Mocsár

Tárgy: Mocsár Csüt. Május 15, 2008 6:03 pm

Leírás:

A mocsár egy hatalmas, ingoványos terület, ahol bármikor rossz helyre léphetsz. Elég veszélyes, és legjobb nem ide merészkedni, különben a végén még komolyabb bajod esik. A mocsár elég nagy területet magába foglal, az iskolák között kezdődik és egészen a Kentaurok erdejéig húzódik. Az út elég megbízhatatlan, bármikor leléphetsz az ösvényről és barna trutymóban találod magad. Lehangoló hely.

____________________

Tárgy: Re: Mocsár Vas. Jan. 04, 2009 8:40 pm

//Még a cellákban történteket is ideírom, mert nem szeretnék két helyre is írni, olyan rövidet.//

*Anastasia igencsak meglepődik, hogy egy ajtó valóban kinyílik, ő meg alig veszt manát. Hogy lehetséges ez? Megmondom sehogy. De ezen nincs ideje rágódni, hiszen testvére egyből berángatja őt a szobába.*-Valóban elég furcsa hely.-*Bólint rá és feszülten figyelni kezd. Ő is indulna ki, amikor a teleportálás beindul, lila fény villan, és ő egy havas, lehangoló természeti tájon találja magát. Nincs igazán síeléshez öltözve, így szorosan magához öleli húgát, hogy melegítsék egymást.*-Van valami ötleted, hogy hol lehetünk? Mert én tanácstalan vagyok.-*Közli vacogó foggal, remegve.*-Gyere, mozogjunk, nehogy idefagyjunk.-*Ha Elizaveta beleegyezik, lép egyet majd még egyet, de többet nem, mert a kis topánkája belecsúszik valami trutymóba. Ánya meglepetten felsikkant. Még jobban megmarkolja Liz nyakát, hogy ki tudjon onnan jönni. Alighogy kikecmereg, egy felismerés hasít az agyába, és leplezetlenül kétségbeesve tekint húgára.*-Eliz...Szerintem MOST vagyunk a mocsárban!-*Ami azért eléggé kétségbeejtő tekintve, hogy a hótól még nem is láthatják, hova lépjenek.Pá percig csak álldogál Ánya, amikor egy mentő ötlete támad.*-Változzunk át! Te macskaként könnyebb vagy. Én még egy kicsit kisebbre varázsollak, én átváltozok hattyúvá, és így elbírnálak! Mit szólsz?Az sem másodlagos, hogy a tollak, és a szőrbunda miatt talán kevésbé fáznánk.-*Teszi fel a Nagy Kérdést. Nagyon oda kell figyelni a drága tesójának, ha érteni akarja, mit mond, mert eléggé vacog a foga. Ha nem értené meg esetleg, akkor Ánya kinyújtja az elméjét, és gondolatokban küldi át neki az ötletét. Ha megkapja az igenlő választ, akkor megvárja, míg átváltozik, aztán becsukja a szemét, és dolgozni kezd. Szépen, fokozatosan. Először csak a macska fejét zsugorítja egy kicsit, aztán a törzséhez, és lábaihoz is hozzálát, legutoljára hagyja a farkat. Ha minden igaz, akkor egészen jól sikerül neki a varázslat, de az egész alatt picit kinyújtja a nyelve hegyét. AZért dolgozik ilyen lassan, hogy a manája fokozatosan fogyjon, és újra is töltődjön. Ha ez sikerült, akkor egy kicsit kifújja magát, és átváltozik hattyúvá. Odabattyog a macskához kérdő tekintettel. Ha megkapja a szokatlanul apró cicától az igenlő választ, a macska nyakláncába ( ami eddig az ember alakon volt természetesen) megkapaszkodik, éd pár erőteljes szárnycsapással felemelkedik. Természetesen ha bármikor nemleges választ kap, akkor elkezdi dörzsölgetni a végtagjait, és tanácstalanul néz a lányra. *

Tárgy: Re: Mocsár Pént. Jan. 23, 2009 9:50 pm

*Határozottnak tűnő lépteit rögtön megállítja, amint nővére felsikkant valamilyen ismeretlen okból kifolyólag. De ha már ilyen baljóslatú hangot ad ki, akkor nincs értelme azon tanakodni, vajon miért teszi, előbb inkább meg kéne menteni. Vissza is siet hozzá a lehető leggyorsabban, merthogy már jóval odébb volt amikor Anastasia elindult, és nyaka helyett inkább kezét nyújtja, hogy azzal az eszközzel kihúzhassa a tesóját a lápos részből ahová sikeresen lépett. Ő még nem jön rá, mi volt az a trutyi, végül is nem ő lépett bele, de azért igen különösnek tartja, hogy itt el lehet süllyedni. Mégis hová keveredhettek? Közel s távol nem lát építményt, néhol van csak pár gyengécske fa meg gyér aljnövényzet, de tulajdonképp ezen kívül nem sokat lehet megállapítani. Ha olvasott volna a mocsárról és annak tulajdonságairól, rögtön felismerhetné a természeti helyet, de mindig is utálta a mocsarakat, rettentő felületesen olvasta csak el azt a kis kijelölt részt róla a nevelőnőjük könyvében, és amilyen gyorsan tudta, el is felejtette. Most átkozza csak igazán a nemtörődömségét. Pedig jól emlékszik, látott egy kifejezetten Xilomenről és annak természeti területeiről szóló rövidke, vékony könyvet a nevelőnő polcán, amit többször is ajánlgatott neki amikor kiderült, hogy szüleik ide akarják küldeni őket, mert tökéletesnek bizonyult minden szempontól. Hja. Főleg abból a szempontból, hogy bentlakásos. De hát nincs miért nyavalyogni, a szigor nem nagy, a fűzőtől is megszabadult, és a szüneteket otthon tölthetik. Ráadásul egy helyre kerültek, pedig Elizaveta ebben nem bízott túlzottan. A szülők, szerinte, úgy gondolják, elvonják egymás figyelmét a tanulástól. Így, hogy külön szakokra kerültek, ez a probléma is valószínűleg megoldódott, bár Liz még egyetlen egy órán sem vett részt, csak a korábbi tanulmányokat nézte át amit a nevelőnő szívélyesen elkért az igazgatótól. De az órán résztvevő dolog nem is meglepő, sajnos, mert hát ideköltözésük napján Amalia támadást intézett ellenük, aztán alighogy eltelt pár nap máris fogságba estek megint általa, ahonnan még csak most szabadultak ki. És arról ne is beszéljünk, hogy az órák jó ideje szünetelnek, vagy hogy is kell ezt mondani. A múltban való turkálást beszüntetem egy időre, mert már így is sokat rizsáztam róla, miközben a két testvér vacogva, lenge úrhölgyi ruhában álldogál a mocsár veszélyes területén. Arra kívántam kilyukadni, hogy Ánya helyette is használja az eszét, és felismeri a Mocsarat. A nagybetűvel kezdődő xilomenit, igen. De az ötlete, miszerint változzanak állati önmagukká, már nem ilyen eszes ötlet, legalábbis Elizaveta nem tartja feltétlen annak. Túl macerás, és van egyszerűbb megoldás is, ami fölött Ánya valamiért átsiklott. Talán elfelejtette, hogy nemcsak állatok és úri hölgyek, de egyben tündérek is, elvégre tündériskolába járnak* Szerintem hagyjuk inkább, már csak azért is mert a zsugorítástól mindig is féltem. Helyette mit szólnál ahhoz, ha átváltoznánk? Tündérré. Akiknek szárnyuk van, és tudnak repülni. Tudom, hogy a ruhánk átváltozva nem valami melegítő, de ez a legegyszerűbb *Reméli, az ötlete el lesz fogadva, mert akkor nem kell tovább itt rostokolniuk attól félve, hogy belelépnek a vízbe. Ha így történik, lehunyt szemmel átváltozik, de aztán rögtön Ánya felé fordul mert még valami eszébe jut* Jaj, ne, ne változz át! *Reméljük még jókor szólt, ha nem, hát az a pár másodperc nem számít, vissza tud változni* Te tudsz hattyúként repülni! Ha egy óra múlva sem lesz meg a kastély, de még mindig a Mocsár fölött fogunk repülni, nekem az időm lejár és visszaváltozom. Akkor viszont te változhatsz át, és macskaként vihetsz engem. Mit gondolsz? *Ha Ánya egyetért, és úgy történik minden ahogyan tanácsolja, felröppen, és bevárja magasan az égen a nővérét is* Mondd, te látod a kastélyt? *Akármi is a válasz, gondolatban persze, mert a hápogást nem értené, valamelyik irányba kénytelenek elindulni. Mennyire is hiányzik most neki a szőrös és meleg muffja!*

Tárgy: Re: Mocsár Szomb. Jan. 24, 2009 6:07 pm

*Liana morgása messze elhallatszik. A düh és a gyűlölet süt belőle, bosszúvágya szinte elhatalmasodik rajta. Aztmondtam volna, hogy szinte? Dehogy. Már el is hatalmasodott. Először az a kudarc azzal a lánnyal...Meg a fiújával. Piha! Ezt nem érdemli Liana. Még hogy megvágni! Őt?! Az a srác nem volt normális. Persze Liana azt nem tudja, hogy a szerelmesek legnormálisabbak...vagy adott esetben a legkevésbé normálisak. Ilyenkor mindenki megőrül. De mit tudhat erről egy vérfarkas??? Hol is tartottam? Ja igen. Ott, hogy aztán amikor elment ellenőrizni a két Dimitrovot, csak hált helyüket, és egy nyitott cellaajtót talált. Egyből észrevette az összefüggéseket, és gyűlölete határát elérve eltorzult arccal utánuk vetette magát a teleportba. Most pedig itt van. Fogait kimutatva, éles szemmel keresi a lányokat, amit nem is kell sokáig tennie. Egyből megpillantja a két eszmecserélő egyént. Nem is gondolkozik, egyből rájuk veti magát. Vagyis vetné, de a hold eltűnik, a hatása elmúlik, Liana pedig ismét ember lesz. Ha nem is emberséges, de ember. Ennek ellenére dühödten morog, mintha farkas lenne, mert így most nem tépheti szét őket. De sebaj. A boszorkánysága megmaradt. Gonosz vigyorra húzza száját, és tenyerét előre mutatva, kezét kinyújtva mormol egy hosszú, bonyolult varázsigét. Sárga karmos ujjait ökölbe szorítja, mintha fojtogatna valakit. Kár ezért a lányért. Még helyes is lehetne, ha nem lenne rossz a génállománya. Szóval kedvesen igyekszik marasztalni vendégeit, mert udvariatlanság lenne idejekorán elhagyni ezt a szegény, ártatlan lányt. Ha varázslata sikerül, a két lány lába mintha legyökerezne, nem tudnak elmozdulni.Amennyiben ez bekövetkezne, a boszorkány gúnyos mosollyal közeledik feléjük...*

Tárgy: Re: Mocsár Szomb. Jan. 24, 2009 6:16 pm

*Amíg a nővére jót nosztalgiázik, Ánya undorodva méregeti a zöldes trutyitól csöpögő cipőjét. És milyen hideg! Brrr...Lefagy a lábujja. Nagy nehezen elszakítja tekintetét a tönkre ment lábbelitől, és inkább a környezetükre fordítja figyelmét. Óvatosan kinyújtja elméjét, és félénken egyre nagyobb területeket mér fel. Mindig azt mondták neki, hogy tehetséges, és én nem kétlem, hogy az is, de ő kevésbé bízik magában. Korából, ifjúságából fakadóan még nem a legerősebb, de ha fejleszti magát hatalmas mentál tündér lehet belőle. Tehát, éppen ezért csak nagyon halványan érzékeli a milliónyi kis tudatot, amik az állatokhoz tartoznak. Elizaveta tudata, összevetve egy hangyáéval olyan, mint a víz csepp és az óceán.(megjegyzem, roppant kedves Ányától, hogy egy hangyával hasonlítja húga IQ-ját) És ezért is nem fejlődött ki még rendesen, mert az elméjét védő falak nélkül védtelennek érzi magát. Megrémülve a sok apró információtól, visszaiszkol falai mögé, és kíváncsian Elizaveta felé fordul, mert az előbbi puhatolózásból tudja, hogy valamit kitalált. Tesója ötletét végighallgatva elpirul, hogy neki ez nem jutott eszébe, de a hideg így is pirosra csípte az arcát, így ez nem túlságosan feltűnő. Megadóan bólint, mert inkább nem gondol bele, milyen szerencsétlenül nézhet ki két úrihölgy vörös orral, rémülten villogó szemmel, mínusz 5 fokban, és rövid szoknyában, szandálban. Nevetséges.Éppen ezért ő is behunyja a szemét, és sajátos módján elkezd átváltozni. Lelki szemei előtt felvázolja tündér énjének kinézetét, és tudatában már éppen kiadná az utasítást, hogy átváltozzon, amikor izgatott hang töri be magát az agyába, alaposan megijesztve tulajdonosát. Rémülten összerezzen, és kipattan a szeme. Bosszúsan, és ide-oda verdeső szívvel fordul Eliz felé, mégsem tudja palástolni kíváncsiságát.*-Mi az?-*Kérdezi olyan hangon, ami félúton van a barátságos, és a dühös között. Végighallgatja az újabb tervet, és pár perc szemöldök-összeráncolás után bólint. Ismét behunyja a szemét, de most a fehéren világító, kecses hattyút látja maga előtt. Át változik, és rémisztően intelligensen csillogó szemmel(mármint egy madárhoz képest), szárnyra kap, és pár kemény húzás, és erőlködés után a gravitáció ellen simán hasítja a levegőt. Illetve hasítaná, ha egy láthatatlan erő nem tapasztaná oda úszóhártyás lábikóit a földhöz. Ijedt tekintettel kémlel körbe. Egy ismerős, mégis ismeretlen fejlett tudat megérintésekor fogja fel, hogy akarta ellenére mentálisan is körbe nézett. A tudat felé fordítja fejét, és rémülten veszi tudomásul, hogy a vérfarkas-lány visszatért, és ezt most nem fogják megúszni. A húgára, és a családjára gondol, hogy mit éreznének, ha most mind a ketten eltűnnének. Talán örökre. A lány arca megkeményedik, félelme egy csapásra elpárolog. Nem engedi, hogy bántsák a húgát. Összeszedi minden maradék erejét, és az összeset egyetlenegy döfésbe tömöríti össze. Egy mentális döfésbe. Ez talán annyira megzavarja majd Lianát, hogy ők el tudjanak menekülni. Természetesen ebben az esetben belecsíp egyet Elizaveta karjába, hogy induljon, de gyorsan, és ő maga is szárnyra kap. Ha nem sikerül, akkor a varázslattól megszédülve kihívóan mered a vérfarkasra.*

Tárgy: Re: Mocsár Kedd Feb. 10, 2009 7:05 pm

*Egészen elégedett magával, amiért pár ilyen apró, de annál jobb ötlettel sikerül valamennyire könnyítenie a helyzetükön. Addig is feledteti a gyávaságát egy időre, amit akkor bizonyított be, amikor a békés tudatlanságba merült harc helyett. Egyszerűbben fogalmazva, amikor elájult. Magasan a föld fölött lebegve várja Ányát, aki kecses szárnycsapásokkal igyekszik a levegőbe emelkedni. Még véletlenül sem tévesztené szem elől hosszabb időre, nehogy aztán őt is elragadja valami vagy valaki, aztán meg egyedül kelljen szembenéznie azzal, hogy fogalma sincs merre van a kastély. Az biztos, hogy most majd megjegyzi az útvonalat, hogy legközelebb könnyebben hazataláljanak, ha majd valami hasonló eseten lesznek túl. Bár azért jobb lenne, ha nem lenne legközelebb. Anastasia mostanában érheti el az ő magasságát, és már eléggé közel van hozzá, szóval úgy dönt, tovább repül, mert innentől már a nővérének is könnyebb lesz a repülés. Aztán rögtön fel is adja tervét. Ánya sokkal jobban tudja vezetni őket, hiszen érzékeli, ha sok védtelen elme van a közelben , tehát a rengeteg diák a suliban vagy mondjuk a Xilomeniek. Meg egyébként is, mivel ő sokszor megállna tanakodni merre menjenek, szegény teljesen elfáradna, mert vele ellentétben hattyúként nem tud egy helyben lebegni. Már ha jól ismeri a hattyúkat, de ez sem biztos, a biológia nem az erőssége. A hattyúlány már oda is ér mellé, és azzal a lendülettel el is tűnik. Hogy hová? Ezt sajnos Elizaveta így hirtelen nem tudná megmondani, nem is érti az egészet. De aztán a következő pillanatban már fel is fogja, hiszen őt is elkezdi lefelé húzni valami láthatatlan erő. Valószínűleg nem a mocsár az, szóval vagy egy boszorkány vagy egy tündér lehet. Szívből reméli a tündérünk, hogy az utóbbi az, mert semmi kedve összefutni egy gonosz boszival. Csakhogy sajnos nincs szerencséje. Amikor letapad a földre, észreveszi a vérfarkas nőt, aki korábban a cellákba zárhatta őket, de elég messze van. Kár, hogy a félelme attól még, hogy csak lassan közeledik, rögtön visszatér. Sajnos a látási viszonyok a zuhogó hó miatt nem túl jók,így nem tudja alaposan megfigyelni, de nem is szándékozik, meg hát nem is kell - alighogy leér a földre a talpa, érzi, hogy a különös erő megszűnik, ami a földhöz szegezte. Bizonyára Ánya műve. Azonnal odaröppen a hattyúhoz, és mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy megvárják, amíg hosszas szárnymunkával fölemelkedjen, ő maga kapja a karjába, és elrugaszkodik a földtől. A halálfélelme csak úgy fog alábbhagyni, minél messzebb kerülnek a támadójuktól, úgyhogy a menekülés az egyetlen amit tehet... Minél gyorsabban és minél távolabbra szeretne jutni ettől a nőtől*

Tárgy: Re: Mocsár Szer. Feb. 11, 2009 8:03 pm

*Liana szemében elszántság és gusztustalan élvezet tükröződik, hogy végre elkaphatta ezt a kettőt. Már éppen mondaná a következő, kínzó átkot, amikor iszonyú fájdalom hasít bele tudatába, amitől úgy érzi, szétesik a világ. Görcsösen a fejéhez kap és felnyög, de azt erőteljesen. Térdre rogyik a süppedős, trutyis talajba, de nem törődik vele. Valószínűleg az egyik lány mentál mágus és jó erős. És mivel épp támadni készült az elméje védtelen volt. Ezt a hibát nem követheti el még egyszer. Visszavonja a tudata köré a falakat, és dühtől villogó szemmel kinyújtja a kezét a lányok után. Az első átkot mondja, ami eszébe jut. Amint kimondta, el is vigyorodik, mivel ez az egyik legaljasabb varázslat volt, amivel csak szolgálhatott. Ezzel Anastásiát sújtja, akit éppen akkor kap fel Elizaveta. Érdekes módon már csak egy varázslatot mormol, amitől mintha egy kést vágtak volna Eliza lábába. Fröccsen a vér, Liana meg úgy dönt, hogy bosszúból a rózsaszín székért, elengedi őket súlyos sérülésekkel. Ez biztos meglep titeket, mert Ányán nem látszik semmi. De a testében öt különböző ponton megpattant az ér és a fiatal lánynak súlyos belső vérzései lehetnek. Elizaveta sem volt sokkal szerencsésebb, mert neki meg egy ideget vágtak át a lábában, de még szerencsésnek mondhatja magát, hogy ez a varázs előbb jutott eszébe Lianának, mint a másik, mert akkor egy izmot vágott volna át. Az ifjú vérfarkas nézi még egy kicsit Eliza szenvedését, aztán unottan hátat fordít, mert itt az ideje ennie valamit. Valami húst. Régen evett húst. Ettől gyengének érzi magát és az nagyon nem tetsző érzés egy maga fajta vérfarkasnak. Belép a teleportban, és már csak egy pillanatig látható sötét, vékony alakja, aki ma este 4 fiatalnak az életét keserítette meg, meg előttük még sok más, különböző emberkének is, de ennek az egyénnek most is csak azon jár az agya, hogy mit egyen vacsira. Hiszen valamikor parancsra, valamikor saját vágyából öl vagy sebez meg embereket és fajából adódón ezért egy csöpp lelki-ismeret furdalása sincs. Azt viszont, hogy Malaia úgy bánik vele, mint egy rossz háziállattal és parancsolgat kedvére, már nem fogja sokáig eltűrni. Meg lesz ennek a következménye, ami nem vehető üres fenyegetésnek egy ilyen hidegvérű gyilkosnak, aki egyben nagy erejű boszorkány is. Nos, ezt a tényt jó nem figyelmen kívül hagyni. Tehát, a lila fények körbeveszik, megenged magának egy hűvös mosolyt, aztán elnyeli a misztikus másodperc, amíg két hely között lebeg az ember...*

Tárgy: Re: Mocsár Szer. Feb. 11, 2009 8:44 pm

*Ánya elégedetten látja, hogy a varázslata több, mint sikeres lett...A nő valószínűleg nyitva hagyta az elméjét. Még szeretné megnézni, hogy tápászkodik fel a földről Liana, de Elizaveta felkapja és elindul. Éppen azon van, hogy kiszabadítsa magát nővére kezei közül, mondván, hogy ő egyedül is boldogul, amikor hirtelen a hattyú szeme a rémülettől tágra nyílik majd fájdalmasan összerezzen teste. Még egyet rándul, aztán elveszti az eszméletét. Az utolsó, amit lát a húga falfehér, fájdalmasan összeszoruló arca, amiből Anastasia arra következtet, hogy őt is megtámadta az az átkozott nyanya. Aggodalom tölti el a szívét, így a nagy sötétségbe, amibe kerül, kétségbeesetten próbálja a tudatát ébren tartani. Ami, megdöbbentő, de sikerül neki. Elvégre a teste sérül, de az elméje nem. Így aztán sietve megkeresi a kapcsolatot húgával.*~Elizaveta! Hallasz engem? Jól vagy? Nincs sok időm és neked is igyekezned kell. Odaadom a maradék erőmet, hogy legyen miből elrepülnöd a gyengélkedőig. Menni fog, Eliza! Tudom, hogy képes vagy rá...Ott...mo...mondd meg Peri...~*De már nem tudja kitartani a kapcsolatot, mert nem akar feleslegesen használni erejéből. Az utolsó szálon, ami még összeköti őket, mielőtt végképp szétválnának, átküldi majdnem az összes erőtartalékát. A hattyú szemhéja megrebben, majd teljesen elernyed Elizaveta kezében. Az erővel együtt Ánya átküldte neki az ő fejében lévő útitervet, hogy odataláljon testvére. Minél többet vannak így itt, annál súlyosabb lesz mind Ánya, mind Liz állapota. Ha nagyon megrázzák a hattyút, még fel tudja venni a kapcsolatot, de abba belehalhat, ha a gyógyulásra szánt erőtartalékát is elhasználja. Ánya élete Eliza kezében van.*

Tárgy: Re: Mocsár Szomb. Feb. 28, 2009 2:06 pm

*Mivel Anastasia is, és Elizaveta is komolyan megsérültek, a sebességükből is jócskán veszítettek. Elizaveta szinte lépésben tud csak haladni, alig bírja el nővérét, de valahogy még így is sikerül bejutniuk az iskola területére, hosszas pihenésekkel és egy kis keresgéléssel. Szerencse, hogy vannak a tündériskolának magas tornyai is, különben nehezen venné észre az ébren maradt testvér, hiszen neki nincs meg az elméket észrevevő képessége - legalábbis sokkal fejletlenebb mint Ányáé. Ahogy átvergődik magukat a kőfal tetején, életbe lép Nasuada varázslata, amelyet nem rég rakott ki a többi védővarázslattal együtt. Ez a varázslat minden komolyan sebesült tündért érzékel, és a gyengélkedőbe teleportája őket*

Tárgy: Re: Mocsár Pént. Júl. 22, 2011 5:34 pm

*Csak a jószerencsén múlott, hogy megtalálta Amalia egy hátrahagyott ereklyedarabját. Ugyan az úrnője már nem él, a sötét erők tovább mozgolódnak, kicsit szétszóródva és bizonytalanul. Lilia már hónapok óta nem látta nővérét, többször belegondolt, hogy talán a tündérek foglyul ejtették, vagy esetleg megölték. Tudja, hogy mit kell tennie az ereklye maroknyi gerezdjével.* ~Lefogadom hogy a keresésre indul a sok tündér... Fylia már nyilván tud a készülőben lévő dolgokról. Csak egyféleképp fordíthatom a helyzetet az előnyömre...~ *Köpenyébe kapaszkodva, remegve sétál az ingoványos talajon. A sáros-füves tócsák egyikéből egy tompa, életlen világosbarna szempár mered rá. Lilia arca hosszú, állatias mosolyra húzódik.* - Drágám, megjött Lilia. A szabadulásod kulcsát tartom a kezedben. *A szempárhoz már arc, sőt hosszú, szőke haj is társul. Reményekkel eltelve nézi az őt elraboló vérfarkast, próbálja kivenni, hogy mi lehet a kezeiben. Lilia egy fekete varázspálcával alakít a kék gömbön, majd leteszi pár lépéssel a foglya elé. Aki egyébként feltenne kérdéseket, de egy átok eltüntette a száját. Az éhségétől és a szomjúságától is megfosztotta Lilia, nagyjából három hónapja, mikor elfogta őt.* - Csak annyit kell tenned, hogy odaadod a tündéreknek ezt. Majd ők kiszabadítanak téged. Ígérem. *Simogatja az áttetszővé vált sarat kedveskedve, majd megnyitja egy pillanatra a mágikus réteget, és lejuttatja a lányhoz az újonnan fabrikált tárgyat.
Itt már végzett. Tovább kell haladnia, minél több időt kell nyernie magának.*