Engedj el te tetves kurva! *mondja Amaliának, hörögve. Aztán jön Rynill. Térdrrogy a fájdalomtól, úgy sajog a torka, a fojtogatástól. Ekkor jön Rynill, aki ráveti magát.* Ááááááh... mentsenek meg! SEGÍTSÉHH... *mondja zokogva, az ajtó felé kapálózva.* MENTSENEK MEG! KÉREM! *sikoltozik tovább.* NEEEEE! *zokog tovább, és érzi, hogy egyre csa kfogy a vére. Megpillant egy vázát az asztalon, és leemeli. EGy gyors, és utolsó ütéssel a nő fejéhez vágja, és ha nem sérül meg, csak eltörik a váza, a szilánkjait a nőbe kezdi döfködni.* SEGÍTSÉG! *zokog tovább, s ha Rynill lemászik róla, az ajtóhoz húzódik, és szédelegve kezdi el rúgdosni. Utolsó erejével felemeli az egyik széket, és az ajtónak vágja. Az ajtó kitörik, és Tatiana szédelegve kimegy. Csak a fyolsó közepéig bírja, ott összeesik...*