hogy tényleg ki kell bogozni, hogy meg tudd fejteni a valódi üzenetet. Újabb korty a puncsból. Hajj. Valaki igazán feltehetné a kérdést, hogy akkor most mi a jó életet csinál még itt, ha egyszer (ahogyan a nagy óra mutatja) mindjárt éjfél (ő meg ugye tudjuk, mit határozott el) és a kedve is egészen lelankadt. Hát nem lenne egyszerűbb felvonulnia a szobájába, hogy ott mackót vegyen magára, és egy jó adag csokival siránkozós estét tartson? Másnapra valszeg kutya baja sem lenne, azon kívül, hogy talán meg kéne hosszabbítania a reggeli kocogóidejét, hogy a kis csokival felszedett felesleg eltűnjön. De valamiért mégis úgy döntött itt marad, és talán még az éjfél elteltét is megvárja. Végül is, az este már túl van a mélyponton, amikor is majdnem földre került, és innentől már csak jobb lehet. Ez a srác itt mellette például kezdi emelni a színvonalat a kedvességével, úgyhogy ideje eldobni a hülye szomorkodós arcot és legalább megpróbálni jól érezni magát. Így, ezzel a benső elhatározással történik tehát, hogy egy utolsó adag punccsal próbálja meg elűzni a rosszkedvét. Miközben Tomot hallgatja a tál fölé hajol, azzal a szándékkal, hogy merít a tartalmából, de aztán meghallja, hogy a srác miről beszél, és már éppen szabadkozna is, elnézést kérne amiért ilyen agyhalottul viselkedett meg minden, de amikor megszólalna... Placcs! A gyönyörű narancssárgás-citromos álarca az italban végzi, már csak az apró hullámokból lehet tudni, hogy a tál fenekére süllyedt. Ruhájára kerül egy-két sűrű rózsaszín csepp, de érdekes módon mégsem kezd el velőtrázóan sikoltozni, inkább csak meglepődik a hirtelen lelepleződéstől, és rögtön odapislant az idegen felé, akivel eddig beszélgetett. Enyhén szólva neki is leesik az álla, de Tommal ellentétben, aki teljesen elsápad, neki egy vigyor jelenik meg az arcán* Mi aztán tényleg mindenhol összefutunk *Megcsóválja a fejét, aztán kiemeli a merőkanalat a puncsos tálból, amin ott díszeleg az elázott álarca* Puncsot? *Kérdezi kuncogva, aztán visszaereszti az egész egyveleget a tálba. Nem úgy néz ki, mint aki ki szándékozik venni akár most akár a későbbiekben. Jó helyen van az ott és kész. És hogy miért is dobja fel ennyire, hogy Tommal találkozott? Ennek több oka is van. A legfontosabb az, hogy nincs mellette Arya, így pedig sokkal örömtelibb a viszontlátás. A többi ok leginkább arra épül, hogy már nem akarja önkéntelenül is elüldözni a csípős megjegyzéseivel. Mióta megmentette a farkastól, már sokkal jobban kedveli. Már szinte olyan neki, mint egy barát. De csak szinte* Szóval, mit is mondtál? Nem fejezted be a mondatod *Lehet, hogy még sincs annyira figyelemzavara? Ezt persze hallotta. Pont ezt. Már éppen felkérné lány létére Tomot egy újabb táncra így, hogy már tudják ki a másik, mire megszólal az igazgató, s döbbenetes hírt jelent be. Az ügy személyesen is érinti, merthogy ő és beszélgető társa voltak Amalia legelső foglyai. Napokig szenvedtek a cellákban, néhányan meg is haltak... Ha valaki nagyon optimista akar lenni, mondhatja, hogy legalább kimaradtak a tornádóból és az előtte lévő harcból, de ez mit sem változtat a helyzeten. Valleryt és Sorayát azóta is gyászolja, s dühe minden halálesettel csak nőtt a nő iránt. A hír hallatán tehát muszáj megkapaszkodnia valamiben, ez a valami pedig nem más lesz, mint táncpartnere karja. Egészen belemélyeszti körmeit a szmokingjába. Nem lehet valami kellemes érzés, hogy egy báli ruhás nőci csimpaszkodik belé. A szóban forgó nőci nem is tudja, sírjon-e vagy nevessen, esetleg egyszerre mindkettőt... Mi tagadás, nem is hitte volna, hogy a közeljövőben sikerül csak úgy megölni Amaliát. És igaz, hogy ez az elképzelhető legjobb ami csak történhetett mostanában, de mégis... Nem is tudom. Nehéz elmagyarázni mit érez. Ez a halálhír nem csak mérhetetlen boldogsággal, hanem egyszerre ugyanilyen szomorúsággal tölti meg. Eszébe jutnak a cellában töltött napok, meg a szegény ártatlan tündérek, akik meghaltak a főgonosz keze által. Elengedi Tom karját, és inkább egy székhez támolyog, amire lerogyhat. Nem fogadja olyan jól a dolgokat, mint a tanárok, az biztos. Mikor végre lecsüccsen, Nasuada tanárnő hangja is megszólal a teremben, ő pedig némán fülel, hogy ugyan mit mondhatnak még erről. Azt, hogy a Hősök is itt alszanak, nem tartja olyan különösnek, várható volt hogy valami hasonló védővarázslattal látják el a kastélyt. Csak abban reménykedik, hogy ha már eddig nem futott össze Daniellel, akkor az este hátralévő részében sem találkozik vele. Meg reggel sem. A legjobb az lenne, ha soha többé nem látná, de ez túl szép álom ahhoz, hogy valóra váljon. Az egyperces emlékezés alatt csak a halk szipogásával töri meg a csendet, na nem mintha utána zajongani kezdene. Ül szépen ott ahol van, és üres szemekkel nézi a tömeget*

Vendég

*Álldogál és mosolyog, kissé zavarban van. Eléggé törpül érzi magát, szó szerint. Szerencsére Yvonne nem marad tovább ott, így neki sem kell sokkal tovább maradnia a lányoknál, akik látszólag kicsit szótlanok az este. Kissé kellemetlen volt neki az a csend, ráadásul mindenhonnan érzi a többi tündér tekintetét magán. Néha mintha hangos nevetést is hallana a háta mögött. Nem, mintha az egy álarcos bálon, ahol mindenkinek jól kellene éreznie magát, olyan szokatlan lenne. Végül is nem egy temetési ceremónián vesz részt, akkor meg mit problémázik? Ha rajta röhögnek, akkor is mindegy, hiszen azért tényleg nevetségesen érzi magát ebben a ruhában. Csoda, hogy az ex-tanársegédnek volt egyáltalán ilyen ruhája, Layittának égés lenne ilyet tárolni szobájában. Ha Hayley megtalálná azokat a cuccokat… Minimum kitagadná a szekrényéből Yitta cuccait.
Yvonne kérésére, miszerint pezsgőt szeretne, csak bólint. Ha szépen megkérik, miért is ne? Az italokhoz sétál és felkap egy talpas poharat teli az átlátszó, buborékos folyadékkal, magának pedig önt egy kis puncsot. Az finomabb.*
- Tessék, itt van. *Mondja, miközben Yvnek átnyújtja a talpas poharat, maga meg belekortyol a rózsaszín italába. Iszogatva a pohara tartalmát álldogál, megesküdve, hogy amint lehet, átöltözik, és nézi a táncoló tündéreket. Köztük nem kevés fiút is felfedez, akik lányokkal csevegnek vagy táncolnak. Hát igen, nekik ez itt egy aranybánya lehet. Nem kifejezetten kíván kimenni a hidegre, de még kevésbé kíván itt maradni a nagyteremben, ahol mindegyik második tündér vagy fiú megbámulja. Még egyszer feltölti a poharát punccsal, és elindul kifelé. Szerencsére még a maszkmentes puncsból kapott. Kint letelepszik valahová, iszogatja az édes italocskát és nézi Yvonnet. Azt nem érti, hogy hogyan a szent tündér névnapjára lehet szeretni a vizet. Tűz és víz, két rivális elem, ráadásul Layitta rosszul lesz, ha csak arra gondol, hogy neki másfél másodpercnél tovább kell maradnia vízben. Ó, hogy mennyire rühelli azt az elemet! Vizes, nedves, hideg… és eloltja az általa imádott tüzet. Hogy lehet ilyet szeretni tűztündérként? De élvezi azt, hogy kint lehet. Végre nem bámulják meg. Gyorsan leveti a kosztümjét, ugyanis saját ruhái fölé húzta fel, nagy sietségében. Most újra a szokásos Layitta féle ruháiban ücsörög, míg végül feláll és lemossa a kevéske sminket arcáról, amint felkent magára, hogy úgy nézzen ki, mint Hapci. Megborzong, mikor orra hegye megérinti a vizet, de megerőlteti magát és belemeríti arcát. Pár másodperccel később prüszkölve kapja ki arcát a jéghideg víztöl, ami a sötétben tiszta feketének látszik. De… Ahogyan csillog a kastélyból kiszűrődő fény és megtörik a vízben, ahogyan visszaverődik és ezernyi fénypont úszik a feketében, be kell ismerje, ez nagyon is szép.*
- Yvonne, inkább gyere ki! Úgy értem, hideg van, hideg a víz, te meg még megfázol! *Játssza az aggódót. Fél pillanat múlva nagy csobbanással ér vízbe álarca, menten le is merül. Látszólag ennyi volt a maszkírozott rész. Ekkor csendül meg a kastély és Nasuada meg Fylia hangjai hallatszanak.*
- Yvonne, ki az az Amalia Lyniss? Ó. Hívatnak. Bocsáss meg, mennem kell, hív a kötelesség! *Vigyorog egyet, felpattan és eliszkol a kastély felé, immár rendes ruháiban.*
- Köszi a rucit! *Kiáltja vissza, ami miatt majdnem nekirohan egy kósza diáknak, majd egyenest Onesym igazgatói irodájába sprintel.*

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Márc. 05, 2009 9:36 pm

*Tom már majdnem hanyatt esik a döbbenettől, amiért aki itt táncolt vele, az nem más mint Mia, de amikor az említett fruit-girl elmosolyodik, hogy felismeri, érdekes módon a gyomra dob egy hátra bukfencet. Az agya szélsebesen járni kezd a pillanatnyi leállás után, és egyik gondolat a másikat követi. Egyrészt az a furcsa öröm érzése afelett, hogy a lány láthatóan örül Tomnak, másrészt az a gondolat, hogy miért volt egyébként szomorú.Hát igen. Nagy dilemma.*-Hogy...hogy mit akartam mondani?-*Krákogja nagy nehezen. De most komolyan. Mit mondjon erre? Hogy azt akarta mondani, hogy nem akarta nézni, ahogy Dan Miát tapizza? Nem ciki ez egy csöppet?*-Hát, hogy nem akartam nézni, hogy a perverz...eh...hősök..szerencsétlen tündéreket tapizzák, akik azt hiszik, hogy csak táncolnak.-*Vágja ki magát végül egy bizonytalan mosollyal megtoldva. Közben már érzi, hogy belül már erősen tiltakozik az ellen, hogy hazudjon, és hogy inkább viselkedjen természetesen.*-Hát, igen, tényleg mindenhol.-*Vigyorog látszólag természetesen, pedig a gyomra valahogy öklömnyi méretűre ment össze.Egy szemvillanással kinyújtja a poharas kezét, jelezve, hogy kér még puncsot, amikor megszólal a szakvezető hangja. Ezt Tom természetesen nem tudja, hiszen nem ismeri a tanári kart, de amit mond, az ugyanúgy megdöbbenti, mint Miát azzal a különbséggel, hogy neki nem rogyik össze a térde, csak újabb gondolathullámot indít meg. Amikor hirtelen plusz súlyt érez a karján, rémülten odakap, mert azt hiszi, hogy a lány rosszul lett, vagy valami ilyesmi, és látva a most már tényleg falfehér arcát, nem is járhat messzire az igazságtól. Megnyugtatóan a karjára teszi a tenyerét, és óvatosan közelebb húzza magához. Nem öleli meg, csak meg akarja nyugtatni valahogy és jobb nem jut eszébe, lévén, hogy mindenki halál csöndben van. Aztán egyszer csak elengedi őt a lány és elég bizonytalanul egy székhez csámborog. Kis hezitálás után Tom is követi. Nem! Dehogy ül az ölébe! Csak a szék mellé lép, mintha jelezné, hogy ő mellette áll. Szó szerint. Razz

A tény, hogy Amalia meghalt, csak most jut el az agyáig. Aki megölte a legjobb barátjának barátnőjét. Aki annyi fájdalmat okozott Michaelnek, és Miának. Aki annyi szenvedést szított a tündérek és hősök között. Aki a cellákban megölte két társát. Aki amazont csinált Aryából. És, aki, kétségtelenül ismét ölt, de ő is meghalt. Vajon ki ölhette meg? Kezét, amit csak most vesz észre, hogy a szék támláján nyugtat, most erőteljesen megszorítja addig, amíg a bütykei bele nem fehérednek. Nasuada következő bejelentésére viszont, miszerint a hősök itt alszanak, hirtelen lehullik a keze a székről, és tehetetlenül az oldala mellé zuhan. Ő most komolyan itt fog aludni? És ha Dan is itt van? Ha pont mellette kell aludnia? Ha Mia felhívja magához Dant? Ha Michael már elment éjfélkor? Rengeteg gondolat kergeti egymást a fejébe, eshetőségek végtelen verziói, de látva Mia megszeppenését, összeszedi magát, vonásait igyekszik barátságosabbra rendezni, aztán kicsit szembefordul a lánnyal.*-Mia...Hé!-*Szólítja meg mély, megnyugtató hangon.*-Tudom, hogy ez megrázó..de...Gondolj bele...Azok, akiket megölt az a nő, legalább békében nyugszanak. Nem kell félnetek újabb támadástól egyelőre.-*Próbálja valahogy nyugtatgatni a lányt, de kevés indokot talál, hogy miért is ne legyen levert. Tényleg...miért is?Ezért a kezét óvatosan a lány hideg, kicsi kezére helyezi. Ettől megint hirtelen megmozdul a gyomra, és mivel nem akarja egyelőre elhagyni, ezért zavartan leveszi mancsát Mia kezéről*-A cellákban történtekre nem fog újra sor kerülni , remélhetőleg. Gondolj arra, hogy a világ nagy gonoszságtól szabadult meg.-*Elveszi Miától a puncsos poharat, újratölti és elvesz egy aprósüteményt is.*-Ezeket meg tüntesd el. Nehogy rosszul legyél itt nekem-*Ereszt el egy bizonytalan mosolyt. Kinyújtja a kezét, de ezúttal nem olyan merész, hogy meg is fogja a kezét. Az csak hirtelen felindulásból elkövetett, gyomor-gyilkos mozdulat volt*-Táncolunk még?-*A választól függően vagy dülöngésé közben, vagy továbbra is Miával szemben folytatja a beszélgetést, hogy elterelje a lány gondolatait Amaliáról.*-Úgy tűnik, itt kell maradjak. Én...nem akarok tolakodónak tűnni, de Dan hol van? Úgy értem, nem kéne neki itt lennie, hogy....szórakozzatok? Mármint, ez egy bál, nem? És ha már a múltkoriról lemaradt amiatt a szerződés miatt...akkor most miért nincs itt, hogy veled élvezze?-*Teszi fel végre a kérdést, ami annyira nyomja a szívét. Nem akarja Miát elidegeníteni magától, de ezt muszáj megtudnia. Mint ahogy azt is, hogy miért érzi olyan furcsán magát, ha Miával van. Mert ez egy igazi rejtély. Legalábbis egy olyan valaki számára, aki mindent elkövet, hogy elfelejtse. Mármint, barátja van. BARÁTJA! Tom túl erkölcsös ahhoz, hogy egy olyan lánnyal kezdjen, aki foglalt. És egyébként is. Annyira nyilvánvaló, hogy csak azért kedves a fiúval, mert nem lett vérfarkas vacsora, hála neki. És ezt úgy gondolja, ideje megosztani a lánnyal sem.*-Figyelj. Nem muszáj velem kedvesnek lenned csak azért, mert egy karddal hadonásztam egy vérfarkas előtt. Ha inkább megkeresnéd Dant, csak szólj, oké? Nem kényszeríteném magam senkire. Még egy ilyen szép lányra sem.-*Mosolyodik el egy kissé. Ez már jó jel. Kezd feloldódni.*

//Mia, remélem még játszatunk egy pár kört. Szeretnék még kijátszani pár dolgot, és hát az elmaradhatatlan Dan sem maradhat el. Már ha végre elengedi a mi kis Genevive-ünk.//

Tárgy: Re: Nagyterem Szomb. Márc. 07, 2009 11:55 am

*Miközben megy a nyali-fali közte és Dan között - amit egyébként a helyzet gusztustalansága miatt nem élvezne józanan, de így igencsak kellemes neki - néha kinyílik a szeme, és körbe-körbepillant, hogy ki látja őket. Nem lenne jó összefutni egy tanárral. Aki meglátná őket, biztos azt hinné, hogy éppen egymásévá válnak, de ez közel sem igaz. Egy utolsó csók csattan el köztük, és Genevive eltolja magától a fiút.* Valami részeg kurvát lelőttek, mennem kell. És... szere... *nem, nem! Nem mondhatja ki! Bármennyire is tetszik neki a fiú, nem szerethet bele egy éjszakai hetyegés miatt.* Szeretem a hajszíned. *mosolyog a fiúra. Kezével benyúl a fiú ingje alá, szép lassan legombolja róla, majd a fiú hasára kezd írni a szemceruzájával. Egy kicsit kacskaringós G, egy szív és egy D. Hát nem romantikus? Milyen kár, hogy Genevive ebből semmire se fog emlékezni. Még egy utolsó csókot nyom Dan ajkaira, aztán elindul a megbeszélésre, lassú, kicsit kacsázó léptekkel.*

G♥D

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Márc. 09, 2009 7:10 pm

18

Figyelem! Aki nincs 12 éves, ne olvasson tovább.

*Dan már egészen belejött, és már majdnem a régi hibájába esik bele. Hatalmas, selyempuhaságú keze bekalandozik a lány topja alá, fel a melltartóig, aztán...Ezt a mondatot inkább nem fejezném be, ha lehet, mert elég undorító lenne. Az olvasók fantáziájára bízom. Így, kótyagos fejjel nem tudja tudatosan visszatartani magát, mint egy nappal ezelőtt a fogadóban tette, Mia társaságában. Az meg, hogy a lány nemhogy nem áll ellen, de még bele is megy a játékba, nem sokat segít az önmegtartóztatásban. Ajjaj. Már csak egy hajszál választja el tőle, hogy lerángassa a ruhát a lányról, de szerencsére az eltolja magától. Dan kinyitja ködös tekintetű szemét, és zavartan pislog körbe, hogy most meg mi a probléma.*-Mi...a prob...problm..mi..a ba-baj?-*Kérdez rá a gondjára kicsit akadozó nyelvvel. A fülébe jutó hangokra összevonja a szemöldökét, aztán szépen, lassan értelmezi őket. Mire rájön, hogy mit is akar jelenteni ez a mondat, a lány már előtte guggol a meztelen hasa előtt. A srác kicsit megrázkódik, aztán jólesően elmosolyodik. Normális esetben már menekülne, mert igencsak csikis hatása van a szemceruzának, de most teljesen nyugodtan álldogál, és boldogan sóhajtozik, mint aki bedrogozott. Két mancsával magához húzza a lány fejét, aztán egyre feljebb és feljebb húzza, amíg ajkaik újra egymásra nem találnak.Lent egy bizonyos folyamat kezdődik el, most, hogy a fiú csaknem félmeztelen, nem tudja visszafogni magát. Vadul magához rántja Genevive-t, és elkezdi megfosztani az ő felsőjétől is. De a lány kiszabadítja magát a kezei közül és már indul is a megbeszélésre.*-Ginny! Maradj még!-*Suttogja halkan, aztán elkeseredetten nekidől a hűvös falnak. Igyekszik elcsitítani felkorbácsozott vágyait, de nem megy neki, és hogy őszinte legyen, nem is akarja már. Egy-két gombját ügyetlenül becsatolja aztán beront a terembe és az elmosódott foltok között Miát kezdi el keresni. Álarc nélkül könnyen megtalálja, Tommal táncol éppen. Durván kitépi a fiú kezei közül, és vadul megcsókolja, ellentmondást nem tűrően. Kezeit a derekára vezeti és magához szorítja. Nincs menekvés.*
//WÁÁÁ! Undorító!//

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Márc. 12, 2009 8:15 pm

*Szokásosnál jóval erősebben csillogó szemével pillog fel Tomra, aki meglehetősen szerencsétlenül, de legalább próbálkozik felvidítani. Még a praclijaik is egymáshoz érnek egy pillanatra, ami érdekes módon olyan érzést kelt benne, mintha megrázná a gyapjúpulcsija. Ez az érzés cseppet sem szokott kellemes lenni, de a mostani rázás nem teljesen azonos azzal a másikkal, főleg abban különböznek, hogy nem tudja megállapítani, jó érzés-e, avagy rossz. Az az egy biztos, hogy Tom ruhája nem szerencsés anyagból készült, ha egyszer rázásra képes úgy is, hogy csak a viselőjével érintkezik. Ha majd egyszer hozzáférkőzik a szekrényéhez, kidobálja az összes ilyen cuccát. Nem tudja, Tom mennyire fojtaná meg, mert hát azért a barátoknak mégsem szokása ilyet csinálni. Észrevettétek? Barátok, igen. Miután annyiszor összefutottak, rengetegszer beszélgettek és még kávéztak is együtt, úgy, hogy tulajdonképp utálták egymást (maga nevében), és most már meg is lett mentve a srác által egy vérfarkastól, eljutott arra a szintre, hogy olyan barátféleként tekintsen rá. Ez azért elég nagy előrelépés nekik, azután a sok utálkozó, hűvös megjegyzés után, a többiről már nem is beszélve. Nem azt mondom, hogy a jövőben még csak nem is fog hasonló történni, mert drága Miám remek kis jelleme nem tűnt el teljes egészében a fekete lyukban, de már kedvesebb lesz azért, mert a barát az barát és kész. És a barát akkor is barát, ha csak egy vérfarkas elől megmentő akció során jön rá az ember, hogy jé, ez a fiú nem is egy nagy seggfej, hanem egész rendes. És ez a rendes emberke, aki nem is egy nagy seggfej, most épp újratöltött puncsos poharat és sütit nyom a kezébe. Hát lehet nem szeretni?* Köszi.. *A köszönetmondás is haladás. A végén még Teréz Anyu lesz belőle. Rossz hatással van rá Tom, ezt meg kell állapítanom. Bekapja a sütijét, elfeledkezve a reggeli futás meghosszabbításának hátrányairól, meg a napi megengedett szénhidrát mennyiségről, és ugyanilyen sebtében tünteti el a puncsot is. A poharat a közelében lévő asztalra helyezi, aztán a felé nyújtott kézre pislant. Egy vállvonással egyezik bele a táncba. Veszteni nem tud semmit, és Amalián sem kell addig gondolkodnia. Figyelemelterelésre nincs is jobb. Csakhogy amint felállnak, és táncolni kezdenek olyan dülöngélősen, hiába terelődik másra a szó, ez a másik téma sem jobb az előzőnél. Kétségtelenül hasznos, mert legalább teljes mértékben elfeledkezik könnypotyogtatásának okáról, viszont most már amiatt aggódik, vajon mit is kéne mondania a kérdésre, ami hihető lehetne, és még csak nem is akkora arcátlan hazugság..Sőt lehet, még jobb ha sikerül hazudozás nélkül megválaszolnia* Nem is tudom, egész este nem láttam. Lehet, hogy fáradt volt, és nem jött el. Vagy talán az álarc miatt nem ismert fel. *Áhá, jó megoldás, de nem biztos hogy ennyivel Tom is lezártnak tekinti majd az ügyet. Bár lehet, mert most már egész másról kezd beszélni, méghozzá a farkasos sztoriról, és olyan tőle megszokott módon szerénykedik. Ezt Mia egyfelől idegesítőnek tartja, viszont nagyon aranyosnak is. Butaság, ez biztos, mert nem csak kardhadonászás volt azért az, amivel képes volt elüldözni egy valódi vérfarkast. A feloldódás jelére csak visszamosolyogni tud. Egyáltalán nincs zavarban, elég ritkán feszélyezett amiben nagyban közre játszik az, hogy nem érdekli mit gondolnak róla. De a bók azért nagyon is jólesik neki, még ha csak udvariasság kategóriába sorolja is* Nem nem, jó most itt is. Úgysem találnám meg. Egyébként sem gondolod jól, nem azért düledezek itt melletted mert megmentettél a farkastól. Az is.. *A mondat itt félbeszakad, mert az emlegetett szamaruk közbelép, és elragadja Miát Tom karjaiból, hogy aztán magához szorítva gyengédnek cseppet sem mondható csókot nyomjon a szájára. Nem tudja megakadályozni ebben, csak tiltakozva próbálja eltolni magától. Amikor a csók félbeszakad, vet egy ideges pillantást Tomra, aki valószínűleg nem érti, miért undorodik a "fiújától"* Dan! Tiszta alkohol szagú vagy *Ez nem is kérdés, látszik a srácon hogy berúgott, és még inkább elborult agyú mint eleve. Ilyen állapotban nem szívesen kerülne vele kettesbe, na nem mintha egyébként igen. Észrevesz valami fekete vonalat a félig kigombolt ing alatt, és amint jobban megfigyeli, rájön, hogy szemceruzával írták - ez egy ilyen tájékozott, sminkmániás lánynak egyértelmű. Gyorsan be is gombolja a felső részt, nehogy más is észrevegye, pl Tom, és aztán meg leleplezze a titkát* Menj a vendégszobába, aludd ki magad... Majd reggel találkozunk *Egy bocsánatkérő pillantást vet táncpartnerére, és az ajtó felé fordítja Dant, pár legyintéssel odébb is terelgeti, őszintén remélve, hogy majd magától megteszi a többi lépést* Ne haragudj, de utálom, ha be van rúgva... Tiszta hülye lesz tőle *A táncot már nem folytatja, inkább tölt magának még egy kevés puncsot, amit kissé remegő kézzel le is gurít a torkán. Danieltől szinte már fél, főleg, mert nem tehet ellene semmit, tehát szerintem megértjük az aggodalmát*

Tárgy: Re: Nagyterem Szomb. Márc. 14, 2009 3:42 pm

*A pezsgőspohara tartalmát egy szempillantás alatt eltünteti, és ezzel már kezdetét is veszi Amalia halálának megünneplése. Azt persze észre sem veszi, vagy direkt figyelmen kívül hagyja, hogy rajta kívül a teremben mindenki elég csendesen beszélget, többnyire rezzenéstelen arccal állnak az emberek, és a közelükben lévők elég furcsán méregetik. Tudod kit érdekel. Arya abban biztos lehet, hogy Michael nem ítéli el azért, amiért megszabadította a világot (na jó, Xiloment) Amaliától, vele együtt pedig óriási szörnyűségektől is. Milyen baromság már ezért elhidegülni valakitől! Hiszen ezért az illető csak dicséretet érdemel, meg egy jó kis hátbaveregetést, de ez utóbbit nem adja meg Szomorú Szépségnek, mert a végén még kiköpi a pezsgőjét. Amúgy is újabb bejelentés következik, ami őt is érdekli, szóval a színpad felé fordul, hogy lássa ki beszél. Sajnos azonban nincs ott senki, és csak ekkor jön rá, hogy a hang tulajdonosa - valszeg egy tanár- egész máshonnan beszél, talán nem is a teremből. Biztos valami varázslat miatt hallatszik a hablatya, ahogyan a korábbi bálon is egy testetlen hang jelentett be a bálkirályt, meg királynőt. Most kevésbé vidám témáról van szó, habár ahogy elnézem, a Hős csak a jót látja ebben az egészben. Egyelőre. Annak pedig még jobban megörül, hogy itt alhat. Még csak egyetlen egyszer aludt itt, amikor Liliana-t elkísérte a kacsalábon forgó palotájáig, aztán olyan késő lett, hogy itt maradt. Lill... Még most sem jut eszébe, dehogy. Majd pár nappal később ha komolyabban elgondolkodik a történteken* Ahogy mondod, hercegnő *Kölcsönösen idétlen vigyorgás társul a válaszhoz* Komoly rangod van, látom. Szóval, komoly rang, köszönöm érdeklődésedet, a vendégszobában töltöm a rendkívüli estémet. Tom majd eltántorog oda ha akar, de szerintem megvan egyedül is *Egy pillantást vet Tomra és az egészen szép lányra, aki valószínűleg áradozásának tárgya. Talán mégsem olyan lehetetlen a helyzetük, mint ahogy hitte. Nem ő, hanem Tom. Ő megmondta, hogy épeszű ember Tom Lightrowl-al éri csak be. Már ha nőnemű az illető. Leteszi a poharát, és elindul kifelé, de az előtérben elvál Aryától azzal a felszólalással, hogy egyedül is eltalál a vendégszobáig, ami teljesen igaz, szóval búcsút vesz tőle és megy folyosót járni*

Tárgy: Re: Nagyterem Hétf. Márc. 16, 2009 9:05 pm

*Tom megkönnyebbülve látja, hogy frissen leleplezett táncpartnere nem fog dráma jelenetet csinálni, mint az olcsó brazil szappanoperákban. Tudjátok, ahol felpattan a hősnő, a makulátlanul fehér zsebkendős kezét a gyanúsan pattanásmentes homlokához kapja, hogy aztán egy halk "NE!"-nyögéssel újra összeessen. Hát igen. Ez pontosan az a fajta film, amit Tom nem tudott otthagyni kiskorában. Mégpedig azért nem, mert majd' bepisilt a röhögéstől. Általában. De voltak olyanok is, amik nem is voltak olyan rosszak. Persze ez örökre a titka marad. Még beismerje, hogy valamelyik szappanopera-rész tetszik neki? De hát nem tehet róla, szerencsétlen, hiszen azokban a részekben, amiket ő szeretett, mindegyikben harcoltak. Igaz, a szerelmükért, de akkor is harcoltak. És, hát Tom, ha eddig nem tűnt volna fel, szeret kardozni.(Mia, ha félreérted, én leütlek). Na de miről akartam beszélni, mielőtt a szappanoperákba belebonyolódtam? Jahm, igen. Tehát Mia. Ha próbálná, se tudná azt a széles mosolyt eltüntetni a képéről, igaz, azért azért az aggodalmat nem sikerül teljesen száműznie a tekintetéből. Elégedetten látja, hogy Mia elfogadja, sőt, el is fogyasztja a puncsot, meg a sütit, és nem dobja a képébe, amit IGENIS kinézne a lányból. A dülöngélés során, amikor újból testközelbe kerül vele, akkor esik le neki, hogy nem véletlenül érezte olyan ismerősnek a lányt. Igen, igen, persze, hogy Mia, meg minden, de ez az illat! Igen, ilyen illata volt akkor is, amikor hazacipelte a kibicsaklott bokájával, és ezt érezte akkor is, amikor a vérfarkasos-eset után házhoz szállította a sérültet. Jó, nem túlzok. Akkor inkább az alvadt vér szagát érezte, de az kevésbé romantikus, tehát maradjunk a gyümölcsillat.*-Ó, szegényke. Azért remélem, nem súlyos.-*Oké, csak az a szerencséje, hogy nem a Pinokkioban vagyunk. Ugyanis akkor Miát enyhén zavarná a kilométeresre megnőtt orr táncolás közben. Ez AKKORA hazugság volt, hogy belerengett a föld. Persze nem komolyan. Már kezdené jól érezni magát, amikor Mia hirtelen félbehagyja a mondandóját -ami csak mellesleg éppen nagyon érdekelte volna Tomot- és HUSS! Már el is tűnik a kezei közül a lány. Tom szeme tágra nyílik meglepetésében, és mire magához tér, már csak azt látja, hogy Mia, akivel az előbb egész jól érezte magát, most már egy majdnem félmeztelen szőke hajú sráccal smárol. Hé, hisz ez Dan! Ez az a Dan, aki végigtapogatta a lányt, és aki még kitudja mit tett vele! És aki, mellesleg, nem tudja, mi az az automatikus. Ezek szerint mást sem. Például azt, hogy nem jó ötlet Tom kezei közül kikapni egy lányt. A srác már emeli az öklét, hogy szétroncsolja ennek a perverz, nagyképű seggnek a képét, amikor Mia ellöki magától. Ökölbe szorított kezét elernyeszti, és végigsimít vele a haján, csakhogy értelmet adjon célt tévesztett mozdulatának. A másik kezével megszorongatja karjának markolatát, nehogy elveszítse az önuralmát. De MIÉRT van benne egy olyan ösztön, hogy amint Dan hozzányúl Miához, aki mellesleg a BARÁTNŐJE, egyből leüsse? Hmm...Érdekes, filozófiai kérdés. Minden józan ember rájönne erre, Tom is tudja, ÉRZI, mi a helyzet, de ezt elnyomja magában, vagy letagadja, vagy mindkettő. Azt meg kifejezetten gusztustalannak találja, hogy részegen, értitek RÉSZEGEN smárolta le a lányt. Szegény! De most mit tehetne Tom? Őszintén! Mi joga lenne hozzá, hogy leüsse ezt a srácot? Nem a bátyja Miának, sőt semmi köze hozzá lényegében!(Sajnos.) De akkor is felmegy benne a pumpa, ha egyáltalán meglátja ezt a férget...De úgy tűnik, Miának sem tetszik a helyzet, hisz lényegében elzavarja Dant. A rossz csak az, hogy újabb puncsot dönt magában. Ha ezt folytatja, ugyanolyan pocsolyarészeg lesz, mint a drága barátja.*-Gyere Mia!-*Szól halk, de érthető és határozott hangon. Kezét óvatosan a a hátára rakja, hogy..mittudomén miért? Csak úgy. Hülye szokás.*-Biztos szörnyű lehet, ha részeg, de neked sem kéne többet innod. Gyere, szellőztessük ki a fejünket! A bálnak úgyis lassan vége.-*Finoman megtolja a vállát, és elindul kifelé, remélve, hogy Mia követi őt.*

Tárgy: Re: Nagyterem Kedd Márc. 17, 2009 5:49 pm

*Nincs túl sok egyensúly érzéke a srácnak, meg egyébként is el van ázva, de most, hogy még meg is lökik, megtántorodik, összemosódik a szeme előtt a bálterem, és csak pár másodperc után tudja magát stabilizálni. Elégedetten somolyog, a száján kielégült mosoly játszik. Egy idő után az is eljut az agyáig, hogy most bizony hozzá beszélnek.*-Jahaj, Mia. Neee ját-tszd meg mag-gad! Olyan jól tud-dod, min-nt én, hánysz-szor ittuk magunkat a sáros föld-dig, hogy azzztán vaduuul szeretkez-zünk...-*Mondja akadozó, össze-össze akadó nyelvvel. Ha tudni akarjátok, nem ennyire részeg. Nem. Távolról sem. De így kínos helyzetbe hozhatja Miát anélkül, hogy tudná, Dan félig-meddig józan. És úgy teheti tönkre a lányt Tom szemében, ahogy csak kell. Igen. Dannek ez a célja. Vagy tönkreteszi Miát, vagy lefekszik vele. Ez a két választási lehetősége van. Jó, mi? A srác nem bocsájt meg egykönnyen, annyi biztos. És, hát Mia volt az első, akinél bepróbálkozott, és ez súlyos nyomokat hagyott a személyiségének alakulásában. Ajjaj, jó mély nyom lehetett. Azóta, szerencsére, kicsit jobban tűri a visszautasítást, lássátok Aryát. *-De hhhha mooost ink-kább Tommal ak-karsz, nem vész-szes. Mással is látt-talakkkk már.-*Vigyorodik el.*-Látom, nem láttooook szííívesen. Tom...szereti, ha a fenneeekééééére csaaaapsz.-*Felmutatja a hüvelykujját, aztán lassan, dülöngélve elindul kifelé. Nem hagyja ki most sem a domborulatok feltérképezését, de amint kijut a Nagyteremből, felegyenesedik, elvigyorodik, és lassan elindul az előtér felé. Nem tudja merre van az a vendégszoba, de úgy tervezi, majd egy csinos, jó mellű tündérkétől kér egy kis útinfót. Kicsit megizzadt kezével hátrasimítja szőke tincseit, és boldogan a biztos sikertől, most az egyszer jobban meg is nézi a kastély belsejét. Csúnyán elbánt Miával annyi szent. Csak gondoljátok magatokat a helyébe! Mármint, Mia helyébe. Hmmm....Vagy inkább NE! Nem járnátok jól. *

Tárgy: Re: Nagyterem Csüt. Márc. 26, 2009 9:51 pm

*A puncsdöntögetés valóban nem a legjobb ötlet, még akkor sem, ha csak idegességünket próbáljuk leplezni vele, vagy lekötni magunkat valamivel. Ennél azért vannak jobb megoldások is, például egy jó kis séta a friss levegőn, ami elfelejteti velünk, milyen nyomorult egy helyzetbe is kerültünk a hazugságaink által. És ha már elfelejtettük, nincs is miért idegeskedni, szóval nem ez a legjobb ötlet ami csak elhangozhatott a mai este folyamán a mi Tom barátunk szájából? Dehogyisnem. Szinte ledobja az asztalra a puncsos poharat, amiben az ütközés után valami koccanásfélét vél hallani. Visszapillog rá, és észreveszi, hogy nem az előbbi karcsú, csavarmintás poharát töltötte tele punccsal, hogy szinte kifolyt, hanem egy egyszerű kis tömzsi pohárkát, aminek jégkockák vannak az alján. Akkor azért volt olyan vízízű. Egyébként félre ne legyen értve, még mindig nem szállt a fejébe semmi, és nem alkoholizálta túl magát, csak egy "kissé" ideges Dan felbukkanása miatt. Úgyhogy kapva kap partnere ajánlatán, felmarkol pár csokidarabos kekszet (csak a józan gondolkodás segítése érdekében) és már indulna is kifelé az ajtón keresztül, amikor utoléri őt Daniel barátunk hangja. Atya. Úr. Isten* Ne, ne, ne csináld, kérlek.. *Suttogja maga elé, mintha ugyan Dan hallhatná. Van azért pár méter közöttük, úgyhogy ez elképzelhetetlen ezzel a halk hanggal. Talán nem is hozzá beszél. Sokkal inkább a felsőbb hatalmaknak könyöröghet. A szájába töm egyet a kekszek közül, de szinte azonnal kihányja, amint a fiú kiejti az utolsó szavakat* Dan, te részeg vagy, fogalmad sincs mit beszélsz... *Próbál közbevágni, egyre inkább felemelve a hangját, úgyhogy jó eséllyel az a maradék pár ember, aki eddig nem őket figyelte, most szintén érdeklődve nézhet rájuk. Természetesen alig lehet érteni mit mond, mert a fiú nem nagyon törődik a válaszával, ha jól sejtem, a hangja pedig elnyomja az övét. Ez a Tommal való közösüléses gondolat már tényleg kiűzi belőle a kekszfalatokat, csak épp nem hányás hanem köpet formájában. Fúj. Ha még csak gondolat lenne! De nem, ki is kell mondania ennek a hülye, perverz fantáziájú dögnek! Próbál ellenkezni ahogy és ahol csak lehetséges, de képzelhetitek mennyire sikerül. Végül csöndben marad, mivel semmit sem ér el a közbevágással, a szónoklatot tartó srác pedig elégedetten kicsoszog. Alsó ajkát beharapva néz Tomra, hogy meggyőződjön afelől, teljes döbbenettel néz rá, és hallott minden szót. Márpedig így kell legyen. Ez pedig számára a lehető legtökéletesebb befejezését jelenti a tragikus estének, úgyhogy újra felgyülemlett könnyeivel már rohan is kifelé a teremből, meg sem próbálva megmagyarázni a történeteket. Minek tenné? A végén csak annyit érne el, hogy elkeseredettségében kikotyogná a hazugság miatt keletkező titkát. Azzal pedig végleg elásná magát Tom szemében. Hogy ezt megállja, muszáj elmenekülnie a fiú közeléből, amilyen hamar csak lehet. A lábai szinte maguktól viszik, neki még az sem tűnik fel, hogy a kekszeket a földre ejtette. Nem törődik vele, hány emberen gázol át, és mennyit lök félre, csak rohan a barna folttá váló tölgyfaajtó felé, ami jelenleg a megváltást, a szabadságot jelképezi. Útközben kitörli első könnycseppeit hamisan zöld szeméből, hogy az ajtón kijutva elláson a folyosó, majd a pinceajtókig, és onnan rögtön az fhba mehessen, hogy az ágyra vetve magát végigbőgje az éjszakát*