Ezerország fogadó

*Szokásos délutáni munkaidejét tölti éppen a fogadóban, szokásos problémákon agyalva, szokásos teendőket végezve - tulajdonképpen nincsen semmi extra az egészben. A fogadó vendégei és látogatottsága mind csökkentek az utóbbi napokban a szerencsétlen boszorkánytámadások miatt, így most az a legfőbb gondolkodó témája, hogy vajon Ophéli, a főnöke és egyben a fogadó vezetője csökkenteni fogja-e a fizetését. Mert ha így van, második munka után kell néznie; esetleg segíthetne a tanároknak a suliban az órákon meg úgy amúgy csekély jutalom fejében, vagy 1-2 óra helyettesítést vállalhatna a boltokban amikor épp nem itt van, boltosoknál és boltossegédeknél egyaránt. Efféle ötletei vannak kevéske vagyona növelésére. Na persze, mint azt már korábban is említettem nem ruhákra vagy állatra, de nem is új fejhallgatóra gyűjt. A tandíjat szeretné kifizetni, hogy továbbra is az iskolában maradhasson tanulni. Félévi osztályzata, meg vizsgák még nem nagyon voltak, pedig már legalább két hete eltelt a félév. Lehet, hogy ebben a suliban félévkor nem nagyon osztályoznak. De nem is ez a fontos, hanem hogy vajon fizetni sem kell-e félévkor. Ha nem, lehetséges, sőt mi több valószínű, hogy év végére összekaparja a következő év árát. Nevelőszülei beleadott pénzével szinte biztos hogy sikerülne. Akkor legalább nem kellene aggódnia. Nem mintha most túlzottan aggodalmaskodna, nem az a fajta. Főleg azért nem, mert túl jól teljesít és igyekszik is ahhoz hogy kirakják csak úgy, egyszerűen. Csak ez a gyengesége ne lenne! Talán a szellemtündérsége miatt ilyen, vagy csak alkati kérdés az egész, de nem biztos benne hogy lehet rajta segíteni. Azért majd felkeres egy tanárt. Már úgyis sok mindent meg kéne kérdeznie ill. beszélnie valamelyik tanítóval, csak nem sok ideje volt rá eddig. Nagy gondolkodása közben bejön két újabb vendég a fogadóba. Egyikükkel találkozott már, csak a neve nem rémlik, a másik viszont teljesen ismeretlen neki. Pedig ha nem lehetetlen, a sok sétája és a dolgozása alatt már rég látta az összes hőst, bár mérget azért nem venne rá. Talán otthonülő típus, vagy ilyesmi. Látva, hogy a lány a pulthoz igyekszik, lehámozza magáról a fülhallgatóját, ami természetesen végig a fülén volt és hangos zenével károsította a hallását, majd kikapcsolja a zenét és odasétál eléjük* Hm, sziasztok, mit kértek? *Teszi fel a kérdést még mindig elmélkedős arccal, amire választ is kap rögtön. Mivel Danielt hősnek gondolta, egy pillanatra megemelkedik a szemöldöke, de máris elfordul, hogy kulcsot szerezzen a fiúnak. Tehát vendég, Mia vendége. Aha. Nem mintha köze lenne hozzá, de nem úgy néz ki, mintha túlzottan örülne neki a lány. Hát igen, másnak is vannak problémái, nem csak neki. A sok kis akasztó egyikéről a pult mögött leszedi a legszimpibbet és legtisztábbnak tűnőt, és Mia tenyerébe csúsztatja. Mivelhogy nem sokan szoktak megszállni a fogadóban, csak pár darab szoba van a második emeleten, és ezek közül jelenleg épp nincs egyikben sem senki. Vagyis tévedés. Daniel épp most költözött be valamelyikbe. Megmondja a szoba árát, miután megkérdezte mennyi ideig kíván a srác maradni, elrakja a pénzt, és Dan elé lép* Felkísérlek, gyere *Azzal már el is indul olyan északi irányban. Maga mögött hagyja a vendégeket, és a fogadó egy távoli sarkában egy sötét függöny mögé lép be, ami mögött van a rövid felfelé vezető egyenes, nyikorgó falépcső. A lépcső tetejére érve rátámaszkodik a korlátra* Az a te ajtód *Tájékoztatja a fiút egy távolabbi ajtóra mutatva, ami félig sötétbe burkolózik. A lépcsővel szemben egyébként egy kis asztal áll, és onnan balra fordulva van egy szűk folyosó néhány ugyanilyen ajtóval. Megint balra ugyanilyen folyosó, és ennyiben ki is merül a "pár kibérelhető szoba" fogalom. A lenti zenéből és hangoskodásból érdekes módon ide alig jut fel egy kevés szófoszlány, az ajtókon túl pedig még ennyire sem hallani az egészet. Egy udvarias mosollyal (ami némi szomorkás hangulatról tanúskodik) otthagyja a vendéget az emeleten, hadd fedezze fel egyedül a szobája rejtelmeit, és visszatér a munkájához*