Galbea ruhaboltja

*Nem érti ezt az újraköszönösdit úgyhoyg nem is ksözön mégegyszer. Csak mosolyog úgyhogy halgat is de válaszolgat a lánynak.*-Szerintem jtányos ár. Nem nem viccelek. Ha jól dolgozol ennyit kapsz ha nem akkor sajnálom. De én bízom benned.*Komoylan gondolja amit mond. Már emlitettem, hogy elég gazdag. Hát igen 400 $ nem sok pénz számára. *-Rendben akkor kezdjük a bíztonsági zárral. *Moindja közben kinyujtja a kezét közeleb megy az ajtóhoz és a levegőbe az ajtó elé rajzól egy x-et. Mivel most az a lényeg hogy előszőr ezt tanulja meg Linny ezért gyorsan leveszi a bűbájt és várja, hogy a lány gyakoroljon. HA sikerül neki vagy csak egy picit leveszi és megkéri, hogy próbálja meg mégegyszer. HA már megy neki akkor megmutatja a leoldást aztán beszélgetni kezd.MAjd megnézi Linny bemutatóját elismeröen néz.*-De szerintem igen is hasznós lehet.*Mondja és komolyan gondolja amit mond-.*A seprü ott van az emeleen a gardróban gyere megutatom.Ott vannak a tisztotószerek a vödrök a lapátok a felmosok és minden ilyen.* Azzal felmegy a lépcsön és a szobája mellleti takaritó gardrób ajtaját kínyitja megmutatja mi hol van. Közben mosolyohg és ügyel arra, hogyha bejönn valaki azt kiszolgálják esetleg Linnyre hagyja a feladatott. Neki már rég óta nincs udvarlója egy fura nem túl kedves emléként őrzőt eset miat. Hát igen majdnem beköttöték a fejéd de aztán történt valami megrázkódtató de most ne is huzzuk ezzel tovább az időt. SZóval elkezdi tanítgatni Linnyt.*

*Tom gúnyos szavai úgy érik, mint egy-egy pofon. Mély levegőket vesz, hogy lenyugtassa magát, és megtartsa álarcát, de már a könnyeit nyeldesi vissza, megjegyzem, eddig sikeresen.*
- Nem vagyok köteles végighallgatni azt, ahogyan szidsz. Gyűlölj! Vess meg! Vagy üss meg most, csak hagyj elmenni!- fakad ki Linny véglegesen. A szeme kicsit könnybe is lábad, de dühösen kipislogja a könnyeit. Nem éri meg. Nem alázkodsz meg! Most az egyszer nem. Karba teszi a kezét, hogy nehogy másra használja őket, és várja, hogy végetérjen Tom szitok-áradata.*
- Tanulj már meg felnőtt férfi módjára viselkedni! Én nem szoktam "dobni" senkit, max szakítok valakivel, és annak is van oka! - *Most már Linnyből is dőlnek a szavak.*
- És ne légy igazságtalan! Te beszélsz, hogy én ribanc vagyok? Te?! Aki a lányok rémálma vagy? Aki szórakozik velük, és az érzelmeikkel? Tudod, mi tudunk szeretni embereket! És nem tisztességes, hogy te ezt kihasználod! Tudod, hány lány szívét törted össze?! Eddig azt hittem, te is tudsz szeretni, de úgy látom, ez tőled távol áll! - Most már Linny is felemeli a hangját, szeme pedig csillog a visszafojtott könnyekből: a düh könnyeitől.*- Most pedig engedj el, vagy esküszöm mindenre, ami szent, hogy kiátkozlak az utamból!- * Most már patakzanak a könnyei, de nem zokog, vagy hisztizik, egyszerűen mintha csak megnyitottak volna egy csapot, vagy valami. Egy ideig könnyes szemével a fiú szemeibe kapaszkodik, de úgy érzi, így nem lenne ereje elsétálni, ezért elszakítja a tekintetét, és elszántan bámulni kezd egy pontot a fiú háta mögött. Az utolsó kérdésre azonban nem tud mit mondani.*
- Én...én nem dobtalak, én csak... szakítottam, mert... Tom, kérlek engedj el!- Neve bizsereg ajkain, de ezt igyekszik figyelmen kívül hagyni. Lép egyet kifelé, aztán az egyik kezét Tom mellkasára teszi, és igyekszik meglökni egy kicsit, hogy tényleg engedje ki. Csakhogy az nem olyan egyszerű.*
- Én tényleg megátkozlak!- *most már Linny nevet kínjában. Sír és nevet. Elég érdekes.*- Engedj!-

*Meglepi , hogy a lány leribancozza saját magát, és igen nagyon élvezi ezt a pár pillanatot., bár legszívesebben átölelné a lányt és vigasztalná, míg a sós könnyei angyali arcát mossák.*-De beláttam, hogy mindenek oka van, és , hogy így mennyivel egyszerűbb és szebb minden így. Lehet, hogy összetörtem a lányok szívét akiket magam mögött hagytam, de tanultak belőle, és ha nem akarták volna ezt az egészet egyszerűen nem hagyják felcsípni magukat. És igen ezek közé -vagyis a könnyen felcsíphetők közé,-tartozol te is. Nem hagytad volna elcsavarni a fejedet, ha nem vágytál volna egy kis kalandra. És egyébként is ami nem öl meg az csak erősebbé tesz.* Egész lenyugodott sőt minden csepp haragja elszállt. Ahogy a lány szemében néz felrémlik első találkozásuk, a lugas virágai, Linny finom illata, a pillantása..... A révedezésből az rántja vissza, hogy a lány mégis elmondja miért is szakítottak. És igazából az egészből csak annyi ragad meg az agyában, hogy szerettelek.*~Talán még mindig szeret? Hisz ahogy elnézem nem volt komoly oka annak, hogy szétmentünk. Bár, ha ezt érezte nem lehetett olyan jó a kapcsolatunk.Mekkora barom voltam!! Talán még rendbe hozattunk volna mindent bár biztos, hogy a sok ribanc nem segít ebben.~*Igen igen már kezdi bánni, ezt az egészet, és egyre nagyobb késztetést érez rá, hogy bocsánatot kérjen és lesmárolja a lányt. Már épp bele is kezdene mikor egykori kedvese folytatja mondókáját. Mármint-hogy megcsal valami Miát.*- Megkérdezhetném mi ez az egész? Nem is ismerek egy Miát sem és SOHA nem csaltam meg egy lányt sem ezt az egyet garantálni tudom. Lehet, hogy nem vagyok valami szent életű ember, de ez az egy nekem is túlzás. Ha nem jó egy kapcsolat bonts fel és csak utána kezdj másikat. Ez az én elvem. Lehet, hogy egy szakadék szélén alá kapcsolat alatt kinéztem egy lányt, de rögtön szakítottam is azzal akivel együtt volta. NEM csaltam meg.És ha ezt nem tudod rólam vagy egyáltalán feltételezel ilyet rólam akkor lehet, hogy... *Nagy igen mit is mondhat most, várható lenne egy akkor jobb is hogy szakítottunk, vagy valami ilyesmi, de nem ő nem hagyja el magát. A következőkhöz két kezével megfogja a lány arcát és a szemébe néz. *-...még nem töltöttünk el együtt elég időt. Tudom amit az elmúlt pár perceben mondtam roppant sértő volt. De összetörted a szívemet és nem értetem, hogy miért. És hidd el már mindent megbántam amit mondtam és én SZERETLEK, szeretlek és ha engeded szeretni is foglak.*Egy darabig biztos aztán meg meglátjuk. Hogy mindez csak egy pillanatnyi hóbort nála és csak azért kell neki a lány ezt nem tudhatom én sem , és talán még ő sem tudja. Egy biztos most megint olyan helyes amilyenek kell lennie, hogy esetleg a visszajöjjön hozzá. Arcán most szappanoperás bájvigyor helyet kiskutyás bűnbánó kifejezés ül és csak bámulja a lány szemét, és választ vár.*


//Hajrá Linny ne hagyd magad.//

*Az élet nem habos torta, az tuti, de ennyi tálbonyolításra és drámára is csak Linnyék képesek. Most komolyan, nem lett volna egyszerű élvezni egymás társaságát, szórakozni és találkozgatni, ahelyett, hogy ribancozzák egymást? Ezek a mai fiatalok... Azért egy kicsit kezd Linnyben is felmenni a pumpa, amikor a "könnyen felcsíphetők" közé sorolják be. Azért ez már túlzás! Mi ő, örömlány?! De kitörő dühét még időben visszafogja, csak dühösen bámul Tomra. Aztán a srác újból elkezd beszélni, amivel sikerül megint összezavarnia a lányt. Az egy dolog, hogy nem ismeri Miát, ezen ráér később is agyalni, de hogy megbánta, amit mondott? Soha. Ha azt mondta, akkor úgyis gondolta. Szereti? Igazán? Hát akkor bizonyítsa be, mert ezek után elég nehéz lesz neki hinni. Hibázott Linny, igen, elég súlyosat, de sose mondott Tomra semmi durvát. És amit az előbb mondott? Hogy könnyen felcsíphető? Ezzel akarja bizonyítani az igazát? Hogy aztán a képébe röhögjön, hogy "megmondtam, hogy ribanc vagy". Azt már nem! Nem adja meg neki azt az örömöt. A lány felszegi az állát, és könnyező, fájdalommal, bánattal és haraggal teli szemeit a srácra szegezi, és dühös hangon így szól.*
- És most azt hiszed, hogy besétálok a csapdádba? Hogy hagyom magam, hogy megint elcsábíts? Hogy bizonyítsd az igazad, hogy ribanc vagyok? Azt már nem. Az én szívemet is össze akarod törni? Hátha tanulok a hibámból? - *a düh elpárolog a hangjából, már csak a nyers fájdalom és megbántottság hallatszik rajta.* - Elkéstél, Tom. Az én szívem össze van már törve. Apró darabokra. Önként törtem ketté, remélve, hogy ettől neked jobb lesz. Sajnálom, hogy megbántottalak. Hidd el, nagyon sajnálom, bánom már, hogy szakítottam veled. Felesleges volt, mert szerettelek, és felesleges, mert fájdalmat okoztam neked, amit sose akartam. De már bevégezted a bosszúd: apróbb darabokra törted a szívem most, mint valaha. Megérdemeltem volna? Lehet, hogy meg. De ne akarj belém rúgni, amikor már így is a földön fekszem, kérlek.-*És a könnyei csak csorognak, csorognak megállíthatatlanul. Már nem kéri, hogy engedje el. Meg van az az érzése, hogy addig úgysem mehet el, amíg Tom úgy nem gondolja. És nagyon nem úgy látszik, mint aki ezen töri a fejét.*

//Sorry a hosszért. Sok a dolgom, most csak ennyire volt időm =(//

*Linny megrendülve és mégis megacélozva hallgatja Tom áradó szavait, érzései úgy hullámoznak, mint valami tenger. Egyrészt mert megérti Tomot, amit nem volt nehéz, mert eléggé szereti, másrészt viszont tudja, hogy ezt nem jó ötlet helyrehozni. Ez a kapcsolat elromlott, nincs mit rajta szépíteni. De ANNYIRA jó lenne! Megint mehetnének bálba, sétálgathatnának, beszélgethetnének, ahelyett, hogy otthon ülnek, és szomorkodnak. Ezek a képek reményt lopnak Linny szívébe, amikor pedig még nem engedte meg magának, hogy reménykedjen. NEM SZABAD ÖSSZEJÖNNIE VELE ÚJBÓL! Mindig erre emlékezteti magát, de nehéz visszafognia magát. Hiszen Tom is szereti őt! Ő is Tomot! Akkor hol itt a probléma? Talán ott, hogy ő szakított vele? Aztán Tom fél órán keresztül szidta egyfolytában, levegő nélkül? Mindkettő ok nélküli, hirtelen döntés volt. Ezért nem kéne megszakítani egy ennyire jó kapcsolatot. Mindazonáltal, ha Linny ki tudta mondani, hogy szakítani akar, Tom pedig ki tudta mondani, hogy mekkora egy ribanc a lány, akkor ott nem volt feltétlenül minden tökéletes. SŐT! Linny küzd, saját magával, mert mindeközben Tom szavai úgy érik őt, mint valami villámcsapások. Újból és újból melegség tölti el, hogy aztán lehűtse saját magát azzal, hogy felidézi Tom előző szavait. Védtelennek érzi magát ennyi érzés nyomása alatt, így lesüti a szemét, hogy Tom ne láthassa, mennyire fájnak, és mennyire esnek jól neki a szavai. Amikor elér odáig, hogy "pasiügyben" akar segíteni Linnynek, az már a lánynak is sok. Ez túl rendes. Irreális. Normálatlan. És ismerjük el, egy kicsit naiv is. Majd pont Linny fog az ex.pasijához menni új barátért könyörögni. Nem is tudom, szerintem valahogy nem az a típus. Fel is kapja a fejét, hogy megnézze, Tom milyen képet vág, hogy komolyan gondolta-e mindezt, de addig a srác elfordul tőle, és elindul... "Gyönyörűséges lény"?! Mit szívott ez a srác? Az, hogy lény, még oké, mert egy űrlény barom lehet az, aki egy ilyen srácot önként eldob magától. De hogy gyönyörűséges? Na persze...Linny pár másodpercig csak bámul utána, küzd az elhatározással, ami lassan megszületik a fejében, de végül ő kerül ki vesztesként a csatából. Pár gyors lépéssel Tom elé kerül, kezét ismét a mellkasára rakja, de ezúttal nem ellöki, hanem magához húzza a srácot. Lábujjhegyre áll, hogy elérje a srác ajkait, és ezúttal ő az, aki megcsókolja, de olyan hévvel, olyan szenvedéllyel, ami még magát Linnyt is meglepi, hogy benne van. Behunyt szemmel csókolja a srácot vagy 3 percig, ez alatt magához öleli úgy, hogy már az egész testük egybe ér. Aztán nagy nehezen ő szakítja meg a csókot, kicsit lihegve, kifulladva a heves smárolástól. Piros szája duzzadt, és bizsereg, de ez valahogy nem tudja per pillanat érdekelni. *
- Ez nagyon nem jó ötlet...-*suttogja bele Tom felsőjébe inkább magának, semmint a srácnak.Nem néz a szemébe. Nem tud a szemébe nézni. Na MOST nézheti ribancnak, és nem is alaptalanul*-Ez nagyon, nagyon nem jó ötlet.-*Hová fajultak a dolgok, hogy ő kezdeményez egy csókot? Méghozzá egy ilyen vad csókot?! A viláb, úgy látszik, 180°-os fordulatot vett...*