Vendégszoba

Tárgy: Re: Vendégszoba Csüt. Ápr. 02, 2009 9:08 pm

- Nem kellett hazudnia. Részegen az ember csak úgy dülöngél és kimondja ami eszébe jut... De végülis igazad van. Mégiscsak a barátja, ilyen baromságok nem pattanhatnak csak úgy ki a fejéből, bármilyen perverz is. *Mondatszakadás, cipőkopogás, s Daniel Albriech, Mia állítólagos barátja, az ember akin még seggrészeg állapotban is látszik hogy nem egy szemérmes teremtmény, betoppan az ajtón. A szemvillanás nem tűnik fel neki, merthogy túl későn néz fel, de az annál inkább, hogy Tom máris egész máshogy viselkedik. Egyrészt nem fejezi be a mondatát, ami pedig fontos lett volna. Egy séta mindig jól jön. Aztán meg, ha annak a csajnak a barátja aki tetszik neki, hirtelen rájuk törne miután lejáratta teljes mértékben a barátnőjét és olyanokat mondott amitől kedve lenne hozzávágni a földhöz.. Nos, el tudja képzelni mindenki, mit tenne akkor. Pontosan azt, amit Tom is tenni fog, ha nem állítja meg. Márpedig nem fogja. Mégis minek tenné, ha egyszer ugyanolyan görénynek tartja ezt a srácot itt mint a barátja? Nem ismeri, de az elmondottak alapján, a kinézetéről és az ellenszenves viselkedéséről nem is szólva ez a Dan egy rohadt nagy vadállat, olyan fajta fiú, aki szabadidejében lányokat taperol. És hiába is jár bárkivel, például Miával, nem látszik, hogy visszafogná magát közben. Lehet, hogy ez amolyan nyitott kapcsolat, ami aztán állatira nem jó semmire, de hát akkor is... A hozzá hasonló egyedek ássák el a föld alá nemük becsületét. Mivel megvan a véleménye erről a példányról, természetesen ugyanúgy nem köszön mint Hőstársa, a bemutatkozás meg már főleg túlzás lenne. Hallgatva ezt a disznót eléggé könnyű megállapítani, hogy élvezi Tom kínzását, direkt osztja meg vele az élményeit és ad gusztustalan tippeket. Lassan már ő maga emelkedik fel, hogy megtegye az előtte ülő személy dolgát, amikor végre az is felpattan, és jól behúz neki. Higgadtan követi őt Daniel mellé* Szép ütés *Dicséri vigyorogva, az áldozat sebeit vizsgálva* Daniel, tedd meg nekünk hogy befogod a pofád és a Nagyteremben alszol. Senkit nem érdekelsz. *Legalább azt sikerül felmérnie, hogy Dan nem egy bátor férfiállat, úgyhogy elő is rántja egy szempillantás alatt a kardját, de csak fenyegetőzésre használja. Ha sikerül az "érveivel" meggyőzni ezt a dögöt, és szépen elkotródik, a kard visszakerül a helyére, ő meg az ágyára* Hogy őszinte legyek, nem tudtam eldönteni, igazat mond-e. *Osztja meg megfigyelésének hiányát Tommal. Egy kis düh ugyan van benne, de mint már jó sokszor elmondtam, mindent elég lazán vesz ahhoz, hogy egy ilyenen kiakadjon*

Tárgy: Re: Vendégszoba Kedd Ápr. 14, 2009 9:13 pm

*Dan túlságosan nem lepődik meg a hűvös fogadtatáson, hiszen enyhén fogalmazok, ha azt mondom, hogy ő egy DÖG. És ezt mindenki tudja. Még akkor sem köszöntek volna neki, ha nem tette volna tönkre Tom estéjét. De nem túlságosan zavarja, elvégre Tomon VÉGRE látszik valamennyire, mennyire elkeseredett. A gond csak az, hogy ezzel együtt dühös is. Azért a srác csodálja az akaraterejét. Arra számított, hogy üvöltözni fog vele, esetleg felpofozza, vagy zokogva veti magát a földre. Na jó, igazából a zokogás már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. A gond csak az, hogy már az ütés előtt pár másodperccel látja: túl messzire ment. Tágra nyílik a szeme, a szája kinyílik, de már nem mond semmit, mivel Tom edzett ökle az arcában landol, ahol egyből jelentkezik az égető fájdalom. Ha lassított felvételben néznénk az egészet, pont olyan, mint a filmekben. Dan arca oldalra fordul, kifreccsen a vére, ő a földre esik, miközben artikulálatlan üvöltést hallat. Nem valami bátor gyermek, ugye?*-Te állat! Szétcseszted az arcom!-*Kap a szájához. Természetesen azt hiszi, hogy mindjárt meg fog halni. Vagy legalábbis betört az orra. Ha tudná, mennyire nincs igaza! És mennyire hálásnak kéne lennie Tomnak, mert ha rajta múlik, akkor tudott volna olyat is ütni, hogy azt a srác megemlegetné még aggastyán korában is. De ezt még nem fogja fel, csak azt, hogy baromira fáj, és valószínűleg egy ideig ott fog maradni a nyoma. Zavartalanul folytatja a szitkozódást, és már épp felállna, amikor Michael is megérkezik a kardjával. Természetesen sem Tom, sem Michael megjegyzését nem nagyon veszi észre, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy az összes általa ismert káromkodást beleszője egy 3 perces monológba. Kár, hogy a kard láttára egy pillanatra eláll a szava. Komolyan azt hiszi, hogy meg fogják ölni.*-Hagyjatok békén! Ne öljetek meg!-*Nyöszörgi alig hallhatóan, de látván, hogy csak fenyegetik, igyekszik kihúzni magát, vagy legalábbis megőrizni valami a méltóságából. Nyögve feltápászkodik, és gyűlölettel mered a két fiúra.*-Ezt még megbánjátok! Tönkre foglak tenni titeket! Miáról csak az igazat mondtam. Ha nem hisztek nekem, a ti bajotok. De keservesen meg fogjátok bánni még ezt.-*Sziszegi dühösen, aztán a hatás kedvéért még egy pillanatig ott áll, majdan kiviharzik a szobából, le az ebédlőbe. Közben őszintén reméli, nincs nagy baj az arcával, és a lenti ágy is ilyen puha. Útba ejt egy mosdót is, ahol feléri a kárt, és lemossa az arcáról az alvadt vért. Magában viszont már szövögeti a tervét. Csúnyán meg fogják bánni azt, amit tettek!*

Tárgy: Re: Vendégszoba Csüt. Ápr. 16, 2009 9:32 pm

*Tom felhúzott szemöldökkel, majdnem közönyösen hallgatja a rázáporozó szitkokat.*-Köszönöm.-*Feleli egyszerűen a dírécsetre, de azért egy kicsit meglepődik, amikor barátja már a kardját is előveszi. Nem tudja érdekelni, hogy őszinte legyek. Ha Michael le akarja vágni a fejét, az ő dolga. Mellesleg, most nem is nagyon bánná, ha ez a féreg kivonulna az életéből. Akár így, akár úgy. Már nem is veszi a fáradságot, hogy gúnyosan mosolyogjon, amikor ez a gyáva emberke az életéért könyörög. Tom lehajtja a fejét, és mikor Dan elkezd sziszegni, csak egy kicsit emeli fel, jelezve, hogy hallja, de nem érdekli. Az igazat mondta? Tom összeroppan. Ha hazudik? Attól nem változik semmi. Mia ugyanúgy fogja utálni, ahogy eddig, és az igazat megvallva abban sem biztos, hogy igazán meg tudna bízni a lányban. És egyébként is? Mennyi az esélye annak, hogy valaha több legyen köztük szimpla barátságnál? Egyáltalán akarja ő ezt? Hiszen nem is szereti a lányt. Legalábbis könnyebb letagadni, mint beismerni azt, ami fájó. Így inkább igyekszik kizárni Miát a gondolataiból, és azzal foglalkozni, ami igazén fontos. De mi az? A tanulás? Hiszen lényegében csak harcolnak. A barátai? Hiszen velük mindig is foglalkozott. A családja? Jó pár mérfölddel arrébb vannak. Mire koncentráljon? Akármire is gondol, tudatába mindig betekergőznek emlékképek. Ahogy Mia nevet, ahogy táncol, ahogy haragosan tud rá nézni...! És utána ahogy részegen, piszkosan, a földön szeretkezik mindenféle arcatlan idegenekkel. Megrázza a fejét, hogy megszabaduljon ezektől az idétlen képektől, és üres tekintettel rámered Michaelre.*-Nem tudtad eldönteni?-*Kérdi kicsit rekedtes hangon.*-Ez van. Majd Mia tisztára mossa magát, ha akarja. Vagy hagyja, hogy mindenki csélcsap gatyavadásznak tartsa, hiszen ez az igazság. Tulajdonképpen, ha belegondolsz nehezen tudja majd bizonyítani az ártatlanságát, mégha akarná is. De tényleg, gondolj bele! Dan azt mondja, hogy...Szóval, amit mond, ő meg letagadja. Te elsőnek hinnél neki?Vagy ha az ő helyében lennél, nem akarnád letagadni, még akkor is, ha igaz? Slamasztikába került Mia. De hogy őszinte legyek...lehet, hogy én hinnék neki.-*Az utolsó szavakat halkabban mondja, szinte saját magának maga elé meredve.*-Figyelj, Michael, ne rágódjunk ezen. Nem akarlak a saját hülyeségemmel traktálni. Elég neked a saját bajod. Most pedig, szerintem feküdjünk le, ha nem sétálunk. Ha reggel jön SzSz, akkor ne fordulj dühösen a másik oldaladra karikás szemekkel.-*Mosolyog rá bágyadtan a társára. Igazából, azt már nem akarja mondani, hogy minél többet beszélnek Miáról, annál jobban fáj, hiszen nyálas, meg egyébként is, hogy fájhatna, ha egyszer nem is szereti? Rejtély. Mindenesetre, ha Michael az alvást választja, akkor nemes egyszerűséggel kimegy a mosdóba, megmossa az arcát, aztán leveti az igét, és belebújik a barátja melletti ágyba. Még állig betakarva, a plafont fixírozva sem tudja száguldó gondolatait megnyugtatni, de ha behunyja a szemét, a már említett képek özönlenek lelki szemei elé. Pár óra szenvedés után azért végre valahára álomba merül. Vagy mit álomba! Abba az állapotba, amikor nem vagy ébren, de nem is alszol mélyen. Tehát, Tom valószínűleg már arra fel fog ébredni, hogy Arya bejön. Nem hogy ébresztőt fújjon Michaelnek.*

Tárgy: Re: Vendégszoba Szer. Ápr. 22, 2009 8:16 pm

*Ha nem sikerülne visszafognia magát, egész biztos kirobbanna belőle a röhögés, több Daniel szájából elhangzott mondat miatt is. Komolyan, ez a srác még vigyorforrás is lehetne, ha nem akarna feltétlen dögösködni minden lánnyal, meg persze a mi Tom Lightrowl barátunkkal. Méghogy megölni...! Csak egy kis gondolkodás kell hozzá, és már rá is jönne, hogy okuk ugyan van, de szívük nincs megölni ezt a tehenet. Mú. Meg egyébként is, elég nagy bajba kerülnének ha a tündérek puccos kacsakastélyában csak úgy lemészárolnának egy vendéget... Na de mindegy, szerencsénkre a patkány elmegy, ő szépen visszarakja a kardját a helyére, Tom pedig irigylésre méltó márványarcot ölt. Legalábbis a megfigyelései szerint ez a márvány arc. Vagy szoborarc. Vagy mi. Egyébként figyel Hőstársára, de valahol elveszti a fonalat, mármint nem is de Tom eléggé úgy néz ki mint akinek szíve vágya hogy összevissza beszélhessen és lehetőleg ne szakítsák meg válaszokkal, szóval hagyja kibontakozni. Egyébként sem tudna semmi okosat mondani, azon kívül, hogy "igazad van, úgy van, egyetértek, ühüm..". Izé, lehet, hogy mégis tudna, de na, most lusta hozzá és kész, elégedjünk meg ennyivel. De nem akar bunkó lenni, és amúgy is valami segítség vagy megértésfélét szívesen mutatna barátja irányába, mert ő is ezt tette amikor kiderült nagy szerelmének halála, és ideje lenne viszonoznia ezt a kedvességet. Úgyhogy ki fog eszelni valami megoldást reggelre, ebben biztosak lehetünk. Ha más nem, egészséges babapopsit reklámozó kampányával eltereli Tom figyelmét Miáról. Már alig várom. Na de mivel most már ő is összevissza, összefüggéstelenül gondolkodik, igazán elmehetne aludni. Nem utasítja vissza barátja ajánlatát, mert az ugye galádság lenne* Tom, egyáltalán nem zavar ha elmondod a bajod, csak már hülye vagyok válaszolni. Viszont az a tanácsom, hogy ne gondolj folyton Miára. Biztos van egy sokkal rendesebb lány is aki megérdemli a barátságodat. És a végén úgyis kiderül, igazat mondott-e Daniel vagy sem. Holnapig úgysem tudunk kideríteni semmit, tehát az alvás mellett döntök *Már az csoda, hogy a hirtelen rátörő fáradság ellenére ennyit ki tud préselni magából biztatásként. Reméljük, Tom nem bánja a gyors lefekvést. Akárhogy is, Michael barátja után szintén a mosdóba vonul, megejt egy villámzuhanyzást, aztán fekete ünneplőnadrágját és fehér ingét az öltönyére dobja, ami az ágy mellett hever a földön, és tádámmm! Máris az ágyban fekszik. Tekintve, hogy nagy mestere a jó alvásnak, percek múlva már mozog is egyenletesen fel-le a mellkasa*

Tárgy: Re: Vendégszoba Szer. Ápr. 22, 2009 9:05 pm

//Reggel//

*Éééés a várva várt Arya, alias Szsz meg is érkezik óramű pontossággal 9-kor. Igazából ő már hétkor fent volt, de nem akarta, hogy hullák legyenek a fiúk. Most, hogy tegnap megmosakodott, igazán nem szakíthatja félbe ezt az igen...khm...hasznos hagyományt. Most is tiszta, sima szappan illatot áraszt. Még melltartót is vett föl! Haladás. Még mindig nincs túlságosan kiöltözve, mert össz-vissz egy farmer, egy fekete edzőcipő és egy fekete póló van rajta. EZ egy másik, mint ami tegnap volt rajta, mert egy régen még jó volt rá, de most, mivel egy csomót fogyott, egy számmal nagyobb nála. A haját copfba fésülte, és így, még smink nélkül is ápolt alakot öltött. Még sportosan csinosnak is nevezhetjük. De a legnagyobb változás a szemében ment végbe. Már nem csak a végtelen szomorúság, és üresség van benne, hanem a szomorúság mellett megjelent a vidámság kis szikrája. Piros száján apró mosoly játszik, amikor belép a vendégszobába. Fehérre sikált fogaival az ajkába harap, hogy ne nevessen fel hangosan. Óvatosan becsukja maga mögött az ajtót, és visszafordulva körüljártatja a szemét az alvó emberkék között. Pár másodperc után megállapodik a tekintete egy rongycsomón, amiből pár szőke hajszál kandikál ki. Még mindig ajkába harapva ügyesen odamanőverezik az ágyhoz, a szokásos, hangtalan, sima lépteivel. Egy ideig csillogó szemmel agyal rajta, hogy hogy is tudná felébreszteni. Végül pár perc hezitálás után úgy dönt, hogy először a kevésbé drasztikus megoldást választja. Leguggol az arca mellé, és hideg kezét ráteszi a vállára. Ha ez nem jön be, akkor az egyik ujjával végigsimít az arcán. Ha végre felébred a Hős, akkor finom mosollyal köszönti.*-Jó reggelt, Szájhős! Nagyon remélem, hogy nem vagy az a reggel agresszív típus, mert ha igen, szólj, és akkor hátrébb tolatok.-*Vigyorog rá a srácra. Igazából korábban akarta kelteni, de Michael talán tovább fent volt, mint ő, és hát...fene tudja, nem akarta, hogy miatta egész nap hulla legyen. Ha már biztos benne, hogy felébred, és esetleg fel is ül, akkor felegyenesedik, és csak egy szemvillanással méri fel, hogy ami ruha van a srácon, az majdnem egyenlő a nullával. Megállja, hogy el ne vigyorodjon, de keményen küzd, hogy a tekintetét a srác arcán tartsa, mivel az ember ritkán nézegeti a barátja kockás hasát. Na. Azt viszont nem tudja megállni, hogy ne tegyen megjegyzést.*-Látom, igencsak meleged volt az éjjel.-*Vigyorodik el, de aztán kicsit körbepillant, hogy felmérje az állapotokat, de meg kell állapítania, hogy Michaelön, Tomon, és pár, Arya számára idegen Hősön kívül nincs senki a szobában. Mindenesetre türelmesen vár, hogy felöltözzön a srác, esetleg lezuhanyozzon. Addig is jobban megvizsgálja Tomot, és meg kell állapítania, hogy ébren van. Csak úgy tesz, mintha aludna.*-Hé! Ez csalás. Nem fogsz megúszni ennyivel, Tom. Engem nem tudsz lerázni. Ki az ágyból! Gyere már, meg kell kóstolnod a tündérek reggelijét! Szerintem ízletesnek találnád. Ha már a barátodat kínzom, legyen benne annyi részvét, hogy te is aláveted magad a bátorságpróbáknak. Aludtál te egyáltalán az éjjel?-*Bök Tom szeme alatti karikákra egy kis vizsgálódás után. Megvárj, amíg kikecmeregnek az ágyból, aztán maga előtt terelgetve őket kiindul a szobából.*-NEm vagytok éhesek? Mert akkor sietnünk kell. Amennyi kant most elszállásoltunk, fogadok, hogy ha nem varázslattal készülne a kajánk, rég kifogytunk volna a készletekből.-*Próbál beszélgetést kezdeményezni, de igen nehezére esik, mert csak a vaknak nem tűnik fel, hogy Tomnak valami baja van. És Arya miért ilyen laza? Rájött, hogy nem töltheti egész életét gyászban. Igaz, amikor nem látja senki, magába roskadva bámul ki az ablakon, de Michael és Tom kedvééért, akik mellette álltak, megteszi nekik azt a szívességet, hogy jókedvű lesz.*

Tárgy: Re: Vendégszoba Szer. Ápr. 22, 2009 9:37 pm

*Hát igen, Tom nem sokat aludt az éjjel. Rémálmaiból csuromvizesen ébredt fel folyton, így olyan hajnali öt körül már meg sem próbált visszaaludni. Pár óra után már csak nyitott szemmel vizslatta a plafont mindenfélén agyalva, persze főleg Miáról. Igyekezett kivetni őt a gondolataiból, de mint valami mérgező gáz mindig beszivárgott a gondolatai közé. Ezalatt a pár óra alatt volt ideje MINDEN találkozását átgondolni azzal a lánnyal. És...és egy MEGDÖBBENTŐ felfedezést tett, miután megvizsgálta az érzelmeit. Egy olyan felfedezést, ami megváltoztat mindent. Tom...TOM...Tom szereti Miát. Nem csak szereti: szerelmes belé. Amikor ezt felfedezte, Tom egyből tudta, hogy így van. Csak egész eddig nem ismerte be magának. Most pedig még komolyabb dolga akad. El kell felejtenie. Sürgősen. Ezekkel a súlyos gondolatokkal elfoglalkozott egy ideig. Pontosabban Arya érkezéséig. Egyből fölismeri a mozgásáról, így gyorsan behunyja a szemét. Tegnap este csúnyán rátelepedett, nem akadályozhatja meg, hogy ismerkedjen egy ilyen helyes, rendes lánnyal, mint Arya. Aki NEM fekszik le mindenkivel. Tom nagyon jól látja, hogy köztük még lehet valami, és nem akar zavarni. Alig tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon Arya szövegére, de akaraterejével visszatartja magát. De sajnos, nem úszhatja meg. Aryának túl jó a szeme, egyből észreveszi, hogy ébren van. Kinyitja a szemét, és egy halvány mosollyal köszönti a lányt. Kicsit szokatlan, hogy most a lány magasodik Tom felé és nem fordítva.*-Ó, hello. Látom, lebuktam. Na, jó. Rávettél.-*Felül az ágyban, gyorsan felhúzza magára az ingét, aztán felállva udvariasan elfordul a pártól, és gyorsan megveti az ágyat. Kis igazgatás után az ajtó mellé áll, és ott várja, hogy ők is jöjjenek. Amikor elindulnak nagyokat vigyorog Michaelön és Aryán, de azért igyekszik titkolni. Jól esik neki, hogy végre mással is foglalkozhat, nem csak a szerelmi nyomorával. Követi a párt, és igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe.*

Tárgy: Re: Vendégszoba Szomb. Ápr. 25, 2009 2:54 pm

*Éppen nagyban alszik és ábrándos álomképek ugrálnak a szeme előtt, mikor brutális módon éri az ébresztés, ami kirántja ebből a mesés világból. Ez az ébresztésforma, ami éppen éri, szinte felér a jéghideg-vízzel-teli-vödrössel, ami általában otthon április elsején mindig utolérte, nagybátyja sajátos humorának köszönhetően. De most legalább csak kis testfelületén érzi a rázkódásra ingerlő fagyot, ráadásul nem is olyan hideg mint amilyennek elsőre tűnt. Szerencsére tisztában van vele, hogy nem a nagybátyja ébreszti (bár így hirtelen volt benne egy ilyen érzés) és nem lenne helyénvaló ha vigyorogva kiugrana az ágyból és, mondjuk, egy slaggal támadna az ébresztőjére. Csak példaként. Nem mintha egyébként így viszonozná a kedvességet... Ugyan már. A vigyorgós részt nem esik nehezére hasznosítani most sem, mert -hála a jó égnek- nemcsak napközben jókedvű, de a hajnalnak számító ébredésekkor is. Szóval fáradt, kissé nyúzott de vidám arcát a kínzó fél felé fordítja, aki ez esetben nem más mint Arya, és fenyegetőnek szánt hangon rámorog* Esküszöm, ezt még visszakapod *De aztán már meg is jelenik az árulkodó vigyora, amiből látszik, csak tréfának szánta. Arca nyúzottsága mellékesen csak a párnájának köszönhető, ugyanis ahogy ő tud aludni, csoda lenne ha valaha is ásítana. Szóval az energikus felülése nem meglepő. A takarót szokásosan hátrébb dobja a mozdulat közben, úgyhogy láthatóvá válik hiányos öltözete, ami egyedül egy sötétszürke alsónadrágból áll. Amíg SzSz ezt az érdekes részletet szintén észreveszi, ő is végigméri a lányt. Az illata friss, olyan szappanillatú, tehát régi és egyben új jó szokását nem adta fel, a rendszeres fürdést. Haja még mindig tiszta, közelmúltban mosott benyomást kelt, főleg így, hogy a lány háttal áll az ablaknak és a reggeli fény rávetül. Ez kifejezetten jobban áll neki mint a zsíros, letapadó fazon amilyen akkor volt neki, amikor megismerte. Ruhája megegyezik a tegnapi viseletével amennyire ő látja és emlékszik rá. Még mindig képtelen elhinni, hogy egy zuhany és tiszta ruhák ekkora pozitív változást eredményezhetnek. Be kell vallania, Arya remekül néz ki, ez a vidámság meg még plusz ráadás. Már kezd is gondolkodni rajta, hogy talán az első Sz betűt kitörli a becenevéből. Egyelőre viszont az öltözet-problémával kéne foglalkoznia, amit már szóvá is tett ez a tündérke itt előtte* Elnézést az illetlenségemért, elfeledkeztem a hölgyekről *Azzal gyorsan fel is markolja az ünneplő nadrágját, amit a legombolt ingével egyetemben magára kap. Egy kis türelmet kérve a fürdőszobába vonul, és mivel este szerencsére már végzett a zuhanyzással, csak egy arcmosást végez, a szájszag ellen meg egy nadrágzsebben talált mentolos rágóval védekezik. Olyan egy perc múlva már az ajtónál is áll Sz mellett, öltönyét a karján tartva. A kastélyon belül elég kellemes az időjárás, úgyhogy ha felvenné rögtön belesülne a fekete ruhadarabba. Na jó, talán nem sülne kacsaként, de melege mindenképp lenne. A "kanok" szón jót nevet magában - elég érdekes egy jellemzést hordoz magában. Egyébként ha valakit érdekel, ő igenis éhes, szóval Tomot sürgeti az elkészüléssel, majd vele együtt indul az étkezőbe*