*Komótosan sétálva jön le a torony beli lakosztályából, s ér le a pince helység kopár, barátságtalan folyosóira. Céltudatosan indul meg az egyik távolabbi folyosó felé, közben lopva bepillant a sarkokon a mellékfolyosókra. Senkit sem lát, aki megleshetné, hova is megy. Amikor eléri a keresett helyet, két kézzel nekifeszül a kőfalnak, ami kis erőlködés árán be is engedi őt a tárolóba. Salina sietősen belép, mintha legalábbis menekülne valami elől, majd egy intéssel bezárja maga mögött a rejtett ajtót. Az engedelmesen visszacsusszan a helyére, hang nélkül. A korosodó tündér lesiet a lépcsőn. Most, hogy már biztos abban, hogy nincs a közelben senki, egyre gyorsabbá válnak néma léptei. Nem kell keresgélnie a boltívet, hiszen réges-régen ő maga is segítette az igazgatót az elrejtésében. A dobozokat további intésekkel eltolja az útjából, így gyorsan eléri a kaput. Ezután beáll elé, végighúzza az ujját rajta, és érthetetlen szavakat mormol. Ezzel mintha életre keltené a boltívet; azon rögtön különös jelek kezdenek fényleni, középen pedig valami fura anyag fodrozódik benne. Salina habozás nélkül beáll a fodrozódó anyagba, mire nyomban el is tűnik...*