Costine

Tárgy: Costine Csüt. Okt. 09, 2008 9:09 pm

A Costine nevű dimenzió

Vendég

[Slippe birtok]

*Több órás utazás után egy, a birtokhoz tartozó fekete, fényűző autó és a hozzá csatlakoztatott itteni legnagyobb, többszemélyes lószállító fordul be az udvarba. A kőfalat megszakító kapu alatt hang nélkül gördülnek be az érkezettek, és állnak meg bent a birtokon belül. Az autóból elsőként a vezető száll ki, és nyitja ki az ajtót a bent lévőknek. A második kiszálló Rachel, elméletileg, aki ki is ugrik rögtön, és boldogan néz fel a házára*
- Itt vagyuuuunk! *Rohan oda boldogan Amyhez* Remélem nem találod túl nagynak... *Ez a megjegyzés a kastélyra vonatkozik. Kissé feszengve várja a véleményt. Annyira azért nem nagy mulattság, hogy gazdagok, és ha úgy vesszük elég ciki is, mert a barátnőjének csak egy otthonos kis farmja van, míg neki egy... hát, végülis egy kúriája. De legalább ez a kúria nem is hasonlít a filmbeli ijesztő, szellemlakta kúriákhoz. Egyes számú előny. A többit még ki kell találni. A vezető, aki idáig hozta őket, amint elvitte a lovászfiú a lovakat, elhajt a parkolószerűség felé. A lányok magukra maradnak, és a nagy hidegből Rach minél gyorsabban menekülni akar, úgyhogy behúzza Amyt a házuk kapuján, ahol már két szoabalány várja őket. Elveszik a kabátjukat és a cuccaikat, hogy felvigyék a szobáikba*

Vendég

*Amy a nagy ölelést egy kicsit furcsája mivel Rach edig nem ilyennek tünt de ha ezt furcsállja akkor mennyit fog ő még csodálkozni. Ahogy kipillog az ablakonszebb és szebb házakat lát.Egyszer volt itt Costineben nyaralni és mindig megcsodált egy kőkerítéses házat már ami látszot belőle. Az eljét mármint ,hogy volt már Costineben egyszer ezt megosztja Rachelel is. De a második részét elfelejti megosztani vele. Néz ki az ablakon és egyik csodálkozásból a másikba esik. Előszőr is annak a háznak amit mindig megnézet kinyílik a kapuja másrészt a kocsi be is fordul rajta.Miközben az álla már a székek söt az út alatt van még mindig érik meglepetések de most épp meg tud szólalni. Előbb kiszáll. elé tárul a nagy kúria és akkaratlanul is kicsuszik a száján.*-Ez gyönyörü. *Nézi ahogy a lóvász fiú elvezeti a mostmár nyugodt Csillagfényt úgyhogy nem is hallja a megjegyzést. Nem hagyja magát huzzni hanem inkább bemegy. Mégjobban meglepődik amikor Két lány elkéri a kabátját. Oda adja nekik majd Rachez fordul.*-Megmutatod a szobád?*Izgattotan várja a választ és ha az igen akkior pedig azt, hogy milyen is lehet itt lakni milyen lehet egy itt lakó lány szobája.*

Vendég

*Megkönnyebbülten látja, hogy Amy nem készül kicsúfolni a fényűző kastélyt, ami mellesleg valóban szép, de ezt eddig nem sokan vették észre azok közül, akik régen az osztálytársai voltak. Muszáj elmosolyodnia azon, hogy Amy mennyire kedves és rendes meg minden. Ilyen lánnyal még soha nem találkozott, és még nem is említettem hogy ugyanúgy bolondul a lovakért mint túlzottan gazdag Costine-i kirekesztettünk*- Persze, menjünk *Megragadja barátnője (mert ugye már bátran nevezheti barátnőjének) kezét, és emeletről emeletre vezeti őt. Elég gyors tempóban ugrálgatnak fölfelé a lépcsőkön, amik egyátalán nem olyanok mint a Twidare-beli lépcsők. Először is, mert ezek nincsenek annyian, másodszor meg mert nem sima csupasz kőlépcsők, hanem be vannak takarva mindenhol más színű szőnyeggel, íagy el sem lehet csúszni rajtuk. És persze keskenyebbek is, mert kevesebb ember számára készítették. Ha a padlást nem vesszük, akkor épp most érkeznek meg a legfölső emeletre, ahol Rachel kitárja az egyik ajtót... És látatóvá válik regénybe illő szobája. A fehérre mázolt ajtó mögött egy erkéllyel rendelkező tágas háló bukkan fel, saját fürdőszobára nyíló ajtóval, puha francia ággyal, íróasztallal, gyönyörű kilátással, egy tolóajtós gardróbbal, meg ezernyi minden mással, mégsem tűnik zsúfoltnak. A domináló színek többnyire a krémszín és a kávészín, de vannak itt a szivárvány minden színében pompázó cuccok is. Ami azt illeti, Rachel nem kedveli ha a dolgok szét vannak dobálva, úgyhogy minden a helyén van, nagy a rend (csak pár újság hever a földön és az ágyon) még a könyvek is abc sorrendbe vannak rakva. Rachel végigjáratja a szemét a rég nem látott helyen, és az ágyára veti magát* -Na, hogy tetszik? *Kérdezi izgatottan várva a véleményt, és kitárja az erkélye ajtaját, hogy egeres zoknijában kiléphessen a hideg kőre, és végignézhessen úgy egészében az annyira szeretett tájon, amit most mesés hó borít. Hát igen, valóban olyan mintha álom vagy regény lenne az egész, mert Costine ezen része leginkább a gazdagoké, az ő kis kastélyaikkal van kitöltve az összes hely, így a tornyokon megtelepedik a hó. A háttérben pedig magas hegyek látszanak, szintén hófödte hegycsúcsokkal. Épp csak hogy pislog párat, egy pixie máris megjelenik előtte a semmiből előbukkanva, levéllel a kezében. Rachelből azonnal elpárolog a boldogság. Elveszi a kis lénytől a levelet aki ezután rögtön el is tűnik, és visszamegy a szobájába. Az ajtót becsukja maga mögött, megint az ágyon köt ki* Valaki írt nekünk a suliból. Remélem nem valami rossz hírt közölnek! *Mondja feltépve a boríték tetejét. Nem fáradozik a borítéknyító keresésével. A címzettre vándorol a tekintete, és felsóhajt. A szakvezetője írt, az pedig nem jelent jót. Gyorsan átfutja a sorokat, és visszarakja a levelet a borítékba* Hát, nem sokat lehettünk itt. Miss Jefferson írt, azt kéri hogy menjünk vissza a kastélyba, mert most ott a legbiztonságosabb, és hogy a hirdetés vagy mi téves volt. Vagyis hát gondolom, ha most meg már azt kérik hogy azonnal térjünk vissza... Pedig olyan jó megint itthon lenni! *Feltápászkodik az ágyról, és lassan már indul is vissza a földszintre, csak akkor fordul meg, amikor eszébe jut valami* Ó, és a lovakat itt kell hagynunk, amíg a veszély el nem múlik. Hát, tényleg lelassítanának... De akkor is sajnálom. Hajj... Majd gyere te is, visszakérem a kabátjainkat. Még estére visszaérünk ha most elindulunk *Sietve lebattyog a lépcsőn, csönget a személyzetért. Egy fekete-fehér ruhás, fiatal szobalány hozza vissza neki a kabátokat, amiket elvesz és felakaszt a fogasra. Vagyis csak Amyét, de ha ő is gyorsan utánajött rögtön neki adja. A sajátját felveszi, ahogyan csizmáját is, aztán meg kilép a hidegbe. A kocsi már várja őket, mert amikor az előbb csöngetett a vezetőt is kérte. Szomorúan száll be a kocsiba, mert hiába volt otthon pár órácskát, vagy annyit sem, a szüleivel most sem találkozott. Tehát ha mindennel megvannak, a csomagok is be vannak pakolva meg ilyenek, akkor indulnak visszafelé, Twidare-ba*

Vendég

*Hát igen jól egymásra talált a két lány köszönhetően Csillagfényne és Scarletnek. A két édes pacinem alulbecsülendő barátságot hozzot létre a saját tudtuk vagy terveik nélkül. Amy nagyon kedveli Rachelt mert attól még hogy gazdag nem öntelet (legalábbis vele nem) és mert nem úgy mint sok ember ő is érző lényeknek tekinti a lovakat.Amikor Rach azt mondja hogy menjünk talán mégjobban megkedveli a lányt mivel nem kezd el odákat zengeni arról, hogy ő milyen gazada és így meg úgy és bármelyik lovat megkaphatná és erről AMy nem is álmodhat mint néhányan akik odahozzák a lovukat. A múltkor az egyik csaj amig AMy növére lecsutakolta a lovat és AMy ment volna elkezdeni az adagok kímérését még utána kálltot, hogy nem pucolná-e le a lovaglócsízmáját hamár ennyit fízet. És hát szegény Amy mit tehett? Muszáj volt lepucolnia a sáros csatakos büdös és izzad lovaglócsizmát mert kell az a pénz amit ez a lány az idehozzot újjabnál újjab lovakra költ.Rohanva követi Rachelt a lépcsön és meglepödve fígyeli, hogy hol vörös szönyegen hol sárgán vagy másszínűen rohannak végig. Nézi azt a sok ajtótr ami mellet elrohannak. Már kezd elfáradni mikor Rach végre megáll és kínyitja az egyik ajtót. Belép és elámúlva pillant körbe a szobában.*-Hűha.* Mondja hát valljuik be ez aztán tényleg hűha. Az ő szobája kb. akkora mint az erkély. Végignéz a szobán. Ez a szoba szebb mint amilyet egyelen álmában is álmodot.*-Ez csodálatos.*Követi Rachelt az erkélyre nézi az előtte leterülő havas völgyet. Ismét csak annyival tudná jellemezni a killátást, hogy hűha de nem teszi. Csak néz néz. ekkor pillantja meg a pixit. Hát mit mondjak ő sem örül túlzottan a pixi megjelenésének hiszen van egy sanda gyanújja. Vagy vége a vakációnak vagy valaki meghallta vagy valami ilyesmi és hát mit is mondjak egyik sem túl csodás.Követi Rachelt a szobába de a kérdésre nem válaszol. Nézi a levelet olvasó lány arcát. Mikor Rach elmondja, hogy miről is szól a levél letörten indulel RAch útán. Nemszívesen követi a lányt hiszen ez a ház még annyi felfedezetlen kalandot és szobát tartogatna számára és talán Rach számára is. Amikor meghalja hogy szerett pciját itt kell hagynia még bánatosabb lesz de ha Rach idefordul gyorsan egy mosolyt eröltet magára és ő is lefelé tart.Nem mintha nem bízna abban hogy Csillagfény itt bíztonságban van de mégsem szívesen hagyja itt egyik felét. Mire leér már elég fárad mivel sokat lépcsőzőt gyorsan és lefelé szomórúan. ELveszi Racheltől a kabátját belebujjik majd csizmájá is felhuzza. Kilép a metsző hidegbe miközben a zse4bében turkál mert valahol ott van egy lovaglókesztyű .Ezt gyorsan meg is találja és belebujik. Valahonan meszebről lónyerítést hall. Nem tudja megmondani kié mert a hang elég mesziről jön.*-Sajnálom Csillagfény. Hiányozni fogsz.* Suttogja a hideg szélbe majd vbánatosan megnézi, hogy minden csomagját berakták-e. Meglátja a kis táskát is és odaszól a közelben áló srácnak. *-Ezek Csillagfény cucai. *Mondja és kiemeli a böröndöt.*-Levinné a lóvászfiúnak?*Ha a válasz igen megközöni és búsan beüll Rachel mellé.*-Sajnálom, hogy visza kel mennünk. Még meg se ismerhetem a szüleidet.*Mondja és mosolyog. De ez csak amlyan műmosoly.*