Cane Kisasszony lakosztája és irodája

*Hosszú szempillái mögül kíváncsian fürkészi a pszichológus arcát, hogy mit szól a rajzához. Nem valami jó emberismerő, de a pillanatnyi döbbenetet látja átsuhanni a nő arcán, és ez valami furcsa, megmagyarázhatatlan okból elégedettséggel tölti el. Hogy miért, azt ne kérdezzétek. Mivel erre ő maga sem tud válaszolni, ezért lassan megint a sütire néz, és egy jó nagyot harap belőle, amíg Sidney a képet nézegeti. Érdekes, ahogy a tekintete csak úgy cikázik az alakok között. Mintha alaposan megvizsgálná őket. Pedig nem rajzolt tökéletesen. Legalábbis Kate ezt így gondolja, de persze ezt más nem így látná. A rajza tökéletes, mint mindig. Csak eddig nem tűnt fel neki, mivel senkinek nem mutatta meg a képeit. Nos, lehet, hogy kellett volna. Akkor talán most másképp állnának a dolgok. Hát, igen. A lányt sose dicsérte meg senki, ami talán nem ártott volna. Sidney kimért véleményére bólint, mondjuk nem erre számított. Igazság szerint nem bánt volna valami hitetlenkedést, vagy csodálkozást. Párszor becsukja, meg kinyitja a szemét, hogy ezek a gondolatok eltűnjenek a fejéből.A sütikre egy rövid "köszönöm"-öt mormol válaszként. Azon a menési, vagy maradási lehetőségek felajánlásakor még a hülye is észrevenné, hogy ideje távoznia. Egyben azt is, hogy most jön az udvariaskodások százai. Katie azért még befalja a maradék sütit a tányérjáról, és mosolyogva a csészéje mellé rakja. Kihúzott háttal feláll, és megigazítja halvány rózsaszín szoknyáját. Kimérten rámosolyog a nőre, és magában felsóhajt.*~Nos, akkor kezdjünk neki~-Akkor hát köszönöm a beszélgetést, meg a...khm...az ellátást.-~Köszönet. Oké. Akkor most mi is jön?~*Zavarában kicsit elpirul.*-Ehm...Szóval, remélem, találkozunk még. És...még egyszer köszönöm.-*Most nem feltétlenül akaródzik neki pukedlizni, ezért inkább csak félénken megint rámosolyog.*-Öhm...Szia.-*Hátat fordít, és az ajtóhoz masírozva elhagyja a helyiséget. A Sidneyről rajzolt képet ott hagyja, a kastélyról a szüleiről rajzolt képpel együtt. Direkt, vagy nem direkt, de elfelejtette hozni. A ceruza, amivel rajzolt a kezében maradt. A folyosóra lépve végre kifújja magát, és az a különös érzés, ami az elejétől fogva uralta, hála istennek megszűnik. Felszabadultan indul el arra, amerről jött, hogy a szobájában kipróbálja, hogy mennyit, mit és hogyan tud lerajzolni...*

* Hát igen ha nem bánt meg vele senki elég öszinte de ha megbántana vele valakit nem mondaná el. Mikor a lány kimegy köszön neki majd ahogy kimegy a teremből levezi róla a varázst. mMivel elég sokáig tartota fent a köteléket jó sok mannája elfogyot ezért még ül egy 10 percig a foteljében majd feláll és elkezdi behordani a konyhájába az edényeket. Majd lekezd mosogatni mivel elég sok tányérból és pohárból ittak ettek. Bár leküóldhetné a konyhába és ott elmosnák de ő inkéább elmosa magának. Igazából a kaját sem a konyhából hozza hanem ő maga csinálja mert szeret főzni és amit magadnakl csinálsz az azért más. Mivel elég kimerült és még Kateről is el kell készitenie egy anyagot vagy valami ilyet. Úgyhogy iszik egy kis vízet majd kimegy az íróasztalához. Nem a kartonra kezd el írni amit nem is hozzot ide hanem egy papírra ír leírja hogy mi lehet a baja a lánynak és mit tudna tenni annak érdekében hogy a baj elmuljon. Persze nem minden rajta múlik. Olyan hosszúan fogalmaz, hogy el is alszik közben miel mondtam sok mannát fogyasztott el. Két óra múlva fejét a papíra bukva a lámpafény mellet találja mikor felkell. Úgy dönt még gyorsan befejezi. Persze a másik erő felvetését ios beleírja. Még egy órát írkál aztán feláll. Ekkor veszi észre a rajzokat. Gyorsan hozzátüzi a papírhoz majd az egészet az író asztal egyik fiókjába csusztatja. Aztán leoltja a viollanyt becsukja az ajtót ledobja magát az ágyra és rögtön el is alszik.*