Külső udvar

Tárgy: Külső udvar Csüt. Május 22, 2008 9:29 pm

Leírás:

A kőfalon kívül, amikor már az iskola területére érkezünk pont a külső udaron vagyunk. Igazából nem is olyan mint egy udvar, inkább csak mint egy kőfal előtti füves terület, néhány fával. Ezen az udvaron mindegy egyes alkalommal átmegyünk, akár ki, akár be megyünk a kastélyba. Néha a diákokat ide hozó sárkány is tévesen ide hozza új tündéreinket, de nem lehet érte hibáztatni, elég öreg már.

___________

Tárgy: Re: Külső udvar Csüt. Május 22, 2008 9:34 pm

*Séta közben a haja is megszárad, és megint össze-vissza áll, néha a szemébe lóg, néha meg nem. Ameddig nem érnek el a kastélyig, tovább társalóg az újonnan megismert lánnyal*
- Ne akarj fiatalabb lenni, te pont így vagy tökéletes. *Ez az első mondat amit halálkomolyan mond, vigyor néélkül. De aztán nem tudja megállni, újra felderül az arca* De ez még nem jelenti azt, hogy nem mosolyoghatsz. Kötelezővé teszem neked a mosolygást, jól áll. *Aztán már hamar el is repül az a negyed óra ami a forrástól idefelé megszokott, no meg vissza, magyarul megérkeznek a kastély elé. A külső udvarra. Mike füttyent egyet*
- Nem mondom, ciscsás egy helyen élsz te. *A kastélyra volt ez a fütty és a megjegyzés, mert ugye mi másra. Úgy mondja mintha életében először látná a hófehér falakat*

Vendég

*Már az ő haja is megszáradt így ujjával fésülgeti és közben a fiúval beszél.Kicsit elpirul amikor a fiú ismét azt mondja, hogy szép.Majd a fiú azt mondja mosolyoghat.*-Na végre.*Mondja és végre mosolyog.Halja a füttyentést majd a szavakat.*-Szerintem szép Sőt a környéke és az ott élő fiúk is olyanok.Körbenéz.-Kezd sötédedni szerintem a vendégszobában alhatsz mivel nem érnél haza és ne szeretném ha egy boszival találkoznál de nekem mindegy.

Tárgy: Re: Külső udvar Csüt. Május 22, 2008 10:10 pm

- Igazad lehet.... *Feleli, miközben a messzeségbe mered. Valóban sötétedik, már az orráig is alig lát. Érdekes, hogy eddig észre sem vette. Hiába, az idő gyorsan telik ha jó társaságba keveredsz. Vagy valami ilyesmi.... Végül sóhajt, mert azért annyira nincs ínyére hogy egy hercegnős kastélyban aludjon, de végül is, ha van számára hely, miért is ne?*
- Mutasd az utat, Yoda! Mindig is szerettem volna egy kacsalábon forgó palotában aludni *Tréfálkozik újra, és Lil után ballag a sötétben. Fogalma sincs hova mennek, és őszintén reméli, hogy Lil legalább sejti*

//Mirelitezünk, megy a hűtőbe//

Vendég

//Olvadunk mint vaj a napon.//
*Lill örül, hogy a fiú ittmarad éjjszakára föleg mert így tovább beszélgethetnek. és mert a boszorkányokkal nem kell találkoznia a fiúnak.Közelebb megy hozzá és ha a fiú engedi megfogja a kezét.És ezt suttogja.*-Csak hogy el ne vesz a sötétben.~Ja persze . El ne vesz a sötétben mivel olyan helyes és kedves vagy.Kár lenneérted.(Ha a fiú megfogja a kezét.)Fú de meleg.~*Ha nem akkor elindül a kastély felé. Elvileg tudja hol a szoba d3 gyakorlatilag még nem járt ott.Reméli nem ég le mert megtalálja a szobát.*

Tárgy: Re: Külső udvar Pént. Május 23, 2008 6:38 pm

*Ő is megfogja a víztündér kezét, meg is szorítja*
- Inkább, hogy te ne vessz el. *Suttogja vissza, s bár a sötétben nem látszik, minden jel szerint újabb vigyor keletkezik az arcán* Na, induljunk, Lil. *A lány mellett mendegél abba a hitbe ringatva magát, hogy Lil pontosan tudja az utat, és hamarosan már le is fekhet*

Tárgy: Re: Külső udvar Szomb. Szept. 13, 2008 1:35 pm

*Remélhetőleg támadás nélkül éri el ezt a helyet egy fiú tásaságában.Rögtön hozá is fordul.*-Bocs de tovább nem jöhetsz be tényleg sajnálom lehet, hogy csak tündér mehet át az iskola kapuján mivel tiltva van de mivel gondolom meg van erősítve a védelem lehet , hogy újonan került fel egy ilyen védőátok.Nagyon sajnálom.Kérle nagyon vígyáz magadra.*Egy puszit nyom a fiú arcára még megvárja mit szól qa fiú majd, ha látja őt elmenni akkor bemegy az iskolába és még a fiú útán kiállt.*- A harcok után találkozni fogunk Viszlát.*Majd könnyes szemel elfüt az fhja felé.*

Tárgy: Re: Külső udvar Szomb. Szept. 13, 2008 7:55 pm

-Jó menj csak. És te is vigyázz magadra.-*Amikor a puszit megkapja, kicsit elpirul, és el is fordítja a fejét. Nem mintha nem tetszene neki a lány, nagyon is tetszik, de ez egy csöppet váratlan, és gyors lépés volt. *-Igen, gondolom.-~és remélem.~-hogy találkozunk a támadás után. Remélhetőleg TUDUNK találkozni.Mindenesetre még egyszer mondom vigyázz magadra. Szia.-*Még nézi, ahogy a lány befut a kapun, majd hátat fordít és csak úgy találomra elindul egy irányba. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy nem is figyel, hogy mi történik körülötte.A szeme mindig éberen vizsgálja a környezetét.*

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Okt. 20, 2008 10:00 pm

*Alyssa valószinüleg Kate tásaságtában tart ide és a lányt fígyeli így kishíján átesik saját lábán.*-Mi az erőd? Bíztos érdekes növény tündérnek lenni. Igen igen víz tündér vagyok és a semmiből vízet tudok csinálni megmutasam?*-Ha a válasz igen varázsol egy kis vízet a kezébe ha nem nem.*-Bíztos nem volt olyan szörnyü.*Mosolyag és a lány oldalán baktat.*-Nem tudom valami aranyos kis állatkát.*Elgondolkodik ezen a kérdésen.*

Tárgy: Re: Külső udvar Kedd Okt. 21, 2008 10:40 am

*Kathleen Alyssa mellett sétálva halad át a külső udvaron. Amikor a lány afelől érdeklődik, hogy mi az ereje, hangosan elkezd nevetni.*-De Alyssa, hiszen már mutattam! Szirmokat tudok teremteni bárhol. Így!-*Kezét újból előre nyújta, és pár fehérszirmot ereszt világnak.Aztán kicsit megrántja a kezét, és leereszti az oldala mellé.*-Igen...Nagyon érdekes, de mint már mondtam, eléggé leégettem magam a tanárnőm előtt. Most mindenki azt hiszi, hogy semmi tehetségem sincs a növényekhez. Ami részben igaz, hiszen jóformáán semmit nem tudok a gyógynövényekről, de hát éppen azért mentem el az órájára, hogy többet tudjak róluk. Hát, ez van.-* Kathleen derűsen pillant az olalán sétáló lányra.*-Szerintem én valami édi kis cicát. Vagy valami mágikusabb állatot, még nem tudom én sem. Hiszen nem is terveztem be, hogy Xilomenbe megyek. Majd eldöntöm.-*Közben már kiértek az udvarról, lassan a kastályhoz érnek.*

//Írd megint más helyre Alyssa. Köszi//

Tárgy: Re: Külső udvar Kedd Szept. 08, 2009 11:51 am

*Az egyre magasabbra tendáló nap sugarai visszaverődnek egy misztikus lény pikkelyeiről. A misztikus lény a sárkány, aki egészen Xilomen külvárosától - ahová teleporttal érkezett - hozta ide Arielt, az új diáklányt. Ariel Lilah Finnula L'arc nagyon sokféle helyen járt már: volt a Földön, hiszen apja nem varázstudó lény, és azon belül Franciaországban. Ott született, de Ameralle - az anyja - sötét erőket észlelt, ezért Costineba menekült, kislányával együtt. Costineban sem voltak biztonságban, így elmentek Fennadéba, ahol végül le is tudtak telepedni. Ameralle feleségül ment Fennade királyának öccséhez, így nem volt hiányuk a pénzben. Ariel egy kicsit zárkózott volt, szeretett inkább a természetben lenni, nem úgy mint Yvonne vagy Hayley akik szintén egykorúak voltak vele, és ők viszont naphosszat a szobájukban vihogtak, ruhákat próbálgatva. Ariel számára ez az életforma túl unalmas volt, ő az izgalmasabb dolgokat szereti. Gyakorta időzött az erdőben, ahol sok állati barátságra tett szert, de anyja elmondta, hogy nem maradhatnak soká együtt - ugyanis Amerallet azzal gyanúsítják, hogy ő ölte meg Fennade királyának lányát, Hayleyt. Ameralle nem akarta veszélynek kitenni Arielt, így elküldte ide. Szerencsére épp pár perce kapott egy pixiet anyjától, hogy a tanév végén hazamehet, ugyanis tisztázódott az ügy. A tündérlány arcán nem tükröződik semmilyen érzelem, csak egy halovány mosoly ül az arcán, de alig lehet észrevenni. Különleges kinézete ugyanis erről is elvonja a figyelmet. Gyönyörű aranyhoz hasonlító szőke tincsei könnyedén omlanak vállaira, s hátára, búzavirágkék szemei pedig remekül kiemelik meggypiros arcait, valamint némi pírral megáldott orcáit is. Szemeit résnyire húzza, hogy ne bántsa azt a visszatükröződő nap fénye, és kicsit lazít a sárkányon való szorításán. A sárkány még pár pillanatig landol, aztán elengedi Arielt.* - Köszönöm! *Ad hálát szavakba öntve az öreg jószágnak, aztán leemeli barna, kisebb alakú bőröndjét a sárkány hátáról. Mire leveszi, a sárkány már el is megy, hatalmas szárnycsapásokkal frissítvén a levegőt maga körül.* ~Hát ez lenne a Twidare... anya nem hazudott, lebilincselően fest.~

Tárgy: Re: Külső udvar Kedd Szept. 08, 2009 12:13 pm

*Irodájából kiszabadulva kicsit ütemesebb léptekkel érkezik ide az iskola igazgatója, a nő aki kezében tartja a gyeplőt, nehogy az iskola elszaladjon, mint egy tajtékzó vadló. Egy egyszerű barna felsőt visel, hozzáillő barna szoknyával. Hiába van már ősz egy jó ideje, a xilomeni éghajlat még most is meleg. A kőfalon kiérve megpillantja szakjának új diákját, és kedvesen int neki.* - Légy üdvözölve a Twidare Tündériskolában! *Bájosan mosolyogva köszönti a friss tanulót, és egy néma bűbájjal a levegőbe röpíti a lány csomagját, és amellett lebegteti.* - Fylia Onesym vagyok, az iskolaigazgató és egyben a Misztiktündérek ideiglenes vezetője, mert Simonov kisasszony felmondta az állását. Lehetséges, hogy hamarosan Miss Swoire veszi át az önök szakját, de ő a Víztündérek vezetője is, így lehetséges, hogy ismételten Meredith Evenwoold veszi át a tanításukat. Tudja nem könnyű egy ekkora iskolát ennyi diákkal és személyzeti taggal fenntartani. *Mondja egy gondterhelt mosoly keretében, miközben a kastély felé haladnak.* - Mondja csak, mikor érkezett? Milyen volt az út? *Kérdezi újabb kis mosoly keretében, az Előtérhez érkezve.*

Tárgy: Re: Külső udvar Szer. Szept. 09, 2009 1:15 pm

*A napnak már csak húsz perc kell. Húsz perc, és eléri a csúcspontját, és delelni fog. Már nincs sok idő, de mennie kell. Egy barna hajú leányzó repül egyenesen az új iskolájába, a Twidare Tündériskolába. Neki is mennie kell, még dél előtt ott akar lenni. Nagyon izgatott, hiszen végre fejlesztheti képességét, aminek hála még erősebb tündér lehet. Végre bebizonyíthatja, hogy nem egy ijedős kislány, aki hajlamos a sötétben is félni, végre igazán bátorrá válhat. Végre kalandokban lehet része, végre megízlelheti az izgalom édes aromáját. Egykori nevelőapja elmondta, hogy csak addig hajlandó fizetni a tandíjat, amíg nem akar hazamenni, hiszen csak terhére van a kilenctagú családnak - de Cassarah nem fogadta el, hogy az a férfi fizesse a tandíját. Ő a legkisebb, őt örökbe fogadták, míg bátyjait és nővéreit ők nemzették. Cassarah mindig is kilógott a sorból, hiszen nagyon szép volt, bájos és a család ismerősei őt kedvelték a leginkább. Gyakran zárták őt a padlásra, mondván hogy nem tudnak vele foglalkozni. Gyakran akarták őt bántani, de mindig megvédte magát. A tűz engedelmeskedett az akaratának, és megvédte őt. Három évesen vette magához ez az ostoba család, és ötévesen igazi apja vette vissza magához. Anyjáról soha nem ejtett egy szót sem, azt mondta nem akarná, hogy emlékezzen rá bárki is a régi életéből. William Whiteley évekig nevelte a kis Cassaraht, mígnem egyszer úgy döntött, elküldi őt egy bentlakásos iskolába. Megakarta védeni lányát saját magától, mert tudta, hogy bántani fogja. A bentlakásos általános iskolába járt, mikor egy vérfarkas támadta őt meg egy este, de a tűz ismét megvédte őt. Apja aztán rájött, hogy majdnem megölte a lányát, így megkereste a legjobb gyógyítót, és annak sikeresen ment William lelkének kettéválasztása: a vérfarkast egy önálló testbe helyezte, míg az embert meghagyta úgy, ahogy volt. A vérfarkast mielőtt még felébredt volna, megölte, így William többé nem volt veszélyes. Hazavitte lányát, és békében éltek együtt. Azonban William elszegényedett, és Cassarah a keresztszüleihez költözött. William gyakran látogatta, de törlesztenie kellett adósságait. Robert Whiteley, William bátyja és annak neje, Naima Whiteley nevelik Cassaraht, és nagyon szereti őket. Ők fizetik most Cassarah tandíját, természetesen. Cassarah van hogy csak úgy elfelejt dolgokat. Nagyon szereti használni a fantáziáját, de józan eszére is hallgat. Barna, egyenes haja feltűzve ékíti bájos arcát, mogyoróbarna szemeivel a tájat szemléli. Kicsit fél, mivel ilyen magasan még sosem volt, de pár perccel az út kezdetét követően egészen kezdi élvezni. Szótlanul kapaszkodik a sárkányba, aki azonban néha beszélni próbál hozzá, de Cassarah csak bólogat, vagy csóválja a fejét. Egyébként nagyon beszédes, de egyben sok félelme is van, és nem akarja elterelni a sárkány figyelmét az irányításról. Az megkérdezi, tudja-e melyik szakra került, s erre Cassarah kénytelen válaszolni, de nem viszi túlzásba.* - Nem, még nem. *Valójában magától értetődő, hogy a pirokinézis a tűzzel kapcsolatos, de még mindig remeg egy kicsit. Egy egyszerű zöld felsőt visel, egy hozzáillő barna rövidebb szoknyával. Lassan elérik a kastélyt, azonban a sárkány a kőfalon kívül teszi le a mi kis tűztündérünket. Valami olyasmit morog, hogy "Öreg vagyok én már ehhez" aztán sóhajok közepette leteszi a lányt, majd fáradtan elrepül.* ~Én igazán nem akartam udvariatlannak tűnni...~ *Magyarázza meg magának, majd a vállára teszi a táskáját - nem hozott túl sok holmit. Ártatlan tekintete a hatalmas kastélyra téved, és egy pillanatra majdnem annyira lázba jön, hogy majdnem ugrándozni kezd örömében, de aztán mégsem tesz így. Izgatottan lépked a kőfal felé, miközben ismételten feltűzi haját - mivel az előbbi nem volt elég stabil feltűzés.*

Tárgy: Re: Külső udvar Szer. Szept. 09, 2009 1:34 pm

*Ugyan nem gondolja, hogy neki kéne kimennie egy új tűztündér elé, de mivel pár perce már figyeli a lányt egy távcsővarázslattal, megesik rajta a szíve, és inkább kimegy elé - látva, hogy senki sem teszi ezt meg. Sietős léptekkel indul ki az irodájából, aztán legyint, és inkább csettint egyet. Az udvarra teleportálódik ezáltal, és biccent az új diáknak.* - Üdvözöllek az iskolában! Fylia Onesym vagyok, az igazgató. Csak ennyi csomagot hoztál magaddal? *Kérdezi kicsit meglepetten, egyáltalán nem rossz szándékkal, csupán meglepő számára, hogy egy fiatal lány nem hozza el az egész szekrényét. Vagy talán azokkal van a baj, akik ezt ténylegesen megteszik?* - Jöjjön, mutatom az utat a szobája felé. *Mondja bájosan mosolyogva, miközben meggyőződik róla, hogy a lánynak nincs további holmija. Kicsit mérges magára, mert megint magázás és tegezés között váltogat, holott őa határozottságot és a folytonosságot szokta meg. De hogy tudna egyszerre tiszteletet parancsoló és megbízható lenni, másképp? Megint kicsit sietve indul el az Előtér felé, ahol a lánynak lehetősége nyílik a meleg után kicsit lehűtenie magát, hiszen nagyon kellemes, hűvös az idő az előtérben.*

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Júl. 18, 2011 2:39 pm

*Mezitlábas léptek halandnak át az udvaron, gyorsan és hangtalanul. Mindenkiben felmerülhet a kérdés hogy milyen ok vezethet valakit arra hogy meszitlább mászkáljon Xilomen területén. Heath válasza már ha megkérdeznénk nagyon egyszerű. Ismét elfelejtette felhúznmi magára indulás elött. Ahogy feljebb nézünk a lányáén az öszhatás nem lesz sokkal kellemesebb. A melegre való tekintettel csak térdig ér a narancssárga cicanadrágjaamire egy fehér meggyes nyáriruhát húzottt. Barna haja hátul fel van kontyolva de egy pár tincs már kiszabadult, hiszen ennek megalkotásáre sem nagyon fígyelt. Hajába jobboldalt egy óriási fél fejét kitakaró virág van tűzve. Fülén két-két cseresznye szolgál fülbevalóként.Jogosan merül fel a kérdés hogy hogy lehet valakinek ekkora izlésficama, de szerncsére Heathnek sincs csak sosee figyel semmire .~ Miközben ma öltözött gondolatban otthon az erdőben a tisztáson kéz a kézben feködt Davevel és a csillagokat fígyelték, órákon kerseztül, amig meg nem hallották a távolból a kutyák ugatását és a falusiak kiabálását.Tudták, hogy most el kell búcsúzniuk hiszen mindenki Heath keresi és szeretné megölni Davet. Gyorsan felpattantak, mmegölelték egyxmást és egy életnek tűnő másodpercig csak egymás szemébe néztek, és mindaketten elvesztek . A varázslatos pillanatot egy lövés hzangja szakította félbe, majd sürű káromkodás. -Menj Dave, fuss vagy megölnek. Suttogta a fiú fülébe.-Nem lehet nem ..... nem tudlak itthagyni....- Heatha fiú ajkaira tete a kezét így az elnémult.- Muszáj menned , különben megölnek, és én azt nem ölném túl.... Viszlát .- Nagynehezen kitépte magát a fiú öleléséből, nem azért volt nehéz mert a fiú szorosan fogta, nem ez inkább lelki nehézség volt. Elkezdett futni vissza afalu felé közben sós könnyek csordultak le az arcán. Nem mert visszanézni remélte a fiú már visszaindult az ő falujába, tudta hogyha hátranézne és meglátná csk mégegyszer utána menne és nem hagyná el többé soha, legalábbis nem önszánmtából és trudt hogy a faluja elválasztaná öket, majd mekínozná sőt meg is ölné szerelmét, így csak futott előre, könnyei elhomályosították látását, így megbotlott egy gyökérben. Szitkozódva ért földet ruhája térdénél felszakadt és vörös vére gyorsan áztatta át hófehér harisnyáját. Alig bírt lábra álni de seietnie kllet és mostmár nem csak eltünésére kell indokot találnia hanem a sebére is.Amig hősnőnk hazafelé fut elmondom miért üldözik Davet. A két falu mindig is utéálta egymást, olyan volt z egész mint a Rómeo és Júliában. DAve és Heath az erdőben találkozott mikor a lány gombászni volt, as rác épp egy kést szorított volna a torkának mikor Heath felált mikor a srác belenézett a lány nyag barna szemeiben egyszerre csak elejtette a késtHeath rettenetesen megijedt nekihátrált egy fának remegve nézett a srácra . A távolból kürt hangja hangzott a fiú elfordult addig Heather kihasználva az alkalmat elszökött de kosarát ottfelejtette. Ezek után egyre többször találékoztak elkezdtek beszélgetni, rájöttek, hogy tökéletesen megértikegymást, majd végül teljesen egymásba szerettek. Sajnos csak nagyon ritkán találkouzhattak és a találkák közt eltelt időben szórkozottak voltak, és fígyelmetlenek. Heath kishúgát szüleik kémkedésre kérték aki készséggel ált munkába és a híreket gyorsan továbbította a falunka. Így még vedszélyesebb és nehezebb lett találkozniuk. Térjünk is vissza a futáshoz. Megkerülve a falut gyorsan bemászott a kertjükbe könnyeit letörölte és nagy nehézségekk által abbahagyta a sírást. Mivel ruhája televolt levelekkel és térde mé mindig vérzett az egyetlen hihető sztori amit ki tudodtt találni az az hogy elaludt a ketrtben. Futva közelitette meg a kertkaput. ahogy közeledrtt egyre világosabb kett köszönhetően a fáklyákkal puskákkal és vasvillákkal rohangáló falubélieknek. A sírás ismét kiakart törni belöle de visszafogta magát, és csak egy árulkodó csepp gördülkt le az arcáról.~Sétájáának itt akar véget szakítani hiszen felhőket jött nézni ahhoz pedig ez a legideálisabb hely. Meg se áll cvsak hirtelen eldöl. Nagy barna szemeit a felhőkre emeli közben egy könny csordul ki a szeméből. Ez a remek lefeksé messzebről elég könnyen ájulásnak volt nézhető. Sikeresen kiszúrt egy felhőt ami visszaveszette őt az álmodozás világába. Olyankor alig hall és szemét sem mozgatja meredten bámulja a kiválasztott pontot

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Júl. 18, 2011 3:49 pm

*Verőfényes napsütés, körübelül ötven fokkal társulva - nincs is jobb mint egy ilyen szép nyári nap. Külön "öröm" ez Meadownak, a mi kis művészlelkünknek aki már ugyan jópár hete itt van a kastélyban, még egyszer sem tett nagyobb felfedezőutat a környéken. Bár hihetetlen fantáziával és kalandvággyal áldta meg az ég, sajnos ez a kánikula nem neki lett kitalálva. Habár a hidegtől is irtózik, szinte fél tőle, a túl meleg sem tartozik a kedvencei közé. Furcsának tűnhet, hogy mégis épp nyáron jött az iskolába, ahhelyett, hogy otthon a kis légkondis művészszobájában pukkasztgatná a festékkel töltött lufikat, vagy rajzolná tele a falat absztrakt festmények másolataival. De ahhoz, hogy ezt megértsük ismerni kéne a háttértörténetét, a szülei viszonyát satöbbi. Ezeket pedig ugye nem adja ki csak úgy akármilyen idegennek, mert még ő maga sem szívesen gondol rá. És hát mint minden ember ő is nagyon összetett minden téren, szóval ezt a témát felesleges lenne feszegetni. A lényeg, hogy miután otthonosan berendezkedett, művészkedett kicsit az ordító zene mellett -szobatárs híján aki ezt bánta volna- és csatangolt egy keveset a kellemesen hűvös kastélyfolyosókon illetve helységekben, végre rávette magát,hogy kimerészkedjen a nagy hőségbe. Jobban belegondolva nemis kellett annyira győzködnie magát, elvégre már olyan kíváncsi volt a környékre hogy már ideje volt kijönnie. Gondolt rá, hogy éjszaka járja be Xiloment, hiszen természetéből adódóan inkább az éjszakát kedveli, olyan igazi éjjeli bagoly féle. Ha feljön a hold, minden sokkal izgalmasabb. Csakhát ugye, nehéz úgy biztos léptekkel bejárni a világot, ha még nem ismered eléggé. Ezért kellett a napfényes felfedezés mellett döntenie, de nem bízta a véletlenre ezt sem. Hordónyi naptejet locsolt magára, fekete deszkás napszemüveget nyomott a buksijáb, még hasonlószínű haját is magasan lófarokba fogta, csak a frufruját hagyta elől. Egyszerű, kinyúlt, fekete fesztiválos pólót húzott magára különböző együttesek neveivel a hátán, nemsokat adva a környezete véleményére. Rövid farmernadrágja szakadtas, és hihetnénk azt is, hogy divatból de valójában csak lusta odafigyelni rá, és mint ifjú kalandor könnyen elszakítja a cuccait felfedezései közben. Zsebéből ecsetfejek és ceruzák kandikálnak ki. Egyik fülében fehér fülhallgató, zsinórja elveszik a póló alatt. A zene épp valami túlhörgős metál dolog lehet, legalábbis amennyi kívülről kihallatszik belőle, abból ezt lehet kivenni. Mindenevő, szóval még el is képzelhető. Papucsban lépeget a száraz füvön, aztán mikor meglát egy földön heverő mezítlábas lányt, úgy dönt ő is megszabadul a lábbelijétől. Már látott jópár diákot a kastély területén de még nem igyekezett megszólítani őket vagy ismerősöket keresni. Ezúttal viszont úgy dönt, hogy kellően dilinyósnak látszik a lány ahhoz, hogy tegyen egy próbát és tesztelje az épelméjűségét. Kezében a papuccsal odaflangál hozzá, pont eltakarva a valószínűleg szemébe sütő napot, és megereszt egy mosolyt.*
-Hogy csinálod, hogy nem leszel sültcsirke? *Teszi fel az első kérdést ami eszébe jut. Azt a fontos információt még nem is említettem meg, hogy Meadow olyan hullafehér a kizárólagos éjszakai mászkálásoktól, hogy rendesen kitűnik a környezetéből. És ami azt illeti, óvja is magát a barnulástól*

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Júl. 18, 2011 4:51 pm

*A gyönyörű szép kék égen egy fehér felhő úszik keresztül. ~Ígazából egy normális ember talán sohasem látna ki belőle semmit, de Heathert egy vasvillára emlékeszteti és visszarepíti képzeletébe kezével bár semmit sem fog érzi a nyirkos fa tapintását, és azt ahogy a hideg eső az arcát veregeti elvegyülve könnyeivel amelyeket így már nem kell visszatartania. A könyek esővel keveredve folynak le az arcán, a haja a víztől rátapad az arcára és lenruhája is elnehezedett az esőtől, de legalább a vért kezdte leöblíteni a harisnyájáról. Vett egy nagy levegőt és kínyitotta a kaput de az ismerős nyíkorgás helyett egy egetrengetőm menydörgést hallott. íA falusiak összevissza rohangáltak mostmár a sötétben hisz a fáklyákat eloltotta az eső. A sötétben valaki nekiszaéad amitől ő egy kissé felsikkantott.-Te vagy az Heather?- -Igen én vagyok ki az?- A sötétben nem látta az arcott de a hangról kezte beazonosítani az illetőt olyan volt mindtha a szomszédja Jake bácsi lett volna.- Itt van megtaláltam. MÍindenki befeélé.- Ahelyett hogy mindenki a saját házába ment volna mindenki Heahtékhoz próbált benyomorogni. Valaki elkapta a karjánál fogva és berángatta a házba. A Aházban már valaki felgyújtotta az olajlámpát így látta hogy fogvatartója a szomszéd. Kivoltak húzva a székekek és gyorsan lenyomták rá édesannya egy kis tömzsi asszony egyrészről örült hogy megvan a kicsikéje másrészről ropant mérgesnek tünt. ÍAZ apja rögtön letámadta ott az egész falu elött. -Hol a jó büdös francban voltál??? Az egész falu téged keresett. Megint azzal a fiúval voltál igaz? Ilyen tisztességre neveltelek?? Ezért ettetelek? Magyarázatott!!!!!!-Töb ben az arcát vizslatták szemei be voltak dagadva arca csuromvizvólt. Haja szétziláltan és vízesen tapadt arcához és ruháját megtépték az ágak.-Éénn én csak elaludtam. Este nagyon megkívántam az epret és nem akartalak felébreszteni titeket...- fejében csak az járt hogy időt kell nyernie szemével az embereket vizslatta hogy itt van e mindenki. sajnos észrevette hogy egy csomó férfi nincs meg vagyis elindultak megkeresni davet. MMiközben beszélt csak arra gondolt hogy Dave hazajutott e próbált minél hosszabra húzni a sztorit nehogy a többiek is utána mehessenek.-Egyszer csak elálmosodtam és elludtam, begurultam a bokrok alá gondolom ezért nem vettetek észre és mikor fdelébrtatan a bokrok megszúrtak. Ennyi történt csak.. Remélem ezzel nem tetem rosszat.-* szokásosan beadja a jókislányt elkezd műsírni és könyörögve néz apjára. Aki ettől a pillantástól megenyhült.* Persze kislányom nincs semmi baj mots menj fel aludni Sophie mellé . Mindenkinek köszönöm a kwresést és Lucien majd beszélünk mivel te nézted át a kertet.* Heath rendes esetben sajnáltavolna Lucient hisz jóban voltak de csak egy dolog járt a fejében hogy mi van Davevel.~*Ekkor egy árnxyék kitakarta a napot és távolról valamiféle hangott halott. -Dave? *Gyorsan ült fel és levegőért kapkodott , néha ez volt amikor belemerült fantáziájában. Néha nem tudtda eldönteeni az egészet csak képzeli vagy tényleg megtörtént. Beletelt egy fél percbe mire rájött hogy most xilomenben van és nem Dave hanem egy lány fekszik mellette.*-Öhhm szia énnn.. Bocsi de nem halottam mit mondtál?

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Júl. 18, 2011 6:05 pm

*Úgylátszik épp rosszkor zavarta meg a dilis lány merengését, mert attól függetlenül hogy elég egyértelmű domborulatai vannak és egyéb vonásaiból is jól kivehető női neme, egy pasi nevét kiáltva néz fel rá. Mertugye ő most mellette áll, a napot takarva. Abban viszont talán tényleg nem tévedett, hogy nem teljesen normális lánykával akadt össze. És ha jobban belegondolunk, ő művészlélek - tehát köze nincs a normálishoz. Akkor talán mégsincs probléma vele, hogy pasinak nézik.*
-Nem volt fontos. Te most komolyan pasinak néztél? *Egyik szemöldökét felhúzza, úgy néz nagy vigyorral az ismeretlen lányra. Egyébként igen, tisztában van vele, hogy csak álmodozott és nem rá gondolt ezzel a felkiáltással, de van kedve az ugratáshoz. Leülni a fűbe viszont annál kevésbé, mert a végénmég lebarnulna a nagy napsütéstől. Túl közvetlenül éri a nap, és még a liternyi naptej sem fogja megvédeni, ez szinte biztos. Főleg mert csak valami olcsó szar, amit még otthonról hozott. Fogalma sincs, hogy ezen a bolygón lehet-e ilyet kapni egyáltalán. Ez az egész tündérdolog teljesen idegen neki, igazából azt sem tudja, mi okból került ide. Csak egy menekülési lehetőség volt a levél amit kapott, és onnantól kezdve magával sodorták a történések, az idejutása, a sárkány, a varázslatok.. minden. Igaz, hogy művész, de nemnagyon tudta felfogni ami vele történt, akármilyen varázslatos is. Sőt, ha már itt tartunk, talán csak a gátlásai miatt amitől kételkedik ebben az egészben, de semmiféle varázslatra nem képes. Hát ilyen kis különc ő itt is. De visszatérve a tárgyra, vágyakozóan tekint egy csábítóan nagy fára, ami jóó nagy árnyékot vet a fűre* Akárhogy is, én most leülök oda. Jössz vagy maradsz? *Választól függetlenül odasétál az árnyékba, ledobja a papucsát a fűbe, és törökülésben leül mellé. Kész megkönnyebbülés az árnyék egy pici szellővel együtt. Már kezdte úgy érezni, hogy megperzseli a nap, nincs hozzászokva ehhez. De hogy hogyan lesz ebből felfedező túra azt már ő sem tudja. Előveszi a kütyüt amivel a zenét hallgatja, és átteker egy nyugisabb számra, egy földi előadótól. Nem mintha lenne zenéje másmilyen előadótól. Aztán kikaparja a zsebéből az egyik ceruzáját, a hátsózsebéből kis spirálfüzetet hozzá, és elkezdi felskiccelni heather fejét. Az arcára nem fektet nagy hangsúlyt, mert csak a haja az ami megfogta, de az is csak kiengedve.*

Tárgy: Re: Külső udvar Hétf. Júl. 18, 2011 6:40 pm

*Zihálása lassan abbamaradMostmár látása is teljesen kitisztult és a nap sem vakítja, felmérte hogy holvan, és hogy kisoda, de ha megkérdeznék Dave igazi-e nem tudná eldönteni. Amikor az ember már ennyire álmodozó nem midnig tudja eldönteni mi emlék és mi csak egy szépen kidolgozott álom, néha meglát embereket az utcán odament megszólította őket hisz emlékezet rájuk, de a leszólítottakat nem is úgy hívták és nem is találkoztak pláne nem éltek túl egy sárkány ellen való viadalt csak vele vagy nem ugrotta bele a tengerbe egy farkas ellen menekülve. De ahogy ezt a lányt nézte nem jutott eszébe semmi, ami elég furcsa volt hisz már majdnem minden tündért látott de ez a lány nem tünt ismerősnek, abban bíztos volt, hogy nem a hősképző tagja hisz lány volt mnt azt már sikerült megállapítania.*-Bocs nem nem nztelek fiúnak igazából....*Sose tudja hogyan m,agyarázza el ezeket és utána mindenki hülyének nézte nem mintha ez túlzottan zavarta volna de most mégsem volt olyan kedvében.*- Csak épp nagyon elgondolkodtam.* Arról is bízonyosságot nyert hogy a lány nem boszorkány hisz még nem támadták meg. Bár nehezére esett felkelni a puha fűből csatlakozott a lányhoz. Mikor felált akkor döbbent rá hogy nincs rajta cipő. REzen nem lepődőtt meg annyira mint más tette volna ilyen helyzettben. Egyszer arra ébredt hogy egy szakadék szélén áll egyszáll hálóköntössben szóval a cipőtlenség nem döbbentte meg annyira. Szerette amikor a lábát csiklandozta a fű. Léptei inkább hasonlítottak egy különleges tánchoz mint járáshoz.*-Mit is mondtál mi a neved? Én Heather vagyok de ezen a ghéten a Keishát használom.*Mondja mosolyogva. Nagy barna szemei különlegesen csillogtak.Lehppant a fűbe hátra akarta simítani a haját de rájött hogy azt feltűzte és csak az óriási virágot érintette kacagott egy kissebet ezen a kis malőrjén majd ismét a lányrea pillantott aki ekkor már nagyban rajzolt.*-Mit rajzolsz?

Tárgy: Re: Külső udvar Szomb. Júl. 23, 2011 6:33 pm

*Egy igazi csodabogár közeleg a tűz- és levegőtündér felé, hogy kicsit meglépjen a bezártság érzésétől. Próbál gyógynövényeket keresni egy főzethez, ami felkeltette az érdeklődését. A könyvtárban rengeteg hasznos (és régi) könyvet talált a bájitalokról és a varázsfőzetekről. Mivel képessége nem használható egy közelharcban - mondhatni jelentéktelen - ezért úgy döntött még a közelgő veszélyek előtt megfőz annyi hasznos bájitalt, amennyit csak lehet. A két nagy kedvence a robbanó és a sorvasztó, bár az ezekhez szükséges alapanyagok elég ritkák, így csak egy-két fiolányit tudott előállítani. Rózsaszínes haja szokás szerint csapzottan, kócosan tekereg arcát keretezve, a fejébe pedig ismét a szakadt boszorkánysapkát húzta, amit még a padláson kutakodva talált. A sapkára halottnak tűnő macskája, Dieudonnée tekeredett indulás előtt, azóta is mozdulatlanul pihen ott. Egy sötétlilás fényű, azonban fekete talárt visel, az alatta lévő ruha is valószínűleg valami sötét szett, mert nem üt el a talár színétől. Mezítláb sétálgat, szereti a természetben otthon érezni magát. Sarlójával kezében, tettre készen keresi a megfelelő alapanyagot egy egyszerűen elkészíthető eufória elixírhez ami megkönnyíti és megszépíti egy haldokló utolsó perceit, jobb esetben óráit. Akármilyen bogaras is - nem hülye, tudja, hogy mi vár rájuk.
Egy kis ideje már a kőfalon kívül bolyong, mikor feltűnik neki a másik két lány jelenléte. Ijedten felocsúdik a növények elemzéséből és rájuk köszön.* - Sziasztok! Én Siobhan Hecate Carson vagyok! Remélem nem baj, hogy adtam egy kis Siobhant ehhez a beszélgetéshez. *Mutatkozik be szórakozottan, majd eltöprengve szemléli a lányok ruházatát, a szeme pedig nem sokkal később megakad a Heather hajában lévő virágon.* - Nahát! Ez igazi? Pont egy bogyógyökös disznóprimulát keresek! Ez valóban annak a virága? *Kérdi elcsodálkozva, miközben közeledni próbál a virághoz, mintha csak egy múzeumban volna.*

Tárgy: Re: Külső udvar Csüt. Júl. 28, 2011 9:38 pm

*Sharlyne a mi kois okostojásunk ígyekszik lefelé a városba meginni a szokásos kis feketeáfonyás habos kávéját, és bár most nyari szünet van de könyveket nyálazni. Kezében az ehhez szükséges 4 vastag köny amit aliog bír el hiszen nem éppen az edzetségéről híres. Bőrszíne elégé emékeztet egy fehér lapra kivétel az orránál aholo kis szeoplők tarkítják. Hajából kikopott a barna festék így mostmár látni lehet a szőkeségét. Nem dívatból volt befestve a haja hanem azért hogy ne hülyézhesék le élből csak azért mert szöke. Szinte szokásos kontya olyan szoros hogy már ránézésre is fáj, emellett egy kis szál se áll ki sehol a hajából ahol nem kéne. Koromfekete kosztümnadrágján egy gyürödés sem látszik ahogy végigombolt sárga blúzán sem. Bár a szethez dukálna egy magasarkú de ehelyett csak egy tiszta fekete masnis balettcipőt visel. Mikor meglátja a kis csoprotot megpróbál valami más utat keresni, hogy ne keléljen elöttük elmenie, de sajnos erre nem rtalál módót úgy hogy ruhája ne legyen koszos. Elindul a csapat fe3lé.Nem nagyon lenne kedve melléjük üllni, de ezébejutt a legutolsó levele amit a bátyától kapot amiben arrra kéri , hogy legalább nyáron hagyja egy kicsit a tanulást így is túl okos már és barátklozzon. Gonmdolatban elátkozza a levelet, műmosolyt eröltet az arcára, de mikor meglátja hogy mindenki mezitláb van és a földön ülnek ez gyorsan letörtlődik az arcáról. Karjáról lógó kis ezüztszínű táskáját gyorsan kinyitja és ovatosan felébreszti ott alvó pixiejét, bár itt majdnem az összes kipusztult az övé sikereen megmenekült, hiszen nem ebből a dimenzióból származiki és egy kát hómappal ezelötig nm is tartózkodott itt. A kis lény rászáll Lyne kezére kitörli az állmot a szeméből és megrázza kicsi szárnyait, majd körbenéz de hamar rájönn hogy most nem a kávéházban ébredt a sütije mellett ahogy szokott. Kérdőn néz a lányra aki gyorsan a fülébe suttogja, hogy szerezzen nekik egy pokrósott és a vízálló jordozható könyvtaróját, mert ha le kell ülnie vagy a könyveit a földre kell raknia abba belehal. A kislény kisé morcosan de elrepül beszerezni a kért dolgokat. Sharlyne visszaerülteti a mosolyt az arcára majd odalép a többi lányhoz.*-Sziasztok Sharlyne vagyok.* NAgyon utrálja ezt a helyzetet hisz itt mindenki ismeretlen neki és nem is nagyon szeretné hogy ez máshogy legyen, de tudja hogy meg fogja tenni távolban lévő bátyjáért. Miközben magábasn azért könyörühg hogy koptassák le, arcán rezdületlenül ül a bájvígyor, az ember max. kissé idegesnek nézheti és ezt ráfoghatja arra, hogy nem ismer senkit. *