Salina misztikus tornya

*Az utolsó lépcsőfokokat véve már lelassít. Nehogy bárki is azt higgye, hogy végre ő is kifáradt! Nem, csak ha fut akkor nem tud hangtalan lenni. Márpedig ő hangtalanul akarja megcsodálni a helységet, ahova jutni fog. Még ő maga sem tudja biztosan hogy jó helyre jött-e, de a suli történetében mintha olvasott volna egy kristály kilátóról... Azt nem írták le miért kristály, de azt mindenesetre tudja, hogy a kristály fantasztikusan szép, és a kilátókért meg rajong. És ez így egyben csak nem lehet rossz... Sőt! Ám egy kis csalódást érez amikor eléri a lépcső tetejét, és egy nagy, vaskos ajtóval találja szemben magát, amin aranypántok vannak. Egy lépést hátrál, hogy jobban szemügyre vehesse a pántok által kirakott formát...*
~ Ez egy csillag! ~ *Állapítja meg egy halovány mosollyal. Aztán eltünteti a mosolyát, és tovább szemléli az ajtót. Hogy mi jár a fejében? Nem érti, hogy miért nem egy üveg- illetve kristály ajtó előtt áll. Ő így képzelte el a kilátót: Több száz lépcsőn felugrálva szembetaláljuk magunkat egy kristályajtóval, amin át kilibbenhetünk az üvegekkel fedett padlóra.... De már ott hibádzik a dolog, hogy ez enm olyan ajtó.. Áh, talán nem jó ötlet bemenni. Csak hogy ő csak azért is be fog jutni. Felemeli a kezét hogy lenyomja a kilincset, de hát ha nincs olyan fölösleges ez a mozdulat. Vállat ránt, akkor máshogyan jut be. Erőteljesen bekopog*

*Az ajtó hamarosan kitárul, Sophie pedig megpillanthatja a mögötte rejlő különös hölgyet, kék ruhában, kék hajjal. Be kell vallja magának nem is ronda, sőt egész szép. Észrevétlenül a hölgy mögé pislog, és önkéntelenül is felsóhajt csalódottságában. Ez csak egy lakás, még ha nem is mindennapi, de akkor is csak egy lakás. Optimizmusa azonban így sem hagyja nyugodni, úgy fogja fel a helyzetet, hogy legalább talállkozik valakivel, és megnézheti ezt a szép helyet.. A Kilátót ugyan biztos nem múlja fölül semmi, de nem baj. Gyanútlan kislányként bemegy a lakásba, ami inkább egy kisebbfajta szobára hasonlít, és a hely kínálásra sem mond ellent. Lehuppan a kényelmes lila párnára, még a teát is elfogadja, és teljesen megissza.*
- Sophie Godthens *Mutatkozik be ő is. Teaivás közben van ideje körbenézni. Mindenütt be vannak húzva a sötétítőfüggönyök, sejtelmes félhomályt kölcsönözve ezzel a helynek... Dracula biztos megirigyelte volna Salina lakását. És a kisebb nagyobb, színes kristályok.. Szépek, tényleg azok. Mikor végez a teával engedelmesen föláll, és a jelhez sétál. A párnán ülve ezt is alaposan szemügyre vette, de nem tudott rájönni mire való.*
- Öhm... Tulajdonképpen mi ez? *Kérdi, továbbra is a jelet vizsgálva*

*Összerezzen az érintésre, kicsit mintha hideg lenne a kéz. Pedig itt bent meleg van. Erőt vesz magán, és kíváncsian várja a fejleményeket. Mikor a jel felizzik, még az álla is leesik, tágra nyílt szemekkel nézi az előtte megjelenő vízcseppet. Ám nem sokáig csodálkozhat, már vége is van az egésznek. Víztündér. A szavak visszhangoznak a fejében. Ezek szerint képes a vízet megbűvölni? Végig errőla természeti elemről fog tanulni? Nem hangzik rosszul. Még mindig döbbenten, de valamivel értelmesebb arckifejezéssel foglal helyet a párnáján. És még csak ezután jön a pixie bűvölés. Egyszerre ennyi tündérvarázslatban nem sok része volt eddig. Nagyokat pislogva nézi a pixie-t, és azon kapja magát, hogy egyedül maradt. Hova tünhetett Salina? Csak nem elaludt? Megrázza a fejét. Nem, egészen biztosan nem aludt el. Rámosolyog újdonsült "állatkájára" és felpattan.*
- Köszönöm! *Mondja derűsen a levegőnek, abban a hitben hogy az őstündér hallja. Mély levegőt vesz, és az ajtó elé megy, amit aztán behúz maga mögött. A csomagját lent hagyta a folyosón, még ki sem pakolt. Meg kéne keresnie a vendégszobát. Elindul lefelé, közben jónéhányszor a pixie-re néz. A folyosóra érve megragadja a bőröndjét, megkeresi a vendégszobát. Ott aztán lepakol, és mély álomba merül a mai nap eseményein gondolkodva*

*A kis barátnő-csapatot vezetgeti mindenfelé, és egy fél óra múlva egy ajtó előtt kötnek ki.*
- Ez lesz az! *Mondja ma már századszorra* Itt biztosan megmondják hova pakolhatunk le meg ilyenek *Teszi hozzá még gyorsan,s mielőtt valaki megjegyezné hogy minden második ajtóra ezt mondja, kitárja az ajtót. Mikor meglátja a lépcsőket, nemes egyszerűséggel ledobja a tatyóját a földre. A lusta lány a világért sem cipelné fel több száz lépcsőfokon a sporttyatyót, főleg ha a végén kiderülne hogy megint nincs igaza. Márpedig sejti, hogy nem lesz igaza, ugyanis ilyen hosszú csigalépcsők csak a kilátókba szoktak vezetni. Hát, próba cseresznye. A többiek véleményét meg sem hallgatja az ügyről -ez elég gyakori nála- egyserűen ugrlva indul felfelé,azt remélve, valami izgalmas helyre fog jutni*

*Már-már fortyog* -Ehm... VÁÁÁÁÁ *mindjárt megfogja Cassie-t és megöli...* ~Ma már ez az ötvenharmadik eset...~ -Valld be hogy eltévedtünk! *kiáltja dühösen majd Hayley táskájában mata miközben mennek felfelé... kell neki az a fülbevaló.*

-Nyugi, Roxxie! Ehm... biztosan jól tippelsz Cassie... tudod nem mintha nem bíznék a remek... öhm... tájékozódási kézségeidben de... szóval már 53-szoor mentünk rossz helyre és... *erőt vesz magán és inkább némán követi Cass-t... talán most értelmes helyre jutnak*

*Roxie mellett haladva eléri a következő "ez lesz az!" ajtót. Megforgatja a szemeit, és tettetett fáradsággal lerogyik a földre*
- Már megint? *Kérdi nyafogva. Aztán elvigyorodik, és felpattan. Nem hisz benne hogy Cassie hirtelen valami csodafolytán megtalálta volna a helyes ajtót, de a többiek is elindultak, és a csigalépcső csak jó helyre vezethet. Még ha nem is oda ahova tartanának. Ledobja a cuccait a többi mellé, és elindul felfelé Hayley nyomában*

*Cassie rendíthetetlenül szalad fölfelé a lépcsőkön. A lányok megjegyzéseit elereszti a füle mellett, ahogy azt szokta. Amikor teljesen fölér meglepetten torpan meg. Egy kilátónak nem szokott ajtaja lenni, vagy igen? Főleg nem ilyen aranypántos-csillagos ajtaja. Egyre izgatottabb lesz. Talán igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez az az ajtó. Hangosan bekopog, mire az eddig résnyire nyitott ajtó magától kitárul... Különös, különös. Nagyokat pislog, aztán bátortalanul belép a különös lakosztályba*
- Hahó! *Kiáltja el magát jó hangosan. Mivel nem kap választ, még beljebbmegy, és alaposan körülnéz. Minden olyan különös itt, mintha egy jósdába zárták volna. Csak egy misztikus tündérnek lehet ilyen szobája... Vagy pedig itt minden tündérnek ilyen a szobája és egy hálóba jutottak. Bár ez utóbbi nem valószínű. Óvatosan, halkan lépkedve körbejárja a szobát, majd az addigra valószínűleg megérkező barátnőire pillog*
- Hol lehetünk? *Kérdi nagy szemeket meresztve a falon látható jelre. Aztán tekintete a szanaszét dobált színes párnákra ugrik, amik mosolyt csalnak az arcára* Akárhol is vagyunk, tetszik ez a hely! *Jelenti ki, és már rohan is az egyik bordó függönyhöz. Elhúzza, mire hirtelen világosabb lesz a szobába. Nem csoda, hiszena függöny egy földtől plafonig húzódó ablakot takar... Cassie izgatottan rátapad az üvegre, és a kinti tájat kezdi szemlélni.*
~Innen pont rá lehet látni arra a helyre, ahova a sárkány vitt~

*Hayley beszalad majd az asztalon levő paírokat szétdobálja... őrült tini 2-es prototípus XD...* -Áhh az aki itt lakik egy uncsi, begyepesedett agyú öreglány lehet...*majd megtámaszkodik a flban... nem is veszi észre hogy az a valami egy eléggé furcsa anyagot bocsájt a kezére és ráfonódik...* -... Különbenis... kinek van teátó részlege a lakásában? Betges! Amúgymeg valami idió...*észreveszi hogy nem tudja elmozdítani a kezét...* -Mi a...? SEGÍTSÉÉÉG! ÁÁÁÁ! *kiáltozza a lány...*

*épp szemet forgat mikor meghallja a veszélyt...* -ALEXA! Öhm.... segíteni kell rajta! Gyorsan hozzatok valamit! *majd kivesz egy mikrofont Hayley táskájából és azzal kezdi ütögetni azt a valamit mai körbevette a lány kezét...* -Jesszusom!

*Belépked a különös szobácskába. Körülnéz, hátha ráakad valami érdekesre, de mivel egyenlőre minden elég átlagosnak tűnik -na jó, azért néhány dolgot biztosan nem vesz észre- odabattyog a következő függönyig, mely Salina saját részlegét takarja. Ez elég más helyen van mint a többi, nem úgy tűnik mintha ablakot takarna. Megpróbálja elhúzni, hátha sikerül. Nagyon kíváncsi mi van odabent. Ám amikor a függöny meg sem moccan, mégegyszer megpróbálja, ismét esélytelenül*
- Mintha kőből lenne *gondolkodik hangosan. Na de akkor mire lenne jó? Ez itt a nagy kérdés. Ám nincs több ideje ezen gondolkodni, mert meghallja Alexa szokásos sikítozását. Azt hiszi megint valami bogár lehet a dologban, de ahogy megfordul, rájön, hogy másról van szó. Ijedten odaugrik Dinah-hoz és elkapja a kezét, mielőtt tovább ütlegelné azt a valamit.*
- Nyugi, maradj nyugton! Ezzel nem segítesz a helyzeten *Mondja neki, és erősen szorítja a csuklóját, hogy ne tudjon tovább ütögetni. Neki aztán fogalma sincs arról mit kéne tenni ilyenkor, tehát csak áll és néz rémülten*

*Ijedten hőköl hátra a jelenségtől. Talán nem is olyan mókás ez a tündéresdi mint gondolta. A száját rágcsálva fut oda a többiekhez, és pont akkor tűnik el az a valami. Meg sem tud szólalni annyira ledöbbent. Na jó, mégis meg tud*
- Ez meg mi volt? *Kérdi lassan, és tagoltan, mintha óvosádokhoz beszélne*

*Mikro elengedi a kezét a valami felsikkant* -Jézusom... már azt hittem letépi a karomat....*míg körmeit nézegeti észreveszi hogy ezúttal a jobb kezével tenyerelt rá...* -NEEEEE! Hö? Mot nem csinűlj ... ez... fura... olyan meleg bizsergés...

-Öhm... Minden rendben Lexy? Ez az izé tök furi... *majd ásít egyet...* -Még jó hogy a szemeimet sötétben is használhatom... *lehunyja szemeit s erősen koncentrál a sárga szempárra. Kinyitja és villanásszerűen átalakul a szeme. Körbenéz de semmi külső behatást nem lát ezért visszavált vörös szemeire. Macskafülei neszt figyelnek de csak magukat hallja...*

*Csendes nézőként vesz részt mindenben. Nincs mondanivalója, a többiek már helyette is elmondták a véleményét (még ha nem is akarták) tehát ilyenkor job csöndben maradni. Sosem nyitja ki feleslegesen a száját. Dinah sárga macskaszemeit mindig is imádta nézegeti, ezt ő nagy adománynak gondolja. Hiszen, elég jó lehet féli macskának lenni, főleg hogy még el is tudja tüntetni a különös szerveit, amikor csak akarja. Most is belenéz a különös szempárba, aztán mikor elmúlik a dolog megint Hayley-re pillant. Valahogy nem tudja felfogni a figyelmetlenségét. Hogy lehet egy nap kétszer is beletenyerelni ebbe a valamibe? Ezt sosem fogja megérteni. Szóval továbbra is csendesen figyel, és felkészül arra, hogy segítsen ha baj van*