Cellák

Tárgy: Re: Cellák Hétf. Feb. 23, 2009 11:07 pm

*Sajnálatos módon harmadjára is használatba veszik a cellákat. Mikor Linny magához tér, pár pillanatig nem tudja, hogy ki ő és miért van itt. Aztán minden eszébe jut. Felpattanna, hogy meneküljön, de nyomban meg is torpan, amint az agya befogadja a hely több részletét. Rémülten körbe forgatja a fejét, mert meg van kötözve, és amikor megpillantja Jade-t, fájdalmas sikoly szalad ki a száján. Ismét megpróbálkozik egy felpattanással, hogy elfusson, de ezúttal egy nő állítja meg őt.*-Yvonne?-*Nyöszörgi.*-Maga Amalia, ugye?-*Kérdi valamivel teltebb hangon. Szeme összeszűkül, mintha valami büdöset dugtak volna az orra alá. Csakhogy most nem emiatt, hanem a gyűlölettől. A körülötte lévő látványtól könnybe lábad a szeme, és felfordul a gyomra. Amalia elé hány.*-Mindenki magáról beszél. Hogy milyen szörnyű kegyetlen. Most már hiszek nekik. És nem mondok MAGÁNAK SEMMIT!-*Kiáltja remegő hangon, de hiába a bátor beszéd, szemében rémület csillog, arca viszont kemény, mint a kő.*-Hiszen gyenge is. Csak diákokat támad meg. Védtelen GYEREKEKET! Egy tanár ellen még sosem próbálkozott. Mert gyáva is.-*Az utolsó szavakat szinte köpi. Egész testében remeg. Hogy miért? A rémület és a gyűlölet keverékeként. Azért nem teljesen ostoba. Tudja, hogy ezekért a szavakért meg fog lakolni. De valakinek meg kell neki mondani az igazságot. Szép vágású szemit körbe-körbe jártatja, menekülési lehetőséget keres. Mivel valamiféle barlangban lehetnek, ezért ilyen nem sok van. A két lányra néz, és azon töri, a fejét, hogy ők vajon kik lehetnek? Sosem látta egyiket sem. De talán a varázserő ismét segít. Kezeiből gömböt próbál formálni a kötelek alatt, és halkan elsuttog egy varázsigét, ami, ha minden igaz, leégeti a csuklójáról a kötelet, igaz, a keze is megég. Ebben az esetben a fájdalommal nem törődve felpattan, hogy el tudjon ugrani a biztos támadás elől. Ha nem sikerül varázslata, akkor igyekszik szóval tartani Amaliát.*-És mégis mit akar tenni velem? Megöl? Úgy, mint Jade-t? Akkor sosem tudja meg, mi van Yvonne-nal. Óvatos teremtés, és rajtam kívül csak a tanárok tudhatják. Akikkel, ugyebár, fél szembeszállni. Az iskola közelébe sem mehet a védővarázsok miatt. Amalia, ismerje be, vesztett. Ha most feladja, lehet, hogy csak élete végig mágikus börtönbe zárják. De ha nem. A büntetése biztos halál lesz.-*Ne higgyék, hogy Linny bátor. Mert nem az. Egyáltalán nem. Csak úgy remeg a hangja, a szeme meg még mindig megállás nélkül rémülten forog. *

Tárgy: Re: Cellák Szer. Feb. 25, 2009 5:33 pm

Igazán? *csillan fel a nő szeme.* Az igazán gyáva az, aki tudja hogy mire képes, de nem teszi meg. Te is ilyen vagy, Linny. Képes lettél volna, hogy megakadályozd több támadásomat, dehát... nem jött össze. Most pedig beszélni fogsz. *közli a lánnyal, majd a hányadékot elkezdi csipegetni a sok démon. Ezután Linny teste jön. Éles fogukkal vérző horzsolásokat ejtenek a finom bőrön, remegő testében a lehető legnagyobb félelmei közt megélt ijedtség kezd uralkodni. Minden rossz élménye egy pillanat alatt az elméjébe villan, és ez nem valami kellemes. Az összes fájdalom, amit valaha is érzett, most egyszerre jelentkezik, egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig. Anissa, az idősebb ikerlány sikeresen kiszabadítja a kezét, mivel Amalia gondatlanul bilincselte őt le. Erejét összegyűjti, és egy adag forró vizet idéz a nő hátára. Az felordít, majd ordításában Anissa koponyája egyszerűen széthasad. Mindenhová vér fröccsen, még Linny arcába is. A lány teljes homloklebenye lehasadt, az agya látható már, a sok vér alatt. A lány teste összecsuklik, és eldől mint egy rongybaba.* Én? Gyáva? Melyik gyáva képes megtenni ilyet? Gondolkozz kislány... minden percben egyel több démont szabadítok rád, és ha nem dalolsz, könnyen véged szakadhat... *mondja ördögi vigyorral, és ereklyéjéből rohamosan jönnek az újabb szörnyek.*

[Könyvtár]

*Mialatt Arya kitartó munkával nyomoz az eltűnt tündérek után, és a boszorkányok valamint Amalia nyomát keresi, talál valamit. Egy tekercs az, az van rajta, hogy csak a boszorkányoknak. Magától kinyílik, és beszippantja Aryát. A lány pár másodperccel később testet ölt a helyen, és ő nincs megbilincselve.*

[Cellák]

Mi? Az a tekercs a boszorkányoknál kellett volna legyen! Megölöm ezt a démont! *a kézbesítő szellemsíkon élő démon előtűnik, és szörnyű lángok közt hamuvá ég.* Arya, üdv itt. Egy bilincset? *ki sem mondja, a lány karját már két démon szorítja, és a két vasbilincset készül a lány karjára zárni.* Ha nem beszélsz, Arya meghal. *közli a kis Linny-vel, majd arcán ördögi mosoly terül el.*

Tárgy: Re: Cellák Szer. Feb. 25, 2009 5:38 pm

*A kis szőkeség arcán remény csillan, mikor nővére kiszabadul. Látja, hogy a víztündér használja képességét, és abban a pillanatban az is világossá válik a számára, hogy Anissa számára itt a vég. Szemeibe könnyek gyűlnek, és abban a pillanatban, mikor a lány feje széthasad, a könnyek legurulnak puha arcocskáján, és sikolyra nyitja ajkait, és óriásit ordít. Láncait próbálja kiráncigálni a falból, de ez lehetetlennek tűnik. Zokogni kezd, és látva, hogy ikre teste elborul, szóhoz sem jut. Tovább sír, közben a fejét csóválja, és vadul kapálózik, próbál kitörni.* Linny! LINNY! MONDD EL NEKI! Mindenkit megöl, ha nem teszed! LINNY! *ordítja még egyszer, és szemében harag gyűlik. Ha Linny beszél, a nővére nem hal meg.* Ez a te hibád, te kurva! Büdös szajha, rohadj meg! Ez mind miattad van! *ordítja Linny-nek, mielőtt ismét lihegni, és sírni kezd. Linny-nek el kell nézni ezt a kis rohamot, mivel meg kell értenie, hogy Ashley csak a nővére elvesztését nem képes feldolgozni...*

Tárgy: Re: Cellák Szer. Feb. 25, 2009 5:56 pm

*Furcsa. Arya egyik pillanatban még a könyvtárban ül és boszorkányokról olvas, a következőben meg széthajt egy tekercset, és magával Amaliával találja szemben magát. De ő nem remeg és nem sír, mint a többi jelenlévő, hanem halálos nyugalommal néz szembe a nővel.*-Jó estét! Ezer bocs. A boszijaid igencsak kezdők.-*Sőt. Még egy furcsa, hideg mosolyra is futja.*-Linny. Ne törődj azzal, ha meg akar ölni. Tegye csak meg. De azért lenne egy ici-pici beleszólásom.-*Edzett öklével leüti magáról az egyik démont, a másikat pedig nekivágja a falnak. Kezét kinyújtja és félelmetesen csillogó szemmel varázsolni készül, méghozzá azt a varázst, amit valamelyik este gyakorolt. Amaila lábira mutat és egy határozott varázsige után reménykedik benne, hogy sikerült lebénítania. Nem foglalkozik vele, hogy sikerült-e vagy sem, egyből a következőt készül végrehajtani. Az eredeti képességét használva a földhöz nyomja a kezét és egy-két másodperc alatt kiszív belőle annyit, amennyit tud, azt a nőre irányítja és útközben megfagyasztja. Az ereje már apad, így előkap egy dupla pengéjű tőrt, és körbe-körbe forog, hogy ki akarja megtámadni. Ha senki, akkor Amailia felé hajítja, és kezét előrenyújtva várja a támadásokat, illetve hogy ki tudja védeni azokat.*-Megölted az egész családomat. Bűnhődni fogsz.-*Mondja halk, de gyűlölettől sistergő hangon. Alapjáraton sem egy gyenge tündér, de az izzó gyűlölet feltízszeresíti erejét. Ő nem fogja magát hagyni, hogy könnyen legyőzzék.*

Tárgy: Re: Cellák Szer. Feb. 25, 2009 7:03 pm

*Még ki sem mondja végig a mondatát, már tudja, hogy most túl ment minden határon.*-NEM FOGOK!-*Mondja határozottan a lány, de a mondat sikítássá, aztán ordítássá fajul, ahogyan a millió kis fájdalom tudatosul benne. Agyába villan minden rossz emléke és fájdalma, karjait ide-oda csapkodja, úgy próbál megszabadulni az elviselhetetlen fájdalomtól. Már amennyire a bilincs engedi. A tudatalattiját mégsem homályosítja el a fájdalom teljesen, mert az egyik démon remélhetőleg lángba borul és úgy ég el. Aztán hirtelen a kínzó fájdalom alábbhagy, így óvatosan kinyitja a szemét. Kár volt, mert így látja az ordító nőt, aztán becsukja a szemét, mert a saját vére belefolyik, és sósan csípik. Pár másodperc múlva aztán valami meleg fröccsen az arcára, Linny pedig undorodva felsikolt, amikor ész bekap, hogy mi lehetett az. A fájdalom visszatér.*-Igen! Maga! Gyáva!-*Köpi a szavakat, ahogy a vért is. A fájdalom lassan elviselhetetlen lesz, ő pedig úgy sikít, ahogy a torkán kifér. Aztán egy idegen hang harsan a barlangban, így kényszeríti magát, hogy nyissa ki a szemét.*-Nem..árulom..el...az...iskolát.-*Nyögi ki nagy nehezen, mert a hangja már majdnem elment a sok sikítástól. A teste már szanaszét van cincálva, nincs egyetlen ép pont sem rajta. A ruha csak lóg a testén, a haja pedig koszos, kócos, és vöröslik a vértől. Újabb fájdalomhullám önti el a testét, de egy újabb idegen hangra megint kinyitja véráztatta szemét, épp hogy meglátja Aryát. Csodálja a lányt bátorságáért, de nem ér rá sokáig, mert olyan fájdalom jön rá, hogy felüvölt, aztán elveszti az eszméletét...*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Feb. 26, 2009 5:33 pm

*Arya valóban erős, de nem képes ellökni a démonokat. Amalia lába lebénul, mikor épp lépne, de ezzel nem törődik. Egy hatalmas kést kap fel, és levágja tőből mindkét lábfejét, bokától. A véres csonkok ott maradnak, de őt ez nem zavarja. A levegőbe emelkedik, és jeges mosollyal pillant Aryára.* Valóban. Egy hidegvérű gyilkos vagyok. Gyere, végezz velem. Tudod mire való az a kés... *mondja, miközben a lábfejek elemelkednek a földtől, és visszanőnek a nő lábára.* Rajta! *ebben a pillanatban a két démon elengedi Aryát, és kitépik Linny és Ashley bilincseit. Ahogy Ashley kapálózik, az egyik démon idegességében elejti őt, és a lány továbbra is csak zokog, majd egy újabb kapálózásnál a zöld ereklyetartót egycsapásra összetöri. A démonok hamuvá lesznek, melyek fogták a két lányt, de Linny túl nagyot esik, így a feje egy hideg kövön koppan. Ashley-n egy áramütésszerű energiahullám halad át, és mivel a két démon közvetlen érintkezésben volt vele, elpusztultak. A többi kis démon még él, azaz ezen a síkon vannak. Egyből Linny-re és Ashley-re támadnak, azonban Aryát kikerülik. Amalia akarata...* Gyerünk! Úgy sem mered! *hergeli tovább Aryát Amalia, és egyre csak közelít a lány felé.*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Feb. 26, 2009 5:40 pm

*Mikor váratlan fordulat áll be, ordítozásával alábbhagy, és mikor tudomásul veszi, hogy szabad, és apróbb démonok támadnak rá, kezeit maga elé emeli. Erősen koncentrál, és füst ereszkedik szép lassan az egész barlangra. Az illatmanipulációs képességével pedig a barlang egészen más végébe vetíti a vér szagát, hátha a démonok a szagot követik, hiszen a szemük Ashley megállapítása szerint nem lehet valami jó, hiszen a vér megjelenése előtt nem bántották őket. Szőke haján most friss és alvadt vércseppek száradnak, ő pedig kétségbeesetten pillant Linny-re. Arya remélhetőleg tudja mit csinál, de sajnos az ő ereje is véges, és szeretne kijutni. Felhúzza Linny-t, és romlott ételek szagát egyesíti a lány orrában, ennek hatására valószínűleg magához tér. Füstös köd lassan kezd feloszlani néhány helyen, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ereje fogytán, ha a lány félkómás is, de legalább magánál van, megfogja, és leindul vele kifelé a barlangból.*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Feb. 26, 2009 6:43 pm

*Arya bosszúsan próbálja kirángatni a kezét, nem elégszik meg azzal, hogy csak szimplán lebénította a lábát. Mindenre felkészült ez a lány, de arra, hogy Amalia még pluszban le is vágja a lábát, na erre nem. A szeme elkerekedik, de gyorsan összeszedi magát, megrázza a fejét és ismét kemény magabiztossággal néz szembe a nővel. Legnagyobb csodálkozására a szorítás a karjában megszűnik, így a késsel szabadon bánhat.*-Igen? Úgy gondolja nem merem?-*Kérdi halk, gyűlölettől remegő hangon.*-Megölte a családomat! Mindent meg merek tenni!-*Üvölti, és teljes erejéből Amalia szíve felé küldi a kést. Az útközben átjegesedik és szilánkossá válik a penge.Aztán a kezével egy érdekes mozdulatot tesz, és a célja is érdekes. Meg akarja fagyasztani a remélhetőleg átszúrt szívet. Nem sokat teketóriázik, a lányok után siet. Útközben gyorsan átváltozik tündérré, és kis pillantással erre kéri Ashley-t is. Linny-t alulról megtámasztja, hogy gyorsabban tudjanak menekülni. Ügyel rá, nehogy lehagyja Ashley-t és időnként hátra-hátrapillant, nehogy megtámadják őket. Mindazonáltal gyorsan haladnak, lassan feltűnik a Twidare sziluettje és Arya azon belül meg a gyengélkedőre siet. Linny szörnyű állapotban van, talán még életveszélyesben is. Sűrűn csapkod szárnyaival, igaz már fárad. De bosszút állt. Az arca mégis falfehér, mint a mész.*

Tárgy: Re: Cellák Pént. Feb. 27, 2009 6:05 pm

*Amalia szívébe a jeges tőr hatol, de ezek előtt füstös köd ereszkedik a barlangra. A nő teste darabokra foszlik, és a légüres térbe hull az egész lénye. A véres tőr végén fekete sűrű folyadék csillan, majd lehull a földre. Arya a tőrt otthagyta... és ennek talán a jövőre nézve lesznek következményei. Ashley, Linny és Arya megmenekülnek, a démonok pedig Ashley varázslatától a barlang másik végébe repültek, s ott Amalia után elpusztultak. Az ereklyetartó fém tartója maradt csupán meg, és Ashley azzal, hogy összetörte, a leggonoszabb erőt pusztította el, de egyben ki is szabadította börtönéből. Zöld füst árad az ereklyetartó üvegszilánkjaiból... jó ez? Vagy rossz? Hamarosan kiderül.*

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Feb. 28, 2009 1:43 am

*Egy éhesnek tűnő vérfarkas jelenik meg. Könnyek mossák fekete, kócos hajával keretezett arcát... vicsorogva kajtat a szilánkok után, majd a szilánkokra pillant. Éjszaka van... telehold. A hold fénye visszatükröződik egy vér alkotta pocsolyában, s a lány érzi, hogy valami leírhatatlan energia lesz urrá egész testén. Miután ez megtörtént, már nem is önmaga, hanem egy vérengző vadállat. Párat vonyít, hogy nővérét magához hívja, aztán megpróbál visszaalakulni. Szép lassan sikerül, és örömteli arckifejezéssel pillant a szilánkokra.* Amalia... Amalia elrontotta. *mondja halkan, és egyre derűsebb mosoly ragyog egyébként hibátlan arcán...*

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Feb. 28, 2009 4:53 pm

*Liana, miután végzett a mocsárban azzal a két tündérrel, biztosra veszi, hogy meg fognak halni még ma. Az egyiknek majdnem le van vágva a lába, simán elvérzik. A másiknak meg nagyon súlyos belső sérüléseik vannak. Épp vadászni indult volna, amikor meghallja egy másik vérfarkas hangját, felvonyít, a szeme sárga lesz, és emberfeletti sebességgel indul a hang irányába. Valahogy ismerősnek tűnik neki ez a hang. A barlanghoz se perc alatt feljut fejlett farkas tappancsaival. A barlang szájához érve megtorpan, szemét összeszűkíti és ő is visszaalakul ember alakjába. A végén már csak a szeme marad sárgás színű, de lassan az is visszanyeri eredeti színét. Nos, ez az alakuló szem most elkerekedik a csodálkozástól, és a hitetlenségtől remegő hangon szólal meg.*-Lyliah..Lyliah, te.... te élsz? Azt hittem meghaltál!-*Ugrik oda húgához, és karjaiba zárja. Lehet, hogy vérfarkas, de a húgát akkor is szereti. És úgy hitte, hogy meghalt. Ziháló mellkassal eltolja magától a lányt, hogy szemügyre vegye.*-Jól nézel ki, hugi. Mi történt veled?-*Kérdi aggódó nővér módjára.*

Tárgy: Re: Cellák Vas. Márc. 01, 2009 3:54 pm

*Ő sajna nem képes semmiféle mágiára, de érzékei szerfelett fejlettek. Hallva a nővére zihálását az erdő felől, nyugodtan pillant a tárgyra, melyet egy tündér tört össze, ami abból is látható, hogy nem konkrétan az erőmag van eltalálva, de az is majdhogynem megsemmisült. Mikor meglátja Lianát, kedvesen rávicsorog, de mikor az megöleli, finoman eltolja magától.* Élek, igen. Habár mind azt hittétek, hogy a forró fejem visz a végzetembe. De könnyedén felmértem a helyzetet, és időben el tudtam rugaszkodni a sziklától, ami csak egy bokaficamot okozott. Túl lehet élni egy kétszáz méter magas zuhanást, nővérkém. *mondja csepp gúnnyal a hangjában, majd az ereklyére mutat.* Hibázott. És az életével fizetett érte. *mosolyodik el, majd fekete kócos loboncát hátraveti, hogy könnyebben a tárgyhoz férjen.*

Tárgy: Re: Cellák Hétf. Márc. 02, 2009 11:17 pm

*Liana még mindig alig hisz a szemének, hogy évekig halottnak hitt testvére most hirtelen megjelenjen, beszéljen hozzá, meg egyébként is...*-Ügyes voltál...De mondd csak...Miért nem kerestél meg már korábban? MIÉRT hitetted el velünk a halálodat?-*Kérdi összevont szemöldökkel.*-Jah, hogy Amalia...Már nem azért, de ez várható volt. Buta, fantáziátlan egy nő volt, de erős, annyi szent. Csak ne becsüld le az ellenségedet.-*Morogja állatian mélyen, és ezt értétek nyugodtan szó szerint is. Liana ruhája egy kicsit szakadt és kosos az átváltozások miatt, de Lyliah ruhája sem semmi. A lány közelebb megy az ereklyetartóhoz, hogy jobban lássa, mit csinál a a drága húgocskája.*-Figyelj, Lyliah. Csak óvatosan! Az ereklyetartóra komoly átkokat rakhattak! Ne ellenőrizzem először, hogy ártalmatlan-e?-*Akármit feleljen a lány, ő kinyújtja a kezét, mond egy határozott szót, mire zöld fényt ölt a tárgy.*-Oké, hozzányúlhatsz. Szerintem semleges.-*Oké, ismerjük be, hogy Liana is olyan típus, aki előbb cselekszik és csak utána gondolkodik. De ha a húgával van, ez másképp történik. Akkor mindig ő akarja vállalni a felelősséget mindenért. Ne kérdezzétek, hogy miért. Ez ilyen beidegződés*

Tárgy: Re: Cellák Pént. Szept. 18, 2009 9:18 pm

*Kicsit nagyobb sétát követően, de itt kötnek ki.* - Mit gondoltok, ez a barlang megfelel? *Válaszvárás nélkül, izgatottan ugrik a szűk járatba, és ott tesz egy-két bukfencet, mígnem ki nem dől a járat végén, valami furcsa helyen. Kialudt fáklyák a járatban, és néhány cickány. Nem úgy tűnik, mintha itt találnának valamit. Tenyeréből kipattint egy kisebb tűzgolyót, és azt lebegteti, fényforrásként. Levesz két fáklyát a helyéről, és mindkettőt meggyújtja. Odaadja az egyiket Carmennek, a másikat Tomnak. A saját tűzgolyójával világít maga előtt, és úgy sétál, izgatottan a csendes barlangban. A lassú léptek gyorssá válnak, és cellákat, rácsokat pillant meg. Ijedten pillant körbe, és egy még nem teljesen lerágott csontvázat pillant meg. Egy női test, kétségtelenül, hiszen női ruhát visel a csonk test. Szájához emeli kezét, és néhány cickányt vél felfedezni, akik épp a lány testén lakmároznak.* - Fúj! *Hátrál, és a tűzgolyót a feje felé emeli, majd elengedi, és úgy irányítja. Kinyitja a könyvet, és lázasan olvasni kezd, miközben tovább haladnak.* - A könyv nem tesz említést erről a barlangról... fura, nem? *Kérdezi szinte suttogva, hiszen érzi, hogy valami történni fog...*

Tárgy: Re: Cellák Kedd Szept. 22, 2009 9:45 pm

*Rengetegszer fordul elő vele, hogy átkoznia kell magát tettei miatt, s rá kell csapnia csinos kis homlokára, miszerint miért is nem hallgatott az ő drága anyukájára. Így van ez most is, mikor rádöbben, hogy sokadik viselésre sem kényelmes ez a cipője, és hogy nem feltétlen ezt kellett volna berakni a takaros kis kék helyett. De, miért is lenne Cortés, ha nem örökölte volna azt a bizonyos konokságot, ami e vezetéknévvel jár?
Szóval ilyen sanyarú sorssal és egy csecse vízhólyaggal sétál, szorosan a többiek nyomában, nem igazán erőltetve a beszélgetést, ellenben a dalolást; hátha becsatlakoznak a többiek is.*-And when you cry a piece of my heart die...Gyerünk, nem létezik, hogy ezt sem ismeritek; iziben lemegyek minimum hídba.*A City and Colour egyik remekművét énekli fennhangon, s mikor a gyors részhez ér, enyhén reggae-s beütésű táncba kezd, a kezeit oldalra nyújtja, s afféle lezuhanni készülő madár koreográfiát vet be.*-Párárá párápááárámpá párá pá pápá ráppá.*A szövegben van némi hiányossága, de ez most nem is számít, hiszen időközben fellelték az áhított barlangot. Hála Cassarah tűzgolyójának, mikor belépnek, rögtön szembesülhetnek a csontvázakkal, s a lakomájukban megzavart patkányokkal. Elvétve egy-két denevér is csapong felettük, de a látvány -legalábbis Conchie-nak - sokkalta sokkolóbbnak mutatkozik. *-De, meglehetősen fura. Mondhatni abszurd. Ha nem tudnám, hogy nem félek, akkor azt hinném, hogy mégis.*A szaktársa által felfedezett csontváz szemüregében egykoron biztos papírként emlegetett, most már legfeljebb csak humusz számba menő valamit talál. Elég alacsony a tűrési küszöbe, de erőt vesz magán és belekotor a szembe, hogy megszerezze a dokumentumot.*-Nézzétek. Találtam...*Itt félbeszakítja egy öklendés.*-Találtam egy levelet. Vagy térképet. Esetleg képet, még magam sem tudom.*Összeszorított fogakkal, s szemmel nyúl bele az imént említett szerv üregébe; megkaparintja a tacepaót. Tomhoz hajítja, elvégre ő a fiú, s ha már nem lökte félre Carment, hogy ő végezze a piszkos munkát, legalább ezt a részt vállalja.*

Tárgy: Re: Cellák Szer. Szept. 23, 2009 6:54 pm

*Sétál a lányok mellet bár nem örül, hopgy egyikőjük sem karolt bele bár nem is hibáztatja öket hiszen el tugja képzelni, hogy hogy nézhet ki.*-Aha menj....* Mondaná, hogy menjünk de ebben a pillanatban világítja meg a csontvázakat és hasonló gusztusos dolgokat így modatát már nem fejezi be. Bár fiúból van de a gyomra így is felfordul a következő másodpercben. ÉS kérem szépen ezért nem elitélni. Nincs oda azoszladozó hullákért de szerintem nincs olyan épeszű ember aki oda van értük. NA mindegy is bármennyire is pasiból van undoritonak tartja a helyet föleg amikor megcsapja orrát a pénészes poshad szag keveredve az oszladózó hulla "illatával" hát mit ne mondjak nem lenne belöle egy népszerű parfüm bárkivel rekláémoznák. Bár elég érdekes is lenne " A mesés oszladozó hulla és penészes poshad pince szag az ön és környezetét és elvarázsolja most akciós áron csak 10 forint egy liter." Na térjünk ide poshad kis barlangunkba vissza.Elindul befelé, hogy megnéze hátha kecsegtet valami jóval is környék bár azért annyira nem hülye, hogy ezt komolyan el is higgye. Éppen egy másik hullát tanulmányoz akinek mintha ismerősek lenének a vonásai ezért nem tud segiteni a lánynak. Aztán egy pillanatra mintha a halott Linnyt látná maga elött. A szeme elkerekedik és szomóruság legnagyobb mértékekben ül ki az arcára. Aztán megrézza a fejét és mikor újra a halott lányra néz már látja, hoghy az nem geykori kedvese. A keze mindvégig kardja markolatánál van így mikor a lány megérinti, hogy odaadja a gsuzti helyen rejtőző papirt gyorsan csak egy villanás látszik és a kard máris a lány nyakánál van. Mikor mérlegeli, hogy az csak CArmen gyorsan elrakja.*-Bocsi.... az ilyan helyek a legroszabbat hozzák ki belőlem..... mármint a sötét veszélyt sejtető helyek..... báőr mondjuk a hullák sem tul vidám látványok.... még ezerszer bocsi.*Elveszi a lapot és elkezdi tanulmányozni.A lapon valami utak meg heylek vannak bejelölve és az egyik útvonal mellett pedig egy nagy x. Egy kis idejig gondolkodik mi ez asztán eszébe jut amit a fiukkal játszottak még sokk évvel ezelött és kissé elmosolyodik.*-Hölgyeim ez egy kincses térkép. JAvaslom, hogy induljunk el kincset keresni...~Vagy legalábbis el innen.~-...NA gyerünk higyétek el szórakosztató lesz.*HA beleegyeznek ha nem elindul kifelé de ezutal nem nyújtaja karját sőt egészen gondolataiba merül miközben megindul a térképen jelölt helyek felé elöször is a tisztás felé. Úgy sejti ott léehet a kincs egyik része vagy valami segitség esetleg utalás.* Ezt megosztja a lányokal is majd ismét viszamerül gondolataiba.*~Miért látom, mindehol Linnyt? Miért hallom állandoan a gyönyörü hangját. Miért ézemn azt ha valami puha a kezemhez ér, mintha ő fogná meg? Ez lenne a szerelem? Ez a méérhertetelne fájdalom ez az üreségérzet. VAgy csak ez a bütetésem? Sok sőt a soknál is több lány szívét összetörtem és mosr Linny is oly könnyedén játszot volna az enyémen mint én az öviéken?~*Szóval nem épp derüs gondolatok társaságában baktat a tisztás felé.*