Utcák

Tárgy: Re: Utcák Szer. Május 26, 2010 6:01 pm

*Újabb alak a közelben, hajnali kettőkor.. Érdekes időpont a találkára, és még csak nem is szándékos, ugyanis nem az bukkant föl, akire Madeleine várt. A jövevény sötétbarna haja kissé kócosan omlik a vállára, arca sápadtabb mint egy kétnapos hulláé. Nem is nevezném szépnek, inkább átlagosnak, de van valami bájos benne. Barna, bordó és vöröses ruhákat aggatott magára, mint mindig, ezekben siet végig a gyéren megvilágított utcákon. Éppen befordul az egyik sarkon komoran maga elé meredve, amikor mozgásra lesz figyelmes. Mire felfogja, hogy rajta kívül más is tartózkodik ezen az utcaszakaszon már belépett egy lámpa fénykörébe, tehát túl késő lenne elmenekülni, az idegen valószínűleg észrevette. Rögtön megdermed ijedtében, a szíve is ezerrel kezd verni, mert ugyan ki a fene álldogálna hajnal kettőkor a városban egyedül, hacsak nem valami pedofil vadállat aki olyan védtelen lányokra leselkedik, mint ő maga? De persze egy szimpla boszorkány is lehetne, akivel szintén nem tudna elbánni egyedül. Ez utóbbi sokkal valószínűbbnek tűnik most, hogy így jobban megnézi a lányt. Merthogy lány.. Most pedig hogy ez a tény lenyugtatta már nem is szólnak a vészcsengők a fejében.Egy boszorkány a másodperc törtrésze alatt letámadta volna.. Talán ártalmatlan tündér, aki ugyanolyan kivételes alkalomból kerül ilyenkor a városba, mint ő. Minden további óvatosság nélkül közelebb is lép hozzá, ezúttal jobban szemügyre véve* Hú *Jegyzi meg kis meghökkenéssel a hangjában, ami persze a rohadtnagy hajnak szól. Ikertesójával ellentétben nem egy udvarias típus, de azért kezet nyújt ennek ellensúlyozására. Körmei vérvörösre lettek pingálva, ujján jókora ékköves gyűrű csillog* Trix *Bemutatkozása is gorombábbra sikerül mint kéne. A cigire csak egy pillantást vet, látszik, hogy divatbagóssal van dolga.. De hát mi köze hozzá? Amit akart már így is elérte: a smink, a furcsa hajviselet és a cigi következményeképp legalább 17nek nézné, ha nem többnek. Ami nem árt ilyenkor a szabadban, az pedig pont egy idősebb társ*

Tárgy: Re: Utcák Szer. Május 26, 2010 7:39 pm

*A sűrű ködoszlop kezd szertefoszlani, amint egy alak átszeli azt. Ijedten pillant oda, pár másodpercig még a cigarettás álcát is felváltja a döbbenet. Bár másrészről viszont boldog, hogy egy pár napig - talán ez túlzás, inkább csak óráig - távol marad tőle a szörnyeteg. De nem... A várakozás szép lassan szétőrli minden (megmaradt) idegét. Összeszűkült szemmel figyeli a jövevényt, annak döbbenete viszont már nem ragad át rá. Csak megvonja a vállát, és tovább cigarettázik. Vagy legalábbis imitálja.
Mikor az indulatszót egy név követi, érdeklődve pillant vissza a lányra.* - Madeleine Ward. *Válaszol kurtán, és kezet fog a lánnyal. Ekkor annak gondolatai átáramlanak az érintkezési felületen Madeleine agyába. A pupillája kitágul, mintha csak egy zseblámpát egy centire a szeméhez tartanának. Hülye hideg... rossz ötlet volt kijönni... ez meg miért áll itt? Ajkai szenvtelen mosolyra húzódnak, ahogyan elengedi a lány kezét, amit pár másodpercig szorongatott. Tovább néz a lányra, kíváncsi, hogy feltűnt-e a neki valami.* - Nem vettél észre semmi különöset ma?

Tárgy: Re: Utcák Csüt. Május 27, 2010 7:35 pm

*A sötétnek hála a puppilla-reakcióról lemarad, s habár gondolatai épp az előbb lettek publikusak Madeleine számára, ő az egészből mit sem vesz észre. Úgy látszik a gondolatolvasás fájdalommentes szakma. Dehát ez érthető. Milyen lenne, ha a kiszemelt áldozat arca közben eltorzulna a fájdalomtól? Ha bármi ilyesmi lett volna, valószínű rögtön el is kapja a kezét és a gondolatait megtarthatja magának. Nem mintha így túl értékes információk birtokába jutott volna bárki is, ez csak egy alapjáraton könnyen kivitelezhető gondolatmenet volt egy jelen pillanatban letargikus tinitől. Aki megjegyzem éledező kíváncsisággal jártatja körbe szemét a kihalt utcán, már amit lát belőle a szegényes kivilágítás jóvoltából. Csalódottságára nem talál semmit és senkit ami valamiféle magyarázattal szolgálna arra, miért is áll itt egyedül Madeleine az éjszaka közepén. Ezt ha szószerint vesszük egyébként nem is igaz, hajnal kettő közel sem az éjszaka közepe. Na mindegy, a lényeg, hogy biztosan vár valakire. Vagy talán egy jelre. Akármi is az, biztos nem egy muris dolog. Legszívesebben engedne kíváncsiságának és rákérdezne, de azon kívül, hogy semmi köze hozzá, a másik lány se kérdez rá, hogy Ő miért van itt - amit különösen értékel. Szóval mindezek helyett csak egyszerűen összehúzza magán rövid, barna bőrkabátját, hátha így nem fázik annyira. Hát mit mondjak.. semmit nem ér vele* Különöset? *Kérdez vissza enyhe gúnnyal a hangjában. Érdekelné, mi számít különösnek Madelein számára. Mármint ha azt vesszük, hogy ILYENKOR egymagában ácsorog a hótsötét utcán és amikor csatlakozik hozzá egy idegen simán csevegni kezd vele.. És ezt milyen természetesnek veszi.. Tehát ha ez természetes, nyílván valami egetrengető dologra gondol a különös alatt* Nem, semmit *Feleli, és közben jót mosolyog magában* Talán kellett volna?