L'arque kastély

Tárgy: L'arque kastély Pént. Ápr. 10, 2009 10:07 am

Leírás:

A Twidare-nál is hatalmasabb, mára azonban elhagyatott, romos kastély. Ha kívülről megnézzük, csak egy ódon pukkant kastély, de tengernyi kincs rejtőzik odabent. Hatalmas várkapu, kovácsoltvasból, mely még mindig stabil, ez az ami fogad. Ha bejutsz a rengeteg lakattal és lánccal levédett kapun túlra, egyenes út fogad a két hatalmas diófa felé. Jobbra egy kisebb labirintus, egy domb amin egy madárház van, balra pedig öreg, elszáradt fák próbálnak még némi reménysugárt szerezni a túlélésre. Egy kisebb lépcsősor vezet a kétszárnyas ajtóhoz, amin egy kopott és piszkos aranyozott kilincspár van. Ha ezt is kinyitja a látogató, csodás látvány tárul a szeme elé: leírhatatlanul szép, mozgó festmények a falakon, szobrok a márványpadlóról felemelkedve, és két oldalról felfutó csigalépcső. Jobbra három ajtó nyílik, balra kettő. A lépcsők alatt egy csapóajtó van, amely a Kincstárba vezet. A csigalépcső szintjén, az első emeletről négy ajtó tekint rád. Középen egy dupla ajtó, két oldalt egy-egy. Középen haladva egy lépcsősorhoz érkezünk, ami a hercegnők, uralkodók egykori lakosztályához vezet.

_______________________________________________

Tárgy: Re: L'arque kastély Szer. Május 06, 2009 6:15 pm

*A semmibôl elôlépve Lareyna jelenik meg a L'arque kastélynál. Szénfekete szemeivel körbenéz és kissé elkeseredetten felsóhajt.*
- Mit tettetek...? *Kérdezi a három tündértôl, akik lerombolták templomát. De mivel nincs ott egyikük sem, mintha a kastélyhoz beszélne. Lassú léptekkel megindul a leláncolt kapu felé. A romos kastély hatalmas, semmi kétség, nagyobb az ô egykori otthonánál. Mégis... Ennek szerinte nincsen semmije. Egy nagy kastély, ennyi. Se több, se kevesebb. Semmi történetek nem kötôdnek ehhez a helyhez. Csak üres. Lareyna bár még építése elôtt elhagyta az élôk világát, érezné, ha itt történtek volna fontos dolgok.*
- Átkozottak legyenek. *Sóhajt fel bánatosan. A leláncolt kapunál gúnyosan ciccent egyet. Mintha az bárkit visszatartana! Az egyetlen, ami Lareynát pár másodpercig visszatartja, az a kérdés, hogy mágiával örökké tönkretegye ezeket a béna védelmeket, vagy csak átlépjen rajta. Szellemként semmi probléma.*
~ Ugyan, nem jellemzô rám, hogy a könnyebb utat választom. *Röviddel ezután a láncok és zárak szétpattannak, a kapu kitárul és így Lareyna önelégült mosollyal belép a L'arque giccses, dicsekvô kertjébe. Csak most merül fel benne a kérdés: Mit csinál itt? Csak elmélkedni jött. Kétség kívül azt hitte, hogy a boszorkányok uralma után visszaverik a tetves tündéreket egy másik dimenzióba vagy akármit tesznek velük, erre egy idegbeteg veszi magához kristályát és leszármazattjai sikeresen mind kudarcot vallanak és kipurcannak.*
- Hihetetlen. Mióta vagyok ennyire érzelgôs? Szégyen, gyalázat, Lareyna. *Ennek ellenére az egyik elszáradt fa gyökereihez ül és nekidôl a fának. Távolról nem is látszik szellemnek, de az. Egy szellem, aki vágyakozik régi temploma után, hogy így, a halál után újra visszatérjen és egyszer s mindenkorra legyôzze a tündéreket.*

Tárgy: Re: L'arque kastély Pént. Május 08, 2009 11:20 pm

*Egy rendkívül karcsú alak bontakozik ki a szürkületben. A sűrű erdei fák levelei már nem takarják a halovány alakot, így könnyed, kecses léptekkel kijön az erdő széléről. Szőke, hullámos tincsei lágyan omlanak szét vállán, ezzel a hideg ellen némi védelmet nyújtva. Egy bézs pulóvert visel, alatta egy fehér pólót, és ehhez egy szűkített fekete farmert, valamint egy pár tornacipőt. Körbepillant, majd látva, hogy elég magas a rács, és le is láncolták, egy állatcsorda után kutat. Látott valamerre egy vaddisznócsordát, talán az kitöri ezt. Lehunyja szemeit, kezét maga elé tartja, és a vaddisznók csordáját képzeli el. Máris látja a legnagyobb vágyukat, ami nem más, mint egy kupac makk. A vasrácson túlra vetíti az illúziót, amitől az elvakult állatok csörtetni kezdenek, és felöklelik a kaput, aminek egyik szárnya eldől, hatalmas csattanás keretében. A makk sehol, Angie gonosz félmosollyal indul el a kastély felé. Végig követte Lareyna szellemét, de távolról, hogy az ne vehesse észre. Habár Ange úgyis tudja, hogy Lareyna látja, csak a stílusos érkezéssel bajlódik egy kicsit. Kirúgja a bejárati ajtót, és a padlón az ő léptei verik fel a legnagyobb zajt.* Lareyna? *kérdezi, remélve hogy a boszorkány ide tartott.* ... a hatalmas boszorkány? *teszi hozzá kérdéséhez, miközben cseppet feszülten toporog a hallban. Elindul felfelé a lépcsőn, remélve hogy összefut a szellemmel.*

Tárgy: Re: L'arque kastély Pént. Május 08, 2009 11:40 pm

*Egy vidáman csicsergô madarat figyeli, csendben üldögélve. Miért ilyen boldog az az állat? Nincs oka rá. Ilyesmiken tlprengve ül a nagy, haldokló fák aljánál. Haldokló fák... Az ember azt hinné, hogy tündérek rendben tartják a dolgokat, fôleg, hogyha olyan fontos, historikus egy hely. Piha. Még, hogy! Lareyna életidejében ezerszer jobb formában volt a temploma. A robajra az ajtó felé pillant, de menten minden érdeklôdés nélkül újra elfordul. Aha, egy hülye kis kölök, aki azt hiszi, nagymenô, ha néhány vaddisznót átvág és szétrobbantja az amúg is tárva nyitva álló vaskaput. Überkafa. Fejét csóválja, de mikor a szöszi elôtte áll meg, színlelt meglepettséggel néz fel rá, majd ráérôsen, nagyon lassan feltápászkodik. Egy ilyen húzás Chalice idegeinek menten véget vetne...*
- Nicsak. Még valaki, aki nem tanult illemet. Neked is egy szép napot kívánok, köszönöm, jól vagyok. És benned kit tisztelhetek, szöszi? *Hírtelen jelenik meg a lány mögött, aki a még a kertnél is giccsesebb és rondább hallban toporog. Majd megmutatja ô neki, hogy nem íllik csak úgy besétálni valakihez, boszorkányhoz pláne nem, aki épp gondolkodik. Ráadásul ekkora robajjal. A hatalmas boszorkányos dumánál csak legyint. Mit érdekli ôt a hízelgés. Sosem nyalja be magát nála senki. Kis tökmag, mégis mit képzel magáról? Csak úgy odasétálhat Xilomen történetének egyik legfontosabb és leghatalmasabb személyéhez és minden köszönés nélkül játszhatja a szupermenô kiscsajt? Cöh.*
- Jól van, picinyem, nagyon szuper, hogy tudod a nevem, de nem kifejezetten érdekel. Nos, nyögd ki amit akarsz vagy húzd el a beled, különben teszek róla, hogy többé ne tudj szemtelenkedni. *Cseppet sincs jó kedve, az látszik. Chalice és tesóji túl messzire mentek azzal, hogy lebontották szentélyét. Bolhos beképzelt valamik. Nem érdemlik meg, hogy tiszteljék ôket.*

Tárgy: Re: L'arque kastély Hétf. Jún. 08, 2009 5:18 pm

Nem hazudtolod meg magad! Nos, csak azért jöttem hogy talán érdekelne a nagy... visszatérés! A tündériskola, amit a három őstündér egyik leszármazottja alapított, bizonyára izgalmas! Nem tudom hallottál-e róla, Twidare a neve. Szerintem méltó lenne, ha a közelgő évzáró bált egyszerűen.. szabotálnánk! Esetleg beépülhetnék közéjük, csak úgy. Aztán belülről szétrobbantanánk a kötelékeket, néhány kiválasztottat megölhetnék, akiket Amalia hátrahagyott... vélemény? * kérdezi letörölhetetlenül elégedett mosollyal, majd kicsit vacogva összébb húzza magát. * Mellesleg még senki sem tudja, hogy újra itt vagy. Légy kegyetlen, azokkal, akik idejuttattak. Nem lenne jobb csak simán... élőnek lenni? Ami azt illeti, azt hallottam Fylia-nak van valami tükre, amivel a szellemek teste megszilárdul, vagy mi. Többek közt ez is lehetne az ok, amiért lepaktálsz egy tündérrel. * kérdőn tekint Lareyna-ra, miközben tekintete a nő szellemén időzik, és annak szemeibe néz, egyenesen. Hogy fél-e attól, hogy kővé dermed? Soha. A halál talán csak könnyítene az eddigi életén. *

Tárgy: Re: L'arque kastély Hétf. Jún. 08, 2009 10:30 pm

*A tündérlány ajánlatára és szövegére felhúzza szemöldökét, majd hangos kacagásban tör ki. Eltart néhány percig, míg újra megfogja magát és egy áttetszô könnyet töröl le szemei sarkából.*
- Á, szivi, rég nem nevettem ilyen jót! Menj vissza a homokozóba, rendben? Bált szabotálni... *Pimaszul vigyorogva néz egyenest Angela szemeibe. Már csak egy rágó hiányozna, amit nyitott szájjal rághatna.*
- Nem tudom, hogy neked mi egy nagy visszatérés, de garantálom, nem úgy megy az, hogy megdobálod sárral a táncoló tündéreket, ezt elhiheted nekem, picinyem. Méltó... Piha. Chalice jobbal állna elô. *Újra elkezd nevetni, halkan, gúnyosan, kissé elfordulva Angelától.*
- Beépülni, na persze. Mintha nekem az olyan könnyen menne. Véleményem? Nôlj fel. *Hátradôl, egyenest neki a giccses falnak és karbatett kézzel, keresztetzett lábbal virul jót a tündér gyenge próbálkozásain. Ugyan, mit tudna már ô segíteni Lareynának? Amit saját maga nem ér el, azt egy kis, haszontalan tündérlánnyal pláne nem tenné. Megrázza fejét és elkezd játszadozni az egyik vörös hajtinccsel.*
- Mit tudsz te... Mondd csak, okostojás, miért költöznék újra testbe? Egy áttetszô, nem szilárd test ezerszer hasznosabb. *Elôredôl és Angela homlokát megpöccinti. Avagy megpöccintené, helyette a lány fejébe pöccint, két ujjal belenyúl.*
- Mellesleg pedig ha új testbe akarnák költözni, nem kellene egy olyan félnótás, beképzelt tündér segítsége. Fylia... Tcöh, már a nevérôl ítélve egy elkénysztetett, fiatal nôci aki semmit sem tud, csak kicsit jobb az átlag tökfejnél. *Megvetôen felhorkant és kihúzza két ujját a lány homlokából. Vigyorogva elkezdi szemlélni jobb kezét, mintha semmi jobb dolga nem lenne, majd letörli ruhájában, mintha valami koszba nyúlt volna az imént, kísérve egy fintorral szép arcán.*
- Drágám, félre ne érts, nem patkolok le egy tündérrel. Soha. Eddig sem tettem, soha nem fogom, a te szintedre nem süllyedek le. *Megvetôen a lányra néz. Mit gondolt? Hogy csak úgy besétál az ismert világ leghatalmasabb boszorkány túlvilági életébe, mintha természetes lenne? Hogy ajánlatot tesz, mellesleg egy olyat, amilyet Lareyna sosem fogadna el? És mindezek mellett még azt is hiszi, hogy Lareyna elfogadja és magához veszi a lányt? Egy tündért? Inkább halna meg még egyszer és sosem térne vissza, mint, hogy ilyenbe belemenjen.*
- Nos, van-e még pár fényes gondolatod, vagy nem rablod tovább végtelen, de annál értékesebb idôm? Nevetséges... Tegyél mindenkinek szívességet és fordulj fel magadtól. Nem éred meg, hogy megöljelek. Szánalmas. Értéktelen. *Azzal sarkon fordul és minden köszönés nelkül elindul a nagy ajtó felé, ami a kertbe vezet, onnan pedig tovább a vaskapu felé. Ha Angela még akar valamit, jobb most zaklatni, különben viszonylag biztos, hogy egy életben nem találkozik Lareynával újra.*

Tárgy: Re: L'arque kastély Szomb. Jún. 27, 2009 8:42 pm

{ a n g e l a . }

* Szíve vadul lüktet, Lareyna szavai jeges tüskeként tüzelnek felé, és kevés ideje van elugrani, de épp elég, hogy ellentámadásba lendüljön. *
- Remek, te meg húzhatsz vissza a kis kriptádba, szuka. Valóban igaz, amit rólad mondtak, Lareyna?! Mindenre, ami gonosz és kegyetlen! Mutasd meg nekik, hogy sosem pusztíthatnak el! Vagy nem vagy képes hadsereget toborozni, megint? * Üvölti a nőnek, miközben kezeit vadul rángatja. Őrültnek festhet Lareyna szemében, de egy olyan őrültnek, aki kellően őrült ahhoz, hogy tönkretegyen életeket - ugyanis nem egy titkot rejteget, sőt... *
- Mit csinálsz, Angela? Elszúrod a nagy belépőnket!
- Hallgass! Tudom mit csinálok, jó? * Ugyan csak odabent játszódik le ez a beszélgetés, Angela arcáról lesüt az, hogy egy pillanatra nem ott van. Nem tud ellenkezni a tudatában élő másik egyénnek, mivel az utat tör magának. *

{ a n g e l a ? }

- Mit csinálsz? Mit... ezt nem hiszem el! ERESSZ KI! GYŰLÖLÖM A BEZÁRTSÁGOT! * Fakad ki Angela, de késő, mert a másik énje átveszi az uralmat a test felett. *
- Tényleg azt hitted hogy örökre ottmaradok? Ha már tiéd a test, add kölcsön néha! * Ordít vissza a másik, de ez megint csak tudatbéli beszélgetés. Angela arcáról egyértelmű zavar süt le, majd elkezd remegni a teste, és amit Lareyna mond, ignoranciára kerül, a másik én számára. * - Csatlakozni akarok hozzád. Csak mert tündértestbe zárt a sors, még kitartó tudok lenni, Lareyna! Emlékezz... Alistair-re. Halhatatlan... * Angela tekintete kísértetiesen hasonlít valakiére, egy olyanéra, akit Lareyna már jól ismer. *

{ a n g e l a ! }

* Immáron nyilvánvaló Angela titka. Az anyja megtiltotta, hogy Horace-szal legyen, a szerelmével, de Angela megszegte a szavát, és találkozott Horace-szal. Westey megátkozta őket, és megölte Horace-t, azonban a lelkét Angela tudatába száműzte - rosszabb mint a szobafogság, nem igaz? Ha a szerelmed a részeddé válik nem is olyan jó. *

Tárgy: Re: L'arque kastély Szomb. Jún. 27, 2009 9:03 pm

*Szuka. Micsoda kreativitás. Felnevet és viszzafordul a kislányhoz. Mármitn hozzá képest kislány.*
- Jól van. *Váratlan beleegyjezés.* - Jól van, megmutatom nekik. Talán kedzhetnénk az egyik kisdiák meggyilkolásával. Mondjuk veled. Add fel, picúr, add fel, tedd meg nekem ezt a szívességet. Lassan idegesítôbb vagy egy szellemszúnyognál. *Megcsóválja fejét.*
- Hadd mondjak neked valamit: Ha valakit meg akarsz támadni, nem jelented be érkezésed. Nagyobb bajokat okozhatsz, ha váratlanul éred ôket. Ne gondold már, hogy nem lesz senki sem résen, ha én hírtelen megjelenek a képen és szabotálok egy bált! *A mondata végén már nem tudja visszafojtani nevetését. Hogy lehet valaki ennyire zizi? Nevetése miat nem is veszi észre Angela ôrültségét. Viszont mikor a kérés éri, egy más hangejtést is vél kivenni Angela hangjából. Fekete szemeivel a lányra néz. Mintha... Mintha most más lenne, ismerôs. Ennek ellenére a kérésre gyorsan rávágja a választ.*
- Mit nem értesz a "NEM"-bôl? Nem kell nekem egy büdös kis tündibündi. *Az Alistair név hallatán mintha kissé elgondolkodna.*
~ Alistair, Alistair... Ja, vagy ô. *Szélesen elmosolyodik és a tündértestbe zárt férfire tekint.*
- Dehogynem emlékszem. Te voltál az, aki mindig kavart más tündérekkel, igaz? Hát mondd csak, Alistair, emiatt lettél tündértestbe zárva? Mondhatni röhejes. Kár, hogy Dairíne kinyírt és nem láttam az akciót, biztosan jó móka volt. *Vigyorogva közelebb lép Angelához És körbejárja, alaposan végigtekinti.*
- Mindig a szôkék. Te sem változol több száz év alatt. *Vállon paskolja Alistairt.*
- És ha csatlakozni akarsz, akkor hol voltál, miután eltávoztam? Hagytad, hogy egy elmebeteg barom elvegye a kristályom? Hogy tükörbe dolgozzák? Hogy elmileg labilis boszorkányok vegyék át a hatalmat? Drága Alistair, többet vártam tôled, de te látszólag inkább rohantál tündérlányok után, akik szépen riszálták formás hátsójukat és meglengedték szöszke tincseiket. Á, én pontosan így képzelek el egy lojális társat. *Hátravetve vörös haját imitál egy tündért.*
- Óóóó, Alistair, olyan erôs vagy, meg tudsz védeni gonosz boszorkányoktól! Annyira szeretlek! Legalább jól szórakoztál? *Jéghideg tekintettel néz most Alistair szemeibe.*
- HOgy képzeled, hogy csak úgy visszajössz, mintha semmi sem történt volna? Mocsok!