Cellák

Tárgy: Re: Cellák Hétf. Szept. 22, 2008 6:49 pm

*Arya, már éppen befejezné volna a szónoklatát arról, hogy hova is menjen Nina, amikor, mintha csak altatógázt szagoltatnának vele, elveszi az eszméletét. Amikor percek múlva visszanyeri azt, már nem látja a többiket, kivéve azt az aranyos lányt, aki az előbb is segített neki.Fel szeretne kelni, amikor észreveszi, hogy megint be van takarva, mire egy halovány mosoly jelenik meg az arcán. Mivel mér elég erőt gyűjtött ahhoz, hogy legalább mozogjon, meg is próbálja. Feláll, habár egy kicsit bizonytalanul, és egyből vissza is szédülne, de az akaraterejével állva marad, és nekidől a falnak(gondolom van). Mia ruháit egyből magaköré tekeri, és így szól.*-Hogy is hívnak?Én Arya vagyok. Nem hiszem , hogy ismernél, de azért örülök,hogy megismertelek. Van valami ötleted hogy juthatnánk ki innen? Egyébként, ne vedd tolakodásnak, de megtudhatom, milyen tündér vagy, és mire vagy képes?-*A szövege első felében még gúnyosan mondja a szavakat, hiszen baromira örülhet, hogy megismeri, ha egyszer itt rostokolnak, az isten háta mögött, ami nem is tudják, hogy hol van. A szemével körbepásztázza a helyet, valami hibát keres, amitől kijuthának, amíg várja Mia válaszait, már ha válaszol.*

Vendég

//Valaki magyarázzon nekem mert összekavarodtam XD Ha túl fáradtak a kiabáláshoz, sikítani hogy tudnak? Very Happy

//

*Erőmásolás... Számított rá, hogy valami ilyesmi fog történni. Hiszen Nina képes elvenni mások erejét, ami azt jelenti, hogy lemásolni sem esik nehezére. Ugyan azt nem tudja, hogy mikor sikerült neki a dolog - talán akkor amikor egy pillanatra kiolvasztotta, majd rögtön utána leütötte?- de az biztos hogy elismerésre méltóan csinálta. Ahogy felkel rájön mi is történt, nem kell hozzá sokat gondolkodnia. Ha valaki nem állítja meg az időt rajta kívül, akkor nem esne ki az emlékezetéből, hogy hogyan kerültek ide. Lerúgja magáról a takarót és a cellatársára pillant, aki történetesen Tom, a hős. Ha nem lennének bezárva ide, és tudnák mi fog történni velük, szívesen beszélgetne a fiúval harctechnikákról meg hasonlókról, most viszont nem nagy kedve van ilyesmihez. Csak tömör választ ad a kérdésekre, hogy azért ne tűnjön bunkónak. Némelyik talán nem is érthető a fiú számára*
- Soraya *Mondja miközben feláll és ő is a rácshoz lép, hogy megvizsgálja. A következő szót csak sziszegi* Erőmásolás.. A boszi tehet róla. Kösz. Szeretek harcolni *Na a válaszokról ennyit, nem merül olyan részletekbe mint hogy karatézni tanul már évek óta. Amikor válaszolt mindenre, és a rácsot tapogatja, érzi hogy valamilyen erő kilöki a cellájából.. Lepuffan a földre egy méterrel a cella előtt, s rögtön fel is pattan a sikoltozásra. Jelenleg enm érdekli hogy kijutott. Sajgó hátsójával nem törődve Nina cellájához rohan. Ahogy meglátja a holtan fekvő Vallery-t, szeme összeszűkül. Egy pillanatra sem hisz el amit a lány Vallery-ről állít. Kinek állna érdekében megölni, ha nem neki, aki egy rács mögé került vele? Ennek ellenére dühét megpróbálja féken tartani... Ha kirobbanna csak veszélybe sodorná a többieket. Jobb, ha hülyének tetteti magát, mint aki elhiszi amit Nina állít*
- Szegény lány.. *Morogja fogát összeszorítva. Kezei is ökölbe rándulnak, de nem tesz semmit.. Vallery már úgyis halott, nem tehet érte semmit. Amikor már úgy-ahogy lenyugszik, mogorva képét Ninára emeli* Takard le valamivel, ha már eltemetni nem tudjuk *Veti oda neki, aztán visszasiet a Tommal közös cellájához, amivel szemben most egy ajtó nyílik ki. Gyanakodva méregeti, de aztán úgy dönt nem foglalkozik vele*
- Nem tudom, hogy jutottam ki, de titeket is ki kéne hozni.. Nem láttok valami kulcsfélét? *Kérdezi miközben ő maga is körülnéz*

Vendég

//Bocsi az újabb offért, de látom összekeveredett a sorrend, úgyhogy tákoltam egy újat: Aimee, Mia, Tom, Nina, Arya, Soraya//

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 12:35 pm

*Soraya megpillant valami fényeset, valamit ami csörög, és leesik a porba. Léptek zaját is hallja, majd egy férfi ordítását, ami olyan ismerős... ha nem kopogna a szeme az éhségtől, azt hinné talán az apja az... és... valóban ő az. EGy jeges kacaj, majd még egy ordítás, és egy női sikoly, és már csak lángok, amik kicsapnak a fura alagútból, ahol a kulcszserűséget látta. És csak ő látta. Egy illúzió áldozata lett, de a többiek zsavait nem hallja meg, úgy látja mintha terelnék őt az alagút felé. Akaratlanul is elindul, aztán mikor az alagút bejáratához ér, egyszercsak beszakad az alagút, és egy lentebbi földrészre kell leugrania... érzi hogy meg kell tennie. Aimee végig sikoltozik, kűzd Sorayáért, de az nem hall semmit. Aimee-re pillant utoljára, és bátorító mosollyal az arcán ugrik a kulcsért, a vesztébe. Az illúzió eltűnik, és a lávafolyamba veti magát a lány.*

Soraya Williams, kalandod itt véget ért

*A következő kiszemelt Aimee. A lány cellája felnyílik, és ő maga ugyan nem esik bűvöletbe... de Amalia előtűnik, és dühödten lő felé manabéklyót, amit erősen ajánlott lenne elkerülni...*

//Innentől felborul a sorrend teljesen, Aimee és Amalia bármikor írhatnak, amíg a csatájuk tart, a többiek is akkor írnak amikor akarnak.//

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 1:39 pm

Segítség! *sikotl fel, mikor látta meghalni Sorayát, és most Amalia rátámadt.* Nesze, te álnok boszorka! *sikoltja tovább, és teljes nekifutásból a nőre veti magát, és elkezdi őt ütlegelni, ahogy csak tudja.* Ezt kapod Sorayáért! *pofozza fel a nőt először.* Ezt meg Valleryért! *jön az újabb pofon, és ekkor egy hatalmas dinnyével támad a nőre.* Pusztulj boszorkány! *ordítja Ai, magából teljesne kikelve, szemei szinte izzanak, tüzet lövelnek... azaz majdnem. Csak a gyümölcsöket és zöldségeket idézi meg a tkeintet, mai ellepi Amaliát... kérdéses. hogy mit reagál erre a nő.*

Vendég

Áhh, a földöntúli hatalmamaml legyőzlek, te kis nyomorult ringyó! *ordítja a rajta kapálózó lányra, majd megtépi őt.* Ég veled, drága Marquez... milyen felemlő érzés lesz megölni az utolsót, háháhá, éljenek Marquezék! *nevet fel saját viccén, aztán a lávafolyam felé veti szerencsétlen Aimee-t.* Imádkozzál Aimee! *ordít a lányra, aki meg tud kapaszkodni a föld és a beton peremén, de bészes hogy leesik.* Gyerünk, halljam az imádat, te Marquez-fattyú! *ordít a lányra, felhasítva a földdarabka szélét, amibe Aimee valószínűleg kapaszkodik.*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 1:46 pm

Neee! *ordítja dühödten Amaliára, aztán előtör belőle Vallery ereje, és a Gloomix segítségével képes kirobbantani a rácsokat. Mindenkiért kirobbantja, gyorsna, amilyen hamar csa ktudja.* Aimee! *sikoltja a boszorkány, de mikor meglátja a lányt zuhanni, Amaliához ér, és elkezdi szívni az erejét.* Halál rád, te senki! *ordítozik, Amaliával, remélve hogy jönnek a többiek is.*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 1:53 pm

*Nina újonnan szerzett erejével könnyedén robbant egy nagy lyukat minden cellarácson, ez talán Vallerynek is sikerült volna ha megpróbálja amikor még életben van. Ezek szerint mégsem olyan védett ez a hely, kijuthatnak épségben... Aimee-nek siekrül megkapaszkodnia a később leomló földdarabban, majd mikor már nem tud mibe kapaszkodni az egyik lávából kinyúló kőre esik. Az szerencsére elég érdes ahhoz hogy fent tudja tartani magát amíg a láva el nem éri.. Még van egy kis ideje...*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 1:58 pm

*Minden olyan gyorsan történik hogy megint jól lemarad. Soraya után sikít egy sort mikor eltűnik a barlangszerűségben, de ezzel már nem ér el semmit. Még sírni sincs ideje, máris elkezdődik egy kis magánharc Aimee és a hirtelen megjelenő Amalia között. Amikor Nina kiszabadítja őket, meglepetten tapasztalja milyen könynen ment neki. Akkor hát ki tudnak jutni valahogy, biztos megvan a módja.. Aryát a cellában hagyva kiugrik a rács luyukán és Aimee segítségére siet. Nina és Amalia mellett elrohanva, ha nem akadályozzák meg, egy olyasmi felhőt varászol mint amilyet Aryának is csinált, azt a fajtát amit meg lehet fogni, ami akár egy embert is elbír, s ezt a pamacsot leereszti Aimee-nek*
- Ugorj rá! Ugorj! *Kiáltja, de közben a csata zajától a saját hangját is alig hallja*

Tárgy: Re: Cellák Csüt. Szept. 25, 2008 4:11 pm

*Aimee sikeresen elkapja a felhővalamit, és viszont Mia megégeti a kezét egy cseppet. Amalia Arya cellája felé céloz a zöld ereklyetartó valamijével, és abból apró kis démonok szállnak ki, amik összeforrasztják a cellákat, de duplán, így Nina már nem képes kirobbantani őket.* Most jön a jobbik Nelson! Rajta kislány, nézd végig az unokahugod halálát! *ordítja Amalia, és Arya felé repít három kis démont, akik egy füstszerű anyaggá válva mutatják Riley-t.* Akkor sem hagyhatom hogy Arya meghaljon, szeretemőt ! *ordítja Riley a földön vonaglása közben. A hősök vezetője gonoszul elvigyorodik, és egy szuronnyal fejbevágja Riley-t. A lány elkezd vérzeni, de még ne mhal meg.* Na és most fogsz engem látni a füstben! *nevet Aryára, és eltűnik. Hirtelen megjelenik a füst közvetítette helyen, és az egész Twidare szakadék köré vizet indít.* Éljen a monszún!!! *ordítja el magát, és hatalmas vihar keletkezik. Riley sikoltozva próbál levegőért kapkodni, de a hullámok elsodorják. Tudja, hogy Arya most látja, és nem akarja hogy annak bűntudata legyen, így úgy tesz minthan em tudna úszni, és elmerül a víz alatt...* Háháhá, látod mit tettél Arya? Meg tudtad volna akadályozni az unokatesód halált, de nem tetted! *ordítja teletorokból, és egy hatalmas villámot idéz a felhők közül, a Twidare iskolára lőve azt. Az épület omladozni kezd, a torony tőből letörik, az étkezőre omolva... nem sok ideje maradt a bent levőknek, sietniük kell, ha nem akarnak palacisntává válni.*

Vendég

//Ez még oda, hogy Nina leszur, csak, hogy meglegyen.//
*Már épp odafordul a rácshoz mikor érzi, hogy egy hideg valőszínüleg fém nyomodik a hátának és hatol át aa börén. Nem érti miért teszi ezt Nina de nem tud már semmit se tenni ellen. Egy útólsó levegő egy útolsó dobanás és Nina pengéje éléri a szívét.Sikkitani vagy bármit tenni már nem bír 15 másodpercig még él és ekkor felrémlenek elötte könyvei és jobbnál jobb jegyei.MAj lélegzet nélkül hanyatlik a padlóra. Haja kócós ruhája szagatot. Hát így végzte itt a földön a koszban. Mikor Nina megfagyasztja már nem is érez semmit a sebe begyógyúl de már hasztlan, viszont a kés a háta alatt a burokban mardt.*

Tárgy: Re: Cellák Vas. Szept. 28, 2008 1:26 pm

*Amikor Aimee ráugrik a felhőre, a lehető leggyorsabban felemeli azt maga mellé, így a lány biztonságban távozhat. Mia nem törődik azzal, hogy megégette a kezét, helyette odarohan az ajtóhoz és ha semmi nem akadályozza meg benne, kitárja*
- Gyorsan, mindenki menjen ki innen! *Kiáltja, és odarohan a két cellában rekedthez, vagyis Tomhoz és Aryához* Valahogy csak ki lehet nyitni! *Morogja kétségbeesetten a robajt hallva, amiből arra következtet hogy elkezdődött a csata, és már a kastély is omladozik. Rángatni kezdi a rácsokat, bár tudja hogy semmit sem ér el vele*

Tárgy: Re: Cellák Vas. Szept. 28, 2008 1:43 pm

*Amalia, amint eléggé meggyötörte Aryát, egyszer csak fogja magát és eltűnik, beleveti magát a harcba odafönt az Iskolában, magukra hagyva ezzel a rabul ejtett diákokat. Mia sikeresen maga mellé röpteti Aimee-t a "szilárd" felhőn, és amikor a rácsokat kezdi rángatni, hirtelen mindannyian mély álomtalan álomba zuhannak, és csak két nappal később kelnek fel, teljesen legyengülve. Éhesek is, szomjasak is, Aimee-nek pedig nincs ereje gyümölcsöket varázsolni. De van pár jó hír is: Mikor fölkelnek, már nagy a csend, az ostromnak vége van, és már a tornádó is elvonult, tehát ezeket jól megúszták úgy, hogy nem is tudtak róluk. Az iskolának már folyik az újjáépítése, habár ők ezt sem tudhatják. A cellák rácsai szőrén-szálán eltűntek, azért, mert aki teremtette őket, már napokkal ezelőtt meghalt, legalábbis az erejét elvesztette egy időre. Arya még rosszabbul van mint eddig, mert még mindig beteg, és pihennie kéne, meg ennie, és innia. Amikor már mindenki mozgolódni kezd, és már a felkelésen vannak, Arya egy pukkanással a gyengélkedőn köt ki, abban az ágyban amiben eddig is volt, így még azt is hiheti hogy álom volt az egész.. De sajnos ez nem igaz. Tom is eltűnik, pukkanása után a hősképzőbe teleportál. Aztán újabb és újabb pukkanássorozatokat követően mindenki eltűnik, a terem kongóan üressé válik. A tündérek (Aimee, Mia) Aryát követve a gyengélkedőbe huppannak,Nina pedig a boszorkányképzőbe*

Tárgy: Re: Cellák Vas. Szept. 28, 2008 6:05 pm

//Sorry emberek, hogy nem írtam eddig a mi kis Aryánkkal. Igyekszem ezt bepótolni, így szeretném, ha ezt a hsz-t úgy vennénk, mintha még a mesélő előtt írtam volna. Még egyszer sorry.//

*Arya szinte csak suhanó foltokat lát az egész harcból, meg mindenből, ami itt a cellákban történik. Amikor Amalia beront ide, legszívesebben egy jól irányzott karate mozdulattal leterítette volna, de mielőtt bármit is tehetne, Amalia már mutatja, ami Rileyval történik. Aryának egy szava sincs. Ne értsétek félre, egyszerűen elment a hangja. Tágra nyílt szemekkel nézi végig, mit tesz a szörnyeteg szeretett unokanővérével, és legszívesebben Riley után ugorna.A száját nagyra tátja, mint aki ordítana, elrohanna, de titokzatos módon mozdulni sem bír. Aztán, amikor azt mondja Riley, hogy szereti őt egyszerre megjön a hangja, cserébe viszont kimegy a lábából minden erő. Zokogva rogy térde, de a szemét nem tudja levenni a mér holttá lett rokonáról., hiszen ő volt a legeslegjobb unokanővére, igaz, csak ő volt, de ez most lényegtelen. Hirtelen abbahagyja a zokogást, és csendben könnyezve a földön ülve térdét átkarolja, és a szeme a távolba mered. Szinte minden fény eltűnik belőle. csak a nehézkes légzése utal még arra, hogy egyáltalán él. A bőre tiszta fehér lesz, és szinte nem is érdekli, hogy rosszabbul van, mint az egész akció előtt. Szinte nem is érdekli, meg nem is jut el az agyáig, hogy egy pukkanással eltűnik, és az omladozó,de már újjáépített Twidare gyengélkedőjén találja magát.*

Tárgy: Re: Cellák Pént. Dec. 12, 2008 11:34 pm

*Komolynak kell lenni, elvégre feladatot teljesít. A lányoknak ide kell érnie. Liana lép ki a teleportból többedmagával. Pár lépésnyire magával ráncigál a cellákba két lányt, akiknek be van kötve a szemük, és fel van peckelve a szájuk. A vérfarkas lány nem mutatja, hogy egyáltalán lány, férfihez méltó vasmarokkal fogja a gyenge karokat. Annyit azért megtesz "szívességként", hogy egy cellába teszi őket. Aztán, mint aki jól végezte dolgát rájuk zárja az ajtót, és kilép a cellából. Mintha valami koszos dolgot csinált volna megtörli a kezét a gatyájába, és felsóhajt. Utálja, hogy nem komolyabb feladatokat. "Liana, csináld ezt, cipelj pisis lányokat, igen jól csinálod, ez az, jutalmul megnézheted a Pindúr Pandúrokat". Hát igen, kb így bánnak vele, csak azért mert lány, és nagyon fiatal, nem teljesen tiszta vére, és még vérfarkas is.Kb 20-24 éves, de sohasem ünnepelte a szülinapjait, így csak becsülni tudja. Az arca markánsabb mint az átlag embernek farkas mivolta miatt. Pedig még vezető is! De tényleg, egyszer le kéne ütni ezt az Amalia nevű nőt! Sötét haja, és szeme van, amik felett hosszú, fekete szempillák néznek a világra. Szája vörös, és telt. A karja, lába izmos, ami utal az állandó testmozgásra. Nagyot sóhajt, és leül egy kis karosszékre,amit magának hozatott ide. De amint ránéz már meg is utálja, mivel RÓZSASZÍN. De komolyan, ki az az észlény, aki egy vérfarkasnak RÓZSASZÍN széket ad? Hát, ebből is látszik, mennyire lenézik a fajtája miatt. Undorodva köp maga elé, és egy hanyag kézintéssel eltünteti onnan. Mivel unatkozik, ezért úgy dönt, nem marad itt bébiszitternek, inkább megnézi mi újság a nagyvilágban, és talán meglátogatja Rynill-t is. Kilép az ajtón, magára hagyva a két Dimitrov lányt.*

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Dec. 13, 2008 5:28 pm

*Anastasia minden erejével küzd, igyekszik kiszabadulni a köteleiből. Bizonyos időközönként szakít rá időt, hogy aggodalmasan pislogjon Elizaveta felé, aztán folytatja a rúgkapálást. Amikor be lesz dobva a cellába gúnyosan felhorkant, és pár másodperces harc után sikerül magát felküzdeni ülésbe. A méregtől összehúzott szemét Lianára szegezi, és igyekszik behatolni a tudatába. Ott nem várt erővel találkozik, de annyit sikerül kiderítenie, hogy vérfarkas emberrel van dolguk. Hogy ezt honnan tudja? Minden elmének megvan a maga sajátossága. Nos, a vérfarkasok elméjének is. Anastasia inkább visszahúzódik önmagába, és odavergődik Elizaveta mellé. Nem tudja, vajon a testvére mennyire fél, de ettől függetlenül igyekszik megnyugtatni. Már amennyire tudja. Elméjét újra kinyújtja Eliza felé.*~ Hé! Eliza, ne félj! Megpróbálok kiszabadítani, jó?~* Amikor aztán Liana elhagyja a helyet, megpróbál átváltozni hattyúvá. Ha ez sikerül, akkor a csőrével átharapja a kötelet, a testéről meg lerázza a maradékot. Amikor ezzel megvan, akkor visszaváltozik, és kiszedi a szájából a pecket. Óvatosan kinyújtózkodik, majd a húga mellé ugrik. Kicsomózza a köteleit, és a szájából is kiszedi a pecket.*~Figyelj! Ne nagyon beszélj, csak ha muszáj! Igyekezz gondolatban kommunikálni!~*Üzeni neki.*~Nos, akkor azt hiszem, gyűjtsünk ötleteket, hogy szabadulhatnánk ki! Tudod mit? Inkább mégiscsak beszéljünk, csak ha vissza jön az a csaj, akkor kommunikáljunk így, jó?~-Van valami ötleted, Liz?-*Kérdezi, miközben ő is odalép a rácsokhoz. Óvatosan hozzányúl, és ha simán meg tudja érinteni, akkor megvizsgálja, ha nem, akkor csak tanácstalanul pillog húgára*

Tárgy: Re: Cellák Kedd Dec. 16, 2008 10:42 pm

*Elrablásuk jelenetének nagyrészét, és az utána következő epizódokat tulajdonképpen ájultan éli meg. Hát igen, nem valami erősek az idegei, hamar felmondják a szolgálatot. Közönségesen úgy is mondhatnám, hogy elég gyáva, habár erejének semmi baja, és ha egy csöppet is bátrabb lenne, könnyedén meg tudná védeni magát. Úgy, mint a többiek, a normális tündérek. Ő maga is az, nehogy félre legyen értve, csak hát a rettegő félelem, ami mindig elkapja ha ilyen helyzetbe kerül... Pedig már nem először éli át a dolgot. Harcolt most is, csak akkor vesztette el az eszméletét amikor már foglyok lettek. És egész addig, amíg Anastasia el nem kezd babrálni a köteleivel, és ki nem szabadítja magához sem tér. De akkor felnyitja a szemeit, lassan mintha csak álmos lenne, és ködös tekintettel körbe néz. Aztán fokozatosan visszatér az emlékezetébe minden, és rájön, hogy hol is lehetnek. Anastasia ekkor bontja ki teljesen a csomóját, és ő a vállára borul*
- Jaj, Ánya, úgy sajnálom! Hasznavehetetlen vagyok *Sírja szomorkásan, a lány haját áztatva* Most hogy jutunk ki? *Végre elengedi szegényt, hogy a rácshoz léphessen, és ha könnyedén hozzáérhet, erejét és önmagát összeszedve elfojtja további szomorú könnyeit amit saját hasznavehetetlensége miatt érez, majd átváltoztatja egyik lábát lópatává - ugyanis animotündér létére lóvá képes változni, és annak tulajdonságait, testrészeit fölvenni. A patája hangosan csattan a rácson, amikor teljes erejéből odarúg, de nem ér el vele semmit. Visszaváltozik tehát*
- Nem férsz át a réseken hattyúként? Biztos itt van a kulcs valahol *Ezek a rögtönzött ötletek persze próbálnak elég jók lenni ahhoz, hogy elfeledtessék Ányával, milyen gyáván cserben hagyta őket, bár nem is tudatosan*

Tárgy: Re: Cellák Hétf. Dec. 22, 2008 8:25 pm

*Anastasia elkeseredetten tekint Elizavetára. Pedig igyekszik legyűrni kétségbeesését. Komolyan. Tényleg. Csak éppen, nem igazán megy neki. Pedig a hattyús ötletre kényszeredetten nevetni kezd.*-Jaj, Liz, sosem volt erősséged a biológia. A hattyúnak is van teste. Márpedig ezeken a rácsokon épphogy kifér a kezünk. Tuti nem férnék ki. De megpróbálhatok gondolatban üzenni valakinek. Csak éppen még olyan fejletlen vagyok. És a többiek meg olyan messze.Egy próbát megér.-*Győzködi magát Ánya. Aztán végül leül a hideg kőre, és minden idegszálával a közelben lévő emberekre koncentrál. Eliz tudatát nagyon is élesen érzi, de azt épp csak megérinti. Nem neki más kell. Aztán kicsit messzebb járva már jobban meg kell erőltetnie magát. Nagyon halványan érez rengeteg sok elmét. De nem tud nekik üzenni. Már ez az akció is kimerítette, nemhogy még üzenni is. Nagyon messze vannak, és ha még sikerül is neki, a jeleket értelmezni kéne, azt pedig nem mindenki tudja. Így aztán visszarángatja magát a jelenbe. Kicsit zihálva veszi a levegőt, és köhögni kezd. Most jön rá, hogy mi volt az a rengeteg tündér. Hát persze! Most van a Hópehely Bál!*-Figyelj Liz, ki kell innen jutnunk...Nézzük, a rácsok ellenállnak-e a varázslatoknak!-*Mivel Anastasia mentáltündér, minden varázslatát sajátossá teszi az, hogy nem csak a mágiát, hanem a tudatát is használja. Becsukja a szemét, és pár érthetetlen szót suttog. Kezéből egy lila fény tör ki, egyenesen neki a rácsoknak. Azok elkezdenek lilán égni, aztán abba is hagyják. Anastasia még csak ki sem nyitja a szemét, máris újabb varázslatot csinál, de az visszapattan a rácsról, neki a falnak, amiből letörik egy darab.*-Sejtettem. A rácsok bűbáj ellen védettek. Hát persze. Amaléia számított rá, hogy nem fogunk ölbe tett kézzel ülni. Várj, megpróbálom betájolni Tatianát!-*Mondja. Újból leül, hátha megszédülne vagy valami. Képességéből adódóan a testvérére koncentrál teljes erejével. Halványan, nagyon halványan érzékeli őt. Mivel testvérek, és Tatu szemmel láthatóan nem védekezik az idegen tudattól, Anastasia érzi a fizikai fájdalmát, persze ezt is csak halványan. meg akarna tudni többet is, de a manája elfogy, szeme kipattan, és arra "ébred", hogy izzadtságban fürdik, kapkodja a levegőt, és szorosan nekipréselődött a falnak.*-Ta..Tatu..mé-még...é-él, de sú-súlyosan...me-megsérült. A...ka-kastélyban van.-*Zihálja. Aztán felül, és átkarolja a térdét így próbálván erőt gyűjteni.

Tárgy: Re: Cellák Pént. Jan. 02, 2009 9:35 pm

*Ánya állítását hallva most egy kicsit hosszabb időre fordul oda a rácsokhoz, ugyanis az előbb csak egy futó pillantásra méltatta a bűbáj ellen felszerelt vasdarabokat. Kénytelen igazat adni nővérének, túl sűrűn vannak a rácsok ahhoz hogy akár hattyú, akár macska átférjen rajta. Kétségbeesetten áll fel és lép mellé, és kettő között átnéz, hogy megvizsgálja a helyet ahol foglyul estek. Látja, hogy több cella is van errefelé, tehát Amalia nem csak őket tartotta itt akaratuk ellenére, és nem is csak őket fogja. Ez lehet az állandó fogvatartó helye. Most épp nem lát senkit rajtuk kívül, de ki tudja, változik-e a helyzet. A cellájuk kulcsát keresi, s eközben szemügyre vesz mindent. Sivár az egész hely, és meglehetősen csendes. Elég nagy ez az ürességtől kongó terem, túl nagy ahhoz, hogy észrevétlenül elrejthessék valahol a természetben Xilomenben. Láthatatlanok nem lehetnek, mert azt érzékelnék. Vagy egy másik bolgyón, dimenzióban vannak, vagy....* - A föld alatt! *Suttogja úgy gondolva, ez sokkal valószínűbb mint az előző. Talán nem is olyan nehéz innen kijutni, csak gondolkodni kell egy kicsit. Visszafordul Ányához, aki már nagyban turkál az emberek agyában, és csendesen leül az egyik ágyszerűségre, úgy várja hogy befejezze, és kérdezhessen tőle. Közben a körmét rágja izgatottságában és félelmében egyszerre. Taturól hallva abbahagyja ezt és feszülten figyel* A kastélyban biztonságban van *Nyugtatja meg rémültnek tűnő nővérét, habár ő maga is legalább úgy érzi magát ahogy ő. Mert mi van, ha a kastély már nem biztonságos, és Tatunak valami baja esik? Ha a boszik sikeresen elfoglalták? Megrázza a fejét, és inkább kérdez, hogy terelje a témát* Ánya, figyelj, te ébren voltál. Sokat utaztunk? Nem mentünk át más dimenzióba, igaz? *Megvárja a válaszokat, csak aztán adja elő a sebtében összerakott elméletét* Csak azért, mert szerintem a föld alatt vagyunk Xilomen egyik természetes, eldugott helyén. Azért gondolom, mert nem hallom, hogy elmennének fölöttünk. Lehet... Lehet, hogy a Mocsárnál vagyunk! Arra senki nem jár szívesen... Ha ki tudunk szabadulni a cellából, már nem lesz nehéz visszajutni a kastélyba. *Igyekszik, hogy ne remegjen a hangja, de nem tudja ez mennyire sikerül. Visszasiet a rácsokhoz, de még mindig nem látja a kulcsot, s a jól ismert csörgését sem hallja, de azért nem adja fel, reméli hogy hamarosan megpillantja*

Tárgy: Re: Cellák Pént. Jan. 02, 2009 10:23 pm

*A kulcsot épp csak egy helyen nem nézi egyikük sem - oldalt. Merthogy a kulcscsomó éppen ott van a cellájuk mellett, úgy egy karnyújtásnyira. Csakhogy a karjuk túl vastag ahhoz, hogy teljesen átpérelhessék a rácson, úgyhogy más megoldást kell találniuk. A terem egyelőre még mindig csendes, jobb ha addig cselekednek amíg nem ellenőrzi őket valaki*

Tárgy: Re: Cellák Pént. Jan. 02, 2009 10:49 pm

*Anastasiának minden lélegzetvételnél töltődik az életenergiája. Már egészen nyugodtan veszi a levegőt, és a szívét is igyekszik a normális ütemezésre bírni.*-Gondolod, hogy biztonságban van? És ha Amalia bejut oda? Hiszen azért raboltatott el minket, hogy őt zsarolni tudja. Kétségem sincs felőle, hogy Tatiana engedelmeskedni fog, bármit is kér tőle az az átkozott nőszemély. Hagyjuk.. a mi legfőbb feladatunk, hogy kijussunk innen. Már több órája itt rostokolunk.-*Ánya feltápászkodik.*-Nem, nem utaztunk túl sokat. De ezt nem tudom azért annyira megállapítani, hiszen azzal foglalkoztam, hogy ki tudjam magam szabadítani. Rugdostam, karmoltam, hiába. Az a lány jó erős volt.-*A lány mindenféle zagyvaságokat hord össze, hogy valamennyire megnyugtassa magát. Ami nem egyszerű.*-Gondolod, hogy a föld alatt lennénk? Igen, ez lehetséges. De nem a mocsár alatt. Ha a mocsár alatt lennénk, akkor be lennének ázva a falak.-*Hogy ezt alátámassza, körbe mutat a garantáltan csont száraz falon.*-Tehát valahogy másfelé kell lennünk. Gondolom én. Persze az is lehet, hogy varázslat védi a helyet a víztől. De inkább afelé hajlom, hogy nem ott vagyunk. Xilomen falujához, és a Twidaréhoz közel... de nem annyira közel, hogy bárki is itt járjon.-*Folytatja gondolatmenetét a legidősebb Dimitrov. Elizaveta kereséséhez csatlakozva mindenhova elpillog. Fogva tartójuk nem vitt magával kulcsot. Csak egy kis ideig hallotta a csörgést, miután bezárta őket. Tehát a cellájuk bejáratától nem lehet messze.Tehát, az ajtóhoz közel. A filmekben mindig ott van a cella mellett. Tehát ha a lány nem vitte messzire, és a filmek igazat mondanak akkor a kulcs...*-Oldalt van!-*Kiált fel Anastasia izgatottan a felfedezésétől. Egyből hattyúvá változik, és karcsú, hosszú nyakát, és fejét használva a cella melletti falra néz. És láss csodát, a kulcs valóban ott lengedezik. Na jó, ne túlozzunk. Csak úgy ott van, és kész. Anastasia megpróbálja elérni, de még az ő hosszú nyakával sem éri el. Gyorsan visszaváltozik miután a fejét visszahúzta.*-Eliz! Most kérek valamit, de nekem nehogy elhibázd, mert sok múlik rajta. Nem a körülöttünk lévő tárgyakra mondunk varázsigét, hanem rám! Átváltozom, de megnyújtod a nyakam, leszedem kulcsot, és szabadok vagyunk! Rajtad múlik.-*Ezután megint átváltozik, és várakozva pillant húgára. Ha az elvégzi rajta a szükséges változtatásokat, szárnyra kap, a fejét kinyújtja, és kis erőlködés után leakasztja a szögről. Befelé már nehezebben megy a dolog, mert a nagy kulcskarika nem fér be a rácson. Egy kis ráncigálás után azonban enged, és Ányával együtt behuppan a cellába. Ott megvárja, amíg Eliz visszaállítja az aeredeti méreteit, aztán ő maga is visszaváltozik. Rámosolyog a lányra, és nekinyújtja a kulcsot. Őt illeti az ajtó kinyitása*

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Jan. 03, 2009 4:04 pm

*Úgy látszik, Ányának is ugyanolyan rémes gondolatok járnak a fejében, mint neki, de ő mégis próbál védekezni, küzdeni ellenük, ezzel is próbálván ellensúlyozni, hogy az elmúlt egy órában olyan hasznavehetetlen és harcképtelen volt* Ha valami rossz történt volna, az egyik gonosz már biztos idejött volna hogy elmondja. Tudják, hogy attól csak mégjobban szenvednénk. *Örül, hogy Ánya ezután már a kiszabadulásuk problémájára fordítja a figyelmét, mert így neki sem kell folyton a rémképeivel törődnie, hanem egy időre elfelejtheti őket. Sokkal hasznosabb dolog, hogy már nagyjából ki tudják találni a helyzetüket, hála annak hogy nővére folytatja a megkezdett gondolatmenetét. A mocsaras kérdésben igazat kell adnia a lánynak, mert tényleg minden csontszáraz, és bár szerinte az lenne a legjobb búvóhely a gonoszoknak, lehet, hogy úgy gondolták túl sok varázslat kell a hely megvédéséhez, meg egyébként is túl kiszámítható lenne akkor, hogy hol vannak. Végülis ő is erre gondolt elsőként. Testvére kiáltására boldogan siet oda mellé, és bár ő nem látja a kulcsot, csak egyik felének édes csillogását, már ez is megkönnyebbüléssel tölti el. Mit nem adna érte, ha ezeken a rácsokon kiférne animotündér valója! Macskaként nem járna ennyi problémával a kulcs leszedése, dehát sebaj, még mindig itt van az ő drága nővére, aki hattyúnyakát felhasználva kinyúl a kulcsért, merthogy az már látszatra is egyértelmű, hogy az egész karjuk nem férne ki a rácsok között. A lány nyaka viszont elég vékony ahhoz, és hosszú is, hogy vissza tudják szerezni a kulcsot. Viszont amikor egy kis erőlködés után sem hallja a kulcs csörrenését, rágcsálni kezd ia száját. Részben mert ikrek, részben meg mert már nincs más megoldás, tudja, mi következik. A varázslat, amivel annyi baja van, és amit még soha, soha soha nem sikerült elvégeznie. Ha most majd elszúrja... Lélekben már készülődik a nehéz varázslatra, és sajnos sejtése beigazolódik amikor Ánya feje újra a cellán belülre kerül, és visszaváltozva bezélni kezd* Rendben... De ha a terem végéig fog érni a fejed, ne engem hibáztass! *Izgatottságát elfojtja amennyire tudja, és két tenyerét Anastasia újra átváltozott állatnyaka felé nyújtva lehunyja szemeit. Elképzeli a hattyú fejét és karcsú nyakát, de a képzeletébe betolakodnak a rácsok és további cellák is. Erős koncentrálással próbálja eltűntetni a hátteret, neki csak az állat kell. Elképzeli, amint a nyaka lassan nyúlni kezd, s mikor már úgy gondolja, hogy elég hosszú, elsuttogja a varázsigét a lehető leghiggadtabban. Mindig ott rontotta el, hogy nem sikerült a megfelelő méretet belőnie, mindig rosszkor és rosszul mondta el az igét. Így most félve nyitja ki a szemeit, és határtalan megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy az ikertesója nyaka teljesen rendben van, csak annyira hosszú amennyire kell. A türelmes várakozásban nagyon a toppon van, most is ezt teszi, úgy várja hogy a kulcsot megszerezzék. És amikor kis idő után megpillantja a karikát, örömében halkan összeüti két tenyerét, és ugrik párat. Aztáz megint felveszi az előbbi pózt. Ezúttal azt képzeli el, amint a hattyúnyak összezsugorodik eredeti méretűre, csakhoyg ez jóval tovább tart, mert a képek a fejében soha nem azt csinálják amit épp kéne. De amikor megvan, és kimondja az ellenvarázslatot, a szemei elé egy tökéletesen normális Anastasia kerül. Tehát nem hibázott el semmit, ami azért nagy szó!* Hű... Sikerüült! *Sikkantja vidáman, és ünnepélyesen átveszi a kulcsot. Kézfejét kidugja a zárhoz legközelebbi résen, mert ugye a cella csak kívülről nyílik, és egy kis tapogatózás után beletalál a lyukba. A kulcsot jobbra fordítja, valami kattan, s már szabad az út kifelé. Határtalan öröm járja át amikor Ánya után becsukja acellaajtót, ráfordítja a kulcsot és visszatesz ia helyére. Csakhogy ezután még mindig ott a kijutás problémája* És most hogyan tovább? Láttad, merre ment ki a nő? *Teszi fel a kérdést tanácstalanul, merthogy ő nem látja az ajtót. Biztos rejtve van, mint a filmekben. Bele lehet olvadva a falba, vagy valami ilyesmi, és ha benyomják az egyik követ mellette, kinyílik... De mire végigjárják ezt az óriási termet, már rég észreveszik hogy kijöttek a cellájukból. És talán valami jelszó is kell hozzá... Már amilyen varázsbiztos ez a hely*

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Jan. 03, 2009 9:31 pm

*Aki még nem volt hattyú, akinek nem nyújtották ki a nyakát, az nem is sejti, milyen hülye érzés. De nem is baj, hiszen Ánya ezt önként vállalta. És inkább egy kényelmetlen varázslat, mint egy kényelmes éhenhalás. Így aztán amikor végre visszanyerte az eredeti méretét, és az eredeti faját, rámosolyog a lelkes húgára. Követi őt a szabadságba--már amennyire ezt szabadságnak lehet nevezni.*-Nem tudom. Kisebb gondom is nagyobb volt annál. De befelé sem éreztem, hogy hozott le, de nem kanyarodott. Tehát a bejáratnak a cellánkkal szemben kell hogy legyen.-*Mondja ki hangosan is a gondolatmenetét. Szinte bódulatban oda megy kb arra a helyre, ahol a lépcsőt, meg az ajtót sejti, és elkezdi tapogani a falat. Elméjét kinyújtja, de nem érez semmi élőt a falban. Ha nagyon-nagyon kifejlett, és idő lenne hozzá, meg tudná állapítani, hogy varázslattal kezelték-e a felületet, de első évesen ez nem fog neki menni.*-Tuti, hogy nem élőlény, de varázslat keze még lehet a dologban. Persze az is lehet, hogy puszta logika szükséges hozzá. Mit gondolsz?-*Osztja meg gondolatait Elizavetával is. Töprengésében összeráncolja a homlokát, éles szeme valamilyen elváltozást fürkész a falon. Tudatát messzire kinyújtja, hogy megérezze, amikor közeledik fogva tartójuk. Ezt azért nem osztja meg a húgával, mert nem akarja megrémiszteni azzal, hogy ő maga is aggódik. Ánya ruhája az elhasználtságtól pár helyen kikopott, és a földdel való érintkezés helye is meglátszódik. Haja kibontódott a copfból, és most szanaszét áll. Ismer pár varázsigét, amit a nevelője tanított neki, de ha azokat most mind végigpróbálgatja, akár meg is írhatja a végrendeletét. Azért egy varázslatot végrehajt. Még sohasem próbálkozott vele, de most éppen itt az ideje, hogy lemérje, mire képes. Elméjével beleturkál egy kicsit testvére tudatába, hogy a szükséges szavakat meglelje. Arra készül, hogy önállóan csináljon egy varázsigét. Összevonja a hívó szót és a kinyitás szót. Az így keletkezett furcsa varázsigét hangosan elmondja, becsukott szemmel, miközben tudatával is szinte megkéri a bejáratot, hogy legyen szíves kinyitódni. A szemét szorosan összezárja, és megvárja, míg a mana eltávozik a testéből. Csak ezután mer oldalra nézni Lizre.*-Sikerült? Gondolom, nem-*Sóhajt fel lemondóan, de a falfelületre nem hajlandó odanézni.*-Van esetleg más ötleted?

Tárgy: Re: Cellák Szomb. Jan. 03, 2009 9:53 pm

*Ányának nem sikerül a varázslat, mert első évesen saját maga által kitalált varázslatot nem tud használni, ahogyan később is csak komoly tanulás után. De ennek ellenére a cellával szemben lévő falon egy barna ajtó jelenik meg. Ha belépnek, először feketeséget tapasztalhatnak, de egy idő után egy kékes-lilás színű teleport jelenik meg. Sietniük kell, mert nem sokáig marad ott ez a segítség. Ha belelépnek kis áramlás után egy elhagyatott helyen kötnek ki, az érintetlen természet Amalia által érintett részén, a mocsárban. Innen is elég nehéz lesz kijutniuk, pláne, ha valaki várja őket a túloldalon... *

Tárgy: Re: Cellák Vas. Jan. 04, 2009 3:43 pm

*Néma cicalépteit felhasználva követi Ányát a feltételezett falba rejtett ajtó felé. Útközben bepillog a többi cellába, de a náluk is megtalálható kényelmetlen, árva szalmaágyakon kívül semmi szokatlant nem lát. Azért reméli, hogy később sem lesz ezeknek a celláknak lakója, diáktársai érdekében. Milyen jószívű! Elérve a falat megáll, tanácstalanul figyeli aktívan tevékenykedő nővérét. Fogalma sincs mivel segíthetne az ajtó előkerítésében, de azért amíg Ánya elvan magával, ő valami kiálló, benyomható, mozgatható, szilárd tárgyat keres amivel kezdhetne valamit, és amitől kinyílna az a titokzatos szabadsághoz vezető ajtó. Közben kérdést is intéznek hozzá, amire azért illik válaszolni* A logikára szavazok. *Ki hitte volna? Tekintve hogy most is valami logikus kis ajtónyitót keres... De sajnos semmit nem talál. Szerencséjükre hamarosan viszont valami gyanús kőmozdulós hangot hall, ami miatt muszáj hátra fordulnia. Érdekes. Nem csinált semmit, a fal egyik kis részének helyén pedig egy kis szoba bejárata tátong. Tehát csakis az ikertesója lehetett olyan ügyes, hogy megtalálta a kiutat. Vigyorogva a lány nyakába ugrik, aztán gyorsan el is engedi, s inkább a karját ragadja meg* Menjünk, mielőtt bezáródik! *Azzal beráncigálja a kis helységbe, aki sötét is, meg használhatatlan is. Ahogy körülnéz, már tudja hogy nincs itt se lépcső, se más, de akkor minek van ez a kis szobácska? Csak nem azért, hogy a hozzájuk hasonló szabadulni próbáló foglyokat csapdába csalja? Mert ha így van, tökéletesen végzi a "munkáját". Ennek tudatára ébredve már épp húzná kifelé nővérét, amikor a teleportálás érvénybe lép - mindkettejük szeme elől eltűnik a hatalmas terem a hűvös celláival együtt, s valahova máshová kerülnek, a természetbe. Hogy ez most szabadságot jelent vagy sem, nem tudni, csak reménykedhetünk. Körülöttük vastag hótakaró borítja a tájat, és olyan hideg van, hogy Elizaveta karja libabőrös lesz, a szája pedig a lila egy halványabb árnyalatát veszi föl. Elengedi tesóját, és a karját összefonja maga előtt, aztán dörzsölgetni kezdi. A ruhája, amiben elrabolták egy egyszerű nemesi ruhája, amit vasárnaponként szokott felvenni amikor templomba mennek. Elég úri hölgyes, de pl a báli ruhájukhoz képest nem valami díszes, sima egyszerű szabású ruha. Nincs alatta egyetlen réteg alsószoknya sem, de még fűzőt sem vett alá most, hogy nem kötelező, mert sosem szívlelte igazán. Nem is csoda hogy fázik. Az a szerencse, hogy a ruha ujja hosszú, és szoknyája is a földet söpri, viszont nincs nyaka, mert a vállánál kezdődik. Legalább sem puffos ujj, sem fodrok nem ékeskednek rajta. Az is valami, ha az ember feltűnésmentes akar lenni* Úgy látszik, kijutottunk Szólal meg végre körülnézegetve* Akárhol is vagyunk, siessünk vissza a kastélyba. Nem lehet olyan messze, ha jól tippeltünk. Szólnunk kell Tatiana-nak, hogy épségben vagyunk, máskülönben diákok ezreit fogja átadni Amaliának miattunk. Gyerünk! *Megszaporázott léptekkel, ruhája aljának elázásával nem is törődve indul meg arrafelé amerre a kastélyt sejti. Ha mégsem arra van, biztos kijutnak valamilyen ismerősebb helyre, onnantól pedig már könnyebben fog menni minden*