Folyosó

Tárgy: Folyosó Csüt. Feb. 14, 2008 3:54 pm

Leírás:

Ez a folyosó a legvilágosabb és talán a legkellemesebb az összes közül. Végig hosszú, magas ablakok követik egymást a falon, amiknek hála napközben végig fényárban úszik az egész, kivéve persze ha nem süt a nap. Időnként egy-egy kiugró, félkör alakú ücsörgő is előfordul, aminek nincs is fala, csak ablakokból áll, és ezek mentén végighalad egy párnákkal telerakott szabad rész, amire le lehet ülni. Éjszaka a szokásos fáklyák helyett fénypöttyök világítanak, de rengeteg. A legsötétebb rész a folyosó két vége, ahol már alig van ajtó.

________________________

Vendég

*Unott arccal megy végig a folyosón, és néha rápislog az ajtókra. Fogalma sincs mit várt; hogy egy nagy táblára két méteres betűkkel van ráírva "ÚJ DIÁKOK IDE"? Előfordulhat. Minden esetre az, hogy elküldte azt a lányt talán nem volt jó ötlet. Sőt, biztosan nem volt az*
~De olyan idegesítő volt... Amúgy is csak egy hülye tündér. Biztos találok valakit akinek valami rangja is van...~ *Így győzködi magát már legalább húsz perce. Felment már két emelettel feljebb utána megint lejött, és ismét itt álldogál tanácstalanul. Időközben ráun a keresésre, lehuppan a földre és szemforgatva a falnak veti a hátát. Ötlete sincs hova kéne mennie*

Tárgy: Re: Folyosó Vas. Május 25, 2008 7:56 pm

Sarah úgyte4rvezte, hogy sétál egy kicsit ekkor egy lányra bukkan a padlón. Úrri modorát megtartva lehjól.*-Mit keresel itt? Még nem vagy beosztva?*Néz a lány mellet heverő böröndre.*-Nem találkoztál Tanársegéd tündérel?Álltalában ha jönn egy sárkány.Na majd beszélek velük.Gyere elkéne menned Salinához.*Nem túl barátságos a hangneme és a lány szemét fürkészi.*~Hogy jutot el idáig. Elég önnáló lehet.Nem tudom mit gondoljak az ijenn lányokról.*

Vendég

*Felnéz a nőre, és feltápászkodik*
- Jó napot, asszonyom. *Köszön illedelmesen, komoly arccal* Nem találkoztam ilyennel, de nem hiszem hogy előre tudták hogy jövök *Tudtán kívül hazudik egy tanárnak... Ez is jól kezdődik. De végülis, nem tudhatja, hogy Coline egy tanársegéd volt, hiszen nem mondta, tehát van oka. Megint kihúzza bőröndje fogantyúját, úgy indul a tanerő után, maga mögött húzva a bőröndöt*

Tárgy: Re: Folyosó Kedd Okt. 14, 2008 8:40 pm

*A tűztündérek szakvezetője, ez a sötét hajú, lila köpönyegbe burkolózó nő a félhomályos folyosókon lépked. Ahogy közelebb ér az egyik fáklyához, mindig megnő az árnyéka, aztán ahogy elhagyja azt egyre kisebb és kisebb lesz. Tulajdonképpen elég félelmetes jelenség ha egy gyanútlan tündér éppen ezen a folyosón botlik bele a kísérteties fényben egy hirtelen kanyar után... Nem tudni, hova tart, de fehér arca komor, jó dologról biztos nem lehet szó..*

Vendég

*Lucy szomoruan lebegi körbe a kastélyt .*~Haj de jó volt még itt diáként séálti de nem mehetek tovább legalábbis még nem vígyáznom kel, az itt lakokra hisz én tudom mire lehet képes egy boszorkány.~*Épp elsuhan egy fáklya mellett amin megcsilan átatsző maga. Már nem az a rózsaszín hajú boldog tízenéves nem már nem az és erről a boszorkányok és azon belűl is Clemencé tehet.Így suhan és észre sem veszi egykori teste "megmentőjét " régi tanárát így átmegy rajta. Ezt már észreveszi,úgyhogy megáll és visszafordul.*-Bocsánat tanárnő.Mármint.....Köszönöm amit értem tett úgy értem...

Tárgy: Re: Folyosó Kedd Okt. 14, 2008 9:09 pm

*A szellem zajtalan suhanását észre sem veszi, hiszen nincsen olyan élőlény mely észrevehetné. Ahhoz az állati érzékszerveknél is több kell. Ijedten kap hát a szívéhez mikor az egykor rózsaszín hajú kis tünemény átsiklik rajta. Egy másodpercig tartó zavarral az arcán nézi a hebegő-habogó tündért, aztán rájön kivel is áll szemben - Ez kétségtelenül Lucy Dicel testének lenyomata, emberi mivoltának árnyéka. Annak a lánynak, akit Amalia támadása előtt egy boszorkány kegyetlenül megölt, s akinek a testét Perillinnel és Sarah-val együtt temették el, akire a tisztáson talált rá holtan*
- Istenem, Dicel kisasszony! Szörnyen megijesztett... *Hangjában van egy csöppnyi megrovás, de hát mit lehet tenni, mégis csak tanár*... Tehát visszatért. *Fejezi be össze nem illő mondatait. A visszatérést nem teljesen érti, mivel ha jól tudja azok maradnak ezen a világon ilyen testben, akiknek vagy van valami elintézetlen dolguk vagy félnek átlépni a másikba - ez utóbbi pedig örökké itt tartja őket. Szívesen megtudakolná, miként is halt meg ez a szegény lány pontosan, és mit tud abból ami halála után történt vele meg a kastéllyal, aminek némiképpen új kinézete lett. De nem akar tapintatlan lenni, és még amúgy is mindig döbbent amiatt, hogy ezt a lányt itt látja maga előtt szellemként*

Vendég

-Visszatértem hiszen itt a közelben a boszorkány iskola és mindig meg kell védeni a dákokatés én segíteni fogok nekik amenyire csak tudok mármint egy szellem.*Szomórú mosly van az arcán.*-És még egyszer köszönöm a...tudja mit.*Hangja félútón elcsuklik de nem maga miat hiszen ő meghalt ezzelen már semmit sem tehet demivel a tanárnő temete el ezért nem igazá akkarja kimondani hanem hisz ennyivel legalább tartozik.*-Már megbékéltem azzal, hogy meghaltam Szóval ha bármikor gondolja nyugodtan kérdezhet.*Ezt olyan könnyedén mondja mintha csak azt mondta volna milyen szép idönk van.*

Tárgy: Re: Folyosó Szer. Okt. 15, 2008 7:00 pm

*A szavak lassan jutnak el az agyáig, nagyon nehezen tudja elfogadni a tényt, hogy Lucy valószínűleg, ha ezeket a visszatérési okokat nézzük, örökké itt fog bolyongani a kastélyban. Arcán most mélységes eggyüttérzés no meg az el nem múló döbbenet látszik. Nem akarja elszomorítani Lucyt, de valahogy van egy olyan érzése, hogy nagyon sokat nem tehet az iskoláért ebben az alakban. Mégis nemes a szándéka, és milyen éretten gondolkodik, pedig olyan gyerek még... Hát, mindegy, ha belegondolunk azért mégis csak segíthet. Az üzenetkézbesítés harc idején könnyedén menne neki, és tárgyakat is tud dobálni ha arról van szó, bár Valniess nem akar ilyenekre gondolni még így előre, amikor megvan a remény, hogy nem lesz több boszorkánytámadás a védelemnek hála*
- Ez csak természetes, Miss Dicel, hisz nem hagytam volna ott semmi pénzért *Meghatottan nézi a gyöngyházfényű lányt. Nem gyakran szokott elérzékenyülni, csak az utóbbi időben történt meg vele párszor. Igazából elég erős nő, most is hamar összeszedi magát* Tehát.. Elmesélné nekem, hogyan halt meg? Igazán érdekelne. *Próbálja nem túl követelőzően, inkább barátságos érdeklődéssel feltenni a kérdést. Már ha létezik barátság tanár és diák között*

Vendég

-Igen persze. Kimentem a rétre és épp elvoltam foglalva a nyúlakal amikor valami burok keletkezet körülötem és valami eldöntöt.Feláltam és egy boszorkány állt velem szemben már nem igen emlékszem, rá hogy nézet ki majd jött még egy amelyik megált bámészkodni de nem tudot bejönni a buborékba.Hívtam a farkasokat akik jöttek és segítetek habár a falon ők sem tudtak átjönni.És átkokat kezdt lőni az egyik eltalálta öt majd a farkasok megeetttéák. Ami aztán történt arra nem nagyon emlékszem. csak, hogy szerepee volt benne víznek.....jaja már megvan. átváltoztam és égető ragacsot kentem rá hisz az állatokal most nem sokat értem.Akkor elkezdet cseppegni a víz.Lezuhantam és.......majd felébredtem hiszen fulladoztam már az egész bubórék víz volt a boszorkány is ulladozot majd a ragacsot tőrként felém vágta és amúgy is megfulladtam volna…*Szomorkás mosolyal lebeg a föld fölött.Nagyon nehezére esik viszaemlékezni mármint nem érzelmileg.*

Tárgy: Re: Folyosó Kedd Okt. 21, 2008 9:00 pm

*Némán, közbeszólás nélkül hallgatja Lucy történetét a szörnyű és szomorú haláláról. Megesik a szíve szegény lányon, hiszen egy boszorkány szórakozásának végbevitele az ami megölte, mi másért gyilkolrák volna meg? Legalább nem szenvedett*
- Köszönöm, hogy mindezt megosztotta velem *Szólal meg miután a lány végére ér a történetnek* A szülei a halála hírétől végtelenül elszomorodtak, de ha esetleg meglátogatná őket... Biztosan megnyugodnának. Nagyon szeretik magát. És dimenziót utazni ebben az alakban is képes. Tegye meg a kedvükért, hogy megnyugodhassanak *Ez nem parancs, inkább kérés, amit ritkán hallani ilyen formában egy komoly, szigorú tanártól* Most pedig jobb ha megyek, dolgom van. De még biztosan találkozunk... Miss Weinn, és Miss Jenkins nagyon boldogok lesznek a visszatérésétől, talán ők is beszélni kívánnak önnel. Miss Weinn nagyon a szívére vette a halálát, ahogy láttam. Nos akkor, viszlát, Dicel kisasszony... *Elindul, de aztán még egy pár szó erejéig visszafordul* És igazán sajnálom ami önnel történt... Nagyon igazságtalan volt *Hangjában együttérzéssel mondja ezt, aztán megint búcsút int, és eltűnik a folyosó végén*

Vendég

*Csak lebeg és úgy hallgatja a tanárnőt. A szülei emlitésére könny gyülik a szemében máramennyire könnyezhet egy szellem majd úgy dönt meglátógatja őket de előbb...*-Igen mindegyikőjüket meglátógatom. És köszönöm tanrnő.*Gyorsan odéblebeg és a gyengélkedő írányába veszi az írányt.*

Tárgy: Re: Folyosó Kedd Jún. 09, 2009 9:28 pm

*Hát, ne is kérdezzétek, Linny meg hogy kerül ide. De csak azért ne kérdezzétek, mert én kérdés nélkül is válaszolok. Egy pár lépés után, a szövetei már megszokják a sínylődést, és a fájdalom alábbhagy. Ez pedig annyira felbátorítja a régóta csak ágyban lebzselő, sérült lánykát, hogy a folyosón is kissé tovább sétál, mint kellene. Hogy véletlen-e ez a közbeesés, vagy nem, azt csak az istenek tudják, de Linny szerencséjére, vagy éppen szerencsétlenségére pont arra megy, ahol a zokogó, összetört Mia rostokol. Először fel sem fogja, hogy mit lát, csak egy csomó rongyot, de aztán hozzáveszi a hangot, és a rázkódást, és egyből rájön, hogy itt valakinek nagy szüksége van most egy vállra, amin folytathatja ezt a tevékenységet. Amennyire az állapota engedi, gyorsan odaslisszol a lány mellé, és egy halk "Sss" hanggal, és egy fájdalmas grimasszal együtt letérdel mellé, és óvatosan, lassan a hátára teszi még kicsit sebes, de már gyógyult kezét, és párszor bizonytalanul végighúzza.*-Hééé...nyugalom.-*Kezdi türelmesen, megnyugtatóan, de az agya szélsebesen jár, hogyan nyugtassa meg ezt a szemmel láthatólag zaklatott lányt. Végül a barátságosabb módszert választja, és nem törődve a fájdalmával, valamint azzal, hogy most találkozott először ezzel a lánnyal, fogja, és átöleli. Nem szorítja, vagy ilyesmi, csak átöleli, és megnyugtatóan simogatja a hátát.Abba bele sem gondol, hogy ő egy kicsit ijesztő lehet még, mert igaz, hogy több tonna kötszertől már megszabadul, de azért még jó pár helyen át van kötözve. Nem túlzottan tudja érdekelni: Mia úgyis elküldi, ha undorodik tőle. Másrészt meg: ez a zokogás arra hasonlít, mint amikor ő sírt Thomas és szerencsétlen sorsa miatt. Túldrámázta a helyzetet és elveszítette szerelmét. Tanult a dologból, máris sokat változott. De kötelessége megvigasztalni ezt a lányt.*-Jól van, nyugodj meg...jól van...-*Hajtogatja szüntelen, aztán, mikor valamelyest alábbhagy ez a roham, óvatos hangon megkérdezi.*-Most pedig mondd el, mi a baj?-*Most először figyeli meg alaposabban a lányt, és észre kell vennie, hogy elég szép, még feldagadt, vörös szemekkel is. Vajon mi baja lehet egy modellnek? Sok minden. Ez a válasz. Az érdekesség csak az, hogy azért Linny is meseszép, igaz, ő ezt nem tudja, és NEKI is gondja van, és így méri fel Miát, aki szintén szép, és neki ne lehetne? Na mindegy. Linny türelmesen vár a válaszra, vagy legalábbis, hogy kicsit megnyugodjon a lány, de addig öleli magához, amíg el nem kezd beszélni. Akkor elengedi, és leül vele szembe. Arckifejezését igyekszik kordában tartani, és nem fintorogni minden mozdulatnál, és ez sikerül is. Ritka fájdalmáról csak egy-egy szemvillanás árulkodik*

Tárgy: Re: Folyosó Pént. Jún. 19, 2009 2:03 pm

*Csendesen kuporog az oszlopnak dőlve a folyosó legsötétebb részének végében. Nem véletlenül ott bújt el, ahol alig járnak emberek, hiszen valahogy rendbe kell szednie a gondolatait (és nem utolsó sorban magát) mielőtt újra emberek közé merészkedik. Amikor pár perce nagy szomorúságában ide telepedett, még nem állt szándékában sírni. Volt olyan naiv, hogy az étkezőben érzett szúrást is csak egy kósza szempillának tulajdonította, ami végül is nem csoda, mert már évek óta nem sírt, főleg nem ilyesmi miatt. Csak a gyengék szoktak sírni. Ő pedig erős, legalábbis mindeddig tökéletesen meg volt győződve róla. És tessék, mégis itt szipog a gondolataiba merülve egy elhagyatott folyosórészen. Hát mi ez, ha nem szánalmas? Amióta leült meg sem mozdult - lába azóta is fel van húzva, összekulcsolt kezével tartja, feje a térdének dőlve. Takarásban ült le, hogy véletlenül se láthassa meg senki, amíg nem jön közelebb. Abban reménykedik, ha valaki mégis erre tévedne ezen a meleg napon, azt észrevenné mielőtt mellé érne. Egyébként már rég felhagyott azzal, hogy folyton megkérdezze magától, hogy mit keres itt és hogy került ebbe a lehetetlen helyzetbe. Be kellett látnia, hogy semmilyen válasza nincs ezekre a kérdésekre. Egyszerűen már nem is önmaga, legalábbis ebben a helyzetben egészen biztosan nem. Amikor kissé csendesül a sírása, turkálni kezd a fal felőli zsebében, de zsebkendőre nem akad, így hát fel is adja a próbálkozást, és inkább az ingujjával törli meg a szemeit. Miután pislog párat, meglátja a sötét foltokat a kedvenc farmerján, és rá kell jönnie, hogy nem csak egyszerű könnyezést produkált, hanem egy valódi, szívszaggató zokogást. Sokáig ücsörög ott a földön, némán, letargiába merülve. Nem is mehetne el innen sehova még úgy egy-két óráig, mert kb akkor kel már mindenki fel és hagyja el a kastélyt a szép idő megünneplésére. Addig még nem lopakodhat el úgy a pincében található fhig, hogy ne ütközne bele pár nagyteremből kifelé igyekvő emberbe. Ez a hátránya annak, ha át kell haladnod az előcsarnokon a főhadiszállásodig - nem csinálhatod feltűnés nélkül. Ott szinte mindig van valaki. Az is lehet, hogy ma egész nap csak a Kilátóban lehet... Úgy tudja, oda nem sokan látogatnak el. Ilyeneken gondolkodik míg csak nem csatlakozik hozzá valaki. Annyira belemélyed az önsajnálatba és a jövője elemezgetésébe, hogy fel sem tűnik neki, hogy ez a valaki egy idő után tudatosan közeledni kezd hozzá. Linny léptei ráadásul halkak is, nem hallja meg a saját bőgésétől, ami újra rájött, és nem tudja abbahagyni. Csak akkor észleli, hogy többé már nincs egyedül, amikor már csak olyan két méterre van tőle a csupa kötés lány. Akkor végre meghallja a szuszogást, s hirtelen annyira megrémül, hogy levegőt is elfelejt venni. Ültében megdermed, azt reméli, az oszloptól nem láthatja ez a bizonyos személy. Akárki is legyen az, csak ront a helyzetén. Amilyen szerencséje van, talán Sabrina talál rá ilyen állapotban, vagy... Hát, nála rosszabbat elképzelni sem lehet, talán csak Tomot. Csendesen fohászkodik, hogy ne egy ismerőse legyen. Sajnos a válla rázkódását, és csendes hüppögését nem tudja csak úgy elvágni. Az is puszta szerencse, hogy ennyire le tudta halkítani a sírását. Egész addig mozdulatlanul ül, amíg meg nem hallja a Sss hangot, és a lány el nem kezdi simogatni a hátát, illetve nyugtató szavakat mormolni. Meglepettségét csak az fokozza tovább, hogy hamarosan meg is lesz ölelve, s ebben a nagy meglepettségében szinte el is felejti bánatát. Szinte. De legalábbis a könnyei egy időre eltűnnek. Mert hát, az embert ritkán ölelgetik egy oszlop tövében idegenek mikor éppen össze vannak törve. Ez abszurdum. Mia nem is nagyon tudja mit tehetne egy ilyen helyzetben. Mert persze, jól esik neki meg minden, hogy így próbálja ez a lány vigasztalni, de valamilyen szinten azért elég kellemetlen is. Nem beszélve arról, hogy csöppet irtózik az érintkezéstől. Egy ideig hagyja, hogy így maradjanak, addig teljes mértékben felszárítja a könnyeit, aztán szó nélkül, óvatosan, és lehetőség szerint minél kevésbé bunkón megpróbálja lerázni a lány karjait. Nem is lerázni, csak tudatni szeretné vele, hogy most már elengedheti, jól van, minden oké, meg ilyenek. És ezt úgy szeretné elérni, hogy mocorogni kezd, felemeli a fejét az eláztatott farmerról, aztán most már a Linny felőli zsebéből húzogat ki egy pár zsepit. Három darab, ami azzal az eggyel együtt jött ki amit kiszedett a földön szóródik szét mellette. Nem teszi el, mert még jól jöhet. Azt az egy darabot rögtön fel is használja ami a kezében van: erőteljes trombitálással belefújja az orrát, aztán kettéhajtja és a még tiszta részeivel megtörölgeti az arcát. Végül a vigasztalójához fordul, a zsepivel még kissé takarva az arcát, ugyanis tudja, hogy nem lehet szép látvány. Vagyis inkább ezt hiszi, de valamennyire igaza is van, mert a vörös, kisírt szemei nem keveset rontanak az összképen. Szembefordul hát Linnyvel, és rá kell jönnie, hogy egy nem kevésbé szép lánnyal áll szemben, mint ő maga. Furcsa, de még az összkép rombolás is megvan neki, csak nála kötések formájában, amik a testét takarják mindenfelé. Így már kevésbé érzi úgy, hogy szégyellnie kéne magát, főleg mert egy kívánsága is teljesült, mert nem ismeri a lányt aki rátalált. Bár amúgy sem lenne lelkiereje szégyenkezni - még mindig szét van esve, és a bánata uralkodik fölötte* k..kösz *Szipogja hálásan a lelki támasz megköszönésére. Még nem tudja, mit mondhatna ennek az ismeretlen tündérnek, hogy megértethesse vele helyzetét, és azzal sincs tisztában mennyit mondhatna el az esetéből. Felmerül benne, hogy egy legalább olyan pletykás lánnyal is összefuthatott, mint Yvonne, aki talán elharsogja majd minden folyosón amit tőle hallott, de aztán arra jut, hogy neki már úgyis mindegy. Linny egyébként sem tűnik olyannak. Még a ruhái is milyen szerények...* A bajomat Tomnak hívják *Foglalja össze röviden az egyik legégetőbb problémáját rekedtes, elcsukló hanggal. Amellett még ott van a hazugság is, Dan, stb amiket ha mind el akarja mondani, egész este itt ücsöröghetnek. Végiggondolva ezt nagyon erősen kell összeszorítania az öklét, ha nem akar még egyszer sírva fakadni. Várja, hogy Linnyn feltűnjenek az unalom jelei, egy kósza ásítás vagy bármi. Még az is lehet, hogy csak úgy kijött belőle, hogy mondja el ami bántja, és igazából nem is kíváncsi rá*

Tárgy: Re: Folyosó Szomb. Jún. 20, 2009 6:25 pm

*Nem veszi zokon, hogy el lett utasítva egy csöppet, hiszen ő sem úgy gondolta, hogy majd napestig nyelvvel. A pillantása ugyanilyenitt ölelkeznek. Egyébként is érdekes látványt nyújtanak. Linny együtt érző pillantással kíséri figyelemmel Mia ténykedését a zsebkendővel, igaz, még mindig nem tudja, mi bántja ezt a csinos lányt, akiért minden bizonnyal versengenek a srácok... Linny halk sóhajjal nyomja el magában a következő gondolatokat. Csak azért sem fog Tomra gondolni! Éppen ezért merevedik meg ültében, amikor Mia végre megszólal. Mintha a gondolatait mondaná ki hangosan...de az nem lehet...a lány egy percig úgy érzi, mintha elhagyta volna a lelke.Mintha kissé szédülne is. Jajj, nem is, csak levegőt kéne venni. És belégzés...és kifújás...A szokatlan üres érzete azonban nem tűnik el.*
-To...Tomnak?-*Kérdezi hasonlóan rekedtes furcsa hangon, nehezen forgó furcsa, mintha nem tudná eldönteni, most sírjon-e vagy nevessen. Ezért inkább nem csinál semmit. Furcsa, de reflexszerűen összeszoruló ökle is hasonló pózban nyugszik az ölében, mint Miáé. Tehát, ha belegondolunk, ezek a lányok igencsak hasonlóak...valamilyen szinten. Vagy csak egyszerűen hasonlóan reagálnak egyfajta helyzetre. De azért az is furcsa, hogy a rossz hangulatuk ugyanattól az embertől származik. Lehet, hogy Thom csak megbántotta Miát. Biztos csúfolódott. Az nem lehet, hogy Thomnak, az ő Thomjának bármi köze legyen EHHEZ a lányhoz! Hiszen alig egy-két hete szakítottak! Illetve, Linny szakított. Mély levegő. Nem sírod el magad, kislány! Még ha köze is lenne ehhez a lányhoz....(borzongás), minden joga megvan hozzá. Ő szabad ember. Nyugalom. Linny előbb beleharap a szájába, de végül kinyögi azt a kérdést, ami a legjobban érdekli:*
-Mi történt? Mit...mit csinált veled Tom?-*Linny komoly csatát vív arcizmaival, hogy aggódó, vagy legalábbis közönyös arckifejezést öltsön magára. Tényleg aggódik ő a lányért! Csak hát, itt van az a másik dolog....De szerény, szolgáló önmaga kerekedik felül ebben a pár másodperces, néma csatában, ezért rövid koncentrálás után végül tisztán csak az aggodalom és az érdeklődés olvasható ki arcából, szemeiből. Ebben azonban nem lehet száz százalékosan biztos, ezért kibontott, hosszú, barna haját észrevétlenül az arca mellé rázza, hogy valamennyire elbújhasson mögöttük. Most Mia a legfontosabb! Erősnek kell lennie! Aztán majd nyugodtan visszamehet a Gyengélkedőre zokogni. De nem, meg kell gyógyulnia! Talpra kell állnia, hogy ott folytathassa az életét, ahol két hónapja abbahagyta, még mielőtt Amalia, vagy Thom beleszólt volna. De NEM hibáztathatja a srácot! Boldog volt vele, tényleg az volt...de most már vissza kell térnie eredeti életformájához. Visszamegy a boltba dolgozni, pénzt fog keresni...és tündérbarátnőket találni. Ismerkednie kéne az itteni lányokkal is, elvégre még ide fog járni jó pár évig! Itt az ideje elkezdenie. Nem biztos, hogy éppen EZ a lány lesz a kebelbarátja, de annyit megérdemel, hogy rendesen megvigasztalják. A többi okát, az együttérzésen, és rokonszenven kívül igyekszik elnyomni magában: NEM azért ül itt, mert Tomot említette. NEM azért ül itt, mert kíváncsi. NEM azért ül itt, mert retteg tőle, hogy Tom máris túllépett rajta. Áh, dehogy. Igaz ezek halványabb érzések, mint az első, szimpatikusabb érvek, és igyekszik tudomást sem venni róluk, de ezek attól még a lányban élnek. Elvégre, senki sem tökéletes. Tehát, aggódva, és érdeklődve pislog a lányra hajzuhataga mellől, várva, hogy belekezdjen a történetbe, és nagyon reméli, hogy nem tűnik nagyon tolakodónak. Hiszen nem is ismeri ezt a lányt! De most már késő bánat...megkérdezte, tehát csak reménykedhet benne, hogy a választ is megkapja.*

//Nagyon sajnálom Mia, hogy ilyen rövid lett, de holnap elutazom, és nem akartam, hogy ne válaszoljak neked, és megállítsam a játékot. Legközelebb jövő hétvégén tudok esetleg írni. Ha nem, előre is elnézésedet kérem. Smile

//

Tárgy: Re: Folyosó Pént. Aug. 07, 2009 10:52 am

*Márpedig úgy néz ki, hogy Linnyt valamilyen szinten mégiscsak érdekli a mondanivalója, lefordítva a panaszáradata. Legalábbis Mia ezt látja a reakciójából, ami a furcsa megrökönyödése és a közöny után tűnik fel az arcán. Az előbbieket nem tudja értelmezni, de hát ezt csak a lány értheti, úgyhogy talán jobb is ha nem kérdez rá. Mielőtt újra megszólalna, hogy ecsetelje a problémát, ami ennyire bántja, még jó félperces szünetet tart, hogy összeszedhesse a gondolatait és időt szakítson egy újabb orrfújásra a tiszta zsepik egyikével* Szóval.. az van, hogy kényszerhelyzetben hazudtam neki a "barátomról", aki sajnálatos módon nem létezik, de mégis megjelent, egy régi szemét ismerős képében, és ki is használja a dolgot. Én meg persze nem mondhatom el neki, hogy bocs, hazudtam, mert örökre megutálna... Igazából nem is tudom mi ebben a rossz. Már egy éve járok ide, és folyton belé botlok akár akarok akár nem, és például a legelején szívesen elküldtem volna a fenébe, de most már nem tudnám.. De biztos csak azért, mert már jó sokszor segített rajtam, és legalább kétszer köszönhettem neki az életem. Tuti. *Nem zavarja különösebben, hogy a mondandója nagy részében újabb könnyek csorognak végig az arcán, sem az, hogy Linny nem is érthet minden szót abból amit mond, mert azért az el-elcsukló hangja eléggé megnehezíthetik a dolgát. Sőt, az sem érdekli, hogy érti-e a helyzetét, vagy csak nevet a pitiáner bajain. A lényeg csakis az, hogy végre valakinek normálisan is elmondja a dolgot, és ne csak ő marcangolja magát miatta... Erre a célra pedig egy idegen aki pont erre tévedt, és amilyen nagy ez a kastély valszeg többet nem is látja, pont megfelel. Kiadja magából a szomorúságát, a felét nem fogja érteni, de utána Mia egész biztos jobban érzi majd magát* Ma ráadásul bejelentette, hogy nem szeretne többé találkozni velem, nehogy megnehezítse az életem, mindezt pedig a "barátom" miatt, akivel nem bírják egymást... Valószínűleg a monoklija is Tomtól van. De mondjuk ki hibáztatja? Dan egy féreg, akit csak a perverzkedés érdekel. Viszont én nem engedhetem el csak úgy... Végülis megmentett párszor. Nem hagyhatom hogy azt higgye el, amit a látszat mutat. Nem szeretném ha hazugsággal válnánk el... nem szeretném, ha elválnánk *a végét csak alig hallhatóan teszi hozzá. Ez az első alkalom, hogy nem csak gondolatban vallja be magának, hogy azért valamit mégiscsak érez Tom iránt. Talán többet, mint barátságot. Sokkal többet. Vagy nem... Sóhajtozva törli le a könnyeit, és igyekszik összeszedni magát* De tudod, ha megmondom neki ezt a dolgot, lehet, hogy még inkább kerülni fog. Viszont nem akarom, hogy Dan a nyakamon lógjon, sem azt, hogy Tomnak egyáltalán eszébe jusson, hogy képes vagyok ilyen seggfejjel járni, aki mindenhol azt terjeszti, hogy közönséges utcalány vagyok. Tehát csak egy lehetőségem van, nem igaz? *Fanyar mosollyal pillant Linnyre, aztán újra a térdére hajtja a fejét, és a padlót kezdi vizslatni. Igaza volt, mert hasznos volt ez a kiborulás, hogy csak úgy kiengedte magából a sok kérdést és zavart. Valamennyivel máris jobban érzi magát. Viszont most egy sokkal súlyosabb súly került rá, így, hogy határozottan eldöntötte, hogy megmondja az igazat Tomnak. Nem is biztos benne, hogy elég bátor hozzá. Vagy hogy van ereje megtenni. Tudja, hogy mivel jár majd, ha sikerül erőt vennie magán, és őszintének lennie. Tomot talán soha többé nem látja majd, kivéve ha egyszer képes lesz megbocsátani neki.. De megértené, ha nem tenné. Akárhogy is, ez a dolog csak rosszul sülhet el, tehát túl sokat nem kéne várnia vele*

Tárgy: Re: Folyosó Pént. Aug. 07, 2009 3:04 pm

*Linny feszült figyelemmel hallgatja Miát. Erre több oka is van. Egyrészt, mert tényleg szorult helyzetben van szegény lány, másrészt, ha ugyanarról a személyről szól a bajuk, akkor mindketten szorult helyzetből kínos helyzetbe fognak kerülni. Azért Linny van annyira okos, hogy ne szakítsa félbe a panaszáradatot, és arra is rájön, hogy nem ez lenne a legalkalmasabb pillanat arra, hogy megossza Miával az aggodalmát. Ezért aztán nem szólal meg egészen addig, amíg végre Mia rá nem pillant, és fel nem tesz egy látszólag költői kérdést. Ezalatt a rövid monológ alatt Linnynek öklömnyi gombóc keletkezik a torkában, míg lassan végiggondolja a dolgokat.*
-Így első hallásra nekem úgy tűnik, hogy a legjobb lenne, ha tisztességesen megmondanád az igazat annak a srácnak. Meg...megérdemli.-*A lány próbál úgy gondolkodni, hogy az érzelmeit ne vegye bele, de nehezen sikerül.*
-Te csak azt tetted, amit a pillanat diktált. Ki tudja, lehet, hogy a sors akarata volt...De ha elmondod az igazat, lehet, hogy még minden jóra fordulhat...-*Linny nem nagyon veszi észre, hogy ez rá is vonatkozna, csak kissé gépies, de együtt érző hangon közli az észrevételét Miával, és vigasztalóan a lány karjára teszi bekötött kezét. Csendben marad, hogy a lány hagy gondolja végig, és hogy ő maga is rendezhesse a gondolatait. Az világos, hogy el kell innen mennie, de sürgősen, Talán a boltba. Egy fárasztó munkával telt délután után lehet, hogy jobban érzi magát. Majd rábeszéli Perilint, hogy elengedje. Hátha. Végső esetben megígéri, hogy nem dolgozza túl magát. Hah! Mintha tudna félmunkát végezni.Majd meglátjuk.Hangos trombitálás rángatja vissza a jelenbe.(Éppen Mia fújja ki az orrát)*
-De majd csak megoldódik valahogy a helyzeted. Engem mindenesetre megtalálsz. Linny Renson vagyok. Tűztündér. Bármikor szívesen segítek...-*Mosolyog rá a lányra, és ezt az egy mondatot teljesen őszintén, barátságosan sikerül mondania. Lassan feltápászkodik, elnyom egy fájdalmas fintort, aztán nyújtja a kezét, hogy Miának is segítsen felállni....*