Petrechyon

Tárgy: Petrechyon Kedd Okt. 14, 2008 7:41 pm

Petrechyon dimenziója.

Tárgy: Re: Petrechyon Kedd Okt. 14, 2008 7:44 pm

[Disvania hegység barlangja]

*Amalia, Perillin és még egy rakat apró démon érkezik ide.* Tatiana, hol bújkálsz? Anastasia már elment, nem fog megtalálni. Add fel. *mondja a lánynak, aki csakugyan Petrechyon nagyhercegnője.* Gyere elő... hoztam játszótársat, az iskoládból. *nevet fel, majd Perillint tudatához téríti miután belökte a barlangba, és a kelló védőpajzsot vonta a barlang sázájhoz.* Jó mulatást... mos megyek is, sok még a tennivaló. *azzal eltűnik, de a démonok maradnak.*

Vendég

*Kezdetleges mosolya lefagy az ajkairól, de végülis elszántsága visszatér.* ~Ánya... Ányácska... biztos él még. Ez a nő az erőnkre pályázik, nem az életünkre.~ *gondolja magában. Megpillantja Perillint, és látja a csúnya sebet a fején. Nem tud mit tenni, ezüst szövetű báli ruhájából letép egy darabot, és elég bénán, de beköti annak a sebét.* Biztos a gyógyító... azt hiszem. *mivel ereje a füstben, illatokban rejlik, egy rohasztott sajt szagát megidézve, mutatóujjával Perillin orrára bök, és az egész tüdejében elárasztja a szagot, remélhetőleg magához tér.*

Tárgy: Re: Petrechyon Kedd Okt. 14, 2008 8:02 pm

*Mióta gyanútlanul álomba szenderült a szobájában és valaki egy jégcsákánnyal leütötte, még nem tért magához, és fogalma sincsen mi történik/történt vele. Csak napokkal később ébred fel valami ismeretlen helyen, ahol elég hűvös van. A feje sajog, és amikor megtapogatja, valami kötésfélét érez rajta. A rohasztott sajt szaga lehetett ami felébresztette? Nem biztos benne. Körbenézve megpillantja az egyik tündérkét az iskolából, akivel, bár még nem találkozott, most valószínűleg fogolytársakká váltak*
- Tudod, hol vagyunk, kisasszony? *Szólítja meg miközben feltápászkodik gyógyítói köpenyében, mely az utazás miatt koszos és szakadt lett. Neki magának halvány sejtelme sincs arról, miért került oda ahol van éppen, de nagyon örülne neki ha hazajuthatna valahogy. Lelki szemei előtt felrémlik egy kép a lelkileg összetört Nelson lánykáról, és elfogja a bánat. Talán nincs más aki segíthetne annak a szegény tündérnek.. De talán a legelső az lenne, hogy magán segítsen* Te kötötted be a fejem? *Amennyiben a válasz igen, hálásan megköszöni a gondoskodást. Érdekes... Általában ő szokott másokról gondoskodni, nem pedig fordítva* Vajon miért kerültünk ide? *Kérdezi félhangosan inkább magától miközben körbejárja a helyet*

Vendég

Nem tudom, asszonyom. Igen, én voltam. *mondja kezeit összefonva mellkasa előtt. Nem annyira látványos a szakadás a ruháján, de egy cseppet mégis nehezményezi ezt a királyi fennség, Tatiana.* Tatiana Ekaterina Dimitrov vagyok. Petrechyon nagyhercegnőinek egyike vagyok. Maga ha jól emlékszem az iskola gyógyítója. Egyébként hívjon csak Tatu-nak, vagy Kátyának. *mosolyog a nőre, és leül egy sziklára.* Két órája vagyok itt... épp egy bálon voltam, mikor ez az idegbeteg nő berontott a palotába, és az életünkre tört. Szerencsére hamar kimenekültünk, de a nemesség egy része odaveszett. A testvérem, Anastasia nem volt még a bálon, de egy személyzeti tag kiszöktette, bizonyára épségben van a drága nővérkém, szerintem várjunk erősítésre, ketten a pajzs ellen esélytelen.

Tárgy: Re: Petrechyon Szer. Okt. 15, 2008 7:33 pm

Hát, akkor köszönöm szépen kisasszony, nagyon kedves magától *A továbbiakban csak bólogat, a történetre is és a gyógyító léte felől érdeklődő kérdésre is. A feje egyre jobban lüktet, kénytelen fájdalmas arccal leborulni a földre ott ahol van, annyira elviselhetetlen. Bizony ám, nem kellemes ha egy jégcsákánnyal fejen találnak. Tulajdonképpen gyógyító, és rengeteget tehetne magáért, de most még ehhez is kimerült. Végigjárta ugyan Tatiana hallgatása közben a helyet ahl vannak de nem látott egyelőre lehetséges kiutat, tehát a szökéshez sincs ötlete*
- Okos ötlet, Miss Dimitrov. Ha nem bánja, pihennék egyet... Szörnyen érzem magam *Amennyiben Tatiana nem sértődik meg rajta, fekvőhely híján fejét a kemény földre hajtja, s úgy merül álmatlan álomba, a kastélyban maradt diákokért aggódva*

Vendég

~Látszik hogy nem ismeri az illemet... ha annak a dimenziónak a nagyhercegnőjével találkoznék, ahol éppe nvagyok, fejet hajtanék. Na mindegy, biztos xilomeni szokás. Cöh... méghogy egyenjogúság. Még mit nem!~ *töpreng magában a középső testvér, aki mind közül a leggőgösebb, leghatalommániákusabb és legbüszkébb nagyhercegnő, aki már a trónra feni a fogát. Persze érdekli, hogy mi történt nővéreivel, egyedül Anastasiáról tudja, hogy még él. Elizaveta már keményebb dió, őérte mindigis aggódott. Kishúga számára egy megoldatlan rejtély, márpedig Tatu nem szereti a rejtélyeket, csak ha tudja a nyitjukat. Tatianáról még tudni kell hogy tudásszomja néha eluralkodik rajta, de szeretetéhsége az, ami dominál életében. Amikor magára hagyják gyakran úgy érzi kiközösítik, vagy nem szeretik, és ilyenkor rémes dolgokat művel, és elzárkózik mindenkitől. Szerencsére Perillin épp időben jött, bár azzal hogy bedobta a szundit nem tett túl sok jót Tatu lelkének.* Gyógyítónő! Kérem keljen fel... pihenhet, de legyne éber is, hiszen az az idegbeteg korcs bármikro lecsaphat... ismét. *mondja a nőnek, miközben gondterhelt arcával nézegeti hajfonatját, amit pár órával azelőtt készített nővérkéi jelenlétében.*

Vendég

*Halk susogás... egy kisebb rés ütődik a barlang tetején... és a fényforrás csillogást hoz magával, majd egy sejtelmes alak bontakozik ki belőle.* Hát ismét tündérek között... Perillin? Perillin... ó, drága mesterem! *mondja az angyalszárnyakkal ellátott Yosephín megkönnyezve, és odasuhanva a nőhöz. Megöleli, de Perillin csak sejtelmes szellőt érez magán. Látja Yosephín-t, csak épp nem érzi.* Sajnálom, hogy elérzékenyültem. Felség, mondhatom hogy biztonságban kijutottak a testvérei, segítettem rajtuk némi őrködéssel, de az én hatalmam nem elég ennyi élet védelmezéséhez. A szellemvilágban megtettek védőangyalnak, így az esetlen tündérek sorsát kell egyengetnem, és sosem tűnik el a szellemalakom. Csakis Amalia varázsa törheti meg ittlétemet, de feláldoznám magam egy tündérért. Egyszer már megtettem, és lám... a kis Liliana odavész... borzalom. Azért jöttem, hogy segítsek. Az őrdémonokat nem tudom kicselezni, de nem látnak, így némi erőkifejtéssel talán kellő zűrzavart tudok okozni, hogy addig ti meglóghassatok. *a tegezés egyértelmávé vált számára egy ilyen fontos, és sűrgős esetnél, így nem tűrzőzteti magát.*

Tárgy: Re: Petrechyon Csüt. Okt. 16, 2008 7:10 pm

[A hegység lábánál]

*Anastasia egy szolga segítségével kimenekült ugyan a természetben, de mivel ő késve érkezett,nem tudja, hogy miért kellett a szolgálóval mennie.Mindenesetre engedelmeskedett, így most itt ül egyedül, tanácstalanul. A szolga elment, mert segítenie kellett a mentésben. De hát Anastasia elég gyakorlatias, így nem sokat sopánkodik, az estélyiében feláll, és a magas sarkúban kezd el felfelé topogni. Az úri földrajz órán megtanulta, hogy ez melyik hegy, de meg szeretné nézni, hogy a palotával mi a baj. Így aztán nagy úriasan üggyel-bajjal fel-fel kapaszkodik, miközben állandóan tájékozódik. Egyszer beakad a szoknyája egy tüskébe, és elszakad a ruhája, másszor a magassarkúja szorul be, és esik el. Hangosan szitkozódik, és már eléggé lestrapált állapotban lézeng a hegyen. A ruhája szakadt, és koszos, a cipője agyon van nyomorítva, a haja összegubancolódott, és az arcán van egy édes kis koszfolt. Tehát, csak mászik, és mászik és mászik. Közben megpillantja a palotát, amint egy része éppen ég. Leroskad a földre, a lábát felhúzza az álláig, és az arcát a kezébe temeti. Hangos sóhaj szakad fel a szájából, és reményvesztetten elterül a földön, az eget bámulva.*

Tárgy: Re: Petrechyon Pént. Okt. 17, 2008 4:18 pm

*Az őrdémonok fujtatva kapnak át a falon, áthatolnak, és a ezzel megszűnik, de Perillin és Tatiana sarokba lett szorítva. Tatiana árzelmeire előtrör egy kevés füst, ami leköt a démonokat, de Yosephín-t annyira durván meglöki a zegyik, hogy eltrepül innen. Perillin kezét megfogta előtte, így egy ideig Perill is átmegy a szilárd dolgokon, gyors mágikus csel volt ez YOse részéről, de Tatiana ugyanúgy maradt, plusz a kiutat, ami felülre vezet, elállják a démonok, Anastasia a közelben van, és egy gyengéd, puha kéz felhúzza.* Megmondtam, hogy ne kóborolj egyedül. *súgja az ismerős hang, Tatianáé. EKkor azonban Ánya meglátja igazi húgát, akit épp lefog egy csapat démon, és az ál-Tatu démonná változik. A két lányt lefogják, zöld manabéklyóval akadályozzák meg erejük használatát, és Tatu füstjétől elkábulnak. A barlangrendszeren áthaladva továbbindulnak a két nagyhercegnővel, majd felérnek a hegy csúcsára. Kiérve a két magatehetetlen lányt kifüggesztik egy ottni vékon ágra, majd egy élesfogú démon átharapja a faágat, és a lányok a mélybe zuhannak, a sziklaszirtre. A démonok úgy látják a testük a békylóval együtt zöld villámok közepette szétzúzódik, és szinte poralapúvá őrlődik még a csontjuk is. Ám igazából csak leszakadt Tatiana és Anastasia ruhájából gy-egy nagyobb darab, valamint Tatu nyakából letépődöt a gyönygsor, ami szétmorzsolódott csontnak hat. A két lány ismét magánál van, egy kósza ágon függenek a mélység felett. Perillin és Yoesphín eszméletlenül fekszenek az erdőben, farkasok közelednek, hiszen az este szép lassan leszáll...*

Vendég

*Minden hamar történi, az ocsmány, foszladó testek markolásszák finom, karcsú csuklóját, ruháját megtépázzák, gyöngysora eltűnik. Zokogva pillant körbe, és zilált haját hátracsapva fújja gyorsan kifelé a haját.* Ánya! Ányaa! Kapaszkodj belém, fogd a kezem! *kiáltja nővérének, majd megfogja Nyasztenka kezét, és elkezdi húzni tovább, oldalazva indul el lejjebb, és mikor stabil talajra érnek, megöleli Anastasiát.* Anastasia... Anastasia! Élsz... *mondja továbbra is zokogv, tépődött ruhájára nem is ügyelve.* Már csak Elizát kell megkeresnünk, és apáékat. Ekaterina nevelőnő hozott ki, igaz? Isten áldja Kátyát... *mondja erősen szorítva Anastasiát.*

Tárgy: Re: Petrechyon Szomb. Okt. 18, 2008 5:04 pm

*Anastasia megtanulta a tanítónőjétől, hogy tudatát mindig kiterjesztve kell hogy tartsa, Így érezni tudja a környezetében lévő tudatokat. Az állatok egyszerű, mégis varázslatos tudatát. Igaz, még fejletlen Ánya ilyen téren, de rendkívüli tehetsége, és a taníttatásának köszönhetően fejlettebb, mint mások, akik ilyen erővel rendelkeznek. Így aztán azonnal megérzi, hogy más tudatok így betódulnak a képbe. Olyan tudatok, amelyek fejlettebbek, mint az állatoké, viszont fejletlenebb az embereknél. Már éppen ugrana fel, amikor felrángatják. Anastasia reflexből falakat von gondolatai köré, de a fizikai védekezésre nincs esélye. A szorult helyzet ellenére a lány megörül, amikor igaz, kicsit szakadtan, de megpillantja húgát. A démonok azonban őt is elrángatják, Ánya halkan sikít egyet, és próbál kiszabadulni, amikor rákerül a manabéklyó. Érzi, hogy a fal, amely a tudatát eddig védte az illetéktelenektől lassan, de biztosan a semmibe foszlik. Anastasia iszonyúan védtelennek érzi magát enélkül. Ezt nem mutatja, hiszen meg akarja mutatni a húgának, hogy nem fél, nehogy őt is megrémissze. Hiába igyekszik kirántani magát a fogvatartói kezei alól, erős marokkal fogják őt. Elérnek a sziklaszirtre. Anastasia rúgkapál, igyekszik kiszabadulni, de esélye sincs ennyi démon ellen. A fán lógva még egyszer, utoljára rápillant szeretett húgára, majd az égre néz. Reccsenés, majd gyorsan zuhan a mélybe. Belekapaszkodik Tatianába, ám amikor biztos talajra érnek zokogva öleli át Tatu-t.*- Igen... i...igen élek. És még most is. És te is Tatiana! Jajj, de örülök neked!-*Egy pillanatra sem engedné el húgát az öléből, így a fél kezével letörli a kezét, és zokogva nevet.*-Igen, igen meg kell keresnünk anyuékat, és a legkisebb Dimitrovot is. Először ő kezdett el menekíteni, de aztán átvett egy szolgáló, és vele menekültem. De aztán neki vissza kellett mennie menteni. Így vagyok most itt.-*Rámosolyog Tatianára, és végre elengedi.Megszorítja a kezét, és óvatosan kezd lefelé haladni vele. Idő közben kezd visszatérni a mana szintje, és fokozatosan érzékeli a közelben lévő állatok tudatát. Gyengéden megérinti Tatianáét is, majd megint a környezetre koncentrál. Így halad csöndesen lefelé, húgával együtt.*

Vendég

*Amint egyre lejjebb érnek, Tatiana szinte villámló szemekkel mered körbe, látva a lábnyomokat a fűben és a latyakban.* Valaki járt itt előttünk. *állapítja meg a haját odébbsöpörve.* De ez nem tarthat vissza minket, továbbk ell keresnünk. Eliza biztos a közelben van, ahogy apáék is. Perillin meg az az angyal... talán túlélték, de Vetenyka fontosabb. Nem hagyhatjuk hogy az az ostoba nő keresztülhúzza a számításainkat. *mondja komoran, és elindul mezitláb az egyre erősödő esőben. Az éjszakát egy közeli barlangban tölti, majd másnap mikor továbbindulnak már szikrázó napsütés van.* Natasa, indulni kell. Eliza van olyan esetlen hogy eltéved. *mondja dühösen, és szinte futva indul el a kastély romjai felé.*

[Dimitrov-Palota]

Gyere, menjünk a teleport-szobába. Csak onnan juthatunk vissza az iskolába, márpedig ez Eliza ruhájának a széle, tehát átment. *mondja továbbra is komoran, és nemes egyszerűséggel beleugrik a térkapuba, és valahol a Twidaréban köt ki.*

Tárgy: Re: Petrechyon Szomb. Okt. 18, 2008 7:44 pm

*Anastasia is észreveszi a lábnyomokat, és meg is vizsgálja. Viszont nem érez más tudatot az állatokon kívül, ígyhát felegyenesedik*-Igen, de már elment a közelből, akárki is járt itt. Hjaj... Ha idősebb lennék, be tudnám mérni Anyuék tudatát. Hogy merre vannak. De sebaj.-*Anastasia felsóhajt, és követi Tatianát. A megjegyzésére csak komolyan bólint. Amikor a barlangra rátalálnak Anastasia igen könnyen tud alkalmazkodni a környezethez, kényelmesen tud pihenni. Reggel nyújtózik, és követi Tatu-t. Tulajdonképpen neki kéne vezetnie, hiszen ő az idősebb, de ő minden erejét arra összepontosítja, hogy érzi-e a közelben ellenséges, vagy rokon tudatot. Alig tudja követni a húgát, annyira begyorsul, így aztán kicsit visszavesz az erejéből, és az útra koncentrál. Amikor megérkeznek a palotába fájdalmas látvány fogadja őket. Sok minden össze van törve a menekülés miatt, pár helyen égésfoltok virítanak. Anastasia több embert érzékel a közelben, a szemével keresi is őket, de egyet sem lát. Különös. Lehet, hogy távolabb vannak. Mindenesetre követi Tatianát a dimenzió kapuba. Érzi, hogy a teste már máshol van, és pár másodperc múlva kinyitja a szemét.*